Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-26 / 121. (1455.) szám

1027 május 26, csütörtök. ^ia<M!/V\AfitoU.HIRIiAE CHARLIE IGAZI ÉLETE Irta: JIM TULLY IV. Vannak, akik azt állítják, hogy a Sermettel töltött idő döntő befolyást gyakorolt. Chaplin mű­vészetére. Azt hiszem, ez a kérdés azzal el is van intézve, högy soha a Senneit keze alatt másik olyan művész nem fejlődött, mint a mi kis komé­diásunk. Sőt azok az emberek is, akik őt utánozva a derbykalapot, lompos esernyőt és rojlos nadrá­got választották öltözetül, visszatértek oda, ahon­nét jöttek — a feledésbe- De egyet mégis meg kell adni Sennettnek. Attól a perctől kezdve, hogy végre felismerte Chaplin zsenijét, teljesen rábízta szerepei alakítását. Chaplin tiszteli Sennettet., de neheztel is rá. Mind a kettőben sok van a nagy emberek kicsi­nyességéből. Nem úgy tesznek, mint az a hites amerikai tengernagy, aki igy szólt a nagy tengeri győzelem után: „Itt mindenkinek jut a dicsőség­ből". — A mókázó művészek előtt véresen ko­moly dolog a siker. Chaplin első lépései Reeves Alfréd, a Cbaplin-studio managerje, asi valamikor az „Egy éjszaka egy Music Hall­ban" manegere is volt, néhány hónap előtt az alábbi levelet adta közre egy lapban: „Azzal kell kezdenem, hogy 1910-ben — jó­val azelőtt, hogy Chaplin belépett volna a film­szakmába már nagyon érdeklődött a mozgóké­pek iránt. Minden alkalmat megragadott arra, hogy egy-egy előadást végignézzen. Mialatt New- vorkban tartózkodott, arra a gondolatra jutott, hogy bennünket elvonna a színháztól, mozgóké­pek felvételéhez használjon, társulatunk tagjai játszanak a jeleneleket és a színházi díszletek adnák meg a keretet. Abban az időben Charlie még azt hitte, hogy a mozgőképfelvételek sikeré­hez elég, ha egy jó felvevőgépe van. Charlie és én — mi kelten irwndíg jőbarátok voltunk — elhatároztuk, hogy fejenként ezer dollárt adunk egy nagyszerű gép megvásárlására, de abban az időben fogalmunk sem volt arról, hogyan kell történniük a felvételeknek. Azt hit­tük ugyanis mind a kelten, hogy e’ég, ha szere­peinket eljátsszuk úgy, ahogy megszoktuk, de a szabadban vesznek fel bennünket s már kész is lesz a mü. Az a gondolat, hogy az egyes jelene­teket különállóan kell felvenni, meg-megszakitva, több egymásutánban, a hosszú exponálások, a mozaikszerü összerakása az egész darabnak, eszé­be sem jutót1 egyikünknek sem. A film szélvágá­sa és ismét összeragasztása más helyütt — amely olyan igen fontos szerepet játszik — stb. az egész technikai eljárás, teljesen ismeretlen volt előttünk. .. Mi egész komolyan fogtuk fel a vállalkozá­sunkat, de azxán mégis felhagytunk vele, — ta­lán azért, mert nagyon is el voltunk foglalva a társulatnál. De Charlie azután is mindig azzal az eszmével volt eltelve, hogy mozgóképeken játsz- szék, bár akkor még nem is álmodta, hogy va­laha Hollywoodba kerül. Azóta sokszor szóvá tettük ezt egymás között és sokat nevettünk a „vállalkozásunkon". — S azt is meghánytuk- vetettük, hogy vájjon micsoda szörnyszülötteket eredményeztek volna a mi felvételeink! Angliába 1912 nyarán tértünk vissza s a, hasznost a kellemessel összekötve, a Channel Is- lands színházaiban játszottunk. Charlie ekkor is még mindig a mozgóképekről beszélt és ez az eszme csak nem akart a fejéből kimenni. Mialatt Jersey szigetén játszottunk, utcai demonstrációk voltak és diszmenetek vonultak fel s egy vándor- mozgóképfelvevő felvette a jeleneteket. Charliet ez jobban érdekelte, mint maga az utca képe. A felvevő művész mindenütt ott volt, de bár­hová ment, egy nagyszerűen öltözött ur kísérte, aki mindig a gép lencséje elé került — bizonyára ő volt a chaygé d'affaire —, ő fogott kezet a kü­lönböző dignitáriusokkal, de sohasem arra né­zett, akinek a kezét rázogatta, hanem egyenesen, mindig a felvevőgépbe. Meghajlása is a gép felé történt s ezalatt a többiek, a vendégek, meg a közönség, a háttérben álltak az egyik oldalon. Charlie el volt ragadtatva a dologtól s azt mondta, hogy erről a nevetni való komédiáról tényleg fel fog vétetni képeket, ha egyszer olyan helyzetbe kerül, hogy ezt megteheti. Azt hiszem, később meg is cselekedte ezt, egy korai film­darabban, „A kölyök autóversenyéiben. Nemso­kára aztán második turnéra mentünk Amerikába s Philadelphiában játszottunk, amikor Charlie a Késsél és Baumarm-cégtől sürgönyt kapott, mire Newyorkba utazott s itt irta alá első szerződését a mozgóképszínházhoz. Egyelőre azután még folytattuk bohózat! elő­adásainkat, néhány héttel tov'bb is, mint az a szerződésben meg volt állapítva s csak azután ér­tünk Hollywoodba, amikor már az ottani szer­ződése néhány hete érvényben volt. Mindenki azt bitté, hogy Charliet Los Angelesben fedezték fel, pedig akkor régen a zsebében volt egyéves szer­ződése a mozgóképszínházhoz. A kezdetnek egyetlen neL-zsége az volt, hogy csak egy idő múlva bírta kivívni magának a sza­bad kezet, ahhoz, hogy saját szerepét önállóan és egyénien alakíthassa. Nagyszerű megfigyelő te­hetségénél fogva igen gyakran azt vitte a filmre, amit sok utazása közben tényleg tapasztalt. Azt, hogy Charlie oly gyorsan tett szert hírnévre, el­sősorban is a gyermekeknek, tulajdonítja. Mert ezek jóval előbb felismerték tehetségét, mint azt a kritikusok vagy a felnőttek megtapsolták volna". Eddig . Reeves közleménye. Egy millió dollár — öt régi filmért Mr. Reeves és Mr. Go'dwyn elbeszélésében Chaplin felől némi kis eltérés mutatkozik: Az égjük az! állítja, hogy akkor már régen », zsebé­ben volt a Bauraann és Ivessel-eég szerződése. Bárhogyan történt. Is a dolog, annyi bizonyos, hogy valakinekriel kellett volna őt „fedezni", mielőtt szegődi ették volna a mozgóképszínház­hoz. Chaplin ezután egy évig játszott mozidaxa-. bókban. Az év elteltével önállóan akart felvenni xét dabarot Mack Swain segítségével, amit fejen­ként kétezer dollárért akartak áruba bocsátani. De később egy jövedelmezőbb alkalom kínálko­zott s felhagytak ezzel az eszmével, mert Chaplin népszerűsége már nőttön-nőtt. És tizenegy évvel később öt régi darabot adott el egymillió dol­lárért, mert valamikor ő játszotta bennük a fő­szerepet! — Bizony... bizony ... bizony. De nemsokára felülkerekedett jókedve, amint a csavargókról kezdtünk beszélni s a Fizető nap című filmdarab került szóba. —■ Ebben korántsem volta olyan jó — je­gyezte meg — mint egy régebbi darab vn: Az emigráns-bán. Ez ugyan nagyon rövid idő alatt készült, el, de ezt a szerepemet egészen átéreztem. Reggeli után megkérdezte: — Jössz velem a Stúdióba, Jim? Szeretném, ha, látnád a „Párisi asszony"-t, épp mostanában lettünk vele készen. A soffőrt előre küldte s mi gyalog mentünk a stúdióig, melyet filmnyelven „One—mán—studio"- nak neveznek, azaz olyan helynek, amelyet telje­sen egy ember egyénisége dominál. Hollywood szivében fekszik, Sunset és La Brae közelében. E^y régimódi, nagy, fehér ház áll a sarkon, éppen a stúdió előtt. Ebben lakik Charlie féltestvére, Sydney, ő maga is filmszínész, de ko­rántsem olyan tehetséges, mint. Charlie. A há.tsó ajtón mentünk be Chaplin otthonába, a magas kerítés felől, anjply Sydney házát Chap­lin otthonától elválasztja. Útközben Bi'llel találr koztunk, egy kiérdemelt fehér-fekete kutyával, amely fénykorát Charlienak „Hej kutyaélet" cimü filmjén érte el. Charlie nagyon büszke rá, hogy az álfatok szeretik, de ő is nagyon szereti az ál­latokat. A Vág Robinzonjai Afrikába készültek, de csak Vágáig jutottak el, ahol orvvadász- kalandba keveredtek . Pozsony, május 25. (Pozsonyi tudósítónk te­lefonjeléntése.) Romantikus vágmenti. diákrobin- zoniáda kalandos története húzódik meg egy bűn­vádi feljelentés mögött, amelyét a pöstyéni csend­őrség továbbított ma reggel a pozsonyi ügyészség­re. A feljelentést VIk Vencel pöstyéni helyettes fürdőigazgató nyújtotta be Simkó János vágai erdőőr ellen, akit azzal a váddal illet, hogy jog­talanul eltulajdonította értékes vadászfegyverét. Vlk fürdőigazgatónak van egy 19 esztendős fia, aki még mindig csak a gimnázium második osztályának tanulója. Vlk Jancsi több diáktársá­val gyr’’ori vendége a városi mozinak s a vásznon látóit kalandos történetek azt a tervet ébresztették benne, hogy csóna­kon leereszkedjék a Vágón és Dunán ke­resztül a Feke.te-t.en/feTTe, innét pedig Afrikába. Ezt á romantikus tervét megbeszélte két diáktár­sával. a 16 esztendős Gavai’a Istvánnal és a 15 esztendős negyedikes polgárista Matocsák Józsi­val. A fiuk a tervet nagyon izgalmasnak találták, de belecsaptak Vlk Jancsi kezébe s megállapod­tak az indulás órájában is. A múlt héten tör­tént az eset. A diákrobinzonoik másnap tényleg felke­rekedtek s Vlk Jancsi kis pénzt s édes- atyjának két töltött vadászfegyverét hozta, magával, Pöslyén határában egy kis csó­nakra szállt társaival — a Fekete Ten­ger felé. Gál gócig nagyszerűen ment az ut. A fiuk itt megéheztek, kiszálltak a csónakból s a maguk­kal hozott élemozsiáből pompás lakomát csaptak. Másnap azonban eltűnt a kikötött csónak s igy kénytelenek voltak útjukat gyalog folytatni. Gyalog tették meg az utat egészen Semptéig. Fá­radtak voltak már nagyon, de a messze Kelet varázsa továbbizgatta fantáziájukat s az utat még nem adták fel. Másnap újból sikerült csónakot bérelniük. Ezen indultak tovább, de csak Vágig értek, mert közben újból besötétedett s a fiuk­nak újabb élelemről kellett gondoskodniok. Ezért hozták magukkal a fegyvereket! Vdga halárában elhúzódó erdőben cser­késztek meg fellelő pecsenye után. S itt érte utói őket a nemezis a vágai erdőőr személyében. Simkó János erdőőr rendes körútját végezte, amikor a három diákgyereket messziről meglát­ta. Orvvadászoknak sejtet© őket s ezért már messziről rájuk kiáltott, hogy álljanak meg. A fiuk megszeppentek, de megálltak. Az erdőőr azonban ennek dacára feléjük lőtt, de ■ szerencsére nem sebesitett meg senkit. Ezután megmotozta, a fiukat s elvette tőlük a fegyvereket. A fiuk erre jobbnak látták, hogy egyelőre le­mondjanak merész tervük keresztülviteléről s visszaindultak szüleikhez, akik már napok óta kerestették őket. Vlk Jancsi elbeszélte otthon a vágai erdőőr­rel történt kalandjukat s ennek alapján tette meg meg a feljelentést a fegyver eltulajdonítása miatt Vlk Vencel pöstyéni fürdőigazgatő Simkó János vágai erdőkerülő ellen. A francia sajtó is pálcát tör a romániai népszámlálás botránya fölött Sokkal örutáilsabö a kisebbségek elnyomása, mint a háború alatt volt — állapítja meg, az Ere Nouvelle Pára, május 25. A romániai népszámlá­lás botrányos keresztülvitelével már a francia sajtó is foglakozik. Az Ere Nouvelle cimü te­kintélyes francia lap május 19. számában le­sújtó kritikát ít a román népszámlálásról, amelyet a lap a legnagyobb igazságtalanság­nak és képanütatásnak bélyegez meg. Többek között szószormt a következőket írja: — Nagyrománia, hogy bitositsa nagysá­gát és igazolja helyzetét, amit a nagy népek között elfoglal, a napokban általános népszám­lálást rendezett. A népszámlálás alatt Romá­niában olyan adminisztratív tevékenységet ér­tenek, amelynek következtében ezren és ezren veszítik el individuális mivoltukat, olyanok, akiknek egyetlen bűnük, hogy nem románoknak érzik masnikat akkor, amikor őket sorsuk olyan területre sodorta, amelyet a békeszerződés Komániá- naók Ítélt oda. Egy bukaresti ukrán kéj viselő táviratot intézett nótánk, a melyben tiltako­zik a felháborító népszámlálási mód ellen, amely minden emberi érzést lebecsül és mé­lyen sérti a Romániához csatolt ukrán paraszt­ság érdekeit. Mindez csak azért történik, hogy a.világnak olyan -statisztikát szállítsanak, amelyből kitűnik, hogy Nagyrománia etnog­ráfia iiag jól fundált állam s hogy legnagyobb­Jé&JséL* M? “ egész világ, hogy például Erdélyben nagy számban laknak németek, magyarok és olyan zsidók, akik vagy németek­nek, vagy magyaroknak vallják magukat. Ezek a kisebbségek — mintegy 45 százalékát képezik az összlakosságnak. Amikor nedűi egy magvar újságíró az ilyen népszámlálási inód ellen hangját merte hallatni, a bukaresti kormány az illető újságírót manu militari elfogatta és nem polgári, hanem haditörvényszék elé állította. A sajtószabadságnak ilyen flagráns megsérté­se miatt a lapok alig mernek protestálni már. A CuvantuJ főszerkesztője, Enacovici mégis vett magának bátorságot, hogy ezt a gyaláza­tos eljárást lapjában a kővetkezőképpen aposztrofálja: — Ugyan minek akarjuk mi minden áron h©bizonyítani a világ előtt, hogy Bar- hnsse-oknak, stb.-eknek igazságuk van., ami­kor azt álitiák, hogy Romániában fehér ter­ror uralkodik?! — Több lap ig azt jelenti, — folytatja az Ere Nouvelle — hogy az egész ügyet az Em­beri Jogok Ligájának és a népszövetségnek fogják figyelmébe ajánlani. Mi becsületesen megértjük a román sajtónak ezt a gondolko­zásmódját. amely fél, hogy Romániával szem­ben a világ közvéleménye gyűlölködő maga­I meg 50 éves szabadságharcát. Ha ezt azon­ban valóban meg akarja ünnepelni, úgy em­lékezzünk a háborúra, amely által és a Rcw mániával szövetséges nagyhatalmak segítsé­ge által elnyomott nemzetiségek szabadultak fel, amelyek ha most másfajtából valók is. de sokkal brntálisabb elnyomás alá kerültök. — De emlékezzünk arra is — fejezi be a francia nagylap érdekes cikkét, — hogy öt­ven esztendővel ezelőtt a nagyb .^uuak Ro­mánia függetlenségéért cserébe a kisebbségi jogoknak* megadását követelték, ezt a követe­lésüket csak nemrégiben, a világháború befe­jezése után a nemzetközi kisebbségi szerző­désekben újból megerősítették. A régi jól bevált Harsit^crÉme ismét mindenütt kapható. Fölülmulhatatlan szeplők és tisztátlan arcbőrnél. Főlerakat: Szent Erzsébet gyógy tár, Bratislava, Duna-utca 38. szám. . A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Nyitva egész éjszaka. Vígjáték Adolf Menjouval. ALMA: A vig özvegy, Lehár operettje után. HV^DA: Kél szív regénye, (Bánky Vilma és Ro­mán Colimán). JULIS: A kórista leány. KAPITOL: A szerelem édes varé- és Neicyatrk éjjeli élete. KORUN A: Két szív regénye (Bánky Vilmával). LUCERNA: A drága csók. (A csábos titkárnő). SVETOZOR: A Dél rózsája (Henny Portennel). Lapunk legközelebbi száma — a közbeeső Áldozócsütörtök ünnepe miatt — pénteken este a rendes időben jelenik meg- » ---------- s ■— A román király állapota újból rosszabbá- • dóit. Bukarestből jelenítik: Román kormánykörök­ben rendkívül nagy a nyugtalanság, mert Ferdd- máiul király már három nap óta semmiféle táplálé­kot nem vett magáihoz. Ennek következtében el kellett, halasztani a királynak már előkészített kül­földi útját is. — De Monzáé volt francia kultuszminiszter Bu­dapesten. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: De Monda francia szenátor, volt kultusz- miniszter. ma reggel Budapestre érkezett. A volt íráneia miniszter budapesti látogatása tisztán ma­gánjellegű. — Léva kormánybiztosa átvett© hivata­lát. Lévai tudósítónk jelenti: Jászénak Gyula dós taf önök, akit, a zsupán Léva kormánybiz­tosává nevezett ki. tegnap vet,te át a városi hivatalok vezetését Klain Ödöntől, a volt he- 1 y elles városbirótok Az átvételkor a kormány- biztos megtiltotta a tisztviselőknek azt, hogy a jövőben a volt képviselőtestületi tagoknak és más feleknek a hivatalos aktákba betekin­tést. engedjenek s általában eltiltotta a városi ügyekben valló mindennemű információadást. — Vértessv ákmfiíkár lesz Horthy kabinet­irodájának főnök©? Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A képviselőhöz folyosóin ma dél­előtt sok sző esett arról, hogy rövidesen betöltik a BarHha Ridiárd elhalálozásával megüresedett ka- binetirodníőnöki állást s úgy tudják, hogy Vértessy Sándor államtitkárt nevezik 3d erre a méltóságra. Várfcessy helyére, a pénzügyminisztériumi elnöki osztályának élére, Baláasv helyettes államtitkár kerülne. — Szvatkó Pál dr. szabadegyetemi elő­adása Briinnbem A briinni magyar akadé­mikusok meghívására Szvatkó Pál dr.. a P. M. H. szerkesztője pénteken délután szabad­egyetemi előadást, tart Brünnben az ni ma­gyar irodalomról]. Ennek a harmadik brünni szabadegyetemi előadásnak különös jelentő­séget ad az, hosrv kiméivi'teai igyekszik azo­kat a kapcsolatokat, melyek a fiatal szloven- szkói magvar generáció és a modern magyar szellemiség között éppen a közelmúltban _ — Móricz Zsiginond szlovenszkói látogatása idejében — keletkeztek. Szvatkó Pál dr. el5-# adása iránt mindenütt nagy érdeklődés mu­tatkozik. — Esküvő. Ktirth Richárd dr. nyitrai ügyvéd és Zweig Renée házasságot köröttek. ■a——■ ■ — —Mg—a—aaagBwwiaHÉ—g—bb». Május Csütörtök Elsejéig ml meg élűiéi! —a———.-v,-^ I I | ■■ ■ ■■ — lÉMBíll I I I II III II..................II I Bállá Irma: Vaskuthy Gábor | Pompás stiluskészség, éles megfigye- V lés és kitünően megrajzolt karakterek jellemzik a fiatal írónő első nagy re- gónyét. A háború előtti bányászváros '■< fiatal bányamérnöke küzd, hányódik ^ két nő szerelnie között, inig regül A $ győz •(, tisztaság és egymásra talál két ^ % szerető szív. é i Ára Kos 3Í.20 | $ $

Next

/
Thumbnails
Contents