Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-26 / 121. (1455.) szám

1027 májas 26, csütörtök. ■eBHnBMMnHBHH JÓ REGGELI, LINDBERGH! Irta Máraí Sándor Paris, május *22. Aj amerikai követség 'épülete előtt éjfél óta ácsorcgnak az emberek, akik várják, hogy Lindbergih csinál valamit, énekelni kezd, vagy fölrepül, vagy ruhát vált, egyszó­val valamit, akármit, ha csak annyit, hogy kinyitják az ablakszárnyakat, amiknek füg­gönyei mögött Lindbergh alszik. A különös Bourget-i éjszaka után Lindbergh csak ké­sőn került ágyba. Mikor Weiss repülőszáza­dos az életveszélyes tolongásban nagy nehe­zen megszöktette, az amerikai követ kérésé­re egyenesen a követ magánpalotájába vit­ték. Az autóban elaludt, mélyen és óim osan, mint egy gyerek. A követ, aki maga is bele­került abba a rettenetes tolongásba az autó­jával, ami órák hosszat járhatatlanná tette az utat Paris és Le Boürgét között, csak reggel három felé került haza. Nem bírta megáldani, s bement a szobába, ahol Lind­bergh aludt, felköltötte és megölelte. Másnap délben az amerikai követség titkári szobájában könyörtelenül elutasíta­nak mindenkit, aki Lindberghet látni akar­ja. Hiába jön Paul Claudel, Franciaország amerikai nagykövete, hiába Godin ur, a vá­rosi tanács elnöke, hiába a rendőrfőnök, hiába Briand reprezentánsa. A „gosse" al­szik. Az egész követség lábujjhegyen jár. Amit eddig csak királyok kaptak Paristól: a miniszterelnökség és a külügyminisztérium palotájára felhúzták Amerika csillagos lobo­góját. A „gosse“ alszik, mindenki suttogva be­szél. Mindjárt fel fog ébredni, s akkor egész Paris, az egész világ boldogan mondja neki: Jóreggelt, Lindbergh. De mielőtt felébred, mielőtt szétszedik, mielőtt magához tér, mi­előtt megtudja, hogy mit csinált, hogy ki lett belőle, mielőtt egy kicsit elrontják ezt a megható, ezt a gyönyörű, tiszta embert, hadd Írjunk föl gyorsan három kis történetet, há­rom egyszerű mondatot, amit a suttogó titkár mesél eL — három mondatot, amit nem le­het kitalálni, amihez át kell élőbb repülni egyedül egy kis ketrecben az óceánt, amihez Lindberghnek kell lenni. Mielőtt érdemren­deket tűznek a szive fölé, 'fölléptetik millió dolláros honorárium mellett a Music. Hallók­ban és cinémákhan, mielőtt megválasztják képviselőnek, mielőtt köztársasági elnökök és királyok versenyeznek a kézszoritásaó't, álljon itt ez a három mondat, amiben benne van az egész ember. Ebben a pillanatban még alszik, s ha majd fölébredt, akkor úgyis egy másik élet kezdődik el vele. A régi LindbeTgh. az igazi, ilyen volt: * Mikor Myron T. Herrick éjszaka föl éb­resztette, álmosan felült az ágyban, a sze­mét dörzsölte, mosolygott és ezt mondta: — Igaz, hogy el ne felejtsem: át kell adnom önnek két ajánlólevelet. Nagyon ké­rem, hogy legyen szives azokat továbbítani, mert... 1 i —...mert én nem ismerek senkit Fran­ciaországban. *' Ezt abban a pillanatban mondta, mik ar az egész világon, Parist belesz ámítva, millió és millió postahivatal, rotációsgép és -szedő nem irt és nem nyomtatott egyebet, csak az ő nevét. * A követ leült még egy percre az ágya mellé és . beszélgettek. Lindbergh nagy fá­radtsága annak a bizonyos kimerültségnek a határán volt, mikor az ember már nem is tud igazán aludni. Az útról beszélt és ezt mondta: — Volt még nekünk 200 liter benzi­nünk. ó, mi repülhettünk volna még leg­alább ezer kilométert... — Ki az, ,rmi“? — kérdezte a követ. — A gép és én — mondta fáradtan Lindbergh. saság elnöke hívta már magához, hogy át­adja neki a becsületrendet)-, Lindbergh ha­bozás nélkül felelte: — Van egy tervem, amit nagyon szeret­nék megvalósítani. A követ mosolygott: — Tessék. — Először is — mondta Lindbergh — szeretném megnézni Bourgetban a gépet, hogy nem esett-e valami baja, mert a le­szállásnál nagyon sok ember volt körülötte. Aztán, ha a gép rendben van, szeretnék el­repülni vele Páris fölött. A követ bólogatott, várta, hogy mi jön? — Persze — mondta tűnődve Lindbergh — ehhez előbb he kell várni a rendőrség engedélyét. Az apja képviselő volt, az anyja a ché- mia tanárnője a Detroit-i felsőbb iskolában. Elbájolóbbat, szerényebbet, naivabbat, job­ban neveltebbet, udvariasabbat, ember ...bet nehéz elképzelni, mint ahogy ez a huszonöt éves, egészen gyermekes, szőke fiú felel, mosolyog, tnéz, kér, vélekedik. Ez nem egy „ász**, nem egy primadonna, hanem egy na­gyon finom ember. Valami keveréke madár­nak és embernek, valami furcsa lélek és ösztön, ami végtelen távolságokat és irá .vo- kat percnyi biztonsággal érez, valami egé­szen különös, még soha nem látott, megható és elbájoló valaki: a kompasszal a zsebében és szalmakalappal a fején, a kölcsönkért bő ruhákban, mert garderobe-ot nem hozott magával és vízumot elfelejtett kérni az út­levelére. Joachimsthal titka: a kisantant német korridort kiván Jugoszlávia és Olaszország közé! Csehszlovákia Ausztria Németországhoz való csatlakozása mellett — Jugoszlávia szívesen venné a Hamburgtól Triesztig terfedő germán egységet — Csatlakozás a középeurópai Locarnó fejében — Benes hét éves harca Németország ellen kényszerű németbarátsággal végződött Délben, mikor föléberdt, mikor a táv­ira fok ezreit, a virágokat, a névjegyeket, a Ttíeghi vasokat, az ajánlatokat kosarakban behord fák az ágya elé, a követ, aki csak né­hány órát aludt, s már kora reggel óta fo­gadta az „alvó fiu“ nevében a magas és leg­magasabb hivatalos szerencseki vénátokat, bement hozzá, é? megkérdezte, hogy mit szeretne, mihez lenne kedve, mit fogad el a meghívások közül (másnap délre a Köztár­GenJF, május 25. Népszövetségi körökben különös érdeklődéssé! kísérték a joaebimethali konferencia eredményét- Érthető okokból. Az olasz—jugoszláv konfliktus ugyanis a népszövetséget 'egészen közelről érdekli, ment Genfben különös izgalmat okozo-tt az olasz sajtónak ama híre, bőgj’ amennyiben ezt a konflik­tust a népszövetség elé viszik, akkor Olaszország kilép a népszövetségből, ami az egész népszövet­ségi gondolat súlyos krízisét vonná maga után. Valóban furcsán festene ez a békemü, ha ebből a hatalmak nyakra-főre kilépnének (Argentína, Bra­zília, Spanyolország és végül Olaszország), vagy belépnének {Németország és amint itt remélik, előbb-utóbb Oroszország), aszerint, amint hatalmi érdekük 'kívánja. Pedig, amint különösen Francia- ország hangoztatja, ha Olaszország megmarad ál­láspontja mellett, nem marad más hátra, mint hogy az ügyet a tanács elé vigyék. Állítólag Franciaország és a kisantant közt erro vonatkozólag már meg is történt a meg­állapodás, amely szerint az utóbbi esetben Csehszlovákia kémé hivatalosan a népszövet­séget a jugoszláv—olasz konfliktus felülbírá­lására. A Joaebimethalból ideérkező hirek inkább megnyugtatókig hatnak, mert azt jelentették, hogy a kisantant legutóbbi konferenciáján különösen Románia hatása alatt igyekezett magától távot tar­tani minden olyan egységes fellépéstől, amely Olaszország diplomáciai akciójára nyomást kívánt volna gyakorolni. Népszövetségi körökben azonban annál na­gyobb feltűnést keltenek azok a hirek, amelyek szerint a konferenciának igazi jelentőséget nem is az albán, nem a magyar, hanem az osztrák kérdés tárgyalása adott. Titkos egyezmény Csehszlovákia és Franciaország között A békeszerződés megkötése óta nyilvánvalóvá lett Európa kancelláriáiban, hogy az osztrák csat­lakozási mozgalom az uj békemünek legkényesebb pontija, hogy a jelenlegi helyzetet sem fegyveresen, sem gazdasági eszközeikkel, sem népszövetségi köl­csönnel, sem jogi formulákkal állandósítani nem lehet és hogy amíg Ausztria végleges elhelyezke­dése az nj európai rendben megoldva nincsen, ad­dig közép európai békéről beszélni nem lehet. A kisantant és elsősorban Csehszlovákia a csatlako­zási kérdésben szórósain érdekelve volt. Kezdetben és a győzelmi mámor hatása alatt a kisantant dip­lomáciája elfogadta azt a tételt, hogy az osztrák kérdés megoldása a raínlgermaim és a Versailles: béke szerződésben el van intézve. Ezenkívül 1924 januárjában megkötötték a francia—csehszlovák ■barátsági és szövetségi szerződést. Ezzel a szerződéssel kapcsolatban állítólag egy titkos deklarációt is Írtak alá. amelynek 5. cikkében Cselwzílovákia arra kötelezte velna magát, hogy csatlakozási mozgalom feléledése esetén „mindkét szerződő léi képviselői Becs­ben a szövetségi hatóságok figyelmét fölhív­nák ennek esetleges következményeire, vagyis Ausztriának a szövetséges csapatok által való megszállására/* Ennek a titkos egyezménynek a meglétéi Franciaország félhivakilósán megcáfolta, ámbár, ha ezt a szöveget gondosan átolvassuk, arra a meg­győződésre jutunk, hogy ez Csehszlovákia részére egy bizonyos latritüdöt biztosit. Egyrészt t. i. lehetővé teszi azt, hogy ezen a elmen a kisantantállamek megvalósítsák ama 1920-as tervüket, hogy Ausztriát felosszák és megteremtsék a csehszlovák—jugoszláv folyo­sót, amelynek segítségével légmentesen körül­zárhatnák Magyarországot is. Ismeretes, hogy ez a terv egy időben igen komoly formát öltött és hogy a magyar diplomáciának, re­méljük, véglegesen sikerült ezt a tervet elhárita- nia. Másrészt a fenti szöveg csak arra kötelezi Csehszlovákiát, hogy Ausztriát figyelmezteti a csatlakozás következményedre, de nem jelent egy abszolút kötelezettséget a csatlakozás fegyveres megakadni yoaáeára. Ifire lett voh» való a híres genfi jegyzőkönyv? CsehfiZlQvákiának, mint 'ismeretes, régi nehéz problémája az a kérdés, hogy miiként védje meg nyugati határait a hatalmas Németországgal szem­ben? Csehszlovákia közgazdasági életének nagy érdeke, hogy Nőm el országgal barátságos viszonyt tartson fenn. Elég itt hivatkoznunk arra, hogy Csehszlovákia tengeri kivitelének egy részét Bré­ma bonyolítja le. Mindezeket a nem kiesinylendő nehézségeket Benes egy szökelléssel igyekezett megoldani. Ezt a szökellést a diplomácia története a genfi Protocoll néven ismeri. 1925-ben ugyanis Benes P öli fissal együtt a népszövetség elé javaslatot nyújtott be egy kölcsönös védelmi tervezetről, amelynek legna­gyobb fontossága az lett volna, hogy Cseh­szlovákia {és a kisantantállamok) jelenlegi határainak védelmét nem a népszövetség pa- pírosbiztositékai, hanem a népszövetségben foglalt nagyhatalmak fegyveres erejének és azonnali közbelépésének garanciája alá helyeid. Ismeretes, hogy ez a bemeri ihlet egyáltalán nem illette meg Nagyhrntamidát, mert az uj konzervatív angol kormánynak semmi kedve sem volt ahhoz, hogy az angol tengeri, légi és szárazföldi haderőt (Benes rendelkezésére bocsássa. Beeest érthető módon lehangolta a protokolum gondolatának el­vetése, amit azután fokozott a Tóráméi egyezmény megkötése. Benes a csati ah órás gondolata mellett Mikor Benes látta, hogy Németország ellen nem . sikerült, neki a nagyhatalmak segítségével biztosí­tani Csehszlovákia határait, erőteljesen megfordí­totta iránytűjét és mind határozottabban igyeke zett a Németországgal való megegyezésre. Ezt az irányváltozást a csehszlovák bélpoii fílca is elősegí­tette, mert nemcsak Masaryk és Benes, hanem Kra- már és Hodzsa, tehát úgyszólván az egész cseh­szlovák közvélemény ezt. az irányt kívánja. Ennek az orientációnak az utóbbi időben igen sok jelen­tős tünetével találkozunk úgy Berlinben, mint Prágában, am elvek közül elég utalnunk a cseh­szlovákiai németség képviselőinek az nj csehszlo­vák kormányban való részt vét elére. Ilyen körülmények között nem csodálatos, (hogy Benes Ausztria csatlakozása kérdésének le­hetőségével szemben a csehszlovák külípoMikát teljes neviziő alá vetette. A joarhirnsfhflíli konferenciáival; titka és jelen­tősége éppen az, hogy a kisautó utál lám ok el­ejtették a csatlakozással szemben követett ed­digi álláspontjukat és ezzel srémben a semle­gesség álláspontjára helyezkedtek, sőt ennél még tovább is mentek. Itteni ér benőié sok szerint ugyanis — és ez való­ságos külpolitikai Szenzádobónt hatott — Benes nemcsak, hogy feladta eddigi álláspontját, hanem elfogadta a csatlakozás gondolatát és annak előse­gítését a csehszlovák diplomácia egyik legfonto­sabb feladatává telte. Most már Csehszlovákia az, amely ezt a csatlakozást egyenesen elősegíteni kívánja. Benes úgy véli, hogy a csatlakozás előbb- utóbb felíartóztotihatiíimul bekövetkezik. Az igazi diplomata pedig az, aki az eseményeket előre látja ás a kikerülheteilent nem igyekszik hiábavaló fá­radozással megakadályozni, hanem abból eleve le-, vonja a következményeket. Benes tehát uj gondolat tál termékenyítette meg a csehszlovák diplomáciát és ennek kö­vetkeztében lépett érintkezésbe Berlinnel, ahol felajánlotta Csehszlovákia körrenviikiölé­sét az Anschlnss elősegítésére. Természetesen nem ingyen. Az ár, amit ezért Berlinnek fizet­nie kell, egy dunai Lorarno, amelyben Né ^ ország teljes fegyveres ereiével nemcsak Cseh­szlovákia nyugati, hanem déli és északi hatá­rait is garantálná, ugyanolyan módon, mirt ahogy Anglia garantálja Franciaországnak a Rajna-vonal biztosítását. Jugoszláviának érdeke Németország és Ausztria egysége A joadhimsthali konferenciának a szenzációja ennek az uj diplomáciai akciónak a bejelentése. A kisantant másik két állama ezzel a tervvel szemben egyáltalán nem viselkedik ellenségesen, A román külpolitikában, ha a németbarát irány nem is kerül túlsúlyra, mindenesetre, mint lehető­ség, a felszínen mozog, hiszen a® nj külügyminiszter, Mitilenau, a há­ború alatt a németbarát Marghiloman-párt egyik vezetőembere volt. Jugoszlávia pedig teljes szívvel és lélekkel támo­gatja ezt az uj fordulatot. Gazdaságilag a két terü­let kiegészíti egymást; Jugoszláviának szüksége van a német vas- és textiliparra, emennek a jugo­szláv mezőgazdaság termékeire. Politikailag Bel* grád talán nem Locarnót vár Németországtól, ha­nem azt reméli, hogy a német hatalomnak a dunai politikába való szoros bekapcsolásával kivédi, vagy legalább is egyensúlyban tudja tartani a rá­nehezedő olasz nyomást. Belgrádiban reménykedve álmodoznak arról az uj hármasszövetségről, mely­nek egyik csúcsát Belgrád. a másikat- Berlin és a harmadikat Páris teszik. Hiszen, ha egyszer a nő­imet katonai é* politikai fölény és gazdasági ex- pansio eljutnak Bécsig — gondolják a szerb diplo­maták —, akkor «t az erő ott nem fog megállni. Et a politikai és faji erőtömeg rá fog nehe- aednf a Brenner-re, aminthogy ért a veszélyt Mussolini már is világosan látja előre. Azonkívül -egy üj hatalmas gazdasági terület ala­kul így ki, amely a Feketetengertől egész Grúzig ■természete* Hínterlandját képezi egy tengeri ki­kötőnek. Ez a tengeri kikötő pedig — mindenki kitalálja — nem lehet más, csak Trieszt. Jugoszlávia a Trieszthez való német utat talán még abban a* esetben is elősegíti, ha ez a je­lenlegi szlovén terület egy csekély részének feladását jelentené. Ezzel szemben olyan nyomasztó erőt rak Olasz­ország hátába, hogy ez balkáni és adriai terveivel örökre fel kelt, hogy hagyjon. És Jugoszlávia máris ezekbeH a perspektívákkal igyekszik megnyugtatni a francia diplomáciát az Anschlnss aggodalmaival szembe®. Franciaország nyugati határai úgyis biz­tosítva vannak, a német—olasz konfliktus lehető­ségei pedig csak fegyvert adnak Franciaország ke­zébe Olaszországgal szemben, mert Franciaország­nak ma már az olasz terjeszkedés nagyobb vesze­delme, miint a német revánsvágy. Ami pedig Fran­ciaország közéipeurópai támasztékát, a kisálltán!öt illeti, a csehszlovák—német loc-amo és a német— jugoszláv védelmi szerződés a kisantant államainak szövetségét csak még jobban öseaeoem-entezné. A fentiek egyelőre még csak megbeszélések 'tárgyát képezik 'és nem érlelődtek meg diplomá­ciai akciókká. Azonkívül is a kehely messze van az ajaktól- és * nagyon kétséges, bogai- Berlin belem egy-e egy dunai locamóba. A francia diplomácia állásfoglalása pedig még k/t- ségesebb. A francia—német viszony ma rosszabb, mint a Locarno után és nem igen könnyen sikerül majd lecsillapítani azokat a francia aggodalmakat, amelyek joggal tartanak attól, hogy Ausztria csat­lakozásának esetén Németország olyan eró’iübbtei- hez jut, amely kikerülhet ellenül éreztetni fogi» a maga nyomását a francia politikára is. Azonkívül ezek. a tervezgetések nőm számolnak Olaszország akciójával. Mussoliniról mindent fel lehet téiele/ui. csak art nem. hogy egy ilyen olleue irányuló poli­tikát ölbe tett kézzel nézne. Azonkívül akármilyen rossz is jelenleg a francia— olasz viszony, senki sem tudhatja élőre, hogyan fog az a közel jövőben alakulni. Végül nem valószínű, hogy egy ilyen tervet és egy trioszt—hamburgi csatlakozás megva­lósulását, amely az Északi és Földközi tengert uralja, Anglia egykedvűen nézné. Oupa kérdőjel! Emel egyu'hvl bizonyítják, hogy az európai államok csoportosulása csak most kez­dődik meg. hogy az Ans^hlikss-mozgaloni mindin­kább közeledik a megoldás foké is hogy eme -moz­galomba Benes mindjárt bele kíván kapa,szívódni. LUHACOVIC-FURDO Gyógyít: a |f|OrV« fiyógycszközök: Orr-, gége-, tüdükataruaokat, asztmát, szív-, ideg- pBfffiCKttOIH A világhírű „lnhalatoríum", pneumatikus kamra, és női betegségeket, gyomor, és bélhurutot, vm- Az ismert hidegvíz-gyógyintézet. Természetes bajokat, ischíast, köszvényí, rheumát stb. Jár- szénsavas fürdők. Légfürdök. Sportok. Erdők, vány utáni tüneteket Hangversenyek. Szir.ház. j l.ábbadozó- és ftdűlóotthon — Szezon kezdete április 16. — IHájns hónapban mérsékelt árak. I Prospektus és lakósok a I'ilrdöigazgatóságtól kérendők. „BrusnoM gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad*41 a Zwolan, Sílláíí. Baíská'CyitHol vonalon -- 4 erősen rádlóakfiv, szénsavas, gtöuborsÓK forrással, '■Borlns gyógyhatású moortelepekkel, mindenféle gyomor*, máj*, vese-, cukor­éi? női bajoknál, méhgyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt Arali* % Kérően prospektust.

Next

/
Thumbnails
Contents