Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-24 / 119. (1453.) szám

‘JeJktH&juüáu * iAsujcAi&'HiUiiAiá inul iUu^ug ■<, ikbUUl Bajánháza heroikus harca a léiekrablás ellen Bajánhá®a. májú* 23. „Védiélek a szlovákokat Ba'jánházán! “ Ezzel a mnuölel a Slovensky Deonikben egy közlemény je­lent meg, amely beharangozza Kukájuk Mihály já­rási ‘aníeKkgyeiőaiek azon széle* mederben irregin- d'itoít törekvését, hogy a magyar Bajánháza község­ben ee év őszétől az állami iekoüa tanítási nyelét teljesen szlovákká tegye. A közlemény a való tény- émoí hol teljeeen elhallgatja, hol pedig hangzato­sán kiszínezi s feltevések, miivel sem igazolt állí­tásokkal. akarja eMtetoi, hogy BaijánMza lakos­sága, melyet 6 következetésen Bojanynak nevez, — (szlovák. Le kell szögeznem, hogy a belügyiminiszter ál­fel kiadott községi névjegyzékben. községünk neve n régi „Bajánháza" néniéi van bevezetve. Ez a Isöz- iség hivatalos bélyegzőjének szövege, ezt. használ­ják az összes hivatalok ás, — kivéve KiuJharik tan­felfigyelő urat, kínéit, úgy látszik, teljhatalma van a községnevek megalapítására — még a belhgy- miniszí errel szemben is. Az első népszámlálás alkalmával Bajánháza községnek 537 lakosa volt, akik közül 320 magyar, 10 zsidó (szintén magyar) és 7 más nemzetiségű: szlovák, ruszin és romáu. A második népszámíálás- nál, amelyet egy csehországi tanító és egy tanítónő fogan atosif ott. már körülbelül 7 százalék szlovákot áriak össa»; még pedig erőszakkal, mert példán! Nagy István szánmagyar református embert e családját is szlováknak írták, bár ma­gát magyarnak vallotta. CHARLIE IGAZI ÉLETE Irta: J1M TULLY Ez az irányzaté* népszámlálás seon változtatott azonban a község egyetem ssen. magyar jellegén. és így mi sem természetesebb, hogy az állami iskola fcimtósi nyelve magyar maradt, a községi ügykeze­lés magyar. Egészen természetes volt tehát az is. hogy midőn a körjegyzőségeiket rendezték, az amugyis fciluépes ipákká körjegyzőség két magyar községét, Bajánhiázát és Mogyoróst, a szomszédos magyar nyelvű körjegj-zdségekíhea: csatolták. A község, amely nyélvhatáron fekszik és mely­nek magyar törzsét az itteni református anyaegy­ház képezte, a szomszédos szlovák ajkú községek­kel, illetve azoknak Jakosságávad mindig a legszi- vsiyeeébb viszonyban élt, amit az a körülmény iga­zol legjobban, hogy ugv a református, mint a ró­mai és gör. katolikus lakosság szíveséül és sűrűn házasodott össze a szomszédos szlovák községek la­kosságával és útig az innen szlovák községbe ko­mit fiuk és leányok egy generáción át az uj kör- n veséiben elezlovákoeodtak: — addig az ide nagy­ritkán beköltözött szlovák fiuk, valamint a sűrűb­ben szlovák vidékről behozott leányok, már egy­két év atett feltfeeen magyarokká lettek, — egészen Éerméswbe*en- As megesik, hogy a szlovák vidék­ről bejött asszonyok ife-ott egymás között szlovákul és beszélnek, de az már nem esik meg, hogy egy ily ideszdUofct asszony gyermekéhez ne magyarul beszéljen e a gyermek ne legyen ezinmagyar. A faluban bárom olyan család van, amelyek már megállapodott korban kerültek a lakiba, egy­más között most is szlovákul beszélnek, de csak az öregje, aki bár tud magyarul, de mégis könnyebb neki a 33—40 éven át használt nyelvet beszélni, de gyermekei, unokái már ezinmagyarok. A község lakosságának kétötöde református, i tt anya egyháza van; kétötöde római katolikus, temp­loma van, de papja nincs és a palóci anyaegyház­hoz tartozik. Mindkét felekezetnek isteni tiszteleti nyelve magyar, magyarul énekéinek s imádkoznak. Egyötöde a lakosságnak végül gör. katolikus, ezek­nek templomuk nincsen és a lakárti szlovák egy­házhoz tartoznak. Állandóan részt vesznek a ha­vonként egyszer tartott róm. kát. magyar isteni tiszteleten e közben Lakaiéra is járnak szlovák nyelvű templomba. Ez a tiszta és való tényállás! Természetesen itt a nyelvihatáron a sovinizmussal telített egyik- másik hivatalos exponensnek, ha rosszakarat van benne s az el nemzeti enitést sportszerűen űzi, — könnyű zavarokat csinálni. A znnlt étiben például feljelentették névtelenül Lukács Antal palóci róon. kát. plébánost, aki maga is szlovák származású, hogy Baj ári házán, dacára annak, hogy hívei szlová­kok, magyarul te prédikál, szóval magyarosit. Ami­dőn az egyházi hatóság ez ügyben vizsgálatot ren­delt el, (Bajánháza egész rom. katolikus lakőesága — nem csupán az egyháztanács — bizalmait szava­zott papjának és a felvett jegyzőkönyvben nemcsak követelés a magyar istentisztelet fentartását, de ki jelenette, hogy a nyelvtöménybeu biztosított fogainál fogva, azon esetben, ha itt anyanyelvének 'használatában rosszakaratulag háborgatták, szám­arányához képest az anyaegyházban te követelni fogja a magyar átsteni tiszteleti nyelv bevezetését és — elrendelték a szükséges etafteratikai adatok Összegyűjtését. Most, hogy állami iskolánk magyar tanítója, kiről a Slovensky D eunik is elismerőlég emlékszik meg, meghalt, megindította Kuharik tanfelügyelő Az aknamunkát, hogy a tanítást szlovákká tehesse itt. A kivétel nélkül magyar tankötelesek a mi óhajtásunknak megfelelve eddig is, igen szép elő­hal adást tettek a szlovák nyelvben, — de azért ma­gyarok maradtak. Egyenes utón tehát iM * szlovák tanítást beve­zetni lehetetten volt. Ezért a tanfelügyelő a körjegyző utján — ki ke­nyerét féltve bizonnyal, vállalta a dói goi. — keo- dette meg titokban a munkát. Azon a címen, hogy hosszú éveken At ref. vallówu tanító volt a község­ben. könnyű volt rávenni a népet, kérjenek római, katolikus, illetve gör. kát. tanítót- A római katoli­kusok be is adtak a minisztériumhoz egy magyar- nyelvű kéívénvi, A gör. katolikusok'oaoia ez énbe­n. Gyermekévek egv őrült anya mellett Chaplin Charles Spencer East Euden született Lomionban, 1889-ben. Atyja, akihez nagyon ha­sonlít, musiic-hall-lulajdonos volt és meglehetősen könnyüvérii. Fiatalon halt meg, özvegyet és két gyermeket hagyva maga után. Ezek közül az egyik csak mostohafia volt, de mind a két gyerekből híves ember lett. Mielőtt Mrs. Chaplin férjhez ment volna, Flo- rence Horley néven volt ismeretes a színpadon. A Gilbert és Sullivan társaság primadonnája volt. Chaplinék házaséletének a boldogságát a nagy szegénység aláásta. Mrs. Chaplin soha se volt erős szervezetű és a gyermekszülések és a nélkü­lözések tönkretették egészségét. Charlie ötéves vo i, amikor anyja teljesen összeroppant. E perc­től fogva más folyást vett a jövendőbeli művész élete, sajnálatot és rokonszenvet kelt élete tör­ténete. Az idősebb Chaplin halála után gyakran éhe­zett a kis család. Nélia csak egy pár cipőjük volt hármuknak: az anyjáé. Sidney (az idősebb fin) íel-Iolhuzta ezt a cipőt és népkonyháról népkony­hára járt, hogy ingyenleveshez jussanak. Bár a bútoraikat gyakran elárverezték a fariozások fe­jében, mindig akadt egy matrac, amin aludhat­tak. A jóságos angol törvény meghagyja a matrár cot a szegény népnek 5 nem engedi meg, hogy az utolsó alvóhelyet is elvegyék tőle. Azután meg a sors e szomorú gyermekeinek mégis csak kellett valahol álmodni a sok bajukról? Aztán eljött az idő, hogy Mrs. Chaplint elvit­ték ideggyógyintézeíbe. A két fiú az utcán ma­radt, mint két árva veréb. Charlie megtanulta mindazt, amit megtanulhatott ebben a végtelen Londonban. Még hat, éves sem volt, amikor egy kintornáshoz szegődött. Jobban mondva, követte a kintornást útjában, kéretlenül Amikor egy kis csődület támadt, körüljárt a kalapjával, aztán ke­reket oldott. Egyik mestermüve, „A kölyök" cím­szerepét ennek az élményének köszönheti. Néha-néha visszakerült Mrs. Chaplin az ideg- gyógyintézetből, de még akkor is elválasztották a gyermekeitől. Ilyenkor a dologházba mentek, de ő az asszony osztályra került, fiai pedig a fér­fiak közé. Ugyanegy épületben laktak, de hóna­pokig nem látták egymást. Egy ízben Charlie és Sidney valami uton-módon kilenc peneet szerez­tek. Ezzel a nagy összeggel zsebükben hátat for­dítottak a dologháznak. Cseresznyét és tortát vá­sároltak rajta, s azután egy nyilvános parkban el­fogyasztották. királyi lakomát csapva belőle. Éjjel visszakerültek a dologházba s újra át kellett es­őtök a felvételi formalitásokon. Charlie ifjúkora tele volt aggodalommal és bánattal az anyja miatt. Szegény felváltva, hol a kórházban, hol a dologházban., hol egy nyomorult kis East-Side-i hónaposszobában lakott. A kisfiút, aki arra volt hivatva, hogy később egy egész vilá­got mulattasson, sokszor lehetett látni a kórház felé oldalogni, néhány amerikai mogyoróval zse­bében. Az ápolók ilyenkor megengedték az anyá­nak, hogy fiával a kert fái között sétálhasson. Itt beszéltek néha együtt, s ki tudja? — talán ál­modoztak is. Ha az a feketehaju fiúgyermek előre látta volna a jövőt, talán az akkori jelene nem lett volna ilyen szomorú. Amikor a látogatoidő letelt, az anya vissza­tért az otthont helyettesitő kórházi szobába, fia pedig visszament a dologházba. •©" Charlie hétéves korában lopózott be először színházba, ö maga mondta el nekem, hogy na­gyon sokszor gyakorolta a különböző arckifeje­zéseket anyjával, aki szerinte, sokkal, de sokkal tehetségesebb volt, mint ő. Néha olyan helyzetben volt Mrs. Chaplin, hogy gyermekeit a szárnyai alá véve, egy kis szobát bérelhetett magának. Ilyenkor szegénység­gel sújtott boldogságféle következett, amig Mrs Chaplin újra össze nem roppant. Ez igy tartott, amig Charlie tizenötéves lett. Féltestvére, Sidney, tizenhatóves korában Dél-Afrikába utazott, mint pincér az egyik gőzö­sön. Akkor maradt először egyediül anyjával a ti- zennégyéves Charlie. Ezek az évek voltak íinden bizonnyal azok, amelyek Chaplinből azt csinál­ták, ami ma: a világ legnagyobb komédiását, rli kacag, nehogy a szive megszakad jon ... A mai Chaplin meglehetősen takarékos pén­zével, de ezt megmagyarázza ifjúkorának, nyomo­rúsága. Ezeknek az éveknek emléke egész életén át ostorozni fogja a lelkét. Fiatal fiukorában na­gyon birta a szenvedést g ha ma vig cimborákat keres, annak megvan a maga oka. Egyszer Tanúja voltam egy jelenetnek Chap­lin és féltestvére között. Charlie közölte velem, hogy Sidney egy ízléstelen interjút adott, amely­ben az ny zes családi titkokat szellőztette. A sötét- arcú, komor és izgatott Charlie maradt a helyzet ura, ő volt az erősebb. A világosarcu Sidney, könnyed cockney (londoni külvárosi) kiejtésével cseppet sem hasonlított fivéréhez s mivel nem birta ki Charlie vehemens támadását, csakhamar elhagyta a szobát. Mintha ez az összecsapás legyengítette volna Charliet. Kis asztalánál ült, a tükör előtt s én az üveg sima lapján vizsgálhattam arcát. Mintha ki­fejezése még szomorúbbá vált volna az izgalom­tól. A bajuszát vette le éppen. A hangja meg- csuklott, amikor felém fordult és szólt: — Mondjatok, amit akartok, szegény anyám­ról, — sokkal tehetségesebb volt, mint én valaha is leszek! Igen, ő nagy művésznő volt. Ezt dacosan és kihívóan mondta, mintha azt várná, hogy ellentmondók neki. — Soha se láttam, hozzá hasonlót, — foly­tatta aztán. — Gyermekkoromban mindig jó volt hozzám, mindenét nekem adta és soha se kórt tőlem cserébe semmit érette. És amellett jó paj­tásom is volt! Egy nagyot és mélyet sóhajtott s tetörölíe a zsírt arcáról.-©■ — Amikor azt hitték, hogy elmúlt az őrült­égi rohama, akkor ki-kieresztették a kórházból. Félnap alatt már talált nekünk helyet az alvásra, talált valakit, aki megbízott benne a bérösszeg erejéig, sőt olyat is, aki hitelbe zsákvásznat adott neki. És éjfélre már el is készült egyncháuy zsákkal, megvarrva, kiforgatva, eladásra készen. Charlie az arcát dörzsölte, aztán újra kezdte: — És,amikor jókban lett, első dolga volt, hogy minket kihozzon a dologházból. Soha sem fogom ezt elfelejteni neki! És egyszer hazamen­tünk hozzá’és nem találtuk ott, s a legrosszabb- tól féltünk, de mégis reméltük, hogy nem lesz úgy. Nem könnyű dolog az egy gyermeknek, mi­kor hazamegy, üresen találni a házat s hallani a szomszédoktól, hogy elvitték az anyját! És mi sorba bekopogta!íunk mindenütt a szomszédok­nál, hogy megtudjuk, mi történt az anyánkkal. Végül egy nagy kövér asszony bebocsátott ben­nünket. Ezer kérdéssel halmoztuk el. De ő se adott feleletet, mert siketnéma volt szegény. A szomoruarcu komikus egy árnyalattal még szomorúbb lett erre a visszaemlékezésre, aztán hirtelen felkacagott: — Mikor megtaláltuk, beláttuk, hogy néki való helyen van ... Mintha valami megszakadt volna Charlíebaru — Gyakran elmentünk hozzá, felkerestük és amerikai mogyorót vittünk neki, aztán meg kiül­tünk vele a kerti fák alá, amig nem jött az ápoló és figyelmeztetett, hogy letelt az idő... És sok­szor e látogatások után óraszám nem tudtam be­szélni többé... Könnyeztem. Charlie észrevette. — Ne légy szentimentális, Jim, — szólt hoz­zám. — Gondolj az egészségedre. — Nem vagyok az, Charlie, — feleltem. — Csak elérzékenyülök néha, hiszen valamikor ve­lem is történt hasonló eset... A komédiás szemeiben nem csillogtak köny- nyek, csak a tekintete volt tele gyötrelemmel De hangulatai annyira változók voltak, hogy mire a nyakkendőjét megkötötte, már a Bajazzó sirá­mát énekelte. gr Chaplin anyja ma jóképű, ősziláiu asszony­ság, s nyugodtan él Kaliforniában. Hatvanon fe­lül van már, s amit pénzzel meg lehet venni, abban mindben van része. Nagyszerű fiát úgy tiszteli, mintha király volna az emberek között.. És úgy is nevezi sokszor: A király. A komédiás a sok-sok év alatt csak néha-né­ha látogatja meg. — Nem bírom ki, — mondta nekem egyezer —, megszakad a szivem, ha látó: 1. — ügy hallom, hogy már kölyök korodban is te voltál Anglia legkitűnőbb színésze — szóltam közbe. —- Lehetséges, de soha sem bírtam pénzre átváltoztatni azt a tehetséget. Emlékszem, hogy mielőtt Amerikába kerültem vol , a Jeleneteket az öregebb művészek velem próbálták el de a pénzt ők rakták zsebre érte. A nagy fiatalságom miatt nem szerződtettek sehol. Pedig húszéves koromban legalább ilyen jő voltam, mint most, — ha nem jobb. (Folytatjuk.) Srlovenszkóban elismert legszebb férfi-fehérnemű mérték ntán KALKSTEIN divatüzletében U2HOROD, kapható. höz juttatták el s ebben kérik a magyar nyelvű tanítás fenntartását Ó6 reí. tanító kinevezését, a Szlovák Liga a tanítás szlovák nyelvének el­rendelésé után, vegye gondozásába a bajánbáz&i „erőszakosan elmagyarositott" lakosságot, akik tutajd önkép, magyar nyelvük dacára, szlo­vákok. Csodálkoznak a tanfelügyelő uron! Csak nem­rég jelent meg egy magyarországi lapban egy dics­himnusz róla, amelyet a Rűszinszkői Magyar Hírlap is átvett, hogy micsoda derék, jó magyar érzésű emíber a tanfelügyelő ur s a magyarságnak milyen jó barátja. Bizonyosan olvasta a tanfelügyelő ur *, ént a cikket, de minden valószínűség szerint nem olvasta Hod- Bsa 3ti!án iskolaiigyi miniszternek beszédét, amelyben kategorikusan kijelenti, hogy nem akar több lélekrablást látni. Hogyan egyeztetheti össze miniszterének parancso- lófeg megnyilvánult, akaratával barjánházai. ak­cióját? Nincs, nem volt és nem lehet itt erőszakos magyarosítás. Erre nincs okunk, nincs szükségünk, sem hatalmunk. Ha volna is erre hatalmunk, nem élnénk Vele, mert megtanultuk, mily nagy érték állawvrezon szempontjából az itt élő nemzetiségek egymás megbecsülése. De igenis folyik a tanfelügyelő ur által meg­indított erőszakos elszlovákositás, a minden eszközzel való „léiekrablás" és a lakosság egy­más iránti tradiciós szeretőiének és békéjének megbontása. Szíveskedjék tudomásul venni azli ás, hogy a sugalmazod s a tanfelügyelő által szorított jegy­ző egy, a Szlovák Ligához intézett kérvényt akart a község lakosai által aláíratná, melyben a szlovák iskola felállítását kellett volna kérniük, — de en­nek a kérvénynek aláírását felekezeti különbség nélkül megtagadták az összehívott lakosok, pedig a jegyző magyar, majdnem élet-halál ura, aki sok gondol bajt. kellemetlenséget okozhat a lakosság­nak, ha éppen úgy akarja. Szíveskedjék tudomásul venni azt is, hogy a község lakossága tisztában van Azzal, miszerint erre a kérvényre azért lett volna 'Szüksége a tanfelügyelő urnák, ment még a görög- katolikusok szlovák nyelvű kérvényében sincs az benne, hogy szlovák tanít ást. kérnek. Ellenkezőleg, magyar és szlovák tanításra képes tanítót kérnek, aki gőrögkatoli'kus. Szíveskedjék tudomásul venni, hogy a görögkatolikusok majdnem egységesen ál­lítják, hogy a szlovák kérvényt nem is értették meg s papjuk iránti bizalomból áriák alá, de ma te ragaszkodnak a magyar tanítási nyelvhez. Szíveskedjék tudomásul venni továbbá azt te, hogy ez a község a köztársaság törvényeinek védelme alatt, lojalitásának 'teljes integritása mellett fog el­követni mindent, hogy nemzetiségének, nyelvének jogait, biztosítsa és hogy az ily erőszakos „lélek* rabló" akciókat visszaverje. Még annyit, hogy a bajánháza! állami iskolá­nak 67 tankötelese van, ennyi látogatta az iskoláfc ez mind szinmagyar. Azaz mégis van egy szlovák. Egy Amerikában házasodott itteni magyar ember­nek. általa haza küldött szlovák feleségével, annak iskolasorba került fia. De ezzel az egy gyermekkel is ngy fog járni a tanfelügyelő, min t egyik elődje járt az ugyancsak Amerikából haza került szlovák fiúval, akit örömmel fedezett fel, mint ir magot, amidőn kérdőre fogta az iskolás gyermekeket, ki a szlovák. Kark János szlovák volt. Egy év múlva oukrocslcát is hozott Kark Jánosnak a tanfelügyelő ur, de amidőn megkérdezte: .No, gyermekeim, lei a szlovák, álljon fel!" — senki sem állott fel. Erre tiévleg felszáll tolta a már második osztályos Kark Jánost: „Miért nem állattál fel, te szlovák vagy?" Érve Kark János keservesen sirva fakadt, hogy- ő bizony magyar. Aztán nem keresett többé szlovák gyermeket a tanfelügyelő ur a bajánháza i isko­lában. És Kuba rí k Mihály ur most az összes iskolás gyermekeket szlovákká akarná kinevezni! Berzericzy István. lemben már a Tanfelügyelőhöz intézett kérvényt, még pedig szlovák nyelven. Papjuk már azt. is belevette a kérvénybe, hogy született sztovák gör. kát. Tanító kinevezéséi: kérik, „aki magyarul és szlovákul rs tud tamtawi" s indokolásul azt írta papjuk, hogy Ők totejdanfcép nagyrészt szlovák születésűek. Erre a reformátusok te beadtak egy kérvényt a miniszterhez, amelynek másolatát a tanfelügyelő­ség hivatalos nyélve a szlovák legyen, valamimt az isteni tisztelet nyelve ás. Végül pedig, hogy Szóval sike rült, felekezeti érd ek dm én a lakos­ság egységes állásfoglalását megbontani. A tanfel­ügyelő urnák azonban a görögkatolikusok kérvénye volt legjobban ínyére e ezért ezt sokszorosítva, minden irányban felterjesatette, a sztovák ligát te megmozgatta s a Slovenskv Denmtkben elhelyezett cikkével már követelésekkel ál elő. Nevezetesen: hogy Bajánháza csatolfessék vissza a sdovák hiva­talos ügymenetü pálóci jegyzőeégbez. Hogy a köz­4 „Brusno“ gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad** j a Zvolcn, Sxlldcsy Baüská-Bystricai vonalon — 4 erősen rádióaktív, ssénsavas, glatlbersÓS forrással csodás gyógyhatású moortelepekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, cukor* és nőt bajoknál, mengynlladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt órák. Kérjen prospektust. ______________________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents