Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-22 / 118. (1452.) szám

1927 május 22, vasárnap. ü:>íX *7±\ KBflK ífcovvc, Petrüsi-évic és Pogacnlk szlovén kétpVi»e>l!Ő- •fcét megteszi cseheknek és a Reieh-srá-t 1018 január 17-ik‘t •ftlééén velük olvastat fel egy nyilatkozatai az önrendelkezési jógrtól. Szerinte Masaryk még IV. Károly idejében ás Bécsben járt Kötbérnél, noha •Masaryk már 1915 tavaszán végleg 'a külföldre ment sjb.­K Isi-bájálól eltelriüt'v-c azonban, ©l kell ismerni, hogy Ivristóífy könyve, iha kellő . k-rít-ikáva I olvas­suk,. érdekes '.olvasmány.' •amelyből-' az is. sókat ta­nulhat, aki nem ért vele ©gyei. f. e. ^OJTönyvek írja: EGRI VIKTOR H.. G. Wells: á MŰVÉSZETEK FEJLŐDÉ S'K Genius kiadás, Budapest, 1027. H. G. Wells tagadhaíailaiiul mattjaink egyik legolvasottabb Írója. A magyar olvasó elsősorban fantasztikus és utópisztikus regényei, révén is­méidé meg, melyek kivétel nélkül valami érde­kes, különös és többnyire a lehetetlennel hatá­ros ötleten épültek fél. Ha el tudjuk' fogadni. a reális élettől olyannyira elütő ötletet,bőséges : élvezetet találhatunk .aztán a naturalista regény- : írásnak következetességével és vaiós-zeraségével jellemzett wellsi világban. Az órdekfeszitöre vá­jó törekvés a legtöbb esetben ternpíazetszerülsg elsekólyitette a íélekrajzot ;■ pessziniisztikus Iiapgu utópiának problémái is kielégítetlenül hagytak és. az irő termékenyítő volta csak akkor'kezdte éreztetni hatását, amikor fantasztikus ötleteivel felhagyott és már az érett művész biztos.látásá­val és átfogó tudásával világított bele korunk égető problémáiba és keresett a felvetett kérdé­sekre korszerű, emberileg kielégítő feleletet. Wells költői munkásságának ebből a máso­dik- és értékesebb feléből kapjuk szociális tárgyú uj regényeit, köztük Willkini CUssold világát, A világtörténet alapvonalai cinül hatalmas történeti munkáját és történeti búvárkodása uj eredmé­nyeként: A művészetek fejlődéséi. W elfenek ez x legújabb munkája, bár áttekintést ad az iroda­lom,' a zene s a képzőművészetek legrégibb idők­től napjainkig terjedő fejlődéséről, nem tekint­hető kézikönyvnek, legfeljebb egyéni kísérlet­nek. Az apró essayk, melyekben a szerző átfut a hatalma? anyagon, bizonyos tekintetben kivona- Lai Wells előbbi átfogó történeti munkájának, melyben egyéni módon ismertette az emberi gondolkodás és eszmevilág fejlődését. Wells könyvének szűkre szabott terjedelme már eleve kizárja a mélyebb analíziseket, az át­tekintés csak futólagos, olykor túlságosan elsie­tett. de nem nélkülöz egyéni meglátásokat, ké­zikönyvek éppen ezért nem használható, mint valamely tudós német munka, azonban Wells be­csülő je a Művészetek fejlődésében vonzóan kel­lemes és tanulságos olvasmányt fog találni. Az omben . eszmevilág kialakulásának oly páratlan ismerője a szépirodalom kezdeteivel, az ősi me­semondással és az ősi zene taglalásával kezdi meg apró tanulmányainak sorát, gazdag tudással áthalad a görög és római civilizáción, majd a •bizánci és hindu művészeteken. Világtörténeté­nek legjobb fejezeteire emlékeztet, amit a kínai és arab művészetről mond, az európai irodaiam renaissance-járól .is van néhány érdekes megál­lapítása,, azonban mennél közelebb keiül korunk­hoz, annál érezhetőbb lesznek a hiányok. Nem tisztára az elsietés vagy a meg nem látás hiánya ez, hanem a szűk terjedelemé. Csak igv és az irő lángol mivoltából magyarázható például, hogy amig az. újkori regény taglalásánál fel sem em­líti a generációkat nevelő és máig minden angol •regényírónál elevenebben élő Flaubertet, azj oroszok felett pedig egyszerű névfelsorolással ái- < •siet, addig jelentéktelen angol elbeszélőknek ol- j diaiakat szentel. Goethe teremtő zsenijének fél- ? (beismerése is ugyanennek az elsietősnek tulaj- j donithatö. A munka magyar kiadója helyes intuícióval I három fejezetnyi függelékben teljesen külön- ; állóan, csak szempontjaiban rokon módon a ma­gyar képzőművészetek, az iroda1 om és a zene (fejlődéséről is áttekintést ad Hevesy István, Tu- i íróczi József és Lányi Viktor tollából. A biztos . (csoportosítás és gondos anyagválogatás tekin- [ tétében mind három tanulmány eléri Wells nívó- j 3át. Kiss Dezső fordítása hiánytalanul tolmá- | esolja Wells klasszikus, egyszerű és nemes stí­lusát. Külön élmény a kis könyv gazdag illusztrá­ciós anyaga és a remek kiállítása, melynél íz­lésesebbet a háború óta alig kaptunk a magyar kiadóktól. szemmel Európára is kacsint és bonckés alá ve­szi a napló nagyképűségét (Bashkirtseff Mária naplója) a fantázia me'gerőssakoissát az utópisz­tikus regényekben és a lélektani drámák ba. tál is semmiségét. A kanadai ivó pompásan torz’.t és parodizál. Negatív ez a» ölelve ' maró és rné-sío* jettre vetkőz tető burleszk - tehetség, de karrlki- rozó kritikájával oly tisztitó hátasa műtatkqzhá- fik, mely helyenként megközelíti Karin.tiiynak nagyságát. - ; Waldemnr líensel*: EMBEREK ÚTJA Franklin-Társulat. Budapest, 1927 Walderaar Bonsets Maja, a mék-bel a rovar- világának eszel a regényszerü csodás rajzával tette felejthetetlenné-a nevét. Művészetének’ nagy­sága azonban nem ebben a romantikusan költői, mérhetetlen napfényt sugárzó munkában ..nyilát-, kózik meg valójában, hanem az Indiai ulbtm ..és r Csavargó jegyzetei cimü trilógiában, meiyne/k egyik kötete ItmVereli ni ja címmel kerül a ma­gyar olvasó elé. Az európai kultúra, hazugságai és megkötöttségei elől menekülő ember — az ideális ember, a világjáró. — uj isíenkeresése, uj istenélménye, széprég és termé&zetrajomgása jut ebben n könyvben megdöbbentő mélységgel és fgázfeáginegerzéssel kifejezésre. Az úgyneve­zett „emberirodalomnak" kilencvenkilenc azá- aalékát oda lehet adni egy Bonseis-könyvórt, annyira téren és időn kívül emberi minden sora, a- forma művészi tökélye mellett. Az igazság, a fény, az (ember, egy uj etoszkeresé? eposzait írja, meg ez a német költőember, a nagy álmodo­zók, a semmittevők, a „Nichtstuerek" ihletett utódja. Igen. n semmittevőké, • az álmodozó ..Nichf-stuéreké",. a csavargóké, akikben a tiszta és b^ntelet) ember elérheti a megváltó tökéle­tességét. Bankrablók kitömött játékállatokban vittek el másfélmillió zlotyt A letartóztatott banktisztviselők ártatlanoknak bizonyultak Letartóztatták a valódi bűnösöket ~~ FrauMurt, május 21. A májnáli-nulífuríi: Hyaiügyi rendőrség •nagyszerű fogást csinált. Letartóztatta aaójcál a■'bétörőket," akik április közepén Königs- ; hiittében a lengyel Nemzeti Bank• ottani :fiök- I intézetét másféliniljió zlotyval ni egká rom-tó í- J iák. A' nyomozás azóta is 'sikertelen volt. Más- nap, 'hogy -a Nemzeti Bank varsói főintéaefce ! másfél millió zlotyt küldött a königshüttei fióknak. a Tápszekrényt nyitva találták és eltűnt belőle az egész összeg. A gyanú először a fiók intézet igazgató­jára és 'két pénztári hivatalnokára irányult, akiket le is tartóztattak, de hamarosan sza­badlábra helyezték őket, mert ártatlanságuk kiderült. A .vasszekrény kifosztásával egyidejűleg ugyanis eltűnt Königahütteből Keszler Ká­roly 29 éves tisztviselő, aki szintén a pénz­tárban teljesített szolgálatot és akinél a Wertheim-szekrény egy második nlc*a volt. ' • • ’ • . Ezt a hivatalnokot mindenfelé nyomozta a lengyel rendőrség, de nem akadt rá. Az ®e-n- kinék sem Hint fel, hogy néhány napra a bankrablás után elköltözködött Köuigshütte- ből Cieslik Gottíieb kereskedő is .nejével és kis gyermekével. Pedig ez a házaspár a leg­jobb barátságban élt Keszler Kárpílyatl.- Tegnapelőtt megjelent Majna-FranMurt-. j bán a Disconfobank pénztáránál egy ember és félmillió zloty összegű bankjegyet akart német márkára beváltani. A sok pénz! gyanakvóvá tette a pénz­tárost, aki azzal küldte el a jelentkezőt, hogy dél-tájban térjen vissza, mert elégendő 'már- kabankjagy pillanatnyilag nem áll rendpl- kezésére. Időközben az átvételi elismervény éllenében otthagyott lengyel bankjegyeket maga is megvizsgálta, hogy nem hamisak-e, majd felszólított egy boroszlói bankot telefo­non, hogy nyugodtan bevállhat-e félmilliónyi lengyel zlotyt ? A boroszlói bank figyelmeztette a frank­furtit, hogy jó lesz résen lenni, vájjon nem a köni-gsliüttei bankrablásból származik-e a nagy összeg? Erre aztán a bank értesítette a frankfurti rendőrséget, detektívek mentek ki az intézethez és mikor délfájban újból je­lentkezett az idegen, a rendőrök letartóztat­ták. CJteslik Gottlieb volt az illető, aki a Majna mellett fekvő Of.fenbachban telepedett r Rövid vallatás után beismerte, hogy össze­játszott Keszler Károllyal, aki a bankrablást elkövette. Meg is' tudta mondani, hogy hol rejtőzködik Keszler és tegnap már Koszi ért is letartóztatták Sehlierseeben. Bebizonyosodott, hogy a kereskedő fele­sége is résztvett a rablásban. De a legérde­kesebb, hogy- miképpen vitték ei Rönigs- hütfeből a sok lengyel bankjegyet? A házas­pár kis- gyermekének volt mindenfelé kitö­mött állat játéka. Ezekbe gyömöszölték be a bankjegyekéi, minthogy, pedig egyezerre nem fért be a sok pénz, az asszony az eTkölíözködés után gyerr- mékévél ítéliányszór visszatért Köuigshiitté- be és a rejtekhelyen mindannyiszor -újból teletömte a gyermekjátékokat á rabolt bank­jegyekkel. A Cieslik-házaspámái még meg- feuláitak 350.000 zlotyt, Kesziernél pedig 400.000 zlotyt foglaltak le. minthogy pedig a Disconto bank visszatartotta a . nála bevál­tásra benyújtott 500.000 zlotyt, a lengyel Nemzeti Bank kárának legnagyobb része megtérült. CHARLIE IGAZI ELETE Irta: JIM TVLLY Leaeoek-Karinthy: HUMORESZKEK Athenaeum kiadás, Budapest, 1.927 Karithy külön fejezetet jelent a magyar irodalomban. Ezzel a megállapítással kell kez­denem egy idegen iró, Leacoek amerikai humo­rista Humoreszkjeinek méltatását, mert a könyve legalább is ötven százalékban Karinthy. Itt n-ncs puszta fordításról szó, valamely előttünk ismeret­ien erőteljes egyéniségnek kongeniális tolmácso­lásáról, mondanivalójának hü 'tükrözéséről, ha­nem a belső tartalomnak ujjáteremtő átültetésé­iről, Karinthy saját szavával élve: magyarrá írá­sáról. Hozzátehetjük még azt fe, hogy a nagy an- igol humorista, akiről feltételezem, hogy nagyobb az olvasóközönsége, mint Karinthynak, eimehetne magyar mesteréhez iskolába-, pedig igy is eleget fűd és eleget lát.. Leacock szatírája elsősorban a szenzációs •Olvasmányok ellen irányul, melyekben az ame­rikai olvasó a kedvét leli. De egyben kacagtató,in frettít karrikiroz: a minden műveltségét f?tíai- •ea és nagyképü újságaiból merítő olvasó! és még gyökeresebben: az embert deformáló és, fon ál sággal terhelő műfajokat: a detektív, a ks- j 'laudűz, tengerész ée lovagregényt. Lraeoek tél- j Nagyon nehéz dolog Chaplin Charlieról igaz­ságos Ítéletet mondani addig, amig sikereinek és szereplésének tetőpontján áll. Még engem is, ,ald tizenkét év óta élek Holjyyrood 'filmkolóniájában és aki specialista vagyok abban, hogy a mozi sze­replő egyéniségeiről írjak, - zaw-M hoz Chaplin, az ő erőteljes, mindig érdekes, nőies, néha gyer­mekes és szomorú egyéniségével. Nevetése sokszor olyan, mintha ezzel akarná elejét venni, hogy a szive megrepedjen. Humora úgy. ax életben, mint a színpadon ikertestvére a szomorúságnak. Erős szellemű ember és csodá­latos mimikáját arra használja, Vagy mentesíti agyát a gondolkodástól. Derbv kalapjában, rojtos nadrágjával és megtört, életcsavarta mosolyával a múlt felvonuló diszmensfének repedt tükre ő. Sokszor azt hi­szem. hogy már fiukorában ragadt rá ez a papto- mimikai -szomorúság, amit. a szive talán nem .is érez. Máskor meg azt gondolom, hogy hajbókoló hegyes galamb, aki kineveti az emberiséget s a ?k szemében a filozófia, .az emberi intézmé­nyek és minden emberi tapogatózás jelentékte­len és nevetséges semmiség. Ha nyolchónapi együtílét után sem tudom hü képét adni jellemének, ügy ez csak azt bizonyít­ja, hogy nem vagyok eléggé emberi smerő. Sok­oldalúsága és misztikus furcsasága, viharos ki­törései és hangulatváltozásai oly emberi rejtély, amelyet talán- még Havelock Ellis sem • tudna megfejteni... Ha a történetírás megbízhatósága -a halottak némaságától függ. akkor illő . még éle­tében mentői részletesebben inti a világ legis­mertebb emberéről. Az első Mérkőzés öt év előtt találkoztam először Chaplinnel. Éppen akkor jelent még első könyvem a könyv­piacon s engem is meghívtak arra ax ehédre, amelynek ünnepeltje Chaplin, a . nagy művész volt. j ................ . Ro sszul, szabott öltözetembeP Bagvon kells­metlenül éreztem magamat ’a többi hét fiatalem­ber között, akik rajtunk kívül nég ott voltak s akiknek átlagos kora nem volt t:">b harminc esz­tendőnél. Rajtam kívül a legkisebb fizetésű em­ber ezer dollárt kapott egy hétre. Az ünnepek­nek többje volt évi egymillió dollárnál. Én pe­dig földhözragadt szegény voltam. Hozzám való szívességüket úgy fogtam fel, mint bátorítást, az irodalmi újonc iránt. De mi­nél örr-^bb este lett, annál rosszabbul kezdtem niagamat érezni a köztünk lévő nagy különbség miatt. Chaplin késve érkezett, frakkban. Később megtudtam, hogy mindig, mindenünnen elkésik. Mikor bemutatlak neki, karomba öltötte karját és igy szólt: —■ No, Jim Tully, a bőrünk Jatt mindketten egyformán csavargók vagyunk, — nemde? S ,ez- zel az asztalhoz vezetett. Finom intuíciójával megérezte, hogy mindinkább kényelmetlenül ér­zem magam s egyre azt hajtogatta: — örülök, hogy itt van, Jim, — nagyon Örü­lök. Chaplin meglepett és egyben elbájolt. Mintha egy élclapnak frontieee piéce-éről egy esavargő karrikaturája lépett volna ki, s elevenedett volna meg. csinos, jól öltözött emberré válva egyszerre. Különösen az arca volt figyelemreméltó: csupa karakter és egyéniség. Fogai egyformák, fehérek és nagyok. Modora-, viselkedése jókedvű, gyerme­kes és gyengéden megértő. A hajában már ezüst szálak látszottak, s egyetlen nagy hullámban fésűdé azt ki-a homlo­kából. Az arcán egymást váltották fel a külön­böző kifejezések, mint sötét-fehér, szürke-vagy kék felíegek, mikor a nap előtt elvonulnak. Ha. Chaplint nem ismerné is a világ, a társadalomban mindenesetre nagyon népszerű lenne. Könnyed fellépésű, s bangula*ai változók, mint a, már­ciusi. - időjárás Albion szigetén, "likőr asztalhoz ültünk, úgy tetszett nekem, mintha a világ összes villái és kései itt adtak vaku találkát egymá#­nak. Chaplin az asztal végén ült. Én elég közel jutottam hozzá. Észrevette, hogy rátekintek, arai­kor a villám után nyúltam. Elmosolyodott. — Hiába néz rám, Jim. — szólt: — Én sem tudom sóba, hogy melyik villát kell használni. Mindenki nevetett s én megkönnyebbültem. Chaplinben megvan az o művészet, hogy mindenkivel megméretteti magát. Azon az ebé­den jól megfigyelhettem. Megnéztem nullá.:*.« haját, finom fejét, nagy, erős fehér fogait. ? r mély barázdákat, melyek már ifjúkorában i? kel­lett, hogy ott legyenek a szemhéjai szögi été bt n. És egy-egy ügyetlen mozdulatától eltekintve — ebédközben úgy viselkedett és úgy hatott, mint egy vérbeli herceg. Az ebéd joviális hangulatban folyt le. Min­denki nevetett vagy vidáman beszélgetett — en­gem kivéve. A gyülekezésnek éltető eleibe s lelke 3-zcraban mégis esik Chaplin volt. Énekelt, azután táncolt és mindenkit kivieeeit. Nagy tudása el ká­bít ott. Végül egy ismert kövér bankárt' utánzót*, aki az Operában ülve, két horkolás közt, orrhan­gon mormogja, félig nyitott szemmel: — Igen, igen, — c-sak folytassa, Caruso, — hallgatom. " I ... .Azóta sok nagyszerű társalgóval hozott [össze sorsom, dé Chaplinnel egyiket sem lehet egy papbu említeni. Egyik tárgyról a másikra osapong. Aki nála tanultabb, az már letarolja a talajt és kimeríti hallgatóságát.- Chaplin finoman érint. egy. témát, éppen hogy felkölti az érdeklő­dést s aztán másról besíéí. De ha kívánják, visz- SZ-atév az. e’ obi témához. Végül az ember nem érzi ugyan, hogy okosabb lett, de jóízűen neve­tett s társaságban ez a fontos, kivált egy ebéd al­kalmával! - ’ Mikor vége szakadt az estének. Charlie me­gint n karomba kapaszkodott s limousine-jéig együtt mentünk. - Qsakhem gyengéd volt hozzám. —- Nemsokára újra találkozunk, Jim, — mondta.. —• Maga tetszik nekem. Mikor elváltára tőle, az az érzésem vott. hogy sötét pince mélyéből fényes meteori*állást láttam. A. ke»em szinte .-véres vott a durva lé'rafokoklpí, amelyeket megmászni igyekeztem a hírnév félé. De ő intuitív megérzéssel, bajtársi hozzám * art o- xáksal közelített felém, úgy ahogy még soha. senki. Az egyetemét végzett ifjúság társaságiban senkinek éreztem magamat: ko'dusnak az élet kapuja előtt És ez a. fiatalember, Charlie — jó- rqaga is csavargó csakúgy min* én. — nevetéssel döntötte le az életet elhatároló falakat. Egv csomó történet jutott az eszembe, me­lyeknek ő volt a hőse. Visszaemlékeztem reá., hogy egy Írónak.' kiben több volt az ambiéió, mint a te­hetség, száz dollárt ajándékozott s hogy meny­nyire hasznán* vált ex a pénz a megajándékozott­nak. Se levelet, nem irt neki Chaplin, se üzene*et ném küldött, esek betett egy' csekket egy borí­tékba s tostán elküldte a eimére. És ma talán már nem is emlékszik rá. Ezen az estén mindenki drágábbnál drágább autóba ült, cseh én mentem gyalog haza. Kis. szobám ablakából a világos éj­szakába .néspemr-'a. sárga kaliforniai hold büszkén lovagolt az égen. Éreztem, hogy van a világon egy elbűvölő csavargó, aki kitünően szabott frakl;ot visel. s. hogy, ez a csavargó, jő barátom. És nem csalódtam. Két nappal a dinner-party után meg­kaptam Chariie fényképét e felírattál: ; ' fajtársamnak.“ De csak három héttel később találkoztam víjlo Hollywoodban. Leverínek látszott. Elhagyatottnak érezte magát (gyakran kínozta ez az érzés, mint később megtudtam). Nagyon megörült nekem. — Unom ezt a várost, — mormogta. — Meg­őrjít egészen. Rettenetes... Rettenetes! — Igen, ez borzasztó, — válaszoltam. — Igen, igen. — De. Charlie, magának barátai vannak itt s mindene megvan, amit szeme, szive kíván. ■— -Nevstni fogj Jim. Semmi, éppen semmi sincs it* bból, amit szeretnék. És nem lakik senki ebben a városban, akivel szívesen beszélnék. Eballgatott, majd hozzátette: Egyikünknek sincs sokja, .Jim, csupa gyer­mekek vagyunk, akik félnek a sötétben és örül­nek, lp feLkél a nap. Mit ér az, ba Ötvenmillió ember ismer is engem, ha.., . — Charlie — szakítottam félbe — képzelje csak magát az én helyzetembe. írni próbálni, mi­kor az irá-sainkkal egy. kutya se'törődik!. ... — Nagyszerű lenne. Jim,.— szeretném, a fő a munka... majd rájön v ég. mentői előbbre jut a létrán! Máéképp nem veszi:heti el az ember önmagát hosszabb időre, csak ha alkot valamit... valamit a. saját lelkéhól. Az. utolsó szavakat már összehúzott szemöl­dökkel mondta. —- A különbség nem is o y nagy közöttünk, —- s:óM. aztán. --- Több pénzt keresek, több bajom van és.több olyan embert látok, akikre nem va­gyok ki-áncsi.•. Felemelte kezét és előre mutatott. —■ Maga haladni fog, Jim, megtanulja mind­azt, amit én megtanultam. Mindánuyiunkat sok szomorúság órí gyermekkorunkban, a pénz egy másfajta szomorúságra tanítja majd meg, ez az egéSZ. r ., . , Lehajtott fejjel, - felsőtestét hibáivá ment elő­re s észre se vette, hogy az emb--?Ak megálltak, hogy Chaplin Charlie után nézzenek. Chaplin -gyors felfogásával, egyszerre kihá­mozza mindenből azt, amit tudnia kell. A beszél­getésben csapongó, gyorsan gondol!: :dó agya szinte beleütközik ais elvont .gondolatokba s olyan, kérdésekre, amelyek nála okosabb embere­ket: zavarba hoznának, gyors és találó választ tud adni. Ilyenkór nem a tudása beszél belőle, hanem az intuíciója. Nem a munka, nem a föld vágj' a tenger, a hajók sem, hanem az emberek érdeklik elsősorban, A bohóc Álarca mögött a legyőzött drámai- színész rejtőzik, egy fáradt, szomorú et«h»7.' ’[ :v------­..- Óktetatjuk.) 9

Next

/
Thumbnails
Contents