Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-21 / 117. (1451.) szám
4 Í9ST május 21, szombat. EGY KIÁLLHÁS Irta: MARÁI SÁNDOR Paris, májusban. A Szajna két partján két kiállítás nyilt meg egyidejűleg. Az egyik, a Sálon, a négy- ezer kép szalonja, a másik az .,Exposition Culmaire44 a francia konyhaművészet szalonja. A vándor habozva áll a hid közepén, ami a két kiállítás között átliajlik a folyón; hahozva áll, aztán észbekap és sietve a konyha- művészet kiállítását látogatja meg. Joggal, mert a képszalón minden évben visszatér, sőt, ha jól megy, különböző címek alatt évente háromszor visszatér; a konyháét a lón ellenben ritkán tér csak vissza. Joggal, mert a vándor képekkel és képző- művészettel általában csak akkor foglalkozik, ha már megkereste azt, amiből jóllakott és ráér különben is; a konyhaművészei tel ellenben naponta többizben foglalkozik, kénytele-, nül, de örömmel. Modern kiállítások közös előnye az, hogy dekorációval, attrakciókkal, plakátokkal, zenekarral és rádióval kellemesen elterelik a kiállított tárgyakról a figyelmet. A bor- kereskedő, aki Eiffel-tornyot épít az Anjou- boros üvegekből, a hatást elsősorban mégis az Eifíel-toronytól, nem a borától várja; a nyakkendőkirály, aki kravátlit köt a miiéi Vénusz nyakába, a nyakkendő kvalitásáról áttereli a hangsúlyt az attrakció kvalitására. Ha a bor és a nyakkendő ezenfelül még kvalitásosak is, az talált pénz és játszi szerencse. De ez ritkán derül ki, mert kiállításokon a kiállított tárgyakból ^enki nem vásáröl semmit. Én összesen egy sorsjegyet vettem 1 frankért, a szerencsétlen „Szakad tpofáju Hadfiak Egyesület ének “ (szórul-szóra így) jótékony alapjára tervezett sorsjáték sorsjegyét. amivel nyerhetek egy vekkert és egy pcrszivógépet. Ebben az a jó, hogy a húzást én már nem fogom megélni. A párisi Konyhamüvészeti Kiállítás mindent magában foglalt, aminek Konyhához, Művészethez és Kiállításhoz valami köze Jehet. A franciák büszkék híres konyhájukra ;és jogosan büszkék. A kiállítás nagymérvű anyagából egypár érdekes és a francia konyhára jellemző részletet sikerült följegyeznem. Itt adom sorban: Hogy a porszívónál maradjak, mindjárt A bejáratnál egy sovány és unatkozó ember elektromos porszriró gépeket árult havi törlesztésre és hitelre. A gép olyan nagy volt, mint egy ágyú. Az üzlet rosszul ment. A bódé előtt mindössze ketten álltunk: én, aki csak a legritkább esetekben szoktam elektromos porszívó gépet vásárolni, s egy La Valliére-nyakkendős, torzonborz szakállas, szalmakalapos, szürke lüszter-zsakettes, s tenniszcipös bankszolga (a szalmakalap szalagján ott diszlett aranybetükkel a pénzintézet monogrammja) — egy szegény, öreg, kiváncsi, kellemetlen, bőbeszédű és fontoskodó boulevard-szolga, egy „raseur“, ahogy itt mondják, egy minden-lében-kanál, egy unat- : kozó és fecsegő, borszagu. kedves utcai pofa, aki ezen a facér délutánon eljött a Konylia- .müvészeti Kiállításra, s most könyörtelenül elmagyaráztatta magának .a porszívó szerkezetét, szétszedette a dinamót, megkérdezte, hogy ki volt Volta és mi az ampére, s megparancsolta, hogy indítsák meg a gépet és szívjanak port. Ehhez, tekintve, hogy megváltotta a kiállításra a belépőjegyet, föltétien joga volt. Az öregről ordított az egyszoba- konyha, ami olyan pici, hogy pornak egy- j általán nincsen helye benne. A kereskedő j a rettenetes hőségben nyögve és apatikusan konfettit szórt egy szőnyegre, elindította az elektromos porszívót és csakugyan sikerrel fölszivta a konfettit. A lüszterzsakettes bankszolga a szakállát vakarta. — Mibe kerül? — kérdezte, mikor a lihegő kereskedő etállitotta a gépet. — Háromezer frank. — No, az drága, — mondta az öreg. Megemelte a kalapját és libegő, kedélyes lépésekkel odébbugrált. Egv félóra múlva találkoztam vele. Egy házi jéggyárat ni agyaráztatott el magának éppen, ami óriási dinamókkal és ammoniáktelepekkel egybekötve házilag állítja elő a jeget és 18.000 frankba kerül. El kellett indítani neki az egész gépet és a öreg hosszan szagolgatott és elégedetlenül tapogatott egy darab friss jeget, kérdeztem búcsúra. A kiállítás udvarán sorakozott a tizenkét mintaház, cseréptetős faházak, amiket egy francia társaság épít 2600 franktól fölfelé hitelbe, lakástalan franciáknak. A vállalat plakátjait évek óta látom minden villamoskocsiban. A 2600 frankban benne van a tétek ára s .az egész ház, kanalizáciőval, vízvezetékkel, gázzal, villannyal, falakkal, cseréptetővel, ablakkal, ajtóval, padlóval, verandával és napórával. Napórával persze már a II. számú modellt kell számítani; ami drágább, 3600 frank. Napóra nélkül 2600. A differencia szembeötlő. Másrészt, ha már az ember házat épit, éppen a napórát nélkülözze?... Mindig izgatott, hogy mifélék ezek a homeok? Most végre láttam. A szerencsétlen kisasszony, aki a házakat árulta, az egyik ház verandáján ült, a cipőjét pucolta és harisnyás lábait lelógatta a verandáról. A ház terjedelme, verandával együtt i'A négyzetméter volt, magassága 1.85 m. Az ablakot csak sejteni lehetett, mert a muskátli, ami a párkányon állt. eltakarta. Már régen szerettem volna Párisban egyházat, ezért megkérdeztem a kisasszonyt: — Ez hogy-, ez a ház? Óvatosan fölállt, harisnyában, s lábujj- begyben lépett egyet előre. Vigyázva mozgott, ö tudta, hogy miért. — Ez 3600, — mondta. — Napórával? — És cseréptetővel. — No, ez drága, — mondtam. S megemeltem a kalapom, ahogy az öregtől tanultam. A kisasszony vigyázva visszaült a helyére. — Kegyed ebben a házban lakik? — — Nem, — mondta pikirtán. — In a rue Rocbechoarteon lakom. Azok a szép, színes plakátok jutottak az eszembe, amikkel ez a társaság hirdeti a házait. A plakáton kerítés övezi a házat, jeriohói lőne kúszik fel a falakra, a kémény füstölög, az apa szalmakalapban ül a kertben és olvas, az anya három pirosarcu gyermeknek mosolyogva osztja a verandán a párolgó levest. Az egyik fán egy madár ül, s a háttérben egyidejűleg látszanak a tenger és a Mont RÍ a ne. Valami üdítő nosztalgiát sugároztak ezek a plakátok; nem szabad a vágyakhoz közelmenni. A Konyhamüvészeti Kiállítás következő bódéjában legnagyobb meglepetésemre Csillag Anna néni ült saját termelésű, 2 méter hosszú, földigérö hajával. A Csiliag-pomádé- kat egy hasonlóan kibontott! hajú, csak sokkal.igénytelenebb méretű Csillag-rokon árulta. Csillag néni nem árult semmit, fodrász- köpenyben ült mozdulatlanul háttal a közönségnek, földígérő kibontott hajjal és izzadt. A néni feje fölött egv tábla függött ezzel a szöveggel: „Térjen vissza a régi erkölcsökhöz.44 „Növessze meg a haját.44 ,,A mi pomádénk jóváteszi a divat hóbortjait.44 Csillag nénit nem lehetett szólásra bírni, mert süket volt, kukán ült, szélterpesztett térdekkel, mint egy Buddha, aki az erkölcsök múlásán gondolkozik. A Csillag-növendék, a középhaju, beszédesebb volt; ez még csak' most tanult. Megtudtam, hogy ez a néni nem is az igazi Csillag néni, nem az a bizonyos,! aki liliommal a kezében és földigérö hajjal! hirdette magát a világ összes újságjaiban j egy negyedszázadon át, hanem egy másik Csillag néni, egy modell, aki szívességből mutogatja a haját. A növendék -azt mondta, hogy ennek a néninek nem is a pornódétól nőtt meg igy a haja. Csak növés után kezdte kenegetni. „Kellemes szaga van44 — mondta, a pornódéra vonatkoztatva. Fölnyitott egy dobozt és az orrom alá tartotta. Csakugyan kellemes szaga volt. Eszembejutott egy kopasz ember, aki Marseille és Alexandria között a hajón elmagyarázta nekem, hogy kopaszság ellen Humagsolant evett, amitől csakugyan apró kis szőrszigetek kezdtek nőni a testén. Például a csuklóján és a vállán nőtt egy kis bozontos pamacs. A koponyáján is nőtt egy háromcentiméteres szőrsziget, de hátul, a nyaka fölött. Az a szőrbüszkeség, amit már ezen az emberen észleltem, fokozott mértékben volt észrevehető a két Csillag-móde 11 nél. — A földig ér, — ismételte a leány és áhítattal nézte az izzadó nénit. Furcsa, mi mindenre büszkék az emberek. Nem mulaszthatom el megemlíteni a hentest, aki zsírból _ kifaragta a Pantheon modelljét, 6 égy másikat, egy olaszt, aki mortadeltából megcsinálta Mussolini mellszobrát. Ennél jobbat csak Wembleyben láttam: a walesi herceget vajból, lóháton. A hentes, aki zsirból kifaragta a Panttoeont, s az épület homlokára aranyozott miniatűr szafátadókból kiszögellte a jelmondatot: — „A Nemzet Nagyjainak44 — olyan büszke volt, olyan mámoros, elragadtatott, és egy kicsit, nem hallgathatom el, olyan öntelt, amilyen Rodin például, mikor kifaragta a „Pehseur“-t, soha nem lehetett. Rekedten 'hívta az embereket, hogy nézzék meg ezt a csodát. Három hónapig dolgozott rajta. A zsirpantheon rogyadozott a nagy melegben. A oszlopok elgörbültek. — Nem lehetne megmenteni? — kérdeztem résztvevőén. A hentes a homlokát törülte és csüggedten vállat vont. „Zsír ez, uram44, — mondta tehetetlenül. — „Zsír, zsir. Nem márvány. Ez az előnye és ez a hátránya .. Úgy nézte a müvet, mint Mereskovszky könyvében Leonardo da Vinci az „Utolsó vacsorát44, mikor észrevette, hogy a San Marco-i refektórium fala nedves, a freskó megrepedezett, s nem marad meg sértetlenül az utókorra ... Úgy nézte, olyan tehetetlenül, a Szellem pusztulását az Anyag fortélyával szemben; mert mindegy, hogy a művész miben dolgozik, olajban-e vagy zsírban, egyformán fáj az, ha müve olvadni kezd. A cukrász, -aki a westminsteri apátság templomát öntötte olvasztott cukorba, már óvatosabb volt; üvegbura alá helyezte a műremeket, ami egyébként dijat nyert. Édeskés, de jó munka volt. A Mussolini- mortadeltát, az olasz szekció remekét, állandóan nagy tömeg bámulta. A nézők közül az egyiknek eszébe jutott Painlevé hadügyminiszter mondása, aki Thomas Mannak egy ebéden, mortadelta után, ezt mondta: „Adjon nekem a nehézipar 200.000 katonát és a hozzávaló aknavetőket, s leszek nektek én is egyéniség...44 Hogy a nézőknek különben mi jutott az eszükbe, azt nem tudom. Az olasz osztályt különben is erős és tüntető hazafiasság jellemezte. Egy sajt- kereskedő kirakta sajtból Turint, Milánót, Nápolyt, Rómát és Firenzét. S egy szalámi- kereskedő első diját vitt el egy másfélméteres n emzeti színű szalámival. A kiállítás emeletén algeri hastáncosnők hastáncokat lejtettek. A nagy melegre és a kevésszámú publikumra való tekintettel csak imitálták a hastáncot öreg nadrágokban ringott ak, mozdulatlan hassal, ezzel szemben nem is voltak algeriak, hanem fehér és facér párisi leányok. Ezért az attrakcióért külön kellett fizetni, amit utólag bizony sajnálok. A kijárat buffetjében a bankszolgával találkoztam, aki az ingyen-kóstolóban sonkás- sandwicheket kóstolt, potya-pezsgőt ivott hozzá, s közben elmagyaráztatta magának, hogy miből készítik a szalámit? Szép sikere volt még a svájci ökörnek. Mindig sajnálni fogom, hogy nem maradhattam tovább, mert biztosra veszem, hogy az öreg, ha már lefizette a belépőjegyet, el- magyar áztatta magának, hogyan készül a svájci ökör? így fiatalít és szépít a Coroll-créine ®ora^"pu,|er COFUil-szappan ^ J \ / FSI«efefct K C, 5. R. Vörös Rak gyógy tár, Bratislava. j Mokcsay Zoltán: $ Szól a tárogató £ A b \ A Wesselényi-összeeskiivés borús em- ^ £ lékeit idézi fel ez a történelmi regény, s* v Mikor 1664-ben I. Lipót császár aláírta y \ a szégyenteljes vasvári békét, kicsor- ö ö dúlt a pohár. Színes, hangulatos regény. % Z Ara 26.— korona. >; | a Szövet-, selyemujdonságok nagy választékban llj. KLEIN SANDQR-nál KoSice, Fö’Utca 9. Mintaküldés vidékre. Rovatvezető: Vccsey Zoltán dr 75. sz. feladvány 8. S. Leívmann (Moszkva) Matt 2 lépésben A megfejtéseket mindig csütörtökig kell beküldeni. A 74.- számú feladvány megfejtése: 1. Vb2— al. Huszonnégy megfejtési kísérlet érkezett be, de a problémát egyedül Nemecz Miklós losonci gimnazista oldotta meg helyesen. 122. sz. játszma Világos: Rejfirí Sötét: Skalüka. Játszották a prágai Er cma- sakkverseny 12-ik fordulóján. május 14-én. 1. Hgl—f3, d7—d5 17. Bal— el. Bd8—gS 2. c2—c4, e7—e6 18. Fd3—f5, Bg8—g3 3. d2—d41 Hg8—f6 19. Kgl—f2??10 Bh8—g, 4. Fel—g5, Hb8—d72 20. Bfl—gl, Kc8—b8!u 5. e2—e3, c7—c6 21. Hd,2—b313 FefíXfő! G. Ffl-d33 Vd8—a5F* 22. Vc2Xf5, Hf6—e4+! 7. Hbl—d2! Hf6—e4 23. Vf5Xe4. Va5Xel + 8. Fg5—f45 g7—g5.?6 24. Hf3Xel, d5Xe4 9. Fd3Xe4. gőXf4 25. Hel—c2. f7—-f5! 10. c4Xdö, í‘4Xe3 26. d4—dö 13 c6Xd5 11. f2Xe3 7 Hd7—f6 27. Hb3—d4. fő—Í4 12. 0-0, e6Xd5 28. e3Xf4, Fh6Xf4 13. Fe4—d3, Fc8—g4 29. IId4—e2, Bg3—d3 14. Vdl—b3?8 0—0—0 30. He2Xf4, Bd3—d2+' 15. h2—b3?9 Fg4—e6 Világos feladta. 16. Ybo—c2, Ff8—h6 1 Világos most a vezérgyalog játék ismeretes változataiba tereli a játszmát. A modern Réti-meg- nyitás 3. b2—b3-mal s a két futár szárnyfejlődó sével folytatja. 2 Nagyon divatos e helyütt a 4. ... h7—b.6 folytatás. Ha világos erre visszalép a futárral h4-re, sötét 5. ... d5Xc4!-el játszik s világosnak 6. Vdl—a4+, c7—c6 után azonnal a gyalog visszanyerésére kell játszania, különben sötét megtartja gyalogelőnyét. Miután ez a változat csak remisre visz. rendesen 5. Fg5Xf6-tal folytatják, amire azonban sötét szintén kiegyenlithet. 5 Sötét fejlődési szisztémájának célja az úgy* nevezett Caimibridge-springsi variáns létrehozása, amely 6. Hbl—c3 után fejlődne ki. A sötét futár ilyenkor b4-re, a vezér a5-re fejlődik s a huszár beugrik e4-re. Amióta az úgynevezett jugoszláv támadást (későbbi e6—e5) bevitték e változatba, támadó játékosnak kezében veszedelmes fegyver. Éppen ezért újabban igyekeznek a változatot kiküszöbölni, amire különösen alkalmas Bogoljubov által a moszkvai versenyen bevezetett 6. Hbl— d2! lépés, amelyre Vd8—a5 céltalannak bizonyult, a szöveglépés is ezt a fejlődést célozza. 4 Mint említettük, a vezérnek abban az esetben. ha a világos huszár nem c3-ra fejlődik, nincs mit keresnie aő-ön. 0 Itt egyszerűen számításba jött a 8. c4Xd5, e6Xd5 9. 0—0, He4Xg5 10. Hf3Xg5 folytatás, amire sötétnek: futópárja van, de ezt nem tudja érvényesíteni s világos a fejlődésben előbbre van. így alakult a moszkvai Capablanca—Tarta- kower-játszma. A futár-visszalépés f4-re az ilyen jellegű változatokban nem a legerősebb s már inkább számításba jön Fg5—1x4. 6 Ez a merész lépés ruinálja a sötét király- szárnyat. Az előbbi futárlépést sötétnek módjában állott kihasználni és S. ... He4Xd2 9. Hf3X«12, d5Xc4 10. Fd3Xc4, e6—eő!-tel ' 'egyenlíteni a játékot". 7 Világos stratégiailag nyert álláshoz jutott, mert a sötét. f7 mezője végzetesen meggyöngült s I állása még több bajban is szenved. 8 Egy lépéssel túllőtt a célon. Világos állása stratégiailag nyerve volt s az előnyt 14. Vdl—c2! 0—0—0 15. Hf3—eőMel gyors nyerésig leheted fokozni. 9 A második súlyos stratégiai hiba gyors egymásutánban. 15. Hf3—e5! még mindig erős volt, amint az alábbi változat mutatja: 15. ... VaőX d2 16. BflXf6. Vd2Xe8+ 17. Kgl—hl (fenyeget Ff5-F-kai vezéruverés), Fg4—ed 18. IleőXIT! Ff8—g7 19. IIf7Xd8, Fg7Xf6 20. HdSXcGÜ és nyer. 10 Három súlyos stratégiai hih nak kellett bekövetkeznie, hogy világos tönkretegye pozícióját. 19. Hf3—eő! még mindig jó volt, mert 19. ... Fh6XeS-f-ra egyszerűen 21. BelXe3 következik. “Rendkívül fontos s igen finom taktikai lépés, mint a következmények mutatják. 12 Világos állása, már tarthatatlan. Ennél a lépésnél több mint félórát gondolkodott világos, de elnézte, hogy minőséget veszít. 18 Mentség nem volt. A gyalogáldozattal a rosszul álló huszárnak akar utat nyílni világos, de az összeomlás gyorsan következik be. L „Brusno“ gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ a Zvolen, Szliács, Banská-Bystricai vonalon - 4 erősen rádióaktív, szénsavas, glauberSÓS forrással, csodás gyógyhatású moortelepekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, cukor- és női bajoknál, mcngyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt érák. Kérien prospektust.
