Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-21 / 117. (1451.) szám

1027 mAjus 21, szombat. Vihar a román szenátusban a népszámlálásnál elkövetett lélekrablás miatt Meghamisították a népszámlálási lapokat — Az ukránok és ma­gyarok sérelmei — Sándor József szenátor konkrét eseteket közölt a hatósági terrorról Bukarest, május 20. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) Romániában az elmúlt napokban tartották meg az általános nép­számlálást, amely ismét arra szolgált alkal- mul a bukaresti centralista kormánynak, hogy a nemzeti kisebbségek erőviszonyait a külvilág előtt meghamisítsa. Erdélynek csaknem minden részéből számtalan panasz érkezett a népszám­lálóbiztosok önkényes eljárása ellen, amikor azok a magukat más nemzetisé­gűnek valló lakosokat román nemzetisé­gű eknek jegyezték be a népszámláló- lapokon. Be nemcsak ilyen természetű panaszok me­nüitek fel, A Cuvantul cimü román lap maga 1? felháborodással említi fel. hogy a nép- számlálás alkalmával bemondott adatokat, annak ellenére, hogy a népszámlálás meg- ejtése előtt még a templomi szószékekről is kihirdeltette a kormány, hogy a bevalláso­kat semmiféle adóellenőrzésre fel nem hasz­nálják, most a kormány a pénzügyi hatósá­goknak kiadja másolatban. Sőt a népszámlálási listák másolatait a had- kiegészitö parancsnokságoknak is ren­delkezésére bocsátják, liogv ezeknek módjukban legyen a katonaszökevények, valamint a sorozástól távolmaradottak ellen eljárni. A népszámlálás alkalmával történt visszaélé­seket a szenátus tegnapi ülésén is szóvátet- ték/ Lukasievici ukrán szenátor felpanaszol­ta, hogy a bukovinai népszámlálás alkalmával a hatóságok kényszerifették az ukránokat, hogy román származásúaknak Írják be magukat és az ukrán zsidókat is más nemzetiség vallására szorították. 'Az ukrán szenátor bejelentése nagy izgal­mat váltott ki a szenátusban s azt cseppet sem csökkentette Bucsan államtitkár azon­nali válasza, aki kijelentette, hogy a nép­számlálás teljesen korrekt módon nyert le­bonyolítást s kielégítő eredménnyel járt. Sőt Bucsan még a kisebbségeket, különösen az erdélyi magyarokat vádolta, hogy akciót in­dítottak a népszámlálás ellen, meg akarva hiúsítani ,a pontos statisztikát. Az államtitkárnak erre a gyanúsítására Sándor József magyar szenátor azonnal re­flektálni akart, de a nacionalista román pár­tok óriási zajjal fogadták a magyar szenátor felszólalását. Tatarescu liberálispárti szenátor, volt kisebbségi miniszter, felállt helyéről s úgy kiabált a terembe: — Ne hallgassuk meg, mert Genfnek beszél! Mikor a zaj csillapultával Sándor József végül szóhoz jutott, a leg- erélyosebb hangon utasította vissza az erdélyi magyar kisebbséget ért gyanusb fásokat s kijelentette, hogy igenis Er­délyben több helyen büntetéssel fenye­gették meg a lakosokat, ha magyarok­nak vallják magukat. De ezek a fenye­getések nem használnak, mert Erdély lakosságának tekintélyes része mégis magyar! Sándor beszédét a szélső nacionalista pártok állandó türelmetlen közbeszólásokkal zavar­ták, ami szinte viharossá vált, amikor a magyar szenátor konkrét eseteket so­rolt fel a népszámlálás alkalmával elkö­vetett visszaélésekből. Sándor beszédének végeztével újólag Bucsan államtitkár emelkedett szólásra s kijelentet­te, hogy visszaélésről ugyan tudomása eddig nincsen, de ha konkrét eset jut tudomására, az intézkedéseket megteszi. Masaryk mellett — Masaryk ellen A cseh nemzeti demokraták az elnökválasztást nem személyi, hanem politikai kérdésnek tekintik — A cseh írók egyik csoportjának harca az elnökkel szemben Prága, május 20. Az elnökválasztás kér­désében még mindig tovább folyik a sajtó- kampány. A Národni Listy rámutat arra, hogy a mezőgazdasági és nagyipari elemek kívánják a gazdasági stabilizálást, a kiadá­sok csökkentését, amiket a szocialista pártok idéztek elő s igy természetes, hogy Masaryk politikai felfogásuknak nem felel meg, mert hiszen ő azon politikai irány reprezentánsa, niely a múltban érvényesült s amelyet most le akarnak építeni. Ha Masaryk újbóli jelö­lése még belpolitikai vagy állam válságot idézhet elő, úgy föltétlenül jogában áll minden politikai csoportnak, amely a baloldali blokk politikájával szemben áll, követelni az elnöki kérdés politikai szellemű megoldását. A lap elvből ellenzi azt, hogy egyik vagy másik csoport feltételekhez kösse Masaryk újbóli megválasztását, mert ezáltal az elnök csak hatalom nélküli báb volna. A nemzeti demokraták eredetileg azt javasolták, hogy ebben az ügyben a koalíció cseh és szlovák pártjai közösen tárgyaljanak. Ehelyett azon­ban más utat választottak. Ám a belső ellentétet, nem lehet egy­szerű leszavazással elintézni. A lap figyelmezteti az irányadó köröket, hogy még ma elegendő idő volna a helyzet mérlegelésére, ha a hibákat jóvá akarják tenni. Két szélsőséges vélemény Kreibich kommunista képviselő a Rudé Právóban közölt cikkében nincsen megelé­gedve azzal, hogy Masaryk újból való meg­választása nem idézett elő politikai front- harcot. Ha tényleg létezne egy baloldali blokk, úgy annak egyöntetűen föl kellene lépnie a mai kormánytöbbség ellen, mely meg akarja kötni Masaryk kezét. A szélső nacionalista Viktor Dyk a Samo- statnostban viszont az agrárpártot támadja ismeretes Masaryk-támogató határozata miatt. Dyk szerint most már a többi pártok­nak nemcsak joguk, hanem kötelességük is ■ebben a kérdésben nyíltan és világosan ál­lást foglalni. Az 1927, évi állapot frappánsul emlékeztet az 1917. évi helyzetre. A politikai professzionalisták többsége akkor is mást kívánt, mint a nemzet többsége. Rajtunk múlik most — írja Dyk —, hogy most is ugyanazon az utón haladjunk-e, mint 1917-ben, vagy sem­A „Fronta44 frontja Megírtuk, hogy néhány héttel ezelőtt uj cseh hetifolyóirat jelent meg Fróiita címen, amelyben mindazok a cseh vezérek és írók kampányt kezdtek Masaryk ellen, akiket a köztársaság fennállása után rövidesen eltá- volitottak a politika szinteréről. így Guth- Jarovsky, a köztársasági elnök első ceremó- niamesítere éloes modorban írja meg, mi­képp viselkedett a köztársasági elnök az ő hivatali ténykedése*idejében. Borsky volt követ, aki a köztársaságot a forradalom után Rómában képviselte, de akit később nyug­díjaztak, ugyancsak erős harcot kezdett Masaryk ellen. Ehhez a csoporthoz tartozik Stribrny György is, aki Masaryk és Benes személyi vetélytársa. Maga a Fronta kiadója, Horky költő, máig sem tudja megbocsátani Masaryknak, hogy a háború alatt a külföldi akciókban háttérbe szorította apósát, Düri- obet. A háború előtti cseh Írógárda a Fron- tában nemcsak a politikus Masaryk ellen vette föl a harcot, hanem mint filozófust és írót is szigorú kritika alá vonja. — Ageat provocateurök be akarták ugratni a nyitrai kereszíényezocdalista párttibkárságot. Nyit- ■ raá itiudósitóhk jeleníti: A keresztényszocíalisla. párt nyitrai tiitkáriságáia tegnap, egy ismeretlen egyón jelent meg és átadott egy nagyobb csomagot azzak liogv a benmelévő nyomtatványokat a titkárság ter­jessz)© a párt tágjai között, azután gyorsan eltávo­zott. A titkárságon felbontották a csomagot, amelyben a Samostatnost (önállóság) cimü lázit ó tartalmú röpiraitokat találták. Azonnal jelentést tet­tek erről a csend őrségnek, amely a röpiratoka t le­foglalta és megindította a nyomozást az ismeretien egyén ellen, aki a párttitkárságot be akarta ug­ratni. A Topáratokon a nyomda impuruma hiányzik. I WELLS H. G.: | $ William Clissold vallomásai Í iÁ A % Wells életének koronája ez a könyv, é p Megtaláljuk benne az író minden ere- y y jét, szellemi gazdagságát. Izgalmas y \ történetek, mélyenjáró gondolatok és £ v a legemberibb, legnemesebb, higgadt \ lira egyesül ebben a monumentális je- y lentőségü műben. Annak, aki tiszta y Í képet akar alkotni magának Wells $ világirodalmi jelentőségéről, el kell x olvasnia ezt a könyvet. A két tartalmas kötet ára 78.— Kcs. y ■K; tTY­^Komáromi 3ános ^Reménytelen szerelem legény (6) — Akadnak látogatóink a szomszédok közül. Olykor fölkeres egy-két rokon is. Az­tán van elég munka a ’ gazdaságban, ami eléggé elvon. Lóránt a mezőkön kószál, én a ház körül vagyok elfoglalva. Igaz? — s az urára nézett föl megint. Barátom lehajolt s megsimogatta arany- banégő haját. Elhallgattunk darabkát s a tüzet néztük. Fantasztikus rajzok és formák kezdtek bon­takozni előttünk a parázsból. Letűnt napok emlékei jártak az eszem­ben. A fiatalasszonyra tekintettem: — Mikor egy évvel ezelőtt hozzájutot­tam a férje följegyzéseihez, egy ültőhelyben olvastam végig az egészet, amint azt meg is említettem regényem végén. Megmondom őszintén, hogy a nagyságos asszony alakja volt az, kit a legégőbb kíváncsisággal kisér­tem elejétől-végig. A legmulatságosabb figu­rának ellenben Osuhánszkyt találjam, aki szakadatlanul gyalogmenetben járja a hazát s tömve van praktikus bölcselet-elmélettel. Hol lehet mostanában a szimpatikus öreg kóbor ? Az asszonyka tenyerébe-eresztett állal nézte a tüzet: — Tamás bácsi aligha jön már többet hozzánk... S nem tudta folytatni. — Valami baja történt? — kérdeztem tanácstalanul. A férj vette át a szót: — Tavaly szeptember végén járt itt az uj házunkban először és utoljára. Mert most már hinnünk kell, hogy többé aligha hoz jó­kedvet hozzánk e földi létben. Emlékszel, milyen csodálatos őszünk volt tavaly? Ak­kor már két hónapja lakhattunk itten s es­küvőnk óta, amelyet megilletődötten asz- szisztált végig, nem láttuk az öreg táv- gyalogló-bajnokot. Egy ökörnyál-szál 1 dogálő délután, amikor utoljára mosolygott vissza reánk a vén nénikék nyara, a kertben sétál­gattunk Hedviggel, a lányok a gyümölcsöt szedegették... A gazdasági-udvar felől vá­ratlanul éktelen ugatás vert át hozzánk. A kerítéshez siettünk s azonnal észrevettük az öregurat, amint esernyőnyéllel hadako­zott nyolc-tiz kutya ellen. Persze zsakettben volt akkor is. A kutyákat szétver ettem mel­lőle s ahogy ő is meglátott volna bennün­ket, extázisbán kiáltott fel: „Jövök már, jö­vök gyerekek, hogy megbiztassalak keveset! Úri szavamra mondom, olyan nosztalgia hú­zott felétek, hogy öt nappal ezelőtt, amikor még Gömör-Kishont területén poroszkáltam, csaknem rücskölni kezdtem... Kezét csóko­lom, kis hugomasszony!“ ... Igazán, alig ta­láltuk helyét s az a harmad fél hét, amelyet velünk töltött, feledhetetlen marad nekünk. A harmadik héten azonban már nem volt nyugvása, bármennyire marasztaltuk is. Ki­fejtette előttünk, hogy a huzamosabb tétlen­ség explodáló hatással van egész idegrend­szerére. Messzire kísértük el, csaknem a tiszai révig. Valami rég-nem-lát ott komájá­hoz igyekezett, Vásárosnamény irányába... Azóta nem adott magáról jelt. Februárban egy tiszaháti jegyző irta, hogy Csuhánszkyt valószínűen farkasok ették meg, mert ke­véssel azelőtt egy vérfoltos zsakettet talál­tak a Verhovina egyik ut-árkában, a zsa­kettben a mi címünk volt egy papírlapra föl írva s a zsakett mellett egypár kitaposott bakancs. Néhány nappal rá egy gyürüs-zsidó fordult meg a tanyánkon, aki ugyancsak megerősítette, hogy a zsakett csak a Csu- hánszkyé lehetett... Bár előkerülne niég- egyszer! Elhallgatott. Én is hallgattam. Az asz- szonvka felsóhajtott egyszer: — Mi már nem látjuk többet szegényt... Csuhánszky bús sorsa, akinek — hallo­más utján — nagy csodá lója voltam, maga­mat is megdöbbentett. A kandalló tüzét néztük hárman s Isten tudná, merre járhattak kusza gondolataink! Később megszólalt a fiatalasszony: — Higyje meg, nincs szebb valami, mint felpakkolni két hátizsákot, úgy csibész- módria (a kisebbik zsákot én viszem per­sze!), felhúzni egy vízálló cipőt, felcsapni hetykén egy kis kalapot s két-bárom napra neki a világnak! Mert mindig magával visz Lóránt. Ezjt bölcs előrelátással oselekszi, mert jól tudja, hogyha egyszer magamra akarnia hagyni, a nyakába csimpaszkodnék s nem ereszteném el. Igaz? — félénk mosol jó­ival pillantott föl az urára. — Eltalálta — mosolygott rá vissza a barátom. Az asszony maga elé hajolt, a tűzbe né­zett: — Egyszer téli napon mentünk át az erdőn. Itt-ott kibújt a napocska s olyankor zúzmarában csillogott a világ. Különben csönd volt: dermesztőn hallgatott minden a kihűlt napban. Fent szél járt, mert felhők repültek benne s ha elfedték a napot, bűs- szine lett az erdőnek. Mi pedig meniünk- . mentünk a fehérségben, csak egy ág se recs- csent a puha hó alatt. Madár sehol, élőlény sehol: mintha a túlvilágon jártunk volna. Az enyészetr e gondoltunk m indákét fen. A felhők kétségbeesve kalimpáltak pttfent, hogy számra fagyott a mosoly. De megint csak kivillant a hideg napocska s akkor egy­szerre felszikrázott az erdő, hogy ujjongani szerettein volna. Mégis szép az élet. Barátom csöndes kötődéssel jegyezte meg: — Mikor aztán enni akartunk valamit, hátizsákjainkat kénytelenek voltunk az ágra akasztani föl s úgy enni a hátizsákhók De éppen olyaintájt álltunk meg, ahol meztelen volt a fák magas törzse s mindössze egyet­len csenevész-bokor kuporgott a közelben, azon egyetlen számba jöhető ág, amelyen fo­gast rögtönözhettem. Igen ám. de csak az egyik hátizsákot bírta el s mondanom se kéne, hogy Hedvig nyomban visszaélt a helyzettel, magának foglalta le a pompás pozíciót, én pedig a bokor alján találtam nagynehezen egy letört ágat. Persze gugoló- helyzetben fogyasztottam el a déli menüt s a nagyságos asszony végigkacagott. Ilyen önző teremtések a nők! (Folytatjuk.) 2 fflJU.' Jll I l I — ..............................- — Ér elmeszesedés, meurasihénía Csizi Jőd-Bróm Fürd# golyva, mirigy-, csont-, izületi-bajoknál, angolkór, vérszegény- Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. ség, hüdéseknél, az anyagcsere forgalom zavarainál, tehát mind- ... . , , . , , ..u azon bajoknál ajánlva, hol a jód-Bróm-Sósífirdők indikáltak. Felvilagos.tast nyu,t es prospektust küld a _ _ _ _ _ _ FÜRDŐIG AZGATŐSAG gyermekeknél specifikum! csizfördőn(Ci*kíp«i«,i.xvm.> ' l«6- és fűrddkurák, fénykezeiéSiOtthoni kúrák. | t v e

Next

/
Thumbnails
Contents