Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-20 / 116. (1450.) szám

‘VJÜ&iixMrj. * ia.u icmr H 1 KbAfc A magánalkaimazoitak es munkaadók kompromisszuma a nyugdijbiztositás módosítására A nyugdíjbiztosítás felső határa 42*000 korona — A reform rövidesen a parlament elé keriil Prága. május 19. A magánalkalmazott ak nyugdíjbiztosításának módosítása céljából alakult bizottság tegnap Hotovec dr. elnökletével ülésezett s azon a munkaadók képvise­lői kijelentették, hogy Schönbaum dr. tanár számításait alaposan áttanulmányozták és a nyugdíjbiztosítás módosítását szükségesnek találják. A munkaadók Schönbaum számi- tástai alapján fölhagynak eredeti követelésükkel és beleegyeznek abba, hogy a nyugdij- biztositásnál 42.000 korona jövedelem legyen a maximális határ. így tehát a munkaadók ég alkalmazottak képviselői között kompromisszum jött létre s a magánalkalmazottak nyugdijbiztositásának reformja rövidesen a parlament elé is keriil. Hlinka uiböl tárgyal Svohlával A szlovák néppárt visszahívja minisztereit, de benne marad a'kormánytöbbségben! — A nőmet keresztényszociatlsták és a cseh néppárt konfliktusa barátságos államinál és annak első államfér- fiával szemben használni. (Az egységes párl élénk tüntetést kezd Mussolini mellett, a Szo­ciáldemokraták viharosan fujozuak.) A képviselő ur felszólalásával tanúbizony­ságot tett arról, hogy ereiben egy esep magyar vér sincsen. rA kormánypárt a miniszterelnök szavaira feláll és viharosan helyesel. A szociáldemok­raták kikelve magukból, femigrálnak s inge­rülten kiabálnak a miniszterelnök félé. óriási zaj van, úgyhogy alig lehet valamit érteni. Zsitvay elnök nagy-nehezen helyreállítja a csendet s a következőket mondja: Kérem a miniszterelnök urat, használjon beszédében olyan hangot, amely az eddi­gi parlamenti szokásokkal nem áll ellen­tétben. Borbély-Maczky Emil felugrik: Éljen Bethlen! Éljen Mussolini! (A kormánypárt hosszasan tüntet Bethlen mellett.) Bethlen: Az az egy bizonyos, hogy kép­viselő ur kijelentését nem a magyar nemzet nevében tette, mert a magyar nemzet távol áll attól a gondolkozási és érzésmódtól, amelynek képviselő ur hangot adott. Úgy érzem, hogy amikor barátsági szerződést kötöttem az ola?z kormánnyal, ez nemcsak Magyarországon, ha­nem az olasz nép részéről is nagy szeretettel találkozott. (Éljenzés.) A kormány átvételekor j első lépésem a belső konszolidáció helyreállít- j tása volt. Ez volt oka annak, hogy a különféle király pucc sok után nem töre­kedtem arra, hogy aktív külpolitikát foly­tassak, hanem elsősorban arra kotlett töre­kednem, hogy gazdaságilag talpra állít­sam. az országot, hogy azután ennek alap­ján térhessünk át a külpolitikában is aktivitásra. Ezután isanereteti a belügyi konszolidáció folyamatát s a szanálás eredményeit, majd igy folytatja: A magyar külpolitikának békés céljai vannak.. Ismétlem., hogy amikor ezt « ba­ráti Szerződést megkötöttük, senkivel szemben sein akarunk egy lépést sem tenni. Hiszen a fiumei kérdés csak úgy oldható meg, hogyha, amikor egyik oldalon Olaszország biztosítja Fiume használatát, ugyanakkor má­sik oldalon Jugoszláviával olyan tranzitó meg­állapodásra jutunk, amely lehetővé teszi áruinknak külföldi piacokon való versenyké- pességéh Ez a szerződés az első példa arra, hogy egy győztes hatalom Magyarország mellé állott A nagyjelentőségű célokra való hivatko­zással kérem a magyar országgyűlést, fogadja el egyhangúlag a törvényjavaslatot. A miniszterelnök beszéde után a kor­mánypárt hosszantartó éljenzéssel ünnepelte a miniszterelnököt és Mussolinit. Ezután Zsit­vay elnök szavazás alá bocsátotta a törvényja­vaslatot, amelyet a szociáldemokraták kivéte­lével valamennyi part elfogadott. Prága, május 19. A belpoli-ikn érdeklő­désének homlokterében az elnökválasztás kérdése áll. A jelölés* illetőleg két párt képviseli az ellentétes pólusokat: az agráriu­sok Masarvk mellett, és a szlovák néppártiak Masaryk ellen. A helyzetet némileg tisztázta a nemzeti demokrata mezőgazdák nyilatko­zata. akik nyíltan Kramár inellet.r foglaltak állást. A Cech csodálkozik azon. hogy a nemzeti demokrata párt klubja eddig teljesen rezerváítan viselkedik. A i>árt lapja, a Národ.ni Lis-tv természe­tesen Kramár mellett kardoskodik, főleg sze­mélyi. érdemeire való hivatkozással támogat­ják. Ő volt az első, aki a háború kezdetekor egv cikkben nyíltan megírta, hogy a háború; a germánok harca a szlávok ellen. Ezért be- j börtönözték. sőt még a kivégeztetés veszélye is fenyegette. Egyesek azt kifogásolják, hogy Kramár csak egv gyenge parlamenti párt re­prezentánsa. Ez azonban nem érv, mert hi­szen az első köztársasági elnöknek sem volt pártja. Csakhogy a nemzeti demokratáknak ez­zel a követelésükkel iőval előbb kellett volna iönniök. nem pedig tiz nappal a választás előtt. A Cech véleménye szerint. Kramár jelö­lése nem veszélyeztetheti a koalíciót, mert. a koalíció megalapításakor az elnökválasztást nem vették föl a munkaprogramba. A másik kérdés, amelv sulvos vizsga elé állitia a koalíciót. Szilézia és Hultschin ügye a közigazgatási reform kapcsán. A reform szerint ugyanis Sziléziát, és Hultsohint Mor­vaországhoz csatolják. Szilézia viszont a né­met kereszt,ényszocialisták legerősebb talaja s ezért. ■■BBHHHBnmnnHBnaBBraBBnKnaB Mayr-Hartingék minden erejükkel arra törekszenek, hosv megóvják Szilézia ön­állóságát. A cseh néppárt a törekvéssel szemben elutasító álláspontot foglalt el. A német keresztéiivszocial.ista párl emiatt neheztel is a cseh néppártra. Kordács lapia azonban reménykedik, hogy ezeket a nehézségeket sikerül a két katolikus párt kö­zött elintézni. A Bohemia értesülése szerint Masaryk elnök jelöltsége a szlovák néppártban sulvos meghasonlást idézett elő. A párt papi cso­portja Hlinka és Juriga vezetésével a leg­szélsőbb elutasító álláspontra helyezkedik. E napokban Hlinka és az egyik néppárti miniszter között komolv összetűzésre került a sor. Hlinka csoportja a Slovákban most azt követeli, hogy a párt törvényhozói az elnök- választásnál egyöntetűen járjanak el. Nincsen kizárva, hogy a párt másik frak­ciója nem veti alá masát Hlinka diktá­tumának és legjobb esetben nem vesz részt a választáson, de Masarvk ellen mégsem fog szavazni. Különben tegnap Hlinka és több nép­párti törvényhozó hosszabban tárgyait Svehja miniszterelnökkel. A Prazsky Vecernik legújabb kombiná­ciója szerint az elnökválasztás következmé- nve a Hlinka-pártra nézve legfeljebb az le­het. hogv a párt visszahívja két miniszterét a kormányból, azonban a párt továbbra is megmaradhat, a korínánvtöbbségben. A szlo­vák néppárt viszonya a kormányhoz tehát azonos volna a nemzeti demokraták mai helyzetével .Komáromi 3ános SReménytelen szerelem Szegény (b) Feküdtem a pamlagon s újból tűnődés fogott el a fiatal pár sokszor érthetetlen, de mindenesetre (különös élete fölött Mostaná­ban nyugodtabb napjaik lehettek s úgy gya­nítottam akkor, hogy elvétve érintkezhetnek csak a szomszédos tanyák lakóival; hiszen régebben szinte menekültek a magány felé m.indaketten. Szobám méreteiből arra kö­vetkeztettem, hogy valóságos termekből áll az öreg ház, melynek falai — az ablaikbevá­gásnál — lehettek félölesek. F eküdtem-f eküdtem a pamlagon s ész­revétlen folytak szét gondolataim a fülese n- ditő csöndben. A lámpa lehúzva pislogott a szekrénykén s odakint is nagy volt a hallga­tás. Egyszer úgy tetszett, hogy valaki nagy csizmában cuppog el nem messze az abla­komtól. Talán a béresgazda lehetett. Aztán mintha hallottam volna, hogy valahol egy tinó bőgi el magát búsan. Talán itattak a vályúnál. Az ablak fatáblái nem voltak be­téve s láttam még, amint a legfelső ablak­üvegen át az ég negyedlében fel-felvillan egy pörsenés-csillag s erőlködve hunyorog le reám. Céltalan életem jutott eszembe s tudtam, hogyha elmegyek innét, megint ma­gamra maradok hiábavaló tépelődóseimmel. Azt a tűhegynyi csillagot néztem akadozó szívvel. Épp úgy pisloghatott le onnan felül­ről, mikor Attila hun lovasai húzódtak vé­gig az ötnyi-füves tiszai rónán, láthatta a ke­resztes-vitézek hullását Jeruzsálem falai ■alatt s hunyorogni fog ezer év múlva, mikor a csontjaink se lesznek már és senkit-senkit nem fog érdekelni, hogy mi is a világon le­hettünk egyszer. f Azt hiszem, álomba estem. Mert a csil­lagot láttam még azontúl is, de már nem tudtam magamról. Ahogy fölnéztem volna, barátom a pam- lag mellett állt s előzőén mintha szólt volna valamit. Még zúgott a fejem, de azért frissen ültem föl: — Szervusz, Lóránt! — Szervusz — felelt csöndes mosollyal. Mert amióta megismertem, nem láttam mo­solygás nélkül. — Régen vagy itt? Leült mellém s ugyanoly egyhangún folytatta: — Előbb már kétszer nyitottam be, de oly jóizüen aludtál, hogy nem akartalak megzavarni. Hiszen ráérünk úgyis. Ládd, én rájöttem: nagy dolog, ha valaki úgy oszthat­ja be az életét, hogy nem kell sietnie. — Lehetséges. De mondd csak, hány óra lehet? — Mindjárt nyolc. Csaknem négy órát pihentél. — Baj, baj — e megvakartam a fejemet. Mert mit kezdek majd éjszaka? Mosolygott, felállt: — Azon ne busulj. Mi lcetten mindig éjfél után szoktunk lefeküdni. — S mit csináltok addig? — csodálkoz­tam rá. Főin evetett: — Istenem, hát beszélgetünk a fűznél. Mert mindig van mondanivalónk egymás­nak. Máskor játszik valamit Hedvig s én hallgatom a csöndben. Vagy felolvasok s olyankor ő hallgat. Itt-ott akad egy-egy tá­voli vendég s nemegyszer azon vesszük ész­re magunkat, hogy mire ki-ki hagy a szó, odakint fehéred ni kezd az ég alja ... .Jól van ez igy, hidd el! Nyáron meg Összevissza­kószálunk a határban. A kabátomat vettem föl: — Mehetünk? — Jó lesz. Mert Hedvig vár a vacsora vak Megengedsz, én talán előremegyek ... Áthaladtunk a kivilágitott tornácon s a lépcsőfeljáróval szemközt benyitottunk az ebédlőbe. Az asszony csakugyan várhatott. Egy­szerű, szürke ruhában állt a kandalló előtt, háttal a szobának s lehajtott fejjel meren­gett el a tűzön. Hirtelen megfordult s fesztelenül mo­solyogva jött elénk: — Elaludtunk kissé? Örülök neki, mert szeretném, ha nem tekintené magát ven­dégnek. — Itthon érzem magamat, nagyságos (asszonyom — s megcsókoltam a kezét. Az ebédlő talán még az én szobámnál ís tágabb volt. Régi, igen régi épület lehetett a ház, bizonyára olyan időkből, mikor a Bod­rogköz egész világa tenger volt még s egy- egy lapos halmon csak igen messze egymás­tól emelkedett ki valamelyik falu, ladikon eveztek a nádasok útvesztőiben, távolról pe­dig idáig néztek homályosan a hegyek. A teméntelen-vizből magasra látszott ki akkor ez a ház a leheletnyi dombon. Talán két szá­zad előtt építhette egy nekikeserült honfi, aki ide vette magát a lápokba, szivében csordultig Rákóczi-gyásszal, akit temérdek búja epesztett akkoron, hallgatván a török tenger feneketlen zúgását. Vacsoraközben alig váltottunk néhány szót. A fiatalasszony rég elfelejtette első kis zavarát s többször azon kaptam magamat, hogy rácsodálkozom a szépségére. Szives volt és közvetlen, egy-két észrevételt tett emberekre és dolgokra s mindössze egyszer fenyegetett meg, amikor kijelentette, hogy soha semmivel nem fognak kinálni. mert nálok az nem szokás. A mai naptól kezdve különben is családtagnak tekintenek. A bá-1 Már júniusban tárgyalják a szociális biztosítás módo­sítását? Prága, május 19. A képviselőház szociál­politikai bizottságának köréből nyert értesü­lésünk szerint a munkások szociális biztosí­tásáról szóló törvény reformja még junius hónáp folyamán tárgyalás alá kerül. A koa­líciós pártok arra törekszenek, hogy a koa­líció szociális bizottsága a parlamenti bizott­ság tárgyalása előtt kellő időt nyerjen a mó­dosító törvényjavaslat beható megvitatására. A nem állami tanítók fizetésrendezése Az iskolaügyi miniszter válasza Fedor képviselő kérdésére Kassá, május 19. i Fedor .Miklós, az országos keresztényszociafefia párt. neinzetgyiilősi képviselője, múlt év. november havában felhívta az iskolaügyi miniszter figyel­mét arra, hogy a tanitók fizetésrendezéséről szó­ló törvényt, a nem állami nép- és polgári iskolai tanítókra nem alkalmazzák és arra kérte a mi­niszteri, hogy a készülő végrehajtási utasításban a szloven.zkói nem állami tanitók fizetésrende­zését az állami tanítókkal teljesen egyenlő mér­tékben foganatosíttassa. A miniszter ebben az ügyben most a következő értesítést küldte Fedor Miklós képviselőnek: A nemzetgyűlés plénumának kezdeményezé­se révén a .tanítói törvény 1. §-a 2. bekezdését a következőképpen egészítették ki: A 204/26. számú törvény fizetési rendelkezései érvényesek az újabb törvényes rendezésig a neon állami is­kolák tanítóira Szlovenszkón és Ruszinszkó terü­letén. Felmerült azonban a kérdés, hogy milyen viszonyban van az 1. §. 2. bekezdése a tanítói törvény 45. §-hoz, amely szerint, az ezen rendelet következtében megnagyobbodott terhek az iskola- föntaríó számlájára esnek. Az illetékes minisz­terközi tárgyalás után a kormány elé javaslatot terjesztettek, amely szerint a Szlovenszkó és Ru- szinszkó területén működő felekezeti iskolák ta­nítóinak az iskolafenlartók terhére fizetésjavitás cinión 1927. junius, 30-ig a magyar előírások sze­rint fizetésük erejéig előlegek fizettessenek ki oly összegekben, aminőre a tanítói törvény ér­telmében igényük van éppúgy, mint az ugyan­olyan kategóriába tartozó állami tanítóknak. Ezt a javaslatot a minisztertanács 1926. december 22-én fagott ülésén jóváhagyta. Mivel azonban a pontos • előlegek megállapítása mindeddig-tech­nikai okok folytán nem volt keresztülvezethető, az iskolaügyi minisztérium 1927. március 24-én 36.000/27. számú rendeletével elrendelte, hogy ezeknek a tanítóknak 1927. április 1-től ideigle- ges előlegek nyujtassanak. Ezen intézkedés a re- ferátus jelentése szerint 1927. ápr. 4-én 18.988/1. A szám alatt Végrehajtást nyert, ügy az anyagi, mint a jogi kérdést végérvényesen törvény fogja rendezni, amelyet a tanítói törvény 1. §-nak 2. bekezdése kilátásba helyezett és amelyet már mi­niszterközi tárgyalások elő is készítenek. zigazda azalatt tüntető kedvvel töltögetett a poharakba. Már-már gyanúm támadozott, hogy valami különös oka lehet rá, ha ennyi­re felvillanyozta a látogatásom. Koccintottunk. Fölemeltem a poharat: — A nagyságos asszony jókedvére! Rám nézett, némi kötekedéssel: — Majdnem azt hittem, hogy bókot pró­bál mondani. Pedig az ilyesmi szigorúan tilos a házunkban! — Egy szép asszony ezt is megenged­heti magának ' — feleltem vissza, csak épp hogy mondjak valamit Már tiltakozott: — Nem szabad! Nem szabad! S a házi­szabály magára is áll ezentúl, mint család­tagra, hogy idehaza én parancsolok. Maguk­nak annyi joguk lehet legföljebb, hogy en­gedelmeskednek. Ott-betyben kijelentettem, hogy egy ilyen parancsnok egyetlen szavára hajlandó vagyok halálba menni bármely pillanatban. Vacsora után félkörbe telepedtünk a kandallónál. Néztük a tüzet s hallgattuk az éjszaka nyomasztó csendjét. Barátom lehúz­ta a lámpát, az asszonyka olykor egy-egv hasábot igazított meg, mialatt félarcát bíbor­ba vonta a fel-felosattanó láng. Beszélget­tünk, nagy szünetekkel. Azt kérdeztem egyszer: — Megszokott lehet az élet igy kettes­ben : ' A férj akkor már fölállt s a kandalló­nak támaszkodva nézett le a feleségére. Az asszony felelt: — Én szépnek találom s azt hiszem, Lóránt is. Igaz? Az urára pillantott észrevétlen kjs reb- benéásél, ami meglepett. Barátom bólintott, hogy úgy van. A fiatalasszony tovább­beszélt: (Folytatjuk.) I L

Next

/
Thumbnails
Contents