Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-17 / 113. (1447.) szám
2 1927 május 17, kedd. Joachimsthal politikai eredményei Mindezek után az a kérdés merül fel, hoRT tulajdonkénben milyen eredménnyel zárult a ioachimstliali kisantant-konferencia? Megállapítható .hoírv elsősorban demonstra- tiv iellesrü volt. rendkívül ünnepélyes, hosry a miniszterek már a külsőségekkel is eloszlassák a kisantant ingadozásáról európa- szerte elterjedt kireket. Olyan személyiségek. akik eddig minden kisantant-konferencián résztvettek. kijelentették, hogy a ioa- chimsthali volt a legünnepélyesebb. Több mint kétszáz újságíró vett részt raita s a sajtó hirszolgálása valóban a legnagyobb gonddal történt. A Rádium Palace Hotel-ben külön postahivatalt állítottak Jel, amely éjjelnappal működött s tucatjával továbbította a tudósi tök külföldi táviratait, köztük az amerikai kábelogramokat is. melyek egyike- másika 3—4 ezer koronába került. Joachims- thalt azért választották a konferencia helyének. mert az itteni állami szállodát a legmegfelelőbben tudták ellenőrizni. Az elővigyázatossági rendszabályok különben is rendkívül kiterjedtek voltak s a szombati Karlsbad—marienbadi autókirándulás alkalmával például a 60 kilométer hosszú útvonalon átlag minden háromszáz méteren két- két fegyveres csendőr állt. Az ünnepélyességet nagyszerű vendéglátások emelték. Bankett bankettet követett s a Rádium Palace Hotel, a karlsbadi Imperial, a marienbadi Egerlander-terrasz tulajdonosai ugyancsak kitettek magukért. hogy a többszáz résztvevőnek minél ?pazarabb dejeuner- kel és diner-kel kedveskedjenek. Az esti fogadtatásokon. melyeken a miniszterek és a diplomaták a késő esti órákig fesztelenül csevegtek a frakkos és szmokingos újságírókkal. akár a pénteki hangverseny, akár a szombati filmbemutató mindenképpen csak a hangulat és a propaganda emelésére szolgált. Az érdemleges politikai eredményekről nem sok szivárgott ki. A fukar kommünikék és expozék senkit sem elégítettek ki. De a pozitívum nem is volt fontos. A lényeges az, hogy a kisantant létét demonstrálhatta, azaz bebizonyíthatta, hogy még létezik. Ez az alapjában véve szegényes cél lebegett a miniszterek szeme előtt s kifelé sikerült is az egységet megőrizni, ámbár éppen a nagy titoktartás amellett szél. hogy befelé nem minden unisónó és a kifelé való máz megőrzését csak a pillanatnyi szükségszerűség. Be- nes közismert szívóssága és a kudarctól, a bomlástól való félelem determinálták. A kisantant létezik, mert léteznie kell. Ez a közismert mondás ma annyit Jeleni hogy a kisantant létezik, mórt egyeseknek — személyeknek, tradícióknak, külsőségeknek, nem a politika fejlődési törvényszerűségének — szükségük van rá. tehát léteznie kell. Az érdekek széthuzóak, de a szakítástól és a szétbomlástól való félelem görcsösen a régi. merev és formalisztikus dogmákba kapa szkod- tatja az államférfiakat. Nincs más, hát maradjon a látszat. Ha a kisantant nem létezne, ki kellene találni, mondotta Benes. A kisantant nem létezik, hát kitalálták, hogy létezik. Egyeseknek szükségük van rá. — a nagy ta* nácstalanságban kell valami dogma — a pia fraus elvének megfelelően Potemkin falut varázsoltak a közvélemény elé. A kisantant nincs, tehát ki kellett találni, hogy van. Kétségtelen, hogv mindeme pesszimizmus mellett örvendetesebb események is történtek Joachimsthalban. Ha egyrészt az olasz kérdés Jugoszláviát, másrészt az orosz kérdés Romániát másfelé is őrien táltatják, egy tekintetben egységes belátás ébredt mindenütt: Középeurópában fontosabb a gazdasági érdek, mint a politika. Ez talán már a genfi világgazdasági konferencia első üdítő hatása s mint ilyet melegen üdvözöljük. Ha politika nem is köti össze többé a kisantant- államokat. hát összeköti a közgazdaság,' de ebben nem maradhatnak elszigetelve, hanem bele kell vonni Ausztriát, Magyarországot is. A célok tehát megváltoztak. Ámde esetleg megnemesiiltek s ha a kisantant tényleg a közéoeurópai testvéries Locarno előkészítésének jegyében változik a kisebb, téves egységből a nagyobb, egészségesebb egységgé, akkor csak üdvözölhetjük a Magyarországhoz való barátságos közeledést elhatározó Joa- chimstnalt. Szvfttkó Pál dr. Osloserio a Riviéráról hirtelen visszautazott Oroszországba Útja a londoni eseményekkel áll összefüggésben — A londoni szovjeidelegáfus nyilatkozata — Eéssfoen nagy szoviatkémkedés nyoméra bukkantak London, május 16. Sir Johnson Hick közlekedésügyi miniszter ma délelőtt konferenciára hívta össze a rendőrti szívás előkel és a belügyminisztérium titkpsrendőreit. Beavatott körök Szerint bemutatta nekik az Arcos-épület razziáján lefoglalt fontos szovjetdokumentumokat. Az alsóházban föltétlenül szóvá teszik utóbbi napok eseményeit. — A szovjet kereskedelmi delegáció vezetője tegnap hosszú nyilatkozatot adott ki, amelyben élesen kikelt a razzia ellen. Az angol kormány nemcsak a kereskedelmi delegáció elnökének immunitását és az 1921-ben kötött kereskedelmi szerződést sértette meg. hanem a vizsgálatot oly sértő módon folyatta le. hogy a kereskedelmi delegációnak ezek után lehetetlen helyén maradnia, A kereskedelmi delegáció különben sem tud az állítólagos keresett állaim okritr ól, amelyet soha nem látott és soha nem őrzött az épület Szlovenszkóban elismert legszebb főrR-fehérnemü mérték után KALKSTEIN divatüzletében UZHOROD, kapható. páncélkamráiban. A kérdéses okiratot nem is találták meg. A Times értesülése szerint a hatóságok azon a véleményen vannak, bogv a házkutatás máris megfelelő eredménnyel járt. Bebizonyosodott, hogy az Arcos tényleg egy szétágazó angolellenes szovjetszervezet központja volt Moszkva megnyugszik Moszkva, április 16. A tegnapi óriási angolellenes tüntetések után a sajtó hangja ma reggelig némileg megnyugodott. Az újságok ugyan váltig hangoztatják, hogy a kormány harcra kész és szembe tud nézni a világ-imperializmus uj támadásával, de a cikkek már ismétlik a régi jelszót és kijelentik, hogy Oroszországot nem lehet provokálni. Az Angliához intézendő jegyzék még nem készült el, de tartalmából annyi már kiszivárgott, hogy Oroszország represszáliákktail fenyeget és lerendeli a nagy orosz gyapot- és gép- rendeléseket Csicserin útnak indul Paris, május 16. Csicserin. aki hat hét óta a francia Riviérán tartózkodott. tegnap elhagyta San Rafaelt és Marseillesbe utazott, ahonnét a közeli napokban visszatér Oroszországba. A külügyi népbiztos nem nyilatkozott utjának céljairól s nem mondotta mes:, hogy miért hagyja el oly hirtelen f rancia- ország területét. A bécsi kémkedés Bécs, május 16. A párisi kommunista kémkedéssel és az orosz Arcos-ház londoni házkutatásával kapcsolatban Becsben is óriási tszovjetliémkedéis nyomára bukkantak. Ar, ügyben az osztrák külügyminisztérium két hivatalnoka is kompromittálva van, akik állandó kapcsolatot tartottak fenn Bakonyival, a röviddel ezelőtt kiutasított állítólagos orosz kü- vetségi tanácsossal. Bakonyiról bebizonyosodott,. hogy külön kémszervezetet alakított Becsben. Azonnal az első napokban megszerezte az osztrák külügyminisztérium legfontosabb aktáit. E célból érintkezésbe lépett a külügyi hivatal két magas rangú tisztviselőjével, akitől fontos értesüléseket kapott. A két hivatalnokot azonnal nyugdíjaztakBakonyi az állítólagos orosz követ.ségi tanácsos Bakonyinak, a magyar Kossüth-pá'-t volt alelnökinek fia- Bakonyi Kun B^la kormánya alatt sajtófőnök volt Budapesten, majd mint egy orosz lap tudósítója Becsbe költözött, később áthuroolkodott Parisba, ahol csakhamar egy feltünésikeltő reyo-lverafférbe keveredett. Egy szép táncosnő, egy párisi Szovjet diplomata kedvese féltékenységből többször rálőtt, de Bakonyi nem sebesült meg komolyabban. Már akkor is több kémkedési ügyben volt belekeverve. Bakonyi Parisból Ausztriába menekült, kezdetben egy kis fürdőhelyen tartózkodott, majd amikor nevét már féligmeddig elfelejtették, Bécsbe tért vissza, ahol az újságírás álarca alatt ismét katonai és kereskedelempolitikai kémkedéssel foglalkozott. Át kell repülni az Óceánt! Newyork, május 16. Lindbergh cs Chamberlain az Atlanti óceánon uralkodó rossz időjárás miatt újból elhalasztották startjukat. Valószínűleg kedden indulnak. Ugyanezen a napon száll föl Fokkor-gép én Byrd is, úgy hogy egyszerre három vetélytárs indul az óceáni halálaira. ‘^Komáromi ciános ^Reménytelen szerelem (Regény (2) — Hogy őszinte legyek, nem emlékszem reá. Az ismeretlen ember mosolygott: — Ez természetes is. Mert csak én meg a feleségem tudtuk, hogy ki ült velünk szemben akkor. Ezen a találkozáson sokszor meghatódott azóta is szegény... Egyszerre megvillant előttem a gondolat: — Csak nem a miskolci gyorsvonaton?! — De igen — bólintott mosolyogva. — Tavaly történt, májusban. Néhányhetes házasok voltunk akkor ... Alig tudtam szóhoz jutnia — Eszerint... ön ... — Jól sejti, szerkesztő ur. Én ama bizonyos magános ember vagyok, aki annyit szorongott valamikor az idegen leány miatt. Váratlanul elhallgattunk mindaketten. Néztük egymást, néztük. A magános ember szakította meg először a csendet: — Maholnap öreg házasok leszünk ... Csaknem kilenc hónapja ... — Igazán szép volt., hogy fölkeresett — szóltam akaratlanul, mert a meglepetéstől még mindig nem jöttem magamhoz. Látogatóm mosolygott, mint aki örül, hogy már sikerült átesnie a dolog legnehezebbjén: — Szívesen jöttem magam is, de inkább a feleségem miatt zavarom most a szerkesztő urat. Mert az utolsó hetekben már nem volt nyugtom tőle ... — Hogy-hogy? — néztem rá kíváncsian. — Úgy kérem, hogy mindenáron ki akarta erőszakolni: keressem fel önt személyesen. S mit nem tud elérni egy asszony, ha nagyon akarja! Az is bántotta többször, hogy voltaképpen becsaptam önt, mert nem lepleztem le magamat, mikor följegyzéseimet a kezeihez juttattam el. Attól kezdve meg, hogy megjelent a regény, nem volt maradása... — Miért, ha szabad kérdenem? — A regény befejezése miatt Ön ugyanis azzal végezte „Az idegen leány“-t, hogy nyomoz utánunk a világban, de eredménytelenül. Mért a regényt olvastuk abban a napilapban, amely közölte s természetesen kor könyv lett belőle. Két példányban is. Hedvig diszköt ősbe köttette a magáét s most magammal kellett hoznom, hogy sajátkezű dediká.ciót kérjek öntől. Enélkül nem tehet hazamennem. — Nagyon szívesen — szóltam közbe. — De honnan tudták meg, hogy az a társ- talan utas én voltam akkor a fülkéjükben? A fiatal ember megint mosolygott: —Úgy, amint ön is sejteti a regény legvégén. Mikor egy idő re a folyosóra ment ki (a könyvből tudtuk meg, hogy az étkezőkocsiba távozott el), az ablak-asztalkán otthagyott egy bőrkötésű kötetet, amelyből előzőén olvasgathatott. Ahogy kettőn maradtunk, Hedvignek első dolga volt, hogy a könyv után nyúlt s belelapozott. Már ilyen a természete, kérem. De az első oldalnál szinte felkiáltott, mert meglátta az ön sajátkezű névaláírását. Olyan izgatottak lettünk e váratlan véletlentől, különösen Hedvig, hogy csaknem lelepleztük magunkat. Hajszál hij- ján múlt. De aztán megállapodtunk, hogy hallgatunk. A regényből tudtuk csak meg, hogy önnek, amikor visszatért az étkező- kocsiból, alapos gyanúja volt reánk, mivel a könyve nem abban a helyzetben feküdt az asztalkán, ahogy otthagyta előbb. Némi megnyugvással vettünk tudomást erről a gyanújáról ... — Ugyan miért? — Mert úgy éreztük m indák elten, hogy voltaképpen ismerősök vagyunk. Akaratlanul elhallgattunk keveset. Mikor fölnéztem megint, emberem mosolyogva pihentette rajtam a tekintetét, amiből sejtettem körülbelül, hogy sokáig készülődhetett erre a találkozásra és most örül, hogy á- lam lehet végül. Váratlanul Így szóltam hozzá: — Egy bizalmas természetű kérdésem is lenne, ha nem venné bizalmaskodásnak. — Méltóztassék — mondta előzékenyen. — örülök, ha szívességére lehetek bármiben. Némi gondolkozás után folytattam: — A bozzám-jultatott följegyzései azzal végződtek, hogy mégegyszer és utoljára elindul az idegen leányhoz, akiről azt hitte, hogy sohasem tesz már a felesége. Mint történhetett mégis, hogy három-négy hét múlva házastársak voltak már? A magános ember felsóhajtott: — Amikor Hedvig utoljára üzent értem, hogy az Istenért, csak most az egyszer menjek még vissza hozzá, nyomban vonatra ültem, vacsorára már náluk voltam, fölfutottam a házukba, benyitottam a szobájába, felkaptam az ölembe s csókoltam-csókolt am, hogy szinte fuldoklót! Alig tudta kimondani valahogy: — eresszen el, Lóránt, a felesége teszek! — Amire tetettem s lángragyult arccal a tükör elé állt, hogy rendbehozza magát keveset, már bentvoltak a házbeliek is és toacagtak-kacagtak rajtunk. De sok minden történt még ezután az esküvőig és még több- minden azóta. Majd elmondok mindent, kérem... — És most hol laknak? A puszta szélén, a tanyán? Emberem arca mintha elborult volna: — Nem. A pusztai birtokot eladtuk, mert Hedvig nem bírta ki hegyek nélkül. Esküvőnk után alig egy hónapra meghalt hirtelen az édesanyám s Hedvig nagyon szótalan lett. Amikor kiszedtem belőle nehezen,- mi busitja, eladtam mindent s a Felső-Tisza mellett vásároltam uj tanyái. Odalátszanak a hegyek kék láncai s ez sokszor megnyugtatja. Mindig észak felé vágyódik, szegény... Cigarettára gyújtottunk. Látogatóm így kezdte most: — Egy kérésem is lenne még. De ezt már Hedvig üzeni... — Parancsoljon! (Folytatjuk.) I Érelmeszesedés, neurasthénia Csíií J©d-Br#ra Fürd# ! golyva, mirigy-, csont-, izületi-baloknál, angolkór, vérszegény- Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. ség, bíldéaeknél, az anyagcsere forgalom zavarainál, tehát mind- Felvilágosítást nyújt és prospektust küld a ,zon bajoknál ajánlva, hol a Jod-Brom-Sósfürdok md.kaltak. FURDOIGAZGATŐSAG CSiZFÜRDŐN (Cizkúpele, z. XVIII.) | Ivó- és f ürdökurék. fénykezelés, otthoni kúrák. DKW Pratia il„ '•
