Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-15 / 112. (1446.) szám
WsaBmmmmmmmmmmmmmmmmt 2 ttm' ~ r m -nniT»íM^«gKJP»Mgig^snaaBfBaB!B—bíi^m— mert hiszen a román-olasz szerződés szinte kötelességévé teszi Bukarestnek, hogy ne éljen ellenséges viszonyban Olaszország középeurópai partnerével. A közeljövőben kétségtelenül közeledést kereső lépések várhatók Budapesten . kisantant részéröl s e közeledő lépések mikéntjének megbeszélése már most Joaohimsthalban megtörténik. A pörgekalapu Benes így a jugoszláv újságíró. Hogy fejtegetéseiben van némi valószínűség, azt a kis- antantsajtókonferencia péntek délutáni ülése is igazolja, amelyen a tárgysorozat folyamán, a középeurópai sajtónak közös frontba való tömörítését is latolgatták. Mindezek a kombinációk persze csak kombinációk maradnak. Az első emeleten, ahol a miniszterek tárgyalnak, detektívek és egy százrend jeles román lakáj állanak őrí. Innen semmi ki nem szivárog. A folyosókon, a hallban, az étieremben különben mindenki csak Benest figyeli. Kis pörge, szlovákos kalapjában (illetve kalapjaiban, mert általában minden órában kalapot vált a kurtoázin összes finomságaival tisztában lévő diplomata), örökké mosolygó arcával még mindig az európai politika nagy arbiterét látják benne, de a nimbusz már recseg-ropog. Sajnálják. — Kár érte — mondja egy amerikai. — Milyen jókedvül — jegyzi meg egy olasz- újságíró felesége. — Pedig ez az utolsó konferenciája — mondja ki a szentenciát egy holland újságíró. Azután egy kollégánk elmeséli, hogy az utón több cseh tiszttel került egy fülkébe, a magasrangu katonák ugyancsak szidták a „nagy nélkülözhetetlent”. Általános a csodálkozás, mert a külföld még mindig azt hiszi, hogy Benes a csehek egyik politikailag legnépszerűbb alakja. „Szombaton lesz a döntő csata" Az újságírók tegnap délután avagy idegességgel várakoztak a Msaatamtíkcmíerencia délutáni első ülésének befejezésére. Végre félnyolc órakor egymásután kijeitek a miniszterek a Rádió P-alace- szálló első emeletén lévő 'tárgyalási szobából. Több, minit száz riporter fogadta őket. Elsőnek MMtmeu román miniszter jött ks, aíki pompás francia nyelven — Páriában végezte iskoláit — rövidem csak ennyit mondott: — Az első ülés elsősorban informatív jellegű volt A miniszterek expozékat mondtak, fájéko- Bódtalk. A döntő csata szombaton reggel kilenckor lesz. Mitilíneu után Marinkovics jugoszláv miniszter jött. Hallgatagon és ezemmeliáíbatóan rosszkedvűen ment fel szobájába. Beavatott körök szerint GOTTDIENER GR AND VIN KESERVEE GOTTDIENER TESTVÉREK, KOSICE Jugoszlávia és Románia között nagy ellentétek vannak, mert Románia hű akar maradni az olasz—román szerződőshöz, ami viszont Jugoszláviában meglehetős kellemetlen benyomást tett. Benes megelégedett Néhány perccel később Benes is kijött és az újságírók koncentrált rohamára szokott! mosolyával és megszokott kérdésével válaszolt: — Nos. mi van, uraim? Az újságírók azonban nem tágitottak, hanem tovább ostromolták a minisztert. Benes végül is 'engedett zárkózottságából és ennyit mondáit: — Nagyon meg vagyok elégedve. A kommüniké azonnal jön. Bevallom, szűkös lesz. A semmitmondó kommüniké Valóban, félkálenc tájban megjelent az első kommüniké, amely a világ legsemmümondőbb okiratai közé tartozik. Csak az ülés idejéről számolt be és arról, hogy minden rendben van. A Newyork Times munkatársa meg is jegyezte, hogy úgy, mint Csehszlovákiában, sehol sem bán- / nak az újságírókkal. — A legteljesebb titkos diplomácia uralkodik úgymond —, ami rendkívül veszedelmes dolog, mert a nagy titkolódzás miatt a legíékt-e- lenebb kombinációk keletkezhetnek. Amerikában a diplomaták sokkal közlékenyebbek, saját jól felfogott érdekükben. A kommüniké szűkös voltát még a kistatamit- ujságürők is szóvá tették az -esi i diné Myaanán, amelyet a sajtó kisantant tiszteletére rendeztek. Főleg a jugoszláv újságírók írem voltak vele megelégedve. Este 10 órakor a csehszlovák vonósnégyes hangvensenyt adott a miniszt-arek és a sajtó képviselői számára. Hangverseny után összekevered ott a társaság és a miniszterek közvetlenül elbeszélgettek az ujeágirókkal. Politika nem igen került szóba, bár a kommüniké miatti elégedetlenség itt is kiór- ződött. Érdekes volt Seitaronak. a Curanfcul bukaresti újság szerkesztőjének, szinte heves szóvitája Benes miniszterrel, amely csakhamar maga köré csoportositotta az újságírók nagy csoportjátBenes és a román lapszerkesztő vitája A román újságíró felemlit ette, hogy ma Benes nem igen törődik a sajtóval, holott ezelőtt ő is újságíró volt. — Az újságírók veszedelmesek. Ezt éppen azért tudom, mert én is közülük való vagyok, — válaszolta Benes, — az újságírók sohasem objektív ek. — De Ők a közvélemény, — mondottá erre a román szerkesztő. — A közvéleményt minden országban más ée más faktorok alakítják, — replikázott újból Benee. —Egyes helyeken a® arisztokrácia, másutt a hivatalnoki kar, viszont másutt megint a katonaság. A sajtó nem az első. A román szerkesztő még megjegyezte, hogy a diplomácia tulajdonképpen csak a közvélemény szócsöve, azé a közvéleményé, amelyet az újságok csinálnak. A vita ezután befejezést nyert, mert Benes más csoport felé tartott. Az olasz diót nehéz feltörni A jugoszláv miniszter tegnap este rendkívül izgatottan hagyta el a tárgyalótermet. Beavatott körök szerint a jugoszlávok elkeseredésének főoka az volt, hogy román és csehszlovák kezdeményezésre az olAs.p^&ríáv helyzet megtárgyalását mára halasztották, ami a kérdés fontosságának rovására ment. Jugoszlávia azt követeli, hogy az olasz-jtigoszláv kérdés tekintetében a kisantant minden vonalon őrizze meg teljes szolidaritását, de Románia és Csehszlovákia külön érdekeket hangsúlyozva ebbe nem egyezett bele s a tárgyalást igy mára kellett halasztani. Jól értesült fontán körökben a megegyezésre vonatkozólag a következő kombináció merült fel: Jugoszlávia enged a Balkánon az olasz aspirációknak, de ezzel szemben hozzásegíti a kisantantot ahhoz, hogy Magyar- országgal tartós egyezményt és pedig elsősorban gazdásági egyezményt köthessen. Az egész konferenciának különben is általánosságban az az alapja, hogy a Magyarország felé való közeledés lehetőségét vitatják meg. TÖbbé-kevésbé megegyeznek abban, hogy Magyarország felé föltétlenül keresni kell á közeledést, csak ennek módozatait nem tudják még megtalálni. Mindinkább kidombo1 a— I — MBHBBgMHMBHMEBBnBBBW—&É ' ■ ——jg ^Komáromi 3ános ^Reménytelen szerelem ^Regény I, Szokatlan látogató Ültem egyedül a szobámban. Alkonyodon már s odakiüt tavaszodé szél lengett a Mátra felől. Senki nem volt a lakásban, csak a cselédleány s nagyon elhagyottnak éreztem magamat. Mert megint elővett a régi bú, amely fogvatart minden tavasz-élőn, mikor északi-utra kelnek a vad- libák, a rokitnói ingoványok felé. Fejemet tenyerembe hajtva ültem az Íróasztalnál. Titkos vágyak, álmok setteng- tek körülöttem, mert éreznem kellett visz- szavonhatatlanul, hogy elhagyott az ifjúságom, s messziről, igen messziről integet már búcsút nekem. Ebben a siket magányban, amikor nem hatott el hozzám semmi külső nesz, váratlanul csak fölfigyeltem a faliórára, melynek ingája a szomszéd szobában lengett. Elszorult sziwel hallgattam oda. Mert tudtam, hogy minden ingalengés közelebbjuttat a sirhoz. Meghalok egyszer ón is éa senki nem fogja tudni aztán, hogy itt éltem valamikor s ha akadt is olykor egykét apró örömöm, annál-több szőr előfogott a titkos bú. E tavaszelőn néhány hónapja múlt már, hogy megjelent „Az idegen leány” címen elnevezett regényem, melyben a magános ember meg a titokzatos leány életéből irtani meg vagy félesztendőt. Különösen a leány alakja kapott meg magamat is, akit csak az északfényhez lehetett hasonlítanom. Azokban a napokban sokakkal találkoztam, különösen asszonyokkal, akik faggatni kezdtek mindenáron, kit írtam meg voltaképpen az idegen leányban? Azzal ütöttem el valamennyi kérdést, hogy az egész regény kéziratát a magános ember juttatta cl hozzám, mint saját följegyzéseit, miután annyi bánatot kellett megérnie a kifürkészhetetlen akaratú leány miatt. Énmagam mindössze nemi simítással adtam közzé a kéziratot. Előbb azonban jóidéig nyomoztam a fiatal óár után s mint sokan tudni fogják, eredménytelenül. Mégis azzal a hittel bocsátottam útnak a kéziratot, hogy a magános emberrel és az idegen leánnyal találkoztam egyszer, a miskolc-budapesti gyorsvonat egyik fülkéjéten, amikor — szokásom szerint — társ- talanul igyekeztem, hazafelé az északi hegyek közül. Akkor már férj és feleség voltak. Lehet persze, hogy képzelődtem csak. Hiszen arról volt szó mindössze, hogy a férj egy óvatlan pillanatban Hedvignek széli tóttá az asszonykát. Hosszú-hosszú hónapok múllak el azóta. Most, hogy a messzeség felől újabb tavasz közeledett, egymagámban üldögéltem idehaza s eltűnődtem sok hiábavalóságon. Az élet és halál dolgain nem törtem már magamat annyira, mert rá kellett jönnöm, hogy hiú erőlködés minden. Inkább azt szerettem volna tudni, történik-e már valami fordulat velem ezen az uj tavaszon, amelyet oly türelmetlenül vártam. Vagy félórával előbb az Anyegint olvasgattam még, akit a magános ember után kedveltem meg magam is és aközben — bármennyire tiltakoztam ellene — nem tudtam levenni fülemet a falióra ingájáról, amelynek minden lengése arra figyelmeztetett, hogy meg fogok halni. Amint ültem volna egyedül s árnyak kezdtek ereszkedni a szobámban, egyszerre úgy rémlett, hogy az előszobában megszólal a csengő. De olyan álomszerűén hallottam csak, mintha a túlvilágról jött volna az egész. Fölfigyeltem és úgy tetszett másodszor is, hogy valaki benyit az előszobába s mintha a leánnyal váltana néhány szót. Gondoltam, talán a villanyszámlával jönnek ilyen szokatlan-későn, vagy a szerelő csöngetett, hogy igazítson valamit a lakásban. De alig félpillanattal rá a leány lépett he homályos szobámba s névjegyet adott át: — Egy ur akar beszélni a nagyságos úrral. — Miféle ember? — Nem tudom, kérem — mondta a j ÍÖ27 május 15, vasárnap. rodlk azonban az a vélemény, hogy ennek a közeledésnek elsősorban gazdasági téren kell megtörténnie. A .jugoszláv sajtófőnök kijelentése szerint a magyar királykérdés ügyét levettek a napirendről, mert Bethlennek legújabb kategorikus kijelentése egyelőre feleslegessé tette ennek az ügynek részletes megvitatását. A napirend egy másik pontjára, ai osztrák csatlakozás kérdésére vonatkozóan kijelentették, hogy a kisantant, úgy mint eddig, a jövőben is határozottan elutasító magatartást fog tanú sitani a csatlakozás gondolatával szemben. A második nap Ma reggel a tárgyalások 9 órakor kezdődtek és fél 12 óráig tartottak. A tanácskozás után hivatalos kommünikét adtak ki. A kommüniké körül heves vihar is támadt, mert a sajtóattasé, aki azt felolvasta, több részletet kihagyott belőle. A törlés Mitilineu román külügyminiszter parancsára történt, aki éppen a felolvasás pillanatában érkezett az ujságiró- csoporthoz. Ez a kommüniké is igen szűkszavú és-semmi lényeges dolgot nem tartalmaz. A kommüniké A második ülésen az általános kérdésekről a részletkérdések re tértek át a kisanatant külügyminiszterei. A diskusszió a legőszintébb barátság jegyében folyt le. A miniszterek megállapították, hogy hét év óta szabályosan működtek és ezzel Is hozzájárultak az általános európai béke fentartásához. A három miniszter megállapítja, hogy a felvetett kérdések folyamán foglalkoztak az összes európai problémákkal. A kisantant az elmúlt hét év alatt mindig arra töreedett, hogy Kü- zépeurópában a fennálló szerződések értelmében megőrizze a békét, hü maradjon a népszövetséghez és szomszédokkal ápolja a jóviszonyt. Ezt a törekvését mindeddig siker koronázta. Az utolsó ülés holnap reggel 9 órakor lesz, majd fél 11 órákor a miniszterek fogadják a sajtó képviselőit Kirándulások ‘i ; a világiürdok b e A ma délel^i porgram igy alakult: fél tizenkettőkor a miniszterek tárgyalásainak befejezése után a miniszterek és az újságírók közös kirándulást tettek Karlsbadba, ahol a Hotel Imperialban fényes dezsőné volt. Innét autóval tovább ment a társaság Marienbadba. Itt üdül a jugoszláv királyné, akit a külügy- miniszjterek feleségei meglátogattak- A kirándulás után Joachimsthalba tér vissza a társaság. Szvatkó Pál dr. leány —, mert nem szokott járni hozzánk. De azt hiszem, hogy egyszer már mintha láttam volna valahol. Csak azt nem tudom, mikor? — Vezesse be. De előbb gyújtsa föl a villanyt. Egyszerre fény csattant föl a szobában. A névjegyre néztem. Ennyi állt rajta: SZALKAY LÓRÁNT Soha nem hallottam ezt a nevet. Legalább is nem emlékeztem rá. Felálltam s előrementeni az ebédlőig. Az ajtóban, alig öt lépésre tőlem, ott állt Szokatlan látogatóm. Karcsú, magas ember volt s valamivel fiatalabb nálam. Ügy felül a harmincon. Szépszabásu szürke ruha volt rajta, sötétbarna liája oldalt elválasztva s fekete kis bajuszát apróra nyiratta le. Pillanatig ottállt az ajtóban, ázítán — kis mosollyal a bajusza alatt — megindult felém s megrázta a kezemet barátságosan: — Mi már találkoztunk egyszer.,. S hirtelen úgy rénilett föl, hogy valamikor én is mintha láttam volna már ezt a rokonszenves arcot. Még mindig a kezét fogva bevezettem a dolgozószobámba, hellyel kin állam meg a fotelben s magam is leültem, szemközt vele. Nem minden zavar nélkül mondtam: (Folytatjuk-) // miw mwü iií Igmándi Kbsbimíz biztosan és «j$för$«i§n eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. •Capf*a&<» kit Ó^naayüvcgben. StétkOidóaf hety: Bsm&woll í*«s©fűvSx forrátv&IIalaS Komárom. ArjjassrX'ftk Itm*teia«l4knak kivonatva Is «Fcn£it&v4»
