Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-13 / 110. (1444.) szám

A csehszlovák iskolapolitika keresztmetszete Szlovenszkó és Ruszmszkő Iskclaügrye a Prágai Magyar Hírlap hasábjain* — Legfontosabb iskoíaMgyi problémá­inkról ankétet rendezünk Egy jeles szlovenszkói magyar pedagógus cikksorozata a legfontosabb iskolaügyi problémáinkról 3, Teremtsük meg az igazi szlovenszkói mentalitást osztrák bürokratikus szelleme:t és a gyűlölködésnek azt az átkos szellemét, amely Csehország történetét a megrázó tragédiák gyászos sorozatává tette. Ez a szellem beférkezőit iskoláinkba is. Tervszerűen, botor módon rontották meg ez­zel tanügyünk egészséges szellemét. Káros gyümölcsei e tanügyi politikának már is ér­—■MMMB——1 ——■ nek- Nem tagadhatja ezt nia már a közokta­tásügyi politikának legfőbb őre, Hodzsa mi­niszter sem, — ezért elítéli eddigi iskolapo­litikánk szellemét, amikor igy beszél: „A tankönyvekből el kell tűntetni az egyik, vagy másik nemzet elleni gyűlöle­tet és még a nyomát is annak, ami faji-, osztály-, vagy nemzet elleni gyűlöletet szitkaim és a gyermek lelkét megmér­geznék „Esztelerbség volna azt hinni, hogy itt egy végnélküli állandó harcnak kell folynia. Találunk maid modus viven- dit, ha megszívleljük az elvei, hogy köl­csönösen kerüljük a lélekrablást.“ Vájjon Hodzsa komolyan akarja-e programját megvalósítani, vagy ezek a szép szavak csak azért hangzottak el, mert a nemzetközi peda­gógiai egyesület Prágában tartotta ülését s az ezen jelenlevők félrevezetésére voltak csak jók? És hogyha csakugyan akarja is, meg­tudja-e azt valósítani? Majd elválik. (Folytatjuk.) iiiihíiwhuii1 mfiwimiPTiTHUBiffiMaBBa—■—acaBBMimumti Vájjon egyedül nekünk, magyaroknak áll-e érdekünkben a szlovenszkói szellemet tetszhalottaiból ébreszthetni? Én azt hiszem, hogy ha a Szlovákok komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, — rájönnek, hogy erre a szellemre nekik nagyobb szük­ségük van, mint nekünk. De hát helyezkedjünk arra az álláspont­ra, hogy a múlttal való gyökeres szakítás elő­feltétele a szlovák kultúra s ezen belül a szlo­vák iskolaügy felvirágoztatásának. (Tudjuk, hogy ez a-z álláspont ma is uralkodó a hivata­los Szlovák körökben.) A Szlovák kultúrát a cseh kultúra segítségével kell lábraállitani. A százados gyűlölködés szelleme Nos hát mi a cseheket, mint kulturnépet nagyra becsüljük. Emellett teljesen átértjük a múltjukban rejlő tragikumot. Mindez okból szívből kívánjuk, hogy a szabadsággal tudja­nak okosan élni. De viszont nem kívánjuk, sőt egyenesen tiltakozunk az ellen, hogy az a szellem, amely náluk nem tud nyugalmat és békét teremteni, a százados gyűlölködés szelleme, amely beleette magát a csehországi németek és esettek lelki életébe, minálunk is gyökeret verjen. 'A cseh népnek nem az a tragikuma, hogy belekerült a német tengerbe. Htszen magas kultúráját éppen e szomszédságnak köszönhe­ti. Ellenben tragikum az, hogy fajiságát nem békés megegyezéssel, kompormisszumokkal, de ádáz és könyör­telen harcokban akarta egyedüli úrrá ten­ni atyái földjén. A huszitizmus — minden más fenséges jel­lemvonásaitól eltekintve — könyörtelen faj­harc volt, amelyből a németség kegyetlenül megtépázva került ki. Ilyen múlt után béké­ről beszélni a két nemzet között Csehország­ban nem lehetett A fehérhegyi csata után, amikor a Habsburgokra támaszkodva a né­metség került felül, viszont a csehek élnek át iszonyú időket A történelemben csaknem példátlan az a kegyetlenség, amellyel a cse­heket legázolták. Közel 30.000 család lett máról-holnapra hontalanná, a csehek legjobb­jait bitóra hurcolták, a cseh irodalom termé­keit máglyán égették el, iskoláikat elvették, alkotmányukat megsemmisítették- De hát a csehekről is el lehet mondani, hogy semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek- A gyűlölködésnek átkos Szelleme, amely száza­dokon át fogva tartotta a lelkeket, ma is a régi erővel lobog. Ma, amikor a szerencse forgandősága ismét kezükbe adta sorsuk in­tézését; ma, amikor a csehszlovák állam lét­rejöttét ép annak köszönhetik, hogy Masaryk, Benes világpropagandát indítottak egy oly állam megteremtése érdekében, amelyben Ausztria rákfenéje, a nemzetiségi kérdés megoldást nyer s itt Európa közepén egy má­sodik Svájc fogja hirdetni az emberi huma­nizmus diadalát, — ma, a csehszlovák ál­lam megszületésének nyolcadik évében, azt kell látnunk, hogy a régi átkos szellem úrrá lesz e kicsiny országban. Nem Komensky, nem Masaryk, de Kra- már szelleme, ez a% igazi cseh-huszita Szellem, amely nem ismer, nem akar is­merni mást, mint cseh nemzetet és cseh kuliurát. Harc helyett békét Szleveszkon! Csehország népeinek dolgába nem aka­runk beleavatkozni; intézzék el azt úgy, ahogy jónak látják. De — ismételjük — til­takozunk az ellen, hogy ez a gyűlölködő szel­lem nálunk lábrakapjon. Nem akarjuk, hogy ez a sokféleképen megpróbált föld a fenti ér­telemben második Gsehországgá legyen, hogy az itt élő népek nemes vételkedése hélium óraműm contra omnes-szé fajuljon. Ne felejtsük el, hogy polygioft állam va­gyunk- Minden itt élő faj csak magának tesz hasznos szolgálatot, ha megbecsüli és elisme­ri a többi fajok jogát az élethez, ha e fajok iránt való testvéri érzést ápolja, beleülteti az uj nemzedék szivébe. A két rákfene kiirtása Azt hiszem, most már olvasóim tisztán látják, hogy e sorok írásával mik voltaik az én törekvéseim. Elfogadhatóvá akartam tér­ni, hogy iskoláinktól távol kell tartanunk mindén itt élő nép érdekében; Kassa fegyelmi alatt álló gazdasági intézője súlyos gyanúsításokkal fordul a város vezetősége ellen Stankovics intéző a Slovákban védekezik a jekelfalwsi gazdálkodás ügyé­ben — „A jekelfaiiisi bagateli 100.000 koronát szememre vetik, mikor múmiákról van szó” — A Prágai Magyar Hírlap cikksorozatának hatása Kassa, má/iaie 12. A Prágai Magyar Hírlap a mailt theteklbetn a kassai városi gazdálkodás hibáiról cikksorozatot közölt. A szomorú és sajnálatos adatok egész tö­megének felvonultatásával igazoltuk, hogy a városi gazdálkodásban olyan hibák mutat­koznak s olyan bűnös könnyelműség nyilvánul meg. amely a városnak rövid tiz esztendő alatt több, mint tiz millió eifektiv kárt okozott Május ■elseji számúinkban a jekelfaliusi gazdál­kodással foglalkoztunk, amely a felületes ellenőr­zésnek egyik légikrassÉánsalbb példáját mutatja. A Slovák május 12-én keltezett számában Siankovi.es Ferenc volt városi intéző most hosszabb cikkben felel közleményünkre., amely mellett nem mehe­tünk el sző nélkül. Kimutattuk, hogy a város idáig 240.000 koronát invesztált a je- kelfalusi gazdaságba e még legjobb termés esetén is alaposan ráfizet. Almikor ennek a sajnálatos ténynek okait keres­tük, a megbízható adatok egész tömkelegé muta­tott rá arra, hogy St-ankovirs intéző, aki ellen különben is fe­gyelmi vizsgálat folyik, súlyos visszaéléseket követett el. Az a rapsződikm válasz, amelyet most Steu­kovics pártja lapjának, -a SÍovaknak hasábjain megjelentetett, nem gyengíti le, sőt megerősíti cikkünk átlátásait. Igazat adunk Stankovicenak abban, mert eat a kérdést mi ás felvetettük, amikor azt írja: Az én becslésemmel együtt felolvastak a bi­zottságban és a városi tanácsban egy másik becslést is, amely önök szerint jobb volt. Miért nem jutott eszükbe a becsléseket akkor felülvizsgáltaim más szakemberekkel? Miért vonták ki magukat a közös munkából? Ugyanezt kérdeztük mi fis, amikor ezósaerinf eze­ket irtuk: Flankovics ellen fegyelmi vizsgálat folyik. Kérdezzük azonban, nem volna-e helyesebb, ha a. köteles gondoskodással megakadályozzák a visszaélések elkövetését? Stankoviics cikke egyetlen állításunkat nem cáfolja meg. Van azonban ennek az írásnak egy olyan részlete is, amely a bajbajutott ember fenyegetéseit, kilátásba helyezett leleplezéseit tartalmazza. Nagyon téved Stankcvice, amikor azt állítja, hogy eikksorozatuirkáit 'bármely oldalról inspirál­ták. A közölt konkrét adatok lelkiismeretes uijirág- iró munka eredményei, amelyeknek kizárólag a közérdek szolgátósa volt a céljuk. A kritikának jo­gosságát és szükségességét maga Staukovics is el­ismeri, ha az a kritika objektív. A mi kritikánk objektív volt s nem igaz az, mintha mii politikai térre vittük volna az ügyet. Éppen a Slovák cikksorozata indította meg a lavinát, amikor azt állította, hogy a magyar szellem fertőzte meg a kassai dzsungelt s éppen a Slovák vakmerő inszinuációját cáfoltuk meg a legfrappánsabban azzal, amikor kimutat­tuk, hogy a dzsungelben a néppárt egyik kori­feusa lubickolt a legvidámabban. Staukovics szemünkre veti-, hogy milliós dol­gokról van szó s mi akkor „egy csekély 100.000 koronás üggyel" hozakodunk elő. Előhozakodtunk mi bizony nemcsak ilyen bagatelü.gyekket, hanem minden olyan hibával, ami orvoslásra szorul. Stankovirs súlyos gyanúsításokat kockáztat meg a városi vezetőség ellen. , A magyarországi szőlőgazdálkodás, a Gsáky-íéle biirfofccsere. bizonyos útiköltségeik, tüzelőtfa stb. azok a vádak, amiket felsorol s azt vágja a fejünk­höz, hogy a mi korifeusainkról van szó. Azt ajánl­jál, hogy az, akinek várj van a fején, ne menjen a napra, mert a bűz nagyon kellemetlen lesz. „Ren­delésre további adatokkal tudok szolgálni. Nem akarom a dolgot megkezdeni, de adósuk nem ma­radok", fejezi be cikkét. Ezek a gyanúsítások hötelezőleg írják elő Kassa vótos tanácsa szá­mára., hegy a vizsgálatot azonnal megindítsa. Kassa közvéleményét, a hírlapi cikkek teljesen fel­kavarták s az adózó polgárok most már tisztán alkarnak látná-. Tudni kívánják, hová fordítják a keservesen kisajtolt adóf-ill'éreikief ? joanna Southcotís asszony rejtélyes szelencéjét száz év után most nyitják ki Mit rejt a titokzatos hagyomány? — A szelencét csak nagy nemzeti veszedelem esetén s a püspöki kollégium előtt szabad fölbontani — A P. M. H. munkatársától — London, május 12. Hat Bet múlva ünnepélyes keretek között megy végbe egy érdekes esemény a London Kall-ban. Több püspök jelenlétében egy több mint száz esztendős titokzatos szeléncét nyit­nak fel. A tizenkilencedik század e-lejént elhunyt Ang­liában egy gazdag nő, kinek hagyatékában ta­lálták a rejtélyes szelencét. A végrendelet úgy intézkedett, hogy a szelencét csak „komoly nemzeti vesze­delem,, esetén szabad felnyitni és annak tartalmát nyilvánosságra hozni. A bárkaiormájii szelence 32 centiméter hosz- szu, 24 centiméter széles éis 15 centiméter magas. Néhány héttel ezelőtt egy ajándékozó, aki meg akarja őrizni névtelenségét, a sze­lencét a National Laboratory of Physical Re- searclüiek ajándékozta, hogy rendelkezzék vele. A Joanna Soulhcotts-Box-rdl, ahogy a szelencét nevezik, azóta hasábos cikkek je­lennek meg az angol lapokban és az olvasók fantáziáját különösképpen izgatja, mit rejthet a több mint száz esztendős titokzatos hagyaték. Az adományozó a szelence eredetéről a következőket mondotta el: — Több évvel ezelőtt egy szabónőt és egy kertészt fogadtam fel, akik tesvérek vol­tak, Anny és Jóim Morgan. A testvérek Bo­bokká Morgan asszonynak voltak gyermekei, aki leánykorában, 1798 és 1814 között egye­dül. tartózkodott Joanra Soiithcott asszony környezetében és halálos ágyánál is ott volt. Joanna éltkor rábízott egy szelencét és utol­só akarataként fejezte ki azt a kívánságát, hogy a szelence tulajdonosa csak komoly nem­zeti veszedelem esetén, még pedig a püspökök nagyszámú kollégiuma előtt nyithassa fel a titokzatos dobozt, amely­nek tartalma a szükségre szoruló nép­nek megfelelő utat fog mutatni aira, hogyan lehet megmenteni az országot é& hogyan lehet a közjót, előmozdítani. — Rebekának szent esküt kellett, esküd­nie, hogy a szelencéi csak a megjelölt feltéte­% 1927 május 13, péntek. Mindenkit érdekel az adóreíorm« mely üj alapokra helyezi az adózást és uj eljá*< rási módokat léptet majd életbe. A Magyar Nemzeti Párt az adóreform törvényének megszavazása után kiadja könyvalakban az adóreform népszerű Ismertetését Akik a könyvre igényt tartanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalánál, Praha II., Panská 12., III. Az árát a Magyar Nemzeti Párt az önkölt-* ségi árnak megfelelően szabja meg. lek bekövetkezése-esetén nyittatja fel. Tizen­öt évvel később y Rebeka férjhez ment egy bizonyos Mo-rganhoz. Házasságából négy gyermeke született, akik közül Jolin 1925-ben, 81 éves korában balt meg, mig Anrty már 1914-ben, 78 éves korában jobb létre szende- rült. Édesanyjuk Annyra és Johnra bizta a szelence megőrzését. Amikor 1925-ben a ha­lálos ágyán fekvő John Morgant meglátogat- t tani, az öreg kertész akkor bizta rám a sze­lencét azzal a kéréssel, hogy ura Joarna Southcotts meghagyása szerint járjak el. Két éven át volt nála a szelence, miután azonban nem tudta, mihez kezdjen vele, el­határozta, hogy átadja a National Laborato- rynak. A riporterek valóságos hadjáratot folytat­tak a Szelence ügyében és ennek eredménye­képpen már az is kiderült, hogy nem is bizonyos, vájjon a valódi szelen­ce van-e a National Laboratory birtoká­ban. Amint a Jezreel szekta tagjai állítják, a való­di szelence a Giiligham-tempiom tövében, Kertnek egyik dombján van elásva. Most már ásatásokat is folytatnak, vájjon ez az állítás megfelel-e a valóságnak? Közben aznban a laboratóriumban alapos vizsgálat alá vették a diófából való szelencét, amely fémpánttal van átabronosolva és fekete viaszpecsét zárja le. Miután Joanna miég nem ismerte a modern technika vívmányait és csak arra rendelkezett, hogy a szelencét idő előtt nem szabad felnyitni. a laboratóriumban X-sugarakai bocsátot­tak át a szelencén, hogy tartalmáról ilyen módon Szerezzenek tu-> domást. Megtudták ilyen módon, hogy a szej lencében sok tárgy van, de az egyetlen, amely­nek körvonalait kivehettek, valami pisztoly- szerü dolog. Azt hiszik, hogy még arany- pénzdarabok, fülönfüggők és egy korábból va­ló tárca van benne, továbbá egy serlegszerü tárgy, ami ivóserleg, vágj7 kockavető lehet. Természetesen a spiritisztakorök is tevékeny munkát fej­tenek ki a rejtély megoldása érdekében és sűrűn idézgetik Joanna Southcotts szelle­mét. Princ, a National Laboratory igazgatója, kijelentette, hogy nagyon érdekes, hogy azok a médiumok, akik a dologgal foglalkoztak, mind azt állítják, hogy a szelence tartalmának a háborúval van valami vonatkozása. Nos, az X-sugarak valamit tényleg felfedez­tek a szelencében, aminek a háborúval van kapcsolata, tudniillik az öreg pisztolyt. Hogy a sok szóbeszédnek és a nagy izga­lomnak véget vessnek, a National Laborato­ry vezetősége elhatározta, hogy a szelencét a közeli hetekben felnyittatja. Nagy nemzeti veszedelem ugyan nem fenye­geti most Angliát, de az örökhagyó másik kí­vánságát lehetőleg teljesítik, több angol püs­pök megígérte', hogy ott lesz az ünnepélyes aktusnál. Price véleménye szerint a szelencében kéziratok és könyvek is vannak, amiket az X-sugarak természetesen' nem tud­nak kimutatni. Lehetséges azonban, Ligy va­lami rossz tréfa van a dologban, sőt valami merénylettervröl is rebesgetnek, mert egyes röntgenfelvételek süni dróthálóza­tot mutatnak s a drótszálak a pisztoly kakasá­ra vannak csavarva. Eldördül-e a pisztoly a felnyitás pillanatában? Nem igen tartanak attól, hogy valami komoly kárt tehessen, hi­szen a puskapor száz év alatt már minden ere­jét elveszítette. Magyarországon egy évtizeddel ezelőtt Tompa fekete könyvének felnyitását előzte meg olyan érdeklődés, mint amelyen most Angliában megnyilvánul a Joanna Soutbcotts- Box iránt, 4

Next

/
Thumbnails
Contents