Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-07 / 81. (1415.) szám

6 ^SOT-iV^Acsí^'HiímzrPí 1927 április 7, csütörtök. ítáKős befejezést nyeri az alsógyfirödi kultúrharc Léva. áiprilis 6. (Saját, tudósitónktx>l.) Az alsőgyőrödi ka­tolikus templomban történt, szomorú botrány ti eve mély megdöbbenést keltett az egész vi­dékem. Az izgatott hangulat szitásához hoz­zájárult a csehszlovák saitő tendenciózus köz­leményeivel is. A valóságos kultúrharc jelle­gét magán viselő szomorú helyzet ma már végre a kielégítő békés megoldás előtt áll. Jantausch Pál dr. nagyszombati apostoli adminisztrátor ugyanis a sajnálatos esemé­nyek után magához rendelte Jónás Imre al- sógyőrödi plébánost, aki elsősorban hivatott a szükséges felvilágosításokat megadni. A kihallgatás után meg lehet állapítani, hogy a püspököt eddig a gvőrödi viszonyok­ról egyoldalúan és tévesen informálták s közvetve ez volt az előidéző oka az alsó- gvőrödi eseményeknek. A püspök a plébános előterjesztéséinek megfelelően a szlovák istentiszteleteknek a magyar istentiszteletektől való elválasztását rendelte el s ugv intézkedett hogy a jövőben minden hónapban a magvar hívek számára tartott eddigi istentiszteleteken kívül s azoktól el­választva három vasárnap a szlovák hívek számára külön szentmise és prédikáció lesz. S ez intézkedés kerésztü 1 vilietőségé céljából a püspök Jónás Imre plébános mellé kise­gítő lelkészt nevezett, ki. Ez a megoldás a magyar hívek kívánságának teljes mértékben megfelel s alkalmas arra, hogy a felizgatott hangula­tot lecsillapítsa s a magvar és szlovák hívek között, a régi békét helyreállítsa. Jantausch püspök igazságos döntése után kívánatos volna, hogy az iskolakérdést, is úgy a tanügyi, mint az egyházi hatóság a jog és az igazságosság szellemében intézze el. Az eddigi helyzet, a magyarság szempontjából ezen a téren is teljesen tarthatatlan és sür­gős orvoslást kiván. A csendőrség nem tud meg­birkózni a vándorcigányok ellenőrzésével Prága, április 6. Szinte mulatságos, hogy a csehszlovák rezsim alatt a vándoreigányok milyen félelmetes társaság hírébe jutottak. A télen megtörtént, hogy a Délcsehország vidékein kalandozó néhány cigánysátor ga­rázda népének kézrekeritésére a cseh ható­ságok több mint kétezer szuronyt mozgósí­tottak. A cigánykérdés most már a parla­ment elé is kerül. A cseh nemzeti szocialis­ták az igazságügyi és a belügyminiszterhez interpellációt intéztek, melyben követelik a cigánykérdés gyors rendezését. Az interpel­lálok rámutatnak arra, hogy a vándorcigá­nyok és utorállók ellenőrzése egyedül a csendőrségre hárul, amely ezekkel az ele­miekkel nem tud egyedül megbirkózni. Szi­gorú óvintézkedéseket követelnek és első­sorban azt, hogy a cigányszülőktől vegyék el a gyermekeket és helyezzék el erre alkal­mas nevelőintézetekbe, továbbá a felnőtt ci­gányok közül azokat, akik többszörös bünte­tés dacára a munkakerülést továbbra is foly­tatják, kényszermunkákra internálják. Marekné elleni névtelen feljelentés — reklámtrükk volt Bécs, április 6. A Marék-tárgyalás mai napján Meisner dr. törvényszéki szakértő ter­jesztette elő véleményét, amely nagyjában megegyezik Maresch tanár, a % orvosi fakultás 'dékánjának szakvéleményével. Meiner tanár is azt állítja, hogy Marék lábsebe egy éles baltától eredő hatalmai ütéstől származott és másképpen nem következhetett be, minthogy a sé­rült a lábát a tusjcóra helyezte. Mára kitűnt, hogy a tegnapi névtelen le­vél, amely Maréknél azzal vádolta, hogy férje megcsonkításában tevékeny részt vett, nem egyéb, mint a közismert Winkler Ernő töltőtollkirály reklámfogása. Winkler túlságos reklámakcióival már több­ször foglalkoztatta a hatóságokat és úgy lát­szik, hogy a Marek-ügyet is üzleti célokra akarta felhasználni. A mai tárgyaláson még több tanút hallgattak ki s ezután a tárgyalást másnapra halasztották­A cári család elárverezett kincsei — A nagyvilág előkelőinek köréből — — K«r.-«zoc. párigyiilé3 Sziirtén. Kassáról je­lleműnk: Vasárnap szépen sikerütt nópgyülést tar­tott az országos lcoresztjónyezooialiista párt Szűrte nagyközségiben. A gyűlést hatalmas számú hallga­tóság előtt íds. FőMíháizy István kisgazda, helyű elnök nyitotta meg. Majd Derflimyák Gusztáv köz­ponti titkár tartotta meg szépen felépített beszé­dét. az általános pólil.ika’i helyzetről, a közigazga­tási reformról, az a dó javaslatokról és a nnunkiáis- binbositó, balesett m rokkanbiztasiitM l Örvé­nyekről. %* (A P. M. H. munkatársától.) Mintha csak rég­múlt idők temetésére sereglene a megváltozott kor modem gondolkodású népe, érdekes végela­dást rendeztek, a cári Oroszország koronázási kincseit árverezték e napokban Chrislic ismert londoni cégnél. Mily ellentét: egy országban, ahol nyilvános bálon telefonos kisasszonnyal táncolhat a trón­örökös, despota orosz cárok összeharácsolt kin­csét ütik a legnagyobb közönnyel dobra. A de­mokrata Anglia temeti a cári világ csillogó múlt­ját. M-ert értékes ékkövek, elképzelhetetlen drá- gaságu gyémántok fényözönében ragyogott, csillo­gott, tobzódott a múlt, hogy ma már ésszel fel sem mérhető magasságból bukjék a mélybe, a m egs em misülésbe. A keleti vallás cifraságaival fűszerezett orosz udvari élet mindenkoron leírhatatlan pazarságá- ban kéjelgett. Nagy Péter cár ugyan gyűlölt minden pompát, s igy az ő idejében az udvarnál is megcsappant rövid időre a már hafárokat nem ismert fényűzés, miután azonban uralkodása vé­gén Katalin barátnőjét hivatalos hitvesévé fogad­ta, érdekében volt, hogy az immáron feleségévé vált cárnó megkoronáztatása különös fénnyel menjen végbe. Annál is inkább, mert Katalin volt az első cárnő, akit Oroszországban a császá­ri címmel fe1 ruháztak. A koronázási szertartást a moszkvai Us- vensky dómban tartották meg. A díszruhák és ékszerek soha nem látott pompatömegét hordták össze Európa minden részéből, s szebbnél szebb és értékesebb diadémok egész sorát rendelték meg a koronázás céljára. Maga a hivatalos korona szokatlan nagyságú és szépségű gyémánt kövekből volt összeállítva, melyeket óriásgyöngyökkel kirakott arany pártok tartottak össze. A korona csúcsán hatalmas ru­bin kőbe foglalt gyémántos kereszt ragyogott. A megbecsülhetetlen ériékü korona a „gyémánt alap" legfontosabb darabja. I. Katalin cárnő megkoronáztatásával Orosz­országban a női ág hetven évto tartott uralma vette kezdetét A cárnők mindegyike kiváló elő­szeretettel viseltetett a drágakövek s a- nagy ér­tékű ékszerek iránt. Miután a magántulajdon és birodalom va­gyona között különbséget nem ismertek, kin­cseik beszerzésére akkora összegeket áldozhattak, melyhez hasonlót kívülük egyetlen európai ál­lamfő sem szánhatott. Anna cámő például any- nyira imádta a drágaköveket, hogy egész karavá­nokat szereltetett fel, melyek Kinából és Indiá­ból szállították részére a megkívánt kincseket. Gacsina nevű kastélyában külön e célra berende­zett gyémánt köszörű gyára személyes felügyelete alatt állott, s később Pétervárott is rendezett be hasonlót. II. Katalin cárnő idejében pedig már akkora volt az orosz udvarnál a fényűzés, hogy maga XV. Lajos francia király is zavarban volt, hogy a szokásos ajándékozások alkalmával mi­féle drágaköveket küldjön a cárnőnek. Érthető, hogy idők folyamán aztán óriási drágakő raktár halmozódott fel a cárok kincses kamráiban. Európa legkiválóbb ötvös művészei sereglettek Pétervárra, s készítették halomszám­ra az értékesnél értékesebb műtárgyakat. A XVIII-ik században I. Katalin cárnő koronáján kívül még két más kisebb korona, egy jogar, btt rodalmi alma és a Szent András-rend nagy lánca készült cári megrendelésre. A nagy korona nemcsak az ötvösművészet egyik legszebb alkotása, élűéke is felbecsülhetet­len. 2.558 karát súlyban 4.693 drágakő, közötte 75 óriásgyöngy és egy 400 karátos rubin darab­bal van kirakva. A rubint 1676-ban Pekingben vásárolta az orosz nagykövet. A cári jogar leg­kiválóbb éke, a híres 195 karátos Ortow gyé­mánt. Állítólag Indiából származik, ahol hasonló nagyságú gyémántkővel egy indiai herceg pa’o- tájában talált Budha-szobornak képezte a szemét. A XVIII-ik század elején Európába került a gyé­mánt. 1773-ban Katalin cárnő kegyence, Orlow herceg vásárolta meg, s miután éppen abban az időben haragban volt a cárnővel, kibékülésül fel­ajánlotta a híres gyémántot. A cámőt annyira meghatotta az értékes ajándék, hogy nemcsak kegyeibe fogadta vissza a herceget, hanem még ajándékokkal is elhalmozta, s magas címekkel ruházta fel. Ékkövekből összeállított nagy értékű virág­csokrot is találtak a cári kincsek között. A le­gelek smaragdból, a virágok kelvhe gyémántból készült. Rejtett gomb megnyomására kinyílik a csokor, s egy taika ékkövekből készült madárka pattan elő, s szárnyai csattogása közben finom dalt frilláz. S mind ez a világ minden tájából évszázadok ófa kiváló müérzékkel összegyűjtött kincshalmaz 48 óra leforgása alatt dobra kerül, s amint hal- lik. s az előietok mutatják, főleg amerikai vásár­lók kezébe jut. Sic transit glória mundi! Huny árkus Via,tor. Újabb nagyszabású sajlábotrányok Bécsben Breitner tanácsnok két konzervatív polgári napilapot a szociál­demokrata párt szolgálatába kényszerítőit — Hogyan teszi tönkre és korrumpálja az osztrák szociáldemokrata párt a bécsi polgári újságokat? — Az elárverezett szerkesztőség és a lefoglalt nyomda Bécs, április 6. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi saj­tó kulisszái mögött az utolsó napokban olyan események játszódtak le, amelyek mély szomorú­sággal töltik el a sajtó szabadságának és tiszta­ságának minden hívét. A bécsi napilapok gazdasági helyzete már évek óta igen aggasztó. Ausztria, az egykori nagy­hatalom jelentéktelen és életképtelen torzállam- má zsugorodott össze, amely még abban az eset­ben is képtelen lenne sajtóját a régi színvonalán ■fentartani, ha a gazdasági krízis nem tett volna munkanélkülivé százezreket. A polgári sajtó or­gánumainak javarésze már évek óta rá van utalva a gazdag mecénások támogatására, ami bizonyos mértékig a függetlenség kárára ment. A Castiglionik és Boselek azonban ma már kép­telenek lapokat fentartani é9 igy ez a bázis ki­csúszott a bécsi lapok alól. Ma már csak a párt­lapok (a keresztényszocialista „Reichspost" és a „Wiener Stimmen", valamint a nagynémet „Wie­ner Neueste Nachrichten"), amelyeknek fentajr- tásárői a pártok gondoskodnak, valamint Sieg- hart lapjai, amelyek mögött a Steyrermühl-papir- gyárak, illetőleg a Bodenkreditanstalt é9 koncem- vállalatai állanak, prosperálnak nehézségek nélkül. Olyan előkelő lap, rnánt a „Neue Fréie Presse“ is kénytelen volt külső Segítség után nézni, amelyet a Bankverbandban a nagybankok egye­sületében már régebben meg is talált. Az emlitett lapokon kívül talán még a „Neues Wiener Jour­nal" az egyetlen bécsi polgári napilap, amelyet nagy példányszáma mentésit az anyagi gondok­tól. így azután nem lepődött meg senkisem azon, amikor a Vernay-nyomda, amely cseh befolyás alatt áll, megvette előbb a megszökött Békessy Imre lapját, valamint a közelmúltban Bősei egy­kori újságjait is: a „Dér Tag"-ot, a „Dér Mor- gen"-t és a „Dér Götz" cimü élclapot. A polgári sajtó válságos helyzetének leg­nagyobb élvezői azonban a szociáldemo­kraták, akik a fórumon mindig bombasztikus frázisokat szavalnak a polgári újság-kiadás és irás korrupt- ságáról. Az osztrák szociáldemokrata vezérek vi­szont azt tartják erkölcsösnek, wa polgári köntös­be bujtatott lapok kalóz-módra a szociáldemo­krata pártnak csinálunk propagandát. A régi hi­vatalos pártlap, az „Arbeiter-Zeitung" mellett így az utolsó hetekben az osztrák szociálde­mokrata párt két úgynevezett ,független" napilapot indítóit, amelyek azonban a szo­ciáldemokrata párt zsoMjában állanak Ős kiosztott szerepük az, hogy olyanok között csi­náljanak propagandát a marxi eszméknek, akik ezeknek a lapoknak megvásárlásával polgári la­pokhoz vélnek jutni. Az egyik a kis formátumában megjelenő „Das Kleine Blatt" rengeteg ponyva­szenzációval, a másik a „Die Welt am Morgen", amelyek kiadójaként névleg a teljesen szocialista vizeken evező kistőkések egyesülete szerepel. A városházán uralkodó szociáldemokrata párt azonban szisztematikus módon teljesen tönkre lett több régi polgári napilapot is és ezek mostan máról-holnapra kénytelenek Marx szellemében imi, aminek ellenében a hírhedt Breitner tanácsnok tovább hitelezi a milliárdokra rugó hátralékos hir­detési adókat. Április 24-óig, a választásokig a szocialistáknak ugyanis ezek a régi konzervatív lapok hasznos választási propagandát fejthetnek ki olyanoknál, akik szocialista pártlapot sohasem vennének kezükbe. Április 24-ig Breitner tehát akasztófa-haladékot adott ezeknek a szomorú helyzetbe jutott lapoknak, amelyeknek szellemi és fizikai munkásai avval a teljesen kilátástalan reménykedéssel áltatják magukat, hogy talán csoda történik a Breitner által adott haladék alatt, tehát a választások után talán jelentkeznek vevők, akik kifizetik Breitnernek a hátralékos adókat és átveszik a lapot. Ez azonban hiú re­mény, a mecénásoknak ma már nincsen pénzük és a választások után Breitner Ofheloból idézve ki, fogj., jelenteni, hogy a mór megtette köteles­ségét, a mór mehet és a tehetetlen újságírók meg fogják érni, hogy Breitner a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban és a nyomdában megtartja az árveréseket, a lapok megszűnnek és újra százak lesznek munkanélküliek a szociális jólétről sza­való, de az egész bécsi gazdasági életet tönkre­tevő osztrák szocialista vezérek jóvoltából. öt-hat bécsi lapot fenyegeti ez a szomorú sors, közöttük nt öt évtized óin megjelenő „Wiener All- gemeine Zeilungr'-ot, Bécs mér évek ófa egyetlen esti lapját és a majdnem 60 éves kispolgári „lllustriertes Wiener Ex- trablatt“-ot, amelyeknek a szociá.demokrata párt által való birtokbavevése botrányos formák között és fel­háborító előzmények után történt. Ez a két lap az összeomlás után Kóla Ri- chárdnak, az ismert irodalombarát bankárnak kiadásában jelentek meg, majd a „Wiener AU- gemeine Zeitung A.-G.-“nak, a két lap kiadójá­nak összes részvényeit Kólától Ca&tig.ioni vásá­rolta meg. Castigiioni összeomlása után a lapokat a megszűnés veszélye fenyegette, az utolsó pillanatban azonban jelentkezett két ismert magyar újságíró: Hacsak Gé­za és Herczeg Géza, az egykori budapesti „A Nap“ szerkesztői, akik konzorciumot hoztak össze a részvényeknek Casligtio- nilól való megvásárlására. Ez három év előtt történt és azóta Herczeg és Hacsak szerkesztették a két lapot és igyekeztek belőlük fürge, eleven orgánumokat csinálni; Herczeg és Hacsak vezetése alatt, a lapok pél­dányszáma valóban szépen emelkedett, azonban a régi adósságok az uj tőkét gyorsan felemész­tették. A szociáldemokrata vezérek már évek óta tervszerű hajszát folytattak Herczeg és Hacsak el­len, mivel a két magyar ujságiró külpo.itikai’ag és gazdaságilag Ausztriának Magyarország felé való orientációját hirdette. Az „Arbeiter-Zeitung" sohasem emlékezett meg róluk másként, mint a „Horthy-zsoldosok“-ról és a „bakonyi zsiványok"- róL Evvel párhuzamosan Breitner tanácsnok fonta a kötelet számukra. Az adóhátralékokért az egyik foglalást a másik után vezette, lefoglalta az egész berendezést és a nyomdát is, majd a múlt héten, egy szép napon korán reggel el­vitette a szerkesztőség összes bútorait. Herczeg és Hacsak azonban nem voltak még ek­kor sem hajlandók a szociáldemokrácia diktandó- jára írni, hanem inkább kivonultak a vállalatból, amelynek élére Breitner tanácsnok Moravetz szociáldemokrata képviselőt és Deutsch Pált, a „Neue Wirtschaft" cimü szocialista gazdasági hetilap szerkesztőjét állította. Szóval az adóhátralék további hitelezése ré­vén ezek a régi konzervatív lapok is a szocialista választási agitáció instrumentumai lettek anél­kül, hogy a közönség értesült volna arról, hogy mi történt a kulisszák mögött., mielőtt a két lap felfedezte, hogy „a szabadelvű polgárság csak a szocialista, listára szavazhat". Eltekintve attól, hogy az ismertetett esetekből kiderül, hogy az osztrák szociáldemokrata vezérek miként értel­mezik a sajtó tisztaságának és szabadságának fogalmát, megállapítható az is, hogy Breitner tanácsnok közpénzen és hatalmával való vissza­éléssel teremtett pártjának sajtót. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Ssei-elem éjszakája (Bánky Vilmával.) ALMA: Önagysága nem akar gyereket. (Korda Máriával és Harry Liedtkevel.) AMERICAN: A tüzes csapdában. HVEZDA: Szerelem éjszakája. (Bánky Vilmával.) JULIS: Fedora. (Sardou drámája után.) KAPITOL: A naplopó Biscot. KORUNA: Rinaldo RinaJdini. LUCERNA: Szerelem, amely el nem midik. SVETOZOR: Vigyázz, Harry! Légy résen! (Harry Piel-lel.) Szószéken (Prohászka püspök emlékezetére) A halál aznap azt súgta neki: A szószéken ma nem állsz egyedül, A szószéken ma én állok veled,, És amikor legjobban tűnő,ököl, Elmetszem szavad aranyfonalát. 6 visszanézett napsugár-szemével A néma szónok éj sőt ét szemébe: Jól van halál, ma ketten prédikálunk —• De harmadiknak Isten is beszél. Kolozsvár, 1927 április 4. Reményije Sándor. — A Prágai Magyar Hátlap ungvári igém tisz­tein Előfizetőihez! Tisztelettől jelentjük ungvári Előfizetőinknek, hogy lapunk eddigi szervezőjétől a Prágai Magyar Hirlarp adminisztrációs teendőd­nek ellátását Kárpáti László ur vette áit. Kérjük igém tiszteit Előfizetőinket, hogy esetleges kíván­ságaikkal, vagy panaszaikkal legyenek kegyesek Kárpáti Lástló úrhoz, Ungvár, Szobránczii-ut 11., fordulni. — Halálozás. Bergmann Ernő nyugalma­zott. magyar államvasuti mérnök-főfelügyelő a napokban Budapesten elhunyt, Bergmann Ernő Komárom társadalmának kedvelt tagja volt. halála őszinte részvétet keltett. — Oh mami tanár, bécsi építész meghalt. Bécsiből jelentik: A bécsi képzőművészeti fő­iskola hírneves tanára. Ohmanm mérnök, a mai kor egyik legzseniálisabb építőművésze ma 69 éves korában meghalt,. Ohmann ré­gebben a prágai iparművészeti iskolánál mű­ködött és Prága több épületét tervezte és építette fel. így tőle származik a Fekete Sas, a Gőlyaház, a Central-szállő, a Corso-kávé- ház s a prágai tőzsde is. Ö épitteie a -tepiitzí Schlossberget, a reichenbergi múzeumot, és az amsterdami tőzsdét. Ohmann részfcvett. az uj bécsi vár építésében is.

Next

/
Thumbnails
Contents