Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-07 / 81. (1415.) szám
6 ^SOT-iV^Acsí^'HiímzrPí 1927 április 7, csütörtök. ítáKős befejezést nyeri az alsógyfirödi kultúrharc Léva. áiprilis 6. (Saját, tudósitónktx>l.) Az alsőgyőrödi katolikus templomban történt, szomorú botrány ti eve mély megdöbbenést keltett az egész vidékem. Az izgatott hangulat szitásához hozzájárult a csehszlovák saitő tendenciózus közleményeivel is. A valóságos kultúrharc jellegét magán viselő szomorú helyzet ma már végre a kielégítő békés megoldás előtt áll. Jantausch Pál dr. nagyszombati apostoli adminisztrátor ugyanis a sajnálatos események után magához rendelte Jónás Imre al- sógyőrödi plébánost, aki elsősorban hivatott a szükséges felvilágosításokat megadni. A kihallgatás után meg lehet állapítani, hogy a püspököt eddig a gvőrödi viszonyokról egyoldalúan és tévesen informálták s közvetve ez volt az előidéző oka az alsó- gvőrödi eseményeknek. A püspök a plébános előterjesztéséinek megfelelően a szlovák istentiszteleteknek a magyar istentiszteletektől való elválasztását rendelte el s ugv intézkedett hogy a jövőben minden hónapban a magvar hívek számára tartott eddigi istentiszteleteken kívül s azoktól elválasztva három vasárnap a szlovák hívek számára külön szentmise és prédikáció lesz. S ez intézkedés kerésztü 1 vilietőségé céljából a püspök Jónás Imre plébános mellé kisegítő lelkészt nevezett, ki. Ez a megoldás a magyar hívek kívánságának teljes mértékben megfelel s alkalmas arra, hogy a felizgatott hangulatot lecsillapítsa s a magvar és szlovák hívek között, a régi békét helyreállítsa. Jantausch püspök igazságos döntése után kívánatos volna, hogy az iskolakérdést, is úgy a tanügyi, mint az egyházi hatóság a jog és az igazságosság szellemében intézze el. Az eddigi helyzet, a magyarság szempontjából ezen a téren is teljesen tarthatatlan és sürgős orvoslást kiván. A csendőrség nem tud megbirkózni a vándorcigányok ellenőrzésével Prága, április 6. Szinte mulatságos, hogy a csehszlovák rezsim alatt a vándoreigányok milyen félelmetes társaság hírébe jutottak. A télen megtörtént, hogy a Délcsehország vidékein kalandozó néhány cigánysátor garázda népének kézrekeritésére a cseh hatóságok több mint kétezer szuronyt mozgósítottak. A cigánykérdés most már a parlament elé is kerül. A cseh nemzeti szocialisták az igazságügyi és a belügyminiszterhez interpellációt intéztek, melyben követelik a cigánykérdés gyors rendezését. Az interpellálok rámutatnak arra, hogy a vándorcigányok és utorállók ellenőrzése egyedül a csendőrségre hárul, amely ezekkel az elemiekkel nem tud egyedül megbirkózni. Szigorú óvintézkedéseket követelnek és elsősorban azt, hogy a cigányszülőktől vegyék el a gyermekeket és helyezzék el erre alkalmas nevelőintézetekbe, továbbá a felnőtt cigányok közül azokat, akik többszörös büntetés dacára a munkakerülést továbbra is folytatják, kényszermunkákra internálják. Marekné elleni névtelen feljelentés — reklámtrükk volt Bécs, április 6. A Marék-tárgyalás mai napján Meisner dr. törvényszéki szakértő terjesztette elő véleményét, amely nagyjában megegyezik Maresch tanár, a % orvosi fakultás 'dékánjának szakvéleményével. Meiner tanár is azt állítja, hogy Marék lábsebe egy éles baltától eredő hatalmai ütéstől származott és másképpen nem következhetett be, minthogy a sérült a lábát a tusjcóra helyezte. Mára kitűnt, hogy a tegnapi névtelen levél, amely Maréknél azzal vádolta, hogy férje megcsonkításában tevékeny részt vett, nem egyéb, mint a közismert Winkler Ernő töltőtollkirály reklámfogása. Winkler túlságos reklámakcióival már többször foglalkoztatta a hatóságokat és úgy látszik, hogy a Marek-ügyet is üzleti célokra akarta felhasználni. A mai tárgyaláson még több tanút hallgattak ki s ezután a tárgyalást másnapra halasztottákA cári család elárverezett kincsei — A nagyvilág előkelőinek köréből — — K«r.-«zoc. párigyiilé3 Sziirtén. Kassáról jelleműnk: Vasárnap szépen sikerütt nópgyülést tartott az országos lcoresztjónyezooialiista párt Szűrte nagyközségiben. A gyűlést hatalmas számú hallgatóság előtt íds. FőMíháizy István kisgazda, helyű elnök nyitotta meg. Majd Derflimyák Gusztáv központi titkár tartotta meg szépen felépített beszédét. az általános pólil.ika’i helyzetről, a közigazgatási reformról, az a dó javaslatokról és a nnunkiáis- binbositó, balesett m rokkanbiztasiitM l Örvényekről. %* (A P. M. H. munkatársától.) Mintha csak régmúlt idők temetésére sereglene a megváltozott kor modem gondolkodású népe, érdekes végeladást rendeztek, a cári Oroszország koronázási kincseit árverezték e napokban Chrislic ismert londoni cégnél. Mily ellentét: egy országban, ahol nyilvános bálon telefonos kisasszonnyal táncolhat a trónörökös, despota orosz cárok összeharácsolt kincsét ütik a legnagyobb közönnyel dobra. A demokrata Anglia temeti a cári világ csillogó múltját. M-ert értékes ékkövek, elképzelhetetlen drá- gaságu gyémántok fényözönében ragyogott, csillogott, tobzódott a múlt, hogy ma már ésszel fel sem mérhető magasságból bukjék a mélybe, a m egs em misülésbe. A keleti vallás cifraságaival fűszerezett orosz udvari élet mindenkoron leírhatatlan pazarságá- ban kéjelgett. Nagy Péter cár ugyan gyűlölt minden pompát, s igy az ő idejében az udvarnál is megcsappant rövid időre a már hafárokat nem ismert fényűzés, miután azonban uralkodása végén Katalin barátnőjét hivatalos hitvesévé fogadta, érdekében volt, hogy az immáron feleségévé vált cárnó megkoronáztatása különös fénnyel menjen végbe. Annál is inkább, mert Katalin volt az első cárnő, akit Oroszországban a császári címmel fe1 ruháztak. A koronázási szertartást a moszkvai Us- vensky dómban tartották meg. A díszruhák és ékszerek soha nem látott pompatömegét hordták össze Európa minden részéből, s szebbnél szebb és értékesebb diadémok egész sorát rendelték meg a koronázás céljára. Maga a hivatalos korona szokatlan nagyságú és szépségű gyémánt kövekből volt összeállítva, melyeket óriásgyöngyökkel kirakott arany pártok tartottak össze. A korona csúcsán hatalmas rubin kőbe foglalt gyémántos kereszt ragyogott. A megbecsülhetetlen ériékü korona a „gyémánt alap" legfontosabb darabja. I. Katalin cárnő megkoronáztatásával Oroszországban a női ág hetven évto tartott uralma vette kezdetét A cárnők mindegyike kiváló előszeretettel viseltetett a drágakövek s a- nagy értékű ékszerek iránt. Miután a magántulajdon és birodalom vagyona között különbséget nem ismertek, kincseik beszerzésére akkora összegeket áldozhattak, melyhez hasonlót kívülük egyetlen európai államfő sem szánhatott. Anna cámő például any- nyira imádta a drágaköveket, hogy egész karavánokat szereltetett fel, melyek Kinából és Indiából szállították részére a megkívánt kincseket. Gacsina nevű kastélyában külön e célra berendezett gyémánt köszörű gyára személyes felügyelete alatt állott, s később Pétervárott is rendezett be hasonlót. II. Katalin cárnő idejében pedig már akkora volt az orosz udvarnál a fényűzés, hogy maga XV. Lajos francia király is zavarban volt, hogy a szokásos ajándékozások alkalmával miféle drágaköveket küldjön a cárnőnek. Érthető, hogy idők folyamán aztán óriási drágakő raktár halmozódott fel a cárok kincses kamráiban. Európa legkiválóbb ötvös művészei sereglettek Pétervárra, s készítették halomszámra az értékesnél értékesebb műtárgyakat. A XVIII-ik században I. Katalin cárnő koronáján kívül még két más kisebb korona, egy jogar, btt rodalmi alma és a Szent András-rend nagy lánca készült cári megrendelésre. A nagy korona nemcsak az ötvösművészet egyik legszebb alkotása, élűéke is felbecsülhetetlen. 2.558 karát súlyban 4.693 drágakő, közötte 75 óriásgyöngy és egy 400 karátos rubin darabbal van kirakva. A rubint 1676-ban Pekingben vásárolta az orosz nagykövet. A cári jogar legkiválóbb éke, a híres 195 karátos Ortow gyémánt. Állítólag Indiából származik, ahol hasonló nagyságú gyémántkővel egy indiai herceg pa’o- tájában talált Budha-szobornak képezte a szemét. A XVIII-ik század elején Európába került a gyémánt. 1773-ban Katalin cárnő kegyence, Orlow herceg vásárolta meg, s miután éppen abban az időben haragban volt a cárnővel, kibékülésül felajánlotta a híres gyémántot. A cámőt annyira meghatotta az értékes ajándék, hogy nemcsak kegyeibe fogadta vissza a herceget, hanem még ajándékokkal is elhalmozta, s magas címekkel ruházta fel. Ékkövekből összeállított nagy értékű virágcsokrot is találtak a cári kincsek között. A legelek smaragdból, a virágok kelvhe gyémántból készült. Rejtett gomb megnyomására kinyílik a csokor, s egy taika ékkövekből készült madárka pattan elő, s szárnyai csattogása közben finom dalt frilláz. S mind ez a világ minden tájából évszázadok ófa kiváló müérzékkel összegyűjtött kincshalmaz 48 óra leforgása alatt dobra kerül, s amint hal- lik. s az előietok mutatják, főleg amerikai vásárlók kezébe jut. Sic transit glória mundi! Huny árkus Via,tor. Újabb nagyszabású sajlábotrányok Bécsben Breitner tanácsnok két konzervatív polgári napilapot a szociáldemokrata párt szolgálatába kényszerítőit — Hogyan teszi tönkre és korrumpálja az osztrák szociáldemokrata párt a bécsi polgári újságokat? — Az elárverezett szerkesztőség és a lefoglalt nyomda Bécs, április 6. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) A bécsi sajtó kulisszái mögött az utolsó napokban olyan események játszódtak le, amelyek mély szomorúsággal töltik el a sajtó szabadságának és tisztaságának minden hívét. A bécsi napilapok gazdasági helyzete már évek óta igen aggasztó. Ausztria, az egykori nagyhatalom jelentéktelen és életképtelen torzállam- má zsugorodott össze, amely még abban az esetben is képtelen lenne sajtóját a régi színvonalán ■fentartani, ha a gazdasági krízis nem tett volna munkanélkülivé százezreket. A polgári sajtó orgánumainak javarésze már évek óta rá van utalva a gazdag mecénások támogatására, ami bizonyos mértékig a függetlenség kárára ment. A Castiglionik és Boselek azonban ma már képtelenek lapokat fentartani é9 igy ez a bázis kicsúszott a bécsi lapok alól. Ma már csak a pártlapok (a keresztényszocialista „Reichspost" és a „Wiener Stimmen", valamint a nagynémet „Wiener Neueste Nachrichten"), amelyeknek fentajr- tásárői a pártok gondoskodnak, valamint Sieg- hart lapjai, amelyek mögött a Steyrermühl-papir- gyárak, illetőleg a Bodenkreditanstalt é9 koncem- vállalatai állanak, prosperálnak nehézségek nélkül. Olyan előkelő lap, rnánt a „Neue Fréie Presse“ is kénytelen volt külső Segítség után nézni, amelyet a Bankverbandban a nagybankok egyesületében már régebben meg is talált. Az emlitett lapokon kívül talán még a „Neues Wiener Journal" az egyetlen bécsi polgári napilap, amelyet nagy példányszáma mentésit az anyagi gondoktól. így azután nem lepődött meg senkisem azon, amikor a Vernay-nyomda, amely cseh befolyás alatt áll, megvette előbb a megszökött Békessy Imre lapját, valamint a közelmúltban Bősei egykori újságjait is: a „Dér Tag"-ot, a „Dér Mor- gen"-t és a „Dér Götz" cimü élclapot. A polgári sajtó válságos helyzetének legnagyobb élvezői azonban a szociáldemokraták, akik a fórumon mindig bombasztikus frázisokat szavalnak a polgári újság-kiadás és irás korrupt- ságáról. Az osztrák szociáldemokrata vezérek viszont azt tartják erkölcsösnek, wa polgári köntösbe bujtatott lapok kalóz-módra a szociáldemokrata pártnak csinálunk propagandát. A régi hivatalos pártlap, az „Arbeiter-Zeitung" mellett így az utolsó hetekben az osztrák szociáldemokrata párt két úgynevezett ,független" napilapot indítóit, amelyek azonban a szociáldemokrata párt zsoMjában állanak Ős kiosztott szerepük az, hogy olyanok között csináljanak propagandát a marxi eszméknek, akik ezeknek a lapoknak megvásárlásával polgári lapokhoz vélnek jutni. Az egyik a kis formátumában megjelenő „Das Kleine Blatt" rengeteg ponyvaszenzációval, a másik a „Die Welt am Morgen", amelyek kiadójaként névleg a teljesen szocialista vizeken evező kistőkések egyesülete szerepel. A városházán uralkodó szociáldemokrata párt azonban szisztematikus módon teljesen tönkre lett több régi polgári napilapot is és ezek mostan máról-holnapra kénytelenek Marx szellemében imi, aminek ellenében a hírhedt Breitner tanácsnok tovább hitelezi a milliárdokra rugó hátralékos hirdetési adókat. Április 24-óig, a választásokig a szocialistáknak ugyanis ezek a régi konzervatív lapok hasznos választási propagandát fejthetnek ki olyanoknál, akik szocialista pártlapot sohasem vennének kezükbe. Április 24-ig Breitner tehát akasztófa-haladékot adott ezeknek a szomorú helyzetbe jutott lapoknak, amelyeknek szellemi és fizikai munkásai avval a teljesen kilátástalan reménykedéssel áltatják magukat, hogy talán csoda történik a Breitner által adott haladék alatt, tehát a választások után talán jelentkeznek vevők, akik kifizetik Breitnernek a hátralékos adókat és átveszik a lapot. Ez azonban hiú remény, a mecénásoknak ma már nincsen pénzük és a választások után Breitner Ofheloból idézve ki, fogj., jelenteni, hogy a mór megtette kötelességét, a mór mehet és a tehetetlen újságírók meg fogják érni, hogy Breitner a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban és a nyomdában megtartja az árveréseket, a lapok megszűnnek és újra százak lesznek munkanélküliek a szociális jólétről szavaló, de az egész bécsi gazdasági életet tönkretevő osztrák szocialista vezérek jóvoltából. öt-hat bécsi lapot fenyegeti ez a szomorú sors, közöttük nt öt évtized óin megjelenő „Wiener All- gemeine Zeilungr'-ot, Bécs mér évek ófa egyetlen esti lapját és a majdnem 60 éves kispolgári „lllustriertes Wiener Ex- trablatt“-ot, amelyeknek a szociá.demokrata párt által való birtokbavevése botrányos formák között és felháborító előzmények után történt. Ez a két lap az összeomlás után Kóla Ri- chárdnak, az ismert irodalombarát bankárnak kiadásában jelentek meg, majd a „Wiener AU- gemeine Zeitung A.-G.-“nak, a két lap kiadójának összes részvényeit Kólától Ca&tig.ioni vásárolta meg. Castigiioni összeomlása után a lapokat a megszűnés veszélye fenyegette, az utolsó pillanatban azonban jelentkezett két ismert magyar újságíró: Hacsak Géza és Herczeg Géza, az egykori budapesti „A Nap“ szerkesztői, akik konzorciumot hoztak össze a részvényeknek Casligtio- nilól való megvásárlására. Ez három év előtt történt és azóta Herczeg és Hacsak szerkesztették a két lapot és igyekeztek belőlük fürge, eleven orgánumokat csinálni; Herczeg és Hacsak vezetése alatt, a lapok példányszáma valóban szépen emelkedett, azonban a régi adósságok az uj tőkét gyorsan felemésztették. A szociáldemokrata vezérek már évek óta tervszerű hajszát folytattak Herczeg és Hacsak ellen, mivel a két magyar ujságiró külpo.itikai’ag és gazdaságilag Ausztriának Magyarország felé való orientációját hirdette. Az „Arbeiter-Zeitung" sohasem emlékezett meg róluk másként, mint a „Horthy-zsoldosok“-ról és a „bakonyi zsiványok"- róL Evvel párhuzamosan Breitner tanácsnok fonta a kötelet számukra. Az adóhátralékokért az egyik foglalást a másik után vezette, lefoglalta az egész berendezést és a nyomdát is, majd a múlt héten, egy szép napon korán reggel elvitette a szerkesztőség összes bútorait. Herczeg és Hacsak azonban nem voltak még ekkor sem hajlandók a szociáldemokrácia diktandó- jára írni, hanem inkább kivonultak a vállalatból, amelynek élére Breitner tanácsnok Moravetz szociáldemokrata képviselőt és Deutsch Pált, a „Neue Wirtschaft" cimü szocialista gazdasági hetilap szerkesztőjét állította. Szóval az adóhátralék további hitelezése révén ezek a régi konzervatív lapok is a szocialista választási agitáció instrumentumai lettek anélkül, hogy a közönség értesült volna arról, hogy mi történt a kulisszák mögött., mielőtt a két lap felfedezte, hogy „a szabadelvű polgárság csak a szocialista, listára szavazhat". Eltekintve attól, hogy az ismertetett esetekből kiderül, hogy az osztrák szociáldemokrata vezérek miként értelmezik a sajtó tisztaságának és szabadságának fogalmát, megállapítható az is, hogy Breitner tanácsnok közpénzen és hatalmával való visszaéléssel teremtett pártjának sajtót. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Ssei-elem éjszakája (Bánky Vilmával.) ALMA: Önagysága nem akar gyereket. (Korda Máriával és Harry Liedtkevel.) AMERICAN: A tüzes csapdában. HVEZDA: Szerelem éjszakája. (Bánky Vilmával.) JULIS: Fedora. (Sardou drámája után.) KAPITOL: A naplopó Biscot. KORUNA: Rinaldo RinaJdini. LUCERNA: Szerelem, amely el nem midik. SVETOZOR: Vigyázz, Harry! Légy résen! (Harry Piel-lel.) Szószéken (Prohászka püspök emlékezetére) A halál aznap azt súgta neki: A szószéken ma nem állsz egyedül, A szószéken ma én állok veled,, És amikor legjobban tűnő,ököl, Elmetszem szavad aranyfonalát. 6 visszanézett napsugár-szemével A néma szónok éj sőt ét szemébe: Jól van halál, ma ketten prédikálunk —• De harmadiknak Isten is beszél. Kolozsvár, 1927 április 4. Reményije Sándor. — A Prágai Magyar Hátlap ungvári igém tisztein Előfizetőihez! Tisztelettől jelentjük ungvári Előfizetőinknek, hogy lapunk eddigi szervezőjétől a Prágai Magyar Hirlarp adminisztrációs teendődnek ellátását Kárpáti László ur vette áit. Kérjük igém tiszteit Előfizetőinket, hogy esetleges kívánságaikkal, vagy panaszaikkal legyenek kegyesek Kárpáti Lástló úrhoz, Ungvár, Szobránczii-ut 11., fordulni. — Halálozás. Bergmann Ernő nyugalmazott. magyar államvasuti mérnök-főfelügyelő a napokban Budapesten elhunyt, Bergmann Ernő Komárom társadalmának kedvelt tagja volt. halála őszinte részvétet keltett. — Oh mami tanár, bécsi építész meghalt. Bécsiből jelentik: A bécsi képzőművészeti főiskola hírneves tanára. Ohmanm mérnök, a mai kor egyik legzseniálisabb építőművésze ma 69 éves korában meghalt,. Ohmann régebben a prágai iparművészeti iskolánál működött és Prága több épületét tervezte és építette fel. így tőle származik a Fekete Sas, a Gőlyaház, a Central-szállő, a Corso-kávé- ház s a prágai tőzsde is. Ö épitteie a -tepiitzí Schlossberget, a reichenbergi múzeumot, és az amsterdami tőzsdét. Ohmann részfcvett. az uj bécsi vár építésében is.
