Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-07 / 81. (1415.) szám

^ í KJÜA *>

■ügyi miniszter, Suri tábornok, hadsegéd, Durratti, a fascista párt főtitkára, Durino di Monza budapesti olasz követ, feleségével és számos más előkelőség.

Az ebéd folyamán Mussolini a következő pohárköszöntőt mondotta:

— Ama szívélyes s egyhangú rokon- szenv — úgymond —, amellyel az olasz nemzet üdvözölte önt, már tolmácsolta ön előtt, milyen őszinte, spontán érzelem fűzi népünk lelkét a magyar nemzethez. — Az olasz miniszterelnök ezután visszapillantást vetett a több évszázados barátságra, amely Corvin Mátyásig nyúl vissza, amely az olasz szabadságharcok idején, amikor számos magyar küzdött az olaszok között, még jobban megszilárdult. — A világháborúban politikai kényszerűség országainkat két ellentétes táborba osztotta — folytatta ezután Mussolini — de a válság elmúltával a szávélyes rokon- szenv megújult és nagy erővel indult virágzásnak. Ma inkább, mint valaha, nagy megelégedéssel látja Olaszország, hogy Magyar- ország jobb jövő felé halad, amelyre kiválóan méltó. Mélyen örülök, hogy Nagyméltóságod jelenlétében megerősíthetem országomnak a magyar nemzet iránt táplált érzelmeit ön személyesen is megállapíthatta, hogy Olaszország milyen meleg őszinteséggel kívánja, hogy mind szívélyesebbé tegye Magyarországhoz való viszonyát. A ma aláirt barátsági szerződés hivatva van hivatalosan is megszentelni azt, ami népünk lelkében már megvolt.

Mussolini ezután poharát Horthy Miklós kormányzóra, a magyar nemzetre, a magyar miniszterelnökre és feleségére emelte.

Bethlen pohárköszöntője

Ezután Bethlen István gróf válaszolva Mussolini szavaira, a kővetkező pohár- köszöntőt mondotta:

— Mélyen meghatva és bensőségesen érintve a szívélyes szavaktól, mindenek előtt arra helyezek súlyt, hogy kifejezést adjak a legőszintébh hála érzelmeinek azért a meleg fogadtatásért, amelyben Nagyméltóságod és az olasz nemzet engem részesített. Olaszország a háború után baráti jobbját nyújtotta felénk s nehéz viszonyaink között is értékes támaszunk volt, ezért a magyar nemzet őszinte és hálás köszönetét kell tolmácsolnom az olasz nemzet iránti Néhány napot volt szerencsém országukban tölteni s ez elegendő volt ahhoz, hogy tanúja lehessek az olasz nemzet nagyszerű hazafias lendületének, szívós munkájának, amely Nagyméltóságod vezetése alatt érte el tündöklő és utolérhetetlen eredményeit. Büszke és boldog vagyok, hogy tolmácsává szegődhetem a hagyományos barátság érzelmének, amely a magyar népet az olasszal egybefüzi, még pedig olyan pillanatban, amelyben ezek a történelmi s egyszersmind gazdasági szellemben országunk követelményeinek megfelelő kapcsolatok újabb értékes zálogot nyertek abban a szerződésben, amelyet ma aJáiruink.

Poharát az olasz királyra, a királynéra, az olasz nemzetre és Mussolinira ürítette.

Kitüntették a római magyar követség tagjait

Róma, április 6. Az olasz-magyar barátsági és döntőbírósági szerződés aláírásával egyidejűleg a római magyar követség tagjainak az olasz király több kitüntetést adományozott. Ezenkívül Walikó Lajos külügyminiszter, Khuem-Héderváry Sándor gróf meghatalmazott miniszter és Hóry András római magyar követ az olasz koronarend nagy- keresztijét kapták meg.

Tizennégy

olasz szabadkikötő

Róma, április 6. Tegnap minisztertanács volt, amelyen Mussolini beszámolt Olaszország belpolitikai helyzetéről, amelyet kiválónak tart. Az olasz miniszterelnök ezután részletesen foglalkozott a külpolitikával. Mindenekelőtt az olasz-jugoszláv konfliktusról beszélt s azt állapította meg, hogy bizonyos előfeltételek teljesítése esetén lehetőség van a helyzet tisztázására. Ezután az olasz-magyar viszonyról beszélt, amelyet a baráti szerződés aláírásával pecsételtek meg. A külügyminiszter indítványára a miniszterelnök hozzájárult a törvényjavaslathoz, mely kimondja, hogy tizennégy olasz kikötő, köztük Trieszt, Velence és Fiume, 1928 január elsejétől harminc évi tartamra egészben vagy részben szabad kikötővé nyilvániítátik.

A szerződés főbb rendelkezései

Róma, április 6. Az olasz-magyar barátsági, egyeztető és döntőbírósági szerződés hivatalos szövegét csak a holnap reggeli sajtó hozza nyilvánosságra, annyit azonban már most is sikerült megtudni, hogy ez a szerződés némi tekintetben eltér a szokásos egyezményektől. Ugyanis a szövegbe nem illesztették be az egyeztetési és választott bírósági rendelkezéseket. Ezekre csak utalás történt A barátsági szerződésről szóló egyezményt 'külön okirat tartalmazza. Azzal kezdődik a szerződés, hogy Olaszország és Magyarország megállapítja az örökre szóló baráti viszonyt. Kimondja, hogy minden kérdést, ami a két állam között felmerül, a barátság szellemében fognak megoldaná, öt pontban felsorolja azokat az ügyeket, amelyek ilyen elbánás alá esnek. Hangoztatja, hogy politikai és jogi természetű vitás kérdések feltétlenül békéltetési eljárás alá bocsátandók. Külön okmány szól a fiumei kikötőről, amely azonban szervesen összetfügg a szerződési komplexummal. Az okmány jelzi, hogy a fiumei

ház minisztere, továbbá Guirattá közmunkaWfc;.'.*;* ,.^'JKS. MBKHBB—BWM——BWW——BB

G. K. Chestértőn

Brown páter újabb esetei

(26)

A Hold-utcai csoda

A Hold-utca környéke és telepe épp olyan romantikus volt, mint maga az utca neve s ami benne történt, szintén elég romantikusnak nevezhető. Az utca tervezői valószínűleg a kedélyességnek azt az igazi elemét akarták megőrizni, amely Amerika keleti partjain a mindent betöltő kereskedelmi szellem mellett ügy hatott, mint a történelmi patina vagy valami ősi rendü-rangu címer. Lezárt, klasszikus architektúrájú házsor, amely mintha a tizennyolcadik század légkörében élne, abban az időben, amikor Jefferson és Washington éppen azért látszottak jő köztársaságiaknak, mert tulajdonképpen jó arisztokraták voltak. A városba került utazókat mindig megkérdezték, tetszik-e nekik a Hold-utca, Az utcát különben az eredeti harmónia és a mai város között lévő óriási különbségek tartották fenn. A házsor végén az ablakok egy park formájú kertre néztek, mely oly merev volt, mint az egykori rokokóligetek, de már a saTok mögött még ugyanazoknak a szobáknak ablakai visszataszító, vak tűzfalra meredtek, mely a szomszédos ipartelep hatalmas raktárépületéhez tartozott. A Hold-utca házait ezen a vidéken átépítették az amerikai szállodák egyhangú mintájára s ámbár jóval alacsonyabbak voltak, mint az áruház, Európáiban bizonnyal már felhőkarcolóknak számítottak volna. De a házak előtti oszlopsorban mintha még a köd ír saság atyáinak szell eme i sétálnának, oly méltóságteljesen vonult végig az utcán szürke és viharvert pompájában. Az öreg házak belső berendezése azonban a legelőkelőbb newyorki komforthoz hasonli" V* ...

to

lt, különösen az utolsó ház, mely a gyár tűzfala és az ápolt kert között emelkedett. A házban több teljes hotellakás volt, melyeknek háló-, nappali és fürdőszobái úgy hasonlítottak egymáshoz, mint a méhkas egyes cellái.

Az egyik ilyen lakásban WaTren Wynd óriási iróasztaila mellett ült és levelezését rendezte, miközben csodálatraméltó pontossággal és gyorsasággal jobbra-balra parancsokat osztogatott. Warren Wynd rendkívül kistermetű ember volt, ritka, őszes hajjal és kecsfceszakállal, de ámbár törékenynek látszott, az első mozdulatnál rögtön energiát és temperamentumot sejtetett. Szeme pedig szinte nagyszerű: csillagoknál ragyogóbb, a

mágnesnél vonzóbb s aki egyszer látta, soha többé el nem felejthette. És Wynd reformálod és szervezői tevékenységében, sok jótékony intézet vezetése közben bebizonyította, hogy valóban kiváló ember. Amerikában sok történet és legendia keringett arról a csodálatos gyorsaságról, mellyel Wynd helyes Ítéletet tudott formálni, főleg ha valakinek a jelleméről volt szó. Állítólag feleségét egyetlen pillantással válogatta ki az előtte elvonuló nőcserkészek vagy női rendőrök tömegéből s a hivatalos alkalommal felsorakozott nők ezreiből választott asszony kitűnőnek bizonyult; sok évig hü munkatársa volt a jótékonysági apostolnak. Egy másik eset is rendkívül jellemző. Egyszer három útonálló alamizsnát kért tőle; mind a három egyformán lompos, piszkos, ápolatlan és jóformán megkülönböztethetetlen. Wynd egyetlen pillanatig sem habozott: az elsőt azonnal egy olyan kórházba utasította, mely bizonyos idegbajok gyógyításával foglalkozott, a másodiknak ajánló levelet adott az alkoholisták közeli menhelyébe, a harmadikat, pedig szép fizetéssel magántitkárának alkalmazta, mely állást az illető egyén még évek múltán is

iyaV április 7, csütui.-A.

kikötő kapcsán tisztázásra szoruló részlet- kérdések megtárgyalását a két kormány sürgősen folyamatba fogja tenni.

Andrássy nyilatkozata a szerződésről

Budapest, április 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Andrássy Gyula gróf a Rómában tegnap aláirt magyar-olasz szerződésről a sajtónak a következő nyilatkozatot adta:

—■ Maga az a tény, bogy az olasz nép oly nagy barátsággal fogadta a magyar miniszterelnököt, mindenesetre örvendetes. Az olasz és magyar nép között még abban az időben is benső rokonszenv volt, amikor a két nemzet a világháborúban egymással szemben állt. Megvan ennek a Tokonszenv- nek a maga történelmi előzménye, de reális érdekbeli alapja is. Az utóbbi főképp abban mutatkozik, bőgj- érdekellentétek a két ország között nincsenek. Ennek a rokouszenv- uek demonstrálása mindenesetre hasznos, üdvös és jó dolog, amit minden magyar embernek egyaránt örömmel keli fogadni. Hogy

politikailag mit tartalmaz, azt nem tudom, de nem is hiszem, hogy valami messzemenő volna. Nem tartanám helyesnek, ha Magyar- ország bárkivel szemben messzemenő, állandó külpolitikai kötelezettségeket vállalna. Nem vagyunk ugyanis jelenleg abban a helyzetben, hogy nagy külpolitikát csináljunk hosszú lejáratokra. Ez az előfeltétele annak, hogy ez a barátság igaz és őszinte legyen, de egyúttal előfeltétel az is, hogy ennek a szerződésnek • belpolitikánkra semminemű visz- szahafása nem lesz, mert belső politikánkat nem szabhatja meg semmiféle külföldi tényező vagy külföldi állam. Mennél ' inkább segit Olaszország bennünket abban, hogy teljes állami szuverenitásunkat visszaszerezzük, annál mélyebb lesz ez a baráti érzés és a hála érzése, de mennél inkább egyoldalú belpolitikai célok kapcsolódnának ehhez a szerződéshez, annál kártékonyabb volna az mindkét országra nézve. Nincs kétségem abban a tekintetben, hogy ezt Rómában épp úgy tudják, mint nálunk s ezért tudom, hogy a megegyezés feltétlen tiszteletben tartja a mi szuverén igényeinket.

A prágai sajtó nyugodt kommentárjai

Prager Tagblatt

— Bethlen győzelme Olaszország győzelmét jelenti a kisantant és Franciaország között Magyarország valószínűleg nem kötne olyan szerződést, amely az országot a gazdagsági és politikai status quohan megállásra kényszerítené. Kérdés, hogy az olasz és magyar expanzió meddig haladhat együtt. Bethlen István gróf és Mussolini Rómában éppen ezért szívélyesen szőrit kezet, de az aláírásnál mélyen belenéznek egymás szemébe.

Ceskoslovenská Republika

— Bethlen gróf magyar miniszterelnök római

utazásának első és látható eredménye a magyar —olasz barátsági* és döntőbírósági szerződés megkötése. A szerződés szövege még nem ismeretes, de az olasz kormány értesítette a belgrádi kormányi, hogy ez a szerződés a népszövetség szellemét tükrözi. Az olasz—jugoszláv konfliktus ugyan még nincsen formálisan elintézve, de Mussolini az olasz—jugoszláv szerződés értelmében egy órával a Bethlennel kötött szerződés után rögtön kötelességének tartotta Jugoszláviát értesíteni arról, hogy ez a szerződés nincs ellentétben az olasz—jugoszláv szerződéssel. Ennek

Tévén Jugoszlávia szorosabb szomszédságba kerül úgy Olaszországgal mint Magyarországgal. Ha más nem, úgy Bethlen római utazásának legalább is szimbólikus értéke van. Á magyar mi-' niszterelnök ezt az utat annak tünteti fel, hogy Magyarország ismét -visszatért Európába, az európai államok közé és azok közi szerepet akar játszani s ott barátokat keres, kik a barátságát szívesen fogadják. Viszont Olaszország részére a szerződés bizonyos befolyást jeleni Középeuró- pában. * komoly politika ezt az eseményt nem fogja lebecsülni, de túl sem becsüli. Nemcsak Jugoszlávia. Románia és most már Magyarország, hanem mi is kötöttünk barátsági szerződést Olaszországgal•, Ha a Magyarországgal kötött szerpoutosa-n ellátta. Elkerülhetetlenek voltak persze azok az anekdoták, melyek Wynd és tóob híres egyéniség: Henry Ford, Mns. As- quilh találkozásáról szóltak. Egy mindenesetre biztos volt: Wynd nem ijedt meg egyhamar még a legnagyobb kapacitástól sem. Most is nyugodtan rendezgetett papinjainak forgószelében, ámbár nem kis jelentőségű férfin állott előtte.

Silas T. Vandam, a milliárdos és az olaj- király, sovány, hosszuarcu, kékesfekete haj- zatu ur volt s moist, az ablak és a vakítóan fehér tűzfal fényében, különösen imponálóan vált el sötét alakja. Elegáns, szőrmeszegélyü télikabátot viselt, melyet végig begombolt. Wynd mozgékony arcát és ragyogó szemét a kertre néző két ablakon beáradó világosság jól megvilágította s ez az arc erősen érdekeltnek látszott, de semmiesetre sem a milliárdos előadásától. Inasa vagy tótumfaktu- tma — hatalmas, erős, egyszerű szőkehaju ember — urának íróasztala mögött állt és kezében nagy csomó levelet tartott, míg magántitkára — ravasza,rcu, vöröshaju fiatalember — az ajtónál várt és már kezében tartotta a kilincset, mintha kitalálná főnökének legrejtettebb gondolatát is. A szoba nemcsak rendes, de csaknem üres volt, mert Wynd közismert alaposságával a fölötte lévő lakosztályt is kibérelte és levéltárát 'ott rendezte be, azaz összes írását és egyéb holmiját ládákba csomagolva vagy nagy kötelekbe fűzve ebben a padláshelyiségben tartotta.

— Wilson, adja ezt a könyvelőnek -- szólt a szolgához, aki a papirosokat tartotta — és hozza el föntről a minneapoliszi éjjeli mulatókról szóló röpiratot; abban a csomagban lesz, amelyen a „G“ betű áll. Fél óra múlva meg kell lennie, addig kérem, ne zavarjanak. Igen, Vandam ur, ajánlata sok reménnyel kecsegtet, de végérvényesen csak akkor határozhatok, ha átolvastam a jelenződésnél fontos gazdasági jelentőséggel bírt az adriai kikötő, úgy a mi szerződésünkben Trieszt legalább is ugyanolyan fontosságú. Bethlen római útja nem idézhet elő sem féltékenységet, sem irigységet s nem eredményezheti eddigi céltudatos irányunk elhagyását, mint ezt a kisan- tant májusi prágai vagy pozsonyi konferenciája tanúsítani fogja.

Národni Osvobozeni

— Bethlen római utazását még ősszel bejelentették s megva’ósulása nem szolgáltatott meglepetésül. A hivatalos olasz jelentés szerint Bethlen és Mussolini tárgyalásainak előterében aktuális politikai kérdések voltak, amelyek mindkét országot közösen érdeklik. A római tárgyalások elsősorban gazdasági és politikai jellegűek s céljuk a két állam közötti együttműködést megvalósítani Minthogy Olaszország hasonló szerződést kötött még előzőleg Romániával, kitűnik, hogy az olasz kormány Középeurópában a status quo megmaradásán dolgozik.

Ceské Sloro

— A mi álláspontunk világos és állandóan egy és ugyanaz. Bethlen utazása már régebben tervbe volt véve és most csak megvalósul. A kis- anfant sohasem volt és nem is lesz ellensége semmilyen szövetségnek, vagy együttműködésnek, amely Középeurópa általános konszolidációját elősegítheti. Természetes, hogy a konszolidációt úgy értelmezzük, hogy a megegyezések a békeszerződések alapján történjenek. Valamennyi középeurőpai kis nemzet érdeke, hogy együttműködés révén garantálják saját biztonságukat. Ez az elv és álláspontunk a Magyarországgal való együttműködés kérdésénél. Nem hisszük tehát, hogy Bethlen utazásának célja az volna, amit a Magyarország ir, amely többek között azt mondta: Az utazás célja nem érinti Magyarország történelmi határait. Aki bennünket ezen az utón támogat, az a mi barátunk.

tést. Valószínűleg holnap délután megkapom, akikor azonnal fölhívom. Sajnálom, de most még semmi határozottat sem mondhatok.

Vandam érezte, hogy udvariasan kitessékelik — halvány, sötét arca mutatta, hogy az eset írón ikusan hat rá.

— Hát akkor persze mennem kell — mondta.

— Köszönöm a látogatást — felelt Wynd udvariasan. — Ugye nem haragszik, de nem kisérhetem ki. Valamit ugyanis azonnal el kell intéznem. Fenn-er — folytatta a titkárhoz fordulva —, kísérje el Vandam urat az autójáig és csak egy fél óra múlva jöjjön vissza Most itt valamit egyedül kell áttanulmányoznom, egy fél óra múlva azonban szükségem lesz önre.

A három férfi együtt ment ki a folyosóra és gondosan becsukta maga mögött az ajtót. Wilson, a markos szolga, az emeletekre vezető lépcső felé tartott, a másik kettő pedig a másik oldalra, a felvonóhoz, tekintve, hogy Wynd lakása a ház tizennegyedik -emeletén volt Még az ajtó közel ében állottak, amikoT hatalmas, imponáló alakot vettek észre.

Az idegen szélesen állt előttük és nagysága talán még azért hatott oly döntően, mert tiszta fehér vagy legalább is fehérbe- játszó szürke ruhát viselt s óriási fehér pa- niamakalapot, mélyet kezében tartott, míg feje körül hófehér hajkoszoru világított, mint valami diadalmas dicsfény. E környezetben arca szépnek és erősnek látszott mint a római imperátorok napbarnitott, éles arca, de volt tekintetében bizonyos fiús, majdnem gyerekes vonás, mely különösen a világos szemben és a mosolyban tükröződött.

— Otthon van Warren Wynd ur? — kérdezte élénken és barátságosan.

(Folytatjuk.}

% r