Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-05 / 79. (1413.) szám

*027 április 5, kedd. A halott püspök halott városában Székesfehérvár mély gyászban várja Prohászka Ottokár holttestét Szék esi eh érvár. április 4. (Alkalmi munkatársunktól.) Az éjszaká­ból kibontakozik a halott püspök városa: Szé­kesfehérvár. A székesegyház keresztié ráraj­zolódik a ködre, mely Velencétől kiséri az országutat, a Balaton felé. A város halott: halott, mint a püspöke. Gyászlobogók az épületeken, vásárolják az újságokat, melvek első oldaláról kiabál a cim: Prohászka Ottokár meghalt. A tömérdek újságpapír kézről-kézre iár és szájról-szájra iár a hir, melvet, szombaton délután a székes­egyház harangjainak bús kondulása hirdetett először. Soha egyházi eledelem halála igv meg nem ragadott egv várost, egv főpap halott lénve nem rajzolódott ennyire gyászoló szék­helyére. Székesfehérvár gyászolja halott püspökét. Az első ember azt, mondja: — Pázmány óta nem volt, ilyen szónoka az egyháznak... Jelzőket mondanak. Lázasan, szeretettek — busán. Képtelen utcákon vágtat, az autó, szó tá­lán bandukoló, újságot, lobogtató emberek mutatják az irányt! — A püspöki palota! A püspöki palota homlokzatán fekete zászló, A főkapu nyiMk. zárul, nvilik. zárul: emberek jönnek, öregebb, fiatalabb papok, civil urak egymás kezébe adják a kilincset. — Halott... — Meghalt! Odabent, tanácstalanság. Előbb elment a püspök, hogy csak holtan iöiiön vissza, azután a püspököt gyászolni elutazott Potyondy dr. irodaigazgató és egyedül maradt rendelkező­nek a püspöki titkár: Szittvei Dénes. * A beszélgetés nehezen indul. — Meghalt... Állandóan visszatér a szó és a hossza szünetekből kibontakozik a kép: mennyire nagy embere volt Fehérvárnak Prohászka püspök. — Azokért halt, meg, akiket, legjobban szeretett,. Azok miatt halt meg... — mond­ja a titkár. Negyen vagyunk a szobában. Még két fiatal pap, a titkár és az újságíró. Zavarodot­tan összenézünk. A titkár tovább beszél. — Érelmeszesedéssel, súlyos betegsé­gekkel a vállán dolgozott reggeltől éjfélig, mondhatnám, hogv hajnaltól étfélig dolgo­zott. mert szerették, ha dolgozott, a szeretet­tel kívánták, hogv még többet __ dolgozzék. Hajnalban kelt, mindennap félhétkor misé­zett. azután kezdődött egv robot. amit. ő szí­vesen. fiataloktól is ritkán látott tűzzel, lé­lekkel csinált,. Mi. akik itt, éltünk mellette, tanúi vagyunk annak, hogv sokszor éifélután egv órakor kelt ki a gyóntatószékből, mert a hívek szerették, ha 5 gyóntatott. Pedig a püspök urak olv ritkán gyóntatnak. — Nem bírhatta azt. az iramot, amit ön­magának diktált. Mindene az egyház volt, minden lépése a hívek szolgálata. Az egyik fiatal pap óvatosan közbeszól4. — Már nem is politizált. — A politika... — egv rövid mozdulat­tal válaszol a másik pap. Ebbe is az a tűz vitte, ami minden cselekedetét, irányította. De később visszahúzódott arra a térre, amelyre főpapi hivatása szólította: tanított. * A rövid kitérés után újabb kérdés: — Mikor utazott Budapestre? Mi történt az utazás előtt? — Kedden délben együtt ültünk az asz­talnál, ebédeltünk. Prohászka püspök, az iro­daigazgató és én, — mondja a titkár. — A püspök ur két nap előtt érkezett haza Pécs­ről, Konferenciaköruton volt,. Először Pápát, azután Veszprémet, majd Pécset, látogatta meg. Péc3 katolikus élete foglalkoztatta utol­só beszélgetésünknél. — Pécsett olyan hitéletet, találtam, mely- ivei érdemes lenne bővebben, jobban, alapo­san foglalkozni, — mondotta a boldogult püs­pök. — Szükséges is lenne, hogv ezzel a hit­élettel bővebben foglalkozzanak — ot.t. — A konferenciakörut következő állo­mása Budapest volt, folytatta a titkár. — A budapesti egyetemi templom közönsége, amelv útjára engedte Prohászka püspököt, amelyhez szívesen tért vissza minden esz­tendőben. A budapesti egvetemi templom­ból indult Prohászka a hitszónok, aki a hit­szónoklat terén Magyarországon a legelső helyre került, Innen, az egyetemi templom­ból indult és itt. az egyetemi templomban végezte... Vasárnap délutánra Székesfehérvárra hirdetett böjti prédikációt, Ezt, a Prédikációt már nem tudta elmondani... — Nem panaszkodott, rosszullétről, — kérdezzük — mielőtt, Budapestre utazott? — Nem. Friss volt. Jtlégedett. örömmel indult, Budapestre. Arról beszélt, hogy meny­nyire szereti az egvetemi templom katolikus közönségét... — És... * Hirtelen félbeszakad a beszélgetés. A titkár előtt, az asztalon fekszik a szombat délutáni uiság: „Prohászka Ottokár meghalt". — Először csak azt, a hirt, kaptuk, hogy prédikáció közben könnyebb, kevésbé súlyos rosszullét fogta el a püspököt, — folytatja Szittvei titkár. — Azután ma délelőtt Zichy Aladár gróf. a püspök ur régi barátja közölte velünk a hirt. hogv a püspök ur állapota ag- godalomkelfő. Az irodaigazgató ur és Zava­ros polgármester azonnal Budapestre utazott. Délután félháromkor megkaptuk a katasztró­fa hírét... — A temetés iránt történt-e intézkedés? — Először arra gondoltak, hogv Buda­pesten, az egyetemi templom alatt létesíten­dő magyar katolikus Pautheon első halottja lesz a püspök ur. De Székesfehérvár társa- düma és Székesfehérvár, a hivatalos város egyformán a maga halottidnak tekinti Pro­hászka püspököt, aki valóban Székesfehér­váré volt Fehérvár nagy püspöke, aki valóra Paris, április 4. Ez a nagy marséillei kriminálpör, ami­nek „szentimentális Ítélettel" 'lezárt fináléja most életfogytiglan kényszermunkára küldi a vádlottat, egyike a nagyon érdekés emberi komédiáknak, mikor, á la Pirandello, min­denkinek igaza van, s á la Wedekind, a szereplők nem egymáshoz 'beszélnek, hanem mereven egymás mellett, egymás feje fölött süvítik el, valahová a végtelenbe céloz­va, a maguk tragikus mondókáját, s a publi­kum a végén vegyes érzelmekkel, a katharzis összes fázisait kézzel és lábbal végigcsinálva, tekint a kényszermunkára távozó hős után, akinek bűne éppen olyan kevéssé igazolt, mint az államügyész diadala. Az ilyen izgal­mas, nagy intellektuális porok, amik fölverik egy nagy ország publikumának érdeklődését, sőt néha egész néprétegek szenvedélyeit és lelkiismeretét is, s már külső fölépítésükben is hasonlítanak a szinjátékhoz (különösen, mint ebben az esetben, ha Délen építik hozzá az arénát), — valahogy soha nem váltják ki a végén a nézőből azt a tisztult megelégedést, azt a földi és isteni igazsággal kibékült jól­lakottságot, amit pedig az Ítélettel nyújtani államügyész, hírlapok és a társadalom összes önvédelmi fórumai lélekszakadva igyekezr nek. Ha a cigány agyonveri egy forintért a komáját — „kérem, birő uram: itt egy forint, ott egy forint", — senki nem kiált az orvos- szakértő és psychiáter után, maga a cigány sem; mert a cigány nem járt egyetemet, következéskép se ő, se más nem tételezi föl, hogy lelkében szakadékok, tudatalatti sértő­döttségek, hisztérikus elnyomottsúgok, tudat­szakadások azok a rugók, amik a haltát a kezébe adták. De ha egy orvos másvilágra küldi és aztán kirabolja egy páciensét, a társadalom egyidejűleg kiabál a hóhér s a pszyohoanalitikus után, mert az orvos egye­temet járt, keményített inget hord, tehát a társadalom szabad kezet adott neki, mint­egy a rendszer cinkosává tette, fölvilágosí­totta őt a rosszról és a jóról, csak éppen, néha, mindezek tetejébe, elfelejtett neki mindéhez kenyeret is adni, éppen úgy, mint a cigánynak. De az orvos evett a Tudás fájá­ról, bűne tehát sokszorosan esik latba. Szép kis orvos, kiáltja a megrettent társadalom, finom orvos, aki a mi egyetemeinken kitanul, hogy aztán ezzel a kölcsönzött tudással gyil­kolni kezdjen. S akadnak hangok, -mik a ceübecsület érdekében sietve állapítják meg, hogy Bougrat doktor bolond volt. De más­részről a diplomát igy bolondul is megkapta, a gyilkos fecskendőt a kezébe vehette, s ha véletlenül nem rabolja ki a meggyilkolt Rumébe pénzbeszedőt, céh és társadalom belenyugszanak, hogy az orvos tudatszaka­dásból gyilkolt. S mikor mindezek tetejébe az orvo s sza k értő -tanuk megesküdnek, hogy nem találtak a tetemben méregnyomokat, s hogy a páciens közönségesen egy íheraipeuti- kus kezelés szerencsétlen áldozata, örülhet az államüigyész, ha Bougrat doktort életfogy­tiglan megkapafiíja, és fejét foghatja a psy- dhoana.litikus, akinek — ez -az egy biztos, — Bougrat nem hajlandó megmondani az igazat, így ilesz Pirandello-komerlia a marsei'lle-i dráma, ami a cim ét Sbawtól kölcsönözte. váltotta azt a szavát, hogv: „nagv legven a szív. de nagvobb legyen a szeretet, amit a szív magából áraszt". Prohászka Ottokár szeret,etet egyformán érezte Székesfehérvár, az egész fehérvári egyházmegye. — Tehát Székesfehérvár halottja le®* • • • — vetettük közbe. — Igen. * A beszélgetésnek vége. A titkár vacso­rához ül. A Düsnöki palotának vendége van: a püspöki titkár képviseli halott püspökét. Fut az óramutató. Sáros autó áll a püspöki palota elé. Egy nap és egv civil ur száll ki az autóból. Bemu­tatkozunk. A pap apatikusan maga elé me­redten mormog valamit. Potyondi Imre dr., az iroda-igazgató, aki most érkezett, vissza Budapestről. A civil ur: a püspöki jogtaná­csos. — A végrendelet? Nem tudom, van-e végrendelet... Erre nem is gondoltunk... Az ircdaigazgaíő szótlanul nvuit.ia búcsú­ra a kezét. Egv teljesen összetörött ember ... Zavaros dr. polgármester összehívta Székesfehérvár tanácsát, hogv megbeszéljék a temetés részleteit. Clausz György dr. nagyprépost, összehív­ta a székeskáptálant, hogv megválasszák a püspöki helvnököt. Mert minden emberi nagyságot eltemet­nek, csak az egvház és az egyház érdeke az örök... K. L. kriminálpör ben olyan körülményes érdekek körül az igazság, mint Pi-erre Bougrat mar- seille-i orvos, becsületrend lovagja, háborús hérosz és éjszakai nők barátja ügyében. A riporter, aki össze akarja állítani a pör anyagát, ügyes ember legyen ott, ahol állam- ügyész, védő, elnök és esküdtek is csak „lelkiismeretűk kényszere alatt" ismerik már ki magukat. A regény valahol a háború­ban kezdődik, ahol a fiatal mairseillei orvos fejlövést és 'becsületrendet kap. S folytatódik a háború után, ahol már a rémdráma mére­teit veszi föl: az orvos rendelőjében injek­cióikkal elaltatja pácienseit, nevetségesen apró összegeket rabol igy tőlük (itt egy forint, ott egy forint), míg az egyik altatás, Rum ebe pénzbeszed ő elsznuny asztása, nem sikerül, az áldozat az orvostudomány összes csábításai dacára sem nyitja föl a szemét, s az orvos, hála anatómiai ismereteinek, kény­telen a tetemet szellemesen összehajtogatva egy fali szekrénybe helyezni. Utána, rendet­len ember, megfeledkezik a tetemről, ami engedelmeskedni kezd a természet törvényű­nek és átható aromával tölti el a rendelőt. A hullát megtalálják a fehérnemű között a szekrényben, a tömeg meg akarja lynchelni a doktort. Maxseilleban vagyunk, ki ismeri Marseillet? Két évig tart az előzetes vizsgá­lat, a vizsgálati fogság, két évig szaglász nyomoz, hiv tetemre az igazságszolgáltatás. Két év alatt nem akad föltétlenül terhelő bi­zonyíték, abszolút tanú a gyilkos ^rvos ellen. Bougrat mosakodása egyszerű: Rumébe-et vérbaj ellen kezelte veszedelmes injekciók­kal, amik gyakran okoznak még ma is ha­lálos meglepetést; diszkrét betegei voltak különben is, ami, mindentől eltekintve, egy kikötővárosban, mint Marseille, a klientéla nagyobb felét teszi ki; sok beteg eszméletét vesztette injekció után, ez az egy meghalt. Rumébe érthető okokból titokban látogatta a doktort; mikor a szerencsétlenség meg­történik, az orvos első ijedtségében nem tud mihez kezdeni; kapkod, kétségbeesetten élesztgeti a hullát; a botrányra gondol, a páciensek megrendült bizalmára, ha a katasz­trófa kiderül; föltételezi, hogy senki nem tud Rumébe kezeltetéséről, valahogy mente­ni, tussolni szeretné a dolgot; fiatal orvos, gondokkal küzd, el van adósodva, mi lesz, ha a botrányt szárnyaira kapja a fürge és forró marseillei szél, — koldusbot, nyomor, vizsgálat int, egész karriérjét elsöpri már a gyanú, — s talán most következik a tudat­szakadás, a fél-bolond cselekvés, az értelmet­len és céltalan: fölnyalábolja a halottat, el­szedi iratait, tárcáját, kivágja a fehérneműből a monogramot, s a tetemet a faliszekrény­ben fekteti el, azzal a mechanikus közönnyel, amivel orvos emberi holttestet mindig ke­zel ... Meghalt, ez borzasztó; de ha már meg­halt!... Cinkost keres, aki eltüntesse a tes­tet, de nem talál; a tetem érjedni kezd; mi sem lenne a doktornak könnyebb, mint tudo­mánya segítségével balzsamozni a romlandó testet; egy banális boncolás, néhány injekció, s Rumébe ur múmiája békésen pihenhetne versenyt a fali szekrényben a fáraókkal; de nem, erre már nem gondol a rablógyilkos (erre már csak a védelem gondol a főtárgya­M. U. Dr. Ponr ieSotvos Praha II., Jongmannová 4. > Te talon: 30902. — Rendel d. o. 4- 6-ig. — Telefon: 30902. betör a rendelőbe; nem védekezik, engedel­mesen megy a marseillei börtönbe, ahol két évig, két hosszú évig faggatják, — s marad annyi lelkiereje, hogy két évig nem hajlandó azt vallani, amit minden eszközzel hallani akarnak tőle ... Egy hölgy, akit Bougrat injekciókkal kezelt, s egy altatás után 160 frankra kifusz­ított — nehéz elképzelni ezt a bűnöző naivi­tást, de a hölgy ezt később eskü alatt vall­ja, — távozás után konstatálja a rablást, ami nem gátolja meg abban, hogy másnap vissza­térjen az orvoshoz és még hosszú időn át tovább is adasson magának injekciókat .. Desgrez professzor, a Francia Akadémia tagja eskü alatt vallja, hogy Rumébe tetemé­ben nem talált semmiféle olyan mérget, ami­ből arra lehetne következtetni, hogy Bougrat szándékosan meggyilkolta a pácienst. Ugyanezt vallja Paul doktor, törvény­széki orvosszakértő, aki az áldozat hulláját elsőnek vizsgálta meg. Egy körözött rablógyilkos azonban, a letartóztatott Bougrat cellatársa és klasszikus gonosztevő, egyébként a vád koronatanúja, azt állítja, hogy Bougrat a börtönben egy éj­szakai órában bevallotta neki a gyilkosságot. S az áldozat özvegye délies szenvedéllyel követeli az esküdtektől a gyilkos fejét. — Ahogy egyáltalán volt valami délies eb­ben a nagy pörben; valami túlzottan erősza­kos, szenvedélyes, színpadias: a tömeghangu- lat első pillanattól ott dörömbölt a fegyház kapuján és követelte a guillotin részére Bougrat doktor fejét; lynchelés, két esztendei vizsgálati fogság, s végül a nagyon különös tárgyalás fokozódó sorozata volt a nagy, délies színpadi jeleneteknek, a hörgő és vádoló özvegyiül a tömeg haláltigérö mora­jáig minden effektus felsorakozott Bougrat ellen. De a szövevényes tetemrehivás •’-ala- bogy mégis a szívós, nagyon nyugodt, na;gyon intelligens vádlott győzelmével végződött: Bougrat utazik ugyan Dante poklába, a kényszermunka valamelyik szigetére, de a fejét mégsem adta, két esztendő kihallgatá­sainak, keresztkérdéseinek, lelki és testi gyötrelmeinek felette tudott maradni, s a tárgyalás utolsó pillanatában, élve az utolsó sző jogával, úgy hangsúlyozhatta ártatlansá­gát, hogy tárgyi bizonyíték nem volt ellene. A fejét, ezt az egyet, a fejlövéses fejét, ami­ben talán szakadék van, nem adta. Bougrat doktor haTminchétéves most, mikor a bagóéba indul. A krimioalizmus történetében talán ez az első eset, mikor egy orvost azzal vádolnak, hogy orvosi tudását közönséges rablógyilkosságra használta fel. Biztos az is, hogy ritkán követelte még állam­ügyész kevesebb tárgyi bizonyíték alapján egy vádlott fejét; s hogy nem kapta meg tel­jesen, abban ez alkalommal is az esküdtszék intézményének van nagyon figyelemreméltó érdeme. Ahol a törvény talán már csak igen-í és nemet ismert, ott az esküdtek fölismerték még a bizonytalanságot. Lehet, hogy Bougrat félbolond; lehet, hogy gonosztevő; lehet, hogy mindakettő egyszerre; lehet, hogy egyik seun és teljesen ártatlan. Ezek a lehetek és kételyek hullámoznak még ma is, mikor a per már lezárult és Bougrat útban van a kényszermunka telepei felé; s a francia köz­véleményben valami nyugtalanító utólize ma­radt az egész pernek, — a tehetetlenség és bizonytalanság fanyar kételyei kisérik útiján a különös orvost. xx Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokos­nak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, va­dásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzótikus or­szágok bámulójának slb. stb. Mindenkit érdekel az adóreform, mely uj alapokra helyezi az adózást és uj eljá­rási módokat léptet majd életbe. A Magyar Nemzeti Párt az adóreform törvényének megszavazása után kiadja könyvalakban az adóreform népszerű ismertetését Akik a könyvre igényt tartanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalánál, Praha II., Panská 12., III. Az árát a Magyar Nemzeti Párt az önkölt­ségi árnak megfelelően szabja meg. Ritkán bonyolódott még intgll^IvtuáMs Iámon), s engedni erjedni a bullát; a „jönieg" AZ ORVOS DILEMMÁJA Irta: MÁRAI SÁNDOR i 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents