Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-30 / 99. (1433.) szám

'feUOföU'./V íAS^AR-HÍRLAS Az orvostudomány nagy haladása Magyar egyetemi tanárok, tudósok, kórházi főorvosok és gyakorió orvosok ismertetik az orvostudományok nagyarányú fejj5ődósét Óriási szolgálatára van a megértő lélektan az elmekértannak Irta: Balassa László dr., a öharité poliklinika főorvosa. A pszichiátria, az elmekőrtan egyike az or?osi tudományok legfiatalabb ágainak és tulajdonkép­pen tudományos fejlődése csak a mull század utolsó évtizedében indult meg. Azelőtt is voltak igen beható kutatók és a betegeken tett megfigyelé­sek és azok leírása mesteri finomsággal történt, azonban betegségek helyett csakis a betegségek tüneteivel foglalkoztak. A jelen század elején megváltozót! a termé­szettudományi felfogás és a lélektannak mind erő­sebb jelentősége lett. A lélektan módszerei és problémái is erősen fejlődtek. A leiró pszichológia mellett, amely a lelki működésekkel egyidőben lejátszódó testi működéseket igen finoman mérte (az u. n. kísérleti lélektan) és az összehasonlító lélektan mellett, amely lelki kieséseket, agyi elváltozásokkal igyekezett összefüggésbe hozni, elhelyezkedik az úgynevezett megértő lélektan, amely érdeklődésének előterébe az összetett lelki működések, tulajdonképp tehát a valódi lelki mű­ködések, mint a karakter, temperamentum stb. kerültek. Amidőn az elmeorvosok az elmebetegek ösz- szetettebb lelki működésének finomabb analízisé­vel foglalkozni kezdtek, pontosabban észrevették azt, amire már tulajdonképp régebben is gon­dollak, hogy egyes elmebetegség&k kiindulásai olyan kóros konsUtuciók (alkat) és kóros reak­ciók, melyek normális egyénekné' is meg­találhatók és főleg különös erősségük teszi őket betegessé. Megerősítették ezt a felfogást azok a vizsgálatok, amelyeket a betegek pszichózis előtti állapotain végeztek, valamint elmebetegek hozzátartozóinak ily irányban történt megfigyelései. Amidőn a vizs­gálatok tovább haladtak, akkor kiderült az is, hogy bizonyos lelki állapotoknak egy bizonyos, jól leírható testi alkat- felel meg és az el- mekórtan haladásának az ulolsó években ez az egyik legérdekesebb fejezete. Kretschmer Ernő tübingiai elmeorvos érdeme e vizsgálatok megindítása, amely szerint az embe­rek karaktere és testi alkata közt szoros össze­függés van. Az emberek egyik nagy csoportja a „eydoíhy- miás", ezt a csoportot az jellemzi, hogy hangula­tuk az emelkedett, jókedvű és a nyomott, rosszr kedvű közt váltakozik. Az ilyenek vagy igen köny- fayen jutnak egyik hangulatból a másikba, vagy pedig hangulatuk hosszabb időn, ege3z éleíükön át az egyik árnyalatot mutatja. A lelki működések gyorsasága, a külső ingerek felfogása, lelki feldol­gozása és végül az azokra való felelet (az úgy­nevezett pszichés tempó) egyenletes tempóban si­mán történik és hangulatuknak megfelelően vagy élénk, gyors (emelkedett hangulatnál) vagy lassú, nehézkes (nyomott hangulatnál). Lényeges az, hogy a pszichés tempó és a hangulat minősége közt tel­jes összefüggés van. Viselkedésűk is természetes, mimikájuk, gesztusaik is megfelelnek hangulatuk­nak. Testalkatukat „pyknikusnak" nevezzük, töm­zsiek, gömbölyű, jól táplált külsővel, friss arcszin- nel, csontjaik vékonyak, izomzatúk puha az ar­con, nyakon, a törzsön vastag zsírréteg. Az agy­koponya alacsony, jól kifejlett tarkóval. Arcuk lágy, kerek, egyes részletei harmonikusak és jól fejlettek. Az emberek másik nagy csoportja a „schi- zothymiás", őket túlérzékenységük vagy érzéket­lenségük jellemzi és ennélfogva pszichés tempójuk nem egyenletes, hanem gyakran hirtelenül válto­zó, máskor pedig hosszabb időn át mereven meg­maradó. Viselkedésük is furcsa, nem felel meg a külső ingereknek, hanem főleg az attól független gondolataik tartalmához alkalmazkodik. Gyakran merevek, hidegek, hozzáférhetetlenek, pedánsak, néha groteszkek, máskor félénkek. A túlérzékeny­ség a természet és művészet iránti nagy fogékony­ságban, a személyes életforma gondos kifejlesz­tésében, más személyekkel szemben finom érzé­kenységben nyilvánu’hat, máskor könnyen meg- bánthatók (a nebántsvirág-tipusu emberek), vagy a tulérzékenységiiek reakciójaként ingerlékenyek. Az érzékenységük lehet metsző hidegség, ciniz­mus, vagy pedig tompaság, érdeklődéshiány. Test­alkatuk vagy atléta-tipus, tehát karcsuak, hosz- szu végtaggal, a csontrendszer durva, az izomzat a gyengén fejlett zsírpárna alatt jól fejletten tű­nik elő. Erős, magas nyakon durvamintáju fej­koponya van erős állal. Máskor aszténiás alka- tuak, hosszú, keskeny mellel, keskeny vállal. A csontrendszer az izomzat és a bőr gracilis, sovány, vékony. A fej kicsiny. A hosszú, élesmetszésü or­ral ellentétben van a gyengén fejlett alsó állka­pocs és a hátrafelé eső áll. A normális lélektannak ezek az érdekes meg­állapításai elmekórtani vizsgálat okból indultak ki, mert azt találták, hogy az úgynevezett funk­cionális elmebetegségek két nagy csoportjánál a mániás-depressziós elmezavnrnál és a schyzo- phreniánál a betegeknél egyrészt a fent leirt testi alkatokat találhatjuk, másrészt pedig ezen elme­betegségek tünetei végső analízisben megfelelnek a cyclothymiás (mániás-depressziós elmezavar) és a schizothymiás schizophrenla lelki alkatnak. Egészen természetes, hogy amikor valamilyen lel­ki alkatról beszülünk, nőm gondolhatunk elmebe­tegségre, hanem csakis annyit akarunk mondani, hogy a megértő lélektan részére az elme bele (fele lelki kiesései megérthetök a normális em­berek lelki életének ilyirámju felfogása által, Felmerül a kérdés, hogyan keletkeznek ezek a lelki alkatok és az erre adható felelet egyúttal megjelöli azt a két nagy területet, amelyen a mo­dern elmekórtan kutatói most dolgoznak. Az újabb vizsgálatok szerint a lelki alkat szoros ösz- szefüggésben van az egyes belső kiválasztásos mi­rigyek (pajzsmirigy, hypophysis stb) működésé­vel és az itt található igeu bonyolult viszonyok felkutatása a következő idők feladata. Azt is ész­lelték, hogy egyes családok tagjainál a cyclothy­miás, másikban pedig a schizolhymiás lelki alkat van túlsúlyban és az itt található törvényszerűsé­gek felkeresése az örökléstan feladata lesz. A müncheni elmekórtani kutató intézetnek van is külön örökléskutaió osztálya. „Magyar és zsii“ esni lehet köztisztviselő Amikor a kérvényezlek SévesBésteüS as Információs ívet Is klkézbe- sstik — A nagyon rövid és velős információ: „magyar és zsidó" Kassa, április 29. Hivatalos aktát forgatok a kezemben, szám­mal ellátott, szabályszerűen iktatott ügyiratot, amelyből mindenki meggyőződhetik, hogy a magyarságát- elnyomó, háttérbe szorító rend-szer mit- sem változott SzlpvenszJcén. Még ma is a legnagyobb bűnnek tekintik azt, ha valaki magyar s a magyarsághoz való tartozás elegendő ok és jogcím arra, hogy a hivatalos ál­lások betöltésénél szorgalmas és tehetséges mun­kaerőket mellőzzenek. S. L. kassai születésű, magyar nemzetiségű fiatalember az elmúlt tanévben tette le az érett­ségi vizsgálatot a kassai állami reálgimnázium magyar tagozatán. A kassai pénzügyigazgatőságon jelentkezett szolgálattételre, ahol mint kisegítő napidijast alkalmazták is, miután a szlovák nyelvet szóban és Írásban tökéletesen bírja. November hó­napban, háromhavi kifogástalan működés után, S. L. kisegítő napidijas beadta a szlovenszkói ve- zórpénzügyigazgatósághoz kérvényét, végleges al­kalmazásért. A kérvény megindult a bürokrácia labirintusán é3 természetesen jó ideig elintézetlen maradt. Közben ez évnek január elsejével a kassai pénzügyigazgatóságon a napidijas munkálatokat leépítették és igy S. L.-t is négy havi szolgálat után elbocsátották. Miután kérvényének elintézé­se még nem történt meg, a fiatalember más pá­lyán helyezkedett el, mert a kedvező elintézésben nem igen bízhatott. Valóban néhány nappal ezelőtt hivatalos ira­tot kézbesítettek ki neki, a kérvényre adott válasz volt, amely a megszokott sablonos formában adta kérvényező tudomására, hogy kérelmét nem teljesíthetik, merí a kassai pénzügyi gazgal óságo n az össze<s helyek be vannak töHv-e. Eddig nincs semmi különös a dologban, ez már a rendszer Szlovenszkón s ezer meg ezer pél­da van az ilyen eljárásra. Az esetet az teszi kü­lönösen érdekessé, hogy a véletlen, különös tréfát űzött a hatósággal, az S. L.-nak kikézbesitett vá­laszhoz tévedésből hozzácsatolták az információs ivet is. Az ilyen információs ivén annak a hivatalnak ve­zetője, ahová valaki pályázik, szokta megadni vé­leményét, amely azután az állás betöltésénél dön­tően esik latba. Nos, a S. L. információs ivén a hivatalfőnök nagyon röviden és velősen adta m>eg véleményét. Piros tintával és vastagon aláhúzva csak ez a két szó áll az ivén: „mad’ a zid“ Magyar, zsidó, ez két olyan szépséghiba, ami ■miatt a legalkalmasabb, legmegfelelőbb egyén ■sem juthat hivaiali alkalmazáshoz erre mifelénk. Értesülésünk szerint a magyar nemzeti párt kassai titkársága a különös információs ivet be­küldi a magyar nemzeti párt törvényhozói klub­jának. A SAJOMEN1I ATHÉN Irta: Szlávik Mátyás dr. Abból az alkalomból, hogy a rozsnyói pre­montrei. kanonokrendi római kath. és evang. főgimnázium régebbi és ujabbi diákjai Szekeres Kálmán igazgató és Varga Sándor állami tanár kezdésére ez évi május havában a régi képviselő- ház termében egy diákszövetség megalakítása céljából közös találkozóra készülnek, nem lesz érdektelen ezt a magyar kulturvárost: Rozsnyót — mielőtt a készülőben lévő diszes alkalmi Em­lékkönyve megjelenik — egjik régebbi intéze­te szemüvegén nézve, pár sorral megjeleníteni. A gömöri Rozsnyó bányavárosát, mely német neve (Rosenau) után méltán viseli Rózsaliget ne­vei, maga az anyatermészet is s annak mindenha­tó alkotója és örök teremtője, fejlett ipara, keres­kedelme és jómódú, egykoron német, ma szin- magyar polgársága mellett diák-városnak, Sajó- menii és Drázusparti Athénnek teremtette. A gümör—szepesi érchegység egyik legszebb pont­ja: a Pozsáló, a Pacsai hegy s a három várme­gyei találkozó Pipityke hegykoszoruja által észak­keletnek védve, csakugyan egy gyönyörű völgy- katlanban terül el. A Dobsina felől roliamsebes- séggel hömpölygő közeli Sajó folyó irányában, délnek nyílt völgyben a pelsőci s a esetnek! hegyláncok a szilicei fensikkal szinte őrt állanak mellette s hozzá a diszőséget „Kraszuahorka büszke vára", az Andrássy grófok Ősi fészke ad­ja. Annak ősi, nyílt folyosóju evang. főgimnáziu­mában tanítottak közel egy félszázadon 4! régeb­bi, inkább nevelő, mint oktató tanárai, akik, mint nagy pedagógusok, mint alább látni fogjuk, a legnehezebb időkben évtizedeken át, oly sok kiválóságot, országos nevű, kimagasló vezető ■egyéniséget, testileg és lelkileg egészséges, be­csületes, kötelességtudó ifjakat és munkás, ieile- mes hazafiakat neveltek egyházuknak és a ma­gyar hazának. A ma méltán olyannyira hangoz­tatott magyar hazafias és vallásos erkölcsi neve­lésnek a többi, főleg ref. iskolákkal (Pápa, Sá­rospatak, Debrecen, Nagyenyed) egyetemben s azokkal vállvetve, ők voitak első úttörői, sőt bajnokai s a később felállít ott állami fő- és kö­zépiskolák csak folytatták és továbbfejlesztették szent munkájukat. Isten, erkölcs és haza volt az ő szentháromságuk, s ezeknek az olcsó élelme- zésü protestáns .konviktusoknak sok kiváló em­bert köszönhetünk. E méltán „nemzetidnek nevezett evang. is­kolában tanul! 1872—1878-ig szülővárosa, Dobsi­na, áldozatkészségéből e sorok hálás ivója is, ki részben saját ifjúkori, később érettségi kormány- képviselői tisztében is szerzett tapasztalatai, főleg pedig a Varga tanár által rendelkezésére bo­csátott korabeli főgimn. Értesítők adatai alapján pár ecset vonás sál próbálja a következőikben meg­rajzolni a régebbi tanárok és kiválóbb diákjaik ólet- és jellemképét. A XVIII-ik század végéről a nagy tudományai Keblovszky Jánost és a múlt század első négy év­tizedében 39 évig rektoroskodott kiváló pedagó­giai hatású Farkas Andrást (f 1836.) csak említ­ve, az iskola legrégibb nesztora dr. Pelech Já­nos (1805—1873.) volt, kit sokoldalú tudományos műveltség, kitartó erély és hűséges munka jellem­zett. A késmárki Kralovánszky Istvánnak, az ■eperjesi kollégium Vandrák Andrásnak és Kray- aell Andrásnak 3 a halle—-wittembergi egyetemi Erdmann János Ede világhírű professzornak kö­szönhette klasszikus cicerói latinságát és szere­tettel párosított szigorú pedagógiai érzékét. Ha­talmas, hazafias szerepe volt „ékes szónoklatai­val és magvas dolgozataival" a legendás 48-as időkben s a szomorú emlékű Bach-korszakban is. Szomszédjával, Czékus István püspökkel szinte Rozsnyó társadalmi életének valóságos orákulu­ma volt. A második nesztor volt s az igazgatóságban utódja a nagy erélyű és magyaros gondolkodású történet- és latin-tanár, Kramarcsik Károly (1813 —1895), akinek az eperjesi kollégiumban Pul- iszky Ferenc és Henszlmann Imre voltak a tanu- lótársai. ötven évig tanított. Nagyon szigorú ta­nár és olykor szarkasztikus volt tanítványaival ■szemben. Történeti, főleg magyartárgyu előadá­sai elsőrangúnk voltak. A harmadik nesztor volt a tipikus Guszti bácsi: Scheffer Gusztáv (1822—1907). Apja Schef- fer Lászlónak, az „Egyetértés" korán elhunyt, ismerínevü vezércikkírójának. Rozsnyón, Eperje­sen, Pozsonyban és a jénai egyetemen tanult, ahol többi között a nagyhírű történettudós, Luden és Hasé és Rückert, a német költő voltak a tanárai. Berlinben a jénai diákokkal a királyi vár és Potsdam elfoglalása után az épületek mel­lett mint magyar ifjú ő is őrt állott és hazaérkez­ve, beállott a rozsnyói nemzetőrségbe 9 résztvett a budaméri és kassai csatában. Nagy munkássá­got fejtett ki a tornaügy, az alumneum és kon- viktus, a sajói fürdőzés és Czékus püspökkel egyetórtőleg általában, az iskola és intézményei­nek felvirágzása terén. Puritán jelleme és szókimondó igazságszeretete miatt a diákok és Rozsnyó lakosai nagyon szerették. A negyedik nesztor volt az egyenes nézésű, kimért járású, szinte komor sreu és nagy karak­terűi Hajósi Sándor (1827—1895), ki hasonlóan nagy szolgálatot tett a főgimnázium anyagi és iriisno" gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ 51 a ZvoBem, SaeB'áes, Barcská-Bysftrlca" vonalon — 4 erősen rásHóaktfv* szénsavas, gSautoersÓS forrással, csodás gyógyhatású moortelepekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, eukor- és női bajoknál, mchgyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt érák. Kérjen prospektust. 1927 április 30, szombat Szövet-, selyomujdonságok ltj. KLEIN SÁNDCR-nál nagy választékban Kosice, Fö-utca 9. Mintaküldés vidékre. szellemi megszilárdítása és fejlesztése körül s egyházi, tanügyi, politikai és társadalmi téren Rozsnyón és Gömörmegyében igen előkelő állást foglalt el. Rozsnyói és eperjesi közép- és főisko­lai tanulmányai és a Radvánszky-csaiádnál eltöl­tött többévi nevelősködése után 2 évig a bécsi !'műegyetemen tanult, ahol Greguss Gyulával ben­sőbb baráti viszonyt kötött. Kramarcsik utódja­ként, 1884—1894. volt az intézet igazgatója, mely ■minőségében az 1883. XXX. középiskolai törvény gyakorlati megvaiósitása volt az ő tiszte. Mattié­in atik át tanított, de nagyon mélyen járók voltak a Beck—Greguss tankönyve nyomán -előadott lé­lektani előadásai is. Tanítványaival szemben igen szigorú, de igazságos volt. Szinte „villánálott, oly­kor dörgött a szava a katedráról". Tanártársai­val a „harmónikus egyetértés" viszonyában ólt, de szép harmóniában volt a kath. főgimnázium tanárkarával, főleg Nátafalussy Kornél, Szepesi Géza és Tóth Lőrinc premontrei kanonokrendi igazgatóval is. Nagy szerepet játszott a nagy gö­möri vicispán: Szontágh Bertalan idején a ma­gyarság és a nemzeti függetlenség szolgálatában a vármegye pelsőci gyűlésein is. Az ötödik nesztor volt a közönségesen diák­nyelven úgynevezett „Janó bácsi": Raffay Já­nos (1820—1896), a rozsnyói evang. főgimnázium alsóbb osztályainak örökös latin tanára. Csak 48 évig tanított. Előzőleg néhány évig Osgyánban és Sajógömörön is, mely intézeteknek a rima­szombati egyesült protestáns főgimnázium volt az örököse, ahol Mikszáth Kálmán is tanult. A hatodik nesztor volt Juszih János (1830—- 1900), a mathematika, logika és vallás tanára. Rozsnyói és eperjesi tanulmányai s a Szirniay- családnál eltöltött kétévi nevelősködése után 1853 óta rozsnyói evang. főgimnáziumi tanár. Kra- marcsikkal együtt a német Szepesség szülöttje. Családjával előkelő szerepet játszott a rozsnyói életben. Tanítása alapos, buzgó és lelki ismer es­tes volt. Az ő idejében, a Bach-korszakban, a ta­nárok viselkedését három rovat szerint vezet­ték: mint viselkedtek azok a szabadságharc előtt, alatt és után. Az utolsó nesztor a ma, 87 éves korában Kassán nyugdíjban éliő Krausz Károly Lajos, kit tanártársai és tanítványai nagyon szeretlek. Utób­biaknak lelkiismeretes vezetése és irányítása volt tanári hivatásiának legfőbb feladata. A Hu- bay-családnál eltöltött háromévi nevelősködése után, 1862—1900-ig volt tanár. Az úgynevezett ■deprekációk állandó, kedvelt szónoka és évtize­deken ót a prédikálásban Czékus püspök segédje volt. Tanári egyéniségének lénye csupa jóság és szeretet volt, amellyel jól tudott fegyelmezni. A későbbi tanári nemzedékből megemlítjük még a természettudományok és kirándulások nagy kedvelőjét: Polónyi Károlyt, a diák tűzöl lóság pa­rancsnokát:- Szlaboczky Imrét, a történelemben és énekben Maszny Pál kántort, a tornában Haff- mer Antalt, a 48-as hőst és utódját, a nemrég elhunyt Váry Lászlót. A többiek, u. m. a cigány­tudós Wliszlóczky Henriket, Orawecz Mihály, Törköly János, Szánthő József, Hatlay Zoltán és Adamis Gusztáv igazgatót, nemhato-ntien Schusz- ter Alfréd német tankönyviről, Pwrubszky Pető Pál katonás tartásu történettanárt és Schrcdl József és Hazslinszky Rezső törtónettudőst több­szöri kormányképviselőségem alatt tanultam sze­mélyesen megismerni és tisztelni. Többen elhuny­tak már közölök. Áldás emlékükre! A nagymul- tu „Rozsnyói Hiradó“-ban s a „Sajóvidék“-ben többet olvashatunk róluk és tőlük. Szorgalmas munkájukkal nagyon emelték e vidéki lapok hí­rét és értékét. Innen indult ki Erdély nagynevű költője: Remenyik Sándor is. A nesztorok mellett a fiatalabb igazgatóta- ■nárok közül különösen kiemelem a fájdalom, korán elhunyt Oravecz Mihályt (1852—1904), akinek sokoldalú képzettsége, nemes jelleme, hazafias és tanügyi buzgósága, egyéni szeretetre- méltósága és pedagógiai rátermettsége volt a régi igazgatók hagyományait követve, tanári egyé­niségének példás vonása. Tanult Késmárkon, Rozsnyón és Eperjesen, ahol az önkéntes katonai óvet Berzeviczy Alberttel együtt szolgálta. 1894 óta haláláig Hajcsi Sándor utódja volt az igazga­tóságban. Hozzá méltó fia, akire még szép jövő és feladat vár, Ödön, volt besztorcebí lyai, je­lenleg Osváth Gedeon utódjaként aszódi Pe'aíi- fŐgimnáziumi. igazgató-tanár. A régebben kiválóbb rozsnyói evang. főgimn. diákok sorából megemlítjük: a jóléssi remete: Chászár Andrást, a nagy jogtudóst, kinek hur.ga- rikákban is gazdag könyvtárát a gömöri evang. esperesség adományából ma a váci állami siket néma intézet őrzi, — továbbá Kinotiy György 48-as tábornokot, Irányi Dánielt, a nagy hazafit, Pákh Albert irót, Szontágh Pál képviselet és vasgyárost, Szoniágh Bertalant, a gö.nöid nagy vicispánt, a dobsinai Mikulik József ügyvédet, Rozsnyó városa s a gömöri evang. esperesség tör­ténetíróját, Ludmann Gyula, Czékus Miklós és Vá- rady Géza tábornokot, Klein Samut, a dobsinai poétát, a „Topscher Gatscholper" szerzőjét, Ilá- mo3 László, Lukács Géza, Soldos Béla és Sziklay Ede főisp.' okát, Pékár Imrét, a rozsnyói iskola nagy jéltevőjét (Pékár Gyula író édesatyját), Már day Károly é« Czékus István püspököt, a Pósch-, Máriássy-, Radvánszky-, Hevessy- és Markó-csa- •lád több tagjai, Tichy Kálmán és Gyula festőmű­vészt, Jeszenszky Pál vezérigazgatói, Félix Antal pécsi láblai elnököt, Rosty Kálmánt, a későbbi tu­dós jezsuitát, Lelt Kálmán műépítészt stb., slb., kik mindannyian emlékezhetlek és emlékeznek a rozsnyói derűs és közkedveltségü fürdői majáli­sokra és Palóez Kálmán nagyszerű hegedűjére. Tipikus kifejezői voltak azok a rozsnyói evang. fő- gimnáziumi diákok vidám,magyaros hangulatának. % 4

Next

/
Thumbnails
Contents