Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-27 / 96. (1430.) szám

A csehszlovák állam problémái az erdélyi magyar sajtóban — Flachbarfih Ernő dr. cikksorozata a Brassói Lapokban — Flachbarth Ernő dr. a csehszlovák állam alapvető problémáiról érdekes cikksorozatot irt a Brassói Lapok szá­mára. Ez az első eset 1918 óta, hogy erdélyi magyar napilapokban az itteni politikai állapotokról itieni magyar publicista cikkeket ir, — amit öröm­mel kell üdvözölnünk, mert föltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy az utód­államok magyarsága minél jobban meg­ismerje egymás helyzetét és annak ta­nulságait mindegyik magyar kisebb­ség saját politikai küzdelmeiben a maga javára gyiimölcsöztesse. A cikk­sorozat első cikke ,VA nemzeti állam il­lúziója" cimmel most jelent meg a Brassói Lapokban. Az érdekes Ciliket alább mi is közöljük. A prágai parlament asztalán évek óla nem feküdt oly fontos javaslat, mint amilyen a kor­mány által körülbelül egy hónappal ezelőtt beter­jesztett közigazgatási reform. A csehszlovák ál­lam alkotmánya és alaptörvényei az úgynevezett forradalmi nemzetgyűlés müvei, melyben néhány kinevezett szlovák képviselőtől eltekintve, az ál­lam lakosságának felét kitevő nemzetiségek egy­általán nem voltak képviselve. Ez a csonka con- stituante teljesen a cseh Ízlésnek megfelelően rendezte be a törvényhozás, végrehajtás és köz- igazgatás épületét. A kisebbségeknek ekkor nem állott módjukban, hogy véleményüket nyilvánít­sák. Erre csak most, nyolc esztendő múlva került rá a sor, amikor az időközben szerzett tapasztala­tok bebizonyították, hogy a forradalmi nemzet­gyűlés által kitervezett közigazgatási berendezés hasznavehetetlen és amikor a szlovák néppárt kor- mánybalépése e probléma megoldását aktuálissá tette. Sokat Írhatnék a kormány javaslatának fo­gyatékosságairól. Sokat beszélhetnék arról a harc­ról, mely a javaslat körül nemcsak az ellenzék és a kormány, hanem az egyes kormánypártok kö­zött is folyik. De nem akarom részletekkel untatni az itteni viszonyokkal nem eléggé ismerős erdélyi olvasót és ezért a javaslatot csak álltáimul hasz­nálom fel arra, hogy rátereljem a figyelmet a csehszlovák köztársaság néhány alapvető problé­májára, melyekről helyesen jegyezte meg a Bras­sói Lapok nálunk járt munkatársa, hogy azok dióhéjban magukban foglalják valamennyi nem­zetiségi állam megoldásra váró problémáit is. A csehszlovák állam, melyben az állam lakosságának fele nem az uralkodó nemzethez tartozik, való­ban bőséges alkalmat nyújt a nemzetiségpolitikai kísérletekre és ennek folytán olyan laboratórium­nak tekinthető, melynek experimentumait ismer-’ nie kell mindenkinek, aki a kisebbségi kérdéssel foglalkozik. A csehszlovák köztársaság jellegzetesen nem­zetiségi állam. Hetedfél millió csehvel negyedfél millió német, közel két millió szlovák, egy millió magyar, fél millió ruthén és másfélszázezer len­gyel áll szemben, akik mindannv-- öntudatos nemzeti életet élnek és nemzeti egyénicégük hiánytalan elismerését követelik az államtól és a kormánytól. Egy uj Ausztria ez a kis állam, mely elődjének minden hibáját örökölte, anélkül, hogy átvette volna azt az előnyét, mely a császár­ság összetartó és a német nyelv közvetítő erejé­ben rejlett. Egy Ausztria redivia, amelynek ép­pen úgy össze kellene omolnia, mint sokkal hatal­masabb elődjének, ha mintaszerűen meg nem oldaná a nemzetiségi kérdést és Európa szivében nem teremtené meg azt a második Svájcot, melyet előkészítői és megalkotói megszületésének napján az itt élő népeknek a világ színe előtt megígértek. Bécs minden hibája mellett is érette mód­ját, miként kell a különböző néptörzsek számiára individuális sajátságaik ápolását lehetővé tenni. Az osztrák alkotmány a centralizmus és a de- centralizmus különös keveréke volt, mely az egyes országok, az egyes tartományok történelmileg kialakult kereteit tiszteletben tartotta és azokon belül — legalább az utódállamokban divó rend­szerhez viszonyítva — igen tekintélyes jogokat biztosított az őslakos népeknek. Hiába tagadjók, ma, Csehországban és Prága városában mégis a csehek voltak az urak, mint ahogy Galíciában a lengyelek, Krajnában pedig a szlovének játszot­ták a vezető szerepet. Ausztria igazában nem né­met, de nemzetfölötti, nem fékét e-f eh ér-piros, sem fekete-vörös-arany, de fekete-sárga állam volt, amelyet még a háború előesféjén is számos szláv igazi hazájának tartott. Ezzel szemben a csehszlovák köztársaságot az alkotmányozó nemzetgyűlés cenfralisztikusan kormányzott nemzeti, államnak képzelte, vagy leg­alább is azzá akarta kiépíteni. Egy illúzió, amely egyszer .,agyon megbosszulhatja magát! A csehek mégis szív esen ringatják magukat e szép illúzió­ban és nem akarják belátni, hogy államuk de facto nemzetiségi állam. Még nagyobb mértékben a.z, mint Svájc, ahol a németek több mint kéthar­madrészt alkotják a lakosságnak, mig ők éppen’ csak annyian vannak, mint a többi nemzetiségűek együttesen. Nem akarják belátni, hogy a kisebb­ségek ily viszonyok között joggal követelhetik nemcsak a kisebbségi szerződésben biztosított jo­gok teljességét, hanem még ennél sokkal mesz- szebbmenő jogokat is. A cseh bürokrácia és szoldateszka úgy visel­kedik mindenütt, mintha az egész államban csak a cseh népnek volna jussa az élethez. Reiehen- bergben, Towheuben, Turőcszentmártónban, Komá­romban és Ungvári az ő akarata érvényesül és szá­mot sem vet a német, szlovák, magyar, ruthén és. lengyel lakosság tőle eltérő szellemi és gazdasági diszpozícióival. Nem vet számot azzal, hogy a Kárpátoktól délre egy évezred folyamán egészen más gondolkodásmód, más erkölcsi felfogás és társadalmi tradíció fejlődött ki, mint a hatalmas hegyláncolat északi lejtőin. Nem veszi észre, hogy itt szükségképpen más jogi és gazdasági rend­szernek kellett kifejlődnie, mini az ő hazájában és nem akarja megérteni, hogy az a szlovák és ruthén, még ha szidja is néha, mégis úgy gon­dolkodik, imádkozik, erez és vigad, mint a ma­gyar szomszéd. Hogy is tudná megérteni, mikor odahaza a tőle csak nyelvben és kultúrában elté­rő, de gondolkodásában és gazdasági módszerei­ben egyivásu némettől is elzárkózik és benne ma is leggyiilöltebb ellenségét látja. Egy . kicsiny nép valamikor megokolt, de ma már idejét mull önmagábazárkózoltsága ez, mely még az idegen­ben is gettót épit maga köré és nem tudja a lé­lektan finom eszközeivel megnyerni azokat a népeket, melyeket a sors szeszélyéből meghódítóit.. I Manapság divatban van, hogy a régi magyar nemzetiségi politikát szidják és ócsárolják. Ma Prága, április 26. A költségvetési bizott­ság tegnap az adóreform nyolcadik fejezetét tárgyalta, amely büntető szankciókra vonat­kozik. Ennek a fejezetnek Fritz dr. szlovák néppárti képviselő volt az előadója. A javas­lat eredeti rendelkezéseit a közvélemény a drákói büntetések miatt elfogadhatatlannak tartotta. A módosító javaslat 185. §-a szerint büntetendő cselekményt követ el az, aki szándékosan hamis, avagy pedig hanyagság­ból a tényeknek meg nem felelő vallomást tesz. A szándékos adóeltitkolás pénzbírság­gal büntetendő és pedig azon összeg egy­szeresétől tízszereséig, amely összeggel a törvényes adót csökkenteni akarta. A pénz­bírsághoz még fogházbüntetés is járul, ha a büntetendő cselekmény a hatóság félreveze­tésére irányul és ha az összeg, amennyivel az államot meg akarta rövidíteni, meghalad­ja az 5000 koronát és egyben a törvényesen előirt adó 15%-át. S végül fogházbüntetéssel sújtják azt is, akit már egyszer adóeltitko­lásért megbüntettek és az első büntetésétől számított négy éven belül újabb adóéi ti tko- lási vétséget követ el. A fogházbüntetés egy naptól három hónapig terjedhet. Iía az adó- eltitkolás 50.000 koronánál nagyobb és egy­úttal túlhaladja a törvényes adó egyötödét, ugv egy évig, 200.000 koronánál pedig két évig terjedhető fogházbüntetést von maga után. Aki a 185. §-ban felsorolt büntetendő cselekményeket hanyagságból követi cl, azt Tokió, április 26. A háború gazdasági következményei egyaránt megviselték a legyőzött, a győző és a semleges ál­lamokat. Csak a sorrend és a mérték különböző. A háború kihatása még a leggazdagabb országok­ban sem marad el. lg}’ Franciaország és Anglia után most Japánon a sor. Már hónapok óta bukdácsolnak a kisebb ban­kok, ipari és kereskedelmi vállalatok s a legutóbb 14 középbank és 6 nagybank zárta be pénztárait. Sor került a legnagyobb japán kereskedelmi cé­gek egyikére is, a Suzaki hatalmas exportválla­latra, amely a világ minden nagyobb piacán kép­viselve van. Sokan azt vallják, hogy e cég bukása okozta a japán gazdasági válságot- Mündenefietre tény, hogy a legérdekesebb re- gráyténiák egyik© Suzaki asszony karriérje, amelyhez hasonló a világtörténelembe® is igen kevés volt. Suzaki. Yone asszony, egy jelentéktelen japán kis­kereskedő özvegye, férje haláláig úgy élte egy­hangú életét, mint a többi száz- és százezer japán nő. Férje halála után egy kis vagyon maradt rá, amelyet az akkor még fiatal özvegy bámulatos ügyességgel és szívóssággal már a háború előtt jelentékeny vagyonná gyarapítóit. A világháború és a vele járó konjunktúra ma­gával sodorta az élelmes asszonyt, aki megállás nélkül alapította egyik vállalatát a másik után. Cukongy á rak, ba nk ok, biztos Hőtárs-a Ságok, h a jó - építő vállalatok és a háború harmadik évében már a legnagyobb vasöntödét építette fék , már mi is elismerjük, hogy ennek a politikának voltak bizonyos hibái, de ezzel szemben kétség­telen az is, hogy a magyar nemzetiségi politika tarlós eredményeket csak ott ért el, ahol hozzá tudott férkőzni a kisebbségek szivéhez. Mi mind­nyájan, akik nemzetiségi tőről sarjadva lettünk a magyar nemzetnek hűséges fiaivá és megmarad­tunk azoknak nemcsak az öröm, de a Trianon uláni bánat, óráiban is, nevetünk azon a mesén, hogy bennünket erőszakkal magyarosítottak el, mért saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy apá­inkat és nagyapáinkat a magyarság a. lényéből ki­sugárzó varázserő hatalmával érzelmileg már ak­kor megnyerte magának, amikor a magyar szól még alig értették. Legfőképpen a szükséges pszichológiai érzék, a megfelelő tapintat és rugalmasság hiánya az, amely megmagyarázza, hogy miért nem tudtak a csehek akárcsak egy lépéssel is közelebb férni nemcsak a magyarok és németek, de a rokon szlo­vákok, ruszinok és lengyelek szivéhez sem. Ők nem tesznek különbséget a különböző vidékek, népek, vallások, felekezetek és osztályok között, hanem mindegyiküket ugyanazzal a sablonnal szeretnék kezelni. Ebben rejlik a legfőbb oka annak, hogy a látszólag oly tetszetős törvények se­gítségével sem tudnak előbbre jutni a közjogi és nemzetiségi probléma megoldásának utján, mint ahogy azt legközelebb részletesebben ki fogjuk fejteni. szegének ötszörösével büntetik. A 189. § pe­dig azt Írja elő, hogy a fogházbüntetésre el­itéit számlája terhére az ítéletet több lapban közzé lehet tétetni és szükség esetén az Íté­letet nyilvánosam ki lehet függeszteni a köz­ségben, ahol az elitéit lakik. A büntető s>zan kdökről megindult vita során az ellenzéki szónokok egyöntetűen rá­mutattak arra, hogy ezek a túl szigorú bünte­téseik nem fogják emelni az adómorált. En- glis pénzügyminiszter a felszólalásokra vá­laszolva azt hangoztatta, hogy a pénzügyi ha­tóságoknak föltétlenül meg kell engedni a kényszereszközök alkalmazáisát, mert a mai adómorál nem kielégítő. Viszont nem emel kifogást az ellen, ha a büntető szankciókat tartalmazó paragrafusok szövegét precizi- r ózzák. A bizottság még letárgyalta a Í91—229. paragrafusokat. A mai nap folyamán reggel 9 órától folytak a tanácskozások, úgy hogy az egyenes adó reformjáról szóló törvény- javaslat vitáját a mai munka gyors előre­haladása mellett a holnapi nap folyamán be is fejezik. A koalíció tizenhatos bizottsága, amint már jelentettük, a tegnapi napon megkezdte az autonóm testületek pénzügyi gazdálkodá­sáról szőlő törvényjavaslat tárgyalását és a 22. szakaszt tartalmazó javaslatnak öt szaka­szát már le is tárgyalta. Mihelyt a koalíció tizenhatos bizottsága vége-z vele, a javaslatot nyomban a költségvetési bizottság veszi tár­gyalás alá. Kitűnő szimattal, bámulatos intelligenciával és vasakarattal a legcsekélyebb részletekben is maga ellenőrizte immár hatalmas méretű vállalatait. Valóságos mondák keringtek óriási vagyoná­ról és 1918-ba® már 70 világvárosba® elágazó hatalmas fiók vá l l a latok hird ették a Suzaki­cég hírnevét. Suzaki asszony maga, amikor üzleti ügyeinek végeztével hazaiért, otthonában a legegyszerűbb életet élte tovább is, úgy, mint. azelőtt, amikor a szegény kis cukorfiaiomitó felesége volt és egy­szerű kimonójában, szűk rokoni körben a földön ülve sziircsölte teáját, miköziben milliárdos üzle­teiről meditált. A háború vége felé azonban magával ragadta ►Suzuki asszonyt is a kmcsgyűijlée telhetetlen vá­gya és hatalmas vagyonát, is meghaladó rizs­spekulációba kezdett. Ez a spekuláció halul ütött ki és nemcsak óriás,! anyagi veszteséggel, hanem preszfígé­nek is nagy kárával járt. A japán nép fő élelmi cikke a rizs. Suzaki asszony spekulációi a rizst annyira megdrágították, hogy 1918 nyarán, a hatalmas szárazság idején sokezer- tfőnyi tömeg valóságos ostrom alá vette Suzaki asszony tokiói központi telepét, és meg akarta kö­vezni Suzakinét, akit a néphit akkor már a világ leggazdagabb asszonyának tartott. ^tizakiné kénytelen volt menekülni és külföl­dön tartózkodott elrejtőzve, amíg a nép haragja lecsillapuit. Még a balsikerü rizsügylet lebonyo­lítása után is 200 millió dollárra becsülték özvegy Suzaki Yené vagyonát. ■———B—WÍ—MMB——Í I — irillll Órákéi büntető szankciók a hamis és féwesadóbevallásokra Az adóreform a költségvetési bizottság előtt — Engils védi a kemény szankciókat az eltitkolással előidézett adócsökkenés ősz­Tönkrement Japán leggazdagabb asszonya Magával rántotta a bukásba a japán kormányt — Kétszázmillió dollárja volt a kis Japán cukorfinomstó özvegyének — A japán pénzügyi válság háttere — A világ legnagyobb kényszeregyezsége 1927 április 27, szerda. De jött a nagy stagnáció, amely Japánt sem kiméit e meg. Jöttek a nagy földrengések, amely­nek a Forunoeai Bank is áldozatul esett, amely 75 százalékban Suzaki asszonv tulajdona volt és egy szép napon a Suzaki-váltókat nem lehetett a ja­pán piacon elhelyezni. És ugyanakkor szárnyára vette Suzaki asszony nevét a pletyka, amely sokat sugdosott a gaz­dag pzvegy és Vakacsuk miniszterein ők baráti viszonyáról. Az ellenzék nem egyszer tett célzást különböző in­terpellációiban arról a feltűnő támogatásról, mely­ben a Jegybank a Suziaki-cég vállalatait részesíti. Ideig-óráig segített a Jegybank előlege, ame­lyet maga Vakacsuk miniszterelnök, személyes köz­benjárásával szerzett meg Suzaki asszonynak, de a nagy cég válsága nem volt feltartóztatliató. Végre néhány hónappal ezelőtt 500 mill ió yen pasz- szivával kénytelen volt kényszeregyezséget maga ellen kérni. Ez a hatalmas kényszeregyezség buktatta meg Vakacsuk miniszterelnököt, akit a saját kabinetje leszavazott, amikor a For­másai Bankon keresztül a Suzaki-oég, „a világ leggazdagabb asszonya" számára újabb hitelt ja­vasolt. A japán pénzügyi krízis nem jött váratlanul. A gazdasági körök már hónapok óta aggodalom­mal figyelik azt az erőfeszítést, amit a japán ál­lamadósságok rendezése körül kifejtenek. A japán gazdasági viszonyok megromlása tipikus példája a hadi nyereségre dolgozó országoknak. A négy­éves világháború és az azt követő gazdasági há­ború elkényeztette a nagy tőkével és nyersanyag­gal rendelkező semleges államokat és hozzászok­tatta a kereskedelmet és a bankokat a máról-holnapra való meggazdagodáshoz. Ezt látjuk Svájcban, Hollandiában, Svédországban, do a legitipikusabhan Japánba®. Az a hatalmas mennyiségű természeti kincs, amellyel Japán rendelkezik és az a körülmény, hogy tőszomszédságában ott az orosz piac, ame­lyen alig volt eddig versenytársa és olt a jó kínai forradalom, amely felért egy kis háborúval, mind olyan momentumok, amelyek a japán hadinyere­ségre dolgozó ipart és kereskedelmet még egy ideig tartották. De jött a két nagy földrengés, jött a német verseny Oroszországban és csakhamar kipattant a lappangó krízis. Ekkor a kormány segítségéire sietett a válla­latoknak, hogy a japán valutát megóvja a katasz­trófától, de a Jegybank készletei sem kifogyhatat­lanok és amikor a kisebb és középbankok után nagyobb bankok sorozatos bukása következett, a krízis nem volt tovább takargatható Ó6 a kormány, nehogy a Jegybank is áldozatul essék, beszünteti,a a titkos támogatást, bezáratta a tőzsdét, moratóriumot rendelt el, hogy ezalatt valami megoldást találjon a mé­reteiben még át sem tekinthető gazdasági kri- ' " zás orvoslására. Ilyen körülmények között a régi kormánytól háborús politika nem volt várható. Ezért határozta el magát a mikádó, hogy a békés politika koivná- nya helyett erélyesebb katonai kormányt állít az ország élére és így esett a választás Tanaka báró­ra, aki. a japán felsőház tagja és aki már három kabinetben töltötte be a hadügyi tárcát és igen erélyes politikájáról ismeretes. Valószínű tehát, hogy Japán jövendő külpolitikája Kínával szem­ben sokkal erélyesebb lesz, mint eddig volt. Holota képviselő intervenciója a nyitramegysi nyomdák érde­kében Érsekújvár, április 26. A szloverszkói nyomdaipar már.hosszú ideje óriási ex.iszfeu­dális harcot folytat, mert a hatóságok igazság­talan eljárása következtében az egész szloven- Szkói nyomdaipar válságba jutott. Már több ízben rámutattunk arra, hogy az állami ható­ságok nyomta tv ányaikat nem az illető járás és város nyomdáiban készíttetik, ahol a hivata­lok működnek, hanem nagyrészt Prágából ho­zatják, másrészt pedig a megye Székhelyein nyomatják hivatalos nyomtatványaikat. A múlt héten Holota János dr. magyar nemzeti­párti képviselő Tapolcsány, Érsekújvár, Pár­kány, Trencsén, Privigye, Verebély s Aranyos­marót nyomdafulajdonosainak küldöttségét ve­zette a nyitrai zsupánhoz és a nyomdatulajdo- nosok nevében rámutatott arra, hogy Nyitra- megye nyolc járásában egyetlen járási hivatal sem készítteti nyomtatványait a járás székhe­lyén, hanem a zsupanátus szerzi be azokat az egyes hivatalok részére, még pedig olyan óriási mennyiségben, hogy azokat egy évti­zed alatt sem tudják a hivatalok felhasznál­ni. A küldöttség rámutatott arra, hogy Nyitra- megye rém Nyitra városé és a vidék munka­nélküli nyomdászait is alkalmaztatni kell. Je­szenszky nagyzsupán a küldöttségnek kijelen­tette, hogy erről a dologról nem tudott s ezt felülvizsgáltatja. A jövőben a szociális szem­pontokat tekintetbe fogja vétetni. A küldött­ség e tárgyban fölkereste a nyitrai törvény­szék elnökét és neki is előadta panaszát. A törvényszéki elnök beismerte, hogy ez az eljá­rás nem igazságos s megígérte, hogy eljár a táblánál az irányban, hogy a járásbíróságok a jövőben legalább az irodai felszerelésüket és a papirkész,létükét, az illető község nyom­dáinál és papiikereskedéseiben szerezzék ho. 2

Next

/
Thumbnails
Contents