Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-24 / 94. (1428.) szám

A szocializmus fejlődése és főbb irányai Irta: Fleischmann Gyula dr. Németországban már a múlt század 60-as éveiben ajánlják vezető katolikusok, különösen Kettsiler mainzi püspök, hogy meg kell alakítani a keresztény-szociális munkásegyesületeket a munkásság gazda sági és erkölcsi érdekeinek védelmére. A szociáldemokraták aggressziv fellé­pése is fokozottan sürgette az egyházi körö­ket és vallásos érzelmű német katolikus és evangélikus munkásságot a szervezkedésre. A 90-es években azután a keresztényszociá­lis munkásegyesületek egész sora alakul meg Németországban s példájukat a többi ország munkásai is követik. Az első keresztény mimkásszővetség 1894-ben alakul meg és 1899-ben tartják meg az első keresztényszocialista kongre.sz- sz/u-st. Az 1913-ban összehívott kongresszu­suk meghívója szerint ?ra keresztény világ­nézet és nemzeti érzés alapján álló szerve­zetek, amelyek az önálló tevékenység szük­ségét elismerik és a szociális reformokat szükségesnek tartják", hivatalosak ezen kongresszusra. A keresztényszocialista munkásmozga­lom Németországban mindmáig megmaradt a tiszta szakszervezeti alapon és nem alakí­tott külön keresztény munkáspártot. Hossza­dalmas volna itt ennek okait kifejteni. Csu­pán egyet említek fel. Azzal, hogy a keresz­tényszocialista munkásszervezetek elvetet­ték az osztályharc elméletét és a keresztény szolidarizmus alapjára helyezkedtek, nehéz lett volna egy osztálypártot alakítani ok. Ezért a keresztény munkásszervezetek tag­jaiknak megadták a politikai szabadságot, azon fentarlássál, hogy a keresztény munká­sok csak oly pártok tagjai lehetnek, ame­lyek kimondottan keresztény világnézeti alapon állanak. A németországi keresztény munkás- mozgalomban korszakos jelentőségű az 1920- ben Essenben megtartott kongresszus, ahol közel kétmillió munkás képviseletében fek­tették le az uj német keresztény munkás- mozgalom alapjait, amelyek minden sás nemzet keresztény munkásmozgalmának példaképül szolgálhatnak és szolgálnak is. „Harc a materializmus ellen, hitvallás a keresztény világnézet, mint a szabadság princípiuma mellett a szocialista erőszakkal szemben." Ez a szellem nyilvánult meg az esseni kongresszuson. Ugyanott Stegerwald, a német keresztényszocialista munkásság vezérének referátuma után határozatilag ki­mondották, hogy „nemzeti alapon állnak, el­vetik az osztályharc elvét és helyébe a ke­resztény szolidarizmust fogadják el". Nagyon messze vezetne a többi orszá­gok keresztény szociális munkásmozgalmá­nak ismertetése. Ezt majd más alkalomra hagyom, ha ugyan előttem nem dolgozzák fel ezt a vonzó és tanulmányozásra érdemes témát keresztényszocialista politikusaink vagy íróink. Az osztrák, a magyar, az olasz, a cseh, vagy a francia keresztény munkásmozgalom mind tele vannak értékes eszmék és alkotá­sok kitermelésével és ragyogó példáit mu­tatják a keresztény munkások önfeláldozó, hősies küzdelmeinek. Bárcsak nagyobb figyelmet és érdeklő­dést tanúsítana irántunk a polgári osztály, amely a szociális problémákra csak akkor figyel fel, amikor a vihar már kitört és Hannibál ante portás". A fascista rendszer a szindikaliztmusbóI épült és alakult ki. Különösen Mussolini munkáspolitikájában nyilatkozik ez meg. Hivatalosan jelentette be nemrégen Mussolini az osztályállaim megszüntetését és a rendi állam életbelépését Az előbbi tár­sadalmi osztályok helyett a dolgozó népet foglalkozása szerint szindikátusokiba tömöri­tette s jogi védelemben csak az részesül, aki ezen szindikátusok valamelyikének tagja, amelyek száma 15. A fascista állaim mindenható, amelyben az egyén teljesen alárendelt jelentőségű — szemben a liberális államfelfogással. — Azonban az állam az egyedieket mindennel szemben megvédi. Mintha csak a régi szocialisták utópista és állumszociailista elvei valósulnának meg. Ford eszméi Idegen világrész szelleme árad az ame­rikai autógyáros Fotó írásaiból, amelyek­ben egy sajátos szociális felfogással ismer­kedünk meg, amelyek fele vannak gyakor­lati szellemmel, optimizmussal, hittel, biza­kodással a jövő iránt, ellentétben a mi euró­pai pesszimista, reménytvesztett társadalom és gazdaságpolitikusainkkal. Amíg az európai kapitalista a szomorú és egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok fölött siránkozik, addig Ford bizalommal néz a világ gaz­dasági fejlődése éllé, leszállítja az automo­biljai árát és ezzel egyidejűleg felemeli a munkások fizetését, megrövidíti a munka­idői (Folytatjuk.) PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Kiki kiállít — Nem volna teljes a tanulmányom, ha nem térnék ki legalább röviden korunk leg­újabb és legaktuálisabb szociális mozgal­maira és megnyilvánulásaira. Ezek: a íasciz- mus, fordizmus és a bolsevizmus. A fascdzmus és szindikalizmus A fasizmusról nemrégen egy füzetet ir­tani, amelyben részletesen foglalkoztam a fascista eszmékkel és mozgalommal. A íascizmus a forradalmi szindikalizmus és a nacionalizmus keveréke, amelyben szocia­lizmus és nacionalizmus alkotják a két alap­pillért. Módszerében diktatórikus, akárcsak > baLsevizIfus, de nem áll egy osztály szol­gálatában. Ezért sokan „nemzeti bolseviz- mus“-nak is nevezik. A fascizmus eszmei tartalma még nem kristályosodott ki, hanem egészében még a fejlődés korát éli. Megnyilvánulásaiban egyszer a naciona­lizmus túlzásaiba tévelyedik a déli népek sajátos temperamentumával, másodszor pe­dig olyan szocialista rendszabályokkal lép fel, amelyek néha egészen az államszocia­lizmus színezetét veszik fel. Slyvinski mester bódéjában, ahol Közép európa minden fiatal művészi törekvése egy- egy éjszakára hajlékot talál a párisi sivatag­ban, mostanában Kiki állít ki, a modell, akit, mint egyszer már bátor voltam jelenteni, egy angyal vezetett el a Montmartre-ról a Mont- parnastsera, ahol is a „Jockey" című mulató­ban a nevezett hölgy rövid idő alatt szelidebb világliirnévre tett szert. A világhírnév gyakran indokolatlan, Kiki esetében is az volt. Az az internacionális, snoboikiból és ál­művészekből összeverődött publikum, ame­lyik az infláció éveiben Texast csinált a Montparmaisse csöndes utcáiból, fölkapta Ki­kit, aki nem csinált semmit, nem tudott sem­mit, nem voltak különös szenvedélyei, nem tudott különösebben énekelni, se táncolni, se híres szeretői nem voltak, se gazdag bará­tai, nem volt jószívű szegény festőkhöz és nem volt szellemes a társas érintkezésben, — most, hogy már beérkezett, bevallbatjuik, hogy Kiki felültet te az egész világot. Idővel olyanra festette az arcát, mint egy pojáca. Közönséges maradt, azt meg kell hagyni neki. Mindenki tudta róla, hogy ő Kiki, a modell. A valóságban, azt hiszem, modell sem volt. Nem volt ő semmi ezen a világon. Az egész tudománya abból állott, hogy ott ülit a Montparúasse rikítóra mázolt lokáljai­ban, s fülsiketítő hangosan vihorászott, ami­vel magára vonta a figyelmeit. A híre az volt, hogy modell... Egyszer, nemrégen, leutazoff Nizzáiba, persze igazoló iratok nélkül, ahpl vihorászásával olyan botrányt csapott, hogy megverték a rendőrök. Be is csukták, mert nem tudta igazolni magát. A börtönben Kiki magához térit, azt állította, hogy szülei vannak a Provonoeban, s Herriotra hivatkozott, mert ő egy művésznő, s Herriot egy kultuszminisz­ter, tehát az ő resszortja, megvédeni Kikit. A rendőrök kezdetben nevettek, később telegrafálllak Párisba, mire Herriot is neve­tett, s mert hallott már Kikiről, s mert ő csakugyan kultuszminiszter, intézkedett, hogy Kákát bocsássák szabadon. A Montparnasse gaudiuimára tehát visszatért Kiki, leégve és lesülve, a Domie kávéház ternasseára, s hete­kig adta elő élményeit. Láthatóan meg­komolyodott. Az éjjeli lokálokban ritkábban lehetett látni, fekete ruhákban járt, amiket éjfél felé csak ritkán vetett le nyilvánosan, bolott régebben nem zsenirozta magát Ilyes­miben, ha melege volt. Valami változás ment végbe Kiki egészen apró lelkében, mióta ilyen közeli kapcsolatba került a francia művészettel. Festők társaságában lelhetett csak látni, keveiset táncolt, s a röhögése is nevetéssé szelídült. Barátai valami rosszat sejtettek Kiki körül. Már félni lehetett, hogy férjhez megy vidékre, miig egy napon elter­jedt a hir, hogy Kiki a komoly művészetre adta miagát és festeni kezdett. Addig tilt a Montparnasse atelieriben, addig nézte a festőket, addig énekelt és táncolt és röhög­éséit és mosott ecsetet és fehérneműt, addig koplalt és unatkozott, addig verték meg a rendőrök és a barátai, inig Kiki kedvet ka­pott a pi;ktúráihoz. Slyvinski (fedezte föl. Vagy harminc rajzot és olajat áUilőtt most lei, tőle. Kilki, a modell, bearrivált Párisba fertőnek. Többet igazán nem lehet tőle kí­vánni. Kiki pifcturája, ha már itt tartunk, a legőiszintóbb pikturák egyike, amit az utóbbi években láttam. A szivével fest, ami nagy és tág, egy egész világ elfér 'benne. A vágyait festi, s rendkívül csinos allegóriákat is, mint az „Égi és földi szerelem" című kompozíció bán: a földi szerelem egy gonosz és céda hölgy, az égi szerelem egy szemérmes és erkölcsös hölgy, aki kis teheneket őriz. Kiki fantáziája nem terjed túl a mindennapi éle jelenségein, előnyben részesíti a látható világot, s a szürrealizmus hálás technikáját feltűnően elhanyagolja. Kár, hogy a perspek­tívát is elhanyagolja, 6 bocit, poharat, em­bert, szakállt, lábszárat sémát ikusan fest egymás mellé, a dimenziók törvényeinek teljes mellőzésével, ami, ha úgy vesszük, joga neki, s különben is kinek mi köze hozzá, hé? Egyes kompozíciókban a figyelmes és értelmes szemlélő bizonyos nosztalgiát is vélhet fölfedezni a falusi élet, a polgári miliő, a kedves tehenek és a szép virágok buíkolihus bájai iránt, — csupa olyan sujet, amiknek megfigyelésére a Montparnasseon Kikinek csak kevés alkalma nyílott. Dicsérni kell a rajzok lelkiismeretességét, a művésznő anatómiai ismereteit és aprólékos tárgyi hűségét, — Kiki soha nem rajzol hat ujjat egy kézre, se három fület egy arcra, -mit pedig sokan elvártak tőle. Határozottan ta­nult a naturalizmustól is, de lelke inkább az elvont és légies kompozíciók felé vonzza, — szereti a Remissé au-f éle növényzetet, s a bo­zontos szőrzetü faunát a tájban. De, ismét­lem, képeinek 'legfőbb jellemzője a löltétlen őszinteség, bizonyos hit és szeretet úgy a festészet, mint a világ objektumaival szem­ben. Mindenesetre kifejezi, amit lát, — ha egy asztalt felülről lát, akkor persze felülről rajzolja, sótartóstul és tányérostul felülről, ami igazán az ő magánügye. Akadnak tréfás ötletei is, amiket jobb nem elmondani. Gon­dosan fest, nem veti oda a dolgokat, látszik rajta, hogy rendes lány, akinek szívügye a művészet Sok festő, akinek csak mestersége a művészet, (tanulhatna tőle. Megkérdeztem, hogy öli a véleménye a művészetről? Elgondolkozott. Egy rövid francia szóval felelt. Egy öt- betüs szóval, ami keresztrejtvényekben nem szerepel, s amit könnyediétn vetett oda, s utána álmodozva kinézett az ablakon. * De miért is ne fessen Kiki képeket, ma, 1927-ben, mikor már valamennyien olyan rettenetesen müveitek vagyunk, hogy a mai, mechanizált élet szellemi beállítása mellett az úgynevezett „magasabb érzések" nem ir­racionálisak többé, hanem minden, ami rezzen, villan és mozog, nemcsak a kül­világban, hanem a lélekben te, az lemérhető, ki smm ríható, matematika i képletekkel ki­fejezhető, vagy anegfilmezihető? .... Miért ne lessen kéjeket Kitol*, ma,, miikor minden művészetet meg lehet tanulni, s mindenkiből művészt lehet faragni, csak bot és idő kell hozzá? Miért ne fessen képeket Kiki, ma, ■amikor már olyan rettenetesen müveitek vagyunk, hogy igazán nem’ „művészet" többé, egy közepes regényt írni, egy valamirevaló képet festeni, vagy egy atonális partitúrát összeszerkeszf eni? . Ha valaki nem egészen hülye, s tiz évig foglalkozik az irodalommal, garantálom neki, hogy e mechanizált terme­lés mellett, ami ma a művészet, tiz óv múlva legalább olyan jó regényt fog Írni, mint a ma megjelenő regények kilencven száza1 ká­nak 'bármelyike. Tehetség? Dehogy is: szor­galom és értelem. Mindent meg lehet tanulni. Nekem volt Berlinben egy gépír ónőm, aki akkoriban, mikor nekem dolgozott, ~ közepesen tudott gépelni még; később lejött, egy nagy ujságváltalafhoz került megbízták apróbb novellák németrefoi sával, s öt év után végre a napokban k hezkaptam a regényt, az ő regényét, ami automatikusan beköszöntött, s ami, akárhogy forgatom, igazán nem rosszabb, mint bár­melyik asszony regény, amit az utolsó évek­ben olvastam. Valószínű, hogy a művelődés e tempója mellett száz év múlva nem lesz szégyen társaságban beismerni, ha valaki soha nem hallott még Goethéről, Mól i ér erői és Maurioe Dekobráról, — a könyvek olva­sása a literátorok dolga lesz, akiket az állam fog fizetni ezért az improduktív munkáért. Mi köze lesz egy atomr ómból ónak Goethé­hez? Semmi. S miért ne fessen Kiki képeket, mikor a művészet nem sebzett és a vaidon sűrűjében halódó nemes vadak magánügye többé, hanem valami, amit géppel, kézzel, értelemmel, figyelemmel, a forrásmunkák tüzetes felhasználásával pontosan olyan tökéletesre lehet megcsinálni, ahogy ez a század kívánja és kapni akarja? ... Miért ne fessen Kiki képeket, — miért csak ő ne? — mikor már eljutott odáig, hogy a művészetről világnézete is van. Elpusztul-e a világ junius 27-én? Hetek óta hírek bukkanlak fel a világsajtó­ban arról, hogy junius vége felé nagy katasztrófa fenyegeti a földet; üstököst fedeztek fel az idén immár a harmadikat —-, amely ekkor olyan közel lesz, a földhöz, hogy könnyen beleütközhe­tünk mérges gázokból álló csóvájába, esetleg, össze is ütközhetünk az üstökössel. Vészjós jö­vendölések is napvilágot láttak. Ezek szerint, ha nem is pusztul el egészen a föld, felületét itt-ott majd betölti a mérges gáz, halált és pusztulást okozva. Mi igaz ezekből a rémhírekből? Tény az, hogy felfedezték ebben az évben újra ugyanazt az üstököst, amelyet már 1813-ban fel­fedezett. a francia Pons s amelyet később újra megtalált a német Winnecke. Az idén 1927 C ne­vet, kapta, ez azonban nem változtat azon a té­nyen, hogy ismét ugyanazzal a Pons—Winnecke- üstökössel van dolgunk, amely eliptikus pályáját a nap körül hat év alatt futja be. Hat évenkint találkozunk vele. 1921-ben láttuk utoljára. Ez az üslökös junius 21-én lesz a naphoz és 27-én lesz a földhöz legközelebb. A föld napkörüli kerin­gésében az idén egészen közel fog elhaladni az üstökös mellett, talán közelebb, mint eddig bár­mikor. De vájjon belekerül-e az üstökös farkába, amely tényleg mérgező gázokból, széngázból és ciángázból áll? A dolog úgy áll, hogy junius 27-én, amikor a két égitest egymáshoz legközelebb ér, az 1927 C üstökös már kivül lesz a föld eliptikus pályáján, ennélfogva a föld nem kerülhet bele a farkába. A föld ekkor már az üstökös és a nap között lesi;. De ha más volna a helyzet és a föld bele is kerülne az üstökös csóvájába, az sem je­lentene veszélyt az emberiségre nézve. Az üstökös gázfarka ugyanis nem lehet súlyosabb 6—700 mil­liárd kilónál. Ez alig teszi ki a mi egész almosz- féránlc súlyának tizmilliomod részét- Minden em­ber körülbelül négy kiló levegőt szív be 24 óra alalt, ha tehát az üstökös gázcsóvája összekevered­nék földünk légkörével, akkor naponként csak egy fél milligrammot szívnánk be a gázból. Bármi­lyen veszélyes is lenne tehát, ez a kis mennyiség így széladagolva nem ártana meg. Nem kell tehát nyugtalankodni, az 1927 C üs­tökös látható lesz ugyan az égen. de néni jelent semmiféle katasztrófái, nem jelenti a világ végól. Alapítva 1833. Telefon 33. us<? dlsanfl A üveg, parcellán nagykereskedése. 0 KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. ií,_. ldu> » O-Odl ég”

Next

/
Thumbnails
Contents