Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-22 / 92. (1426.) szám

1927 április 22, péntek. Az európai kisebbségi mozgalom legújabb birei A nemzeti kisebbségek kongresszusi Irodájának közlései a Prágai Magyar Hírlap számára tgy agrarpulitikus a munkásbiztositás reformjáról Prága, április 21. Dubicky agrárius kép­viselő a Táborban tartott pártülésen a mun­kásbiztos'tás reformjának kérdésével kapcso­latban kijelentette, hogy a módosítás kompro­misszum müve lesz. Rámutatott arra, hogy Csehszlovákia helyzete a szociális biztosítás terén nem egyedülálló, mert hiszen ilyen tör­vényt már a szomszédos államok is beve .et­tek. Tény az, hogy a szociális biztosítás mel­lett szavaztak a polgári pártok is. M’vel azonban egyes föltételek nem feleltek meg, szükség vao, a törvéry módosítására. Elsősor­ban meg kell változtatni és le kell s*ilT'ani a prémiumod és különösen a mezőgazdasá­gi apparátust kell leredukálni. ■■'■■■■■ I HTTHPf* .......... Vr angel tábornok Budapesten Budapest, április 21. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjélentése.) Tegnap este nyolc óra előtt néhány perccel távirati értesítés ér­kezett a budapesti főkaptánysághoz, hogy Vrangel tábornok, az ellenforradalmi orosz haderők egykori főparancsnoka, az esti órák­ban Budapestre érkezik- A távirati értes'tésrőí jelentést tettek Heiényi Imre főkapitáryhe- íyettesnek, aki úgy intézkedett, hogy miután Vrangel tábornok Magyarországon keresztül csak átutazási engedéllyel bir, az átutazás alatt a pályaudvart el nem hagyhatja. A vonat 8 óra 15 perckor érkezett meg a Keleti-pályaudvarra, ahol rendőrség politikai osztályának detektivjei már várták* Vrangel tábornok néhány tisztje kíséretében érkezett meg, akikkel a detektívek közölték, hogy a rendőrfőkapitány rendelkezése szerint a pá- lyaaudvart el nem hagyhatják. így Vrangel tábornok, akinek különben sem volt szándéka a városba menni, az éjszakát az egyik vasúti hálókocsiban töltötte. Ma délelőtt 10 óra 20 perckor hagyta el a székesfővárost a Belgrád felé induló gyorsvonattal. — Tiso egészségügyi miniszter Nagy­szombatban. Tiso József dr. egészségügyi mi­niszter a minap meglátogatta a nagyszom­bati megyei kórházat A minisztert Krcs- méry dr. kórházi igazgató és Pechán dr. or­vos fogadták. Becs, .április 21. (A Prágai Magyar Hírlap bécsi tu- dódtójátől). Az európai nemzeti ki­sebbségek kongresszusának Becsbe köl­tözött állandó titkársága ma a követ­kező érdekes közléseket bocsátotta a P. M. H. bécsi tudósitójának rendelke­zésére: Az észt parlament elfogadta Hasseiblatt képviselő indítványát Revalbó1 jelenti az európai kisebbségi iroda: Az észt par'amen! vég'eg elfogadta Hasseiblatt dr. német kisebbségi képviselő indítványát a ki­sebbségek bün'etcjogi véle’mérői és azt 459. para­grafusként beiktatta a büntetőtörvénykönyv I. részébe. — Aki bűncselekményt követ el azáltal, hogv erőszak alkalmazásával, büntetendő fenyegetéssel, a gazdasági függőség ki­használásával toHeskoru polgárt befolyá­sol. hogv nemzetiségét, valamint gyer­mekeinek nemzetiségét akarata ellenére vallja be. avagy a bevallást akarata elle­nére megváltoztassa, hat hónapig ter­jedhető börtönnel büntetendő. A kísérlet is büntetés alá esik. A kisebbségi titkárság a revali jelentéshez a kö­vetkező megjegyzést fűzi: A javaslat elfogadása az észt parlament által kétségkívül mozgalmunk nagy morális sikerét jelend, mivel ez a törvény megfelel legu‘oLsó kongresszusunk egyik határo­zatnak és első gyakorlati megvalósítása a nem­zeti kisebbségek büntetőjogi védelmének. A következő kongresszus programja Amint annak idején a P. M. H. is jelentette, az európai nemzeti kisebbségek kongresszusának válasz'Hiánya február 1-én és 2-án értekezletet tartott Drezdában Schiemann Pál dr. rigai német képviselő elnöklete alatt. A tanácskozásokon részt vettek: Motzkin Leó (zsidó), Flachbarth dr. • (csehszlovákiai magyar, mint Szüllő Géza dr. képviselő, elnökségi tag helyettese), Kaczmarek J. dr. (németországi lengyel, Sierakowski gróf el­nökségi tag képviseletében), Xamar dr. (F. Mas- pons y Anglassel, Barcelona képviseletében) és Amende Ewald dr. ügyvezető főtitkár. A kisebbségi iroda a drezdai tanácskozások határozatait most a következőkben foglalja össze: A következő kongresszus színhelye újra Genf. Időpontja a hyár utolsó utolsó he­teinek egyike közvetlenül a népszövet­ség kongresszusa előtt. A program első pontja jelentés a a nemzetiségek együtt élésének kérdéséről és a nemzetiségi prob­léma megoldásáról, még pedig az általános euró­pai béke s nem az egyes kisebbségi csoportok individuális érdekeinek szem előtt tartásával. További program-pontok: a konfliktusok elinté­zésének kérdése, a nyelvi probléma, a kisebbsé­gek teljes egyenjogúsítása, gazdasági, állampol­gársági és kulturális téren. Az erre vonatkozó anyagot a Bécsben székelő titkárság előzetes, a különböző kisebbségi csoportokkal lefolytatandó ankét alapján a legközelebbi kongresszusig ki­egészíti. A kongresszus különböző javaslatokat fog tár­gyalni a kisebbségi csoportok egymüttmüködésé- ről és a kölcsönös támogatás kérdéséről. Az e’ő- készitö bizottság megbízta továbbá Flachbarfh Ernő dr.-t, a szlovenszkói és rtiszinszkói magyar pártok központi irodájának igazgatóját. hogy dol­gozzon ki részletes jelen'ést a kisebbségi sajtóról és annak fetadatairók A nyárvégi kongresszus pontos programja* az előkészítő bizottság legközelebbi ülésén, amely valószinóleg Párásban lesz, fogja megállapítani. A Népszövetségi Ligái: Uniója és a kisebbségi kérdés Brüsszelből jelenti az európai kisebbségi iro­da: A Népszövetségi Ligák Uniójának tanácsa a tavaly őszi salzburgi konferencián elhatározna, hogy az olaszországi kisebbségek helyzetének megvitatását a legközelebbi, Brüsszelben meg­tartandó kongresszus napirendjére tűzi. A brüsszeli kongresszuson azonban az olaszországi kisebbségek helyzetének iigve nem került tárgyalásra, hanem elő­reláthatólag a legközelebbi, Berlinben megtartandó konferencián fogja foglal­koztatni a népszövetségi Ligák Unióját. Az olasz delegátusoknak eredetileg ax volt ez álláspontjuk, hogy tekintettel a délfiroli néme­tekre, az olaszországi kisebbségek ügye Olaszor­szág, Ausztria, vagy Németország valamely vá c- sában megtartandó kongresszuson nem tárgyal­ható. Időközben az olaszok elállottak ettől a kifo­gástól úgy, hogy semmi akadálya sincsen annak, hogy a berlini kongresszuson az olaszországi ki­sebbségek ügye tárgyalásra kerüljön. Az európai kisebbségi iroda alapvető megjegyzései egv ui lengyelországi kisebb­ségi folyóirat állásfoglalására Varsóból jelenti a bécsi kisebbségi irola: Az év elején a lengyelországi nemzeti kisebbségek „Náció" elmen négynyelvü kisebbségi folyóiratot indítottak. Néhány nap előtt az 1921. óta működő „Lengyelországi intézet a kisebbségi problémák számára" kiadásában „Mindenheüenfragen" cí­men újabb kisebbségi folyóirat indult meg, amely első 'mában többek között tárgyilagosan ismer­teti úgy a lengyel, mint a német álláspontot a fel­sősziléziai kérdésben. Ezenkívül a lap terjedel­mes cikket közöl az európai nemzeti kisebbségek kongresszusairól és azt összeköttetésbe hozza egy bizonyos nagyhatalom (Németország) érdekeivel és azt írja, hogv az egyes csoportok meg­hívása is ennek a nagyhatalomnak utasí­tására történt, ettől eltekintve azonban a kongresszusok különböző határozatai, igv elsősorban a kulturális autonómiára való törekvés ennek a nagyhatalomnak expanziós törekvéseit szolgálják. Mivel ez a cikk mér’ékadó és a kormányhoz közelálló körök állásfoglalását tükrözted vissza, a kisebbségi iroda szükségesnek tartja a következő alapvető megállapításokat tenni: — Amint ismeretes, első kongresszusunk, te- hát majdnem két esztendő óta a kongresszusra vonatkozó összes kérdéseket, a meghívás, a szer­vezés át a napirend ügyelt egyaránt kizárólag az előkés^ő bizottság tárgyalja le és dönti el, amely hat egyenlőjogu tagból áll, akiknek mind­egyike egy-egy nemzeti kisebbséget képvisel. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az egyes kisebb­ségi csoportok numerikus erőssége a bizottságban való képviselettel illetőleg nem játszik szerepet, más szóval a lengyel, német, magvar, szlovén, zsidó katalon, stb. csoportoknak, habár a numeri­kus viszonyok igen kü’önbözőek. a bizottságban csupán egy-egy képviselőjük van. Ezen okból kifolyólag majorizálásról, a választmányban képviselt nemzetiségek befolyásának egyenlőtlenségéről szó sem lehet, annál kevésbé, mivel a választ­mány határozatainak mindig egyhan­gúaknak kell lenniök. hogv érvényre emelkedjenek. — Eucharisztikus kongresszus Prágá; bán. Hús vét utáni kedden Kordács prágai érsek vezetésével Prágában körülbelül 300 katolikus plébános részvételével euchariszti­kus kongresszus folyt le. Kordács érsek a je­lenlegi helyzetről és az aktuális kérdésekről beszélt- A kongresszuson szóba került még az unionista mozgalom támogatásának kér­dése is. A mintahitves Irta: Palásthy Marcell ~ Hogy vagy? A poéta kérdi ezt a párás hajnali fasorban az írótól, aki ezen a környéken lakik. —• Köszönöm. A feleségem tönkretesz. —* Persze, most a klubból jössz? — ördögöt- Sohasem kártyázom, nem iszom, nem lumpotok. Mintáiérj vagyak; — tehát... — Tehát? — Tehát hazulról szöktem meg. — De az Istenért, mi az oka? A poéta hangja sajátságosán elfogódott, ahogy ezt kérdi, de amannak nem tűnik fel. Túlságosan elfoglalja a maga baja. Szinte gépiesen feleli: — Mi az oka? Mi az oka? Mondom, hogy a fe­leségem tönkretesz. — A toalettek persze... — Dehogy! Az irodalom. — Ah, ezt nem is tudtam. Csakugyan irogat a nagyságos asszony? — Hiszen hadd Írogatna inkább! De százszor rosszabbat csinál: kritizál és cenzúrát gyakorol. — Veled szemben?... Milyen ostoba kérdés ez, persze, hogy veled szemben. Bolzacot nem cenzúrázhatja. — Tévedsz. Balzacca 1 éppen tegnap este végzett. Az ító fáradtan dűlt neki a fasor egyik tör­zsének. Két karja úgy csüngött alá, mint a kővel megdobott madár szárnya. — Tudd meg — folytatta —, ha még nem tudnád, hogy Balzac csak azért csinált kilencven­ezer frank adósságot, hogy ürügye legyen el nem venni a grefnéját, akit tizenöt éven át főzött er­kölcstelen leveleivel. És tudd meg, hogy az eskü­vője után félévre csak azért halt meg, hogy meg­szabaduljon attól a szerencsétlen mártírtól és baj­ban hagyja azat, aki tizenöt évig várt reája. — De hiszen tudjuk, hogy az emberfölötti munka őrölte meg. — Látod! így téved a világ, melyet félrevezet az irodalomtörténet, amit szintén férfiak írnak és wmmmmmmammmmnmaamma persze védik benne egymást, mert egyek a nő leigázásában. — Ne mondd. — Nem is én mondom, hanem hü 'hitvesem. Ő pedig csak érti! Balzacot a dőzsölés ölte meg... Az a napi öt ven csésze tea (biztosan ruanmad!), amit azért öntött magáiba, hogy erkölcstelen törté­netek kitalálására tüzelje petyhüdt fantáziáját — Szóval? — Szóval: egy rendes iró tejet iszik, korán fekszik, idegen nők bája nem inger! őt... — Te mindezt megteszed: — Várj csak. A végén csattan ez is. A rendes író csak morális történeteket ír. — Aggasztó követelés... De mi az oka? — Hencegésként hat, de meg kell mondanom: Féltékeny. — De hiszen te úgy élsz, mint egy falusi plé­bános. — Úgy abban! Még csak nem is kvaterkázom és nem is tarokkozok. — És dolgozol, akárcsak egy kuli. — Látod! Hinnéd-e, hogy ez a főbűnöm? — Ne mondd! — Ő mondja! Előz szerint ugyanis modern és csiklandós novelláimban élem ki alantas vágyódá­somat a posvány után. Mert — mondja ő —, miért szerepeltetnék elbeszéléseimben házaeságtörő fér­fiakat, démonokat, bűnös szenvedelmeket és lelki nyomorúságokat, ha nem a posvány volna az igazi elemem. — De hiszen nem írhatsz tankölteményt a mé- hekről, mert ugyan ki adná ki? A poéta sunyi részvéttel mosolygott, az író pedig megdöbbenve nézett rá: — Hát ezt honnan tudod? Pontosan ugyanezt mondottam védekezésül az asszonynak. — Tudod ... ez olyan magától jövő ötlet, mint a ... rim ... Nos, és mit felelt erre őmagysága? Csak nem jött Maeferlinldkel? — ördögöd van, hogy ezt is kitaláltad. Pon­tosan vele hozakodott elő. Hogy igenis, Mneter- Jinfc meg tudta írni „A méhek életé “-t, meTt az egy rendes ember, aki szereti a feleségét... Nem úgy, mint — némelyek. Pedig annak a jobb sorsra méltó embernek, csak egyszerű komódiáenő a fe­lesége és nem született urihölgy... Éb mégis any­nyira megbecsüli őt, hogy legérdekesebb darabját, a „Monna Vanné"-t egyenesen a felesége szá­mára irta. — Borzasztóan érdekes! — Úgy van. A leghelyesebb kifejezést hasz­náltad: borzasztóan érdekes ez. Tegnap este pél­dául a házi békesség érdekében egy gyermefcre- gény megírásának ültem neki. A tervem az volt, hogy valami rendkívül erkölcsöset írok — Neki. Olyat, hogy Hoffmann író ur koldulni jöhet hozzám moralitást. A hajnal ott talált az Íróasztalomnál, nyakig elmerülve a polgári jóerkölcsökbe. Kép­zeld! Még mostohaanya is szerepelt a regényben. Mostohaanya, aki — jó. — És? — Eliz öt óra tájt frissen, megtűrdöftem, illa­tosam rámnyitoíf a dolgozószobámban. Csak úgy pompázott megejtő asszonyiságában. Úgy jött, mint az örömtől, az élettől duzzadó vasárnap s én úgy ültem ott, a cigarettahamuva! telisaórt munka­asztal mellett, mint a veritékes, szennyes, fáradt szómba les te. Ágyba vágyóm ... Megcsókolta a ha­lántékomat és ezit mondta: — Dolgoztál, szegénykém? Több volt a hangjából kicsemdülő részvét, mint hogy felüdifhetett volna. Szégyeltem, hogy ennyire törődött s ezért a részvétre annyira méltó vagyok az ő diadalmas fiatalságával szemben... — Oh, szóra sem érdemes, — feleltem. — Egé­szen könnyű dolog, amit írok. Egy gyermekregény ez. Emlékeim zsengéiből Írom, szinte magából nő 'ki a mese. ő nézi. Feléje hajol éB mohón olvassa. Jólesik nekem ez a meleg érdeklődés. A nyolcwankettedlk oldal élén éppen ezeket a sorokat futotta végig: „A mostoha édes, meleg csókot lehelt, az ő alvó angyalkájának oranyfürt&s fejecskéjére...“ S a 'következő percben ... A gyanútlan fiirdőző érezhet ilyet., ha a fürdő­szoba kályhája felrobban •.. Szemem elsötétült... Idegesen kapkodó két fehér kezet sejtettem cikázni az asztalon, azután az egész kéziratköteg rongyokra tépve vágódott az A virrasztás, a sok cigaretta, ez az érthetetlen explozió bódult és béna zsibbadásba eülyesztett Valami zöldes, iszapos víztömegem túlról hang­zott át hozzám: — Persze! Mostohaanyákon jár az esze! Becs­telen, perverz kutya! Mostohaanyákon, uj nő­köm jár az esze, amikor ém még élek és feláldo­zom neki a szép fiatalságomat. ... Az iró befejezte történetét és most tanács­talanul nézett a poétára. Ez kábultam hallgatta az iró szájából pőrén kirobbanó szavakat. A férj folytatta: — Mondd, mit csináljak? — Hja! Hogy mit csinálj? Eridj a fürdőbe és aludj délig. — És aztán?... — Én majd felmegyek ónagyságáihoz s remé­lem, sikerül majd meggyőznöm őt a „Bajazzók" amaz egyszerű igazságáról, hogy „más az élet és más a szin..Azután küldd majd pár hétre für­dőre pihenni. Az idegeivel van baj... Gyakori ez ... Elmúlik, meglátod .. ­— Köszönöm. Elbúcsúztak... A költő elindult az iró kerti háza felé és az — szegény — hálásan nézett a dolgai iránt érdek­lődő jó barát után, aztán beugrott egy arra kocogó koiifl iskocisiba ... A költő ment s közben félhangon dörmögte: — ördögi asszony. És hogy szeret engem. S müven ötletei vannak! Hogy reggel hatkor láto­gassak el hozzá... Oh. csak bátran! Majd gondos­kodik ő róla, hogy egyedül legyen ... Benyitott a rácsos ajtón ... Buja üdvözle­tei küldtek eléje a duzzadtan pompázó virágok ... Ment a ház felé. — El fogom választani ettől a szegénytől, fe­leségül azonban nem venném ... Annak túlságosan veszedelmes... Szeretőnek azonban elsőrangú ... Emberévé ugyan ... de hangulatot — azt. ad. A zöld zsaluk résén át vidáman, léhán, gond­talanul — mint egy rigófütty —, úgy csattant ki egy melesr asszonyi hang: — Kukucs!... Ki jön itt az ő asszonykájához ilyen korán reggel? arcomba... Irelfií©si@setíés, neurasthénia golyva, mirigy-, csont-, izületi-bafoknál, angolkór, vérszegény­ség, hüdéseknél, az anyagcsere forgalom zavarainál, tehát mind­azon bajoknál ajánlva, hol a Jód-Rróm-Sósfiirdők indikáltak. gyermekeknél specifikum! Csili Jód-Bróm Fircf© Nyitva május l-től szeptember 30-ig. Felvilágosítást nyújt és prospektust küld a FÜRDŐIGAZGATÓSAG CSIZFÜRDŐN (Őizkúpele, z. XVIII.) 5 . Iwifi>- és íürdöEniiráls. fénvkeselés, ottheni k-nráli.

Next

/
Thumbnails
Contents