Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
10 LAVINA Irta: Darkó létrái I. ' tJ< Az iratokat félreháritotta a kezeügyébol és figyelmetlen mozdulatokkal teremtett rendet az íróasztalon. Nadrágzsebbptett ■ kézzel puhán lépdelt végig a* szoba szőnyegein. A mosdőasztal föló hajolva hosszasan nézegette a körmeit. Sokáig keresgélt a zsebeiben, a fésűt erőszakos mozdulatokkal akasztotta a hajába. A telefon {dörrenésére kelletlenül csapott egy fényezett állványon tétlenkedő bronz emberi fejre. — Ez te leszel, gyógyíthatatlan, akadékoskodó! — mondotta a szobornak és rossz mosollyal közeledett a türelmetlenül csengető telefonhoz. Bún d ábav eszet t katona lépett kopogtatás nélkül a, szobába. Prémes gallérja fölött, szakállfedett arca komoran tűrte a esne sós posztósisakot. Kardja odavágódott egy szekrényhez, otromba csizmája feltaposta a szőnyeg szélét, Nyomtatott papírlapot lett az Íróasztalra és örökös haragra keményedett hangon morogta: — Kitölteni és visszaküldeni. A kályhához botorkált és melegedő mozdulattal hajolt feléje. A telefon apró mondatokkal makogott a szoba fülledt melegébe: — Vojtech Berr van ott? A. katona bólintott és lopakodó szemmel nézett egy vesztegető külsejű eigarettás doboz felé. Elkapta róla a tekintetét., mert a telefonáló hozván evetett: — Mehetsz barátom. Ma nem kapsz cigarettát!, — Mért nem ad ma cigarettát? — morogta a katona és felemelte a' dobozt. —• Teszed Ie?í... Kidoblak barátom, vagy áthelyeztetlek a belső őrséghez! Tedd le a dobozi! ;. A telefonhoz fordult. Nagyot nevetett és be* Iekiabálta a. kagylóba: — Dehogy! Csak egy kedves fegyveres segítőtársamat -korholom. Azt állítja, hogy a; lovasezredek parancsnokai még most is- szeszesitalt osztanak ki a legénység között, nem úgy, mint a gyalogságnál J A .telefonból torokhangu kiáltás tört elő, A telefonáló megint az előbbi rövid ideges nevetéssel hajolt a kagylóhoz: — Nem, nem tréfa kedvesem! Természetesen férint kellene ellene,.. Még nem mondtam?. ... Természetesen én vagyokl... Mi tetszik? Figyelmes homlokán összefutottak a ráncok. Markolva tartotta & kagylót. " — Meglesz! Utánanézek!.,,, ügy tudom, hogy a férjét tegnap este már elő is állították... Magam rhegyek érte. Szuszogva nevetett. Elsétált az. Íróasztal mellől és megállót! a katona előtt. A medvéhez hasonló emberről / ah közeli kályha. Tócsát olvasztott a padló fedetlen helyére. -v . — Mit csinálsz, itt, vaddisznó? — beléhajolt az ember arcába. — Elmehetsz már! A katona nem.'mozdult, hanem fogait megvillantva hangtalanul nevetett. — Mért van jókedved? — kérdezte tőle egészen idegesen és fenyegetve meresztette rá a szemét. Lassan tagolta: — Tudod-e, hogy hívnak engem? — Sok neved van! — felelte a katona egykedvűen. — Egyszer már kiszedted őket belőlem. Hívnák szimatoló tatáinak is! Bead őrkutyánál: egy diák nevezett, aki a vallatásnál tovább nem bírta.«v ■'! ■— Ne ezekről beszélj,— suttogta rekedten. — De tudod-e, hogy Benedek Imrének is hívnak?! ... — Ki se bírom mondani!... Biztosan ea ií a nyomozás érdekében van... — Vaddisznó! Most nincs estemben a hivatal.:. Hidd -el, hogy ez átaviszííkfts örökség! Evvel a névvel tartottak keresztvíz alá Cegléden... Mondd hát... tényleg nem tüdőd, hogy igy is neveznek?—-- Nem értein, hogy miket beszélsz! Nincsen tehetségem az ilyesmihez!... Téged azért tettek ide, mert tanult fej vagy, de én. nem vagyok okos ember. Á: könyveket nem szeretem, hanem ti mindent abból szedtek elő... — Innivalót nem tudunk adni belőlük, ugye, ea nagy kár?!.:. Te medve! — Kezdek hozzászokni, hogy ritkán jutok hozzá!... — No akkor takarodj! Ha valaki fontos jön be a kapun, három rövidet csengess, be kettőt. Kettővel' ensrem fogsz hívni az autókhoz. •' 2. — Ennek az állatnak most olyanokat beszélteim amikhez semmi köze... Szerencse, hogy az alkoholon jár a kiéhezett fantáziája — morogta magában, miközben gonddal mosta meg a kezét a mosdótálban. — Tehát szimatoló tatár az egyik nevem... Kedvest... Minden ostobaság idegessé tesz mostanában... és minden ostobaság...! Magába rántotta préme* nehéz bundáját. A fiókokat . becsukta, nagy szőr-kucsmáját füléig húzta- Gyors lábakkal ment végig a. folyosón. A hátsó kapu előtt benézett, a siirii hóesésbe. Az őriálló katona fegyverén akadt meg a szeme, amelyet a fehérre havazott ember tisztelegve kapott maga. elé. Ez a kapu egy7 keskeny mellékutcára nyílott. A. derékig érő hóban az idea közepére csatornát lapátolt néhány bundásember. Az egyik reszelő?, fömpaíotru hangon énekelt. Az utca két közeli oldala idegesen, erősítve verdeste egymáshoz ezt. a, bancrof, amely ettől támolyogva bukdácsolt a fehér homáVbán. Odafordult az őrhöz. Parancsolva szólt rá:- Erigy oda és mond T^ig annak * disznónak, hov' ne övöltözzön 1,.. ÖRVÉNYBEN A leltem már nem tud felemelkedni, mint egy rossz sárkány amely az ég felől visszakanyarnl. Nagyon messziről most valami közeleg felém és felzeng mint tavasszal lm félelmetesen nőnek és zúgnak a vizek és robogva törnek át a zsilipeken. Nem vett meg engem kendőzött beszéddel senki sem s a kezem, a szám mégis csillapításra vár. Mert eneuvéreni kerítő, csúf boszorka lett. .faj, magányosan hidegek lesznek most a nappalok nekem s még hidegebbek az éjszakák! Ajc álmaim elnyúlva, holtan mellettem fekszenek % nélkülük mint a tárgyak olyan egyedül leszek. ^ Szenes Ernsi A katona elmozdult a szegletkő mellől. Menni készült a havatlapátoló emberek felé. : — A puskádat hadd itt, állat. Hová viszed?!... suttogta gúnyosan majdnem a füléhez hajolva. Mellenfogta ós előretolt arccal lesett a buta paraszti arcba. — Itt hagyom! Itt.,, fogd!... — motyogta az rémülten és letette a puskát a kapuhoz. Hosz- szu kabátjában nehezen eihelődött a havatlapátoló emberek felé. — Buta! — sziszegte a katona után, — Mind .milyen buta! Állatok! Becsengetett a kapun elhelyezett csengővel. Az előbbi szakállas altiszt rohant ki a sötét kapualjról. Nyomában néhány katona csörtetett, s pzuronyos puskájukat előre tartották. Köréje tolongtak. — Né2d barátom! — nyújtotta a szegletkőhöz támasztott puskát az altiszt felé. — Ilyen barmok vagytok! Ez ideadta a puskáját és elment a hólapátolő emberekhez— Ilyen barmok vagytok! Sziszegő szája gépiesen hadarta a szavakat. Forró páráját úgy fújta a hideg levegője, mint egy induló mozdony. Káromkodott és hatalmas csizmáját odarugta a kapuhoz. — Hozzátok vissza és vigyétek be! Az altiszt kiróhatni embereivel a fehér utcába. A hó összegyűlt tömegei felől kiáltások hallatszottak. Egyik katona beállott a kapu kijelölt helyére és torz mosollyal bámult a többiek után. —- Te jobban vigyázz barátom! Ott maradj, ahová állítanak!... — morogta feléje é3 menni készült Az altiszt vállonragadó, durva tuszkolás- sal hozta a leszerelt katonád. Köréje álltak vele. A szakállas, riadt fej, eléje bukott. A hatalmas bunda elterült a lábai, előtt: — Ne bánts, afvuska, irgalmazz! Otthon két tehenem és... gyermekeim vannak!...-— Vigyétek le! — felelte rendületlen keménységgel' és beleordított a bániész szemekbe: ■KEfeap^á-' á - csSzDiájáf, amelyet a lebonilt ember átkarolt a hóban. — Takarodjatok! Megtanítalak vigyázni a fontos helyeken! Odébblépett és közönnyel nézte, hogy tolongnak befelé a kapun. A könyörgő ember fe1 kiáltott ég megint ledobta magát a földre Megragadták és becípeltók. Hidegen nézte, de egyszerre ideges borzongás futott végig a testén, összébbliuzta magán a bundát e a hideg szélben roppanó csizmával indult a fal mellett. —- Az autó amott vár! — szólt mély hangon mögötte az altiszt. — Mond meg, hogy mit kell most csinálnom?! — Gyere mögöttem barátom... — szólt visz- sza és meggyorsította a lépéseit. 3. A sikátor egy szélesreszabotb pompás útra nyílott. Itt ivlámpák ragyogtak megszaporodott, gyémántos fénnyel nemcsak a páranélküli, tiszta magasban, de az úttestet fedő vékony hőrétegben is. Innen elhordták már a havat. Javarészt prémekbe öltözött emberek tömegei zsúfolódtak egymás hegyen-hátán. Teli villamosok súrlódás • nélkül siklottak a gyalogjáró közelében. Üzlet- ablalcok előtt sokan álldogáltak s a levegőt, amelyből a napokig tartó hóban minden szennyet a föleire csapott, üveges rezonanciával töltötték meg emberi beszédek, gyerekkiált ozások és jólhangzó kacagások. A jármüvekké alakított dolgok hangtalanul siklottak az emberi hang uralta térben. K öcsit - huzó lovak patája nem köp pánt, kerék nem zör- dült, a villanyos vörhenyeshernyó módján, gyorsan kígyózott tova. Tolvajléptü nagyvárosi. lények, autók röpködtek villogó csápokkal az úttest ruganyos hátán. A sarkon megái lőtt és szétnézett. Sokszoros csodálkozással látta a 1 ebirhatatlan élet vándorló képét. Meglepődést érzett, hogy az előbbi utca és az elöbbíörténtek után ennyi kibontotterejü mozgást lát. maga előtt. Szinte a saját- személye ellen támadásnak vette ezt. Ezek a sietők, ezek a hangosak ilyen nemtö- rődők, élénkek és tömegesek mernek lenni! Ö munkától kimerült idegekkel további munka után siet. Előbb adta tudomásul, hogy párhuzamos támogató cselekedeteket követel a legapróbb, élőlénytől s a lelkisebbé rfékü dologban is. S most az élet élvezetének a képe áLl szembe vele! — És még ezek panaszkodnak! Alávalók! — szólt hátra az altisztnek, aki lapulva állott mögötte. Behunyta a szemét és figyelt. Kiáltozás, szemtelenül élénk emberi hangok. Most öntett hang szólít egy alázatos hangol. Most, nők kacagnak és férfinevetés jutalmazza őket. A dühtől összébb- rándult a szemöldöke. Megint nevetnek. Ez durVa rőhej, az ő bosz- szantására. Figyelt, mint. annyiszor tette. Mint ugrásrak észül ő vad, elöreuyujlotta a nyakát Egyetlen zörej se hallatszott. Egy zökkenő kerék, kopogó láb, vagy becsapódó ajtó zaja se hallatszott Csak idegesítő emberi hangok innen is, onnan. is. Tömeges zúgássá erősödő emberi beszéd, benne felharsonó nevetések, figyelmeztetve különvált kiáltások. Egy kocsis kiáltott a lovára. A barátját hívta valaki. Öreg torok kiáltott sült krumplit, kétszer egymásután. Két leányhang vitatkozott egyszerre, hevesen. — Nincs más ebben a városban, csak ezek a disznók f... Arra gondolt, hogy mért nem csörögnek a trojkák: mért nem csikorogunk a kerekek, a villamos ihért nem zörög? Hol van a jármüvek rekedt utcai lármája? Csak emberek vannak, más semmi sincs?!... Nagy gyűl évé sz közepére került, ahol minden egyebet felfal a siirrö- gő, elszabadult emberi torol:. Rábámult az utcára. Az tele volt jármüvekkel, kocsikkal, autókkal. Egymás hátán suhant két zsúfolt villamoskocsi. összeszoritotta a szemhéjait: % dolgok elvesztették a hangjukat. Figyelt. Emberi bangók... más semmi. Figyelt. Egy gyerekhang sirt. valaki csitította. Hivatalos hang lármázott rekedt íérfihang- gal. Nők nevettek. A krumplisütő asszony vissza- n evetett. Elöntötte a düh. Bundája zsebében revolvert markolva jobban ©lőrefigyelt...' Legalább egy rúd reccsenne, egy villamoskerék esikordulna!... De minden tárgy gumisarokkal suhant tova és csak emberi torkok táncoltak szöges csizmasarokkal a dobhártyáján. — Ezekért az üvöltöző, jókedvű állatokért szaggatom rongyokká az idegeimet!.... Jobban behunyta a szemét és neki dőlt a falnak. Az altiszt, akit odalapitott, elröhögte magát: — Mit csinálsz?!... Nem i« ittál! Felelet nélkül hagyta, de felütötte a fejét. Előre dűlt és mosolyogva fándult arccal, — mint aki talált valamit, — előre-markolt a kezével. Csengők üde hangját találta meg. Emberi. Alapltr« 1796. Alapítva 1796. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica Sílovimatk* legrégibb 4a legmoder* •ebből kareadezeltkőlpar gyártelep* Márvány-ftlabástrom ernyők és csillárok, egyszerű, sima, valamint művészies szobrász díszítésekkel ellátva, selyem zsinór felszereléssel, nyugodt fényhatásuk folytán a Jelen* kor legelegánsabb és legelőkelőbb világitól. SÍ 12 Kérjen árjegyzéket. KSfflréazeléa, • ntealii May—la, fcomokangirráafa TlU»wri!»flT*C Művészies kivitelű síremlékek űtszéli keresztek, kflsxobrok minden kénemben. Bütormárványlapok. Kapcsoló táblák. Iparművészeti munkák i írószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok stb. márványból. Kérjen árajánlatot. Í927 április 17. vasárnap. szavak őrült zsivaján, idegeit feszítő hadarásokon, elleneszegzett komisz női nevetéseken keresztül itt íb, ott is csengők szólták feléje. Itt egy ló nyakán szól egy mélyebbhangu, rá számtalan apróbb ; kacag másik szerszámról. Villamos csenget jobbról,- balról. A csengések megsokasodva ráfek- ’ szenek az emberi hangokra, mindenütt csengő szól, a jármüvekké kényszerttett tárgyak lelke' üdén száll a mozgalmas utcán. — Éppen olyan nehéz volt megtalálnom, mint a beszélgetés közben, zajban az óra, ketyegését a szobában. Nagyon kell figyelni!... Egy darabig még előrehajolva, csukott szemmel hallgatta a csengőket'. Idege? feszültsége el- ' múlt, mosolygott. Felnyitotta a szemét. A járókelők kíváncsiságát már magára vonta, felismerték és széles körben kerülték el, de meglassították a lépésüket és egymásba ütődre lesték az arcát. Mosolygott és a magasba nézett. — Ott van... az az őt csillag, az pontosan Cegléd fölött szokott ragyogni... De csak ilyenkor ... — Nem értem, amiket beszélsz! — morogta * dühösen a raedveformáju altiszt és cammogva lé-, pett utána. 4. ' .. A kérdéses mellékutca, sarkán belépett egy csepp üzletbe. Az ajtó roskadtan. tárult és friss. ■ kenyérszag ütötte meg az orrát. Feje fölött váratlanul csörrent a csengő, erre mosolyogva nézett föl rá és nagyot kiáltva előre köszönt. Senki sem volt az üzletben. Köriiltekinlgeíett és várt. Friss olajszag és sós hering illata fölötte meg a szűk és sötét helyiséget. Űvegos ajtó meg-::, libbenő függönyén keresztül ijedt arc tekintett- ki rá. Sebes sugdolózás és szaladó léptek zaja hallatszott ki hozzá. A villanyt odabenn leesa- .. várták, az ijedt arcot hajlott hátú ‘érmét hozta- :, elő cammogó lábakon. A fej térdig hajolt előtte, de az arc fölfelé fordulva, ravaszul leseit rá. ■. — Isten hozott kedvesem. Rég láttánk. Rég volt szerencsénk... Sok dolgod lehet! Hideg tél ' van odakünn. Mindnyájan betegek vagyunk. Mit parancsolsz? Boldog vagyok, ha olyat parancsolsz, amivel kedveskedni tudok neked. Mindenkit ágybadönfött nálunk a tegnapi vásár... Tes- . sék?! — hadarta elhárító gyorsasággal az üzlet tulajdonosa* egy kis piszkos örmény. Ok nélkül rakosgatott kést, spárgát, esomago- , lőpapirost innen-oda. ^ — Boldog vagyok ... kedvesem... Boldog!. Nem parancsolsz... ott benn?! Ijedten kapott az arcához a csepp emberke. .- Ez a mozdulat: kiszőlani art, amitől a legjobban... félt . . . - t ' •• — Vagy itt kinn?! Persze... ugye-?! Sietsz, . nagyon sietsz?! Kihozom... Becsukom! Szólok - bent. Becsukom, különben sem-jön már ilyenkor . senki sem! Igen..-.' rgen!!... Nézte az emberke kapkodását, ütánalépett. és kinyitotta aszerbábavivő ajtót. Jókedvűen rabrk vetett: r . ; ;-:M -te? — Buta vagy baráföm! Mért nem. várod meg, hogy mit akarok?! : Mereven nézett szembe az ijedt emberkével: — Gyerünk be a szobádba! Benn meleg volt. Cserépkályha mellett kendőbe burkolt vénasszony ült. Magas, karcsú lány sietett a konyhába vivő ajfő felé. — Hozzál... hozzál jő italt a vendégünknek, kedves vendégünknek... —kapkodott az örmény és bocsánatkérően hajlongott. — Hová siet a lányod Fél tőlem?! Óh nem, nem! Valami jó itallal akar kedveskedni ... , — Fél! Te pedig félted őt! — Dehogy, Isten ments! Mért beszélsz így,, mért alázol meg?... A lány, fekete, egyenes szépség, táTcán hozta, az italt és egy poharat. Félrehajtott fejjel, fó- ' leimében is tetszelgő mozdulattal töltött. — Apád azt mondja, hogy félsz tőlem ... igv . - nevetett és gyors mozdulattal ivott. «— Apám?!... óh!... — hebegte a leány és riadtan bámult az apjára. — Én.,, én mondtam? De miket is beszélsz... sőt, sőt ellenkezőleg! Ez megtiszteltetés... — hadarta az örmény ős el sápadt. — Nem féltek?! Akkor szólj a lányodnak, hogy üljön az ölembe... — nevetett. és komoly tekintettel ijesztett az emberkére. Dermedten hallgattak. Az öregasszony a kályha mellett nyöszörgő hangot adott. A lány hangos lélekzettel csuklóit és reszketve bujt a szögletbe. Az ajtóban, a konyha felől megjelent a medveformáju altiszt. —■ Parancsolj velünk! — hajlongott az örmény és kiszolgáltató mozdulattal, üresen kapkodott * levegőbe a lánya felé. — Az idő telik — inorgott. az altiszt és komisz mosollyal vizsgálhatta a lányt. — Gyere a dolgunkra! Az örmény szinte térdepelt már. Hajlongva könyörgött, értelmetlen, buta szavakkal kisérte riadt mozdulatait. — Mond meg, — lassan közeledett az örmény felé, — hogy ki lakik a szomszéd udvarban, leghátul? Ha okosan beszélsz* rátok se nézek többet. Nem bántom!... A leányra mutatott. Az örmény lélekkelhez kapott: — Ott... ott bizony nagyon sokan laknak. Közel buszán. — Azt kérdeztem, hogy kiket etetsz a szomszéd. udvarban két hete?! — Senkit... senkit, Istenemre!... — A lányodat magammal vihetöm, ha beleegyezel!... — óh jaj... annak küldök egyszer-másszor kenyeret nundöfwze, Istenemre egy-egy falat kenyeret, aki ■ • • akinek... — A férjét két hete elvittem TnwiTin —■i— !■■■■ iiiiimimii i ímiBinMi—mm iii niTi
