Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-17 / 89. (1423.) szám
1927 április 17, vasárnap. Jézus! Te légy velünk! Irtó: HEGEDŰS LÓRÁNT Az emberi történetet kettészakitolta az a. vértivorny-a, amit üli világháborúnak lii- vünk. Ez a szörnyű mer-edélyes árok választja el egymástól a múltat és. a jövőt. Késő századok úgy fognak rá v isszatekinteni, mint egy vérző varra, mely a (história testén végigfut. Mindaz, ami előtte van, már nincs, -- otv messzire dobatott. Mert megtanultuk azt, •hogy az időt nem az óra tikta-kja méri, hanem ajp, hogy mennyi esemény kopogott a rni .idegrendszerünkön. S mert a világháború nyégyéves tivornyája alatt annyi megpróbáltatás zuhant a küzdő Európára, amennyit csak egy Ieviathan tudott volna felfogni ideg- rendszerével, ezért minden a távol ködébe veszett, ami 1914 előtt volt Nagy Sándor és Hannibál oly kevéssé érdekelnek már minket, mint a kínai Ming császárok sorsa, vagy .Egyiptom tizennyolcadik dinasztiája. Meghalt Jniius Caesar és Napóleon, nincsenek sehol a régi hősök, úgy gondolom, már II. Vilmos császár sincs a történelemben. Csak egyetlen óriás alak van, akit meguagyit még az, hogy a könnyek prizmáján át látjuk glóriáját: ez Jézus. Ma mindenütt o van jelen, A magyar közönségnek ezt meg kell szoknia. Jézus aktuális, Jézus izgató, Jézus moderu, Jézus a mienk. Nagyon különös, hogy tavaly a krisztologia egy igen érdekes * eddig kétségbe nem vont okmány birtokába jutott és arról az egész világon beszéltek, csak a magyar irodalom hallgatott. Arról van szó, hogy Josephus Fia vausnak a zsidók történetérői irt munkájából egy ó-szláv glagolit. kézirat került elő, mely sokkal részletesebb lenne, mint ama régi latin szöveg, amit eddig ismerték. Josephus Flavjus tudvalévőén Krisztus után 70-ben halt meg és ágy, mikor történetét megírta, Jézus kortársaival érintkezett, Ma azt látjuk az újonnan talált kéziratból. hogy ö voltaképpen nem is történetet, hanem vitairatot akart szerkeszteni, amelyben a római császárok előtt. Vespasianus és Ti tus előtt, véd eni akarta a zsidóságot, hogy nem ez a faj az, amely folyton rendetlenséget csinál Júdeábán. Ezért mondja azt, hogy‘egy bizonyos názárethi Jézus csinált zavart, de ki is végeztetett. Az uj kézirat, ha hitelesek a külföldi közlések, e zavarokat részletesebben fejti ki és itt úgy látszik, a bibliának.egy tágabb magyarázata készül. Kétségtelen, hogy Jézust Josephus idejében már nagy néptömeg vehette körül. Ezt bizonyítja Jeruzsálembe való bevonulása is, ahova azért megy szamár- háton, mert az ótéstanientömban a szamár sokkal nagyobb tiszteletnek örvendő állat, mint a -lő. sckkal többször "is'fordul elő. Ha később történt- volna-.a dolog, kétségtelenül gyönyörű paripára ültették volna Jézust. H-ogy itt egy nagy népmozgalom fejlődött ki Jézus szavai körül, azt abból is látjuk, meri a bibliában van egy hely, amely semmi összefüggésben nincs a szöveggel, sem'előbb, sem utóbb nincs folytatása és csak így érthető meg. Ez Lukács evangéliumának tizenharmadik rész:--, ahol -egyszer csak az fordul elő, hogy Jézusnak jelentik (13. rész első vers) a következőt: „Tövének azon időben némelyek, kik néki (Jézusnak) hirt mondának a guliíea- ■beliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette". És Jézus erre azt mondja (13. rész 4. vers): „Az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Si-loamban és megölte .őket, gondoljátok-e, hogy bünösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél ?“ Ezután nincs tovább, Jézus megkezdi a fügefáról szóló hasonlatát. Ez újabb Josephus Flavi-us szerint úgy látszik, hogy a tizennyolc zsidóra azért dőlt rá a torony, mert római katapultok, fal törő kosok voltak .működésben. Faltörő kosokra volt szükség azért, mert egy népmozgalom támadt, amelyben Jézust senki sem értette meg. Ez a mozgalom négy külön áramlatból állott. Először is az ortodox zsidó papság, mely Jézus uj tanítását eretnekségnek tartotta. Ez azonban háttérben maradt és előtérbe nyomult a többi három. Először azok a zsidók, akik el. akartak szakadni Rómától és önálló zsidó országot akartak. Tudásnak ilyennek kellett lennie, mert ő akkor 'árulja el Jézust, aki eddig bízott benne, pedig ismerte, amikor meglátta, hogy Jézus nem földi zsidó királyságot akar. hanem az emberiség vallását akarja megalkotni. Jézus azután bemegy a templomba és kikergeti onnét a kútárakat. Barabás és társai úgy jutnak be a bibliába, hogy ők azt hitték, hogy Jézus kommunizmust fog teremteni és megengedi nekik a szabad rablást vagy a vagyon szétosz iá-áh így jut Barabás ahhoz a szerephez, hogy közte és Jézus között választott Pilátus. A ne pyedik faktor tudniillik Pilátus, aki, mint. neve is mondja, megnyirt fejű rabszolgaszár- mazék. ki folyton aggódik hivataláért és igyekszik elnyomni minden mozgalmat.' Végül egyedül marad Jézus maga, kit senki sem ért-meg, mert ő sem zsidó királyságot nem akart, som kommunizmust, sem a római. imperramot szolgálni, sem az ortodox zsidó, papság tanait fentartani, hanem meg akarta! alapítani a mennyeknek országát. | Ez az uj világítás megint a régi és akár téves, akár nem, alkalmas arra, Ihogy az emberiséget az Istenember alakja körül sodor-' ja. Legyünk tisztában vele, hogy amikor a világháború előtti történetből csak egy alak marad, akkor a magyarságnak sincs más' választása, mert hiszen ez a nemzet járja -lég- J inkább a Golgotát. De nincs más választása egyetlen magyarnak sem, ezért hajtsuk le fejünket. Ö jön: itt van húsvétija; ötszázötven- millió ember hallja ma szent szavát, így hallom én is harangzugásu szózatát: kisér, mikor megyek Megyek le a hegyről. Már iuil vagyok a tetőn, lábam visz lefele. Megyek, lassan megyek, mögöttem vérvörös az ég, alattam a nagy szakadék. Megyek. Ha megtorpan léptem egy pillantásra, iszamós kövek görgetege hull le a végtelen Mélybe, folyton ütŐdv-e Bánatkövek, Gondkavicsok: kopp —- kopp — kopp. Megyek, én utánuk megyek. Mily kegyetlen volt hozzám a Végzet, mikor legjobb akartam lenni, akkor összetépett. Most már megyek. Alapítva 1833. Telefon 33. KOSICE, Nagy választék. Fő-ulca 19. Jstisroi árak. Husvétnek zug harangja s ezért meg kell állmom. Lassan megszáll a M-ulás zúzmarája s felharsan lelkem nagy cavatinája: Uram, csalódtam en-fejembeu, Uram csalódtam emberekben, Uram csalódtam nemzetemben S ezért csalódtam mindenemben — De nem csalódtam a Te szivedben: Jézus! Te légy velünk! A húsvéti cikk Irta Flachbarth Ernő dr Prága., április lő. „História est testis tempómra, magiistra vitae44. Cicerónak ezt. a sokszor emlegetett, de ritkán megszívlelt mondását idézte Deák Ferenc híres húsvéti cikkében, midőn a történelemből vett példákkal igazolta azt az állj túrát, hogy valahányszor zágon súlyosabb elégedetlenség mutatkozott, azt majdnem mindig 2* osztrák államférfiaknak a magyar alkotmány mellőzésére intézett törekvései okozták. A húsvéti cikk és Deák Ferenc közjogi tanítása ma már szintén a múlté. A Trianon utáni magyarságok, egészen más feladatokat kell megoldania és ;észem más nehézségekkel kell megküzde- e, mint amelyek a Világos után következett korszakban nagyapáinkat foglalkoztatták. Mindazonáltal a történelem ma is az élet mestere, ma is az elmúlt idők tanúja és szö- vétneket gyújt nekünk, hogy el ne Tévedjünk az események utv-esztőjébén. Mert bármenynyire is-különbözzék a mai kor attól az időtől, amikor T húsvéti cikk Íródott: miként akkor, ma is arra a kérdésre keres feleletet egy súlyos katasztrófa és a teljes reménytelenség evei után a magyarság, hogy merre vezet a nemzet jobb jövőjét biztositó kibontakozás útja. Mikor 1849 januárjaiban Windischgraetz a tizenkettedik órában is kiengesztelődésre törekvő Deák Ferencet azzal a kegyetlen kijelentéssel, hogy rebellisekkel tárgyalni nem akar, útjára bocsátotta, Deák visszavonult keiiidai birtokára és tizenkét évig távol maradt a közélettől. Néhány ókonzervatív mágnáson kívül az egész nemzet követte öt a passzív rezisztenciába. Ez a némaságában is félelmetes ellent áll ás sokban hasonlít ahhoz a „szatjógrá‘Vhoz, amelytől ma Gandhi reméli az angol uralom letörését és India függetlenségét. Schmerling már 1850-ben meghívta Deákot egy, a bécsi igazságügyim ti i sztár iáim által kezdeményezett jogi konferenciára, de Deák e felszólításnak éppen úgy nem tett eleget, mint ahogy még 1860 decemberében. is elutasította Sci-tovszky herceg- prímás meghívását azokra a tanácskozásokra. amelyek az országgyűlés előkészítésének megbeszélése végett az uralkodó kezdeményezésére Esztergomban megindultak. Pedig akkor már a helyzet úgy külügyi, mint belnolitikai tekintetben, a magyarság javára kezdett érni. 1859-ben Ausztriát nagy vereség érte a franciák és olaszok részéről, minek következtében Villafrancában kénytelen volt lemondani leggazdagabb tartományáról, Lombardiáról. A belnoliLkában is hatalmas irányváltozás következett be. Ba- dbot elbocsátották és helyébe Golucbowski, majd Schmerling került. Az 1860. évi októberi diploma és a következő évben kiadott februáriad pátens kibocsátásává! Ferenc József szakított az abszolutizmus rendszerével és Becsbe központi, parlamentet hívott ösz- sz\ amely mellett a magyar országgyűlés, akár csak a csehországi, galíciai vagy krajnai tartornánvgyülés, egészen, alárendelt szerepet játszott volna. Az udvari körök azonban nagyon csalódtak, ha azt hitték, hogy Ma- o-varország az eddigi állapotnál kétségtelenül kedvezőbb rendszerváltozás utá,± azonnal hajlandó lesz szabad rendelkezési jogát feladni. Már a protestáns pátens körül lefolyt küzdelem, amelyben a katolikus magyarság is hűségesen támogatta protestáns testvéreit, eléggé megmutatta, hogy a magyar nemzet még oly jelentős anyagi va^v egyéb előnyök kedvéért sem hajlandó lemondani törvényes jogairól és ősi intézményeiről. Most pedig, nem egy felekezetűt, nem egy osztályt, de az egész nemzetet és az egész országot akarták jogai feladására rávenni ! A magyar követek nem mentek, el Becsbe és az 1861. évi országgyűlés mint egy ember utasította vissza azt a föltevést, hogy a nemzet jogait feladja. Formai tekinte •i*o 6 n különbség volt. ugyan Deák. Ferenc „íöl- irati“ és "Tisza Kálmán „határozati41 pártja között, de már a lényegben, az 1848. évi tör- vénves jogalaphoz való ragaszkodásban egyek, voltak a vélemények. Ezen az országgyűlésen nem volt senki, aki nem helyeselte volna Deák Ferenc gondolatmenetét és fölirat i javaslatának azt a végköv etkeztételét, ho"v az eddigi rendszer, „az abszolút rendszer minden fenlevő következményeinek megszüntetése olyan előleges föltételek, miknek teljesítése nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetetlen44. A ma—ar nemzetet egészséges politikai ösztöne visszatartotta attól, hogy a reálja nehezedő nyomás némi enyhülése után. azonnal belenyugodjék az adott helyzetbe, hanem ellenkezőleg arra Ösztökélte, hogy legyen türelemmel és tartson ki ideáljai mellett mindaddig, míg a körülmények megváltozása azoknak tökéletes megvalósítását lehetővé teszi számára. Deák Ferenccel esyütt mindenki a ne^vvennyolcas törvények helyreállítását tekintette a bécsi kormánnyal netalán felveendő tárgyalások előzetes föltételének és amíg a hatalom ezt. a jogalapot, el nem fogadta, szó sem lehetett arról, hogy a nemzet, kisebb-navvoihb engedményekért álláspontját feladja. „Minden csorba —■ mondotta Deák, mikor Pest belvárosi követévé megválasztották mit ezeken (a nogvven- nvo-lcas törvényieken) önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén... Ez mélyen gyökerezett hitvallása nemzetünknek, melyet sem anyagi kecsegtetések, sem nehéz szenvedésünk isínéti megújulása, sem a veszély, mely honunk fölött lebeg, ki nem irthatnak szivünkből, s a mely magyarnak kebeléből kihalt ezen érzelem, az már búcsút vett a honsze-Tetet magasztos érzelmétől és a becsülettől,44 Miután a képviselőház 155 szavazattal 152 ellenében a fölirat mellett foglalt állást és némi módosítások után elfogadta Deák javaslatát, a fölirat Ferenc József elé került, aki azonban — éppen a módosításoknak szerinte a korona méltóságát sértő szövegezése miatt — visszautasította azt. Az országgyűlés erre egyhangúlag Deák eredeti javaslatát terjesztette fel Becsbe, ahonnan nemsokára visszaérkezett a Schmerling által megszövegezett leirat, amely változatlanul kitartott az októberi diploma mellett. Az országgyűlés erre leírhatatlan lelkesedéssel és a legkisebb változtatás nélkül magáévá tette Deák második fölirati javaslatát és kimondotta, hogy „az országgyűlési értekezések fonalát megszakasztottnak44 kénytelen tekinteni. E fölirati javaslat végén találjuk a klasszikus szavaival: „Amit az erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak, visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges. Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt, s bizva ügyének igazságában.44 Tíz napnál e fölirati javaslat elfogadása után a császár karhatalommal feloszlattatta az országgyűlést Újból négy nehéz esztendő következett. Kihirdették a statáriumot, e^- idejüleg a megyék és városok öukormányza- tát is felfüggesztették. De a nemzet bizalommal követte Deákot és rendületlenül kitartott mellette. „Sokan találkoztak — írja üo- rove István naplójában —, kik mesruma a nyomasztó állapotot, kedvezőtlen körülmények között is meginditani szerették vJna az egyezkedést. Deák tántoríthatatlan maradt s a következés megmutatta, hogy igaza volt,44 1865 e-Iején ismét kiderült az ég Magyarország felett. A bécsi kormány belpolitikája zsákutcába került és kívülről, különösen Poroszország felől, nagy bonyodalmak fenyegettek. Tervbe vették hát a mawar országgyűlés összehívását, hogy a nemzetet megnyerjék maguknak. Akkor már e^es magyar konzervatív körök, köztük különösen A^onyi György, a volt országbíró, minden befolyásuk latbavet-ésével meg akarták győzni az uralkodót, hogy a magyar kérdés megoldása csak úgy képzelhető el, ha — miként azt Deák követeli — a negyvennyolcas törvények jogérvényét előbb elismeri és kinevezi a felelős magyar kormányt Erről azonban Sohmerling hallani sem akart és a birodalmi tanácsban kijelentette, hogy a kormány a negyvennyolcas törvényeket mondáddá ed nem ismerheti, amíg a magyar országgyűlés azokat nem alkalmazza az osztrák alkotmányhoz, az októberi diplomához. A kérdés tehát akörül forgott, hogy Magyarország elfogadja-e az októberi diplomát és a februáriusi pátenst, vagy pedig alkotmányának és régi törvényeinek előzetes elismerését tekinti-e annak a priusznak, amelyet megelőzőleg semmiféle táróval ásókba nem bocsátkozik. Deák már a Lustkandel bécsi egyetemi tanárral folytatott nőiéin iájában kifejtette a magyar közjogi fölfogást, most pedig, néhány napDal Schmerling beszéde után a Pesti Napló húsvéti számában (1865 április 16), az úgynevezett húsvéti cikkben. (teljes cime: „Még néhány szó a „Bot- sehafter“-nek ápril 9.-diki cikkére44) újból megismételte azt az állásnontját, hogy a magyar kérdés csak az ország régi törvéuv-eí, különösen a pragmatika szankció és a Hetvennyolcáé alkotmány alapján oldható meg. Húsvéti cikkében Deák Ferenc a bécsi Bot- soliafterrel polemizálva rendkívül szerencsés formában fejtette ki, hogy a magyar nemzet időről-időre megnyilvánuló elszakadási törekvéseit .mindig az idegen államférfiaknak a magyar alkotmány mellőzésére intézett tanácsai idézték elő és ilyenkor mindig a fejedelmek igazság-érzete és mélyebb belátása állította helyre a bizalmat. Véleménye szerint, a bizalom most is helyreállítható, mert ha a magyar nemzet alkotmányos on- állását az osztrák alkotmány kedvéért, nem akarja feláldozni, ez még nem azt jelenti. Érelmeszesedés, neurasthénia golyva, mirigy-, csont-, izületi-bajoknál, angolkór, vérszegénység, felleléseknél, az anyagcsere forgalom zavarainál, tehát mindazon bajoknál ajánlva, hol a Jód-Bróm-Sósfürdok indikáltak. eyern*k*kntl specifikum! Csizi Jöd-Bróm Fürdő Nyitva május 1-től szeptember 30-ig. Felvilágositást nyújt és prospektust küld a FÜRDŐIGAZGATÓSÁG CSIZFÜRDŐN (Őizkúpele, z. XVIII.) %lvé- és ffiircflökiiráks fénykeseiés, otthoni kúrák. V s f dliztnl . A nvegf porcellán nagykereskedése. # 4
