Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-14 / 87. (1421.) szám
im^T> Védi ápriüs 14, csütörtök. rétének ablakát, — akiket, illet, — ■ félelmesebben kell, hogy megzörgesse, mint az éjszaka sötétje- ben tomboló orkán. Alvilági démoni lelkek minden pillanatban akadnak, akik ármádiákat órák alatt képesek öldöklő fegyverzete öltöztetni, harcba állítani, de lio vannak a béke angyalai, akik ártatlanul szenvedők vállairől sietnek a terhes keresztet leszedni? Igazságtalanság már az is, hogy a régi nyugdíjasok a jobb idők szerény nyugdiját vagy csak egy hányadát kapják nyomorult életük tengetésó- re, de mennyivel kiáltébb, kótségbeej’őbb azoké, akik 1920 ó'a egy fillérben se részesülnek, akik négy évtizedet mégha'adó becsületes munkásságukkal megérdemelt jogaikért hét óv óta hiába zörgetnek! Pi’lauatra vérző lelkünket balzsamozva egy- egv „Resistez", de bizony sovány vigasztalást nyújt nekünk egy-egy ilyen bizta’ó szó. Egy ru&zinszkói elbocsátott. A cssii nemzeti szocialisták áezavuálták Benest Lands képviselő a kezdeményezési bizottságban as ellenzék bizalmatlansági indiüvSnya meSieti szavazott Prá&a, április 13. A kezdeményező bizottság tegnapi ülésén a nemzeti szocialista párt ismét kétszínű játékot űzött. A német szociáldemokraták által benyújtott bizalmatlan- sági indítványt annak idején nem Írták alá s a nemzeti szocialisták eljárását pártsajtójuk azzal magyarázta, hogy a kormány iránti bizalmatlanság Benesre is vonatkozna, már pedig a saját alelnöküket nem dezavuálhaíják. Maga a párt az aláírást azzal tagadta meg, hogy egy államellenes ellenzéki párt indítványát nem teheti a magáévá. Amikor tegnap a bizottságban a bizalmatlansági indítvány fölött szavazásra került a sor, Peohmanné nemzeti szocialista képviselőnő egyszerűen kivonult a tereimből, viszont Lands nemzeti szocialista képviselő együtt szavazott a német szociáldemokratákkal és kommunistákkal. Ez az eljárás jellemző a tanácstalan Klofács-Benes-pártra. Ugyanakkor a katonai javaslatok plenáris tárgyalása folyamán éppen a cseh nemzeti szocialista szónokok erősitget- ték a leghevesebben, hogy a katonai javaslatok ellentétben állanak az alkotmány törvénnyel. iartalcs jugoszláv exminiszter szerint a római szerződést jugoszláv-magyar szerződés követi Páris, április 13. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) A Temps belgrádi különtudő- silója tegnap meginterjúvolta Markovics dr. volt jugoszláv minisztert a magyar-olasz barátsági szerződés ügyében s a miniszter válaszát a következő távirati értesítésben közölte lapjával: — Nézetem Szerint — mondotta Markovics volt miniszter — az olasz-magyar barátsági szerződés a népszövetségi paktum szellemében létesült s nem lehet azt a békére kedvezőtlen értelemben magyarázni. Magyaror- szágrak az Adriához vezető útja jogerős igényt jelent egyrészt, de másrészt meg kötelezi a magyarokat arra, hogy a legjobb viszonyban legyenek Jugoszláviával és Olaszországgal egyaránt.Ez a két barátság nem zárja ki egymást''Ha jól értem Bethlen politikáját, akkor nézetem szerint a római szerződést a Belláddal való analóg szerződés fogja követni, amelyről különben máris tárgyalnak itt a amelynek reális megvalósulása remélhetőleg nem fog soká késni. Ha a Jugoszláviával való barátsági szerződés megelőzte volna a Rómában kötött Szerződést, akkor mindenki az olasz-magyar közeledésben a béke konszolidációjának újabb jelét látta volna. £» jnálom, hogy a természetes sorrend részben megváltozott, de a magam részéről hiszek a magyar körök őszinteségében, amikor a Jugoszláviához való közeledés mellett nyilatkoztak meg. Ami a problémát kissé nehezíti és a Loenr- nó mintájára való megegyezés kérdésének megok' -ára hatással van, az a szerbeknek az az éi i ő kuzódozása abból a szempontból, nehogy Csehszlovákiát eltávolítsák maguktól s a kisártántot meggyöngitsék. Azt hiszem azonban, hogy ez a huzódozás túlzott, mert Csehszlovákiával és Romániával való közösségünk nincsen ellentétben a Mar s gvarországal való barátsággal. Magyarország ugyanis nincsen jelenleg abban a helyzetben, hogy minden szomszédjával egyszerre ilyen barátsági szerződést kössön, de ebből még nem következik *z, Rogy egyik vagy másik szomszédja ne kössön vele hasonló szerződést- Hiszen ezt tartotta szem előtt Dúca és Benes is, amikor Géniben annakidején kijelentették. hogy országaik hajlandók Magyarországgal barátsági szerződés megkötésére. De e tekintetben utalhatok Németország magatartására is a garancia és barátsági szerződés megkötésére irányuló franc a-lengyel tárgyalások idején, amelyek viszont nem akadályozták meg Franciaországot abban, hogy! tisztán nyugati szerződést alá ne írjon. A magyar-jugoszláv locamói szerződés hasznára volna a béke ügyének anélkül, hogy bármely tekintetben ártana a kisár tán t virágzásának- Ha ilyen a magyar kormány szándéka, — s ebben kételkednünk nincsen semmi ok — akkor a leghatározottabban elő kell segíteni a jugoszláv-magyar barátkozást, hogy minél előbb létrejöjjön a barátsági és döntőbírósági szerződés, amelynek kihatásaképpen nyomban megszűnik annak a gyanúja, hogy a ma- gyar-olasz barátsági szerződés Jugoszlávia ellen irányul.-----------------——a— . ■ ■ ■ • ■ ■ Az adóreformmal egyidejűleg adják ki az adóreform végrehajtási rendeletét Prága, április 13. Már tegnap jelentettük, hogy a pénzügyminisztérium már javában dolgozik az adóreform végrehajtási rendeletén. Legújabb értesülésünk szerint a végrehajtási rendeletét fokozatosan készítik elő, aszerint, amint az adóreform egyes paragrafusait a bizottság elfogadta. Már ma mondhatjuk, hogy a végrehajtási rendeletet az adóreform kihirdetésével egyidejűleg fogják kiadni. Az adófizetők ez évben még az 1926. évi adóbevallások alapján kötelesek fizetni adójukat Az uj adóreform alapján az adóvallomásokat már csak 1923 januárjában, terjesztik be. IqUEURR^KO/v (5 6 M 6 RS KA • To VA R í\/^ ^.RUMAUKSRYjUC.sPo^ gÖMÖRl'PUMeS'l.lKGSGY/íf;. Mandarin • Cacao - Clé-Créme - Cherry Triple-Ses - Curtcao - Karisbadi kés erű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Danakiállitáson arany éremmel kitüntetve” 2 A rusnnsznúi elbocsátott közalkalmazottak sorsa t Ruszinsskó, április 13. Hallják meg azok, akiket illet. Ehagyaiott, hideg, csendes szobájában, kopoit ágyteriiójébe burkolózva, szueáe faszénén mve, merev megüvegesedett tekintetét az é.elgondok a végtelenség fe.é szegezve ül az egyik sor.ostársunk, várja a megváltót. Vezekli a bűneit, mely csak abból á.- !o;t, hogy szép leányábrándjai a tani ói pályára csábi!otiák. Szülök, édesanyák legíéüettebb kincsének őrzőjévé szegődött. Érzékeny női lelke megértvén a nagy igéket: „Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket; mert bizony, mondom néztek, hogy ilyeneké a mennyeknek országa". Kicsi szivek kertészeiével, ártatlan lelkek formálásával foglalkozó’ t. Fogla kozott, — önmagáról szinte megfeled ezve, — egész lélekkel. Virágoskértjéből, hivatásos munkaköréből azonban kiűzték. A hála és méltányosság hátat fordított neki. A törvény ó.om- lábon jár körű ötté. Képmutató farizeusok az isteni igazság szemeit bekö'öztók, hogy ne lássák éhségét, didergését, nyomorát és minden elképzelhető szenvedését. Lekopo't kü’sej ével ő maga szégyenkezik embertársai között mutatkozni. A teremtő alko’ásaiban nem törekedett egyformaságra. Még a virágok is különböznek alak, szin és illatban is. Sőt ugyanazon fajokban is létesít a környezet különbségeket A gondok, érzelmek viselésében is annyiíé.ék vagyunk mi emberek is, ahányan vagyunk. Sorsostársunknak egy másodikja a világosság fáklyáját lobog'atta fennen évtizedeken át. Sorsa korán megfősz otta a. gondozó szülőktől. A humanizmus vette védőszárnyai a’á. Az emberi társadalom iránt érzett háláját az iskola falai között kiván?a leróni. Egész nagy nemzedék lelkét gazdagító'ta meg a hasznos életismeretek világosságával. Évtizedeken át buzgólkodotf mások boldogságának a megalapozásán. Is’eni és emberi törvények szerint egyaránt megérdemelte, hogy munkásságának gyümö'csét öreg napjaiban ő maga is nyugalomban élvezhesse. Az idők másként in'éz'ék sorsát. Mások bo’dogulásának műn- kálása közben ifjúsága elhervadt. Testi erejét felőrölte az iskola poros levegője. A hála vak; a törvény sülseb Vánszorgó léptekkel kell vonszo’nia az élet terhes igáját, kegyelemmorzsát kell fo- gyasz'ania öreg napjaiban, mert a nyugdíjalap ajtaját a kegyeletlenség cerberusa őrzi. Kisvároskánkban is, többtagú, sorsüldözött társaságunknak szeniorja 1884 évben neveztetett ki Ruszinrzkóba a kultúra szolgálatára. Négy évtizeden át szolgálta szaktudással, lángoló lelkesedéssel a fan ügyet az iskola falai között. Orvos, mérnök, ügyvéd, bankár, művész, iparművész tanítványokra hivatkozhatik. A sajtóban tollával szolgálta árva vidékünknek nagy közgazdasági érdekeit. Eredménnyel jutalmazta ama buzgó fáradozását is törekvése, hogy népünk helyett annak háziipari készítménye vándoroljon Amerikába. Ipari estüle*et, inasisko’át hívott életre; évtizedeken át vezette, igazgatta azokat. Az elfogultság, álnokság vakond utakon bujkál előtte, csak hogy elsikkaszthassa becsületes, letagadhatatlan jogát —- nyugdijára. A mi néma ajkunknak, üveges tekintetünknek, bánatos arcunknak, nyomortól meg’ört testünknek is van hangja. Beszédesebben szólanak, mint a hegyőriások meredek ormáról minden pillanatban lezuhanással fenyege'ő sz'klaóriárok. Panaszuk szemrehányóbb, sivi’óbb, mint az orkán által meglépett ormok viharfájáé. Azok lelkiismeA két füttyentés Irta: Holló Ferenc. A vén veterán András, a Bodrogköz híres bacsója, a háborús időkben potom pénzen megvette a Kacsás-pusz'át. Úgy élt pusztáján, mint egy király: szörnyű bőségben és szörnyű gondban; nem tartott csak kétszáz anyajuhot, hozzájok tizenkét hatalmas erős kost, a bárányt, meddeléket, gyapjúi, tejet, sajtot nagy pénzeken herdálta. A veterán juhaira bolond sok kupec szaglászik szüntelen. Nincs is olyan juh sehol a Bodrogközön, de talán a világon se! Párja tizenkét kiló gyapjút ad le. A fejszési uradalom oxfordshire- juhai felét sem adják, pedig azokat úgy zabolják, minta versenylovakat. A boldog, büszke mosoly nem is fogy le soha az öregnek szittya-barna ar- cáró'. Ős, pász'ork'rályok szép életében virult volna, ki tudja meddig, Veterán öregsége, ha egyszer észre nem veszi, hogy öregszik. Ha kint áll a juhok melle't a legelőn, a nap csak egyik oldalát melsgiti, a másik folyton didereg. Nem forog úgy a nancn reggeltől estig, mint fiatalságában. Az akoiban is kényelmetlen a há'ás: nehéz, foj'ós öreg tüdejére a trágyás, párás éjszakai levegő. Az- :án a szaima-priccs sem öreg embernek való. Nagy gond, rémséges gond: a bacsó-hojlár; különösen, ha eladó lány van a háznál. Hej. ha Marika fiúnak talál születni! Ugyan igy se kár érle, de mégis elveszett benne egy e’even bacsó-bojtár. Marika olyan szép volt, mint a leleszi ko'os- tortemplom Mária-képe. Hej! a lelesz', belmeci, csapi vásáron, de sok deli legény felejtette rajta imádslgosan a szemeit! Az arca tejszintl és hab ványpiros volt, mint a cs:pkerózsa szirma; a haja aranysárga, nrnt az érett buzakalász; a szeme fe- ke'e-kék, mint. a kökénybokor hamvas bogyója. Ha az öreg o’ykor-olykor egv-két naora elpárolgó'!. hazulról, lel1'éra kötötte feleségének: — Anyjuk, az*á,n el ne felej’sd, hogy Marikát királyfi kezére szántuk! Dehogy fel ej* ette. Ilyenkor tízszer is elmorzsol gáttá napjában: — Hej! de szegény is a szegény ember! Attól őrizzen meg az isten kislányom, hogy valaha szegény fiúba szeress. . Marika csakugyan úgy félt már a szegény fiútól, mint az utszé.re vetett koldusrongy rontásától, csak azt nem tudta még: milyen lehet az a szegény fiú? Egyszer aztán az öreg Veterán bacsó-bojtárt hozott a pusztára. — Jézus Mária! — ijedezett az aszony, mikor meglátta, — kelmed az ország csúfját hozta a nyakunkra! — Magam is úgy akartam, tudod, Marika miatt. Ha cifra, szépszál, mutatós bojtárt hozok, könnyen belebomlik a lány. Egy bacsó-bojtár pedig az isten legárvább szegénye. No, ebbe bele nem bomlik! A bacsó-bojtár szélesvá'lu, szélesmellü, tömzsi, kis bivalyalak, akinek szemefénye, mint a lehullott vadgesztenye magja, barnán tört szüntelen a föld felé, türhe'ő emberke lett volna, ha az orra éppen a közepén be nincs törve De olyan gyaláza'osan szét volt mázolva az orra, hogy azt sem tudta az ember, ha ránézett, hogy pisze-e, tömpe-e, vagy egyáltalán nincs is orra. Hozzá még a szerencsében a törött orra miatt olyan nyámogva beszéd, hogy a tüzkárvallott ember is nevetésre fakadt volna haila'ára. Kerek János volt a becsületes neve. de az orra miatt valahol Sárosban Tupi Jankónak keresztel’ék el. így vallotta be magát az öreg Veterán előtt is. — Láfod Ián vöm, — magyarázta anyja a módos paraszt gőgjévé1 Marikának, —• ilyen a szegény fiú. Ez már föld poráig szegény. De nem azért mondom, hogy nagyon irtózz tőle, nincs kJ, gyermekem te hordod utána az ebédet mindennap a mezőre... Tupi Jankó majd k'bujf a bőréből, mikor reggel a gvönyörüscép juhokat kihaj‘o'ta. Ilyen kövér, fehér, izmos, megtermett juhai csak a magasságom egek pásztorának leheb másnak senkinek a föld kerekségén. Ilyen juhokat hajtanak az égen eztts'kék nvári reggeleken a mennyei legelőkre lá'hataMnn örökifjú baoó bojtárok. Csak a messzeség matt látják'a tudatlanok bárányfelhőknek azokat ,a va7óságban a vén Veterán testvér-juhai azok egy szálig. De még nagyobb volt a Jankó gyönyörűsége, mikor délben a szépséges Marika vitt neki ebédet a delelőre. Jaj, talán még a boldogságos egekben sincs ilyen liliomfehér, szelíd bárány, aminő ez a lány! Ahogy messziről meglátta, előszedte furulyáját s gyönyörű, sirós-ropogós juhásznótákat futtatott végig ujjai a'att. Félt is, pirult is* mosolygott is Marika, mikor a fiúhoz ért. Tudta, hogy neki szól minden nóta, minden eleven, játékos trilla azon a feketére kopott kis furulyán. Jankó el sem húzta szájától a furulyát, csak barna szemeivel intett hálásan, melegen, hoy: jól van, tedd le az én gyepes, nagy adatomra az ebédet, én csak nézlek és nó'ázom addig, mig itt vagy, mert, ha látlak, bűbájos nóta-rügyek pattognak a leikeimben. Marika a zöld pázsiton szétterítette a piros- csikos fehérkendőt, rárakta az ételt, kanalat, kenyeret, aztán maga is leült a fűbe s úgy hallgatta a legényt Másnap már kivallotta Marika, hogy neki is van nótája. El is dalolta halkan, tanitgatva, javítgatva a furulya szólását. Harmadnap pedig már, tudja isten, hogyan, összeftigyogoU a szemük. , Hej, Jankónak, a törött orrú Jankónak, Tupi Jankónak jutott-e eszébe valaha, hogy ő, a szegény, csúf bojtárlegény szerelembe zavarhat egy gazdag bacsó-lányt! Minden szerelmes ügyetlen, szeles, vigyázatlan és éhes; éhes a pillanatokra, mik a kárhozatot hozzák. Jankóék meg különösen ügyetlenek voltak. Egy bacsóbojtár, a szabad mezőn, hol fák, bokrok nélkül az egész végtelen határon szabadon nevetgél az árulkodó naosurir. hová rejtőzzön, hová húzódjon szerelmével? Ott simul c az arcuk, ott borul! csókra az ajkuk, ahol egymásra találtak. És minden délben egymásra találtak. Az öregek gyanút fog'ak, álmatlan éjs"1' kon egymásunk panaszkodtak: Marika napróinapra később jön meg az ételhordósból, na prolii a pra csinosabban öltözködik és na pró!-napra pirosabb az ajka, ragyogóbb, könnyesebb a szeme. Hej, a két igéző, fekete-kék szeme! Azokban még este is harmatos napfény és virágviritás csillog. Tizennyolcéves, erős, pirosvérü, idomos leány, bolond ózhatnék ja van. Hát bolondozzon! De ne egy törtorru országcsufjával, ne Tupi Jankóval, ne egy hányt-vetett, küldd ki-hivd be bacsóbojtárral! Kétszáz világszép jubra akad még nyalkább, tisztességesebb, nevesebb, módosabb legény is! Az öreg Veterán féltette a leányát Utána lesett. De lesni sem kellett. Messziről látta, hogy szilcrázó arany-fátyollal köti őket egymáshoz a melegen lihegő napsugár. Éa csodálatosképen aranyos köd szitált a két gyerek körül, a juhnyá- jon, a pusztán, az egész határon. Nem jó ezt öregnek nézni sem! Marikának arcán, mikor hazajött, vérpiros hevület bizonykodott az öreg igazsága mellett. Veterán estig csak a pipáját szívta. Pásztor- ember, ba nagyritkán felverik a vérét, se káromlás, se kés után nem kap, csak pipál. Egész élete az ég alatt teiik: is'eni nyugtaimat szed magába a szabad mezó csendjében. Ettől a nyugalomtól boltig meg nem szabadul. Este kivette szájából a forró pipát s odaszólt az asszonynak: — Anyjuk, tömd meg a tarisznyát holmival. Korán reggel nagy útra indulok. Láss el egy hétrevalóval. — Egy hétre? Hová mennél ilyen melegben? összeaszik minden a tarisznyában. A szalonna meg kicsorog. — Mennem kell bacsóbojtárért- E nem nekünk való. Marikára rá sem mordul* az öreg, de ebből a négy kurta szóból megértett a leány mindent- Jaj, jaj! elkergetik a szegény Jankót! Pedig az ő szerelmes szivét mégöli a sóvárgás az után a drága, csúf legény után. Ebből a bánatos éjszakából úgy virradt meg Marika, ahogy lefeküdt. Csak az arca volt halványabb és a szemehéja véresőbb. Az öreg reggel nyakába akasztotta tarisznyáját, kezébe vette résfejü jubás:..bo'ját s ment az aranyverte utón messze, messze hidegebb, csúnyább brióséba;tár után... (Vége köv.) %
