Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-13 / 86. (1420.) szám

8

Mőí^észetiropalok

fim<—i ag i — ...............

Hozzászó

lás képzőművészetünk válságához

— A Kazinczy-Társaság nyilatkozata —

A Kazinczy Társaság elnöksége a következő nyilatkozat közlésére kérte fel szerkesztőségünket:

A Kassai Újság április 2. számában „A Szlo- venszkói Képzőművészek Egyesülete elnöksége" aláírással a fenti címmel egy cikk jelent meg, ebben a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete elnöksége a Kazinczy Társaságét is belevonja azon hírlapi polémiába, mely egyrészről a SzKE-ben helyet foglaló művészek, Gwerck Ödön és Tichy Kálmán, másrészről a SzKE igazgatója, Flache Gyula közt lefolyt s melybe két a SzKE-en kívülálló keletszlovenszkói művész is beleszólt a K. U. március 9-iki számában s a belső tagok részéről megnyilvánuló bizalmatlanságot a SzKE vezetősége iránt s a kemény kritikát, melyet, — ismétlem, — a belső tagok gyakoroltak a SzKE szelleme és vezetése fölött, magukévá tették.

A Kazinczy Társaság a vita folyamán teljesen tartózkodó álláspontot foglalt el, mert úgy vélte, hogy a kirobbant elégületlensóg teljesen a SzKE belső ügye, melyet magának kell kitisztálnia. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az ügyben teljesen érdektelen lett volna, hiszen a Kazinczy Társaság, mint jóváhagyott alapszabályokkal bíró egyesület, ha csak részben is, szintén képzőművészen egyesület s igy nem lehet közömbös előtte az, hogy a pár excellence és országos jellegű SzKE hogy működik a szlovenszkói képzőművészet fejlesztése érdekében.

De a testvéregyesület iránti loyalitásból nem akart beleszé'ni az éles vitába se pro, se kontra, mert nem akarta még jobban keverni a csávát s evvel esetleg hátráltatni azt, hogy a tagok részéről megnyilvánuló elégedetlenség, melyet letagadni nem lehet a mely tudíunkkal eliminálva ma sincsen a SzK-ben magában simuljon el.

Hogy most mégis állást foglalunk ez ügyben, annak oka kizárólag az, hogy a SzKE elnöksége aláírásával megjelent cikk azt egyenesen provo- ká’ja. Mert, — bár a kérdéses március 9-iki cikket úgy Halász-Hradil Elemér, mint a többi hat művész nem mint a Kazinczy Társa ág képzőművészeti szakosz'ályának elnöke, illetve tagjai írták alá, de mint magánemberek s igy a SzKE részéről a Kazinczy Társaságnak a vitába való belevo- nása teljesen érthetetlen, — ha a SzKE magánemberek privát véleményét a KT utján, mint annak tagjaiét, akarja elhallgattatni, úgy* jogunk van, sőt kötelességünk is a megtámadottakat, ha igazságukról meggyőződtünk, megvédelmezni is.

Egy egyesület működése fölött kritikát gyakorolni mindenkinek joga van, nemcsak az- egyesü- lőziefett adatok alapján ezt megtették egy képzőművészek, — (hogy a SzKE előtt „teljesen ismeretlenek", az nem a művészekre diffamáló,' de az Egyesületre magára, mely a szervezés megkezdése előtt annyi fáradságot sem vett magának, hogy Szlovenszkó összes képzőművészeit kataszterbe foglalja s megismerje), — a belső tagok által szel- Eőzítet.et’t adatod-: alapján ezt megtették egy képző- művészeti egyesülettel szemben, egyáltalában nem minősíthető „szokatlan módnak", „felelőtlen meg- •nyila'kozásnak" és „illetéktelennek".

Legyen szabad azonban, — ha már bíráknak szólított fel a SzKE, „az igazság elve alapján" — először rekapitulálnunk a hét művész cikkének tartalmát. Megál’apitja a cikk, hogy a SzKE-ben mindösszelő—16 müvésztag van, addig rajta kívülálló van legalább 40, hogy az Egyesület öt év alatt körülbelül 100.000 koronára rugó szubvencióval nem tudott a szlovenszkói képzőművészet egyetemének hatékonyan segítségére lenni, hogy az Egyesület, bár országos jellegű, országos jelentőségűvé nem tudta kinőni magát, bár erre minden mód és eszköz a rendelkezésére állt, — hogy az Egyesület nemcsak, hogy pozitív eredményt nem ért el a temérdek pénzzel, de ennek elköltésén felül súlyos adósságokkal küzd. — hogy az Egyesület ügyvezetésével maguk az Egyesület tagjai sincsenek megelégedve. S ebből a sok hibának megállapításából vonja le következtetésképpen az egyesületet reorganizálásának szükségét, hogy minden művész tényleg oltalmat találjon benne s hogy munkája kulturmunka legyen.

Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a fenti súlyos vádakat sem Flache Gyulának a vita folyamán leadott védekezései nem döntötték meg, •sem a SzKE elnökségének legutóbbi nyilatkozata avval az egyszerű kijelentéssel, hogy „a közvélemény velünk foglalkozó állításai kivétel nélkül valótlanok", nem tudja megcáfolni.

Mert: az, hogy a szlovenszkói művészek többsége nincs bent az általános szlovenszkói jellegre 3zámot +artó egyesületben, ez igazság.

Hogy az Egyesület gazdálkodása legalább is könnyelmű volt, hiszen a lapokban is közölt 1926. évi zárszámadás közel 24.000 K deficittel zárult, ez igazság.

Hogy a SzKE, ami a működési körét és pártoló testűtekét illeti, teljesen lokális jellegű, s igy „Szlovenszkói" jelzőjét eddig ki nem érdemelte,

ez igazság.

Hogy az egyesületi tagok körében ma is megvan még az el égül ellenség, ez igazság.

Miben á'litott tehát valótlanságot a „Hozzászólást" aláíró hét művész? És ezek alapján képzőművészek részéről nem teljesen jogos-e az a kívánság, még ha nincsenek is bent a SzKE-ben, hogy az egyetlen, kizárólag képzőművészettel foglalkozó egyesület rekonstruálod jók?

igaza van a SzKE rlnekségének abban, hogy az Egyesületben nem lévő tagoknak joguk van

oda belépni s nem hisszük, hogy a képzőművészek, akik nagyonis hiányát érzik egy az érdekeiket mindenben képviselő Egyesületnek, ne lépnének abba be, ha garanciát látnának az Egyesület vezetőségében arra, hogy a belépésük tényleg erkölcsi és anyagi javukra szolgálna s hogy az ő belépésük elősegítené azt a tisztulási folyamatot, melyre a sz’ovenszkói képzőművészetnek, de magának a SzKE-nek is föltétlenül szüksége lenne.

Ha a szlovenszkói művészek túlnyomó többsége nem lépett be az egyesületbe, annak két oka lehet, vagy az Egyesület nem kereste fel őket s így azok az Egyesületről tudomást nem vehettek, vagy bizalmat’anok voltak vele szemben akkor, mikor a vita folyamán, melyet — ismét le kell szögeznünk — a belső tagok kezdtek el, — nem a legkedvezőbb színben ismerték meg. Mindkét esetben nem a kivülmaradt művészek, de az Egyesület a hibás.

Mindezek után, a legnagyobb sajnálatunkra, ninc3 módjában a Kazinczy Társaságnak, hogy a maguk s nem a Társaság nevében nyilatkozó művészeket elhaTgattassa, amint a SzKE elnöksége kivánná, sőt, semmi oka nincs arra, hogy Képzőművészeti Szakosztályának elnökét s a „Hozzászólást" aláíró többi tagjait cserben hagyja. — Eljárásukat minden tekin.'etben korrektnek és tisz'a, igaz szándékúnak találja s velük teljes szolidaritást vállal.'

Evvel a nyiVkozattal, mellyel müvésztagjait védelmébe veszi a Társaság, nem akarja az amúgy is kiélezett helyzetet még jobban elmérgesiíeni. Ez nem lehet célja egy kulturegyesületnek, melynek feladata Szlovenszkó kulturéletében a békés együttműködést megteremteni vagy elősegíteni. Mivel Szlovenszkó majd minden művésze, — a SzKE tagjai is jórészt, — egyúttal a KT-nak is tagjai, a Kazinczy Társaság a béke s a helyzet tisztázása érdekében ezennel fölajánlja a szolgálatát. Javaslatunk az lenne, hogy minden képző- művészettel foglalkozó kulturegyesület (a Jókai egyesület, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyesület, a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete és a Kazinczy Társaság) küldjön ki egy-egy művész- tagot egy közös ankétra, mely az elmérgesedett ügyet szanálja. — Természetes, hogy a SzKE belső ügyébe nem akarna ez az ankét beavatkozni — ha a SzKE a helyzetével meg van elégedve, az az ő dolga, — de föltétlenül tisztázandó lenne a SzKE helyzete a többi miivészegyesülettel szemben, valamint Szlovenszkó közönségével szemben, mert az nem , egészséges helyzet, hogy a SzKE minden állami támogatást magának vindikál, abból a többi alapszabályszerűen dolgpzó művész- egyesület nem részesül, viszont a SzKE a támogatás mellett sem képes országos jelentőségűvé kifejlődni s egészséges képzőművészeti életet kifejleszteni. Nem az irigység beszél belőlünk, mert mi élünk és működünk a lehetőség határai közt, békében, minden külső támogatás nélkül is, de az igazság- és békeszeretet s a tiszta szándék vezet minket, hogy a szlovenszkói képzőművészet ügyét helyes irányba tereljük, ha a SzKE úgy akarja, vele, ha nem akarja, nélküle.

Kassa, 1927 április 8.

A Kazinczy Társaság vezetősége.

Móricz Zsigmond és Simonyi Mária Losoncon

Losonc, április 12.

(Saját tudósítónktól.) Móricz Zsigmond és Simonyi Mária szombaton este tartotta meg losonci előadását a városháza dísztermében. Soha nem tapasztalt érdeklődés előzte meg a müvész- pár megérkezését és az irodalmi estre szóló jegyek már napokkal előbb elkeltek mind. A nagyterem igy zsúfolásig megtelt, sőt igen sokan kintrekedtek, akik azután azzal kárpótolták magukat némileg, hogy Móricz könyveibe autogrammot kértek, amit a nagy irő készséggel teljesített is.

Az e3t azzal kezdődött, hogy Scherer Lajos tanár néhány közvetlen szóval kiemelte Móricz irodalmi jelentőségét, majd az est emlékére Losonc magyarsága nevében átnyújtott neki egy művészi kivitelű ezüstbabérkoszorut, amit az iró látható meglepetéssel és örömmel vett át.

Mikor Móricz Zsigmond elfoglalta az előadói asztalt, szűnni nem akaró, őszinte, meleg tapsvihar fogadta, amely után csöndben, hol komoly áhítattal, hol derült, jóízű kacajjal kisérték az iró minden szavát Különösen izzón hatottak az irodalmi csevegés formájában rajzolt képek Európa irodalmi életébőL „Az iró és az irás" címen adott szabadelőadása közvetlenségével még élvezetesebb volt Végül felolvasta „Két nemesállat" cimü jóizü, népiesen magyaros, a humor és csattané érceikkel bővelkedő novelláját. Szám nem maradt szárazon, az egészséges és finom humor, népies, de ízléssel kitermelt kómikum állandó derültséget keltett s a legmegátalkodottabb komolyságu pesszimista is annyit kacagott, mint még soha.

Simonyi Mária férje müveiből előadta a Bán- hidy Mária c. balladát, Az elhagyott Psyche részletet az „Ámor és Psyche" mesejátékból és „Miüt a mezőnek virágai" cimü népies költeményt. Az előbbiekben a drámai és tragikus hangot, jj.ző levegőt varázsolta, a hallgatóság elé bársonyos, csengő hangjával, az utóbbiban a falu zengő magyarságát, mély érzéseit csillogtatta. A halijaié-j

1927 április 13, Mérőn.

ság szűnni nem akaró tapsviharral, számtalan kitörő ovációban részesítette a két művészt. Simonyi Máriának Losonc magyar hölgyei nevében igen szép virágcsokrot nyújtott át Chlumeczky Bözsi.

A magas színvonalú irodalmi estet egy elő nem készített barátságos összejövetel követte a Kalmár-vendéglőben, ahová a müvészpár vacsorázni menü Móriczók tisztelői nagy számban gyülekeztek ott össze, ahol Sörös Béla ref. lelkész, Simándy Pál és Somos Elemér mondottak magas számyalásu pohárköszöntőket, amelyek után a jelenvolt fiatalság táncra perdült és járta a késő hajnali órákig.

A magyar akadémikusok igazán nagy kultur- hivatást végeztek, amikor az elárvult magyar vá/- rosokba elhozzák a magyar irás hivatottjait, akik pezsgő életet keltenek mindenfelé és áldásos esőt hullajtanak az elalélt, sivatagba szikkadt magyarság lelkére.

Móricz Zsigmond és Simonyi Mária losonci szereplése még sokáig, igen soká fog élni a losonciak lelkében.

* (A Jókai Egyesület tavaszi tárlata.) Komáromi tudósítónk jelenti: A Jókai Egyesület széprpüvészeti osztálya husvét első ünnepén nyitja meg tavaszi kiállítását, melyen nemcsak a komáromi művészgárda vesz részt, hanem számosán Szlovenszkó müvészei közül. Megjelenne^ azok a komáromi művészek is, akik Budapesten vagy más fővárosban folytatják művészi tanulmányaikat A kiállitáson résztvesz Berecz Gyula komáromi szobrász is, aki azután Olaszországba utazik tanulmányútra. A kiállítás rendezésén Harmos Károly vezetése alatt Lenhardt György, Nagy Márton és Berecz Gyula fáradoznak.

* (A Mi Lapunk) áprilisi száma a napokban jelent meg. A friss és nagy gonddal összeállított ifjúsági lap e legújabb számából kiemeljük a vezető helyen lévő Reményik Sándor költeményét (Egy eszme indul), Egri Viktor, a jeles szlovenszkói magyar prózairó „A matróz" cimü novelláját, Szalatnai Rezső versét (Alázatos vers a Názáreti Jézusról). Mátrai Guidó ebben a számban fejezi be „Fiuk a Hányban" cimü érdekfe- szitő diákregényét, melyről Móricz Zsigmond, a mai magyar szépírás első mestere kijelentette, hogy oly jó ifjúsági elbeszélést, mint Mátrai regényét, Bródy Sándor „Egri diákok“-ja óta nem olvasott Igen érdekesen foglalta cikkbe Beethoven életének egy-egy jellemző vonását Karle Sándor (Apróságok Beethoven életéről). Bro- gyányi Kálmán Pozsony múltjáról irt cikket élvezetes, áttekintő stílusban, Pozsony múltjából vett képekkel illusztrálva azt Arady Zsolt, ölvedi László és Klimits Lajos versei, Limbacher Rezső lendületes szavai a falusi regősmozgalomró! egészítik ki a lap irodalmi résiét. A „Cserkészet" rovatában beszámolót találunk a komáromi Jókai cserkészcsapat és a pozsonyi Kiskárpitok cserkészcsapat életéről. Az „Uj Könyvck"-ben Tichy Kálmán sajtó alatt levő könyvéről és Tóth Tihamér „A vallásos ifjú" cimü kétkötetes könyvéről kapunk ismertetést. Továbbá A Mi Lapunk pályázatainak eredménye számol be a 3 pályázatról. A Fakadó Rügyek rovata bő teret nyújt az ifjúsági szárnypróbálgatásoknak úgy versben, melyek megillető kritikában részesülnek, mint prózában is. A Hírek rovatában a bevezetőt a nemrég elhunyt pozsonyi örege;er- kész Lángh Tibor dr. emlékének szentelték. Továbbá a diák- és cserkészéletet érintő eseményekről jó tájékozást kapunk e rovatban. A Fejtörő rovat Csáder László szép fejlécével változatos és friss rejtvényekkel kedveskedik. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar ifjúság egytlen laoja: a Mi Lapunk ma már nívós és a szűk szlovenszkói határokat is túlnövő nevelő és egységesítő mentalitású ifjúsági folyóirat. Nem csak tükre a szlovenszkói magyar ifjúságnak, hanem szeme is, mely által lát és figyel. Határozott vonalú önálló fóruma, mely hosszú vajúdás után elérkezett oda, hogy felekezeti különbség nélkül végezze benső szellemi és külső formai, szervezkedési kibontakozását a közel négyezer szlovenszkói és ruszinszkói magyar középiskolai tanulónak. A lap megrendelhető: LuSenec-Losonc, Madachufea 11 sz. Scherer Lajos tanár-szeresztőnél. Prágában a Magyar Menzán, Pozsonyban Steiner és Szt. József könyvkereskedésekben.

xx Kinek kell Kis Brehm? A földbirtokosnak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, vadásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzőtikus országok bámulóiának stb. stb.

Mindenkit érdekel az

adóreform,

mely uj alapokra helyezi az adózást és uj eljárási módokat léptet majd életbe.

A Magyar Nemzeti Párt ,az adóreform törvényének megszavazása után kiadja könyvalakban

az

adóreform népszerű ismertetését

Akjk a könyvre igényt tartanak, jelentsék be szükségletüket a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalánál, Praha II., Panská 12., III.

Az árát a Magyar Nemzeti Párt az önköltségi árnak megfelelően szabja meg.

J>zinHÁzzF,rra

A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: A cár kurírja.

AD LÓN: A szent hegy.

URÁNIA: A mannequin.

TÁTRA: Novarro kadét. (Ramon Novarro). ELITE: A mannequin.

AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Hétfő: Vigyázz Harry, légy résen.

Kedd: Kohn és Kelly.

Szerda: A jálékfeleség és Utazás a föld körül,

Csi; örtök: Utazás a házasságba.

Nagypénteken: (Nincs előadás.)

Szombat: Ha a szerelem meghal.

Vasárnap: Trallala hercegnő.

Hétfő: Szálloda a házassághoz.

(*) Zathureczky Ede áttörő sikere Hollandiában. Zathureczky Ede, a kassai származású, ma már világmárkát jelentő fiatal hegedűművész, e télen tett'eleget katonakötelezettségének s igv ez a szezőn jóformán elveszett számára. Mindenesetre dicséretükre szolgál elöljáróinak, hogy szolgálati ideje alatt is ^"^délvt ad'ak neki, hogy, legalább egy szerződésbeli köte1PzoH-érrp-^1- tegyen. így jutói ki pár napra Hollandiába, ahol több filharmónikus koncerten szerepelt zenekar kísérettel. Sikere általános és nem mindennapi értékű volt. A Geldersche en Nymeegsche Courant hozzánk jutott március 18. száma, Hollandia egyik legelőkelőbb zenekritikusának, Jeanne Landré- nak tollából hoz egy oly elismerő kritikát, amelyet a művész büszkén tehet oda az olaszországi, amerikai, bécsi, budapesti babérai mellé. - A Mende’ssohn versenymű rövid, de igen találó ismertetése után kü’önösen azt emeli ki a kritika, hogy a fiatal művész hogyan tudta magát beleélni a mü hangulatába. „Mély bensőséggel és nagy hódolattal adta elő Zathureczky a mestermüvet, mely teljesen felolvadt a művészben, úgy tetszett, mintha egész lelkét betöltötte volna. A lélek he- gedüjátéka volt az. s a hallgalöság a lelkében annak visszhangját érezte meg. Az ilyen élvezetért a legnagyobb dicséret sem elég." A rövid, de nagysikerű turnénak különben abban is meglátszik az eredménye, hogy Zathureczky a jövő sze- zónra igen kedvező feltételű szerződést kapott Hollandia összes nagyvárosaiban rendezendő művészi körútra.

A szlovenszkói magyar színtársulat műsora KASSÁN:

Szerdán: Vigyázat, női szakasz.

Csütörtökön: Peer GynU

gSport^ .

Megkezdődött

a cseh aknamunka a Magyar Testnevelési Szövetség ellen

Prága, április 12.

Már régen hiányát éreztük annak a lecsépelt irredenta vádnak, amelyet a cseh sajtó évek óta minden egyes szlovenszkói és ruszinszkói magyar mozgalomnál felszínre hozott Ha ott lenn Szlo- venszkón bármily teljesen politikamentes, kulturális vagy sporttestület alakult, a cseh sajtó, kezdve a félhivatalostól egészen a kis délutáni és utolsó vidéki lapokig, mindjárt riadót fújt és hazaárulást látott az ilyen alakulatban. Az utolsó év politikai eseményei kissé elhallgattatták ezeket a rémlátomásokat és már-már azt hittük, hogy a belső Locarno nálunk is — ha nehezen is, de megvalósul. Úgy látszik azonban, hogy tévedtünk.

A köztársaság magyar sportéletében a konszolidáció egyik lényeges előrehaladását üdvözöltük a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség megalakulásában.

Ez a testület ugyanazt a célt vette fel programjába, mint a Ceskd Obec és német Hauptausschuss für Leibesübungcn.

Célja: Az összes sportágak feletti felsőbbséget képezni, keresni a kapcsolatot a futball és az atlétika, az úszás és a vívás stb. között, hogy a köztársaság magyar lakosságának testnevelése, az ifjúság sportolása egységes alapon, rendszeres, céltudatos és eredményes legyen. örültünk annak, amikor láttuk, hogy a MTSz vezetőségében a legnyugatibb Pozsonytól a legkeletibb Nagyszőlősig helyet foglalnak a közismert sportklubok és neves sportemberek.

Senkinek sem jutott eszébe ennek a szövetségnek megalakulásába bármilyen politikumot is belevinni. A szlovenszkói hatóságok, még az árgusszemmel figyelő szlovenszkói minisztérium sem tartotta indokoltnak, hogy ennek a nemes célú, tisztára sportszervezetnek megalakulása elé akadályokat gördítsen.

Prágában azonban mégis akadt lap, amely felelőtlen és magát talán magyarnak is nevező informátor adatai alapján, hatalmas cikkben azt Írja, hogy „a magyar irredentizmus Szlovenszkón egy testnevelési szövetség leple alatt ismét szervezkedik.“ A lap, amely ennek az alattomos és tendenciózus információnak teljes hitelt adott, a nemzeti szocialista pártból kizárt Stribmv exmi- niszter szócsöve: a Vecerni List. A kéthasábos cikk töbek között ezeket mondja: „1927 január 17-én megalakult Szlovenszkóban a Magyar Testnevelési Szövetség. Az ügy egészen ártalmatlan lenne, hogyha a szövetség élén nem állanának olyan emberek, akiknek a csehszlovák közlársasdg elleni ténykedésük nem volna közismert."1 ■■

%