Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-13 / 86. (1420.) szám

................... .........■ ■ hím rmmmmm*

63 millió font,

ázaz körülbelül tlz milliárd cseh korona az

angol államháztartás hiánya az elmúlt és a köt eljövendő költségvetési évben. 1926-ban a deficit 36>2 millió fontra rúgott s ebből az ösz- szegből a szomorú emlékezetű szénsztrájk 32 milliót jelentett. Valóban Churchill kincstárnok elszorult hangon beszélhetett tegnap az alsóház költségvetési vitájának megnyitó ülésén és elszorult szívvel jelenthette be, hogy ez a 36 millió font eddig a legnagyobb hiány, melyet az angol állam költségvetése a történelem folyamán egy békeévben fölmutathatott. A katasztrófa árnyéka lebeg az angol pénzügyek fölött, mondotta a miniszter tompán az ülésterem siri csöndjében s egyetlen képviselő, — sem ellenzéki, sem kormánypárti — nem kockáztatott meg egyetlen megjegyzést, mert Anglia, ez az impérium, mely emberemlékezet óta méltán fölismerte az egészséges financiák varázserejét, nos Anglia tényleg veszedelmes krízis előtt áll. Bennünk pedig szintén elhült a vér. Tudtuk, hogy Cook könnyelmű és eredménytelen sztrájkja, mely csak arra volt jó, hogy aláássa az angol jólétet és életboldogságot, óriási pörölycsapáskért hullott John Bull testére, de hogy ily arányúak a következmények, sohasem hittük volna. Nem szabad elfelejtenünk, hogy középeurópai szomorúságunkban állandóan úgy tekintettünk Nagy Britániára, mint a konstansság örök példájára, az egészséges, okos gazdálkodás bevehetetlen fellegvárára és ime - - most ez az Anglia is megismeri a költségvetési deficitek következményeit! Valahogy azt jelenti Churchill expozéja, hogy az egyetlen, aminek biztonságában Európában hittünk, a font, a zsinórmérték és a megnyugtató, szintén csütörtököt mondott, szétporladt, elszállt. Ha Szenvedtünk. azt mondtuk: elvégre jói megy .Angliának, általános baj nincs tehát, csak részlet- szerencsétlenség és esetleg mégis csak föl- küzdlietjük magunkat London nívójáig, ~■ de most látjuk: ez az Anglia sem áll biztosan.

Mi volt az oka Anglia le szegény e d és ének ? Két indok van: az egyik a mar említett sztrájk és minden, ami vele összefügg, a másik a háború következményekért fönmaradt sokféle adósság. Ez a második ok átmenetibb, ha nem is enyhébb. Tudnunk kell, hogy Anglia az egyetlen állam, amely lelkiismeretesen fizeti amerikai háborús tartozásait, 33 millió fontot évenkint és a rengeteg összeg fedezete-, ként a külföldről — német reparációk és francia, olasz, görög adósságtörlesztések fejében — 1926-ban például össze-vissza csak 17.5 millió fontot kapott Alig valaihivel többet, mint az Amerikába folyósitott összeg felét. Tgaz, hogy jövőre a reparációkból, meg a törlesztésekből várható jövedelem már 25 millió fontra emelkedik és igy a helyzet tetemesen megkönnyebbül, de az eddigi hiányon ez már nem sokat segít Churcill különben is bejelentette, hogy a jövő években uj adósságrenaejjó szerződés megkötése várható, ami szintén csak a nyomasztó krízis enyhítésére szolgálhat

A nagyobbik baj a belső tőke-munka ellentéte volt. Sehol nem intézhette sorsát cly szuverén szabadsággal a munkás, míi% Angliában- Csak persze ezok a nagyszerű munkás-1 törvények— melyeket mellesleg szólva szín- j tér- konzervatív uralom ho/ott — egy ténye-! zővel nem számoltak: bizonyos külső agitá-! dókkal. A munkástörvéuyek valahogy a munkások józan eszére épüllek s ez a józan ész Angliában azt mondta: „ha jól megy a dolgom és szabad vagyok, minden rendben van“. Rendben is volt, amig a uj tényező nem kezdett dolgozni, az az uj tényező, amely körülbelül ezt harsogta: nem a jólét és a szabadság a fő, hanem a hatalom és a „világ proletárjai egyesüljetek". Azaz a splerdid is-Jation széttörése. —Amint ezt az utóbbit projiciálták a szép angol munkástörvényekbe, akkor segítségükkel tényleg szét lehetett robbantani az angol államegységet, az angol rendet és jólétet. Sokáig nem hitte senki Angliában, hogy igy lesz, de a tavalyi szénsztrájk és következményei, rv’yekről most rántotta le a leplet az ijedtség merevségébe esett alsóház előtt Churchill, ezek a szörnyű, soha nem látott hiányok egyszerre bemutatták a helytelen szellemmel megtöltött angol munkástörvények vés 'edel- mes voltát. Jobban nem lehetett ad oculos de- mongtrandum. A belső bajon, ezeken a rossz irányban is fölhasználható munkástörvénye- ken segíteni kell é3 készül is már az uj angol szakszervezeti törvény, mely elsősorban a mostanihoz hasonló débacle szerű pénzügyi deficitek kikerülését kívánja elősegíteni.

Churchill mostani szomorú pillanataiban -fim csüggedt el és az adók emelésétől, az uj adók kiírásától 35—40 milliós bevétel emelkedést remél — s ezzel az összeggel az ezévi 3614, a jövő évi 18 és két múlva a 0 milliós deli eetet már kiegyensúlyozhatja. — Ezenkívül — o tempóra^o mores! — a közép2

7 április fS, szerda.

európai államok mintájára évi 50 millió fontos takarékossági intézkedéseket vezet be, leszállítja a pompát, törli a fölöslegeset és megnéz minden kiadandó garast- Tehát Anglia, ez a gazdag állati is, kénytelen takarékoskodni! Anglia is meg'smeri a krajcárokra beosztott életet, amelyet a kontinens államai már oly régóta magukénak vallhatnak. — Ezek után

azonban Churchill rendszabályainak mindenesetre meglesz az a kedvező eredménye, hogy az 1927—28-as angol költségvetés ugy-ahogy kigyensulyozódik s ha minden remélt jövedelem beérkezik, akkor 838 millió font bevétellel s 833 millió font kiadással zárul, ami utóvégre respektábilis teljesítmény, akár még Angliában is.

§Cr@ütár Masaryk eSienJelőltJa

Pozsony, április 12. A nemzeti demokrata Národuy Dennik egyik cikkében foglalkozik a köztársasági elnökválasztással és nyíltan állást foglal Masaryk jelenlegi elnökjelöltsége ellen. Az elnökválasztás — Írja a lap — minden egyes párt részére nagyon

komoly kérdés. Egyik párt sem mondhat le arról, hogy saját nézetét ne érvényesítse. Nem riaszthatják el ettől még a szocialista támadások sem. Aki nem vak, az láthatja, hogy a nemzeti demokraták egész pártja egységesen szolidáris Kramár személyével, nemcsak azért, mert ő az állami konstruktív munka legelső képviselője, mely munka szolgálatában töltötte egész életét.

A Národny Dennik ezen cikkéből világosan .kitűnik, hogy a nemzeti demokraták Kramárt akarják Masarykkal szemben jelöltetni.

Hodisas

„A polgár § többség lobban babáit, mint akármelyik elődje”

üz iskolait gyl Rsiniszfes6 feiiünő beszéde Pozsonyban — „Senki sem

pö£o!baia!laft“ — & Stö^ák megsértődött Hodzsa beszéde miatt

Prága, április 12. Az agrárius párt. szombaton tanácskozást folytatott Pozsonyban, amely tanácskozáson Hodzsa Milán dr. iskolaügyi miniszter feltünéstkelt.ő politikai helyzetjelentést tett. Beszédében többek közöli rámutatott arra, hogy Csehszlovákiában átlag sokkal jobb a helyzet és nagyobb a rend, mint más országokban. .Ahol régebben bajok voltak, most rend van, ahol régebben visszaesés volt, most haladás mutatkozik, ahol gazdasági krízis fenyegetett, ott a termelés növekszik és jólét s konszólidáció uralkodik.

Ha még másfél évvel ezelőtt, kezdtünk volna a mai konszolidációs munkához, úgy ez nem sikerült volna. Velünk szemben

három millió német, tehát az összlakos- sásmak majdnem egy negyede állott egységes frontban a csehszlovák állammal szemben.

Szloyénszkón pedig a szlovákoknak több mint a fele fel volt bujtatva a csehszlovák állam ellen. A gazdásági helyzetünk is kétségbeejtő volt Nemcsak a mezőgazdaság, hanem az ipát, a kereskedelem, sőt az intelligencia is sokat szenvedett a gazdasági válság miatt Ilyen viszonyok között arra törekedtünk, hogy legalább részben mentsük meg, ami menthető. A választások után kitűnt, hogy a régi parlamenti helyzet nem tartható tovább. Tárgyalni kezdtünk a szlovák nép- j párttal.

— Én magam — mondta Hodzsa — mindig az együttműködés mellett voltam, jóllehet abban az időben a nemzeti demokraták

nagy ágyúval támadtak engem; ^visszalépésemet követelték, mert bennem látták az akadályt, aki miatt a ludákok nem léphetnek be a kormányba. A régi nemzeti koalíció idejében minden egyes koalíciós párt azt gondolta magáról, hogy pótolhatatlan. Különösen a szocialisták voltak ezen a véleményen. Most azonban bebizonyosodott, hogy

senki sem pótolhatatlan. Megtaláltuk az ui többséget s amint az ui többség bemutatkozott. megszűnt a diktátum és az oktroj rendszere.

Az uj íöbbség elsősorban a legszükségesebb és főleg gazdasági kérdések rendezését tűzte ki céljául. Ilyenek voltak az agrárvámok, a tisztviselők fizetése, a kongruatör- vény. Igyekeztünk úgy dolgozni, hogy úgy a németek, mint a szlovák néppártok is példát lássanak arra, mit jelent az államot szolgálni.

Egyetlen politikai párt sem uzsora zhat- ia ki az államot és ha ezt bármelyik megpróbálná, abban a pillanatban megszűnik kormánypártnak lenni. Az ni kormány és az ui többség jobban bevált, mint akármelyik elődje.

Az égjük nagy kérdést a másik után intézte elA miniszter ezután a közigazgatási reformról nyilatkozott és megállapította, hogy már nagyon sokat vitatkoztunk arról, vájjon a megyerendszer, vagy pedig az országos rendszer a jobbik? Egészen mindegy, hogy a közületet megyéknek vagy országnak nevezik. A mezőgazdaságot, ipart, a kereskedelmet az elnevezés eg-általában irm érdekli. Amikor a megyéket akartuk, akkor is kívántuk a megyeszövetséget, hogy Szloven- szkő ©gy közigazgatási egységet képezzen. A régi koalíció alatt számtalanszor követeltük a megyeszövetség megalakítását és a megyerendszer bevezetését a történelmi országokban.

A nemzeti koalíció, amelyben a szocialista pártoknak döntöszaruk volt. nem tudta ezt a kérdést rendezni, amint más kérdésekben is tehetetlen volt.

S ezt a nagy kérdést is csak az uj többség tudja elintézni.

A Slovák féltékenykedik Hodzsára

A szlovák néppárti Slovák igen éles támadást intéz Hodzsa ellen fenti beszéde miatt. Többek között ezeket írja: Ma még nem ismerjük Hodzsa beszédének egész tartalmát, de már most üzenjük a miniszter urnák, hogy ha csak azért jött Pozsonyba, hogy hangulatot keltsen a szlovák néppárt ellen, kár volt ide fáradnia. Ugylátszik, hogy a miniszter ur még nem éke magát bele az uj helyzetbe és elfelejti, hogy a mai kormányban a ludákok is bent vannak, a legnagyobb párt Szlovenszkón és mint ilyennek a szlovák ügyekben döntő szóval kell hogy bírjon. Ez úgy is lesz, akár tetszik a miniszter urnák, akár nem.

, i i—■iiiibmI Hinni———* 1 —■■■.»

A belügyminisztérium a cigánykérdés elintézésére készül

Prága, április 12. Az utóbbi időben egy- 5 re több panasz érkezik a belügyminisztérium- ! hoz a c gánybandák garázdálkodásai miatt | Már a politikai pártok is komolyan követelik a cigánykérdés rendezését és főleg arra mutatnak rá, hogy a tarthatatlan helyzeten csakis szigorú közigazgatási intézkedésekkel lehet segíteni. A belügyminisztérium e panaszok nyomására rendkívüli intézkedéseket terve-/, amelynek kereteit eddig még nem állapit- tották meg. A minisztérium általában nem akar radikális eszközökhöz nyúlni s alapul a bajor- és franciaországi intézkedéseket veszi, ahol a cigánybandákat külön ellenőrzés és különleges előírások alá vetették- A belügyminisztérium eddig még kezdeményező javaslatot nem dolgozott ki ugyan, de elsősorban arra fog törekedni, hogy Ősszeiratja a cigányokat, sőt azzal a tervvel is foglalkozik, hogy bizonyos községekben koncentrál tatja őket, ahol erős ellenőrzés alatt lesznek. A belügyminisztérium közbiztonsági osztálya abból indul kb hogy a cigánybandák nagyrészt kulturátian elemekből állanak, akikkel szemben a rendes közbiztosnági intézkedések nem kié1égi- tőek- Arról is szó van, hogy cigány munkásko- Icniákat létesítenek s azokat állami földbirtokokon fogják foglalkoztatni.

xx A Brehm: Az állatok világa, nemcsak tudományt ad, hanem magát az életet, ezért vegye meg.

G. K. Chesterton

Bfowo páter ujalsb esetei

— Helyes — válaszolt a pap. — Kinézne az ablakon. Ez az egész eset. Szomorú eset, de megtörtént — és utóvégre sok enyhítő körülmény van.

— De hogy gyilkolhatták meg, ha pusztán csak kinézett az ablakon? — kérdezte Alboin. — Nem esett ki, különben megtaláltuk volna az utcán.

— Nem — felelte Brown páter halion. — Nem esett — emelkedett!

A hang úgy hallatszott, mint a gongütés, súlyosan, sorsszerűén. A pap nyugodtan folytatta.

— Emelkedett, de nem szárnyakon, nem a szent vagy a bukott angyalok válla in. Egy hosszú kötél végén húzták föl, azon, amelyet a kertben láttunk — egyszerűen hurkot dobtak a nyakára, amint kidugta a femjét. Emlékszik még Wilsonra, az óriás erejű, nagy szolgára, míg Wynd oly kicsiny és ^unnyü volt, mint a veréb? Nem ment Wilson az emeletre a röpiratért, abba a szobába, mely telistől© volt kőtelekkel összekötözött csomagokkal? Látták azóta Wilsont? Nem hiszem,

— Azt akarja mondani, hogy Wilson kihalászta az ablakból, mint a pisztrángot? — kérdezte a titkár.

— Igen —- és azután az ellenkező ablakból leengedte a parkba, ahol a harmadik bűntárs fölkötötte a fára. Ne felejtsék el, hogy az utca állandóan üres volt, hogy a tűzfalon nincs ablak és hogy Öt perccel azután, miután az ir elsütötte pisztolyát, mindennek

vége volt. Persze három ember vett részt — eltalálják, kik voltak?

Mindnyájan a dísztelen, négyszögü ablakra és a mögötte álló falra meredtek. Stnki sem felelt.

— Különben — folytatta Brown páter — nem teszek szemrehányást, amiért rögtön természetfölötti erőkre gondoltak Az ok érthető. Önök megesküdtek, hogy keményre- főtt materialisták lesznek, de a valóságban a hit legszélén egyensúlyoztak, akármilyen hit ■legszélén. Sokezer ember van ma ebben az állapotban, de nem nagy öröm ezen az éles és kényelmetlen szélen ülni. Nem nyughalunk addig, amig valamiben nem hiszünk, ezért szemlélte végig oly pontosan Vandam ur az összes uj vallást, ezért idézi Alboin ur a lélegzésről szóló uj vallásnak igazolásaként a Szontirást és ezért háborodik fel Fenner ur azon az istenen, akit tagad. Természetes dolog, hogy az ember csak természettőlötűben hisz. Természetes okokat keresni sohasem tűnik természetesnek. És ámbár csak a legkisebb lökésre volt szükség, hogy a szélen át odalendiüljenek a természetfőlöttibe, az esetnek alapja mégis a lehető legtermészetesebb volt. Nemcsak természetes, de szinte természetellenesen egyszerű. Azt hiszem, még soha ilyen egyszerű eset elő nem fordult

Fenner nevetett, majd Összeráncolta a homlokát

— Egyet még mindig nem érteik — mondotta. — Ha tényleg Wilson tette, hogy alkalmazhatott Wynd ilyen embert bizalmas szolgának? Hogy ölhette meg az, akit. évek óta mindennap látott? Hiszen híres volt éleslátásáról és emberismeretéről.

Brown páter esernyőjével a földre csapott, oly hevesen, mint csak nagyon ritkán szokta.

— Igenis — válaszolt csaknem dühösen. — Éppen ezért Ölték meg. Megölték, mert bírálta az embereket és Ítélkezett fölöttük.

Rámeredtek, de a pap folytatta, mintha senki sem volna jelen:

— Milyen ember az ember, hogy birö lehet az emberek fölött? — kérdezte. — A három gyilkos a három útonálló volt, akik egyszer előtte állottak és Wynd gyorsan szétosztotta őket, az egyiket jobbra küldte, a másikat balra, mintha nem lett volna joguk az udvariasság köpenyére, a bizalom lassú növekedésére, barátaik szabad megválasztására. Húsz évig nem felejtették el a keserűséget, amelyet Wynd mélységes sértése okozott bennük, amikor azt a merészséget követte el, hogy egyetlen pillanat alatt' kérésziül akart látni rajtuk.

— Igen — mondta a titkár —, értem és azt Is tudom, miért ért ön annyit, Brown páter.

— Vigyen el az ördög, ha értem — kiáltott a nyugatról jött heves ur. — Wilson és az ir előttem két közönséges gonosztevő marad, aki eltette láb alól a jótevőjét. Az én erkölcsömben — akár vallásos erkölcs az, akár másféle — nincs hely ily véres és sötét gazemberek számára

— Bizonyára véres és sötét gyilkosok voltak — szólt Fenner nyugodtan. — Nem is akarom őket védeni. De azt hiszem, Brown páter kötelessége mindenkiért imádkozni, még olyan emberért is, mint...

— Igen — helyeselt Brown páter. — Minden emberért imádkoznom .kell. még olyan emberért is, mint amilyen Warren Wynd volt.- Vége -