Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-05 / 53. (1387.) szám
^RK<^:/V\^iíaR-HIlUiAe H»27 má r cl 4* $ *z'>?«.! : íztíCCjJjJj'Ali, u t. .rxm Egy tátrai idill utóhullámzása a prágai polgári törvényszék előtt Airúkor a száUodaszámlir. a férj címére érheti k — Ccaládi csendélet portréval, megfufamo- dással és kártérítési pörrel fűszerezve Ólai* jiuníeáuy, aki Mussaím képét * fülbe* valóján hordja, Lábszépségverseny ttűn Prágában, szép és kevésbé szép női lábak versenye a „köztársaság legszebb lábai“ eim elnyeréséért. Gazellalábak, vasvádlik, őzikebokák és párnái lábikrák sorakoznak föl a Slribrny lapjának ötödik oldalán négyhasábosan, sorszámmal ellátva, mint ahogy az egyéb champion-ver- tenyékben is szokásos és Prága népe szorgalmasan vásárolja a Fond élni Lislet, amelyről eddig csak a kofák tudlak valamit, kik fonlszámra vehették a megjelenés utáni harrnad-negyednapon sajtok és egyebek csomagolására. De most már az urlasszonyok is kiváncsiak rá, meri nagylilok- iban ők is részt akarnak venni a kissé pikáns versenyben, vagy pedig legalább otthon, versenyen kívül, a saját tükrük előtt hasonulják össze magukat a már kiklisézett és többnyire barokk- ctilusu cseh lábszépségekkel. A fiatalemberek is veszik a, lapot, mert... mert, hölgyeim és uraim, ehhez nem i? kell különösebb indokolás és magyarázat. A férjek ugyancsak megveszne, mert az asszonyaik úgy kívánják, no és ha az asszonyok megkívánják, próbálják meg a férjek meg nem venni. Egyszóval Slribrny lapja egyszeriben a legolvasottabb lapok egyike lett Prágában. Különben az egész dolog nem nagyon veszélyes. Igaz ugyan, hogy a versenyző lábacskák, illetve lábak, sőt lábságok a képeken valamicskével hosszabbak, mint ahol a térdszalagrend hölgykeresztjeit szokás viselni, (ha vannak ilyenek), azonban, — hogy enyhébben fejezzem ki magam, — mégsem érik el a harisnya után következő ruhafolytonossági hiányt, úgyhogy az er- fcölcsrendészek hiába rakják föl a fekete pápa- szemel, nincs baj, a szoknyát nem látni, a klisé rövidebbre tan metszve. így hál a káposzta is megmarad és a kecskék, a jó öreg kecskék is olvashatják a lapot, kivághatják a szokványos sza- vasókuponokal és szavazhatnak, ha nekik úgy tetszik, as első számú pályázóra, kiről azt is ki lehet találni, hogy as egy ismert varietéprimadonna, akit Piríkovának hívnak, játszik itt és itt, kiváló program, elsőrangú kiszolgálás. Mert aki az olvasók közül a hat kép közül kitalálja, hogy éppen ez as első szám képviseli a kérdéses művésznő deli alakjának a földhöz közelebb eső felél, vagy legalább is a hét-ötödét, az n. lap szer- keszlőségéiől két jegyet nyerhet a varietébe és olt eredetiben megbámulhatja azt a bizonyos két-ölődöt és egyidejűleg egy fla.ska borral tetézett ingyenvacsorára kap további kupont és való- J&lnülcg a művésznő társaságában fogyaszthatja jel, — persze már a saját tárcája terhére, — a további pezsgőket. Azt elfelejtettem előre jelezni, hogy as egész versenyzési hecc ennek dacára szigorúan titkos intézmény s ez az első számú tipp egyedül csak az én sezmélyes föltevésem, de hál, énistenem, ki ne ismerné föl öl pár bocika- •jámborságu cseh láb melleit egy kihívó lábtech- nikáju táncosnő bokorugró lábikráit, ki ne venné észre, hogy az öt fekete, cipő mellett az a bizonyos merész ivelésü fehér és legmagasabb sarkú hatodik a tulajdonképpeni reklámcikk, ez ama bizonyos Piriková Piri cipellőjének a sarka. Ennyit a legjámborabb nyárspolgár is első szem- pillantásra eltalál. Hétfőn közti i-s már a lap a megfejtést, meglátjuk, jó volt-e a tippem, jó nyársvolgár vagyok-e? Különben az egész hecc nem érdekel. Legkevésbé a Fondélni List. Úgyis tudom, reklám oz egész. Reklám Pirikovdmk, reklám Slribrny- nek, reklám a Faiul, el ni Lislnck, reklám a kél hé’- múlva megjelenő Veösrni Listnek, amelyik szintén a Stribrnyé. és amely g Pondelni Z/httfíl ál fogja venni a lábikraverseny további mindennapos közlését és első számában közölni, fogja a kiosztandó dijak számát, valamint n szavazás eredményét előre eltaláló olvasók jutalmait, — megvehető minden utcasarkon, ára húsz fillér,— mi közöm az egészhez? Egyébként is meg vagyok győződve, hogy mégis más fogja kapni as első dijai, mint akire én szavaznék, fis ez nagy igazságtalanság lesz, ’nmifj illenék ellensúlyozni holmi szavazó szelvények beküldésével. De azért elvből nem érdekel, legföljebb annyira, ml lesz az első számú tippem- mól? Hátha én nyerem meg a varieté,jegyet ven csorústul együtt? Mari ez az első szám nem is ,lehet olyan csúf. Ami szép, az részletekben is tzép. S aki részletekben szén, egészben is szép \ehet. Hm. leírtam most, ezt az első számú ho- ityví tippel s most már a. kíváncsiság nem enged. Meg kell vennem azt a legközelebbi Pondelni Lislet. Meri a szavazószelvényt már be- küldtcm. (—). Prága, március 4 A prágai polgári törvényszék érdekes kereset ügyében tanácskozott máma. Az eset Prágában vette kezdetét, az egyik közismert, előkelő barban. A harkámő őnagysága nagy társaság központjában egy őszi éjszakán a bárban ütötte agyon az idejét Vígan hódolt Terpszi- chore szenvedélyének és igen kecsesen lejtette a charlestont, a black bottomot, no meg a bluest Egyik ismerőse bemutatta őnagyságának a divatos és ismert nevű akadémiai festőt, akiről köztudomású Prágában, hogy igen nagy népszerűségnek örvend a nők körében és az előkelő hölgyek szinte versenyeznek abban, ki tudja lefoglalni a maga számára a mestert. őnagysága nagyon örült a kedvező alkalomnak, hogy megismerkedhetett a népszerű művésszel, aki hírét nem annyira pikturákiak, mint a nők körében elért sikereinek köszönheti és még azon az éjszaka megkezdődött a fiirt, amely azután súlyos bonyadalmakra vezetett. őnagysága néhány hét múlva növekvő idegességről, állandó fejfájásról és rossjullét- ről panaszkodott urának. Égy jól nevelt férj, különösen ha dúsgazdag bankár is az illető, mit tesz ilyenkor? Konzultál a híres ideggyógyászokkal, akik természetesen sürgős levegőváltozást ajánlanak, mint ami múlhatatlanul szükséges őnagysága megrongált egészségének helyreállításához. így a Tátrában állapodtak meg és a bankár egy borongás novemberi este kikísérte őnagyságát a kassai gyorshoz, gondosan elhelyezte egy elsőosztályu hálókocsiban, aztán gyöngéd csókot nyomott a homlokára. — Aztán csak vigyázz magadra, vigyázz az egészségedre és mulass jók őnagysága a férj! intelmeknek különösen ezt az utolsó pontját szívlelte meg. így történt, hogy amint a Tátrába érkezett, azonnal sürgönyt menesztett Prágába. A sügöny r>em az urának, hanem az akadémiai festőnek szólt. — A Tátrában vagyok, gyere azonnal, szólt a sürgöny. A festőművész már két nap múlva turista- dresszbe kiadjusztálva megjelent a hólepte bércek alatt Csakhogy nagy baj volt ám. A szállodában nem volt üres szoba, őnagysága leleményessége azonban nem ismert határt Könnyedén vetette oda a portásnak: —. No, nem tesz semmit Beállítunk egy Budapest, március 4. Az Uj Sz-eni János kórház körül, amely jó messze Pesttől, az egyik budai villamos végállomásánál fekszik, mostanában szokatlanul nagy a forgalom. Itt van. a spanyolbetegek központi ikórháza, ha ugyan akad még spanyolbeteg. Én mindenesetre igyekszem messziről elkerülni a spanyolbetegség még esetleg létező baci'Husait és valóban nem találkoztam eggyel sem, amidőn fáradt lábbal vágtam neki a meredek és sáros Diósároknak. Jól illik az árok elnevezés ennek a vidéknek. Valóságos árok ez a Diósárok. Részeg villák sétálhattak erre valaha mámoros fejjel n hol itt, hol ott fordult belő egv-egy a — Diósárokba. Rendezetlen összevisszaságban, de valami kedves, vonzó, vadregényes összevjsz- szaságban elszórtak itt a szebbnél-szebb nyárilakok, villák, kis kastélyok — kihalt, tavaszravárő, kis virágoskértekkel. Az egyik nagy virágoskert közepén, egy kis villában lakik Má-rffy Ödön, az uj magyar piktorának egyik legérdekesebb, legmarkánsabb s legbe é rkezet több egyénisége, őt látogattam meg a Diósárokban tett kirándulásom alkalmából, hogy tavaszra készülő alkotásait megnézzem e őt magát kikérdezzem saját magáról, friss terveiről s az uj művészet néhány érdekesebb problémájáról. — No, ez igazán véletlen — fogadott látogatásomkor ~'i hogy itt talál bennünket, mert télen bennlakunk Pesten, csak sertés- ölelésre jöttünk ki ma ide, a Diósárokba. Mert jó gazdák vagyunk, a feleségem is, meg.én is. Mindjárt meg is kóstolhatja a togfrisébb gyártmányú dtsznósága tokát, mert | mást igazán nem is igen mutathatok Önnek, ottománt a szobámba, azon majd elalszik a bátyám. így is történt Az ottománt beállították a szobába és őnagyságának fivére ott aludt a szobában. A tátrai idillt egyelőre semmi sem zavarta meg és mire elérkezett a szünidő vége, őnagysága idegrendszere teljesen rendbe jött. — A számlát küldjék be csak nekem — szólt a szálloda igazgatójának — én azonral elintézem, ezekkel a szavakkal búcsúzott őnagysága és visszatért családi otthonába, PrágábaA véletlen azonban kellemetlenül avatkozott be az oly kellemesen indult idillbe. A számla a férj hivatalába érkezett. A férj mint gondos és elismert pénzügyi szaktekintély remcsak a végösszeget nézte meg, hanem átvizsgálta az egyes tételeket is. Ott egy nagyon különös tételen ütközött meg a szeme. A szobaár ennyi és ennyi. Az ottomán külön, naponként 17 korona, Összesen 238 korona. — Nem értem, dünnyögött a férj és mert tényleg rém értette, hogy mi az ottomán, amelyért naponként 17 koronát külön számit a szálloda, nem szólt a feleségének, hanem egyenesen a szálloda igazgatóságához fordult, ahonnan forduló postával megjött a felelet: — Az ottománt őnagysága fivérének állítottuk be. A bankár mindjárt gyanította, hogy ki az az őnagysága fivére. Bőszülten rohant haza és éppen ott találta az akadémiai festőt, aki a feleségéről megrendelt portrét hozta magával. A bankár dühödten kapta ki a portrénak csúfolt meztelenséget a művész kezéből.-—Mit? Én fizetek tizennégy napért külön ottománt és ön ezért a vacakért 20.000 koronát mer követelni tőlem? A festményt teljes erővel rányomta a mester fejére. A vászon természetesen beszakadt és a keret a művész nyakáig csúszott alá. A férj botot ragadott és így kergette végig a ka- lcdába került művészt fényes nappal az utcán, a járókelők nagy gyönyörűségére. Az ügy a polgári biróság elé került, a menynyiben a beszakitott festmény miatt a művész 20.000 korona erejéig pert indított a bankár ellen, akinek az ottománon kivül alighanem az aktszerü portrét is meg kell fizetnie. meTt a legtöbb dolgom benn van, a városi műtermemben. A művész és a portréja 8 valóban a ridegen hideg műteremben fagyos üresség van. Csak néhány vászon színesíti a falakat. De ez a néhány is megállítja az embert. Különösen egyik uj önarcképén akadt meg a tekintetem. Meglep. Egészen másnak látom én ezt a halkszavu művészt. Csendes a hangja, nyugodtak a gesztusai, csak a szemében van valami, ami a tekintet melegsége mellett némi hűvös erőt tükröztél. És a portrén minden vonás nyers erőt fejez ki, kemény, harcos kifeje- zésü, zord arc mered fanatikus szenvedély- ive! előre, fenyegető elszántsággal, keserűen, indulatosan. — Meglepi önt, ugylátszik, ez a harcias indulat ebben a portréban — mondotta, mikor látta, hogy percekig szótlanul állok e hol a képet, hol pedig őt nézem vizsgáló szemekkel. Mosolyogva folytatta: — Higyje el, nagyon őszinte ez a kép és igaz. MeTt ilyen vagyok. MeTt ilyennek kell lennem. MeTt harcos és küzdelmes az uj magyar művész élete, pályája. -Belső harcok és külső harcok egyaránt Az uj művészet — Mi az uj művészet? Nagy belem erű - lé-se az embernek sajátmagába s vajúdva kivenni magunkból azt,- ami még a magunk számára is sejtelem csupán. Ha valami vízióm támad, még magam sem tudom, mit ábrázol, mert bennem van s csak a belső szemeimmel látom. Nagy szenvedés, küzkö- dés a vízióból valóságot teremteni. Az uj művészet a nagy átélések és nemcsak a meglátás művészete. S ezért — bármennyire nagy a látszólagos különbség — lényegben közelebb állunk mi a nagy, régi mesterekI f Café „LUXOR “Dancing | Véclavskí rám. 48, j Prága legelőkelőbb kávéháza i é # Naponta 5 órai tea —- Este koncert és tánc b ív — Színházi vacsora — Magyar borok — A A v? jó magyar társaság találkozóhelye 1 bez azoknál, akik csak hivatkoznak Tájuk, akik csak kopirozzák a nagy klasszikusokat, de 1 elérni hozzájuk lélekben képtelenek. Egy csendes csendélet előtt... Egy csendélet előtt állottam meg. Ma, amiken' írom ezeket a sorokat, alig látom a témáját ennek a képnek. Hiszen valóban oly mindegy, hogy mit ábrázol. A nagyszerű benne, a lenyűgözően művészi, az eltel ej t- hetetlen: a kis kép szín pompája. Furcsa, különös, megfogó pasztelsziuek, amik nemcsak színek csupán, mert valóságos lélekkel teli életet élnek, beszélnek, mozognak, a lendületét adják az egész témának. Hihetetlen erejű temperamentum dinamikáját éTzi az ember ezen a csendes csendéleten. — A színek bennük vannak — mondotta többek közt, művészetéről beszélve Márffy Ödön bennük élnek, születnek és fejlődnek, ismeretlen, természeti törvények teremtik, s mi, művészek, magunk is hamarabb látjuk meg magunkban, mint a tárgyat. A művészetünk kettős összetételű: először megsejteni, azután — nagy küzdés során — megtalálni az igazi színeket... A pesti Városházától — a KÚT elnökségéig A hideg műteremből a parkba mentünk és séta közben elbeszélte életének rövid történetét. Kezdetben váTosi tisztviselő volt Budapest városánál, de a művészet nagyon vonzotta, viüe őt. Festegetett, észrevették tehetségét s kikerült Parisba, Münchenbe, majd Olaszországba is kerüli Magába szívta a nagy klasszikusok minden erejét s amikor önállóan kezdett dolgozni, amikor a maga művészetét kezdte keresni, jöttek a nehéz esztendők. A keresés évei. Szenvedés volt. Semmi sem sikerüli. Hónapokig kellett egy- egy képen dolgoznia, tizszer-huszszor levakarnia, amit festett, amíg eltalálta a sajátmaga hangját, amíg a nagy tisztulás bekövetkezett. Ezután gyorsan haladt a pályáján. S ma már a -legtekintélyesebb magyar képzőművészeti társaságnak, a KUT-nak Rippl- Rónayval és Vaszaryval együtt elnöke. „A legnagyszerűbb ember*,. 9 A beszélgetés befejezése előtt még egy naiv kérdést tettem fel: — S mi érdekeset tudna még mondani magáról a mester? — Érdekeset?... Art hiszem, elég érdekes, ha art mondom, hogy feleségem van, aki már szerves része a művészetemnek, aki előrevisz a pályámon, bátorít, megértésével lelkesít, aki a legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam. Bonca Bertának hívják, a becéző nevén Csinszkának s azelőtt Ady Endrének volt a felesége ... Ady Endrénével És Márffy Ödön bevezetett egy kis, művészi rendezetlenségü szobácskába s bemutatott a feleségének. A díványon ölt s a dívány előtt egy kis „hokkerlin“ két személyre teríték. Talán nem is volt minden elfogódottság nélküli az a pillanat számomra, amidőn leültem Ady Endréné mellé. Különös érzés volt. Mintha egy pillanatra közelebb jutottam volna Ady Endre életének 'megfejthetetlen misztikumához, amidőn megismertem egyikét azoknak az asszonyoknak, akik számítottak az életében s aki leghitelesebb tanúja Ady Endre utolsó éveinek, amikor „a halottak élén" a nagy költő meggyötört, halódó testtel, de felmagasztosult lélekkel költészetének legklasszikusabb csúcsára jutott fel, — Nagyságos Asszonyom — szólaltam meg —, sok érdekes emberrel találkoztam már pályámon, sok jelentős személyiséget szólaltattam meg. Egyik jobban érdekelt, másik kevésbé, de még alig volt eset, hogy engem, magamat annyira érdekelt volna téma, mint mikor Ady Endre feleségével van alkalmam beszélni Ady Endréről.., S kibontakozó készséggel, egy nagyszerű csevegő közvetlenségével beszélni kezdett. Valőszinütlenül nagy szemei emlékezésbe hullottak, elmerültek bennük, megtűröd tok az emlékekben és rajongva, mesélő csillogással emlékeztettek egy korra, mely itt. van közvetlen mögöttünk, itt van, közvetlen mellettünk, mégis hagyomány már, mégis történelem... Erről a beszélgetésről legközelebb nekem is sok beszélni valóm lesz... ■ Sándor Dezső. „Harcos és küzdelmes az uj magyar művész pályája” — Beszélgetés Márffy Ödön festőművésszel —
