Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-04 / 52. (1386.) szám
A szlovenszkói képzőművészek friss tervekkel egy uj éra kezdetén A besztercebányai müvészegyesület piktorai között — EUírawííak a Tichy-FIach© ügy hullámai — U| perspektívák előtt a művészek Az egyesület akció képességét a pártoló tagok közel Harmincezer- koronás tagdíj hátraléka akadályozza 2 ________________________________________________________ ÍW7 máiéin* 4, péntek. hogy g yermekeik mind a két nyelven tudjanak beszélni. A színtiszta magyar környék iakósaíval esak agy tudnak érintkezni, ha magyarul is beszélnek. A környék városa, Léva, szintén magyar. Végül kimondották, hogy sohasem nyugszanak bele abba, hogy iskoláikban a tanítás tisztán szlováknyeivü legyen. Nem füzünk hosszas magyarázatot ehhez a határozathoz. Nem is azükeéges. A higgadt gondolkozása egyén előtt nem lehet kétséges, hogy * határozat senkit sem sért, mert ahogy megvédi » magyar anyanyelv jogait, úgy tiszteli az államnyelv Jogait is. Ennek az álláspontnak kellene érvényesülnie az Állami hivatalos fórumo- kon is mindenütt és mindenkor, de az egyháziakon Is. így lesz-a, nem tudjuk. A döntés nem késhet soká. Addig is aggódó szeretettel figyeljük a ga- ramvölgyí magyar katolikusok igazságos harcát. De aggodalmunk nem az ö magyar érzésüket illeti, aem igazukat, hanem esak a felsőbb hatóságok várható intézkedéseit, amelyek még igen gyakran nélkülözik a most annyit említett „Locarno-l szell<em"-et. A vasutasok egységes védöfrontba léptek Prága, március 3. A vasúti alkalmazottak szervezeteinek köznonti bizalmüérfiak bizottsága szerdán a vasutüsrvi minisztériumban ülést tartott A fizetések rendezéséről szóló törvénv életbeléptetése óta ugyanis kilenc hőnaD múlt el, az állami vasutasok ui szolgálati szabályzatát azonban még nem adták ki. Ez az érthetetlen halogatás az őssz- vasutasoknál n&gv elégedetlenséget szült s a vasutügvi minisztérium legújabb rendelkezései (a rezsiiegvek árainak felemelése stb.) csak elősegítették a helyzet rosszabbodását. A szervezetek delegátusai, akik ISO ezer szervezett vasutast képviselnek, hosszabb vita után egységes védőakcióban egyeztek meg. A vasutasokat felszólítják, hogy szervezeteik utasításait pontosan tartsák be és abszolút fegyelmet tanúsítsanak. ■ Ilii i MIIITITl ff,— 1 HIT——.11 Félhivatalos híradás Mayer és Kahnreich állítólagos pártalapitó szándékáról Prága, március 3. A Bund dér Landwirte parlamenti klubjának két tagja, Mayer és Hahnreioh képviselő már hosszabb ideje kritikai álláspontot foglal el a párt politikájával • elégedetlenségüket már számos nép- és kerületi gyűléseken is kifejezésre juttatták. A félhivatalos Prager Presse ezzel kapcsolatosan a következőket írja: A két képviselő tervszerű agitácíót folvtat egy ui politikai párt alapítása érdekében. A ui párt never szudétanémet narasztpárt volna és bizonyos tekintetben a német nemzeti párt aloszlálvát képezné. Maver és Hahnreich e napokban már beható tárgyalásokat folytattak Brunár* Tál, a nemzeti párt jelenlegi elnökével és Lodgmannel is, a párt volt elnökével. Besztercebánya, március 3. (Saját, tudósítónktól.) A vasárnapi közgyűlésre szenzációéhesen sorakoztak fel a besztercebányai müvészegyesület müvésztagjai és pártolói. Rimaszombatból Makovits Jenő, Losoncról Uyur- kovits Ferenc, GerŐ Gusztáv és Cseh Lajos, Sel- mecről Gwerck Ödön, Rózsahegyről Polónyi Károly festőművészek jöttek el, Sülé Gusztáv és Flache Gyula már Besztercén várta müvésztár- sait. Az utón és a tizenegy órára kitűzött közgyűlés előtt a Tscherne-vendéglőben rögtönzött „vil- Jásreggelin" természetesen a Tichy—Flache-tigy állott a megbeszélések gyújtó pontjában és a pro és kontra vélemény megnyilatkozások után kétszeres kíváncsisággal érdeklődött mindenki, hogy „ sajtókampányt elindító Tichy Kálmán megjelenik-e a gyűlésen, vagy sem. Az egyesület kétéves tétlenségének okai felől élénk eszmecserék folytak és a balpárt, ha ilyenről egyáltalán ildomos beszólni, bizony nem takarékoskodott a markáns kritikával A bizalmas eszmecsere mérsékeltebb résztvevői oly álláspontot foglaltak el, hogy a nyilvános közgyűlésen minden provokatív fellépés csak árthat az egyesület renoméjának, ezért a közgyűlés sima lefolyását okvetlenül biztosítani kell és különben Is csak a müvésztagokat érintő ügyek megbeszélésére délután a választmány ülésén kell alkalmat keresni. Flache Gyula készséggel tett eleget kollégái kívánságának 8 így a délelőtti közgyűlés szárazon, zökkenésmentesen, unalmasan pergett le, persze Tichy Kálmán nélkül, aki maga helyett kétoldalas gépen irt levelet küldött. A tulajdonképpeni gyűlés Egy óra felé a Tscberne-ben jöttek össze a közgyűlés vezérei. A művészek teljes számban megjelentek, az újságírókon kívül még Kiszely professzor, az egyesület titkára és Karvas dr., a gyengélkedő Skuteczky Róla férje is jelen volt. A tulajdonképpeni gyűlés itt ebéd alatt pergett le. Flache Gyula őszintén feltárta a helyzetet és kertelés nélkül beismerte, hogy Tichynek sok mindenben igaza van, csak abban nem, hogy a támadás terrénumául a nyilvánosságot választotta, holott a választmány és a rendkívüli közgyűlés fórumai rendelkezésére állottak és előbb itt kellett volna fellépnie. Tervek A vita során a tervek egész légiói merültek fel, valamennyi persze a müvészegyesület fellendítésének végcéljával. Egy olyan propozició is szóba került, hogy az évente kötelező országos reprezentatív kiállításon kívül egyes művész- centrumokban időszaki kiállításokat rendezzen az egyesület, ahol az egy vidéken, egymáshoz közel- álló 3-4 művész állítana ki a társulat égisze alatt. Jgy a költségek is minimálisak volnának, az egyesületi élet mégis vérkeringéshez jutna, a kiállítások népszerű művészeti előadások révén a pártoló tagok létszámát is gyarapítanák s a már 1 meglévő pártoló tagokat szintén közelebb hoznák az egyesülethez. A vélemények abban megegyeztek, hogy a közönséggel szemben az egyesület az 1925-ös losonci kiállítás óla vajmi keveset válloil be az Ígéretekből, mindeneseire kevesebbet, mint a művészettel szemben, viszont azonban elfogadták Flache Gyula ellenérveit, hogy as Ígéretek beváltásának legfőbb akadálya éppen az volt, hogy a nagyközönség a pártoló tagdijak nemfizetésével teljesen felfordította az egyesület programját. Elsősorban a közönség jóindulatának megnyerése legyen a főcél * ® tekintetben a’ művészekre hárul a feladat, hogy a pártoló tagok létszámát a lehető legmagasabbra felfokozzák* A majdnem negyven főnyi müvészsereg igazán minimális megerőltetéssel tudna ezer tagot akvirálni az egyesületnek. Az évi 48 korona tagdíj, még ha a beígért év- könyvektől el is tekintünk, a kópsorsolások révén a tagoknak juttatandó értékes köpj utalmákban többszörösen visszatérői a pártoló tagoknak, mert háromévenként minden egyes tagra legalább egy képnyereménynek kell esnie. A képügynökök, rontó munkája Heves vita volt a mozgó képügynökök miatt és a panaszok egész garmadát előhozták a művészek, hogy a lelkiismeretlen külföldi vigóeek értéktelen müteremhulladékokat sóznak a laikus közönség nyakába, nem is beszélve arról, hogy például Berkes-képek gyártására egész üzemek rendezkedtek be, ahol derüre-borurg hamisítják Berkes Antal képeit. Ezek * vigécek legtöbbször engedély nélkül házalnak s nemcsak tönkre teszik a szlovenszkói művészek piacát, hanem értéktelen hamisítványok fór- galombahozatalával lejáratják a komoly belföldi művészek tekintélyét is. Elhatározták, hogy a kép- zugkereskedelem letörésére erélyes akciót indítanak, a hatóságokat figyelmeztetik a vigécek mav ehlnáciőira és a müvésztagok kötelességévé teszik, hogy minden esetet bejelentsenek a rendőrségnél. E célra a legmesszebbmenőleg igénybe veszik a sajtó támogatását is. A délutáni választmányi ülésen a művészek a továbbmiiködés feltételeit is megtárgyalták és a tagdijhátralékok behajtásának forszirozásán kívül még azt a követelést Is kifejezték a művészek, hogy az őszi kiállításig kísérelje meg az elnökség M.-Ostrau, Püsen, Brünn, esetleg Pardubitzban egy-egy kiállítást összehozni az ottani művész- egyesületek támogatásával. A képzőművészek szindikátusa Tichy Kálmán levélbell prepozíciójára elhatározták, hogy a szlovenszkói müvészegyesületek koopelélesltenek. Az előkészítéssel Flache Gyulát bízták meg. Ugyancsak Tichy javaslatára foglalkoztak 3 képkereskedelem megszervezésével és nagy örömmel fogadták, hogy Tamás Mihály Beregszászon a nyár folyamán készséggel vállalkozna egy kép- vásár lebonyolítására. A vitaanyag lezárásával befejezést nyert, a Tichy—Flache sajtópolémia As a művészek, ha nem is nagy dolgot végezve, mégis egy jobb jövő reményében hagyták el a besztercebányai városháza nagytermét. Angyal meleg üdvözlése A művészek a gyűlés végzetével táviratilag üdvözölték a gyengélkedő Angyal Gézát. A kiváló piktor távoliét® mindenkinek feltűnt és meg- döbbenéssel kolportálták a hirt, hogy Angyal Géza egy hónappal ezelőtt síelés közben lábát törte és egy lévai szanatóriumban történt kezelése után Pesten keresett gyógyulást, komplikációk következtében azonban még most is gipszbe tett lábbal fekszik betegen körmöebányai lakásán. Körmöcbánya hatszázévea jubileumára festett monumentális képéről Gwerck Ödön referált kollégáinak és örömmel újságolta, hogy Angyal Géza egy másik képét, a világot járt „Bányászok" című óriási vásznát is Körmöcbánya város vásárolta meg. —bgy— Áihirek Snejdarek tábornok súlyos betegségéről A Uhum ok a prágai Palace-Holelban fekszik — Állapota nem ad aggodalomra okot Prága, március 3. A Cogké Slovo csütörtök délutáni kJ- adásában, a napihtrek rovatában, „A grippe áldozatai" elmen kis hírt közöl, mely szerint Snejítárek tábornok, a kassal országos katonai parancsnok, tüdőgyulladással komplikált spanyol náthalázban raegw betegedett. A kp híradása szerint a tábornok állapota ' súlyos s a magas lázra való tekintettel a beteget nem szállíthatják szanatóriumba * a Palace-szállóban levő lakásán ápolják. Hogy Snejdárek tábornok állapotáról megibiíiu-.-w információt szerezzünk, f elmen- i tünk a Palace-szállóban levő lakására, ahol módunkban volt a tábornok adjutánsánál ér- j deidődni Snejdárek tábornok állapota fe-löt | Ar adjutáns megcáfolta a délutáni lapok riasztó híreit Snejdárek tábornok péntek óta tartózkodik Prágában, ahová hivatalos ügyel szólították s rendes szokása szerint most is a Palace- szállóban bérelt szobát. A hét elején meghűlt s azóta váltakozó lázzal ágyban fekszik, de már jelentékeny mértékben a gyógyulás utján halad s rövid néhány nap múlva elhagyja a betegágyat. A betegség semmh'él# komplikációval nem járt s aggodalomra egyáltalán nincs ok. Szántó GyUrgy BÁBEL TORNYA ÍA PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (51) Odakint kürtszavak hangzottak és minden késsen volt az indulásra. De a khán esak hallgatta Juliánt és intett, hogy beszéljen tovább. — Volt ismét egy másik nép, kevésszámú és kezdettél fogva szerencsétlen. Szomszédai sokszor legyőzték és fogságba hurcolták, így egyik rabságból a másikba osett, hol elpusztult, hol újból feltámadt. A Jordán folyó és a tenger közti síkság volt számára ez Ígéret földje, amelyet sohasem kapott meg. Mégis az ő istene volt a leghatalmasabb, az örökkévaló, rettenetes hatalmú igaz isten. Je-hova volt a neve, amelyet nem vehetett a szájára hajlandó ember, anélkül, hogy meg ne bűnhődjön, ö volt a hadak ura. A 'sátor ajtaja előtt lovasok vágtattak el. Az egyik ló megállóit az ajtónyitás előtt, A púpos ült rajta. Bekiáltott, a sátorba valamit és Kadán gyorsan ugrott föl ültéből, mint egy közkatona. A lovak .indulásra készen álltak « sátor mögött. Felkaptak rójuk ős megindultak Batu után. A tenger felől szél süvített. A hullámok sötéten vágtattak neki a parti szikláknak. Batu eillovagólt a bástyák alatt a part felé. B.otte vitték jelvényét, a harcisten póznán sz'nnesikedő nagytejü bálványát, A sziklák után homokos part következett. A keresztfák hosszú -sora volt a puha fövénybe leverve, a vízhez közel. A Kapelln hegységben Héghezndtt nagy fogolymószárlásbói megma- M etettek vergődtek a keresztfákon, az utolsó foglyok a magyarok köziül. Batu meglassította lovát és felnézett a keresztfáikon' ordítozó ■emberekre. A homok egyre itta lé-csurgó vérüket, a meleg szél tikkasztóén jött a tenger felől és felkapta a part finom homokját a levegőbe, minden embernek, állatnak szemét-száját telefujván vele. Batu lova újból vágtatásba kezdett és aporfelhő elnyelte kis alakját és az előtte száguldó bálványt, az után a vágtatok 'szemei elől. Egy lovas hátra- maradt a környezetéiből és megvárta Ka- dánt. Mindnyájan hallották, amint odaszólt lóhátról: — Batu üzeni neked, hogy immár hazafelé visz utunk. A nagy khán mull holdtöltekor meghalt. A lovas- ismét előrevágtatott az első csapathoz. A keresztekről velőthasogató ordítások vágtak bele a szél egyre erősbödő süvöl- tésébe. Kadán kifordította lova szügyét a part irányától, hogy serege után ügessen. Amint a sziklák ólé ért, mégegyszer visszafordult és sokáig nézte a keresztfák hosszú sorát. Aztán cdaktáltotl Julián barátnak, aki velük lovagolt. — Gyere hát ide. Mondd meg nekm, a te isteneid most ezekbe a felszegezett emberekbe költöztök-*. A szél végigsöpört az egész parton. Megjött a dagály a keresztfák alá és a hullámok egyre magasabban csapkodták a. vergődtek testét. Julián némán meredt a messzeségbe, csak a fengerrobaj és a szél hárfájának őrült akkordjai feleltek a libáénak. Aztán a kis mongol lovak felkapaszkodtak a 'sziklás parton. Eltűnteik a sziklák között szürkén száguldó felhők alatt 31. A boszniai begyek között nehezen haladt előre a aereg. A kje patkok Ham mongol lovak reszkető Inakkal, gázoltak a völgyek és ■szorosok patakjainak és vízmosásainak éléé kövei között . A khán ok és törzsfők még a szokottnál is némábban vezették n *i,ereg- részeket, mint mindig, most is rosszul érezték magukat a hegyek között és düh Őrködtek, hegy Batu nem talált más utat Azért a villogó ferde szemük mindenütt ott járt, ahol a vezér parancsainak kivitelére kellett felügyelni, A hegyilakók néha oldalba kapták a végnélkül kígyózó sereget, öles termetű, nagyszerű harcosok voltak, mindegyikük egymagáiban is félelmetes. De a fegyelmezett nagy tömegről vagy azonnal visszapattant a támadásuk, vagy belefult véresen a nyilfelhőbe. Hamar meggyőződtek róla, hogy ez nem olyan ellenség, mint a többi, akivel eddig dolguk volt és ezért rátértek a hegyilakók rendes harcmodorára, a sziMa- güÉgetésre. Batu megállította az egész sereget, Gyorsan határozott. Nem lehet tovább a völgyekben haladni, hanem uralni kell a magaslatokat, csakúgy, mintha támadni akarna. De most nem mentek a sereg előtt az orosz hallások, hogy megtisztiteák a hegyormokat. És mégis, megtették a lehel ellent, lovastul vágták át magukat az erdőkön. Az évszázadokba meredő sziklaóriások felriadva bámulták őket és álmélkodva visszhangozták százezer lépata kopogását A felhők lekönyököltek vén sziklába rátáikra és pöfögve bocsátották át magukon a parányi élőlények özönét János leszállt a lováról és a fülébe súgott a" szikár fakónak- Az nyugodtan állott, az évszázados nagy bitkkök közt vágott csapáson és tűrte, hogy ura egyenként vizsgálja felemelt patáit. Egyik »en? volt megsértve. Akkor hát csali a fáradtságtól reszket — gondolta János. Nézte a többi lovat, amint .mellette elhaladtak. Bizony, alig bírták már * hegy. mászást. Sr.ügyük alól csurgóit a tajték, orr- lytikaik párát ziháltak és szőrükön kiütöttek az izzad Légióitok. Gubancos, nagy sörényük leesspzett a homlokukra, szomorú nagy szemük közé. A mongolok Je-leugráltak róluk és a fülükbe suttogtak, cuppogtak és csettiu- t ettek— Türelem, nemsokára lenn leszünk, a síkságon. így birtatgatták o lovakat és saját magukat. i Amint János megindult, úgy érezte, hogy valaki erősen nézi. A barát porosakált mögötte. János bosszankodva kapta előre a fejét, térdével kissé megnyomta a ló oldalát, hogy gyorsítson. A csapás nemsokára tisztássá szélesedett. A barát megint mellette termett. — Igazam volt mégis. Hallottam, hogy magyarul sugdostál a lovadnak. Nem leselkedtem, a véletlen, hogy csak egy fatörzs választott el az imént egymástól, amikor a patákat vlzsgáiigattad. János, aki gyakran érezte magán a barát égő tekintetét, belátta, hogy nem bújhat tovább a tatár ruha és beszéd mögé. Dühösen nézett a barát arcába. Hát már itt sean bújhat el, ez a* egyetlen embeT utánabaktat konokul az Ismeretlenségbe, az áldott, min- denkit befogadó nagy tömegbe, amely az ismeretlenség boldog szabadságát és a mindig uj messzeségeket adja. Meg kellene ölni ezt az egyetlen embert, mert különben elvész minden, KI tudja, falán horog ez ez ember, akit utánadobott a sors. El kell nyisszantani a fonalai, nehogy a horog visszarántsa, nehogy kiragadja a vízbői, az ismerctlenrég boldog folyó jóiból, a tömegből és uj messzeségekből. — Hová tartasz, uram? A barát hangja és tekintete inkább részvétet árult most el, mint kíváncsiságot János haragja lassan oszladozott és inkább az az érzés kezdett elhatalmasodni raj!a, hogy ez a barát csodálatosképp megsejtette az ő szenvedéseit múltja mélyén. János azért még pattogott elgyengüiő haragjában. (Folytatjuk.)
