Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-25 / 70. (1404.) szám
4 \ M27 március 25, péntek. A bírák nyugdijáról Sóik szó esett már ebben a republikában arról a mostoha bánásmódról, mlieyben általában a nvuerdiiasoknak részük van s évekre volt szükség, amíg a nyugdíjügyet ideiglenesen rendezték, de még mindig maradtak egyesek, kiknek nyugdijügve ideiglenesen sincsen rendezve, sőt vannak olv nyugdíjasok is. akik Magyarország számlájára — bizonyára a magvar kormány tudta s hozzájárulása nélkül — kapnak csekély nyugdijössze- jpefc. akik között akadt nyugdíjas táblai elnök is, akinek Szlovenszkón Magyarország terhére olv csekély nyugdijat, adnak, mint amilyen az utkaparónak a fizetése. A múlt évben az általános fizetésrendezési törvénnyel a tényleges állami alkalmazottak fizetését és egyéb hivatali járandóságát lényegesen emel téli. amely körülményiből természetszerűleg folyna a következtetés. hogv ha az állam szükségesnek tartotta a tényleges szolgálatban álló tisztviselőnek s a bíráknak járandóságait és illetményeit emelni. ugyané szükségnek a nyugdíjasokra is fenn kellene forogni, de az említett fizetés- rendezés óta már a második évbe jutottunk, anélkül. hogy bármilyen kormányintézkedés történt volna a nyugdijak emelésére. A nyugdíjasok részéről nem alaptalan az a feltevés, hogy az állam velük szemben ani- mozitással viseltetik s ez nemcsak a régi nyugdíjasokkal szemben nyilvánul meg, akiket az ui állam átvett* de azokkal szemben is. akik már az ui renublikát aktív minőségben szolgálták és pedig nehéz viszonyok között a repnblika fennállásának első éveiben. tehát akkor, amidőn az ui államban a háborús viszonyok folytán megszakadóban levő jogfolytonosságot fen tartani kellett. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy a bírói állás a legfel el ősségi, élj esebb az ösz- ezes állami funkcionáriusok között és a republikában folyvást súlyosabb a bírói munkakör, mert állandó itt a biróhiánv. Ily körülmények között az volna a természetszerű feltevés, hogv az állam részéről a birákkal szemben a legnagyobb fokú támogatás nyilvánuljon meg. mert csak ilyen módon lehetne a bíráknak máris lankadó munkakedvét fokozni, de e tekintetben a kormány részéről mi sem történik, sőt a sérelmek sorozata látható. Jelenleg a kormány egv ui rangsort adott ki. melyben régi. idős bírákat, a rangban vissza — hátrafelé — helyeztek; az ui fizetési törvény nem ismeri a tanácselnökséget s igv többen elesnek a tanácselnökséggel fizetés tekintetében megszerzett jogaiktól, mely járandóság jelenleg kegyelemképpen ugyan az illetőknek még kifizettetik, de a nyugdíjba már nem lesz beszámítva, tehát az illetők, akik már előrehaladt koruknál fogva nyugdíjaztatásuk előtt állanak, el fognak esni egv törvényes illetménytől. A bírói pótlékot illetően itt egy kétszínű játék folyik. A P. M. H. már az elmúlt év végén egv cikkében a nyugdíjas birák pótlékának ügyével foglalkozva, az ügvet mint itteni specialitást nevezte el. amennyiben a pótlék kiutalását a nvugdiias biró vagyoni helyzetétől tennék függővé. Ugyanis megtörtént, hogy az említett időben a bírói pótlékra jogosított nvugdiias bírák magánvagyona iránt, hivatalból nyomoztak. Hogv az ily eljárás mennyire megszégvenitő a bírói osztályra, ahhoz felesleges a kommentár, már pedig egy vádlotthoz illő, de egv bíróra ily megszégvenitő eljárást, a legmesszebbmenő demokrácia is kizárja. mert a biró a bírói hatalmat az állam mint felség nevében gyakorolja, továbbá állásában független s hivatalból át nem helyezhető. tehát, kétségtelen, hogv a biró az állami funkcionáriusok között, az első helyen áll. De eltekintve az említett, eljárásnak megszégvenitő jellegétől, a magánvagyon semmiféle összefüggésbe nem hozható a kiérdemelt. nyugdíjjal, amely mint Feltétlen jog csakis büntető eljárás ut,ián. hivatalvesztés esetén korlátozható. Az említett eset óta néhány hónap eltelvén. a hosszabb gondolkodási idő alatt ugyanezen ügyekben az igazságügyin ‘misztériumban egv úgynevezett elvi kérdés is fel-,> merült, t. i. vájjon az 1926. év előtt nyugdíjazott bírákat a nyugdijukban megilleti-e a! birói pótlék s ez a kérdés a pénzügyminisztérium által volna most elbírálandó. Ha a birói pótlékról rendelkező s 1924. évben hozott, törvénvt. egybevetjük a fizetések uiabbi rendezéséről szóló s 1926. évben hozott, törvénnyel, nyilvánvalóan megállapítható, hogv az említett, úgynevezett elvi kérdés a hajánál fogva előráncicáit kérdésnek tekinthető. Ugyanis az 1924. évben a repub- lika területén törvényileg behozták a bírói pótlékot, melv minden aktív bírót, megilletett és a nyugdíjba is beleszámítandó volt- Ezt a törvényt 1926. évben a fizetésrendezéssel részben hatálytalanították és az aktív bíráknak működési pótlék neve alatt, sokkal magasabb illetményt bitzositoltak, mely szintén a nyugdíjba beszámítandó, de egyidejűleg joghatályban fen tartották a birói pótlékról rendelkező 1924. évi törvénynek a nyűgéi iakra vonatkozó részét. Kérdjük tehát, kikre nézve tartották hatályban az 1924. évi törvényt? Nyilván nem az ui nyugdíjasokra, akik 1926. év óta mennek nyugdijba, mert ezekre az ui törvény vonatkozik, hanem a í régi nyugdíjasokra, akik aktív szolgálatukban élvezték a birói pótlékot* de még az uj törvény előtt, vagyis 1926. év előtt távoztak nyugdíjba. Ezt jogászi talentum nélkül is meg lehet állapítani s érthetetlen, miképpen lehetett az ügyben az igazságügvminisztérium'ban elvi kérdést felvetni? I. Állottam lelkének mélységei felett: ő a legnagyobb szív, ki Jézus után a földön járt. Nemcsak lángelme, hanem lángsziv is, ezért mind benre van, amit emberi szó sohasem tud kifejezni. Beethoven nemcsak az öntudatot, hanem az öntudat alatti mélységeket pendíti meg, azért van annyi titok závárjához csodakulcsa. Odaléptem tehát nagy Beethoven leikéhez, hozzá folyamodtam, mikor a mfigamé vergődve hagyott cserben. Fejtse meg azt, a mit én nem tudok- Mondja el ő, akiben őriási- Iag nagyítva van minden emberi érzelem, hogy hol van e rejtelmek igazsága? A kereszténység több mint 500 millió lelket számlál és kivéve az unitáriusok kis csoportját, mind azt hiszi, hogy az egy Élő Isten szentháromság alakjában jelenik meg az embernek. Oly haladott, sőt anyagelvü népek, mint az angolszász faj, egyik Trinity church-öt, Szenthá- romság templomot építik a másik után, holott agyuk bizonyosan tudja, hogy ami egy, az nem három és ami három, az nem egy- A rejtély még rő avval, hogy a földgömb keleti részének nagy religiója, a brahma vallás, a Tri- murtit, tehát az egy Isten három alakját hirdeti Brahma, Visnu és Siva formájában. Eny- nyi százmillió ember mind tévedne azért, mert az én agyam nem érti meg? Itt van a rejtély, amelyet eszem kutatva bontogat, mert három az rém egy és egy az nem három. Megyek tehát Beethovenhez, aki egész lelkemet megszólaltatja, nemcsak az agyat. Ott kell lenni valami megoldásnak, amit ő ki tud mondani. De mi, a dadogók, a sejtők, a tökéletlenek még nem jutottunk el odáig, ahová Beethoven elért, hiszen ő már majdnem Jézus Szivénél volt. Mi tehát a megoldás? kérdem én, ha nem akarom elhinni azt, hogy eszem többet ér, mint ama sok százmillióé, ki három Istert mond, mikor egyet hisz. Hogy csakugyan a zenében megnyilvánuló ember magyarázhatja ezt csak meg, annak igen köznapi jele is van. A magyar mindig azt mondja, hogy háromszor iszik, három a tánc és háromszor éljenez. A magyar ősösz- tön nem háromféle táncot mond, nem három különféle bort iszik és nem háromféle vivátot kíván, hanem ugyanazt mondja el háromszor, mert ha nem volna három, akkor nem volna egy sem. Most jön Beethoven: az abszolút zengés. Benne, nagy lelkének kiáradásában vannak mindazok a zsolozsmák, amelyeket az emberiség még nem tudott szóba önteni, csak fel magasztosulva tud elsírni az ő danája szerint. Mindjárt feltűnik az, hogy Beethoven, mikor szavakkal el nem mondható érzéseket visz át hanghullámokra, a hármas számhoz hogy ragaszkodik. Azt mondhatnám, ismétléseknél ez az ő alapszáma. A zenének pedig ismételnie kell, mivel máskép nem tudja a figyelmet megrögziteni. Egy képre többször ránézhetek és elmémben marad, mert a festő térben dolgozott, de a zenésznek ismételnie kell a témáját, hogy enyém legyen, mert az ő eszköze az idő. Beethoven épen az ismétlésekre fekteti a súlyt, ami onnan látszik, hogy már első quar- tettjében megváltoztatja Mozart és Haydn-nek j azt a rendszerét, hogy a tételt kottáról-koltára újra eljátszatja: ő mindig variál. A durt mollba dobja, szaggatja a ritmust, vgy a tragikus hangot humorba oldja fel. Az ismétlésnek igy válik mesterévé és ez ismétlés vagy legtöbbször hármas számon, vagy a hármas i Szám sorozatán alapszik. Van 18, mint tudjuk 42 és mint külön tudjuk, híres 33 variációja. Itt azonban nem áll meg. Egyik leghatalmasabb alkotásában, az V. szimfóniában (hősi szimfónia) egész leikével küzködik a ránehezedő sors ellen. Hatalmas ütésekkel dorombol ellene a sors és 5 szörnyű vergődéssel vivődik vele- Mit tesz e szimfóniában? Háromszor rohan az embernek a fatum és háromszor kell megküzdeni. A hármas szám itt beethoveni következetességgel már az egész kolosszális alkotásnak gerincévé válik. E példát ismételhetném, de csak a legfontosabbnál maradok. Úgy hiszem, minden zeneértő igazat fog adni abban, amit Helm Beethovent Streiohquartette cimü müvében megállapít, hogy a világ legtökéletesebb voLojálisabb eljárás volna kívánatos személyi ügyeikben az igazságügymínisztérium részéről, mert birói körökben már általában mutatkozik az elégedetlenség, a lapok cikkei és a iogkeresők folyvást a bíróságoknál a közeli időben beálló csődről foglalkoznak, tehát a niememto most már nagyon indokolt, és elkerülendő volna az. hogv a bíróságok, mint az állam legerősebb pillérjei meginogjanak. nósnégyese a 131. cisz moll opus. Nemcsak tökéletes, hanem vallásos is, semmi kétség az iránt, hiszen Beethoven maga irta fel, hogy az allegro andante tételben kitárta a lelkét az Élő Isten előtt. Ebben a hármasság már minden. így rezeg át óriási érzése, mert máskép megszólalni nem tud. Hatszor ismétli (talán kétszer-háromszor) a főmotivumot és mikor azt az első hegedűs veszi át, az újra hat trillával fejezi ki felséges szárnyalását. Végül maga írja le reszkető kezekkel a megnyilatkozás nagy titkát, amit érez, Ritmo di tre battute, a háromszoros ritmus az ő lelkének lesz lelke. Az emberiség legnagyobb szive tehát azt mondja nekünk: ha az embert oly élő igazság szállja meg, mely áthatja egész valóját, de nagyobb, semmint agya ki tudná fejezni, több mint amiről emberi szó meg tud emlékezni, hatalmasabb, mint amitől meg tud szabadulni: ezt az egy élő igazságot az ember szervezeténél fogva, hármas ritmusossága érzi. Ha nem volna ember, máskép ére^Eé, de mert ember, rajta felett álló egységet, mélységében mindig háromnak fogja utánaérezni- Az Isten érzésének emberi lekottázása mindaddig, mig az emberi test az marad, ami, a Szentháromság fog lenni. Ez millióknak öntudatlan vallomása és Beethoven halhatatlan hagyatéka. Ez a Szentháromság tanának beethoveni magyarázata. II. Beethoven, a legnagyobb zengő lélek, az őt megszálló emberfeletti igazságot, földöntúli egységet, hármas rigmusban lát ja. Ebben, hiszem, megtaláltuk a Szentháromság tanának lelki magyarázatát. Bizonyság, ha még, azt Dante ad. A legnagyobb költő, ki a misztikum fejedelme. Zengő szóval ugyanarra az eredményre jut, mint a szóló zenének óriása. Mikor Dante megjár poklot, purgató- riumot és paradicsomot, a Divina Comedia Paradisojának XXXIII-ik énekében, az Isten felé röpül. Természetesen nem éri el, de ngy érzi, hogy az áthatja egész valóját és a XXXIII. 115. sorok így szólnak: Nella profonda e chiara sussistenca Dell‘ Alto Lume parvemi tre giri Di tre colori e d‘una. continenza E Vun dali1 Altra come Irt da Iri Párén riflesso e il terzo parea toca Che quinci e quindi egmlmenlo st spiri. Szász Károly ezt igy fordítja: Az égi fény mély s tiszta állományán Három keréknek egy nagyság-arányban De három színben a forgását látám. Egyik a másban, mint, a szivárványban Lángol a kettejöJc fuvallatában. Dante nagy igazsága ez: mikor az Élő Istenhez ér, három szivárványt vet szeme: a hármas ritmusban tükröződik az egy Isten neki. S mikor itt van. meg k©H vallania, hogy tovább nem tud jutni. De lelkem szárnya addig nem repűle . . . — Midőn villámcsapás nyíld szemem, S lecsillapult lelkem'hö vágya tőle Elérni azt nem bírtam képzetemmel! De mint kerék, egyenlőn forgott. Ragadta vágyamat a Szeretet, Mely mozgat napot és minden csillagot! Az örök szeretet, mely Beethoven hallhatatlan zenéjéből és Dante felséges soraiból kiszól, emberi test szerint háromnak mutatja az egy Isten képét- Ezt tanítja a legnagyobb zenész , a legnagyobb költő és mindkettőjüknek a Szeretet, mely a világot lelkében kormányozza. És most eldönthetjük a theológiai vitát is. Egyetlen földöntúli lélek járt a földön, ő Istent nem látta Szentháromság alakban; érezte őt, ám soha a Szentháromságról nem beszélt, ez Jézus. A négy evangélistában soha elő nem fordul, hogy Jézus a Szentháromságot emlegetné. Vagy csak Atya van, vagy ő és az Atya és a kettő egy. M:ért van ez? Miért tudta Jézus a világot összetartó földöntúli hatalmat, annak szereteted megérteni úgy, hogy nem volt szüksége néki a Ritmo di tre battutera, mint Beethovennek sem, nem kellett neki a hármas Beethoven és a Szentháromság Irta: Hegedűs Lóránt Finom ékszer a legszebb ajándék Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmimmmBCiM karika, mint Dante szivárványában, sem az egy-három, és három-egy, Szentháromság tana, mint nekünk, tökéletlen embereknek? A magyarázat egészen világos és eldönti a csatát. Jézusnak minderre nem volt szükségei meri benne az Isten lakott. Egy fiatal francia publicista, André Ott „A pokoli zűrzavar“ ámen érdekes könyvet irt, (l’Infemal Désarroi, Delpeuch Paris), amely a magyar közvéleményt bizonyára érdekelni fogja. Ez a pokoli zűrzavar mi vagyunk, a merp csonkított Magyarország leszaggatott testével, a balkanizált és macedonizált Európa, a kis antant, a magyar, német, bolgár, besszaráb kisebbségek, a képtelen uj formációk Csehszlovákia, Jugoszlávia, Nagyrománia. A szerző szerint csak egyetlen egy csehszlovák van: Benes Ede, a többi szlovák, vagy morva, vagy német, vagy magyar, vagy rutén. Egy igazán hithü jugoszláv van, az is meghalt, az öreg Pasics, de vannak elszerbesiletf, nemzetiségek. Hiszen nyilvánvaló, hogy a Nagyhatalmak a békeszerződésekkel maguk is akarták segíteni az asszimilálódási, est a szomorú telek- vásárt. A francia baloldali pártok, akik Poincarát a háború fölidézésében bűnösnek tartják, a francia miniszterelnököt Poincaroff-nak nevezték el. Nos, ha Poincaroff véletlenül Macedóniában élne, akkor a szerbek börtönbe vetnék és addig ütlegelnék puskatussal, amig el nem ismerné, hogy őt voltaképpen Poincaricsnak nevezik, — mondja a szerző arra célozva, hogy miként igyekeznek a szerbek a bolgárok elszerbesifésére. Mert a szerző maga is baloldali gemdoikozá- su, radikális ember, aki azonban ama kevés franciák közé tartozik, akik est a dantei területet a Dunától a Fekete tengerig beutazták, s akiknek az igazságérzete fölhördült a Nagyhatalmak bűnös vakságán. Az már jelent valamit: utazni és meglátni a dolgokat, az is jelent valamit látni, fölhördülni és megirni, de a legtöbbel az jelent kinyomatni és nyilvánosságra hozni. A szerző nagyon tanulságos adatokat hoz fel arra, hogy miért maradt a francia közvélemény nagyobb része teljes tudatlanságában annak a pokoli zűrzavarnak. A könyvből megismerhetjük a fölvilágosító munkának rendkívüli nehézségét Franciaországban- A szerző évek óta igi/ekezetl a francia sajtón keresztül felzaklatni a közvéleményt, a cikkeinek azonban seholsem adtak helyet. A sajtó Franciadéj- szágban szabad, de gúzsba van kötve, arany gúzsba; a korrupció gúzsába és akik függetlenek és bátrak lehetnének, azok el vannak vakítva saját vakságuktól. A híres Ligue des Droits ée VHonomé, amely az emberi jogokat van állítólag hivatva védeni, behunyja a szeméi a csehszlovák kisebbségek helyzete fölölt, mert az emberi jogok csak .addig terjednek szerintük, amíg az a szabadkőművesség és anliklerikdlizmus érdekében történik. Az Emberi Jogok Ligája meglátja és világgá tiltakozva a zsidóüldözést Romániában, csak a magyar kisebbségek jajszava nem jut el hozzá. Prágával meg különösen ildomosán bánik, mert hiszen a csehszlovák állam maga i$ annakidején a szabadkőművesség és antikl erikái izmus alapján épült fel. A nacionalisták elvakultak, a baloldaliak elfogultak, a sajtó pedig meg van vesztegelve. Ideges kiáltás ez a könyv a francia honfitársaihoz. Ez a dantei pokol nemcsak azoknak sanyaruság, akik benne élnek, hanem veszedelem Franciaország és a. világbéke számira is. A szerző fel akarja nyitni olvasóinak szeméi „A mi sorsunk közvetlenül összefügg a balkán és a dunai népek sorsával", — mondja a szerző, — aki nem kíméli a francia diplomácia hibáit és felelősségét a háború felidézésében. Ennek a diplómáh ciátiak szerinte legnagyobb hibája a békeszerződések és a legnagyobb tévedése a kisantant. A szerző magyar, angol, olasz idézetekre hivatkozik annak kimutatására, hogy a kisantant kártyavár, amely nem állhat meg. Egyáltalán a könyv tele van szurkaivá adatokkal, nevekkel: Rózsahegy, Kassa, Csap, Eperjes, Munkács, Kolozsvár, Brassó, Arad, Marosvásárhely, Nagyok, Wássák, Kis- sek, egy csomó magyar név ismeretlen kis faluk és emberek neve kerül ezeken a hasábokon keresztül a világ közvéleménye elé. Ez a könyv egy nyílt szemű embernek a müve, aki sokat, látott és sok mindenből kiábrándult, már nem hisz semmiben, sem a hatalmak igazság szer efelé ben, sem az Emberi Jogok Ligájában, sem a Népszövetségben. Az utóbbiról az alábbiakat írja: „Úgy látszott, hogy az európai ideálnak a. Jognak és az Igazságnak menedékhelye a népszövetség lesz, ez azonban komédiái játszik 4 gyengékkel, vonakodik panaszaikat elfogadni, vonakodik helyszínen vizsgálatokat rendezni, vonakodik érdekükben közbelépni, mert a népszövetséget azok vezetik, akik maguk is különböző külügyminisztériumokból kapják az utasitásotcai és igy nem Európa, hanem az egyes államok érdekében cselekszenekA szerzőnek már csak egy reménye van, az, hogy ez az elaltatott, és gúzsba kötött francia közvélemény egyszer ntégis csak magához tér és látni fog. xx Nem péns 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát*
