Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-25 / 70. (1404.) szám

V %► Mai uámunk 10 oldal ^ VL évf. 70, (1404) szám ■ Péntek ■ 1927 március 25 aaaaaaaaMMBMaaBgfirfMianawgwMMWMMaaaBMBaaaaaaaaaaBaaBMBaBaBaaBBaBaBMMwaMaaMMMaBBE^s^ ne?vedéwe476 ÍZ^MKfrT-J50' A SzlovenSzkÓi es mszinszkói ellenzéki pártok 3«rk«ztö^g: Prága n Panská ulica negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: .. .. . .. r 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő: hivatal: Prágán., Panskául 12/III. —Te­havonta 34 Ki. Egyen szám ára 1*20 Ké LZVRÁNYl LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyein* Hírlap, Praha ^ Resistez Irtsa: Péter Mihály lEgy sző, egy jel néha többet mond1, mint egy égész könyv. Alklük jártak a romiad katakombáikban, beszélik, hogy a falakom keresztek, horgonyok, a Krisztust ábrázoló báránykáik vannak fellksarcolva. Micsoda embereké lehetitek azok, akik az erőszak berniből ásaii között ezekbe az igénytelen rajzókba- beleőnbötíék egész lelkűket, minden vágyaikat, ve- Kényüket, akik, megfosztva szabadságuktól, a ka­takombákban is megtalálták az üdvösségüket ilyen telkekről l>eszél ez a sző is, amit címül írttam; ami többet kifejez, mintha valaki elejétől végig megírná a hugenották egész történetét- A hugenottáik története ugyanis neon felekezeti ügy már, hanem minden ember közös szellemi kincse, minden nemes gondolkozóim emberé, épp úgy, mint az első keresztények küzdelmed, de ránk, it­teni magyarokra különösen figyelmeztető, föl­emelő. XIV. Lajos, aMnék az volt a rögeszméje, hogy abszolutisztikus monardhiájárt a protestánsok auto­nómiája, egyházi. függetlensége veszélybe dönti: 1685-ben Fomtaámebleauban aláirt egy okmányt, amellyel a nantesi ediktuimot, a franoiaortszági pro­testánsok wilásszaibadiságát biztosító oklevelet egy tollvonással megsemmisítette. összes templomai­kat lerombolta. A híveknek csak az áttérés, vagy a acáaniüaétéa és a börtön, vagy a gályák között le­hetett választani. Sokan voltak, akik meginogtak; akik ellenben kitartottak: azok, ha az országot el nem hagyták: börtönökbe vettettek, vagy a gályá­kon volt a helyük. Nem volit. különbség- szegény és gazdag, ifjú és aggastyán, férfi és nő között. A nők számára egy külön börtön volt, a Tour de Gonstan- oe, egy köraflaku magas torony. Ide hurcolták őket korkülönbsóg .nélkül. Micsoda körülmények között ■éltek altit e. mártírok, könnyen elgondolhatjuk. A történetírók leírják a börtön helyiségét. A börtön­ben kát nagy köralaku terem volt. Fekvőhelyül a szétszórt, penészes szalma szolgált. Ételt csak anv- nyiit kaptak, amennyi elég volt egy ideig a halálra kárhozottak legmiinömálisabb testi fentartáeához. A Bsandár mindennap megjelent közöttük és minden­nap kiosztotta a korbácsokat, hogy a lelkűket meg- jámboritsa, de mdindig hasztalan. Volt, aki 30—40 évet töltött Tour de Constnnoe-ban és mindig ugyanaz maradt, bement mint menyasszony és mi­kor, az erőszak megszűnt, kijött, mint aggastyánná vált. Micsoda lélek lakhatott ezekben a nőkben, egy kőbe vésett főMrás még ma is beszél, róla. Sokan meglátogatják a Tour de Cowsfance-i börtön1* még ma is és nem akad, akinek ki ne hullana a szemé- .bőt a köny, miikor olvassa a börtön erkélye kőlap­ján e szót. Resistez. Állj ellenit. Állj ellent az em­bertelen erőszaknak, a lelkeddel, amelyik olyan kemény legyen a kísértéssel szemben, mint ez « kő. Micsoda lélek lakott ezekben a gyönge nők­ben? Lehet, valamelyik már bslevésett a kőbe két betűt: „Re“ —. Lehet, talán igy akarta folytatni — fugé. A menekülésre gondolt. De jött egy má­sik, a két betűhöz egy „s“-et karcolt be. a többiek aztán, hasonló lelkek, már tudták, minek kell kö­vetkezni. S a kemény kövön kialakult egy szó: Resistez — állj ellent. A történet meg szokta magát ismételni. Soha­se hittük volna, miikor hajdanában az iskola pad­jaiban a XIX. század vezér eszméiről hallottuk a magyarázatokat tudós tanáraink ajkairól, vagy az­óta is, mikor belemerültünk az ezeket fejtegető egy-egy komoly könyvbe, hogy a középkor, vagy b XVII. század szelleme valamikor még visszajön. Pedig Iáim, most itt van, itt van teljes meztelensé­gében. A nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok ellen épp úgy dühöng, mint valamikor XIV. Lajos h hugenottáik ellen. A kisebbségek vszélyeztetik őket ábrándjaik megvalósításában, épp úgy, mint XIV. Lajost abszolutisztikus eszméiben a hugenot­táik. Ahozy ő mind egy szálig ki akarta irtani a hugenottákat, éppen úgy tesznek a kisebbségekkel. Általános ez a panasz a kisebbségek, de főként azok közt a 'Ceehsriovákiában élő magyarok részé­ről. A módszer ugyanaz. Eeryik részüket száműzni, polgárságuktól megfosztani, a másiktól az élet Biindien lehetőségét elvenni. A földreformmal kap- Wólatban égbekiáltó igazságtalanságok, magyar Iskolák bezárása, a kisebbség nyelve használatá­nak megszorítása, a kultúráinknak minden vona­lon hátié rbehelyezése nem olyan templomrombo­Komoly angol-kínai harcok Nankingban Több brit polgár elesett — Az európai ágyunaszádok bombáz­ták a várost - A Standard Oll Company palotájának ostroma Shanghiai, március 24. A* United Press jelentése szerint Nankingban tegnap komoly és veszedel­mes harc tört ki a kantornak és az angolok között. B. Giels angol konzul megsebesült s több angol állampolgár, körtük egy orvos, meghalt. A fegyelmezetlen katonák megrohamozták, elfoglalták és kirabolták az angol konzulátust. Angol és amerikai ágyunaszádok teljes gőzzel indultak a Jangtse folyón Hankanból és Sbanghaiiból a veszélyeztetett város felé. A tengerpartra érkezett jelentések szerint Nankingban teljes az anarchia. Az irreguláris kantoni csapatok rabolnak és gyújtogatnak- A város több helyén még folyik a küzdelem az északiak és a déliek között, de a benszülöttek dühe mindinkább egységesen fordul az angolok ellen. Más jelentések szerint a garázdálkodó kato­nák nem kantornak, hanem a szétzüllött északiak közül kerülnek ki. Nankingot ugyan a legtöbb idegen már az elmúlt napokban elhagyta, de azok, akik mégis a városban maradtak, tegnap kegyetlen pillanatokat éltek át. A dühöngő tömeg haragja elől az ango­lok a Standard Oil Company megerősített épületébe menekültek, ahol a kínaiak ostromzár alá vet­ték őket. A palotát állandóan kőzápor alatt tartják és a puskalövések sem ritkák. A benrekedtek erélyesen válaszolnak a tüzelésre. Angol és amerikai tengerészosztagok a szorongatottak segítségére siettek. A kikötőben horgonyzó ágyunaszádok több óráig bombázták a várost, különösen a ka­tonai táborokat, amelyekben nagy pusztítást okoztak. Angol harc a kinal kalózok ellen Shanghai, március 24. A kantoni hatóságok az angol kormány többszörös tiltakozása dacára sem kezdték meg a délkinai partvidéken garázdálkodó kínai kalózok kiirtását. A hongkongi angol kor­mányzó most saját felelősségére hadjáratot indí­tott a kereskedelmet és ipart komolyan fenyegető banditák ellen s büntető expedíciót küldött a Bias- öbölbe, ahol a kalózok főmenedékhelyét sejtették. Egy angol cirkáló váratlanul a helyszínen termett és 300 katonát szállított partra. Az angolok csak­hamar megtalálták a kalóztanyát és 130 lakást, meg 40 kalózhajót levegőbe röpítettek. A templom­épületet érintetlenül hagyták. A meglepett kalózo­kat könnyen elűzték, anélkül, hogy a partra szállt haderőben csak egyetlen ember megsebesült volna Az angolok távozásokkor falragaszokat hagytak hátra, amelyben kijelentik, hogy újabb kai óvodá­sok esetén megismétlik büntetőutjukat. A balkáni Incidensből egyedül Németország húz hasznot A párisi lapok a námefi tekintély növekedéséről — Mussolini még nem felelt az angol-francia-német közvetítési tervre — Páris optimista — tetml fogja Franciaországgal is a lég közelebbi Rajna-ridéki tárgyalásoknál. A francia jobboldal különben sincs megelé­gedve a kilátásba helyezett megoldási móddal. Pertinax az Echo de Parisban nyíltan kimond­ja, hogy a hatalmak eddig semmit sem oldottak meg s legfeljebb bizonyos moratóriumot te­remtettek. Jugoszlávia szintén tiltakozó koriegyzéket küld a hatalmakhoz? Belgrád, március 24. Nincsics volt kül­ügyminiszter lapja, a Vreme, biztos forrás­ból úgy értesül, hogy a jugoszláv kormány a közeli napokban összes szövetségeséhez kör­jegyzéket intéz, melyben tiltakozni fog az ola­szok meggyorsított háborús készülődései, el­len. A jegyzéket hatalmas bizonyító anyaggal látják el. A jugoszláv fővárosban elterjedt hí­rek szerint Mussolini személyesen ellenőrzi a háborús készülődéseket. A jugoszláv jegyzék állítólag követelni fogja a nagyhatalmaktól, vagy a népszövetségtől, hogy épp olyan bizott­ságot küldjenek Olaszországba az ottani fegy­verkezés ellenőrzésére, mint amilyen bizottsá­got most az albán határra küldtek­A szkupstina megszavazta a katonai költségvetést Belgrád, március 24. A szkupstina tegnap éjjeli ülésén egyhangúan elfogadta áz uj kato­nai költségvetést- A javaslat ellen csak egy képviselő szavazott. A nagy egység magyará­zata határozottan a legújabb olasz konfliktus­ban keresendő. ■ 11» iii’w — Albert Thomas: a trianoni béke lélektani hatásairól Paris, március 24. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a nagyhatalmak nyomására Jugoszlávia és Olaszország beleegyeztek a nem­zetközi vizsgálóbizottság kiküldésébe, mely már a közeli napokban indul az albán határ­ra és egy heti munka után az európai főváro­sokban beszámol vizsgálatának eredményéről. A jugoszláv-olasz konfliktus elintézését tehát Berlin, London és Páris vették kezükbe s ám­bár a váratlan olasz jegyzék utóhullámzásai még mindig tartanak, fegyveres konfliktustól ma már semmiesetre sem kell tartani. Különösen a francia sajtó mutat — talán | kissé túlzottan — határozott optimizmust Olaszország hivatalosan még nem válaszolt a vizsgálóbizottság tervére s igy a probléma megoldottnak még nem tekinthető. Ennek da­cára a párisi félhivatalos lap igy ir: Berlin, Lon­don és Páris álláspontja igen egyszerű. Olasz­ország vádat emelt Szerbia ellen, most Szer­bia vizsgálatot kér és a vizsgálatot a nagyha­talmak meg fogják ejteni. — A sajtó tudomá­sa szerint a bizottságot nem egyedül a belg­rádi katonai attasékból állítják össze, hanem beléje sorozzák a genfi katonai albizottságok néhány tisztjét is. Azaz néhány német tiszt Is helyet foglal benne, ámbár Németországnak ma egyet­len államban sincs katonai attaséja. A birodalmon kívül egy semleges állam, valószínűleg Svédország szintén a bizott­ságba kerül. A jobboldali sajtó magától értetődően erősen ellene van Németor­szág részvételének. A lapok általában arról panaszkodnak, hogy a birodalom, amely a háború óta most vesz először részt — még pedig azonnal kiemelkedő módon — egy nemzetközi akcióban, hatalmas presztízsnövekedésre tesz szert a konfliktus elsimításának munkálatai­nál. A francia lapok szerint a balkáni incidens egyetlen haszonélvezője Német­ország. A birodalom növekvő tekintélyét mindenesetre ki fogja használni és érez­Páris, március 24. Albert Thomas, a nem­zetközi közmunkaügyi hivatal igazgatója, egyik nyilakozatában kijelenti, hogy a magyar- országi helyzet szociális szempontból, ha nem is teljesen tökéletes, de látogatásakor nyert meggyőződése szerint fokozatosan javul, ami­ről csak az szerez tudomást, aki nem állandó lakója Magyarországnak. Magyarország Szociális törvényhozása fi­gyelemre méltó, amit a, mostani korm,ány még jobban kifejleszt, rendszeresít és re­formál. A ma,gyár közvélemény egészen Trianon ha,tása alatt áll. Bármilyen kér­dést említenek fel előtte, mindenkor a, békeszerződésre hivatkoznak. Ezeket a lé­lektani motívumokat a népszövetségnek is figyelembe kell vennie. A béke végleges megszilárdítása érdekében egészségesnek tartaná, ha a Duna völgyében a közgazdasági megegyezés politikájában javí­tani, lehetne. Ezt a politikát a népszövetségnek kellene kezdeményeznie. lás-e, mint aminot XIV. Lajos alkalmazott. Nem egy Tour de Constance-d börtön-e ez a fold ne­künk magya rotanak, zliipsereknefc, ruszinoknak? A kenyerétől megfosztott volt hivatalnok, a morzsa- léiknyugdijra, vagy ama seoi kárhoztatott nyug­díjas, a sok ruhátlan özvegy, a sápadtarcu árva nem egy Tour de ConMamce-i börtöntakó-e? .Sajnos, sajnos, ebben a végítéletben igen. so­kan meginogtak, éppen úgy, mint valamikor a hu­genották közül ook ezrek. De a gondviselő Ister» sohasem alszik. Ö — a történet tanúskodik róla — mindig megőrzi a „esentmagvakat", — amelyeket, a viharban is szőr-szőr a szivek barázdáiba. Ö Tniitndig talál módot, hogy a 1 elitekbe odaírja e szói: Resistez — állj ellenit. Tiszteld az ország törvé­nyeit, de állj ellenit az emberségedet megcsuialó erőszaknak. A nélkülözésekben, a baj között a ke­mény derekad, a fáradságod között a rendületlen kitartásod, a küzdelmed, az áldozatod mutassák meg, hogy te is azok közé tartozol, akik vallják: Állj meg. Még ha a könnyeid hullanak is, még ha a szíved .sajog is, még akikor is állj meg. Még csak hire-ihamva se volna itt — e rövid idő dacára is — a magyarságnak, a németségnek, a ruszinnak, távolabb országokban, a többi kisebb­ségnek, ha e nyolc esztendő alatt mindenki úgy gondolkozott volna, ja kérem, hiába, végünk van, föl kell adnunk a harcot. De az Isten, akinek utjai végére mjeheíetlenek, a nemzetiségek nagy több­ségével megérttette — amire a l öntőnél mindig figyelmeztet is bennünket —, hogy amelyik nem­zet a jogait könnyen, félve, irtózva a kellemetlen- ségeiktől, a küzdéstől, könnyedén odadobja, annak jövője nincs, mert nem lehet. A történet öröm és bánat vegyüléfce. Tetszett az Istennek most mi reánk kisebbségekre keresztet bocsátani. De a törvény útjáról le nem térve — a kereszt alatt is álljunk meg. Semmi sem olyan fölemelő a történeti esemé­nyek között, mint azok emléke, akik a bajban emberül megállották, akik az erőszaknak, jogaikat hangoztatva, etlentállottak. A gond az arcokra ba­rázdákat szántott ugyan, de azok a barázdák szim­bólumokká váltak, mert bele volt szórva a jövő reménységének magva. A reménység máris csírá­zik, az igazság már útban vái. Az elnyomott ki­sebbségek iránti emberi érzőé az egész müveit Európában mind általánosabb. A. mag nemsokára szárba szökken. Te, ha még volna ilyen, te csüg­gedő — resistez, állj meg szilárdul.' A világosság mind nagyobb lesz kövesével, ennek a fényénél a hamisság és az igazság mindinkább nreglaülönböz- tetőbb lesz. Csak nemrég olvastam, hogy mikor a magyar küldöttek megállották a Géniben ülésező népszövetség előtt és viharviselt arcukra a nemze­tek sorsa fölött ezelőtt nyolc évvel ítélkező bírák rátekintettek, e kemény emberek láttán valami olyan bámulattal . vegyes áhítat loipódzott a sze­mükbe, ami talán bünbánaitszátmba is mehetett. Az igazság késik, de soha el nem marad.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents