Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-23 / 68. (1402.) szám
^ ^ Mai számunk 24 oldal iligimHÍ^ SSKS "SS * aztovumkói es rnMf pártok SfSSSWK.WÍtáS évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. -Tehavonta 34 Ke. Egyes szám árai‘20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACU GÜZA lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Pralia Az osztályharc kimérája Léván ankétet tartottak a munkáspártok, amelyre meghívták a gazdasági érdekképviseleteket is, tehát a gyűlés a lakosság egyetemes manifesztál ójának indult, hogy — mint annyiszor — úgy most is kommunista pártagi- táeióvá sekélyesedjók. A kommunista agitáció már évek óta tipikus módszerrel, sablonok szerint dolgozik, kiküldött agitátoraik a gyűléseken megjelenő párthivek terroriszti- kus közbeavatkozására a politikai agitáció mesgyéjére terelnek minden komolyan indult vállalkozást s igy már eleve is elveszik a lehetőséget attól, hogy az akció imponzáns méretekben bortakozliassék ki s eredményes legyen. így volt ez a nagyszlabosi gyárat fenyegető veszély elhárítása, megelőzése céljából egybehívott tornaijai gyűlésen és maga a munkásság tiltakozott utána a legélesebben, hogy hívatlan prókátorok az ő bőrük rovására külön utakra ragadják az egységesen indult mozgalmat. Ez történt most Léván is. Mert hogy Szlovenszkó összes társadalmi osztályának, az Iparosnak, kereskedőnek, mezőgazdának s a bérmunkásnak érdekei egyenesen megkövetelik az egységes fellépést, az minden józan ember előtt már régtől világos. Az a gyarmati poliiika, amelyről a lévai gyűlés szónoka megállapította, hogy temetővé változtatja Szloverszkót, egyaránt ránehezedik Szlovesnzkö minden társadalmi rétegére s különösen ránehezedik a magyarságra. Gözhenger az, mely a gép precizitásával s kérielhetetlenségével dolgozik, amellyel szemben a megbontott társadalmi erők komoly ellenállást kifejteni nem tudnak- Az erők összefogása s az egységes front lennének az egyedül hathatós védelmi eszközök, de a kommunisták nem akarják az igazi épitőmunkát, ők az egységes frontot is csak az osztályharc alapján képzelik el. Nemcsak a kormány Szlovenszkó i és ruszinszikói gyarmatpolitikája okozza tehát, hogy itt lassanként a temető némasága lesz úrrá, hanem a kommunisták gyűlöletet szító s a társadalmat megbontó munkája is, mely az erőket disszociálja, segédkezik a rombolás munkájában. A kormányzat politikája pedig a kommunisták malmára hajtja a vizet, mert állandóan fokózza az elégedetlenkedők tömegét. Egészen értelmetlen politika ez, amely leépíti Szlovenszkőt, koldussá teszi népét, hogy a csehországi iparnak igy teremtsen belső piacot Szlovenszkó lakossága ma már nem fogyasztóképes s a cseh közgazdasági élet vezetőinek is rá kell jönniök arra a Sully által a tizenhetedik század elején hirdetett elvre, hogy csak a jómódú fogyasztóközönség lehet az ipari fejlődés alapja. Úgy vásárlókedv, mint adózóképesség tekintetében szomorú tapasztalatokra tesz Szert majd a pénzügyi politika, ha ezt a rendszert vissza nem változtatja s ha a Colhertizmus érvényesül adópolitikánkban, mely a tojásról is leborotválja a szőrt, az egész csupaszai már nem lehet borotválni. Igen, megnyitni az utat Magyarország felé a Garam, Rima és Sajóvölgy lakosságának, ezt helyesen mondotta a komnumista szónok. IJj vérpezsgést a kihűlt hámorokba, a kapacitásuk negyedével dolgozó gyártelepekre. A cseh iparnak sem kell akkor búsulnia, tarifa- kedvezményeivel akkor is eléri az olcsó utat Magyarországba s a Balkán felé. Erre a munkára kell egységbefogni Szlovenszkó lakosságát, de ennék előfeltétele, hogy az osztály ha re gyűlöletet keltő chimérá- ját kiküszöböljük a szlovenszkói őslakosság köréből. Egységes front, szép jelszó, de a lévai példa alapján csak torzszülött lehet belőle. S ha a kommunista és szocialista munkálok papiroson egységbe is léptek, ez az egység is csak illuzórius lesz s az első próbakövön felborul. A Biind dér Landwirte magáévá tette a magyar nemzeti párt követeléseit Prága, március 22. A német gazdaszövetség és iparospárt, ralaamui a nemzeti párt, törvényhozói a mai napon együttes értekezletei; tartottak s ezen az értekezleten a magyarság követelései vétettek tárgyalás alá, acmly követeléseket a német pártok magukévá tettek. Foglalkozott ezenkívül az értekezhet a nevezett pártok jövendő együttműködésének szervezési formájával & ennek előkészítésére bizottságot küldött ki, amelyben az összes pártok képviselve vannak. A magyar uemzeti párt azon bejelentését, hogy amíg követeléseinek megfelelő honorálása meg nem történik, aktivista irányát csupán az esetről-esetre, ellenszolgáltatásokért való koruiáatytöhb- ségi támogatással kívánja igazodni, tudomásul vette az értekezlet. . Sirei€*niiiiti$ mai UmEéűe imgüNHwásf hóiét f a feaikénl Konfliktusban A rsémef !{i!ll^miniszterabe nem avatkozás politikája mellett — Az európai kas ügy minisztériumok keresik a kivezető utat — Politikai gyilkosságok ABfóánlá&an — Páris Anglia közvetítését várja Berlin, március ‘22. Az albániai konfliktussal kapcsolatos eseményak közül ma ké't- ségteleiAu’ Si r esem ajyi német külűgynvinisz- •teír beszéde a legikieanelíkedöbib. A nőmet külügyi költségvetés vitájában Síre sémáim megragadta az alkalmat, hogy állást foglaljon az összes európai külpolitikái problémákká! kapcsolatban s ami a legérdekesebb, ■ez alkalommal nem szorítkozott pusztán azoknak a kérdéseknek megvilágítására, melyek csak Németországra vonatkoznak, hanem belemarkolt a külpolitika teljébe és minden problémát bcnckiés aló vett Ez az utóbbi körülmény leginkább mutatja, hogy Németország súlya növekvőben vám, sőt már elérte azt a magasságot, melyet a háború előtt képviselt. Akár áz orosz-angol konfliktust, ■akár a távoli kelet problémáját, akár a balkáni eseményeket, akár a népszövetséget és Franciaország helyzetét tekintjük, mindenütt Németországé a döntő jelentőségű szó s ezt as eredményt nem utolsó mértékben Síreisemamn kétségtelen diplomáciai rátermettsége idézte elő, Strssemasm expozéja Á birodalmi gyűlés általános figyelme közepette déli 12 órakor emelkedett szólásra Stresemann. Elsősorban a költségvetés mellékes problémáival foglalkozott, majd beszéde az expozék jelentőségéig emelkedett, amennyiben a miniszter sorban beszámolt a világpolitikai adottságokról. A világ helyzete olyan fejlődést mutat — mondotta — hegy Németország kénytelen külpolitikai állasfoglalásánál azokat a tényezőket is számításba venni, amelyek a birodalom közvetlen külpolitikai kapcsolatain kiviil esnek. Ebben az összefüggésben főleg három kér- öóskomplexum fontos. Elsősorban a távoli Kelet kérdése, másodsorban két nagy európai nép komoly feszültsége, melyből különben Németország számára is kellemetlen következmények támadhatnak, harmadsorban pexdig a legújabb események, melyek a balkáni helyzettel és a vele összefüggésben lévő nemzetközi állapotokkal állnak kapcsolatban. Az utóbbi napok riasztó híreiből mindenesetre sokat le kell vonni, ha objektív képet akarunk kapni. Amennyire a dolgokat Németországból látni lehet, nem hiszem, hogy akut veszedelem fenyeget. Európa minden államában mély gyökeret vert az az akarat, hogy a kontinensen kiküszöböljenek minden háborús veszedelmet és a népek jól tudják, hogy ma a béke megszegése az egész világ lealázó ítéletét vonja maga után. Mégis, a legnyugodtabb megfigyelő is kénytelen elismerni, bog;; az általán;^ nemzetközi helyzet még vajmi távol van a végérvényes konszolidálódástól. Éppen ezért kénytelenek vagyunk komoly figyelemmel követni a legtávolabb eső és a minket közvetlenül nem érintő politikai eseményeket is. Németország nemzetközi helyzete ezekben a nagy kérdésekben már előre adva van. Az elmúlt években megkötött szerződések, igy a locarnói szerződés, a népszövetségbe való belépés és a berlini szerződés pontosan előirják Németország követendő útját. A világ e szerződések révén kimerítően tájékozódhatik céljainkról és eredményeinkről. Nem is kell mondanom, hogy a szükségtelen beavatkozásoktól állandóan tartózkodni fogunk. Az elmúlt napokban félremagyarázíák a külföldi német nagykövetek lépéseit s az európai sajtó úgy vélte, hogy Németország a közvetítő szerepét akarja fölvenni, vagy pedig határozottan az egyik, vagy a másik balkáni vitatkozó fél oldalára áll. Semmi sem álhat távolabb a birodalomtól, mint az egyoldalúság és párisi meg londoni követeink a központ instrukcióinak megfelelően csak a helyzetről akartak tájékozódni. Néhány orosz lap az utóbbi időben azt a furcsa kérdést is fölvetette, hogy milyen álláspontot foglal majd el a birodalom abban az esetben, ha egy nyugateurópai állam meg akarja támadni Szovjetoroszországot. Vájjon átengedi-e a nyugati szövetségesek csapatait területén, vagy pedig nem. Erről a kérdésről kár vitatkozni, mert a locarnói szerződés kimerítően rendezte a békeszerződés 16. cikkelyét és pontosan megállapította azokat az eseteket, amikor az átvonulás engedélyezése kötelező, vagy nem. Csodálatos, hogy az orosz lap a locarnói megállapodások dacára nem hisz Németország jóindulatában és teljes semlegességében, holott a birodalom épp ezért a pontért harcolt oly szívósan a locax- nói napok alkalmával. Németországnak egyetlen nagy érdeke, hogy fejlődését semmi se zavarja meg és az európai államok végre közös frontba tömörüljenek az elpusztított kontinens gazdasági és szellemi fölépítésének érdekében. (Nagy tetszés.) Mi semmiesetre sem nyerhetünk abból, ha más államok között bonyodalmak támadnak, akármelyik is legyen a bonyodalomba vont ország. (Helyeslés.) Jól tudjuk, hogy az európai államok a háború előtt két csoportba tömörültek és azt is tudjuk, mi volt ennek a csoportosulásnak átkos következménye. Németország előtt nem jöhet számításba a külön érdekek politikája, hanem csak az a politika, amely a megértést és az ellentétes érdekek kiegyensúlyozását hirdeti. Számomra kellemes tény, hogy a helyesen értelmezett általános európai érdek ma teljesen azonos Németország érdekével (Általános helyeslés.) A francia sajtó elragadtatással ir Németországról Stresemann beszéde valószínüleu megnyugvást, teremt a balkáni konfliktusban. A puskaporos hangulat tegnap óta amúgyis enyhült és az európai külügyminisztériumok ma már általában nem ítélik olv veszedel inesnek a helyzetet, mint még tegnap. Ennek dacára kivezető ut még nem mutatkozik. A népszövetség közbelépésének tervét csaknem mindenfelé elejtették, mert a konfliktus egyszerű diplomáciai módon is kiküszöbölhető. Mindenekelőtt a párisi saitö reméli -a gyors megegyezést. Az optimizmus elsősorban arra vonatkozik, hogy az ellenfelek egyike sem veszi magára az ódiumot az európai béke esetleges megzavarásáért. Azonban a kedvező hangulat dacára praktikus megoldási lehetőséget, itt, sem látnak. Jugoszlávia amely az első pillanatban hajlandó volt,. nemzetközi tiszti bizottság vizsgálatát eltűr- ni, valószínűleg szó nélkül fogadná a népszövetség közbelépését. is. A Quai d‘örsay sürgős felszólítást küldött , Londonba, hogy a F.orejgn Office érvényesítse teljes befolyását Rómában és dolgozzék a konfliktus elhárítása, érdekében. Londonból eddig nem érkezett féléiéi. A legtöbb francia lap ma is elitéli a genfi intervenciót. Egyrészt nem akarják, hogy Stresemann a népszövetség intervenciói révén fontos és rokonszenves pozícióba kerüljön, másrészt eddig még egyetlen érdekelt vágy nem érdekelt népszövetségi hatalom sem tett ajánlatot. A mai minisztertanácson Briand nem- csak a kínai helyzettel és Shangíhai elestének következményeivel, hanem az olasz—iugo szláv konfliktussal is foglalkozott. A francia sajtó elismeri, hogy Németország eddigi szereplése rendkívül ügyes és mindenképpen békére vezető __voit. Különösen a Petit Párisién és a Maiin adózik meleg szavakkal Stresemann törekvéseinek. A Quotidien meg áz Ere Nouvelle pedig egyenesen követelik, hogy hívják ^ össze a népszövetségi tanácsot, hogy igv Németország újból dokumentálhassa komoly békeakaratát. Olaszország expanzióját a népszövetség előtt kell szabályozni A mai sajtókommentárck közül kétségtelenül Seydouxnak, a Quai d‘0rsay volt politikai igazgatójának a Petit Párisi enben megjelent cikke a legérdekesebb. Seydoux a népszövetségi tanács összehívása mellett foglal állást. A tanácsnak a pillanatnyi konfliktus elsimításán kívül egyéb feladata is lenne, mert végre komolyan foglalkozni kell az olasz expanzió kérdésével. Mussolini híres mondása, hogy Olaszország vagy kite vagy felrobban, véres igazság és f»’ szükségszerűség, amivel számolrr* Olaszországnak gyarmatokat kell ezenkívül tisztán, tudományosan kai szempontokból meg kell old kivándorlás kérdését. Csodálat ma mindeddig nem tett me Genfben. Seydoux szerint lémák előtt áll Németé szág is. mert mindkét r' veszélye fenyegeti, u
