Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-20 / 66. (1400.) szám
Ij^A V ^ Wal számunk 16 oldal ^ ^ ^1400^820111 # ^aS^rBia*> * ^27 márC*US ^ Előfizetési ér: évente ^’fé|é^el50> A SzloveilSzkÓi eS rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II., Panská ulico negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: .... 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlKQ.inQpiLQ.piQ Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/IIÍ.—Tehavonta 34 Kd. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A véderőjavasíatok ; (fi.) Prága. március 19. lAíki még vissza tud emlékezni azokra a szenvedélyes harcokra, melyek a budapesti és a bécsi parlamentben lefolytak, valahányszor a hadügyi kormány a véderő fejlesztését követelte, az csodálkozni fog azon, hogy akkor, amikor a csehszlovák kormány néhány igen fontos véderőjavaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, a közvélemény alig- aüdg reagált a nemzetvédelmi •minisztériumnak közvetlenül a megvalósulás előtt, álló terveire. Még inkább csodálkozni kell azon. hogy mig a régi Osztrák-magyar monarchiában a parlamentnek minden hadügyi javaslatot hónapokig volt alkalma megvitatni, addig a csehszlovák kormány mind- üesze három-négy napot engedélyez a törvény- tvwáenak arra, hogy katonei programját, amely így közgazdasági és pénzügyi, mint politikai és kulturális szempontból óriási befolyást gyakorol az állam életére, felülvizsgálja, megbírálja és szükség esetén módosítsa. A kormány a közigazgatási javaslatok által felidézett nyugtalanságot (LkaJmas eszköznek találta arra, hogy katonai ja- mslatá'iról elterelje a figyelmet és azokat a más- jtflé elfoglalt közönség háta mögött csempéssze be i törvénytárba. Az árgusszemü sajtó azonban jól igye! a kormány minden lépésére és még az rtodső pillanatban is kötelességének tartja, hogy i figyelmet felhívja a jövő héten tárgyalás alá Derülő javaslatok veszélyeire. Mikor a csehszlovák köztársaság megalakult, nindenjfelől megszólaltak a pacifizmus bűbájos íangu aeolhárfái. Még a hadiügymiuiszter is pa- sitfista vélt azokban a napokban, igaz ugyan, hogy Bak elméletileg, neon pedig gyakorlatilag, mint nagyar kollégája, aki a „nem akarok katonát átnil** bűnös . jelszavával minden éllen (állásra céptelenné tette a magyar hadsereget. A csehszlovák hadügyminiszter nem volt olyan dőre és 1920-ban. olyan törvényt fogadtatott el a forra- lainii neinzetgyüiőssel, amely szerint a tényleges ■ Bolgálat ideje 1906-fól kezdve 14 hónap lesz, ami :eljesen elegendő is, hiszen a világháborúban látjuk, hogy a katonák kiképzésére sokkal kevesebb idő is elegendő volt. A köztársaság lakossága ezért teljes joggal elvárhatta, hogy a jelzett évben az eddigi 18 havi szolgálatot 14 hónapra fogják leszállítani. Ez a remény azonban nem teljesedett be. A nemzetvédelmi minisztérium ugyanis most azt kéri a nemzetgyűléstől, hogy a 18 havi szolgálat kötelezettségeit nem egy-két esztendőre, de bizonytalan időre hosszabbítsa meg. A német kormánypártoknak az a követelése, hogy az eddigi rendszer meghosszabbítása kifejezetten csak két esztendőre szóljon, nem talált meghallgatásra. Igaz ugyan, hogy a hadügyi bizottság ülésén Udr- sal miniszter ur ama reményének adott kifeje- aésí, hogy két esztendő múlva talán lehetséges lesz áttérni a 14 havi szolgálati időre, de egy miniszteri beszéd — mégha a bizottság jelentésébe ás veszik fel azt — nem törvény, nem jogszabály és ezért senkit sem kötelez. A miniszteri Ígéretek értékét pedig az elmúlt esztendők során már eléggé megismertük. A magyarságnak nem érdeke, hogy fiai négy hónappal tovább szolgáljanak ós nem érdeke, hogy a csehszlovák kormány a szomszédos államokat hadserege fejlesztésével nyugtalanítsa. Érthetetlennek és itelje-sitihetetlen- nek tartjuk a hadügyminiszter kívánságát már csak azért is, mert hiszen Franciaország, a kontinens legmilitaristább állama is azzal a tervvel foglalkozik mostanában, hogy a tényleges katonai szolgálat idejét egy esztendőre szállítsa le. A hadügyminiszter ur a IS havi szolgálati idő fentartását azzal okolja meg, hogy a hadseregnek inai létszámát fönn kell tartani mindaddig, amíg legalább 8.000 továbbszolgáló altiszt nem áll rendelkezésre. Hogy pedig minél több zupás őrmestert biztosítson a hadseregnek, a hadügyminiszter ur a továbbszolgáló altisztek számára egy csomó kiváltságot követel. Nyugalmas állásokat kivan föntartani az obsitosok számára és pedig nemcsak, — miként ez a régi monarchiában volt szokásban, — az állami és önkormányzati hivatalokban, hanem még a magánvállalatoknál is. Az idevonatkozó javaslat szerint mindazok a vállalatok, melyekben az állam részesedik, vagy amelyeket az állam segélyez, a megüresedett állások egyharmad részét a zupás altisztek részére lesznek kötelesek fentaerfa-ni. Ez egyfelől oktroj a magánvállalatokkal, másfelől pedig méltánytalanság az amúgy is nehéz helyzetben levő magántisztviselőkkel szemben, akik ily módon at altiszOlaszország és Jugoszlávia döntő harcra készül Albániában Rómából megkezdődött Belgrád ellen a diplomáciai manőver — Olasz Jegyzék Jugoszlávia céljairól — A Times óva inti Belgrádot — Mikor lép az első olasz katona balkáni földre? - A helyzet előzményei London, (március 19. A régi békeidőik tavasziam megszokott jejteniség volt, hogy a BaiUkáncxn zavarok támadtak. Vagy a kiiis balkáni áMíaimok kiapitak össze és lázadásokkal, forradálimakkal igyekeztek könnyíteni forró I vérmérséMetütoön, vagy pedig a félsziget; körül lesben álló nagy tatalmák találtak odrot: a beavatkozásra és a- diplomáciai vitáikra. Évtizedekkel ezelőtt a Balkán födött két érdekcsoport rendelkezett. Egyrészt a anarchia, amely mögött ott állt a hatalmas Németország, másrészt a cári Oroszország, amelynek évszázados tradíció parancsolt intenzív balkiámjpoöiíikát. A kriimi bálbonm, Boiszni^ őlicupálásáin, az 1908-as és 1912-es háJborus veszedelmeken, az elisŐ és a második baflkámMJborun át egész a világháfboruig éppen a kis, műveletiem és bizonytalan kor- m‘"yu balkáni államok okozták a legtöbb bajt Európébain. Háború után az egész kontinens ©libailkámáiasodott, de most, amikor Lo- cairno meghozta a béfceszerződiésiek utáni nagy feszültség enyhülését, isimiét a Balkán •kezd szerepelnj az európai bizonytalanság politikájának fékuszpontjaként. Oroszország és a monarchia eltűntek a porondról. Konstantinápoly meg a Boszporus nem problémák többé és Musztafa Kemal Törökországa Angóráig vonult vissza. A veszedelem az Aranyszarv mellékéről és Macedóniából nyugatabbra húzódott: Albániába. A monarchia és Oroszország örökét két más állam vette át: Mussolini Olaszországa, amelynek egyre növekvő feszitő ereje a nyugat felé irányuló terjeszkedés lehetetlensége miatt mindinkább a Balkánra orientálódik, és Jugoszlávia az első állam, amely a világháborúban nyert anyagi és erkölcsi tökével elég hatalmasnak meg erősnek érzi magái, hogy önálló balkáni és szláv politikát folytasson. A két hatalom diplomáciai hadakozása már évek óta tart, die egy-két esemény különösen aiz. utóbbi időikben változtatta valóiban veszedelmessé a helyzetet. A kisantant agóniája Közéipeurópa háború utáni rendjének nagy garantálója a kisantant mesterséges és erőszakos alakulata volt. Aimig a háború utáni veszedelmek akutak voltak, ez a természetellenes és geográfiailag egyáltalán nem igazolt politikai egység ugy-ahogy meg tudta őrizni az egyöntetűség látszatát. Később azonban, amikor Magyarország ügyes politikájával kikerült a kezdetleges elszigeteltségből, amikor a nyugati hatalmak Locarnója folytán Franciaországnak már nem volt létérdeke a középeurópai győző államok egységének föntartása és amikor az olasz-angol kibékülés folytán Róma szabad kezet kapott a földközitengeri politikára, mindinkább nyilvánvalóvá vált a kisantant gyengesége. Romániát lekötötte a besszarábiai kérdés, mórit elsősorban olyan politikát kellett folytatnia, amely Szovjetoroszországgal szemben eredményes legyen. Ez a politika kivezette Bukarestet a Duna medencéjének politikájából és azokhoz hozta közel, akiik hathatós segítséget jelentették Moszkvával szemben, így lett Románi a olasz bar áttá. 1926 szeptember 17-én megkötötték az olasz-román barátságos szerződést, majd Spoleto herceg és később Badoglio olasz tábornok romániai utazásai még mélyebbre ágyazták a barátságot. Az esetleg dubitáló Bukarestet végleg kibékítette Mussolini március eleji elhatározása: az Í920 október 28-án kötött bessza- rábiai szerződés ratifikálása. Ezzel Olaszország elvitathatatlanul Románia pártjára állt és hátat fordított a Szovjetnek. Románia meg volt nyerve és az eddigi két balkáni kisantant-állam — Románia és Jugoszlávia — közé Rómából mély szakadékot ástak. Csehszlovákia éppen távoli fekvése következtében quantité négligeable-nak számíthatott és sokkal fontosabb szerep várt a közelebbi Magyarországra, melynek barátságáért egyformán versenyzett Olaszország is, Jugoszlávia is. A kisantant tehát szébb omlott, mint ahogy éppen egy tegnapi cikkéiben szögezte lie végérvényesen a berlini Vossísche Zeitung. Prágából ugyan cáfolják a kisantant halálát, de e cáfcíat’cfkra vonatikozóan áll az, amit még az elmúlt hónapokban mondott a kis- amtantról Géniben, egy rendkívül szellemes európai látókörű újságíró: „A kisantant sohasem létezett, azaz soha nem is haltat meg, tehát örökké él!" Olaszország sikerei Közben és Románia megnyerése után Olaszország folytathatta sikeres balkáni politikáját. 1926 november 27-én megkötötte Albániával a híres tiranai szerződést, amely arra .jogosítja Olaszországot, hogy egy albániai lázadás esetén Achmed Zogu albán államfő megsegítésére katonákat száJlllitsou partra Valóméiban és Durazzóban. Kétségtelen, hogy Jugoszlávia nem nézhette szívesen az olasz sikert és a Urániái szerződésnek nagy jugoszláv belípoiitikaá krizis lett. a következménye. Az olaszbarát irány és Nin- csíos külügyminiszter megbukott, mig Rádiós vezetésével heves amtiappenini propaganda keletkezett és a jugoszláv hadsereget lázasain fejleszt ették. A szenzációs olasz jegyzék Az előzmények után a szenzáció erejével hatott ma az olasz kormánynak az a jegyzéke, amely szinte előre bejelenti, hogy a Balkánon a közeli szép tavaszi hetekben jelentős dolgok fognak történni. Napok óta uj albán forradalom előkészítéséről érkeznek hírek s mig Belgrád szerint e forradalmat agent provocateurségböl Olaszország készíti elő, addig a római félhivatalos szerint I Jugoszlávia az, amely puccsot tervez Albá- l niában, hogy megbuktassa az olaszbarát j Achmed Zogut Más jelentések szerint Ach- J med Zogu, ez a titokzatos és kiismerhetetlen ' államfő, akit egyesek Mussolini megfizetett emberének, mások pedig napóleoni vágyakkal telt fiatalembernek tartanak, Albánia királyává akarja magát koronáztatni s e célból kérte az olasz segítséget. Tény továbbá, hogy Valónában és Tiránában olasz mérnökök komoly katonai munkákat végeznek 8 néhány nappal ezelőtt százhúsz olasz tiszt érkezett az albán fővárosba, Achmed Zogu hadseregének kiképzésére. Az olasz kormány tehát tegnap jegyzéket intézett az európai kormányokhoz, melyben bejelenti, hogy információi szerint Jugoszláviában komoly előkészületek folynak az Albániába való betörésre. Jugoszlávia meg akarja buktatni a mostani tiranai rezsimet és a tengerpartig akar előnyomulni. Ebbe Olaszország sohasem egyezhet bele és a tirá- nai szerződés értelmében az albániai lázadás legkisebb jelére csapatokat szállít a Balkán ra. A római kormány figyelmezteti tehát Európát, hogy Jugoszlávia kihívó magaviseletének komoly következményei lehetnek. Folytatás a 3-ik oldalon tekben igen veszedelmes, mert ‘kiváltságon kon- burrenseket kapnák. Semmi kifogásunk az ellen, hogy az állam saját hivatalaiban és üzemeiben előnyben’ részesítse az altiszteket, de határozottan tiltakoznunk kell az ellen, hogy a magánvállalatokra kényszerítőén rá kellően ki nem képzett elemeket. Ez az álláspontunk annál megokoltab'b, mert hiszen a továbbszolgáló altisztek között magyarok nem igen lesznek. Hogy a keserű pilulát némiképpen megédesítse, a kormány az elmúlt, héten elhatározta, hogy egy újabb javaslatot fog a nemzetgyűlés elé terjeszteni, mely szerint a póttarfalék régi intézané- : nyét ismét életre keltik. Az évenként besorozott j újoncokból csak hetvenezren fogják a 18 hónapot leszolgálni, mig a többiek póttartalékba kerülnek. Hir szerint a tiszti vizsgát sikerrel letett újoncokat még a tényleges szolgálati idő befejezése előtt alhadnagyokká fogják kinevezni. Addig, amig e javaslat részleteit nem ismerjük, nem áll módiunkban hozzá végleges állást foglalni és ezért sajnálatunkra csak azt állapítjuk meg, hogy a kormány az intelligencia érdekében semmiféle könnyítésekéi nem óhajt behozni. Ez pedig már csak azért is teljesen megokolt volna, mert hiszen azt az időt, melyet mások már kenyérkeresetre fordíthatnak, az érettségizett ifjúság egyesegvedül annak szenteli hogy olyan ismeretekre tegyen szert, amelyekkel később az államnak és társadalomnak fog értékes szolgálatokat teljesíteni és amelyek segit| ségével a katonai ismereteket is hamarább fogja, j elsajátítani. Ami pedig az alhadnagyé kinevezést illeti, ez igen szép újítás, de félünk tőle, hogy megint nem a magyar katonák javára fog szolgálni. Egyetlenegy javaslat van a négy között, melyet örömmel kell fogadnunk: azt, amely eltörli a tényleges katonák és csendőrök aktív és passzív- választójogát. Végrevalahára meg fog szűnni az az állapot, hogy a községi és egyéb választásokat az odavezényelt katonák szavazataival döntötték el ős az ő segítségükkel ismételten elérték azt. hogy magyar községek képviselőtestületeiben is idegen többség terpeszkedett. Legfőbb ideje volt, hogy a kormány a demokráciának ezt a szégyenfoltját letörölj* \
