Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-12 / 59. (1393.) szám

6 A földrengéstől sújtott Oszaka látképe és háttérben a röviddel ezelőtt épült modern áruházak A pozsonyi kor. szög. ifjúsági kultúrkör közgyűlése Pozsony, március 11. Az országos kereszíényszocial ista párt •pozsonyi központja múlt évben programjába vette a magyar ifjúság kulturális nevelését, s e célból a párt keretéiben kiépítette az if­júsági kultúrkört, mely lassú, de céltudatos munkával igyekezett a magyar kultúra szá­mára azokat- a társadalmi rétegeket is meg­nyerni, akiknek nevelésére eddig alig tere­lődött figyelem. Ebből a szempontiból valóban hézagpótló tevékenységet fejtett ki a vezető­ség'és'hogy az elvetett mag jó talajra talált, azt legjobban bizonyítja a tagok számának állandó gyarapodása. A kör március 9-én tar­totta tisztújító közgyűlését a párt Hosszu- utcai helyiségében, mely zsúfolásig megtelt. Böhm Rudolf elnök megnyitó szavai­ban vázolta a kör hivatását és a célt, amely­nek megvalósításáért küzd. Mi — úgymond — az idősebb generáció tradicionális felfogását ápolva áldozunk a magyar kültura oltárán és igyekezünk kiküszöbölni, azokat a társadalmi különbségeket, amelyek az egyes osztályokat elválasztják egymástól. Ezer éves kultúránk egységbeíoglaló ereje nyilatkozik meg kul­túrkörünk működésében, amely tagadhatat­lanul nagy elismerést vívott ki magának Pozsony társadalmában. Majd visszapillantást vetett a kör múltjára, amidőn néhány lelkes tag amibiciója győzve a kishitűségen és csüg- gedésen, elvetette a fejlődés magvát Ki­emelte az egymásközötti megértés fontossá­gát, m-ert csak az egység adhatja meg az if­júság munkájához szükséges erőt. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha az ellentéteket félretéve azokat a momentumokat keressük, amelyek egy frontba tömörítik sorainkat. Nagyhatású beszéde után megejtették a tisztujitást, amelynek során némi változtatás­sal a régi vezetőséget választották meg. Dísz- elnöknek egyhangú lelkesedéssel Szüllő Géza dr. országos elnököt választották meg, tisz­teletbeli elnököknek Lászlóffy Ferencet, Somösköy Jánost és Vircsik Károlyt, ügy­vezető elnöknek Kollárik Józsefet, titkárnak Kollárik Jenőt, pénztárosnak Tomaschek Lajost, pénztárosi ellenőröknek Cséfalvay Győzőt, Rössler Emilt és Városik Károlyt, jegyzőnek Pálfy Ferencet, főrendezőnek Cséifalvay Győzőt, könyvtárosnak Mikus Jú­liát, kellékesnek Kollárik Lászlót. Választ­mányi tagok lettek Végh Gyula, Nagy János, Kelessy Pál, Kovács István, Fekete István és •Ballay ÁTpád, Ezután Tomaschek Lajos pénztáros be­számolt a kör műkedvelő gárdájának leg­utóbbi előadásáról. Ezzel kapcsolatban a ve­zetőség legnagyobb elismerését fejezte ki a műkedvelő gárdának és különösen a. rende­zőségnek, mely fáradságot nem ismerve buz~ górKodott a darab sikere érdekében. Majd vita indult meg a kör további programja körül, melynek során Kollárik József, Kollárik Jenő és Cséfalvay Győző szóltak a tárgyhoz. A szépen sikerült gyűlés Böhm Rudolf elnök záró szavaival ért véget, aki külön is ív f ejezte elismerését, a kör azon tagjainak, akik az eddigi működésben tevékeny szere­pet töltöttek be. '-T>! .MsoVau-FrmTiaT> 1927 március 12, szombat A többszörös gyilkos Lecián Erűimben bujkál Súlyos sebesülése ellenére Ismét elmenekült a csendőrök elől — A hara­mia manikűrkészletéi megtalálták — Eltemették az agyonlőtt csendőrt Brünn, március 11. (Saját tudósítónktól). Tegnapelőtt részletesen beszámoltunk Léciánnak, Morvaország rettegett banditájának újabb bűntényeiről. Ez a vakmerő haramia már évek óta garázdálkodik Kelet-Mor- vaországban, lop, gyilkol, fosztogat háborítatlanul és minden alkalommal sikerült még az igazság­szolgáltatás kezéből kisiklfania. Mint jelentettük Lédán hétfőn tiint fel újból Ungarisch-Hradisch állomásán, ahol az őt felis­merő csendőrt lelőtte. A gyilkosság után az erdő­be menekült, ahol egy másik csendőrőrmestert súlyosan megsebesített. A terepet kitünően ismerő bandita az erdőt körülvevő csendőrség és katona­ság gyűrűjéből kimenekült és másnap már Po- leschowitzban volt. Itt az országúton kerékpárján hatódva, összetalálkozott egy csendőrjárőrrel, melynek vezetője megadásra szólította fel a gyil­kost. Lecián a felszólításra két revolverlövéssel felelt, mire a csendőrök is fegyverükhöz nyulitak. Lecián erre megfordította gépét és ismét kimene­kült a csendőrök kezéből. Azonban menekülése útját vérnyomok jeleznék, ami arra mutat, hogy a csendőrök golyói megsebesítették. A csendőrség és a katonaság ujult erővel fo­gott a bandita üldözéséhez. Keresztül-kasul ku­tatta Poleschowitzot és környékét s a község egyik gazdájának szérűjében rábukkant Lecián elhagyott fészkére. A szérűben véres volt a szalma és n gyil­kos kabátját meg egy véres zsákot is ott találtak. A kábái minden kétséget kizá­róan bizonyítja, hogy Lecián sebesülése súlyos, mert a csendőrök golyói balkarját járták át. Mi­előtt a csendőrök a gazda által felfedett rejtek­helyhez érkezhettek volna, az odasereglett falusiak minden nyomot eltaposlak, ami a csendörkutyával való nyomozást lehetetlenné tette. A csedőrség azonban annyit mégis megállapí­tott, hogy a gyilkos Ungarisch-Hradisch felé vette útját, mert Poleschowitzon lul többen látták, amint egy a csendörök előtt is ismert ember a szántóföldeken bekötözte Lecián sebeit. A csendőrök erre ismét Ungarisch-Hradisch felé fordították figyelmüket, a nyomozást azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a haramiának a városban számos ismerőse van, akik rejtegetik, másrészt ruhával és é1 ellel segitik. Ma délelölt egy sofför jelentette a rend­őrségen, hogy Lecián, akii ö csak később ismert fel, autót bérelt nála és Brünnbe vitette magát. A sofför szerint Leciánon teljesen uj ruha és kabát volt. A sofför jelentését azonnal továbbították Prünn- be. ahol a rendőrség és a csendőrséa ma általános razziát tartott, melvet azonban még nem koronázott siker. Nem érdektelen, hogv ez a mindenre elszánt gonosztevő „ufikészlet"-tel fölszerelve fejű ki rnükcd éeéf. A - polesohowítá erdei tűzharc alkalmá­val elhagyta aktatáskáját, amelyet a csendőrök megtaláltak. Az aktatáska hetvenöt darab érckorondt tartalmazott, továbbá egy komplett manikűr-készletet, villanyiamnál. két teljesen uj. még .mnsat- lan zsebkendőt és egy vavancsak uj ke­mény gátiért. A Lecián által agyonlőtt csendőrőnmester holt­testét tegnap felkoncolták és ma délutón temet­ték el. Á temetésen részivett a brünni országos csendőmarancsnok vezetésével az egész brünni csendőrtisztikar. „Esküszöm, viszontlátunk még téged minden oroszok cárjának trónján’ Megjelent az orosz uralkodópár levelezésének ötödik kötete Paris, március hő. Az orosz szovjetkormány most ad1 a közre II. Miklós cár és a cárné intim levelezésének ötö­dik kötetét. Ez a kötet a forradalom kitörését megelőző hónap levélváltását foglalja magában. Izgalmas érdekességü dokumentumok ezek, me­lyekből világosan látható az a végzetes befolyás, melyet Alice von Hessen férjére és egész Orosz­ország sorsára gyakorolt. Rasputin a* Igazi cár Rasputin titokzatos befolyására vetnek uj fényt ezek a levelek; ez a titokzatos kalandor, akiben a legmélységesebb ravaszság a legalacso­nyabb tudatlansággal, a vallásosság pedig a kor- helységgel egyesült, ez a csodákkal gyógyító bo­szorkány, ördögűző csodajszerárus, teljesen hatal­mában tartotta a babonás és gyenge lelkű cárt és camét. Befolyása egyre erősbödött és a cáriz­mus utolsó hónapjaiban már ó volt az, aki való­jában kormányozta az orosz birodalmat 1916 őszétől kezdve 1917 tavaszáig egyre »rosz- szabbodott az o^osz front helyzete. Az utánpótlás, szállítóeszközök hiányában teljesen megakadt. A dumában két nagy párt, a mérsékeltek és a libe­rálisok egyesültek és felelős minisztériumot kö­veteltek. De a cár ridegen elutasított minden olyan le­hetőséget, mely a helyzetei megmenthette volna, mert az udvarnál Rasputin volt az ur és a cár Rasputin beleegyezése nélkül egy lépést se tett. Hiába léptek közbe a cári család tagjai, hiába könyörögtek a hadsereg legfőbb tábornokai, a cár hajthatatlan maradt és mindenben követte Ras­putin befolyása alatt álló felesége sugalmazásait. A cámé pedig istenített tanácsadójával egyre szeszélyesebb és öeszefüggéstelenebb intézkedé­seket tanácsolt a férjének és taszított* a szeren­csétlen uralkodót a mélység felé. „Én vagyok a Te szemed és én vagyok a Te füled", írja a cárné 1916 szeptemberében a főha­diszállásra. „Nem félek többé a minisztereidtől, nem feszélyeznek már ezek az emberek. Olyan gyorsan beszélek már oroszai, mint a víz­folyás ...ők félnek már én tőlem, mert lát­ják, hogy telve vagyok energiával és ragasz­kodással hozzád, hogy mindent látok, min­dent hallok és én vagyok a te ig izi támaszod a front mögött“. „Nagy szolgálatot teszel nekem és or­szágomnak^, válaszol a cár. „Boldog vagyok, hogy végre egy magadhoz méltó elfoglaltsá­got találtál. Most legalább a belügyek miatt nyugodtan alkatok". A cár egyre-másra cserélgeti minisztereit. Mikor Rasputin Protopopoffot, ezt a minden gyanús ügybe belekevert paralitikus udvaroncot nevez­teti ki miniszterelnökké, a cárné ezt írja II. Mik­lósnak : ,,Parancsold meg neki, hogy kövesse mindenben barátunk, Rasputin tanácsait. Nagy Péter, Rettenetes Iván és Pál cár legyél egy személyben és törj össze mindenkit, aki lé­ged kormányozni merészelne". Mikor Rasputin másik emberét, a németbarát Stürmert Trepoff vállja fel a miniszterelnökség­ben a cárné rémült levelekkel ijesztgeti férjét „Parancsold meg Trepoff nak, hogy Rasputin nélkül egy lépést se merjen tenni. Emeld fel a hangod és Trepoff nem mer Neked ellent­mondani. Nem az lenne-e a leghelyesebb, ha Hozzád utaznék a főhadiszállásra és jelenlé­temmel bátorságot és szilárdságot öntenék beléd? A mi nagy barátunk, Rasputin, könyö­rög Neked, maradj erős és ne engedj Tre- paffnak semmiben. Miért dirigáljon 6 Téged és mért ne inkábba mi legjobb és legigazább barátunk, Rasputin, aki Téged Isten segítsé­gével irányit?“ Erre a levélre igy válaszolt a cár: „Trepoff lágy és engedelmes volt és egy szót se szólt Prolopoff miatt. Úgy látszik, nagyon nagyon rideg voltam vele, mert az egész ki­hallgatás alatf nagyon kényelmetlenül érezte magát". Más alkalommal II. Miklós igy mentegetőzik: „Bár valóban felháborít, hogy ilyen emberrel kell szóba állnom, mint ez a Trepoff, akit ki nem állhalok, de mielőtt elkergetem, talál­nom kell egy másik embert a helyébe. Meg azután azt akarom, hogy távozása előtt osz­lassa fel a dumál, szóval, hogy ö végezzen el minden piszkos munkát, 6reá háruljon min­den felelősség, minden kellemetlenség és ne az utódára, aki követni fogja őt a miniszteri székben". A forradalom hajnalán 1927 február 22-én, tehát három nappal a forradalom kitörése előtt igy ir a cárné: „Hála Istennek, az ügyek egyre javulnak. Most már csak maradj erős, mulasd meg, hogy Te vagy az ur. Ez kell az oroszoknak. Eddig csak a jóságodat ismerték, most mu­tasd meg az öklödet nekik, ezt kívánják ők maguk. Többen mondták nekem — verésre van szükségünk. — Különös, de a szláv nép ilyen. Szerelnek félni". 1917 február 25-én Szentpéterváron kitör a for­radalom. * „Ez egy apache-mozgalom, nem más", írja a cárné ezen a napon. „Az utcagyerekek és utcai lányok lepik el az utakat és azt or­dítják, hogy éheznek. Ezzel akarják akadá­lyozni a munkásokat, munkájuk elvégzésében. Ha hideg volna, bezzeg otthon maradnának!" A hírszolgálat teljesen megszűnik. A cár vonal­ját feltartóztatják a forradalmárok. A centrum és a liberális párt delegáltjai, Gutskoff és Sul- girin felkeresik a cárt és kérik, hogy mondjon le. A cárné rémülten ívja férjének: „Nem tudom hol vagy, azért küldöm ezt a levelei a főhadiszálláson át, mert Rod- zianko (a duma elnöke, úgy csinál., mintha nem tudná, miért tartanak vissza Téged. Vi­lágos, hogy meg akarnak akadályozni abban, hogy velem beszélj, mielőtt alá nem\ írsz va­lamilyen borzasztó papirost, melyben bele­nyugszol a felelős kormányzatba, vagy más hasonló . gazságba. De mit is csinálhatsz Te egyedül, hadsereged nélkül, mint egy egér az egérfogóban? De akármilyen engedményre is kényszerítenek, semmi sem kötelez azok betartására, mert tisztességtelen eszközökkel kényszeritették ki belőled ezeket az igére- reteket". És másnap: „Semmi, bizonyosat sem tud,ok Rólad. Csak egészen aljas rémhírek jutnak el hoz­zám és ezek a hírek félelemmel töltenek el, megőrjítenek...“ Mikor megtudta, hogy II. Miklós lemondott, igy : ir a cárné: „Értem a tetted, hősöm! Esküszöm az élelemre, viszontlátunk mi még léged minden oroszok cárjának trónján. Néped és katonáid élén térsz majd vissza trónusodra, uralkodá­sod dicsőségére". Másn.r ■ rémeket lát: „Á hadsereg mozgolódik már. Valami azt. súgja nekem, hogy a seregek fellázadnak. Németországban kitört a forradalom. VVmod, meggyilkolták. Mindenütt a szabadkőművesek keze működik..." Néhány nappal később erős katonai fedezettel Czarskoje-Selóba kísérik a cárt, mint az ideigle­nes kormány foglyát. Ott is marad egészen to- í bolski száműzetéséig, haláláig. I Divatlevél a tavaszi ruháról Prága, március 11. Sietnünk kell beszámolónkkal, mert ránk köszönt a gyorsan közeledő tavasz. Milyen lesz a tavaszi ruha? • A tavaszi ruha-divat, szabásában nagy | vonalaiban nem hoz sok változást, annál több ! meglepetést tartogat számunkra apró rész- ) Teteiben. A jumper-ruha dacol az idővel. Az ! elsőség azonban a kombinált ruháké, s ezek lassankint kiszorítják a jumper-ruhát. A kombinált, szóval többféle anyagból készült ruhák gyakran elől nyitottak s betét- szerüen tűnik elő az idegen anyag. A szok­nyán olykor más színű húzott fodor van, ugyanez a disz ismétlődik a derékon is. Más­kor a szoknya kockás vagy csikós; a derék jumper-alaku, de a szoknyához varrott és egyszínű szövetből készült A szoknya szabása változatos. Lehet szűk, húzott, plissée, gouvré/ széles berakásu, két, három vagy sok apró fodorból vagy haj­tásokból összeállított alj. A derék szabása egyenes, hosszú. Di­vatos a boleró, mely a csípőig leér. Divat a legkülönfélébb ingmell, mellény, betét. A kivágás „V“ alakú, de előfordul a magas nyak, a csukott puha férfi ing-gallérra em- lékéztető gallér. Hordják a szögletes, kerek, ovál kivágásokat is. Elegáns utcai ruhák mindig hosszu- ujjuak. Szabásuk többféle lehet. Divat a bő raglánujj, a húzott ujj, csuklónál összetartva, ritkábban egyenes angolos szabású vagy szűk tölcsér-ujj. Az idei tavaszi ruhák fiatalos dísze a nyakkendő és az öv. Az idegen színnel díszí­tett ruháknál a nyakkendő, öv, zsebek, kéze­lő, gallér hasonló diszitése kellemes össz­hangot teremt a ruhán. A ruha díszítésénél erre az ismétlődő harmóniára nagy gondot kell fordítanunk. A divatos ruha anyaga: a kásha, a rípszselyem (puplin), a soie gr égé, impri- mée (mintás selyem) taffetas íleuri (virágos tafft), crépe saitin, crép de chíne, georgette. Divatszinek a szürke, a fekete, a kék, barackszín, zöld: fűzőidtől türkizig,' a bes rózsaszín minden árnyalata, a drapp, a | kockás, mintás szövetek általában. A tavaszi ruha főerénye, hogy fiatalos, üde, tavalyi ruhából könnyen alakítható, nem kell hozzá máé, csak egy kedvesen alkalma­zott szalag, mellényke, gallérka, kézelő, egy kis uj, idegen színű, ügyesen alkalmazott disz vagy egy rokon színű széles öv, melynek anyagából harmonikusan díszítjük, szegjük máshol is a múlt évi ruhát. M a r y. Megállapodások az olasz—magyar tartozások rendezéséről. Olaszországban a békeszerződések folytán zár alá vett magyar vagyonnak a háború előtti magyar tartozások fedezésére való fordítá­sát az 1924. márciusában kötött egyezmény bizto­sítja. Most megegyezés jött létre arra vonatkozó­lag, hogy a TEBE és az olasz Fascista Bankári Egyesülés szerződést fognak kölni, amelynek ér­telmében az Olasz Egyesülés elvállalja, hogy az ■olasz kormánynál a magyar javaknak a magyar tartozások fedezésére szolgáló félhasználását ki- eszközli. A magyar bankok és az olasz hitelezők között 1927 augusztus 31-ig barátságos egyezséget, lehet kötni a tartozásokra vonatkozólag, az ez'de- ig nem rendezett tételek pedig az olasz—magyar konvenció rendelkezései alá, fognak esni. Az egyezmény ratifikálása a legközelebbi napokban diplomáciai utón fog megtörténni.

Next

/
Thumbnails
Contents