Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)

1927-03-02 / 50. (1384.) szám

iu« I «UtM wlko «J 04«*> Beszkid kormányzó nyilatkozata a határkérdésről Prága, március 1. Beszkid Antal dr„ Ruszinszkó kormányzója, aki szabadságát a Riviérán töltötte, visszautaztában Prágában is leszállt. A kormányzó beszélgetést folyta­tott a Lidové Noviny munkatársával, akinek Ruszinszkó fővárosát illető kérdésére kije­lentette, hogy mint kormányzó és Ruszinszkó első hivatalnoka köteles teljesen tárgyilagos lenni és pártokon felül állni. Az ő egyedüli törekvése az ország kultúráját emelni. A fő­város kérdésében a döntét a felelős ténye­zőknek engedi át. A kormányzó egyedül a határrendezésTe vonatkozólag adott választ s azt a kívánságát fejezte ki, -hogy a határ­kérdést békés utón rendezzék, mert a jelen­legi állapot csak újabb nehézségeket okoz. A kormányzó a Deutscher Nachrichten- dienst munkatársa előtt megcáfolta azt a hirt, hogy ő Ruszinszkó kívánságait memo­randum alakjában Genfben a Népszövetség­hez terjesztette volna. Beszkid kormányzó csak üdülési szabadságon volt e Genfben egy­általában nem tartózkodott. A keletszlovenszkői ruszinok — Válasz Hiinka Andrásnak — Irta: Föidesi Gyula Üj német gazdasági tárgyalások Paris, március 1. Posse minisztériumi igazgató vezetése alatt tegnap Párisba érkezett a német gazdasági delegáció, hogy újra meg­kezdje a német-francia gazdasági szerződés tárgyalásait. Mindenekelőtt az eddigi provizó­rium meghosszabbítását határozzák el. A Jour­nal szerint Franciaország nem él jogával és nem mondja föl a provizóriumot, de thagadha- tatlan, hogy az uj szerződés megkötése szá­mos nehézségbe fog ütközni. A megoldatlan borkiviteli kérdés nem kis gondot okoz mind­két részen s ezenkívül a bizonytalan vámtari­fák is zavarnak. Az uj francia vámokat a par­lament még nem ratifikálta, mig a német ta­rifa csak átmeneti és 1928-ban lejár. Szántó György BÁBEL TORNYA & PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (49) A rés, amelyet Ő vágott a maga építette falon, gyorsan közeledett hozzá. Ekkor esz­mélt rá, hogy fegyver nélkül van. Megállás a lovak sodrában nem volt. Vágtat ás közben hajolt le, hogy egy halott kurd véres görbe kardját felvegye. De a hullamerev ujjak görcsösen markolók a kardot s ő lehajoltá­ban elveszítette egyensúlyát. Fején bor­zasztó ütést érzett, aztán elsötétült minden. Pillanatokig még lüktetett füleiben a mel­lette vágtatok zajának üteme. Aztán nagy csend következett a nagy sötétségben, 29. Spalato bástyáit mormogva verték a hul­lámok. A kövek fekete moháról gyöngyözve pergett le a tajték-és a hullámok megtörtem banya ti ottak vissza a mélybe, hogy újra meg újra neklzudúljanak a hatalmas falaknak. ,'Azur ég reflekszö mosolyogva enyhitgette a hullámok haragos fekete-zöldjét. A parton a népek tengere hullámzott. Balti idáig követte a királyt és a többi ikhán ■seregei itt egyesültek az övével. Elsőnek Büdzsik és Buri khánc-k jöttek meg, akiknek seregei a Drávánál találkoztak. Utánuk az északi serég Ordu, Peta s Kajdu kbámckkal, akik végigduliták Halicsot, Len­gyelországot és Sziléziát. A cseh király jól- reudeze-tt seregével nem ütköztek meg. Utol­sónak jött meg Kadón. Még a szokottnál is némább volt és 'elhallgatta Batu elől, hogy Esztergomot, Fehérvárt és Pannonhalmát, a legerősebb báróim rnagyaT várat nem tudta bevenni. ö maga nem sokat törődött a 'kudarcok­kal. Hiányzott (belőle az az ájdáz (harci és, Pártom felhívását a keletszlovenszkói szlovákokhoz és szepességi németekhez Hiinka képviselő ur provokációnak, sőt „hazaárulás­nak" nevezi a Slovák hasábjain, „legellensége­sebb támadásnak, melyből a magyar lóláb nagyon is kilátszik", engem pedig mint „egy magát Földesy Gyulának nevező egyént" aposztrofál. Nyíltan kijelenti, hogy a szlová­kok „nem reflektálnak sem a zipszerekre, sem a ruszinokra, sem a magyarokra, nem akarnak egyetlen orosz barázdát és lelket eltulajdoní­tani". Najvul jegyzi meg ráadásul, hogy a ru­szinoknak „nem volt egyetlen reprezentánsuk sem". Hiinka ur rapszodikusan indulatos, túlfű­tött sovinizmussal irt cikkére nagyon könnyű válaszolnom- Mindenek előtt saját szerény személyemmel kezdem. Szegény orosz földmü- vescsaládból származom Hudrovo színtiszta orosz faluból. Nem volt módomban felső isko­lákat végezni, két kezem erejéből és szorgal­mából lettem orosz nyomdász, majd orosz könyvnyomdatulajdonos s huszonöt éve adok ki orosz egyházi, iskolai, szépirodalmi és gaz­dasági könyveket, naptárakat, újságokat a kárpátorosz nép számára. A Földesy nevet ép olyan joggal viselem, mint a szlovákok a Bu- day, Kállay stb. magyar reveket.,, Fölhívásomban történelmi, néprajzi okok s a békeszerződés alapján teljes joggal köve­telem Poökarpatska Rusz autonóm tarto­mánya javára a keleti Szlovenszkőhoz hozzá­csatolt történelmi orosz földet. Mindenesetre erősebb érvekkel, több joggal, mint amillők­kel a szlovák sovinizmus bekebelezte azt s 1919 óta szlovák ősit ja az évezredek óta ősi földjén lakó ruszin népet Hiinka ur meghamisítja a történelmet és a tényeket A szlovák sovinizmus étvágyának kielégítésére kezet fogott az „argalásokkal", akiket hét éven át támadott és gúnyolt, hogy az állami közigazgatás szervezéséről szóló törvényjavaslat megszavazásával véglegesen szlovák uralom alá kényszerítse Szepes, Sáros, Zemplén, Abauj és nyugati Ungmegye két­százezer ruszinját Ehhez kellett kigondolni uj elméié leket, hogy itt nem ruszinok laknak, hanem „keleti szlovákok, akiknek orosz ugyan a vallásul?, de akik még sem oroszok, hogy nincsenek „reprezentánsaik", stb­A Poprádtól Uzshorodig terjedő ősi orosz föld és orosz népe a történelem megvilágításá­ban tisztán áll mindenki előtt. A magyarok bejövetele előtt a halicsi o — fejedelemség része volt, Szvatopolk országa sohasem ter­jedt ide, Kassa, Lőcse, Késmárk, általában a „szepesi városok" a XIII. században alakult német kolóniák, Zsigmond magyar király idejétől másfél századon át lengyel zálogban, lengyel igazgatás alatt. Az itt élő oroszság gö­rögkeleti vallásu, „lemko", fehér orosz nyelv­járási! része volt annak az egyetemes orosz népnek, mely innen kezdve kompakt tömeg­ben élt és él Vladivostokig. A keletszlóven- szkói földön a XV. században kezdődik a ka- tolizálás ryugati. szlovák és lengyel papokkal és szerzetesekkel s az ősi orosz földesúri csa­ládok helyét katolikus magyar földesurak cse­rélik fel. Azonban az egyházi unió idejében Lippay esztergomi érsek Rómába küldött ter­jedelmes jelentésében (1654) pontosan kimu­tat Szepesben 48 orosz parochiát (ma van 13), Sárosban 152-őt (ma van 73). A magyar hiva­talos statisztika 1847-ben kimutat 694.000 oroszt, a csehszlovák köztársaság delegátusai a békekonferencián (Benes-féle Memoire No. 6.) Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Ugo- csa és Mármarosban kimutat 567-867 oroszt. A szlovákositás és amerikai kivándorlás dacára is tekintélyes orosz tömeg él ezen a terüle­ten, hiszen a csehszlovák állam javaslata a bé­kekonferencia előtt is közel 600.000 kárpát­orosz nevében kérte területünknek a cseh­szlovák köztársasághoz való hozzácsatolását A szlovák sovinizmusnak azonban ez nagyon kellemetlen volt, kigondolt tehát oly terrorisz- tikus módszert, mellyel — be sem várva a békekonferencia határozatát — a ruszinok megkérdezése nélkül Uzshorcdot Is bekapcsol­ta 1919 januárjában és egy szlovák papot ren­delt ide zsupánnak, megtagadva az 1918 ok­tóber 30-ki turócszentmártoni szlovák Nem­zeti Tanácsnak a ruszinokhoz intézett testvéri fölhívását, amelyben a csehszlovák államhoz való csatlakozásuk esetére teljes autonómiát ígértek nekik. A szög azonban hamar kibújt a zsákból Az 1921 február havában végrehaj­tott népszámlálás zsupáni, főszolgabírói és körjegyzői erőszakkal, sovén szlovák számláló biztosokkal botrányosan kevesebb oroszt tün­tetett föl e területen, mint a legutóbbi (1910. évi) magyar népszámlálás. Például Sárosban feltüntetett 9200 oroszt az 1910.' évi magyár statisztika 48.000 orosz lakosságával szemben. A kassai nagyzsupa keleti határainak megállapításával (persze P. Rusz megkérde­zése nélkül) 26 tiszta orosz községet csatoltak be újabban hivatalosan Szlovenszkőhoz (Pe- recsény, Nagyberezna, stb-). Ezekután kérdezem Hiinka képviselő urat, mondja meg, ki a provokáló, ki az áru- lő, ki támad kihívó ellenszenvvel? Kassa már volt .székhelye az „orosz ke­rületnek" a múlt század 60-as éveiben {Scíu. ...h..g-.KÓiSzaÁ). a kárpátaljai orosz nép egységének érdekében vetettem föl Kas­sa fővárosi jellegének kérdését. Nem kívá­nunk mi szlovák földet, de a történelmi ősi orosz földet kettévágni s orosz népét elnem- z elleni leni nem fogjuk megengedni- Elég' volt a hét évi jogcsorbitásból. Nem vagyunk ke­gyelmi Kenyérre szorított mos...ha gyermekei a republikának, hanem, mint a százmilliós ha­talmas orosz rép legnyugatibb része fajunk erejének és jövőjének biztos tudatában kivív­juk azokat a jogokat, melyek minden népet, például a kis szlovák népet is, megilletik. Hogy nekünk nem voltak s nincsenek rep­rezentánsaink? Aránylag legalább is annyi< mint a szlovákoknak. Irodalmunkban és pub- liciszfkában Baosinszky András, Dohovics, Lody, Vénél in, Balugyánszky, Dychnovics, Dobranszky, Pavlovics, Popradov, Szabó, Fell­esik, id. Zsatkovics György, Szilvay, Sztrip- szky dr., Hodihka dr., Bonkalö dr„ Vrabely stb., akiknek egy része sárosl és zempléni orosz. Oroszságunkért már a múltban is szá­mosán szenvedtek börtönt. S a szlovákság ma üldözi, elnyomja nyelvünket, iskoláinkat s a szláv szabadságot csak a maga javára követeli. Ha Tflinkáék az agrárszövetséggel harcot provokálnák, állunk elébe. A Coburg-affér mégis biréság elé kerül Prága, március 1. A bécsi bíróság a Koburg-afíérral kapcsolatban egy becsület- sértési port tárgyalt, mely alkalommal Juu- genfeld báró, Jőzsiás herceg meghatalma­zottja, azt állította vallomásában, hogy Blassiberger dr. német birodalmi nagyiparos egy magas rangú csehszlovák pénzügyi hiva­talnokot megvesztegetett és általában a hi­vatalszolgától kezdve a miniszterig minden­kit. iekenyerezett. Jungenfeld báró, adat emiatt Blaissberger becsületsértésért bepe­relt, beismerte, hogy ezeket a kijelentéseket telte, de egyúttal kérte a bizonyítási eljárás elrendelését. A bíróság megengedte a bizo­nyítást Jungenfeld báró kijelentését, Brachíl dr. pozsonyi vezérpénzűgyigazgató is sértőnek találta magára nézve s ezért felhatalmazást kért a pénzügyminisztériumtól, hogy úgy a bárót, mint annak ügyvédjét, Tafles dr.-t, becsületsértésért a bíróság elé állíthassa. — A reichstedti herceg holttestót Párisba akarják hozatná a franciák. Parisból jelentik: Az Intransigeot egyik cikkében azt az indítványt ved •föl egyik cilvfcében, hogy Napóleon fiának, a reieih- stodli hercegnek holttestét, amely a bécsi koruei- mssok templomában nyugszik, Párisba szállőrák é« atyja mellett helyezzek el. A lap fölszólítja a kormányt, hogy ennek érdekében lépjen érintke­zésbe a bécsi kormánnyal. rombolási düh, ami családját, törzsét és né­pét míndenelkfelett uralta. Öocso és családja lenézték, mert örökösen a shamánok mester­ségébe kon tárkod olt, ahelyett, hogy minden idejét és erejét a harcra fordította volna. Az alárendelt három törzsfő sem tudta mire vélni, miért kerestette az egész csatatéren beresztülkasül azt az idegent, a szenttamási visszavert roham után, aki az ő viseletűket bitorolja. És hogy miért ápoltatja saját sáto­rában egy vén indus bűbájossal. Furcsa szokása volt a khánnak az is, hogy a sokféle fogoly közül kiválogatta azokat, akik értettek fajtájuk vallási szertartásaihoz és tudtak be­szólni neki isteneik tulajdonságairól. A shamánok kiváltkép haragudtak rá ama szokásáért, hogy a sok vallás papjait összegyűjti néha sátorába és tolmácsok segít­ségével összehasonlítja isteneik hatalmát és szokásait. Meg is fenyegették egyizbem a dsinek haragjával, de ő így válaszolt: — Arról akarok meggyőződni, hatal­masabbak-e a dsinek más népek Isteneinél. Ha nem azok, nem félek a haragjuktól, hogy­ha valóban hatalmasabbak, annál inkább fogom tisztelni őket és annál több áldozatot fogok nekik bemutatni. — Láthatod saját két szemeddel, hogy hatalmasabbak, mondta a főshamán. Hiszen leágaztuk eme népet, mely elhagyta ázsiai apáik hitét. — Nem a dsinek harcoltak, hanem mi. És velünk sokfajta szövetséges és fogoly szolganép mindannyinak más szellemei. — Hallgassátok csak meg, mondta a khán, mennyivel többet tudnak mesélni az ő papjaik, mint ti, akiknek egész tudománytok csak a dsinek meg az ökörkoponya égetése. Hozzátok elő a két indust. Bölcsebb a vesze­kedésül?, mint a ti imátok. A shamánok gyűlölettől eltorzult arccal várták az indiai lovasok dóét papjának meg­érkezését, Nemsokára beléptek. Az egyik í | díszes ruházatú és gondozott külsejű, ölei j nagyságú gyönyörű emberpéldány volt. S hullámvonal alakú bajusza úgy fe I jezte be nyégyszögaüakura nyírt szénieket j szakágát, mint a kupola vonala a gangosz ! parti templomok négyszögét. Bajuszának ké hcöyén hatalmas gyöngyszemek rezegtek szemöldökének fekete vonalát is gyöngj szakította félbe a (keskeny, szépeníorrnál! orr felett. Inkább fejedelemhez volt hason­latos, mint paphoz és a khán templom előli kuporgó koldusnak tűnt fel mellette. A brahman elnézett mindenki fölött. Többször beszélt már a khánnak a legősibb vallásról, amit nem tett volna meg, ha a szurtos joghi és a majomhoz hasonlatos kínai nem igyekeztek volna a khánt az ő hitük számára megnyerni. Kadán mozdulat­lan arcáról egyikük eem tudott olvasni és mialatt egymással vetélkedve fejtették ki vallásaik rejtett, de örök szépségeit és igaz­ságait, kétséges volt, gondolkozik-e a barbár nagyur szavaikon, mulat-e vetélkedésükön avagy egyáltalán képes-e csak kis mértékben is felfogni szavaik értelmét a tolmácsok cse­kély műveltsége és a mongol nyelv fejletlen­sége mögött. Mégis mindhárman érezték, milyen fontos helyen 'küzdenek vallásukért, mert e vad népnek, amely az 5 hazájuk rop­pant területeit is birtokába vette, ez volt az egyetlen khánja, aki meghallgatta őket. Ezért szivósan ismételgették tanaik legm ég­je apóbb lényegét, anélkül, hogy alá akartak vagy tudtak volna szállni a khán észjárásá­nál? szintjéig. A brahman érces, mély hangja megkondult, mint templomaik rnáiyén a gong. A shamánok tajtékzottak a dühtől, aimig a tolmács lefordította a hindu szavait. De ferde szemüket kiforgatva némán rázták csak ökleiket a sátor mennyezete felé, mert fél­tek a fchántól. Ez most a (másik indiai felé fordult és intett, hogy beszéljen. A joghi sötét bőre ráí eszült csontvázára, amely az örökös böjttől ijesztően látszott a maga tel­jességében. Gondozatlan ősz szakálla guban­cosán lógott, beesett mellére és csontujjiai merevek voltak a kezdődő leprától. A joghtnek az elmondottak végén mély szemgödreiből eiőizzottak a nagy szemek. Mindenki félve tekintett beléjük, de a brah- mann tekintete kimenekült előlük a sátor ajtaján, ahonnan napsütésben kékleft elő a tenger, A shamánok felkiáltottak. A joghi lassan libegve emelkedett fel abban p.z ülő helyzetben, amelyben az imént a földön ült. A sátor síkjai elferdültek és a vén lassan emelkedett fel a térben. Megdermedve néz­ték a csodát és mindenki várta, hogy a sátor teteje megnyílik és utat enged a felfelé lebegőnek. De íme, az öreg megint ott ült a földön és tágranyilt szemei lassan lecsukód­tak. A khán elsőnek tért magához. — íme, csodát tett, mondta a shamánok- nak. Mutassatok ti is hasonlót, ha tudtok. A shamánok nem válaszoltak. Egy­másután szállingóztak Batu sátorába és vár­ták a kedvező pillanatot, amikor árulkod­hatnak Kadánra. A kis púpos nagyon hall­gatag volt már napok óta. A shamánok tud­ták, hogy az ilyen nagy hallgatások után dührohamok következnek. A khán követei azzal érkeztek meg Spalaíóból, hogy a király már nincs a városban, igy hát nőm is adhat­ják ki. Batu nem hitt a epaiatólaknak, mert a gályák éjjel vitték a menekülőt Trau várá­ba, és most a város ostromára készült A shamánok obégattak. — Hiába minden, fénylő elméd és vitéz­séged mit eem használ, ha a nagykhán unokája magáraharagitja a dsin eket. A kis púpos szokása szerint, nyílvessző­vel rajzolta sátorának homokjába a város fekvését és munkájába elmerülve méricskélt a nyílvessző tollasvégü szárával. A shaniá- nok motyogására felkapta fejét, amely mélyen ült iválilábam. ÉFoMatiukÁ Hatvanezer texHImunkás bérmozgalma Északcsehországban Prága, március 1. Az északcsehországi texti'lgyárafeban már hosszabb ideje nagy bérharcok folynak. Hatvan-szer munkás kér béremelést, azonban a gyárosok szóba sem akartak állni a munkásak képviselőivel. A német kereszt ényszocialista munkásszsTve- ®et közvetítő tárgyalásai végre arra az ered­ményre vezettek; hogy a tegnapi napon már megkezdték a legális bértárgyalás okát s ez­zel a fenyegető sztrájkveszély ismét aktuali­tását vesztette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents