Prágai Magyar Hirlap, 1927. március (6. évfolyam, 49-75 / 1383-1409. szám)
1927-03-01 / 49. (1383.) szám
Hodzsa e héten expozét fog mondani Prága, február 28. A képviselaház kul- turbizottsága e hét folyamán összeül. Az ■első illésen Hodzsa iskofaügyf miniszter expozét fog mondani iskolaprogramjáról. Az expozé iránt politikai körökben óriási az érdeklődés, mert Hodzsa beszédében a kisebbségi iskolaautotnámia kérdését is érinteni fogja. A szociáldemokraták is méltányolják a cseh-német polgári pártok nemzeti közele- ledését Prága, február 28. A cseh—német polgári koalícióról az ellenzéki pártok úgy cseh, mint német részen eddig mindig csak azt Írták, hogy s, legreakciósabb alakulás és a demokrácia sírásója. A Pravo Lidu vasárnapi vezércikkében Krejcsi cseh iró ezzel szemben a következőket állapítja meg: — A cseh—német viszony javulása ma már elvitat hatatlan tény. Még ellenzéki álláspontunk ellenére sem becsülhetjük le ennek a ténynek óriási jelentőségét. Igaz ugyan, hogy a nemzeti közeledést nem azok a pártok valósították meg, amelyeknek kulturprogramja erre hivatott Nem a két szociáldemokrata párt, # nem Masaryk elhikai és humánus programja ■ hozta léire a cseh—német kiegyezést rA dolognak szélesebbkörü jelentősége abban rejlik, hogy ez a kiegyezés már jőlelőre elő volt készítve. Az, hogy a német paraszt együtt akar dolgozni a cseh paraszttal és a német katolikus a cseh katolikussal, feltétlenül megelőzte magát a nemzeti kiegyezést. El kell ismerni azt a tényt is, hogy a nemzetnek éppen a legrezerváltabb és iegkonzervativebb része, vagyis az agrárius és klerikális réteg segítette elő ezt a kiegyezést. Ezzel megalapozták a nemzeti béke egészséges kiépítését. Hogy ez már régebben létre nem jöhetett, ezért elsősorban a német szociáldemokraták felelősek, akik még a két nemzet szocialista munkásságának megegyezését sem tudták előbbre hozni. — Hogy a cseh—német többség és kormány megalakulhatott a szélső nacionalista szárnyak erősebb ellenállása nélkül, csak azt bizonyítja, hogy a két nemzetben megvan a hajlandóság az együttműködésre. Ez a hajlandóság azonban nem h jelenlegi többségnek és kormánynak és illetve ezek programjának szól, hanem a két nemzet mindennapi élete sürgeti a közeledést. Az uj parlamenti konstelláció csak azt használta ki, amit az élet már megérlelt, mindössze csak megkísérelte ennek a kiegyezésnek politikai formába való öntését. Ilyen módon egyengetik a nemzeti béke útját s ez a köztársaság nemzetiségi fejlődésében feltétlenül haladást jelent E suTyos probléma becsületes és szerencsés megoldásának kezdeményezését pedig, akánnelyek oldalról indult is az ki, üdvözölnünk kell. 1927 március 1, kedd. „A közigazgatási reform: az eljövendő teljes autonómia váza" A Slovák első cikke a közigazgatási reformról — A parlamenti bizottságok e heti munkája — A szocialista pártok tiltakozó gyűlést rendeztek Kassán Prága, február 28. A parlament különböző bizottságai e hét folyamán tárgyalni fogják a közigazgatási, valamint katonai javaslatokat A katonai javaslatokba a koalíció ösz- szes pártjai megegyeztek Az építkezésről szóló törvényjavaslat egyes pontjait is elfogadta elvben mind a nyolc párt A közigazgatási reformra nézve még nincsen ilyen megegyezés. Az adóreform egyes szakaszait előbb a koalíciós nyolcas bizottság tárgyalja le pont- ról-pontra és csak a teljes megegyezés után tárgyaltatják tovább a költségvetési bizottsággal. A parlamenti körök remélik, hogy a képviselöhds a márciusi és áprilisi plé- numűléseken elintézheti a fontos javaslatot és ezután nyomban hozzálát a szociális bifositási törvény módosításához. A közigazgatási reform sorsa A közigazgatási javaslat kérdésében, a Prager Presse értesülése szerint két koalíciós párt már véglegesen állást foglalt A szlovák néppárt és az egyik német kormánypárt már Írásba foglalta. A többi koalíciós párt ugyan hivatalosan még nem nyújtotta át Írásban állásfoglalását, azonban elvben valamennyi többségi párt támogatja az országos közigazgatási rendszert, csupán egyes pontoknál kivannak lényeges módosításokat. A szlovák néppárt lapfa megszólalt a közigazgatási reformról A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák, amely eddig egyáltalában nem foglalkozott a közigazgatási reformjavaslattal, vasárnapi számában megkezdte cikksorozatát erről a problémáról. Első cikkében rámuiat arra, hogy az uj közigazgatási rendszer egyáltalában nem fogja a közéletet megbolygatni, mert alapjában véve a megyerendszer, elveit tartja szem előtt. Az uj reformnak előnye abban rejlik, hogy a közigazgatást egyszerűsítik és gyorsítják. Az uj rendszer elvben kiépíti az önkormányzatot és lehetővé teszi Szlovenszkó autonómiájának a megvalósulását A vidék ezt úgy értelmezi, hogy Szlovenszkó önálló ország és önkormányzati egységet képez- A reform ideiglenesen megvédi a szlovák nemzet önállóságát és meg fogja védeni érdekeit is. A szlovák néppárt az uj közigazgatási rendszert a sajátjának tekinti, amely mintegy vázát képezi az idővel megvalósítandó teljes önkormányzatnak. A szocialisták kassal népgyülése Kassáról jelentik: A haladó és szocialista pártok vasárnap a Schalk-ház nagytermében tiltakozó gyűlést tartottak ^politikai reakció ellen. A népgyülésen Friedrich vasúti tanácsos elnökölt. A gyűlés főszónoka Hrusov- szky Igor volt, aki a közigazgatási reformjavaslattal foglalkozott. Hrusovszky szerint ez a legfelületesebb javaslat, amelyet eddig a parlamentnek benyújtottak. Ruszinszkőt illetőleg a javaslatban a békeszerződések megszegését látja (!). A köigazgatási reform tudatosan a szlovák szeparatizmust támogatja s ezzel megbolygatja p.z alkotmányt is, amely csak a csehszlovák nemzetet ismeri el. A szociáldemokraták részéről Becsky képviselő szólalt fel, aki főleg a néppárt politikáját ostorozta. Végül a népgyülés határozati javaslatot fogadott el, mely elutasítja a készülő közigazgatási reformot, tiltakozik az adóreformjavaslat ellen, elitéli a szlovák néppárt csehellenes mozgalmát és követeli Szovjetoroszország de jure elismerését. A magyarországi sajtó kritikája A közigazgatási javaslatokkal a budapesti sajtó iá eddig szokatlan részletességgel foglalkozik. A Péster Llyod vasárnapi száma „A Ruszinszkóban tervezett szerződésszegés címmel cikket hoz Flachbarth Ernő dr. tollából, aki néhány nappal ezelőtt a NemzetiUjságbar« is kritikailag ismertette a kormány javaslatait- Flachbarth cikkében behatóan foglalkozik Ruszinszkő helyzetével úgy a nemzetközi, mint az alkotmányjog szempontjából é* arra az eredményre jut, hogy „az események hatása alatt a kormány talán mégis el fogja magát szánni arra, hogy a kisebbségi szerződés és a ruszinszkői autonómia ellen tervezett merényletével felhagyjon, mert ellenkező esetben súlyos nemzetközjogi és alkotmányjogi konfliktusnak kell kitörnie, melynek következményei ma még teljesen beláthatatlanokMikor ad orvosokat tagjainak a preraui papi faetegsegélyző? Szlovenszkó, február 24. Keresztül utazott a püspök egy székely községen- Az elöljáróság ékes beszéddel üd-( vözölte. A püspök titkárja azonban félreszóli- tóttá a bírót s meginterpellálta. — Hát aztán miért nem harangoztak a kegyelmes ur elébe? Hisz ez tiszta katolikus község! — Annak hétrendbeli fontos és erős oka vagyon! — Feleli fontoskodva a bíró. — Hát halljuk azt a hét fontos és erő? j okot! — Először is, hogy nincs harang. — Elég — módja a titkár. — A többit * hatot elengedem. Valahányszor ez a história eszembe jut, | mindannyiszor valami bosszankodás féle fog el a titkár ur ellen. Miért is nem hagyta, hogy a | bíró a többi hat okot is elősorolja; Elmondta J volna talán, hogy beteg a harangozó, vagy el-l szakadt a harangkötél, vagy nem kapják a torony kulcsát, vagy más effélét Bezzeg a preraui papi betegpénztárj amelynek kebelébe utalta a mindenről és j] mindenkiről gondoskodó kormány a katolikus papságot, éppen megfordítva csinálja. Az is hétféle fortos körülményt sorol elő, de a legfontosabbat utoljára hagyja. Értesíti a tagokat hegy megvannak már az alapszabályok, utal-| ványok, ügykezelési rend és sok egyéb fontos | dolog. A boldog pap .már megkönnyebültenf sóhajt fel: No, hála Istennek! Most már érdemes megbetegednt Igen ám, de ott a utol-8 só pont: minden van, csak éppen orvos nincs! j Pedig már lassankint egy éve lesz, hogy folyton ígérgeti az a pénztár: ennyi és ennyi fi hórap múlva közöljük a szerződéses orvosok| névsorát. Azalatt pedig szorgalmasan beim I kasszái iák a tagsági dijakat s hogy jogigé-j nyűnk felől teljesen nyugodtak lehessünk, még f az állam is pontosan levonja havi fizetésünkből a járulékot Hogy két felé is fizetünk, az csak elég megnyugtatás! Csak éppen orvosi nincs. Ha betegek vagyunk, fizessünk dók-; tort és patikát Félfüllel hallottam azt is, hogy azért késnek azok a szerződéses orvosok, mert a egyesület úgy talál ja,hogy nem volna illő dolog, I ha egy papi testület zsidó orvosokkal szer- [ ződhék. (!?) .................... • • £ Eg y kollegám erős gyomorkatámisban ] szenved, de makacsul tűri a bajt azzal a szilárd feltevéssel, hogy azért is megvárja* j amig ingyenorvos előtt panaszolhatja ki baját „Azért fizetek!" — ez a vége minden beszédjének. Kilencvenkilenc kilóról lefogyott már i nyolcvanra. Vájjon hány kiló lesz, ha csak- ugyan makacsul kivárja az ingyenorvost! Egy katolikus lelkésztudták szórni az alsóvárost, úgy hogy itt csak kevés ŐTCsapat maradhatott meg. Elhagyottan és szomorúan meredtek bele a tetötlen, üszkös utcasorok az őszi napsütésbe és a még miaudig fosztogató őrjáratok úgy vájkáltak a romok között és a pincék rejtekeiben, mint a férgek. Az éjszakák már hosszabbodtak és reggel dér ült meg mindent. Egy hajnalon csörömpölve vágódott le a vízivárosi kapu felvonóhidja és nagy lovas- csapat dübörgőtt ki rajta. A mongol őrcsapa- totk ide oda száguldoztak köröttük, mint gyíkok a kígyó körül és oldalba kerülve meg- nyilaziták őket. De a vaskiigyó tovább törtetett és a Kálvária-domb felé tartott az utcák kanyarulatain át. Itt védve voltak az oldalról való nyilazás ellen és csakhamar a domb alá értek. Kétfelé vált most a vaskigyó és a két része elindult kétfelé a domb alatt, hogy azt körülölelje. Mindez olyan rövid . idő alatt történt, hogy a khánnak nem volt ideje a rendelkezésre. A domb percek alatt körül volt zárva. A kihán arca most sem mozdult meg. Jánost hivatta és kutatóan nézett rá. A tolmácsok .ismerték ezt a nézését. Ember sorsok halála előtt nézett igy. De János állta. Tudta, hogy a khán azon gondolkozik, nem 5 csalta-e a kelepcébe. — Mondjátok meg neki, szólt a tolmácsokhoz, hogy ezek a nehéz lovasok a csúszós deres földön nem tudnak a dombra kapaszkodni. Ha megkísérlik, van elég kő a hajitőgépek mellett. A khán valamit mondott a törzsfŐíknek, mire ezek lesiettek a domboldalakra. Esetlenül kacsáztak görbe lábaikkal a csuszam- lós talajon, minden mozdulatukon meglátszott, hogy csak lovon emberek. Nemsokára gyűrűbe állították a lejtőn a dombon rekedt mongolokat és csakhamar kiderült, hogy a legjobb íjászok táboroztak a khán sátra körül, ő maga is kihozatta óriási iját a sátorból és lement a lejtőre. A lovakat a dombtetőre vitték, hogy készen álljanak, ha áttöréssel lehet osaik menekülni. Jánös a köveket vitette gyűrűbe a lovak körül. A várbeliek igen nagyszámú csapatban jöttek. Nemcsak a dombot tudták erősen körülzárni, de folytonos nekirohanásokkal a körül'száguMó mongol 1 avastömegeket i-s oldalbakapták és a kis lovasokat úgy sodorták le a kis lovakról másfél öles lándzsáikkal, mintha csak gyakorlásra szánt bábuk lennének. Szügyig vértezett lovaik állták a nyil- záport, amely csattogott a páncélon és pajzsokon, mint a jégeső a cseréptetőn. Nemcsak kívülről, de a dombról is hullott a nyilzáipor. Tétovázásra nem volt idő. Négy oldalon nekitörtettek a lejtőnek. A dombtetőről nem lehetett a domb aljára látni, azért János csak akkOT tudta még, mi történik, amikor a lejtőn nyilazóik gyűrűje egyre hátrált a dombtető felé. A khán és három törzsfő vissza jöttek és felültek a lovaikra. Látszott rajtuk, hogy most ismét egész emberek. Nyugodtan figyelték, hogyan hor- datta János körbe a köveket, aztán leküldték a nyíl azokhoz, hogy húzódjanak vissza egész a kő gyűrűig. Alig hogy ez megtörtént, felbukkantak a lejtőn a nehéz lovasok. A kövek nagy tömegekben zuhogtak rájuk és lesöpörték őket az erősem ívbe domborodó lejtőn. Újra és újra megprópálkóztak és egyiz- beu oly közöl jött egynéhány, hogy János megpillantotta a gróf fekete szakaiját és olajbarna arcát a feltóit sisakrostély alatt. Alulról kiáltások hangzottak és a páncélosok eltűntek a lejtőn. A mongolok óriási tömegben támadtak odalent és a yaakigyó összetörve menekült. Szent-Tamás irányába vágtattak az Üldözők óriás rajától követve. János lihegve futott fel a fchánhoz. — Most kell a résen bejutni, az üldözöttek nyomában. Máékor nem lehet. A khán megértette János beszédét, mert látta, hogy a résre mutat. Átdobta vállán iját, amely majdnem akkora volt, mint ő maga. A törzsfák tudták, hogy ez mit jelent. Melléje rugtattak kicsi lovaikon és nekierésztéit hantárral vágtattak le mellette a dombtetőről. János is felkapott egy barnafoltos fehér hőkára. A ló ágaskodott és kirúgott, mert érezte, hogy nem a gazdája. János olyat szorított a térdével a ló oldalán, hogy majd betört a kiálló bordája, j Eztán cuppogott a nyelvével, úgy ahogy a mongoloktól látta. A ló megtört és elvágtaitott a többiek után. Egyszerre benne voltak a lovasok árjának sodrában, amelyek minden irányból nekivágtak Szent-Tamásnak. Látták a khán jelvényét, a fából faragott lófejet magas póznán a levegőben úszni, a lófej alatt hót lőfark lobogott. Mindenki tudta, hogy itt a döntő roham, mert a khán csak nagyritkán vett részt ütközetben. Az üstdobok döngtek szakadatlanul és hangúk mindent megrezegtetően feszült bele a légbe. A várra mind az ötven kővető hajitógép ontotta a köveket és lesöpöri mindenkit a bástyákról. Simon gróf a vízivárosi kapu felé igyekezett, de a tatárek j előbb érkeztek a felvonóhídra. Az egymás- ■ ratorlódott lovastömegek lezuhantak a mély árkokba és a halálorditás tuliharsogta a le- t hulló, lópaták és páncélok robaját, és a nyi- j lak jégesőkopogását. A szenttamása rés előtt : volt a másik torlódás. Jánost arra sodorta az ár. Úgy száguldott benne, mint a hullám hátán a tajték, vére gyöngyözött a mélységek erőinek magasba vibrál ásában. Az üstdobok böinbőlése a pattanásig feszített mindent és j a ferde-szemű lovasok íjainak ezernyi húrja ki feszült, hogy pattanva pengjen és süvöltve vágja a nyilakat a szüzterekbe, mint egy ; ezerhuru ördöghárfa. A faragott lótejek az ; égbenyeritettek a póznák tetejéről és a vágtató lovak röheje mintha ennék visszhangja lette volna. A paták dübörgése felvette az üst dobok ütemét s a nagy, boldog száguldás soha át nem élt, ziháló, végső szabadság izét, illatát, színét és zenéjét hozta. így nyílt meg Ázsia öle, a pusztítva teremtő. (Folytatjuk.) TirffWHHwraTanffimnraifid i iimii'mnnfiHiHiirimarffTiTnrmrfiTi Szántó György BÁBEL TORNYA ■A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (48) János két kővetőt állíttatott a réssel szembe és a kövek éjjel nappal zuhogtak erre az egy pontra. Nem is tudták a várbeliek a falnak ezt a részét kijavítani, mert mindenki halálfia lett, aki a falnak eme részén, munkába fogott. A két kővető egyre jobban megrongálta a már megbontott falat és habár a Szent-Tamás dombján még két fal húzódott az első mögött, a várbeliek álmát elvette ez az egyetlen kikezdett pont. Szokatlan és ijesztő volt az a pontosság, amellyel ezek a kővetők mindig erre az egy helyre zuhogtalak a köveket. Egyszer János sárba mártotta az ujjal és ákombákomot irt vele az egyik kődarabra. Egy hozzáértő orosz fogollyal kifaragtatta a köre rajzolt ákombákomot: Miklós fia János. Aztán betétette a kővetőbe a hatalmas gránittömböt. A kötelek pattanásig feszültek, a gerendák recsegtek és a kőtömb fel- ®ugott ivalaku röptében. János megfigyelte, hogy messzebb vágóid ott le, mint a többi, de pontosan a rés irányában. A tatárok ugyanúgy csodálkoztak kővető gépeinek célzó- képességén, mint a várbeliek. Pedig ennek nem volt más titka, mint hogy a kövekéi egyenlő nagyságúra és alakúra faragtatta Nagy munka volt, de a sok orosz, kisorosz, havasalföldi fogoly még ott, a pilisi kőbányában elvégezte és úgy tette a nagyszámú zsákmányolt dereglyére. A várbeliek egyideig visezabajigáltéík kővetőikkel ezeket a köveket. De János egyre fokozta a követők és a kövek nagyságát, egyre félelmetesebb gráni- tömbök zúgtak a vár felé és ezeket az óriási kődarabokat <a gyenge várbeli gépek netne tudták visszaröpíteni. Feldarabolták őket és Igy használták. A várból nagyszerűen be
