Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-11 / 34. (1368.) szám

Egy idegbeteg fogorvos szörnyű családirtása Párisban MGyilkoltam, mert az anyám nem szeretett" — Hondoux doktor vacsora közben lelőtte sógorát és unokafivérét — A Prágai Magyar Hirlap rrmmkatá reálól — Páris, február 10. Anya ée fiú állót tök egymással szemben és a család másik két tagja esett áldozatul annak a vé­res Lengéd iának, amely tegnap zajlott le a Rue Tr izééinek egyik házában. És ha az ember csak az ónját hallja, a családtagokat és a többi tanukat, akikor elvetemedett gazembernek tartja a gyilkost, Didier Pascal Houdouxt, a 80 éves párisi fogor­vost, aki s ógo iának és unokaifi vénének meggyil­kolásában csak azt a tettet követte el, amelybe sötét hajlamai, bestiális kegyetlensége már kora Sifjueágától kezdve predesztinálták. De ha a jól- ffósült, angolbajuszru, ijedtarcu Houdoux dr. adja elő védekezését, úgy egyszerre megváltozik a kép és ha a fogorvos szörnyű bűnét semmi sem eny­hítheti, de legalább emberivé válik alakja. A bűntény lefolyását mind a két részről egy­formán adják elő, csak az előzmény ele térnek el lényegesen egymástól. A gyilkos anyja ás a roko­nok, ismerősök egyet hangoztatnak. A szadista A korán özvegyen maradt Hondoux asszony a legnagyobb nélkülözések árán taníttatta, neveltet­te. A fiú álalndóan gondokat okozott a családjá­nak különös hajlama!vaL Tízéves korában abban .talált élvezetet, hogy összefogdosta a kóbor ebeket és felakasztotta őket az ajtókillnesre. Gyermekko­rától anyjának és nővérének kínzásában, találta őrömét. 1924-<ben kapóit diplomát Houdoux. Miután Bern volt pénze arra, hogy önállósítsa magát, to­vábbra is anyja házában maradt Az egyik szobát (berendezték rendelőnek és a jóm égjél enésü fiatal fcgoivoshoz elég szép számban jártak a betegek. A njmgodt és békés polgári életnek minden elő­feltétele adva volt A fiú és anya közölt azonban tovább folyt a rettenetes küzdelem. Miért? Erre senki sem tud feleletet adni. A fiú csak újra és újra ugyanazt hangoztatja: — Az anyám nem szeretett. Az anya pedig zokogva vallja: — írnádlarn a gyermekemet, de ő gyűlölt* A rokonok beszélik, hogy két héttel ezelőtt véresre verte az anyját és hajánál fogva húzta át b szobákon. Az anyának el kellett menekülnie há­zából, mert attól félt, hogy gyermeke meggyilkolja. A „tiszta levegő" Néhány nap múlva visszatért, de nem bírta az egyediiltótet és addig könyörgött, mig végre lánya és veje beköltöztek a lakásba. Ez az esemény még jóban elkeseritette a fogorvost. Követelte anyjá­tól, hegy utasítsa ki a házból nővérét es férjét- Az özvegy azonban most az egyszer nem engedel­meskedett. Jól tudta, hogy miért. — Akkor majd én gondoskodom róla, hogy itt tiszta legyen a levegő, — mondotta fenyegetöleg Houdoux dr. Néhány nappal a gyilkosság előtt összecsődi- iette a lakásba a környék könnyüvérü hölgyeit ós azok gavallérjait. Éjfélután, amikor a család már aludni tért, az előszobában bált rendezett* A csa­lád tagjai az izgalomtól remegve rontottak ki és heves szemrehányásokkal illették a doktort. — Mikor lesz vége ennek a komédiának? kérdezte sógora hevesen. — Legyetek nyugodtak, öt-hat napon belül wége lesz, — jegyezte meg gúnyosan a fogorvos. A szörnyű jóslat beteljesedett. Ettől az éjszakától kezdve a helyzet teljesen elmérgesedett. Nap-nap uíán majdnem telfieges- ségre került a sor a két férfi közt. A nőknek kel­lett közbevetniök magukat és felfogni az üléseket. Houdouxné most már nem a saját éleiét féltelte, hanem a lánya férjóét és ismét elindult könyörgő útjára, egjrik unokafivérét kérte fel, hogy néhány hétre költözzön hozzájuk. Houdoux éktelen dühre gerjedt ekkor. — Úgy?... Erősítéseket hozol a fiad el­len?... No majd meglátjuk, ki lesz erősebb, — mondotta. Eldördül a revolver Tegnap este fél tíz órakor vacsoránál ült a család. A i'iu nem volt otthon. A legjobb hangulat uralkodott. Egyszerre csak kitárul az ajtó és ma­gából kikelve roníott be Houdoux dr. — Úgy látom, nagyon jól érzitek magatokat. Én felesleges vendég vagyok — kiáltotta. Ekkor szelíden inegszó'alt sógora, Mr. Bumns. — Nincs értelme, hogy izgasd magad. Elsején szépen kiköltözöl, keresünk megfelelő rendelői, felszereljük és nyugodtan élünk mindnyájan. A fogorvos ebben a pillanatban előrántotta revolverét. — Tehát mindnyájan összeesküdtetek anyám­mal, hogy kiüldözzetek és tönkrelegyetek... Miközben ezeket a szavakat kiáltotta, máris lövöldözni kezdett. Mindjárt az első lövés talált és sógora vérbeborultan hullott le a székről. Né­hány pillanat múlva kiezenvedett. A kút nő halál- rarémülten menekült a hálószobába és magukra zárták az ajtót. Az ekkor rnár teljesen tébolyodon benyomást keltő Houdoux először öklével próbálta bezúzni az ajtót s mikor látta, hogy ez nem si­kerül, unokafivérének keresésére indult. A 28 éves fiatalember egy szekrény mögött keresett menedéket, de a doktor előráncigálta és közvetlen közelből lelőtte. Mikor véres tettét elvégezte, azt ajtóhoz ment, amely mögött a rémült asszonyok zokogtak; — No, most már itt maradhattok, — mondotta. — Ezzel vette a kabátját, kalapját és nyugodtan eltávozott. „Imádtam a fiamat...“ Alig tehetett néhány lépést, mert már jöt­tek vele szemben a rendőrök. A revolverlövések óriási riadalmat kelteitek és pillanatok alatt több száz főnyi tömeg verődött össze a ház előtt. A gyil­kost kiragadták a rendőrök kezéből, íöldretapos-1 London, február 10. Az anglikán egyház híres „Prayer Book„- \ ja évszázadok óta igen nagy szerepet játszott az angol család vallásos életében. Az angol püspöki konferencia a busz évi előmunkála­tok befejezésével most elhatározta, hogy a Prayer Boolc-ot alaposan megreformálja, hogy az a modem idők követelményeinek, elsősor­ban a nő megváltozott társadalmi helyzeté­nek mindenbe megfeleljen. Az angol egyház vezető köreiben már húsz esztendeje hevps harcok, viták folynak ebben a kérdésben és a mostan tervezett re­form világosan magán viseli a kompromisz- szumos megoldás jellegét, amely igyekszik az arglikán egyházban szereplő irányok mind­egyikének eleget tenni. Canterbury és York érsekség püspökei és lelkészei hétfőn gyűltek össze nagy konferen­cia a Westininster-templomban és Canter­bury érseke ezen a konferencián hozta az arglikán egyház nyilvánosságának tudtára a végrehajtott reformot. Még nem bizonyos, hogy a revízió egyház- jogi érvényességet is nyer, mert mielőtt végrehajtanák, úgy az alsóháznak, mint az egyetemes egyházi zsinatnak el kell azt fo­gadnia. Egy azonban bizonyos. Ha az 1662 óta válto­zatlan Common Prayer Book reformja szank­ciót nyer, az egyesült királyság egyházi-val­lásos élete a jövőben egészen más rítusok és formák között bontakozik ki, mint aminőt ed­dig az évszázados tradíció approbált. A v;la a leghevesebben a kommuniőnak beteg izeméi vek részére való kiszolgáltatása körül forgott. Ebben a kérdésben a lelkészség körében é' tizedek óta elkeserdett harc folyik és amint most a reformtervezetből kiderül, Newyork, február hő. Más ember, ha eléri a 80-ik év küszöbét, már nem is aggastyánnak, hanem újra gyermek­nek számit. A 80 éves Edison Alva Tamásról leg­jobb barátja: Ford Henrik, azt mondta, hogy: „Edison még csak most van azon az utón, amely hatalmának csúcsára vezet". Ugyancsak Ford ál­lapította meg erről az univerzális tehetségekkel és tudással megáldott emberről, hogy „a világ legrosszabb üzletembere". Edison Alva Tamás most ünnepli 80-ik szü­letésnapját. Csak természetes, hogy ez alkalom­mal az egész müveit világ érdeklődéssel fordul a nagy feltaláló felé, akihez fogható zsenit még csak egyet ismer a világtörténelem: Leonardo da Vinci-t. ö azonban már a történelemé, mig Edi­son a ma embere, akit mindenki láthat, minden­ki megcsodálhat, s akinek életéből mindenki tanulni szeretne. Edison büszke a maga életére és igen szívesen elmeséli mindama viszontagságokat, amelyeken valaha átesett. Iia beszélni kezd, min­dig rapszóclikus mondatokban mondja el legked­vesebb emlékeit, nem is részletezhetné azokat, hiszen olyan gazdag emlékei vannak, hogy egy- nek-egynek a részletes leírása egész kötetekre rúgna. Az alábbiakban ismertetjük Edison „egész életrajzát", úgy, ahogyan azt ő szereti el­mondani., Edison gyermekkora — Egész kisgyenn ek-koromban egyik bajból a másikba eslem. Csirkefogó voltam én is, de most azt mondják, hogy csinjeim inditóoka min­dig a velem született kutatási vágy volt. Már kö- lyükkoromban is mindig kísérleteztem.. Azt mond­ják, még járni sem tudtam, amikor elkövettem az első kísérletet. Kint a csűrben felfedeztem egy fészket, amely tele volt kacsatojásokkal. Oda- mászlam, ráüitem a tojásokra és türelmesen vár­tam, hogy a kis kacsák majd kikelnek. A kotlás nem sikerült, mert édesanyáin bezavart a házba. Egyébként szerencse, hogy édesanyám tanítónő volt és neveltetésemet maga irányíthatta. Az ide­ták, ütlegelték és ha újabb erösités nem érkezik, menthetetlenül elpusztul. A súlyosan sebesült fogorvost csak a gyilko­ság utáni napon hallgatták ki — Az anyám sohasem szeretett, — vallotta — ki akart üldözni a lakásból. Unokafivéreme; és sógoromat uszította rám. Amikor láttam, hogy mindnyájan szövetkeznek ellenem és mulalnak rajtam, nem birtam magammal, ölnöm kellett! A gyilkos után az áldozatok hozzátartozóit hallgatják ki. Súlyosabbnál súlyosabb vádak hang­zanak el. De aztán az anyára került a sor, aki lehajtott fővel, zokogva mondja: — Imádtam a fiamat... ö nem szeretett. Jó fiú volt, csak szenvedélyes, elkeseredett, féktelen ember... Az anyának ez a védő, mentegető vallomása a legsúlyosabb vád a gyilkos fogorvos ellen. Hi­szen minden szavából kiérzik, hogy még most is szereti gyilkos gyermekét, aki csak eggyel tudja menteni szörnyű bűnét: — Az anyáin nem szeretett..,. most sem történt végleges megoldás. Ellenben a reform véglegesen rendez olyan kérdéseket, amelyek az istentisztelet rendjére vonatkoz­nak. A re’trm tervezet már a bevezetőben megemlíti, hegy az anglikán egyház régóta fölismerte annak a társadalmi mozgalomnak jelentőségét, amely a női nemnek a fétfi nem­mel való egyenjogúsítását kivívta az egyesült királyság területén. Enn~k a társadalmi fej­lődésnek az egyházi esketés liturgiájában és formáiban is ki kell fejeződnie. Az angol rők előtt már régóta visszatetsző volt, hogy ak­kor, amikor a férfinemmel való egyenjogú­ságot kivívtak, amikor a parlament tagjaiul választhatók meg, az ékküvő alkalmával még mindig kö­zépkori formák szerint kell engedelmes­séget fogadnia a pap előtt férjének, Itt az egyházi értekezletnek meg kellett tennie azt a koncessziót, hogy az engedelmesség szót teljesen törölje a liturgiából. A reform azon­ban ebben a kérdésben sem járt el teljesen radikálisan, mert megengedi, hogy a házassá­gi szertartást az eddigi rítus szerint végezzék, ha a felek azt úgy kívánják. A temetési szertartás rituáléja éppen ilyen átalakuláson megy keresztül. így egészen ttj halotti imádságokat vezetnek be. Végezetül a Payer Book-ot nyelvi tekintet­ben is megreformálják, amennyiben a különö­sen archaisztikus tónust egyes formulákból és imádságokból modern angolra változtatják. Hogy éppen az egyház az, amely a tradíciók­hoz annyira ragaszkodó konzervatív Angliá­ban mélyreható változtatásokat mer eszközöl­ni, bizonyítja azt, hogy az anglikán egyházat a modernizmus szelleme hatotta át, amely az angol nép vallásosságának uj impulzusokat lá­ván adni. généit ugyanis mindig félreismertek. Alig jártam két hónapig iskolába, amücor kicsaptak azzal, hogy „szellemileg korlátolt" vágyóit. Altkoriban nyilvánosan is szerepeltem: jálékközben felgyúj­tottam egy csűrt és ezért nyilvánosan megkor’oá- csoltak. — Anyám tanított, de az ő tanításai nem ér­dekeltek. Szerettem mindent alaposan megnézni és megtanulni. Ha valamilyen géphez hozzájulot- tam, azt bizonyosan elrontottam. Sokszor forog­tam életveszélyben. Válogatás nélkül elolvastam mindent, ami a kezemügyébe akadt. Tiz éves vol­tam, amikor Newton „Princípiumok" cimü könjf- vét elolvastam. Ettől a könyvtől még a felnőttek is borzonganak, olyan sötét a nyelvezete. Én ma­kacsul átböngésztem az egészet. Talán ennek a könyvnek köszönhetem, hogy megutáltam a ma­tematikát. Később természetemmé is vált, hogy nem „számításokkal", hanem „kísérletekkel" jussak el céljaimhoz. Ifjúkori küzdőim ok — Tizenkét éves koromban megszöktem ha­zulról és rikkancs lettem. Tizenöt éves koromban újságot alapítottam. Jövedelmemből bőségesen segítettem édesanyámat is. Egy vasúti teherkocsi­ban volt a nyomda és a szerkesztőség. Egyszer foszforral kisérletezteifi, amitől leégett az egész ujságüzem. A tüzet eloltották, de nekem mene­külnöm kellett és újságom, a „Weekly Héráid", megszűnt. — Ekkoriban építettem az első táviróvezeté- ket. Két macskát fogtam, ezeknek a derekára kői­két dróíszá’at kö'öttem. Amikor ez megvolt, el­kezdtem erősen dörzsölni a macskák hátait. Ezek­nek az eleven erőforrásoknak erőteljes proleslá- lása kényszerben arra, hogy rendes elemeket sze­rezzek be. így aztán meg is tanultam a távirato- zást. Ettől kezdve csak távirász voltam a ezzel a mesterséggel vándoroltam faluról-falura. Tudá­somat és képességemet mindenütt elismerték, de akkoriban az volt a sorsom, hogy gyakran kellett egy-egy helyről menekülnöm. Anglia a jövőben máskép fog imádkozni A régi imakönyvet átalakítják — A „Common Prayer Book" reformját húsz évi előmunkálatok után végrehajtják 1027 február 11, péntek. Huison és rémségé — Minden szabadidőmet vagy a • könjrvtárak- ban töltöttem, vagy odahaza olvastam. Ezárt az'.án szolgálatkczben kellett aludnom. Hogy emiatt kel­lemetlenségeim ne legyenek, konstruáltam egy automatát, amely helyettem — az alvó távirász helyett — önműködően adta le az ellen őrző jeízé- seket. Egyszer olyan jelzést kellett volna továbbí­tanom, aminőre az automata nem volt berendez­ve. Aludtam ós igy, természetesen, a jelzés nem ment tovább. Emiatt két gyorsvonat majdnem összeütközött. Sürgősen elmenekültem Kanadából, ahol mindez történt és csak túl a határon érez­tem magam biztonságban. Kísérletezések közben az Egyesült Államok területén is követtem el olyan dolgokat, amelyekért menekülnöm kellett. — Két vizalatti kábel szétromfco’ása alkalmá­val jöttem rá arra, hogy hogyan lehet egy veze'é- ken ide-oda táviratozni. Jutalmul a kábeltársacág- től, amelynek vasúti vonalai is voltak, szabad­jegyet kaptam Bostonba. Bostonban a távirászolc megcsodálták azt a különleges gyorsirómódszert, amellyel én táviraíoz'am. — Az első szabadalmat 18G9-ben kaptam egy találmányomra, amely szavazógép volt. Washing­tonban mutattam be ezt a készüléket. A kongresz-- szus elnöke szakértőkből álló bizottságot kü’dütt ki a szavazógép megvizsgálására. Ez a bizottság a következő javaslatot terjesztette a kongresszus elnöke elé: — Csodáljuk és bámuljuk ennek a gépnek a tökéletes volták de nem ajánljuk megvételre, meri, ha ezt a gépet használják a szavazásoknál, akkor teljes lehetetlenség a leadott szavazatok számának m eghamisitása. — Ekkor határoztam el. hogy csak olyan dol­gokkal foglalkozom, amelyeknek praktikus érté­kük van. Ilyen praktikus értékű találmány volt az, amikor rájöttem arra, hogyan kell egyazon vezetéken egyidőben ide-oda táviratozni. Minden megtakarított pénzemet, nyolcezer dollárt, á’doz- tam erre a találmányra. Az a távirász azonban, aki a túlsó állomáson működött, nem követe uta­sításaimat ós igy nem sikerült a bemutató kísér­let. Tönkrementem. — Ugj' álltam, talpra, hogy beállottam abba az irodába, ahonnan az árfolyamokat közölték távirati utón a bankokkal és a kereskedőkkel. Harmadnap elromlott ebben a távíróközpontban az indikátor. A főnök kétségbe volt esve. mert ügyfelei dühöngtek. Két óra alatt rendbehoztam a távíróközpontot és engem kineveztek üzemve­zetőnek. Ekkor feltaláltam egy uj ind:káfort, amit negyvenezer dollárért adtam el. Odaadtam volna háromezerért is, de negyvenezret kínáltak érte és én elfogadtam. Ebből a pénzből alapítottam első műhelyemet. Edison munkamódszere — Hivatalos munkaidőt sosem ismertein. Munkatársaimmal bezárkóztam a műhelybe és ad­dig dolgoztunk, amíg azt a problémát, amely ép­pen érdekelt, végleg megoldottuk. Hetekig alud­tunk és étkeztünk a műhelyben. A könyvelést mindig feleslegesnek tartottam. Az volt az elvem, hogy „vagy könyvelünk, vagy dolgozunk". Bősem voltam üzletember. Találmányaim emiatt nem is jövedelmeztek megfelelő módon, jóllehet m'ndig jelentős összegekhez jutottam révükön. Ezek á jövedelmek azonban szétfolytak, elnyelték az újabb kíséretek költségei. Anyagi viszonyaim csak akkor javultak meg, amikor egy kitűnő üz­letemberrel társullam. Nem a világszerte ismert találmányok hozták a pűnzt, .hanem apró-cseprő, kis dolgok. — A feltalálás definíciója, szerintem, az, hogy „egy százalék inspiráció és kilencvenkilenc szá­zalék transpiráció". Minden lehetőséget meg kell kísérelni munkaközben. A sikertelenségeket a le­hető legpontosabban fel kell jegyezni, mert ezek­ből lehet a legtöbbet tanulni A sikertelen kísér­letek adják azokat a mel’ékfonalakat, amelyek —* bár pillanatnyilag nem vezetnek eredményhez —* később egészen uj találmányokat eredményez­nek. Ez az én tudományos rendszerein. * Edison hatalmas kutató természet. Minden gondolatát a feladat megoldására tudja koneent- rá'ni és nem nyugszik addig, amíg ezt a feladatot meg nem oldja. Ezt a nagyszerű képességét mun­katársaira is át tudja vinni és olyan lelkesítőén tud reájuk hatni, hogy azok sem nyugszanak ad­dig, amig egy-egy problémát meg nem oldanak. Minden Edison-lalálmány más és más, látszólag a legheterogénebbek, mégis szoros összefüggésben vannak egymással. Az izzólámpa, a távirólalálmá- nyok, a fémvá’asztó, az öntött házak és a had ta­lálmányok csakis olyan agyban foganhattak, amelyben praktikus gondolkozás és rendszer egé­szíti ki harmőnikusan a zseni ideális törekvéseit. Edison az akaraterőnek is olyan reprezenkinza, aminő kevés van e földön. így például. iag~ot- hallő létére, elsőrendű zenoismerővé kénez'e Vi magát, holott még haj'ott férfikorában is teljes zenei analfabéta volt. Azért tanulta meg a zenét, mert ennek tökéletes ismerete nélkül nprn tudta volna beszélőgépeit tökéletesíteni. Edison — 80 éves

Next

/
Thumbnails
Contents