Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-08 / 31. (1365.) szám
4 Beszélgetés Ferdinánd román király orvosával A királynak vastagbéSrákja van — Siuys dr. a király gammatlberápiakezeléséről — A P. M. H. tudósítójától — Bukarest, február 7. A legkülönbözőbb liirietk kerülnek állan- íáóam forgalomba Ferdinánd király egészségi állapotáról. Csak nemrég keltették halállá rét, aaaire azutáa válaszai a 'király megjelent az olasz herceg fogadásán, majd azután Mária királyné huszárezredének a jubileumán. A sok ellentmondó hírnek a forrása az ,a titkolódzás, amelyben az udvari körök burkolódznak, valahányszor a király egészségi állapota felöl kér valaki felvilágosítást. Ferdinánd király betegsége meglehetősen régi keletű, azonban a bajt tulajdonképen csak a király vichyi kúrája alkalmával állapították meg minden kétséget kizáróan. A királynak vastagbél-rákja van és egészen természetes, hogy a kezelés is ennek megfelelően történik. Az első operációt a királyon az udvari orvosok hajtották végre. Annak idején azt hangoztatták, hogy csak egyszerű aranyérről van sző és a bajnak a jelentőségét vagy alábecsülték vagy pedig készakarva informálták helytelenül a publikumot Amikor azonban a párisi Hartmann professzor Bukarestbe érkezett, a beavatottak pontosan tudták, miről van sző. A párisi tanár újabb operációt hajtott végre a királyon, akinek a háziorvosairól ekkor a bukaresti lapok közül több, elsősorban azonban az „Universul" nem éppen hízelgő módon nyilatkozott. Hanyagsággal illetve tudatlansággal vádolták az udvari orvosokat és tény az, hogy Hartmann tanár újabb szempontokat, újabb tanácsokat adott a király kezelését illetőleg. Fiikor hívta fel a figyelmüket a rádium-terápiára és ennek az intervenciónak következtében történtek azok a lépések, amelyek a brüsselá ínstitut du Rádium de Bruxelles egyik vezető tagjának Félix Siuys dr. meghívásához vezettek. Sulys dr. a nemzetközi rákelleni ligának egyik í ©erőssége és a liga hivatalos folyóiratának, a „Le Cancer“-nek a Curie- itherapie-Rádiótherapie rovatainak szerkesztője. Siuys dr. E. Kesslerrel, a brüsszeli egyetem fizikai tanszékének asszisztensével érkezett Bukarestbe, aki a rádiumterápia készülékeinek specialistája. Siuys dr. a „Gammatherapie" módszerét alkalmazza Ferdinánd királyon. Mint a „Newyork-Times" tudósitójának alkalmam volt Sluyssal hosszabban beszélgetni. Ferdinánd király kezelését illetőleg, amennyire az orvosi titoktartás megengedi, következőket mondhatom, — kezdte el a beszélgetést Siuys, ez a fiatal, harminc egynéhány éves orvos, aki a „Gamimatberapie" terén a világ első szakértője. — Magammal hoztam 5.2 gramm rádiumot, amelyet Albert belga király intervenciójára minden anyagi biztosíték nélkül bocsátottak az illetékes körök rendelkezésemre. A kezelést a Kessler mérnökkel együttesen konstruált aparátussal képzem. Ez a készülék 1B rádium központból áll. Minden központ kis fémdobozkába van zárva, amely egy centiméter hosszú és % cm. széles. A 'kis doboz egy tömör fémbiokba van sülyesz'tve, amely egy szárban végződik. A rádium infiltrációját egy három milliméter vastag fémlemezen keresztül vezetjük a beteghez. Az egész készülék a cilindrikus ólom- lek alizátorba van siilyeszive, ahonnan a kiálló szárak segítségével állíthatjuk be a kívánt helyre a rádiumot tartalmazó dobozokat. Ugyancsak ezekkel a szárakkal érhetjük el azt is, hogy az infilttáció erősebb vagy gyöngébb legyen aszerint, amint a dobozkát közelebb vagy távolabb helyezik el a betegtől. A gurum asugárkéve szigetelését tökéletesen elérjük a 3 cm-es ólomréteggel, amely a kisugárzást kétharmad részében abszorbeálja. A 13 rádiaimdobozka 25 cm-es sugaru főik óraiakban van elhelyezve. Az egész készüléknek a súlya 60 kg. Mielőtt a kezelést megkezdenék, pontos felvételt kell készítenünk magáról a rákos daganatról. A gammasugarak egymással keresztben haladva fejtik ki hatásukat. A király kezelése mintegy B5—40 órát lóg igénybe venni, illetőleg ennyi ideig kell az uralkodót a sugarak hatásának kitennünk. Egy-egy kezelés mintegy 2—B órát vesz igénybe, úgyhogy összesen 15—20 alkalommal kell kezelést foganatosítani. landók a máj stádiumban a felelősséget magukra venni, én azonban még fiatal vagyok és a fiatalság bátorságot kölcsönöz; Emberéletről van szó és ilyenkor az orvosnak minden eszközt meg kell ragadnia.... — Lesz-e szükség újabb operációra? — Újabb operációról szó sincs, teljesen ki van zárva annak lehetősége, de a szüksége is. Az egyetlen lehetséges operációt Hartmann tanár már elvégezte. — A bukat esti lapok egynémely:.ke, igy az „Universul" is. annak idején azt a szemrehányást tette a király orvosainak, hogy az uralkodót nem megfelelően kezelték. Mi a véleménye erről doktor urnák? — Kollégákról van szó, nem mondhatok véleményt. Még magamban sem alkottam róluk véleményt Elbúcsúzom Siuys doktortól, akinek a tudásában, ügyességében van letéve egy ország királyának az élete. Mig az Athén ée Palaceból távozom, azon gondolkodom, miért nem alkotott véleményt a belga orvos itteni kollégáiról? ... Kovács Jenő dr. — Milyen hatással van a kezelés az uralkodóra? — Ferdinánd király a kezelést, amely egyáltalában nem fájdalmas, igen jól bírja, többnyire alszik vagy pedig apró történeteket mesél, — Milyen eredményt vár doktor ur a kezeléstől? Nem elkésett-e? — Remélem, hogy a kezelésnek meglesz a kívánt eredménye és az uralkodó állapotában javulás fog beállani. Nem válaszolhatok még pozitív© arra a kérdésére, vájjon nem késtünk-e "el a kezeléssel. Tény az, hogy kollégáim közül többen nem voltak hajLehet-e közeledés a kettészakadt magyar irodalomban? Berzeviczy! Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az irodalmi harcokról és ezek hátteréről t Ady Endréről — A P. M. H. kiküldött munkatársától — Budapest, február 7. Berzeviczy Albert dr. a konzervatív magyar iudományos és irodalmi életnek valósággal megtestesülése. Elnöke a Magyar Tudományos Akadémiának és elnöke a Kisfaludy-Társaságnak is. Az 6 megszólalása: az úgynevezett „magyar hivatalos irodalom" hangja. A konzervatív magyar irodalmi felfogás begySkerezettsége a magyar társadalom jelentős rétegeibe: nem kis részben az ő közvetlen munkatársainak hatása, valósággal szuggesztiv befolyása. A fiatal generáció érthetően idegenkedik ettől az irányzattól. A szakadás teljes a magyar irodalmi életben. Ebben a kicsi, jobbsorsa érdemes irodalomban. Mert hiába lépték el az uj magyar élet uj poétái a magyar Parnasszust, hiába borul rá a magyar életre Ady Endre végzetszerii lyrája, mint egy uj próféta döbbenetes zsoltárja, — az Akadémiában még sincsenek benne a ma már valósággal hagyományt képviselő „modernek", a „hivatalos mar gyár irodalmat" mégis ma is ugyanazok képviselik, mint öreg évtizedekkel ezelőtt... Lehet-e, lesí-e közeledés? Ezt kérdeztem Berzeviczy Alberttól, amidőn felkerestem öt főúri eleganciával berendezett lakásán, hogy megszólaltassam a Prágai Magyar Hírlap számára a magyar élet egyik reprezentatív manjét, az ottani kulturélet aktuális vonatkozásairól. — Ez a kérdés kétségtelen aktualitással bír, — mondotta Berzeviczy — s hogy mennyire foglalkozom vele, igazolja, hogy a Kisfaludy Társaság legközelebbi ünnepi közös ülésén úgyszólván ez lesz a főtémája elnöki megnyitó beszédemnek. Céltalan volna tagadni, hogy irodalmunkban ma bizonyos szakadás van, hogy egyes, a szerencsés középutra rátalált s általános elismerének örvendő, nagy tehetségeken kívül, két tábort különbözhetünk meg, melyek egymást nehezen értik meg, s melyek egyike konzervatív és a nemzeti jelleghez szigorúan ragaszkodik, mig a másik merészen ujit s nem szeret különbségeket tenni hazai és külföldi befolyás, példa, szellem között. — Az utóbbi iránynak nálunk kétségkívül legkiválóbb képviselője Ady, akivel szemben a hivatalos irodalmi körök eddig többnyire a barátságtalan hallgatás szerepére szorítkoztak. Nincsen okom tartózkodni annak megállapításátőli, hogy Ady tehetségének és hatásának nagysága és rendkiviilisége vita tárgya nem lehet. Tehetségét és hatását sem agyonhallgatással, sem ledorongolással, sem kiátkozó szent haraggal nemlélezővé nem tehetjük. A tárgyilagos állásfoglalás annál szükségesebb volna, mert az átkozók és istenitők engesztelhetetlen harca már-már kiegyenlíthetett enné tette a szakadást irodalmunkban. — Nincsen szándékomban nagy részletességgel foglalkozni Ady poézisével. Vannak versei, melyek minden érző szivbe belémarkolnak s amelyeknek semmi közük nincsen mindent romboló titánkodásaihoz, különösen utolsó költeményeiben, — a Heine Lasarusához hasonlithatólag, — hangok csendülnek meg, amelyek megbán Ist, megtérést, sőt a vallás békéje utáni vágyat látszanak elárulni. Itt-ott egy gyermekemlék, a szülőföld ellágyitják az ő kemény büszkeségét. — S ha ezekkel szemben azután olvassuk azt a sok verset, amelyet alig lehet másnak ninősi- teni, mint egy beteg fantázia eltévelyedéseinek és egy beteg lélek megnyilatkozásainak, amelyek a világon semmi szépet, vonzót, enyhítőt, boldogítót nem látnak és nem láttatnak, — azt a keresett homályt, mely gyakran teljes értelmetlenséget takar, azt a cinikus csapongást, mely gyakran alkoholgőzt látszik lehelni s maga vallja be, hogy nem tudja „a szentlélek hajtja-e vagy a korcsma gőze"----akkor ennek a fájdalmas ellentmondásnak a megfejtését keresve, nem utasíthatjuk el az oly megoldás gondolatát sem, mely a költőt jobbnak tünteti fel annál, aminek ő önmagát hirdeti — Az Ady-probléma a költő cinizmusának őszinteségén vagy tettetett voltán fordul meg. — Ady vérszerinti magyar volt, — szándékosan kerülöm a fajmagyar kifejezést, mellyel ma sokan visszaélnek —■ és sokat tartott erre a magyarságára, bár nemzetéről alig mondott valaha valami jót El kell hinnünk, hogy magyarul érzett. Már pedig a magyar nemzeti jelleg semmivel se ellenkezik oly mereven, mint a cinizmussal. Lehet, hogy tévedek, de bennem az Ady verseinek olvasása azt az érzést kelti, hogy az 6 végleges cinizmusa nem saját lényéből fakadt, hanem annak az irodalmi körnek a ráhatásából, amelynek 6 egészen odaadta magát. Mindeddig szótlanul hallgattam Berzeviczy Albert igen érdekes fejtegetéseit, bármennyire idegenül hatottak rám ezeknek a fejtegetéseknek egyes passzusai. Amikor azonban Ady költői cinizmusának okát keresve, a fenti kijelentéseket tette, szerényen megkérdeztem a kegyelmes urat, lehetségesnek, feltételezhetőnek tartja-© ő, az esztétikus azt, hogy Ady, az általa is zseninek elismert Ady költészetének legegyetemesebb, leg- karakteritettikusabb jellegzetességét idegen hatásokból merítette volna? .,. Négy egy katasztrófába rohanó korszak tragikumé-'ik szenvedő előremeg1.átása és a közvéleménybe hiába bele- sikoltott riadók hatástalansága feletti elkeseredés marcangolta cinikussá szépet kereső lelkét? ... Hiszen ez az igazi költők elhivalása s ez az igazi költők tragédiája is!... — Nos, én semmiesetre sem gondolom azt, — hangzott a válasz, — hogy Ady rontotta el a kcrát, hanem jött, fájdalom, egy kor, amely szom- juhozta s azért megértette Adyt és követte őt nem a költészet ama magaslataira, melyekre néha fel tudott emelkedni, hanem a lelki Züllés ama legsötétebb mélységeibe, amelyekbe eltéve- lyedett. Ebből a szempontból remélnünk lehet és kell is, hogy hatása idővel — az életviszonyok javulásával és emberi szenvedések csökkenésével — szintén csökkenni fog; egy gyászos kor szomorú és sajnáktraméltó költőjeként irodalmunkban mindenesetre maradandó helyet fog elfoglalni. Azt hiszem, e gondolatok során kell az Ady emlékével való kiengesztelődést keresnünk s talán ez is hozzájárulhat az irodalmunkban ma tátongó szakadás majdani áthidalásához ...(!) Ezeket mondotta Berzeviczy Albert Ady Endréről 1927-ben, nyolc esztendővel Ady halála s több, mint 20 esztendővel fellépése után. Másról beszéltünk. — Mi a véleménye Nagyméltósdgodnak a magyar drámairodalom külföldi sikereiről? — Ezek a jelenségek olyanok, hogy nemzetünk mai nagy szerencsétlensége közepette is csak bizalomra és reményre hangolhatnak. Ha nem is azonosítjuk magunkat mindazzal a drámai termékkel, amely ma megtalálja útját a külföldre, mintahogy a külföldről behozottakkal sem vállalunk minden esetben közösséget, magában véve az, hogy ma a magyar drámai költészet úgyszólván világszerte diadalokat ül* vívmány, melyre méltatlanul megalázott nemzetünk büszke lehet, g amelynek az ^irodalom minden tábora csak tapsolhat Igazán örvendetes az a nagy kitüntetés, melyben Heltai Jenő és Molnár Ferenc részesültek. =: Mi az oka annak, kegyelmes uram, hogy egyes magyar irók, akik a magyar kultúrának a külföldön oly sok dicsőséget szereztek, még csak szóba sem kerülnek az akadémiai tagválasztásoknál? — Ennek, kérem, az égjük oka az, — mondotta rövid gondolkozás után Berzeviczy Albert, — hogy az Akadémiának főként tudósok, nyelvészek a tagjai, akik nálunk meglehetősen nagy számmal vannak s elfoglalják a terrénumot. De egyéb, más okai is vannak ennek. Ezek az urak nagyrészt maguk sem óhajtják, ugylttszik, a velünk való együttműködést. Szinte az az impresszióm néha, hogy 1927 február 8, kedd. —M™—tmiiiwiiiniiiimim mim ni <nifoiiiHi-^TrrfMiiiai wwi n'inn milinr>i—i iitr—w ■ | M. IL Br- Poiir itőervo® \ Praha IL, Juagmannová 4. S leiéiből 30902, Rendel d. n. 4— 6-ig. Telefont 30902. B valahogy lenéznek bennünket. Például Molnár Ferenc, ez a kitűnő képességű drámairó, amidőn beválasztottuk őt a Kisfaludy-. Társaságba, három évig váratott magára, mig végre sok kérés után megtartotta székfoglaló előadását S bár igazán jeles dolgai vannak, egyik nagyon gyenge novelláját olvasta fel De még ezután is kérleltük őt, legyen aktív tagja á Társaságnak, dolgozzék benne s ő azóta felénk sem nézett... Járja a nagyvilágot... — Ilyen tapasztalatok után természetesen óvatosaknak kell lennünk, mert az Akadémiának, mint minden testületnek működő tagokra van szüksége. = Milyen munkásságot fejt ki dz Akadémia, kegyelmes uram, a kultúra fejlesztése körül? — kérdeztem. — Egyrészt szakfolyóiratokat ád ki, és támogat, — azonkívül pályázatot ir ki egyes tudományos kérdésekben. Irodalmi pályázatokat ritkábban Írunk ki. ezeknek az ideje lejárt s alapítványaink értéke is megsemmisült, úgyhogy ha egy-egy kiírásra sor kerül, akkor úgy ahogy, valorizálni szoktuk. De ma már komoly költő nem igen vesz részt ilyen pályázaton. Legtöbb- nyíre kezdők és fűzfapoéták. Még ha akad is köztük olyan, amelyik dicséretre érdemes, kiadni nem lehetett hosszú idők óta egyet sem. — A világ tudományos életébe való belekap- csolódásunk, tiz esztendős szünet után már kezdetét vette, annyira, hogy az Akadémia 1925-ben megtartott centennárils ünnepségén a francia akadémia négy taggal képviseltette magát. Sajnos, a frank-affér óta ismét rosszabbodtak ebből a szempontból a viszonyok. — Minden remény megvan azonban arra, hogy a viszonyok politikai szempontból folytonosan javulni fognak s talán a nemzetközi bizalomnak helyreálltával azt sem fogja semmiféle politikai féltékenység gátolni, hogy kapcsolatot keressünk azzal a pezsgő irodalmi élettel, amely- magyar nyelven és magyar szellemben indult meg Erdélyben is és Szlovenszkóban. — Ami pedig a. mi harcosainkat illeti, itt, irodalmikig, kérem, az élet harc, teljes béke csak a halálban van; irodalmunkban sem fog hiányozni soha sem a harc, de remélhetjük és munkálhatjuk is a köze’edést a harcolók között, mihelyt nem helyezkednek a felek egymással szemben a teljes tagadás álláspontjára, amit ma talán inkább lehet a velünk szemben állókról, mint rólunk mondani ... Sándor Dezső. A katonai szolgálat elhalasztásának feltételei A sorkötelesek ügyeimébe Prága, február 7. Miután a katonai sorozások az egész köztársaságban már megkezdődtek, figyelmezteti a nemzetvédelmi minisztérium az összes hadköteleseket a véderőiörvényre, nevezetesen azokra az előírásokra, amelyek a tényleges szolgálat elhalasztására irányúié kérésekre vonatkoznak. Miután az előírásoktól nem lehet eltérni, a katonai hatóságok az indokolatlan késedelmet nem vehetik tekintetbe. A véderőtörvény 10. és 16. §§, illetve a véderő előírások 79. §-a szerint a tényleges szolgálati idő megkezdésének elhalasztását azoknak engedélyezhetik, akik tanulmányaikat folytatják, vagy más hivatásra előkészül- nek (például tanoncok) azon esetben, ha a tanulmányok megszakítása miatt súlyos kárt szenvednének; továbbá azoknak, akik alapos indokolással bizonyítani tudják a-z elhalasztás szükségességét. A kérvényhez mellékellendők az összes bizonylatok, igy például a tanulmányi bizonyítvány, az iskolalátogatási bizonyítvány, a tanulmány folytatásáról szóló okmány. A kérvényeket a sorozás előtt kell a politikai hatóságnak, tehát a járási főnökségnek, vagy a városi elöljáróságnak benyújtani és pedig ott, ahol a kérvényezőnek állandó lakóhelye van. Aki valamilyen okból kifolyólag kérvényét a sorozás előtt nem nyújtotta be, az legkésőbb a sorozó bizottságnak nyújthatja be, de csakis az orvosi vizsgálat előtt. Ha a kérvényezőnek nem állnak rendelkezésre az összes bizonylatok, úgy azokat a sorozás után is benyújthatja. A kérvényt magát azonban, még ha okmányok nélkül is, minden körülmények között a sorozás előtt kell benyújtani. A sorozás után csak akkor lehet a kérvényt benyújtani, még pedig legkésőbb a bevonulás előtt tiz nappal, ha olyan körülmények adódtak elő, amelyek a sorozás előtt még nem forogtak fönn. Máskülönben minden elkésett kérvény céltalan és az érvényben levő előírások szerint elutasitandók. A sorozás u!tán benyújtott kérvényeket ugyancsak a politikai hatóságoknál kell beterjeszteni. Ha a kérvényt vagy a felebbezést a bevonulás napjáig nem intézték el, úgy a sorköteles egyén föltétlenül köteles bevonulni. A kérvény, vagy a felebbe zés elintézéséi a bevonulás napja után nem szabad odahaza bevárni. A késedelme® bevonulást büntetik.
