Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-05 / 29. (1363.) szám

2' 1927 február 3, szambát, ■HMUMW(H»aZ£XI« nómot nomzetipárti miniszterek, akik a ká­báiét tagjai lottok, végre fogják hajtani a hozott határozatokat.*4 A tanácstalan Franciaország Pária, február 4. A francia sajtó Marx kormányának nyilatkozatát nőm fogadta el­lenségesen. A nyilatkozat három főpontjával Párisban teljesen meg vannak elégedve: a köztársaság mellett tett vallomással, a puccs tar vek üldözésének bejelentésével és a birodalmi őrség megtisztításával. Ezenkívül a revánsgondolat elvetését és a locarnói po­litika követését is helyesnek találják. We- síarp gróf beszéde azonban a bizalmatlansá­got újra fölélesztette. A Petit Párisién pél­dául igy ir: „Korai volna most illúziókban ringatózni, de az sem lenne politikus dolog, ka a kormánynyilatkozatba mindenáron el­lenséges hangot akarnánk belemagyarázni. A német nemzetiek legalább is elméletileg engedtek s Franciaország nem tehet mást mint hogy megvárja az Ígéretek betartását." A baloldali sajtó a lehető legnagyobb jó­akarattal figyeli a német eseményeket. A Quelléién szintén kedvezően ítéli meg a berlini kormánybemutatkozót s csak a jövő iránt bizalmatlan. A rajnai kiürítés kérdé­sének újra felvetése e lap szerint arra en­ged következtetni, hogy a megszállás meg-; szüntetésére irányuló tárgyalások a közel jövőben ismét megkezdődnek. Benes feniartja külpolitikájának irányát A lengyelek meg vannak elégedve Páris, február 4. Hivatalos francia jeleciás KsTist a lengyel kormány a Quaí d‘Oraayon kife­jezte megelégedését a nagykő vetők tanácsának a. lefegyverzési kojberonoián elért eredményekért Uj forradalom Portugáliában Lisszabon, február 4- Egy hivatalos jelentés grerint a* ©periéi helyőrség lajlézadt. A kor- mányejapatokat azonnal mozgósították. A lissza­boni katonai kormányzó kihirdette as ostromái- lapotet A lisszaboni üzleteket már a kora dél­utáni órákban bezárják, a lakosságnak pétiig es­te hat órától röggel hat óráig nem szalad az ut­cán mutatkoznia. Lisszabon, február. 4. Az United Press je­lenti: A Moadowy nevű ágyunaszád befutott az oportói kikötőbe. A ‘ hadihajó páráricsnóka' érte­sítette- a ' lázadókat, hogy ha nem adják-.'meg ma* gukat, bombázni fogja a várost. A. felkelők Gayába vonultak vissza, de Oporto átadását a kormány lemondásának feltételéhez kötötték. A kormány nem tárgyal és feltétlen megadást kö­vetel. Slnelcordes tábornokot megbaták a kato­nai operációk vezetésével. Ugyanakkor külügy­miniszterré nevezték ki. Oporto körül állítólag heves harcok dúlnak, melyek folyamán Marquis Flcalho, & felkelők egyik vezetője szintén meg­sebesült Lisszabon, február 4. Oportoi jelenesek sze­rint a felkelek megadták magukat. Hivatalos részről eddig még nem erősítették meg ezt a je­lenest A g€pIO^miniszter expozéja a külügyi bizottságban - Benes a Magyarországgal való jé szomszédságot Hangoztatja _ a Vatikánnal valé viszonyt gyorsan kell rendezni — Prága, február 4. Lapunk tegnap elkob­zott számában jelentettük, hogy Benes kül­ügyminiszter a képviselőház külügyi bizott­ságában expozét mondott. Benes külügymi­niszter ez alkalommal feltűnő békés hurakat pengetett úgy Magyarországgal, mint a Vatikánnal szemben. A külügyi bizottság tagjainak kérdéseire vá­laszolva, a külügyminiszter több problémára kiterjeszkedett. A vízum megszüntetése Az uílevélvizumokra vonatkozóiag ki­jelenteit?. a miniszter, hogy ez a kérdés a külpolitikával egyáltalában nem függ össze. Tisztán technikai kérdésről van szó, amely­nek ugyan politikai jellege van, de a vizűm semmiképpen sem befolyásolhatja az álla­mok közötti viszonyt. Ennek az ügynek meg­vannak a maga gazdaságpolitikai és szociá­lis oldalai s összefüggésben van az állam belső biztonságával is. Nálunk miniszterközi bizottság ügykörébe tartozik a vízum kérdé­sei A külügyminisztérium állandóan azt az álláspontot képviseli, hogy a vízumrendszert a lehetőség szerint mennél gyorsabban be kell szüntetni, nehogy a gazdasági kapcsola­tokat zavarja. Jó vfszoayi kell teremteni Magyarországgal A Magyarországgal való viszony kérdé­s-évei kapcsolatban a külügyminiszter elő­ször azokra a mani'e&ztációkra mutatott rá, amelyek a trianoni békeszerződés ellen irá­nyultak. A hivatalos személyek. nyilatkoza­tait illetőleg azon a véleményen van, hogy ■ezek igen korrekt formában történtek, úgy hogy nem adnak okot panaszra. A la­kosság manifeszlációja, amely a közhangulat pszichológiáját tükrözi, mindig az illető or­szág bein gye, amelyet azonban a szomszé­doknak természetesen figyelemmel kell ki- sérniök. Ezzel szembe® meg kell állapítani, a Magyarországgal szemben való viszony lényegesen megváltozott. Olyan esetek, amilyenek két vagy három év­vel ezelőtt panaszra adtak okot és konfliktu­sokat idéztek elő, ma már nem ismétlődnek meg, mert Magyarországon Í3 mindenütt tudják, hogy a jelenlegi viszonyok között a mai állapotokat erőszakkal megváltoztatni nem lehet. Ez természetesen minden oldal­ról maga után vonja a megnyugvást. A mi célunk Magyarországgal szemben az, hogy ugyanolyan viszonyt teremtsünk, mint amilyen ma Németországgal szembe® fennáll. ő állandóan ebben az irányban dolgozott és a Németországgal való mai jóviszony a cseh­szlovák külpolitika eredményének tekint­hető, Magyarország katonai ellenőrzésének kérdése A katonai ellenőrzés kérdését 1924 vé­gén véglegesen megállapították. A nagy­hatalmak 1925 januárjában fölkérték Ma­gyarországot, hogy a leszerelést illetőleg bizonyos kötelezettségeknek tegyen eleget és az utóbbi években tárgyalások is folytak arról, hogy Magyarország a kötelezettségek­nek eleget tett-e vagy sem. Tehát nincsen szó uj problémáról, a kérdés csak azért Ölt akut jelleget, mert Németország leszerelésének a kér­dését megoldották. Magától értetődik, hogy ezzel egyidejűleg Magyarország és Bulgária ellenőrzésének kérdését is el kell intézni. A kisantant ezt a problémát nem tekinti sem különösnek, sem újnak, hanem csak azt követeli, hogy a magyar leszerelés ügyében éppen úgy járjanak el, mint Németországgal szemben. A kisantant államai ebben az ügyben érde­kelve vannak, ezért kontaktusban állanak a nagykövetek tanácsával, amely erről a kér­désről tárgyal és a kisantant is megszólal, ha érdekei úgy kívánják, de nem lép fel el­fogultsággal vagy gyűlölettel Magyarország­gal szemben, hanem a kérdést tárgyilagosan akarja elintézteíni. A klssanta-nt államai min­den hátsó gondolat nélkül, a kölcsönös köte­lezettség alapján járnak el ebben a kérdés­be® annál is inkább, mert a Magyarországgal való viszonyt végle­gesen és állandóan rendezni kívánják. Ausztria csatlakozása Németországhoz Ami Ausztria csatlakozásának kérdését illeti, megállapítja a miniszter, hogy Cseh­szlovákia bizonyos szerződéseket irt alá. Ezeket a szerződéseket aláírták Ausztria és Németország is és ezen államok a szerződé­sek betartásának az alapján maradnak. .Visz- •szautasitja Feierfeil képviselő azon kijelen­tését, hogy Csehszlovákia Franciaország esendőre. Csehszlovákia csehszlovák politi­kát folytat és nem Franciaország, vagy An­glia, avagy Németország politikáját. Arra tö­rekszik, hogy eddigi viszonyát Franciaor­szághoz és Angliához fentartsa s a legjobb Jbz^nié iayorgy BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (28) Velcirázó ordítás hasított a levegőbe. Aztán léptek dobogása, morgás, viháncolás, hörgő libegős. Mindketten megálltak és figyel­tek. A kanyarulatnál egyszerre két fehér- ruhás ember tümt fel. Futottak és ordítottak. Két barnapetty es sárga kutya csüggott rajtuk, fogaikat vállukba mélyesztve. Nyomukban még egy fehérruhás ember futott, akit két kakastollas fickó és egy sereg szurtos gyerek követett nagy kacagással. Medárdus odaugrott az egyik óriási ebhez, akinek fogai nyomán végigcsurgott a bő fehér ruhán a vér. Meg­ragadta a kutya füleit és miközben ledobta, óriási rúgást mért vastag sarujával a kutya orrára. A véreb ugráshoz ragaszkodott, ekkor már a másik rúgás érié az orrát. Elkábult. Azután már harmadszor zuhant rá a nehéz earu. János a másik kutya felé szaladt, de hiába kiáltozott a fehér, vérfoltokkal tarkázott lebernyegnek, hogy álljon meg, azt a fájda­lom tovább kergette. Végül az egyik kakastol­las utolérte és örvénél a magasba emelte a kutyát mindaddig, míg fuldokolni nem kez­dett. Most a másik kakastollas is megérkezett. Minkét kutyának leszijazta a száját és örveik- be láncot akasztott János megismerte a szara?ént és az iz­maelitát, ámbár csak egyszer látta őket és most a fájdalom eltorzította vonásaikat. A harmadik hosszuszakál’u ember M-edárdúshoz fép élt és leguggolva előtte kezeit csókolgatta. — Ezek királyi adóbérlők, mondta János Medárdus felé fordulva. A -ba rát- eltolta ..magától az előtte guggoló szakállas embert, aztán furcsa jelenet követ­kezett. Odalépett a pecérekhez és ököllel agy­ba főbe verte őket. A kutyák majd széttépték a pórázt mert ellenkező irányban akartak ugrani, közben a barát sarui ujjabb rúgá­sokat mértek rájuk. Aztán megint nekiesett a pecéraknék, Végül a megrémült gyerekek közül képeit fel kettőt, úgy hogy azok hanyattestek. János elképedve nézte ezt az előtte érthetetlen dühöt. Hónapokig utaztak együtt, mindig nyugodtnak látta Medárdust és íme, meny­nyire nem ismerte azt az embert, akivel nap-nap után együtt volt. Odalépett hozzá és lecsendesitette. A barát lihegve törölte csu­hája ujjúval izzadó homlokát és vérbeborul.t szemekkel nézett végig a csatatéren. Az egyik pecér orrát, száját elöntötte a vér, amely egyenletes időközökben csepegett le Alidról az ut porába. A gyerekek csapata el­inalt. Az ebek újra felugrottak, a másik pe­cér kurta ólmos bottal verte őket. Végül is elkezdett futni velük, mert a vérszagtól nem tudtak megnyugodni. A szakállas megtépte ruháját és azzal kötözgetíe két társának mély sebeit. A pecér felszedte az útról a küzdelem hevében leröpült süvegét. — Szent atyám, t.udd meg, hogy Miklós ispán cselédeit verted. Most Jánost is dühbe hozta a legény ar­cátlan sága. Odalépett hozzá és ütői kezdte. Soha életében nem ütött meg senkit, még a kutyáját sem és most ütnie kellett. Egy ben­ne élő idegen kényszeritette, mint akkor, amikor a Három Szemesen folyosóján a ké­sét előhúzta. A legény némán tűrte a reáruhogó ökölosapásokab Tudta, hogyha nemesembert visszaüt, haláKia. Végül Jánost megijesztette az el leni állásnak eme teljes hiánya, kezei lankad tan estek le. A legény elindult az ispánlak felé, Vércseppek sora követte az ut fehér porában. Az izmaelita jött most elé­bük. Görnyedt a fájdalomtól. — Ben Kadum és Abu Kair nem felejt. Mindig segíteni fognak, ha egyszer szüksé­getek lesz rájuk. A három keleti ember eltűnt a fák kö­zött. János fejében átvillant, hogy alig egy órája gondolt rájuk. Furcsa véletlen. Medár- durt nézte. — Sohasem láttam még, hogy az indulatok úrrá legyenek rajtad. Vájjon mi készt tett mindkettőnket arra, hogy ezeknek a mocs­kos és kegyetlen adószedőknek az ügyét magunkévá tegyük? — Én is azon gondolkozom — mondta Medárdus —, aki egy fának vetve hátát, még mindig torölte arca csurgó verejtékét. — Azt hiszem, a fájdalom kigúnyolása inge­relt fel ilyen mértéktelenül. A fájdalom szent. Nagyon közel jutottak é pillanatban egy­más leikéhez. Sokáig hallgattak, János szólalt meg először. — Kérlek, testvér, gyere te is az ispán asztalához, ebédidő lévén. Minek is mennél az elég távoli rendházba. .17. Az ebéd, mint mindig, túlontúl bőséges és hoetzadalmas volt. Utána egy kisebb te­rembe mentek át Iszogatni. A nagy ebédlő- teremből folyosó vezetett ide, amelynek padlója lépcsőzetes volt. Ugyanis ez a terem már a bástyába volt építve. Egyik fala fél­körbe® hajlott és kis, nyomott ablakai az alsóvárosra néztek. Csak az ispán és a vár­nagy tudták, hogy a terem egyik sarkának padlója csapóajtó, amely mély pincébe vezet. Innen földalatti ut vitt még nemrégiben a Dunáig Szent-György-mező alatt. A rómaiak építették, de nemrég több helyen beomlott és járhatatlanná vált viszonyba kerüljön Németországgal. Ezt a politikát a jövőben is folytatni fogja anélkül, hogy az eddigi politikán bármit is változtat­na, mert a Németországhoz való viszony ed­digi kialakulása bebizonyította, hogy a kül­politika azon irányát kell követni a jövőben, amely a múltban is .fennállott Az olasz-jagoszláv konfliktus A külügyminiszter ezután még az olasz- albán szerződésről is nyilatkozott. Kijelen­tette, hogy bizonyos nézeteltérések fennállanok ugyan Olasz­ország és Jugoszlávia között, azonban konfliktusról sző sem lehet. A.kis- antant 'három állama között a viszony egyál­talában nem változott és újból csak azt kell kihangsúlyoznia, hogy a kisant-ant z nemzet­közi politika egyik jelentős tényezője. A kisántánt és Magyarország A miniszter hivatkozott még a legutolsó kisantantkoniereneiáról kiadott kommüni­kékre is, amelyek megállapították, hegy a három állam viszonya Magyarország­hoz az utolsó évükben megváltozott és a jövőben is változni fog. A kisantant államai Magyarországgal szem­be® csakis érdekeik védelmét tartották szem előtt. Mi tudtuk — mondta Benes —, hogy miért alakult meg a kisantant, visszautasttot- tűk a tendenciózus magyarázatokat, mintha az Németország, Oroszország vagy Olaszor­szág ellen irányult volna. A kisantant meg­maradt annak, ami volt, de reagál a válto­zott viszonyokra. N**m lesz konkordátum a Vatikánnal, de a válságot gyorsan meg kell oldani Csehszlovákia viszonya a Vatikánhoz részben külpolitikai kérdés, nagy résziben azonban belpolitikai is. Külpolitikai szem­pontból • a külügyminisztérium kezdettől fog­va bizonyos irányelvek szerint járt el az. egyházi kérdésekben. Ezeket az irányelve­ket hat évvel ezelőtt, is meg védelmezte és ma is kitart mellettük. Első perctől kezdve azt a nézetet, képviselte, hogy állást kell foglalni Mrmilyennemü kul­túrharccal szemben. Demokratikus államunk van s éppen ezért tekintetbe kell venni a fejlődő tendenciát és az irányelveket mindkét részről. Itt az ál­lam érdekéről, nem pedig pártérdekekről van szó. Már a békekonferencián is amellett foglaltunk állást, hogy a Vatikánnal föl kell venni a kapcsola­tokat. Állást foglaltunk a minden fajtájú szélsősé­ges és erőszakos megoldás ellen. Az erőszakos elválasztás ellen épp úgy, mint a konkordátum megkötése ellen is, mert azon az állásponton voltunk, hogy la­kosságunk tagozódását tekintetbe kell venni és olyan viszonyt kell kiépíteni, amely egy­A hüs folyosón kigőzölgött kissé ez ebédnél fogyasztott bor és mire a bástya- terembe érlek, lecsendesedve ült a társaság a nagy asztalhoz. Nevezetes vendége volt ma az ispánnak. Egy dominikánus barát, aki látta az őshazát. Sovány, villogőszemü em­ber volt, bőrét az utazás sötétbarnára cser­zette. Az ispán, csakúgy, mint az ebédnél, itt i. maga mellé ültette és mohón itta min­den szavát. A barát halkan beszélt, mégis, mintha örökösen vajami benső tűz hevítette volna. Sohasem beszélt az irdatlan ut ezer viszontagságáról, az útközbe® megnyert népek sokaságáról és a köztük kiáltott ve­szélyekről. Mindig csak az őshazáról szólott, vég- nélküli rajongással és türelemmel, mert hisz ki tudja hányadszor kellett már erről mesélnie. Az ispán nagyokat ivott és mámo­ra nekivágtatott az ázsiai pusztáknak a ba­rát szavainak paripáján. Leomlottak előtte a dohos kőfalak, a báránybégeíések tornyos hajlékai, a papok, polgárok és jobbágyok zegzugos bangyabolya és megnyíltak a nap­sütötte puszták száguldó ménesekkel és vég- nélküli vadászatokkal. Aztán egyszerre el­tűnt minden. Mert a barát most elmondta, hogy mikor másodszor Is nekiindult ez ős­haza felkeresésére, a közelébe sem tudott Jutni. Egy ferde szemű és sokaság® miatt fé­lelmetes lovasnép özönlött? el mindama or­szágokat, amelyek az őshazán innen voltak. Látta a vezérüket — Kis puposbátu ember volt, de úgy ülte meg a "lovat, ahogyan még embert nem láttam lovagolni. Még első visszatértemkor, négy évvel ezelőtt, levelet is hoztam tőle. a szűnő a! i fejedelem vette el egy elfogott kö­vetétől. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents