Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-27 / 48. (1382.) szám

'1*R»(OTíÍ,VVa^S3R-HTRTí^ 1927 február 27, vasárnap. Legyetek közönség: Németország, Ausztria, Svájc és Csehszlovákia német színpadainak ka-Hellszövetsége felhívási in­tézett az ifjúsághoz. A felhívás óva inti az ifjúsá­got a színészi pályától. Ne légy elek színészek, énekesek, k&risták és statiszták! Ezek a pályák... nem pályák, ezek ma már anakronizmusok és a saját szemfényvesztése, azaz hazugság, színpadi festett, exaltáli hazugság, amit az étel ma már nem vesz tudomásul. Ma nincs bohémélet, meri a Mur- <1 ér-korcsmában is az amerikai dollárnak sülnek- : főznek és Miminek a Monlmartreon eszében sincs holmi, Rodolpheok ulán szaladgálni, hogy a hideg manzárd-szobában együtt dideregjen vele azoknál a „papirlángoknáE, amelyekben a költő első kéz­iratai hamvadnak el... Ma nem kéziratok ham­vadnak el, hanem az idő. a hónapok, az évek, az idő pedig pénz: The tims is money! A Montmartre megváltozott, egyetlen dollárparancsoUg mozdu­lattal letörölte az évszázados farsang színeit: „Le­szek Amerika!" mondotta Montmartre és Amerika leli. És a Montmartre után most azokon a sor, akik a romantikákon még mindig hisznek, akik azt a, bizonyos tradicionális romantikái többre be­leülik az életnél: az egész világ montmartrela­kóiról van szó! Itt az éjfél, le az ostobán-kedves j álarccal, a romantika megszűnt! Megszűnt egysze­rűen azért, mert a realitás, a legvalóbb valóság a legromaniikusabb romantika ma, mikor a dől­téi’ örült dervisként forog saját tengelye körül, hogy millió pereme a XX-ik század napját al­kotja... ma a valóság, a dollár lehívása a legna­gyobb romantika: nagyobb, szebb feladat, mini Rodolphe sopánkodása azon, hogy soha sincsen pénze. A Montmartre bekódolt a dollárnak (Má­rti „lesniinkelt“ Montmartrenek mondja) nem keü szegyeim a dolgot, hódoljanak be azok is, akik eddig lakói voltak, akik a montmarlrei ro­mantika légkörében élték. És lássák be, hogy a Ma nagyobb erőpróba (szellemileg is) a tegnapnál. Ne legyetek színészek... Rendben van! Igen, de röviddel ezelőtt a, német kereskedői szövetsé­gek felhívást intézlek az ifjúsághoz: Ne 'legyetek kereskedők! Ez a pálya túl van terhelve... Kilá­tástalan ... Jó! De az orvosok szövetsége is óva intette az ifjúságot, hogy ne menjenek orvosi pá­lyára. A mérnökök ugyanezt teszik (disznókat le­hetne velük etetni, annyian vannak, mondja az ő felhívásuk) és a jogi fakultáson a tolongás nad gyobb, mint valaha, a cipészek, szabók, szóval az iparosok ugyancsak „óvják'' a fiatalságot, sőt még a kéményseprők szövetsége is előállt azzal, hogy: ..Ezt n kissé sötét de a fiatalság fantáziáját- na­gyon izgató élethivatási nem ajánlhatjuk .. v“ Az összes pálya tehát Montmartre! Egyik sem tudja. k fiatalságot kielégíteni, az öregek, a. tapasztal­tuk mondják ezt, nem a- fiatalság és evvel a kör tulajdonképp bezárulna, mert hiszen az öregek szavára hallgatva a fiatalság ezen megállapítások után nyugodtan visszatérhetne - a — Monti mar ír éra. Vannak optimisták, akik azt, mondják, hsgy mindeme felhívásokkal nem kell törődni, mert mt öregek még a céhrendszert követik, és minden- ■ áron íá akarják küszöbölni a dollárlátta — és meglátta fiatalság szabad, versenyét. Amerikában, ahol már régen nincs céhrendsser, régen meg­szűnt a diplomawirtschaft, szabad, versengés fo­lyik az aranydollárért, melynek csengése adjk meg a küzdelem színét, mint hajdan a lovagi tor­nákon a nemes hölgyek saját színeiket aggatták íx lovagok vállára és lándzsáira. Lándzsái ma már csak a, régmúlt Donkisotijai hordanak, n gázláma- dás hatásosabbnák bizonyult és a legerősebb vá­rát is beveszi, bár vannak még olyan lovagok, akik azt hiszik, hogy a szélmalom egy-két szárny­csapása még a gáztámadást is el tudja fojtani.. . Amerikában az úgynevezett szellemi tudományok terén is szabad verseny folyik: az orvos, keres­kedő és a tanár iparos. Amerikát a szabad me­zők, az indidnus prerik nagy bölcsessége uralja: ülj tehetséged, lóhátára és nyargalj szabadon! Napsugár, szél és eső egyaránt szabadon elosztott természeti tünemények: mutasd meg, mennyi nap­sugár! tudsz számodra meghódítani. Az európai ember ősrégi nosztalgiával nézi az amerikai lo­vast és nem tudja felvenni, a versenyt. Lesmin- keU az évszázados Montmarlrei és vele önmagát, meghallja végre, hogy az, Idők tornyában 1.2 ha- rangkongás hangzott el és le akarja húzni árváról a romantika álarcát, de nem megy vele semmire. Az öregek amerikásabbak akarnak lenni Ameri­kánál és felhívásokat intéznek a fiatalsághoz, óva intenek: ne legyetek színészek, énekesek, kóris­ták, statiszták, kereskedők, iparosok, orvosok, ta­nárok, ügyvédek, cipészek és kéményseprők... És mit legyen ez a szerencsétlen fiatalság, ha az öregek tanácsait megszívleli? A praktikus hiva­tások mivelőifől megszoktuk ezeket az időnkint visszatérő intéseket. De most a szabad művészetek hivatalosan csatlakoztak hozzájuk: a színház csatlakozott a kéményseprők szövetségéhez és be­feketíti a fiatalság hófehér álmát, a színészetei. Póza márkija belecsap a kéményseprők szövetsé­ge országos elnökének kérges tenyerébe és ahe­lyett, hogy a, spanyol királytól Schiller jambusi zen,gzrtességével szőkébb hazája számára szabad­ságot követelne, kéményseprővé lesz maga is és a kél jó öreg filiszler. Posa-márki és a kéményseprő kettős csődje elé állítja a fiatalságot. Schiller szár­nyaló jambusai száz esztendő óla ugyan már nem egy fiatalembert tettek szerencsétlenné, aki kan­osaiul fedett egekbe nézve az élet pofonjától él­sz édühe a, kéményseprŐség fekete poklába zu- hmt. de. ez még lehetőségei, menekvést jelenteti mert. ha mint kéményseprő valamire vitte, biztos talaján állva megint és ezúttal veszély nélkül bár fául ha Ha Posa márki háncsaiul festett egét, (sőt hu kövei'égi. elnök lelt, páholyba ülhetett). De most hová az égből le pofozott és a pokolból kive­tett testtel’/ Mit csinált Haltai Jenő szerint as az vt bér. aki cél ez megtörtént? Újságíró volt, felié* e. \ ,y:r;i' e gv. lakatlan ra Magzatra, olt lapot alapí­tóit ép egy hél múlva vaqfoadfáapo vtqjjf a memp* országba és a pokolba egyaránt... Hol van egy ilyen lakatlan csillagzat.? Van még egy: a néző­tér! Üljetek be, ti mindenünnen kiszorított fieda- j lek és nézzétek végig az előadási. Ügyed jelek szi- i goruan mindenre: Legyetek közönség! Meri mi ! mást. akar a német., az osztrák, a svájci:, a cseh­szlovák színpadi kar teli szövetség? Közönségei! Jó, | legyetek közönség. De ha a rendezés rossz, áll- j jatok fel és mulassátok meg a rendezőknek, ho­gyan kell jól rendezni. Ha Posa nemes márkija rosszul dübörgi a jambüsokat, ugorjátok be és szavaljátok el helyesen. És ha a kéményseprő olyan .rosszul tisstifolta ki a világsziupad kémé­nyéi, hogy az épület minduntalan tusét fog, az uj koryüiitccel vált elhozzatok ti erre, hogy végre a békepipa füstje zavartalan nyugalommal emelked­hessen az ég felé... Legyelek közönség, hogy ki­tudódjék a nagy Htok: nem minden kéményseprő lehet Posa márkija! Mert ez, csakis ez a Ma nagy betegsége: a fanatikus keléiről hozzánk ál szármá­solt betegség, a Mindenki-kéményseprő és a Mindénki-Posa-márkija nagy, halálos betegsége. Hogy megküzdhesselek vele: Legyelek közönség! Neubauer Pál. AKIK ÖRÖKKÉ MOSOLYOGNAK (a: EGRI VIKTOR. Az elsőre egy pesti kávéházban lettem figyel­mes. Kis Buddha-szobrocskákat árult, amolyan olcsó Made in Germany terrakottát, amiről a leg- jámborabb kávéházi adakozó se hitte már akkori­ban, hogy valaha kinai földet látott, bárhogy bi­zonyítgatta tört németséggel árusítója. Szomorú ingássai járt az asztalok közt, olyan világidegenen, olyan föidhoznemkötötten, mintha testetlen volna; a szemei, ezek a furcsa ferde szemek, mintha va­lami szent tekintett volna velük egy haldokló if­júra, akit barbár kezek karóba húztak. Igen, ezek a furcsán metszett, szemek híján voltak minden démoninak és annak a hűvösen latolgató kegyet­lenségnek, az álnok gonosznak, s finomult ravasz- kodónak, amit a íerdeség mögé képzel az európai, ezekben a szemekben a büntelen állatok szelíd elámulása ragyogott, a puha avar fölött suhanó őzeké és a veszély előtt megtorpanó lovaké, sely­mes szemek, melyekből a teremtmények bánata és végtelen öntudatlansága tekint. Egy űzött állat fájdalmas szeme volt és mégis oly emberi a riadt- ságival és félelmével, ami emberi durvaságra ült ki az arcra. És ez az ember mosolygott. Idétlenül és bor­zalmasan, ahgy csak a nyomor tud mosolyogni, amikor megtűrik és aprópénzzel meghosszabbít­ják életét. Akkoriban valahol azt Olvastam, hogy egy razziánál vagy negyven ilyen Buddha-árust találtak egy rettenetes odúban, egymás hegyén- hátán, boldog álomban. El kellett felejtenem az ajkaknak ezt a fájdalmasan szánalmas önkinzó elhúzását, ezt az idétlen mosolyt, amely lehetett köszönet, de talán inkább a fölénynek, a borzasztó és leírhatatlan megvetésnek önkénytelen meg­nyilatkozása. Csak a szemét nem felejtettem el, láttam azóta néha: a vergődő kreatúrát és az em­bert, aki egy eszme igézetében égett. Később, hogy gyanrabban jöttek elém ezek a mandulaszemü alakok, be kellett látnom, hogy az első találkozásból nem szabad általánosítanom. Kivétel volt, mint ahogy kivétel a szentéletü a tiszták, között is. Nemhogy nézni, de még moso­lyogni is másképpen mosolyogtak. Egyszer T.ns- bruek és Milánó közi a vonatban egy német hölgy ■mellé'- kerültem; aki a Leipzigernek egy friss szá­mát böngészte és mikor végzett vele, letette mel­lém. Át szerettem volna futni, és udvariasan en- gedelmet kértem rá. — Bitté! — mondotta a német dáma, de olyan, energikusan és ridegen, mintha legalább is cipőim levelesére kértem volna engedelmet. Le­hetséges, hogy személyes szabadságának’ megsér­tését látta kérésemben, nem. volt időm efölött el­mélkedni, mert szemben ülő úti-társam, aki eddig a Frankfurter Zeitung lepedője mögé bujt, hirte­len letette újságját és felkapva vagy 10 képesla­pot. az ölembe rakta őket. Közben ferde szeme hamisan .rávillant hölgyünkre és a szája halk ne­vetésre tárult: — Hó, hohó! Egyébként Ho-Tsang-Siaonak hívták és Itá­liába ment, mert. hát ha az ember a berlini egye­temen tanul, meg kell hogy nézze a régi európai kultúrát. Közben a mosoly ott játszadozott foly­vást az ajka szélén, sugárzott és csurgóit róla, mint a méz; csak törve beszélt németül és ha megértett, homlokára bökött, mintha mögötte vi­lágosság gyulna: — Hó, hohó! A római panzióban a szobám egy kínaié mel­lett volt. Egyszer este benyitok hozzá. Az ágy bontva és az emberem elnyúlva a gyékényen, va­lami fadarabbal a tarkója mögött. Túl puhák az európai ágyak, adta értésemre, pedig nem kértem magyarázatot, gyerekkori olvasmányaimból emlé­kezetemben élt, hogy ez igy rendjén van. Azóta különben a mosolyukon sem ütköztem meg töb­bé, pedig ez a római ismerősöm. Pe— I., ugyan­csak próbára tette idegeimet. Állandóan mosoly­gott, minden megszólításra, vagy még inkább: rö­högött. Néha honfitársak jöttek hozzá, a vékony falon mindent áthallottam, az egyik talán színész lehetett, folyton szavalt, ami hallatlanul kómikus volt énekszerö. hanglejtésével. Megfigyeltem, hogy igy maguk között csupa, temperamentum volt a beszédük, szenvedélyesen vitatkoztak, néha azt hittem, hogy ölre mennek és ha közéjük csöppen­tem. a szájukon megjelent az a furcsa mosoly, mely mögé egy európai sohase tudta volna igy elrejteni belső feszültségeit. Egész lelkiségüket fojtották bele ebbe a torznak és idétlennek tűnő mosolygásba. Hallatlan önuralom volt ez, türelem és elnézés, megbocsátás és megértés, igazi belső kultúra, igazi diszciplína jele. Hol vagyunk mi európaiak ettől a belső kultúrától! Csak ki kell menni a Piazza Navonera, a szökőkutak árnyéká­ban civakodó gyerekhad közé, vagy este meghall­gatni egy házaspár párbeszédét valamelyik traste- vefei sikátorban. De talán az olász a maga pezsgő temperamentumával túlságosan éles ellentét, vannak higgadtab temperamentumok is, az azon­ban bizonyos, hogy ilyen fegyelmezetten önmagán uralkodni egyikük sem tud. Lehet, amint már mondottam, hogy maguk közt leolvad róluk a mosoly máza. tehet, hogy csakúgy fecsegnek, mint a dunaparti kofáink és csakúgy szőreinek, pénzt hamisítanak, rabolnak, harácsolnak és ölnek pénzért, kéjvágyból, hosszúból és féltékenységből. Lehet, hogy kaján számítók és ravaszok és úton­álló gyilkosok, akiken nem egyszer átsöpör min­den fegyelmezetlen indulat vad Táifunja. mon­dom. mindezt nem vonom kétségbe, én azonban csak a gyereket láttam, az álarcban járót, aki mo­solya mögé rejtette önmagát, énekelve szarait Li-TaiPof. Tu-Fut. nevetett, ha megértett vala­mit és egy rózsa áradó szagára az otthonra emlé­kezetű ferde szeme lassan fényesedéit és violakék Íriszén lassan áradni kezdett a. nedvesség, mely megállt, éppen a kicsordulás előtt, mert sirai nem. le­het, csak tűnődni, elmólázni. Nincs egy félesztendeje, hogy itthon egy nyil­vános munkásgyiilésen egy kis ember ágált, an­golul szónokolt. Közel kétszáz ember hallgatta, egyik fele muszájból, pártrendeletre, — kommu­nista népgyiilés volt, másik fele kíváncsiságból. Mert hát már önmagában is furcsa, hogy amíg másba a nyelvrendelet belefojtja a nyilvános magyar szót, addig ez a törpécske kinai diáit angolul elmélkedhetett az európaiak rettentő igazságta­lanságai felett, egy kicsit meggyőződésből és egy kicsit jó szovjet valutáért. Ez a kinai diák, akivel állomásra menet találkoztam, nem mosolygott, ez nem húzta el sem udvariasan, sem megbocsátó megértéssel a szája szélét, de még gúnyból vagy megvetésből sem. Ez a kinai egyszerűen bambán meredt rám, amikor megmondtam neki, hogy lelkes szónoklatából alkalmasint ketíen-hárman megértettek annyit, hogy az angoloknak kínai ga­rázdálkodását ostorozza kommunista alapon. Ez a kínai, aki nem tudóit már mosolyogni gyermeki derűvel és gonoszsággal, akinek széniében semmi sem volt a riadt őzek és megtorpanó lovak sely­mes szemének ragyogásából, bár bölcsője valahol a Kék folyó partján ringott, ez a kinai egyszerűen európai volt és a mi romlott kultúránk barbár­ságával ágált a tömeg élén és kellette magát, mint egy kivénhedt primadonna egy falusi ko­csiszínben vagy nagypajtában. Ez a kinai egysze­rűen opportunista volt, jó európai szimattal meg­érezte az idők szelét és levette magáiől az örök derű álarcát: eleurőpaiasodott. Kicsit sajnáltam ezért és egy kicsit megutáltam. Manapság mandulaszemü embertársaink ott­honi dolgairól hasábokon cikkeznek az újságok. Kina a politikai érdeklődés előterében áll. Kíná­ban, ahol máig400millió emberéit többé-kevésbé békés egyetértésben, harcok folynak. Kináfcan manapság embert ölnek félig meggyőződésből és félig különböző pénzekért. Be kell vallanom, nem igen értem ezt a nagyon európai temperamentu­mot, az ölést, a világháborúnak ezt a keleti anakronizmusát. Ha a törtető és nagyon éber ja­pán tenné, teljes egészében megérteném, de kí­naiakról van szó, akik meri nagyon tudlak sze­retni, munkába fogták a fehér hernyót, hogy puha selymébe öltöztessék a nőket és elfelejtették a puskaport, mert gyilkolt, akik szerették a mákoüy édes álmát, mely összekötötte az éberségében földközkötött lelket a végtelennel. Nem, nem aka­rom most megérteni, hogy arcukról lefagyott a könnyű játék sugárzása és fegyverrel mennek egymásra is. Keleten eddig mintha lassabban jártak volna az órák és a mosolygás álarca alatt nyugodtabban Iejfett a vér, miért most ez az eu­rópai sietség? Feltámadt a sárga veszedelem, mely sohase volt, csak a nyugat habzsoló politi­kájában? Eddig ópiummal etették és kábították a sárga veszedelmet azok, akik a civilizáció őrre alatt háborítatlanul harácsoltak. Elfogyott volna a mákony? Vagy talán túl sokat láthattak itt ná­lunk a diákjaik, hogy nem kívánnak több ájult álmot és eszmélve, öntudatra ébredve, az óvatos orvos ellen fordítják a fegyvert, az orvos ellen, aki nagyon tudott vigyázni, hogy betege fel ne találjon ébredni. Be kell vallanom, nincs, csalódásról, szó. ha most .keleten .az. óvatos harácsoló, -aki ugyan tu­dott vasutak vegyes bíróságok• kórházat es más kellemetességeket hozni, leckéi kap' a saját diák­jától. Azt persze nehéz innen megítélni, mennyire megérdemelt ez a lecke, aminthogy nehéz meg­ítélni azt is, mennyivellettek boldogabbak a mi V3S- utjainkkal. modern selyemszövőinkkel és a ve­gyes bíróságokkal, egyszóval a nyugati civilizációs renddel, amit az előttünk komikusnak tűnő tra­dícióik cserébe- kaptak. Talán egyszer, ha ott keleten egészen maguk között lesznek, ba a nemzeti öneszmélés elvégezte a maga véres munkáját és újból felhangzik a narancsvirágról szóló ének és a hernyók omlatag selymét újra lágy színekbe kavarja a fonó, megint el fogjuk hinni, hogy a gyermek nevet, az évezre­des álmából felébredt szerelmes ember és nem az a kegyetlenül ravaszkodó valaki, a sárga veszede­lem, aki európai nyavalyák lázában elfelejtette ja kötelező mosolygást. FÖLD Irtva: Áradj- Zsolt Már a sasépaseaony is befejezte a mondókáját. Pedig a szépasseony csak akkor szokott bessdlníi kezdeni, mikor mér miíaidenfó kifogyott a témá­ból, Mezen ő hozzá volt szokva, hogy muM-tae- sók. Ö maga. m'es’éJtte: —■ KápaeiLjlétek csak, a múltkor TónMkffliál Mindenki mellém telepedett. Egész külön koló­niát oSümáUttiaim. Nagyszerű volt... És fázósan összeMMé magáit, mert az ablakon át besurrant a 'ítéli hideg, Die a szópö'isszoaiymtk még ez az összehúzódás is jól állít, mert fényiéig szép vált és fiatal s ha megrázta barna fejéit, ak­kor a nagy hotel halijának minden szeme feléje fordult. És mindenki szerelmes volt belé. Én is. Egy időben nem mertem ránézni se>, mert féltem, hogyha tuléágiosan befliémivéfsődák a szeme, akkor álmatlan éjszakáim lesznek. Most mindenki hlalil- gatoitt. Körülnéztem. Az öreg pap, aki egyáltalá­ban merni volt üreg., csak valahogyan rajtamaradt, ez a név, másfelé kezdett hűt len ül tekiinltgetnL, Pedig máskor ö volt a társaság mozgatója. Ba- mftehás szemeivel, ha odajött az asztalihoz, akkor kész. volt a hangulat. A politikus is hallgatott. Nézte a Hányát, aki élénk beszédbe elegyedett mellette valaki vet, de nem haragudott. Istenem', hogyan lehetett ott haragudni, ahol a szépásteziotoy zsarnok- szemen, uralkodtak? Egészen Megkönnyebbülten sóhajtott föl az­tán a társaság, amikor a fiatalok odajöttek. Bált ezek fényÜeg fiatalok voltak. Minden pillanatban haragudjak egymásra és a viliágért, se beszélgettek volna. Pedig a lány olyan csodálate^m tudta haj­tani a fejét, hogy már ez keltett votnla, hogy irteg- ■indifea a szótáradétól a fiúiban. Az meg egy ki­csit félénk voflt. Elszaladt mfiindig és apróbb be- szigetesekbe kezdett. Ilyenkor aztán láttáim, hogy' a kislány finom szája öesZeíhuzódnk. De most va- fohn^n a fMalok se hozlak. hiam^Mok Valaki hiányzott tényleg, hogy a levegőbe röpítsen egy pár színes és izzó, de nem csipog szó rakétát A nagy hál® pedig telte volt gondtalan élettel. Fii- momisággíal, de kevés szépséggel. Sok parveniiviel, aMlk minden mozdulatát utánozták a sarokban, ülő szőke- grófnőnek és egy csomó gyerek szaladgált föl és alá, hogy miiért, az igazán, rejtély volt, ment. nemsokára kezdődött a tánc. Nekem is be kellett volna vala/Mt kísérnem, a terembe, de semmi kedvem nem volt hozzá. Egy föKümémélküM mozdulattá1! eltűntem és kiél!-, tam a szálloda elé a ná'gy hidegbe-. Szikrázott a hó, mert sütött a hoOd. A hegyeknek nemcsak a kon)tturjtati, hauíam egész testük is beierajzalődotí a nagy kékségbe. Odalent a síkságon azaz apró lám­pa éghetett, mert úgy csillogó tó minden, mint ahogy azt hallottuk vafamiikor feiegyesrekkonuiik-' baja, hogy van egy hely, atooö, minden fénylő cu­korból) épült. Jólesett egy kicsit ide kijönni és elgondolkozni csak egy pillanatra, hogy milyen szép az élet és mekkora boldogság az, ha az em­bert várják és azok a hegyek ott a hátiam mögött nem ijesztő árnyképek, hanem egy teljes őrködő kar, szemek, amelyek vigyáznak... Egyszerre csak ^valaki hátulról a vádiamra tette a kezét. Megfordultam. A estéiben nem jó! láttam az arcát, csak azt, hogy egy baibalmös. de mieggömyedt férfi volt. Zavartan mozgott a kezei­vel és kereste a szavakat. . 1 — Bocsásson meg. Igazán szokatlan merész­ség, ugye, hogy igy, éjnek idejárni, még hozzá ilyen furcsa Kdiuációban, szólítom meg. • En­gedje meg, hogy bemufccfkozzam. Valami furcsa nevet mormogott. De hiszen a bemuWkozáteok csak arra valók, hogy egymás mérvéit soha ne értsük meg. Az érdekes idegén pedig föl vitatta- Nagyszerű sriabá&u ertnofeinigoít hordott, és láttam, hogy az ujján jegygyűrű csillog. — De kérem, ugye, igazin furcsa, hogy én önt most Lfcfceax mteg^sdEfcpfin. Hújgjflf© nem bírtam tovább. Annyi álmatlan éjszakáim volt •és annyit keresgéltem mér vatekiit, hogy az fel- mondhaftatffian. Biztosan ismeri azt. a1 teóriát. Mely azt mondja, hogy az emberben az ilyen érzések nem maradhatnak benne sokáig. Ki kell önteni őkett ha várni kell, lm nincsen más, az utolsó uí- csaseprőnek ás. — De, kérem, én egyáltalában, nem értem, hogy milyen érzésekről van szó, — válaszoltam türeíSmetlenül, merd. félni kezdtem, hogy valame­lyik pillanatban majd rámugrí'k és fojtogatod kend. Hiszen nem tudhatja az ember soha, hogy egy ilyen szállodában milyen, emberek fordulnak meg. .Ez, úgy látszik, rosszul esett neki. — Ön volt az egyetlen, akiiben, még bíztam. Miért? Hja, kérem, ezek az öntudattá u érzések minidig a legbiztosabbak. Talán gyerünk be, mert idekint hideg lesz. Vagy ha parancsolja, vegyük fel a kabátjainkat és maradjunk idekint. Csak engedje meg, hogy vala­mit elmondhassak. Mert én nem bírom tovább. Képzelje el kérem, nincsen senkim se, akihez egy jő szót szólhatnék, akinek elmondhatnám a bajo­mat Hiába utazom el — üldözni fog a vágy, hogy egyszer valakinek kiöntsem magamat és megkér­dezzem, mit szól hozzá? A nagy haliból mindenki kivonult, igy hát za­vartalanul letelepedhettünk egy sarokba. A villa­nyokat i geloltottuk, csak a portástól világitotó ide a lámpa és ebben a furcsa groteszk helyzetben, éj­jel, egy ismeretlen ember elkezdett beszélni. — Egy hete érkeztem meg ide és azóta bolond vagyok. Mondja kérem ,niit csináljak? — és meg­fogta a kezemet. — Szeretek valakit, még nem is beszéltem vele, csak nézem mint egy bolond, mint egy őrült és nem tudom mit csináljak. Pedig ér­zem, hogy nem lehet tovább igy kibírni. Tudja, fiatal voltam még akkor nagyon, mikor megszeret­tem egy leányt. Szegény volt. De nagyon szerel­tük egymásáé? elhatároztuk, hogy csak egymásé 6

Next

/
Thumbnails
Contents