Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-25 / 46. (1380.) szám

4^ |y[ % Mai számunk 10 eMal

VI. évf. 46. (1380) siám • Péntek e 1927 február 25

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke

A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai TlCipilcipjCL Felelős szerkesztő:

DZURANYI LÁSZLÓ FORGACII GÉZA

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Európa legnagyobb parlamenti botránya a belgrádi szkupsfinában

A Radies-párt egy meztelen, véresrevert embert hurco t az ülésterembe Merikcív.cs belügyminiszter rendőri uralmának megbuktatására — Tumultus és általános verekedés a parlamentben — Radics a zágrábi tartománygyülésen kidobott egy képviselőt

Inog a horvát-szerb egység s éltetik a horvát köztársaságét

Belgrád, február 24. A szkupstina mai ülésén olyan botrány történt, amely párját ritkítja a mindenkori parlamentarizmus történetében. Az ülés napirendjén a Radics- pártnak Markovics belügyminiszter rendőri uralma ellen irányuló interpellációja szerepelt, amely szerint Markovics visszaél hivatali hatalmával és már a választások óta hihetetlen terrort fejt ki. Amikor a miniszter szólásra emelkedett, hogy védekezzék és amikor kijelentette, hogy a Radies-párt egyáltalán nem bizonyította be súlyos vádjait, hirtelen kitárult az ülésterem ajtaja és nyolc Radics-párti képviselő egy meztelen férfit hozott a terem közepére. A képviselők az első pillanatban szinte kővé meredtek, úgy hegy a szokatlan vendég akadálytalanul kerülhetett a miniszteri emelvényig. A meztelen ember testén óriási véres és kék foltok látszottak.

— Itt a vádunk igazolása! — kiáltották bösziilten az ellenzéki képviselők a belügyminiszter felé s a meztelen emberre mutattak, aki folyton vért köpött az ülésteremben.

A szerencsétlen vendéget ugyanis a belgrádi rendőrség egyik előkelő tagja egy jelentéktelen csekélységért és valószínűleg személyes bosszúból az éjszaka folyamán véresre verte.

Az ülésteremben borzalmas torlódás és lárma keletkezett. A kormánypártiak magukból kikelve tiltakoztak a vád ellen és követelték, hogy az ide nem tartozó' embert azonnal vigyék ki a teremből. Az ellenzék viszont kórusban hajtogatta, hogy a kormány mondjon le. Csakhamar a helyzet általános verekedéssé fajult és negyed óráig tartott, amíg a képviselőket szét lehetett választani és Trifkovios elnök bezárhatta az ülést. A képviselők közül néhányan állítólag szintén könnyebben megsebesültek, mig a S“ 3renesétlen vendéget még az ülésteremben is jónéhány ütés érte.

A kormány azonnal konferenciát hívott össze, amelyen az ellenzéki képviselők is megjelenhettek. A bűnös rendőrtisztet azonnal letartóztatják, de a kiadatási eljárási megindítják azok ellen az ellenzéki képviselők ellen is, akik a meztelen embert a szkupstinába hozták. Mértékadó politikai körök szerint a belügyminiszter állása ezek után tarthatatlan, viszont Markovics lemondása újabb katasztrofális válságot okoz.

Veszedelmes szakadék a szerbek és a horválok között

A közigazgatási iavaslatok kritikája

Irta: Flachbarth Ernő dr.

IV.

Az országos elnök.

Prága, február 24.

'Az országos elnök közvetlenül a belügyminisztériumnak lesz alárendelve, aki őt hivatala vezetésével megbízza. A hivatalnoki hierarchiába beosztott egyszerű államliivatal- nok tehát, aki a belügyminiszternek és csakis a belügyminiszternek tartozik felelősséggel, mig az országos képviselőtestületnek semmiféle jogi lehetősége nincsen arra, hogy az ő működésére befolyást gyakoroljon. A szlovák néppártnak az a többször hangoztatott kívánsága, hogy az országos elnök az országos képviseletnek is felelősséggel tartozzék, nem teljesedett be *s a szlovenszkói örkormányzat még egy töredékét sem kapja meg annak a végrehajtó hatalomnak, mellyel a pittsburgi szerződés értelmében bírnia kellene.

Az országos elnöknek a tisztviselők kinevezésére vonatkozó jogát, melyet a szlovák néppárt olyan nagy engedménynek igyekezett feltüntetni, a javaslat csak negative írja körül, amidőn kimondja, hogy az országos és járási hatóságok ama tisztviselői, akiket nem az államfő és nem a kormány nevez ki, az országos elnök kinevezési hatáskörébe tartoznak. Ebben az esetben is kár tehát „vívmányról" beszélni. Az alkotmány 53. és 81. szakaszai értelmében ugyanis a tisztviselőket a VIII. fizetési osztályból felfelé eddig is a kormány, illetve az államfő nevezte ki- A kormány tehát csak olyan jogot enned át az országos elnöknek, amelyet eddigelé sem ö gyalcorolt.

Ennek az amúgy is nagyon kétes értékű kinevezési hatáskörnek jelentőségét még inkább lerontja az a további renkelkezés, hogy az országos és járási hivatalnok mellé a szükséges fogalmazói, számviteli, irodai és egyéb szakszemélyzetet be fogják osztani. A javaslat nem. mondja meg, hogy az a beosztás ki által történik és kit illet meg ezekben az esetekben a kinevezés joga és ezért feltétlenül világosabb szövegezésre volna szükség. De et- ‘től eltekintve, az ország által kezelt intézetek és vállalatok szakszerű kezelését, bár alkalmazottaik elvileg az országos elnök jóváhagyásával az országos választmány hatáskörébe tartoznak, az egyes miniszterek „közérdekből" bármikor az állami közigazgatásra bizhatják, vagyis a kormánynak módjában fog állani az önkormányzati testületek gazdasági üzemeit saját kezelésébe átvenni. Ez a nóvum, melyet a nagymegyei törvény nem ismert, rendkívül aggályos és a minisztériumok hatáskörének újabb kiterjesztését eredményezheti.

Mint fentebb láttuk, az országos elnök lényegében olyan hatáskörrel fog bírni, mint amilyennel eddig a zsupánok rendelkeztek, sőt annak folytán, hogy a járási főnökök ezentúl nem az országos elnöknek, hanem közvetlenül a belügyminisztériumnak lesznek alárendelve, az országos igazgatás főnökének hatásköre még a zsupánokénál is szük'ebb körű lesz. Mondanunk sem kell, hogy ez a változtatás sem nagyon örvendetes. Eltekintve attól, hogy a kormány centrális hatalma megint csak erősbödik, a járási basák ellenőrzése még lanyhább lesz, mert Prága messze van és a belügyminiszternek, aki sokkal kevésbbé ismerheti’a helyi viszonyokat, mint a zsupán, nem lesz módjában működésűk felett megfelelő felügyletet gyakorolni. Egészen érthet 3t- len, hogy a szlovák néppárt miképpen járulhatott hozzá a belügyminiszter hatáskörének e teljesen megokolatlan és célszerűtlen kiterjesztéséhez.

A hallatlan szkupstinai botrány is azt igazolja, hogy a bor vétók és a szerbek között ismét növekvőben van az ellenségeskedés. A fegyverszünet immár csaknem két éve tart, de bizonyos, hogy Radicsék bchódolása és lojalitása végét járja. Pasics, Radics nagy ellensége, aki személyes presztízsével és kiváló államférfim tehetségével ideig-óráig rendet tudott teremteni, meghalt s a két nép közt lévő lappangó ellentét hamarosan újra kitört. Radics most kétségtelenül Jugoszlávia legsulyttsvőbb politikai egyénisége. A horvát parasztpárt, amely Canossája után hűséget esküdött a monarchiának, ismét hangoztatni kezdi köztársasági elveit és ismét komoly szeparatizmusra törekszik. A külpolitika terén is óriási ellentétek vannak, mert mig a kurvátok olaszellenesek, addig a szerbek szívesen folytatnák Nincsics békülé- keny politikáját.

RatHcs István

a feirkozóbafnok

A belgrádi Incidenshez hasonló botrány történt a zágrábi taríománygyülésen is. Mint ismeretes, Zágrábban a Radies-párt

! abszolút többségben van és a horvát födera- listák csak kis töredéket alkotnak. Handzek föderaüsta képviselő valamilyen deklarációt akart fölolvasni, de a Radies-párt ebben megakadályozta, sőt az elnök megvonta tőle a szót és kizárta az ülésről. A képviselő nem mozdult. Pillanatnyi csönd támadt, majd az impulzi vitásáról közismert Radics István hirtelen fölugrott helyéről, Handzek felé rohant, megfogta a képviselőt gallérjánál és a kijárat felé kezdte cipelni. Handzek persze tiltakozott és a többi képviselő szemeláttára birkózni kezdett Radiccsal. A paraszípárti képviselők erre szintén beavatkoztak és a renitens föderalistát a szó legszorosabb értelmében kidobták az ülésteremből. Handzek a terem ajtaja előtt lévő lépcsőn legu- ruít és könnyebb sérüléseket szenvedett.

Ez az eset az ellenzék körében érthetően óriási fölháborodást kelteit. A köztársaságiak percekig éljenezték a köztársaságot és követelték, hogy azonnal hívják egybe a. tartományok volt biztosait és kiáltsák ki a független horvát köztársaságot. Az ülést néhány percnyi heves vita után az elnök kénytelen volt félbeszakítani.

állítani, aki nem az államfő és az országgyü- lés egybehangzó bizalmának, hanem a belügyminiszter akaratának fogja köszönhetni állását és igy természetesen minden tekintetben engedelmes eszköze lesz a prágai kormánynak.

V.

A kisebbségek nyelvi jogai.

Nyelvi tekintetben az országos képviselőtestület tanácskozásait az 1924 január 31-én 26. és 27. szám alatt kelt kormányrendeletek szabályozzák, melyek már megjelenésük alkalmával a magyarság heves tiltakozását váltották ki.és a gyakorlatban sem váltak be. Az. 1920. évi sérelmes nyelvtörvényen alapulnak és osztoznak annak összes hibáiban. E rendeletek értelmében az országos képviselőtestület tagjai elvileg csak akkor fogják használhatni anyanyelvűket, ha nemzetiségük a: illető ország lakosságának 20 százalékát eléri, különben- csak azokban az ügyekben, melyek olyan járásból származnak, ahol az illető kisebbség a járás lakosságának 20 százalékát alkotja.

Szlovenszkó területén a magyarság meghaladja ugyan az összlakosság 20 százalékát, mert hiszen az 1921. évi népszámlálás adatai szerint számaránya 21.54 százalékot tesz ki és igy a magyar képviselőtestületi tagoknak minden ügyben joguk lesz magyar nyelven felszólalni és magyar nyelvű indítványokat tenni. Ki tudja azonban, hogy a következő nép számlálás alkalmával a kormánynak az ismert eszközök igénybevételével nem skerül-e a 20 százalék alá szorítani a magyarság arányszámát? Ennek valószínűsége az 1.54 százalék mellett egyáltalában nincsen kizárva és ebben az esetben a magyar képviselőtestületi tagokat elvileg nem illetné meg a magyar nyelv használatának joga, hanem csak kivételesen azokban az ügyekben, melyek olyan járásokból valók, ahol a magyarság minősített kisebbséget alkot. Ruszinszkóbc.n már most is igy lesz, mert hiszen e területen az 1921. évi népszámlálás csak 17.03 százalék magyart mulat ki. Nem kevésbbé sérelmes a javaslat a szlovenszkói német és ruszin kisebbségek szempontjából, melyeknek képviselői, ha ilyenek egyáltalában bekerülnek az országos képviselőiéstülelekbei anyanyelvűket csak kivételesen fogják használhatni.

A javaslat -tehát általános kisebbségi szempontból is felette aggályos. Tudatában vannak ennek a német kormánypártok is, melyek a javaslatnak valamennyi rendelkezése között éppen ezeket tartják a legveszedelmesebbeknek. Nem akarjuk felvetni azt a kérdést, hogy ily körülmények között miért rém tiltakoztak a német miniszterek a minisztertanácsnak azon az ülésén, mely a javaslatokat véglegesen megszövegezte és csupán röviden rá akarunk mutatni arra, hogy a parlamenti ügyrend nyelv jogi szabályainak kiterjesztése ezen minden fogyatékossága mellett is sokkal megynyugtatóbb volna, mint az 1924. évi rendeletek átvétele.

Nem szabad végül megfeledkezni arról sem, hogy a javaslat e vonatkozásban is nemcsak a gyakorlati élet követelményeit és a kisebbségi védelem elveit, de a saint-germaini szerződést és az állam alkotmányát i? a legnagyobb mértékben sérti, mert a szerződés és az alkotmány értelmében Ruszinszkókan a nyelvi kérdés szabályozása az autonóm szojm kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ha a kormány a ruszinszkói nyelvkérdést a prágai parlament elé viszi, úgy ez ellen nemcsak nemzetközjogi és alkotmányjogi okokból kell tiltakoznunk, hanem az itteni magyarság legelemibb érdekeinek nevében is- Ha a ruszinszkói szojmban a magyarok és a ruszinok együtt tárgyalhatnák meg a nyelvi kérdést, tökéletesen ki volna zárva az az abszurdum, hogy az ország legfőbb önkormányzati szerMiként a javaslatnak több más alapelve, ugv az országos elnökre vonatkozó szakaszok is a saint-germaini kisebbségi szerződés világos megsértését jelentik■ A saint-germaini szerződés 11- cikkelye szerint ugyanis Ruszinszkó kormányzója, akit a csehszlovák köztársasági elnök nevez ki. a ruszinszkói országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Jogállása tehát kicsiben ugyanaz, mint egy angol dominion kormányzójáé. A csehszlovák alkotmány is csak annyiban módosította a kisebbségi szerződést, hogy a kormányzó kinevezésénél kikötötte a

kormány előterjesztési jogát és a kormányzó felelősségét nem csak a szóimmal, hanem az álla nfővel -íben i. mrrt' btott\. V javaslat nem csak teljesen eltörli a kormányzó címet és azt az „országos elnök" elnevezésével helyettesíti, de ezen kívül hatályon kívül helyezi a kisebbségi szerződés és az alkotmánynak azt az intézkedését, hogy e terület legfőbb közjogi reprezentása a szojmnak is felelősség-' gél tartozik. Egy rendkívül magas közjogi funkcionárus helyébe tehát a prágai belügyminiszternek alárendelt hivatalnokot akarnak