Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-24 / 45. (1379.) szám
1927 február 24, wüförtofe. A kongruáról Irta: Péter Mihály A kongnia törvény tökéletesen rissrcatükrőzá int a szellemet, amelyet a koalíció képviselt. A polgári irányzat még embriójában sem volt meg. A koolticióbaíi lévő tekintélyesebb számú pártok a Bzooiailieláik és koimmuutisíáktól való félelmükben nem mertek csak egy némileg is leiéi égi tő törvényt alkotná. így jött létre egy olyan szerenceót- len alkotás, amelyet a papság keservesen meg fog érezni. Sohasem elég hangoztatni a törvényinek abszurd imténkedcselt, akármennyire ismertek is azok. A törvényhozás megcsinálta azt a világcsodáját, hogy amikor a tlszrtviselő nvár képzett aége alapján is bizonyos fitselési osztályokba van sorolva, — a papokkal kivételt tett és a főiskolai végzettségű papságot népiskolai képzettségűek,nek deklarálta. Ez egy olyan huszárvágás volt, melyet egyetlen állam sem tudna utánaprodutkální. De a mű még igv nem volt tökéletes, mert az igy elérhető fizetési végső határt is megnyirbálta a nyugdíjazásnál. A világon mindenütt az a szabály, hogy amely tisztviselő eléri a nyugdíjazás korát, azt a fizetés teljes összege illeti meg. De papságról lóvén szó: a törvényhozás itt is leütött 20 szá- BaCékot; mindamellett azonban a szegénynek egész életében a teljes fizetése után kell a nyugdijössze- giet fizetnie. Sőt meg van koronázva a jeles mii azzal, hogy még a nyugdíjas is fizeti a volt teljes fizetése utáni percénteket. Ezért mondjuk, hogy a törvényhozás páratlan munkát végzett. Nem élezem most ki a többieket, nem azt, hogy azok a szerencsétlenek, akik 1926 január elseje élőit, akár csak egy nappal is, kénytelenek voltak nyugdíjba költözni, azok számára nincs egy vékonyka menfőd'cszíka, amelyen kinjek tengeréből kimerve- külhetnek, aikár papok az illetek, akár özvegy papnők. Ezek számára nem lett volna szégyen valami pótparagiraiust készítetni. Hiszen Ők is emberek, ők is a vallás és a kultúra szolgálatában töltötték életüket. Most hát ék tovább tengethetik életüket. Vagy nem ugv lesz? A szooialist'ák az Ő emberiségért, a nyomor gyermekeiért dobogó kebellel bizonyára megnyitják elöltük bőven bélelt bugyelárisaéilcaf, melyeknek miként való Igiea nagy kibővüléséről nap-nap mellett sokat olvashatunk. No, de. ne besséljilck. A sok nyugtoianeágot, melyet ez a törvény iámra szt ott, azzal próbálták leosecdesiteci: jön a végrehajtási utasítás, majd segít ez a dolgom — Az öreg Wenczelről, a híres budapesti jogprofee9zorröl besaéÜSk, hogy mikor ment az egyetemre, a tudás után vágyó írjak ki- •kiszaladtak az ajtóba és igv kiabáltak: „Dér Wen- czel komml dér Wenczel kommt“. s mikor már közst volt, ezt mondták: „dér Wentzel isi sebon do“. A nagy készültséggel fogalmazott —= hiszen már éppen hőt hónapja készül a 12. §-hoz vadé végrehajíási uteeífés, — már itt van. Dér Wen- cze! isi sálon da. De azt mondják, hogy csak any- nyira hasonlít a pesti Wenczelhez, hogy ez is nagy, éppen. SCO §-b<53 áll. Nesze neked örvendező papság, akik a Wenczel elé egész a kapuig soa- Iá diátok. De hát ezt lehetett is sejtené. Amilyen volt a közben való eljárás, a kongnia©!őleg kiutalása körül, olyan lesz a végrehajtási utasítás is. Mart ez az előlegezés olyan volt ám, amilyet tne- gtiot nem lehetne után csinálni. Az egyiknek az 1896-i'ki jövedelmét, megkétszerezték, a másiknak meg hat és féder,ereztek és igy tovább. A biztos kulcsot azxxita-n a legnagyobb pénzügyi zseni erőn tudná megmondani. Csak egy a biztos, az. hogy az 1898-iki alapok teöiátoit megkétszerezték. Ez •az a mesebeli béka, amely miudan természeti törvény dacára ökörré tudta magát felfújni, igaz, hogy 29 évbe került, meg egy kis világháborúba. Helyesem járt el apórt a magyar nemzeté párt, műkor a léniái pértmpOn sürgette az egész törvény revízióját,. Ha az igazság vezeti a többi pártokat is. amit blsáJltoik, nekik la ofójhacáok kelt e nsézeietA párt az egyházpolitika többi részénél, is az igazság álláspontjára em Mised ott, mikor követelte a reí. lelkészek 1919—20. évi államsegélyének a kiutalását és a többi lelkészek számára a jógt&la- .aBttl visszatartót kongnia foslyésHAsát. Ami az elsőt illeti: a koalíciós kormánynak az e téren való eljáróira ám az igazi csodabogár. A ref. lelkészek az 1019 évi államsegélyt miad mostanáig nem kapták meg. dacára az állandó sürgetésnek. A kormány ölőbb azzal próbák a indoktogal-ná e kölfság- vetós'.leg megállapít olt kougruáli® összegek visszatartását, hogy a ref. lelkészek a hüeégesküt, vagy fogadalmat nem akarták loteoicii. Mikor aztán a ref. lelkészek erre az üres állításra azzal a valóságos fcV.eyel feleltek, hogy ok igenis akkor tették le a fogadalmat, mikor a többi egyház lelkészed, azon hónapban, vagy napon, a helyset kezdett tarthatait/larmé válni és a kormány Ígéretei is tett, hogy e tulbuzgülemból származott cselékedeké/t 'korrigálni fogja s hatósági utón hívja fel a leiké- szsíket az ez iráral kérvény beadására. Ennek idestova két esztendeje. De mdödezídeíg eomiui sám történi. Nehéz is e foérd-és megoldása, fiiiikór éppen a következő évi költségvetés igazolása szertől e ref. lelkészeikéi Kiélő egeit, summát a kormány prezetóiktéppeu az ev. egyházinak jut atte. hogy teljes legyen a fekkeaetek köaf'iá «®ye«Tő&ég: és viszonosság. De semmisem világosabb, műit hogy akármiképp is, ha egy kicsit bele-fAjdwl is á volt koalíció urainak a feje, — ezt a kérdést dűlőre kell ám ju'A&írrt. Ezért sürget a magyar nemzeti párt lévai határoznia, mikor erről szól. párttá menti vizsgákat«! és fel elődig megállapítását Nem kevésbé helyes a pártnak az a köveiélé- *e, hogy a többi fe!ekéseteknek bármi okból elvont • államsagélyét is ki kell adni. A bármely Síkok közé nem sorozom a bíróiilaig megáll api tót f Allaradlenee cselekedetet, bár Ilyenről egyetlen minden komolyabb ok nélkül olyan könnyedén megvoruliájk a papok államsegélyét, mintha azt a segélyt nem is törvény biztosította volna, hanem valamelyik párt kegyéből jutott volna a papságnak. Elég volt egy mende-mönda, vagy egy hamis, névtelen f&Jjelentés, avagy valamely notórius alak, valamely magát állam oszlopnak mondott, hirdetett, de rovott múltú, sötét alak hamis, hazug besugása, — a felelet volt rá a konjgrua elvonása a a pap és családja koplalhatott. Világos volt a cél, ki öl ni a lelkészé karból minden önérzetet, miniden szabadságot, megfélemíiteirf nemzetiségi érzésében is, annak a kongruácsak az elvételével, mely fölött nem egy párt rendelkezett, de maga a nemzetgyűlés, a törvény, mely nem egy párt tagjai Altat összerakott összeg volt, hanem amely az adózd polgárok adójából gyűlt össze. Bizonyos, hogy ilyen, eléggé nem jellemezhető dolgoknak egy jogállamban többé nem szabad megtörténnie, de az is bizonyos, hogy a felelőseknek az eddigi károsodásokért, akár tetszik, akár nem, — felelniclk kell. Magyarországi darazsakkal mentik meg Amerika őserdőit a pusztulástól Egy takács fixa ideájának veszedelmes következményei A takács lepkéi félmillió kilométeren pusztítják az őserdőket Budapest, február 23. Több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1869-ben egy meggazdagodott északamerikái takácsnak az az ötlete támadt, hogy újszerű, olcsó selymet lehetne csinálni egy bizonyos újvilági és egy másféle európai lepkefaj keresztezéséből. A takács, aki bevándorolt francia volt, úgy gondolta, hogy ezzel az ideával forradalmat fog előidézni a selyemgyártás terén és megsokszorosíthatja vagyonát az európai lepkék segítségével. Hajóra szállt, átvitorlázott az óhazába és négy-öt nagy ládával fért vissza, amelyek tele voltak lepkegubóvaL Laboratóriumában kiköltette a bábokat, amelyekből Európában közönséges, de Amerikában még sohasem látott lepkék fejlődlek. Ezeket a lepkéket összepárosította az amerikaiakkal, igy ujabb- fajfa pillangók keltek ki a keverékhemyó gubójá- ból, amely ugyan nem adott sem jobb, sem olcsóbb selymet a réginél, sőt még olyat sem, de az öszvér-lepkék közül néhány megszökött a laboratóriumból és tanyát ütött a közeli erdőségekben. Ez Massachusettes államban történt, félévszázaddal ezelőtt és ma már a kipusztulás veszedelme fenyegeti a newenglandi, massachusettesi, sőt majdnem az egész északkelet-amerikai erdőségeket, nagyobb területen, mint a mai Németország. Az importált, bevándorolt lepkék keverékutódai, de főleg azok hernyói hatalmas tölgyerdők lombozatát tarolják le és egyre szaporodnak, egyre inkább nyomulnak Közóp-Amerlka erdőségei felé. Azon az Óriási területen, ahol eddig elszaporodott ez a veszedelmes lepkefaj, már nem fs kísérleteznek gyümölcstermeléssé!. Charles Fred Muesebeck professzor szemüvege megcsillan beszéd közben, aztán tovább folytatja: —■ Az Északamerikai Egyesült Államok kormánya, a földművelésügyi minisztérium azért küldött engem Európába, hogy tanulmányozzam azokat a lehetőségeket és eszközöket, melyek révén esetleg még meg Tehetne menteni azokat az erdőségeinket, ahol fészket verlek ezek a roppant kártékony lepkék. Meg kell ta’álnom a módját annak, hogy egyelőre a terjedésüket megakadályozhassuk és később kiirthassuk „őket** teljesen. A fiatal, alig harminc éves egyetemi tanár lelkesen beszél céljairól és az elfojtott gyűlölet lénye villan a szemüvege mögött, amikor ellenfeleit, az öszvérlepkéket említi. — Förtelmes bestiák. Legcsodásabb Őserdőinket temetővé rágják a hernyóik. Én a lepkék parazitáival fogom kiirtani a garázda hernyókat. Sajnos, Amerikában sehol nem találtam efféle éiősdieket, ezért Európába jöttem és örömmel mondhatom, hogy a magyar erdőségekben végre fölfedeztem egy pompás parazifafajtát, amely, a jelek szerint, majd megszabadítja a newenglandi, massachusettesi erdőségeket az öszvérlepkék pusztításaitól. Megpróbáltuk már azt is, hogy alacsonyan szálló repülőgépekről mérges gázokat árasztettunk a megtámadott erdőségekre, de ez az eljárás roppant költséges és veszedelmes volt, mert sok kárt tett emberben, állatban és — nem pusztította el a hernyókat. Még a leghasznosabbak voltak a kis afrikai vörös-legyek, de ezeket igen nehéz volt tömegben kitenyészteni és a peték is hamar tönkrementek a hosszú tengeri utón. — Már eddig is igen sokfajta bábot küldtem haza. Fürészporban, kis fadobozokban, a konzulátus utján. A küldemények kifogástalan állapotban érkeztek meg a Massachusettes államban működő merlrosei laboratóriumba, ahol harminc szaktudós dolgozik, kísérletezik azon, hogy valamit kitaláljanak az öszvérlepkék elpusztítására. Most tenyésztik ki odahaza a bábokat, gubőkat és petéket, bizonyos vagyok benne, hogy az olaszliszkai, simontornyoi, dobozi mezók, erdők kis rovarai, darazsai, parazitái megmentik szép őserdőinket a pusztulástól. A pesti múzeumok és tudományos intézetek vezetői lelkesen támogatnak és igy elhatároztam, hogy hálából keresek vagy itt, vagy odahaza egy olyan parazitát, amely megfelelő módszerek alkalmazása mellett ki fogja pusztítani a cserebogarat... Muesebeck professzor a távolbudai, elhagyatott Társ-utcában, Rácz Gyula dr. államtitkár villájában lakik, rengeteg könyv és műszer között, munkábamerülve tölti napjait és még sok időt szándékozik itt tölteni, mert, mint mondja, Magyarországon bámulatos sok olyan rovar, főleg parazitaféle akad, amelyet még nem ismer a tudományos világ. Hogyan mondatták le II. Miklós orosz cárt? Az egyetlen élő szemtana a cár lemondásának érdekes részleteiről — Gncskov forradalmi hadügyminiszter és Fjedor Saigon, a fekete gárda parancsnoka a mohiievi főhadiszá láson Berlin, február 23. Március 16-áa lesz üz esztendeje, hogy Bonar Law bejelentette az angol alsóhizban Romanov Miklós, az orosz cár lemondását. Höfer altábornagy ugyanazon a napon azt jelentette, hogy csapataink a keleti harctéren, az oj- tozi szorostól északra, Solótvinátőf nyugatra és Sta- nislautói délnyugatra visszaverték az oroszok előretöréseit. Ludendorff első főszállásmester pedig azt adta ki a német vezérkar jelentésében, hogy a Maas és Mosel közölt ellenség árkokba nyomullak be a német rohamcsapatok, a labassei csatorna és az Ancre között élénk tüzérségi harc folyik, valamint Champagne vidékén is, egyébként az angol felderítő csapatokat a német trónörökös kálónál visz- szaverlék. Pétervárról is kapott jelentést erről a napról az antánt és az amerikai sajló. A Daily Chronicle tudósitója távi fát ózza, hogy a cár vonatát. Bolovó- jéban feltartóztatták, mire Romanov Miklós Pskov- ba ment, ahol kíséretével együtt Időzik. Az elé a választás elé átütötték, hogy mondjon le a trónról, mert ellenkező esetben meg fogják attól fosztani. A cárné Carsköje Se’oban van. A palota parancsnoka becsületszavát adta a duma megbízottjainak, hogy a cáíné nem fog szökési kísérletét tenni. Maga Bonar Law sem tudta tulajdonképpen, hogy mi történik Oroszországban, Azt sem tudta, hogy a cár hol tartózkodik. Már halódik napja tombolt az orosz forradalom, két kormány alakult s Rodzian- ko, a duma Öcs elnöke tehetetlennek látszott, olyan hirtelen jött mindez, annyira felborult minden rend s teljesen csődöt mondtak az állami szervezetek, A hadsereg a harctéren, maga a cár a. főhadiszálláson, Moszkvában és Pétervárott pedig a2on tanácskoznak a forradalmárok, hogy a minden oroszok atyját le kel! mondatni Annyit tudnak, hogy Gueskov, a forradalmi kormány hadügyminisztere és Sulgin Fjedor, a kievi fekete gárda szervezője, — egyébként publicista és politikus, — elindultak, hogy megkeressék a cárt: meg is találták a mohiiól főhadiszálláson, ahol kihallgatásra jelentkeztek. A cár Ruikij tábornok jelenlétében fogadta Őket, alig egy félóra hosszat voltak együtt és mikor Gueskov és Sulgin eltávoztak a cártól, már zsebükben volt a lemondólevél. A cár már nem éL Ruskij generális meghalt Gueskov forradalmi hadügyminisztert megölték a vörös csapatok. A történelmi események egyetlen életben lévő szemtanúja, Sulgin Fjedor pedig —• emigráns. Amikor forradalmár Jeti, azt hitte, hogy az események megál’anak. De az oroszoknak az első forradalom vívmányai nőm voltak elegendők, az elnyomatás és a féktelen nép$3envedély tovább ment balfelé s azok közül is nagyon sokan menekültek el idegenbe, akik a foradalom lavináját meginditolták. Ezek közé tartozik Sulgin is, aki Németországba menekült ő mondja el a cár lemondásának érdekes és megkapó részleteit, melyek most a nyilvánosságra kerülnek a maguk valóságában, úgy. ahogy lezajlottak. — Gucskówal — paondja Sulgin —■ vonatra ültünk. Egy napig voltunk Moszkvában, ahol minden a feje tétjén állt és senki sem ismerte ki magát az események káoszában. Moszkvából egyenesen a mohit&űi főhadiszállásra, utaztunk. Már négy napja nem aludtunk, bujkálnunk kellett azok elől, akik mindenáron meg akarták akadályozni tervünket, mely szent volt előttünk és megmásíthatatlan: a cárt le kell mondatni a trónról I — Boroiválaflanut, meglehető* rendetlen öltözékben érkeztünk a főhadiszállásra. Illendőségből rendbe akartuk szedni magunkat, meg akarriiltek nyilvánosságra annak á történelmi pillanat <A :‘fb~7i esm tudok. D-e egy jog,Htomban mégis jnak a résztelei, amikor Miklóssal aláíratták a le. ©rak tűrhet ellen volt, am« eddig történt, hogy j mondótevelet. tünk mosakodni és tiszta fehérneműt szerettünk Akkoriban, sőt még később sem. soha nem ke- volna váltani. De jött a szárnysegéd és Jelentette, hogy a cár várakozik ránk. — így bizony eléggé piszkosan, gyűrötten őb rendetlenül kerültünk a cár elé, aki inkább szívélyesen, mint meglepetve fogadon bennünket Kezet nyújtott Gucskov- naky nekem csak biccentett a fejérnek A vár mellett volt Ruskij tábornok is, Gueskov a cár mellé ült, nekem önmagával szemben mutatott helyet Leültünk s mind a négyen éreztük a pillanat fontosságát. Fojtó, nehéz levegő volt a szobában és kínos feszült hangulat. — Gueskov beszélni kezdett. Minden szót kellő nyomatékkai hangsúlyozott, valósággal extázisbán volt és én látva felindulását, attól féltem, hogy valami kellemetlent, vagy sértőt fog mondani. A cár érdeklődéssel, figyelemmel és sápadtan hal’gatta. Mialatt Gueskov beszélt, idegesen játszadozott ujjaival az egyenruha gombjain... —- A második percben láttam, hogy Gueskov megfontoltan és józanul adja elő jövetelünk célját. Nem mondott sértőt, nem mondott kellemetlent Beszélt, szónokolt, -anélkül, hogy a múlt hibáira kűerjeszkedelt volna és beszélt anélkül, hogy a cár szeme közé nézett volna. így elmondhatott mindent, ami a szivén feküdt. A cár igyekezett Gueskov tekintetet elfogná, mintha a szavak őszinteségét a szemek tekintetéből akarta volna kiolvasni, de ez nem sikerült a éld. — Mikor Gueskov befejezte a mondanivalóját, csend állt be. Én vettem át a szót, mondván: rfelség, csak egy mód van rá, hogy Oroszország végromlását elkerülhessük, s ez az egy mód, ha Felséged a cárevics javára lemond a trónról! ... Egyszersmind nevezte ki Mikály Aiexandrovic* nagyherceget régemnek!... Egyébként tisztelettel közlöm, hogy a forradalmi komilé i* igy határozott!.. !* —- A cár meghökkent. Az utolsó mondat hatása alatt mintha ösrze is roppant volna. Úgy vettem észre, hogy mondani akar valamit, de nem jött szó az ajkán. — Már határozott? — törte meg a pillanatnyi csendet gúnyos kérdéssel Ruskij generális. — Igen! — feleltük egyszerre, Gueskov is, meg én is. Megint csend következett, majd a cár szólal* meg, lassú, ünnepélyes hangon: „Igen, r.iár magam is foglalkozom négy nap óta a gondolattal, hogy lemondok. Ez azonban azt jelentené, hogy meg keU \ lene válnom fiamtól, ami — mint apának — nagyon rosszul esik és szinte képtelen is volnék reá... Ezt önök, akiknek szintén van fiuk, akik szintén apák, be fogják látni...'" — Pedig ennek mégis meg kell történni, ez nem lehet másképp! — jegyezte meg Gueskov. *— Igen, igen, — felete szomorúan a cár, — ezt én is tudom... Nincs is kifogásom ellene, de Mihály Alexandrovics bátyám javára akarnék lemondani a trónról... Gueskov közbeszólt határozottan: — Ez uj helyzet, amelyről a komiténak előbb határozni kell. A komité pedig nem igy kívánta.*• Majd hozzátette komolyan: — Mi magunk is értjük, hogy a cárevics sohasem lenne majd hálás ét , megértő azokkal szemben, akik elszakították apjától, ez a körülmény pedig újabb romlásba hozhatná a birodalmat, mert csak elégedetlenséget szülne... A cár megismételte ajánlatát s mi ideiglenesen el is fogadtuk, mert nem akartunk pozitív eredmény nélkül visszamenni a komité elé. — Felség! Egyelőre fogalmazza meg ebben a formában a trónlemondási nyilatkozatot, a többit majd meglátjuk a komitó szavai után, — mondta Gueskov. A cár felállt az asztal mellől és Ruskij generálissal a szomszéd szobába ment Talán egy negyedóra hosszat időzhettek ott, a belső emberekkel, majd visszajöttek hozzánk. A cár egy kis fehér papírlapot tartott kezében, melyről felolvasta nekünk a szöveget Gucskówal együttt állva hallgattuk végig. A cár hangja inkább szánalmas volt, mini •-$ meghatott. Gucslcov a végén megjegyezte, ^ hogy ezt a mondatöl, miszerint „megpa- 1 ranesolom bátyámnak, hogy az uralmat "rt vegye át és alkotmányosan uralkodjék1 ki kell bővíteni azzal a hozzáfüzéssel, hogy erre köteles a népesküt letenni. — A cár egy pillanatig gondolkozott. Azt hiszem, a helyes fogalmazáson törte a fejét. Majd a mondat után odaírta: „és erre tegyen megváltozhatatlan és megtörhetetlen esküt.,." — Rendben vanf — bólintott Gucskev. Én némán és szótlanul álltam. A cár felvette az asztalon lévő ceruzát és aláírta a lemondási okiratot Majd biccentett felénk és kisiefett a szobából. — A trónlemondé nyilatkozatot pedig Ruskij tábornok több példányban legépeltette, az eredetit átadta nekünk és Gucskówal együtt eltávoztunk. Az előszobában egy vezérkari tiszttel találkoztunk, aki épp akkor jelentette az ordonáncnak. hogy ő- felsége, II. Miklós cár magas színe elé akar jár rolni... Spanyolnátha, Influenza, köhögés és Asthraa biztos ellenszere PULMOLAC (K& 15.—) Kérdezze meg háziorvosát Kapható minden győgytárban — Föle rak ah Vörös Rák £?yógylár, BratisGava . 5
