Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-24 / 45. (1379.) szám

a kedden éjjel hirtelen kihajózott francia csa­patokat már nem Is szállítják vissza a hajókra. Francia-angol megállapodások Pária. február 23. Briand francia külügy­miniszter tegnap este fogadta Lord Creve párisi angol nagykövetet. A megbeszélésnek iárgva állítólag kizárólagosan a kinal hely­zet volt, mert a legniabb Shanghaiból érke­zett jelentések nyomán a franciák elhatároz­ták eddigi tartózkodó magatartásuk megvál­toztatását. Az Echo de Paris értesülése sze­rint a megbeszélés nyomán a kéthatalom a shansrhali konzuloknak igen precíz instruk­ciókat ad. hogy kikerülje a veszedelem ide­jében esetleg várható nézeteltéréseket. An­glia kezdeményezte ezt a megegyezést Sok kényes ügyet kell megoldani. így többek kö­zölt azt is. vájjon meg lehet-e engedni a kantoniaknak a városba való benyomulást, vagy pedig a franciák és az angolok egyesült erővel meggátolják Shanghai elfoglalását. Abban ugylátszik már nines kétség, hogy a koncessziók területére egyetlen kantoni ka­tonát sem engednek be. Szükség esetén Shanghait blokád alá veszik és a .Tangtse- Kiang torkolatának elzárása a birodalom bel­sejében Is nehéz helyzet elé állítaná a délie­ket. A tegnapi váratlanul jött francia—angol megbeszélésen számos komoly kérdés került elintézésre s a shanghaai francia koncesszió véletlen és veszélytelen bombázásából An­gliának mindenesetre meg van az az előnye, hogy Franciaország a Parisban megszokott vehemenciával máról-holnapra magáévá tette M angol álláspontot Nanking védelme London, február 23. A Reuter-ügynökség jelentése szerint Csancsungcsang tábornok. Shaníung tartomány kormányzója Nankingba érkezett és Szuncsuanggal együtt megkezdte a város védelmének előkészítését. A tábor­nok csapatai biztosítani fogják a Nankingíól délre cső vasútvonalat és a Nankingba érke zeit 32.000 északi katona segítségével részt- vosznek Shanghai védelmében s általános vélemény szerint Szuncsuaníang. akit az el­múlt napokban annyi kudarc ért, elvesztette az északi marsaitok bizalmát és katonai te­kintetben nem jön többé számításba. Pillanatnyi nyugalom Shanghai, február 23. A szerdal nap ko­molyabb összeütközés nélkül múlt el. ámbár ft felizgatott tömeg a reggeli órákban lármá­san tüntetett a főutcákon. A két fellázadt ha­dihajó elhagyta a kikötői A tegnapi hirtelen lázadást a hajók tisztjei okozták, akik már régóta szolidárisak a kanteniakkai Szuncsuanfang is lemondott? Peking. február 23. Az United Press je­lentése szerint Wellington Koo pekingi mi­niszterelnök lemondott állásáról. Helyette Liangcsini külügyminiszter veszi át a minisz­terelnökség vezetéséi Beavatott források szerint Szuncsuaníang shanghaii marsall le­mondott kormányzói tisztjéről és a város vé­delmét a kegyetlen Li tábornokra. Shanghai eddigi rendőrfőnökére bízta. A nyolcas bizottság módosítsa a közigazgatási reformjavaslatot Prága, február 23. A közigazgatási re­formjavaslat. óriási elégedetlenséget szült nemcsak politikai körökben, hanem elsősor­ban az autonóm testületeknél és a városok­nál. A retform javaslat ellen számtalan tilta­kozó memorandum érkezett már a kor­mányhoz és a parlamenti képviselőkhöz. A Nová Dóba ezzel kapcsolatban arról értesül, hogy a kormány egy egészen uj reform- javaslatot dolgoztat, ki. A már benyújtott ja­vaslat a kormány követeléseinek csupán a maximumát képviseli. Az uj javaslatot a kormány állítólag még ezen a héten átnyújt­ja a koalíciós nyolcas bizottságnak. A Nová Dóba hirét természetesen fentarfással kö­zöljük. A kormánypártok nyolcas bizottsága tegnaip egéaz nap a reggeli órákig tárgyalta a közigazgatási törvényjavaslatot. A bizottság semmit sem tud arról, hogy javaslatot a kormány vissza akarná vonni. ügy a cseh, mint a német kormánypártok számos módosító javaslatot terjesztettek be. Ezeket a módosításokat egyesitik és <tont a kormánytöbbség egységes javas­latát fogadtatják el még a képviselőhöz bizottsági tárgyalásán. Csriknem biztosra vehető, hogy a többség a vitás kérdésekre nézve megegyezik. Benes be akarja csempészni a nemzeti szocialistákat a polgári kormányba A külügyminiszter □ szovjet elismerésének diplomáciai manő­verével ki akarja buktatni a többségből Kramárékaf — A szovjet elismerése a polgári koalíció szétesését jelentené Prága, február 23. SzovjetoroszoTszág de jura elismerésének kérdése az utóbbi napokban heves sajtóharcot váltott ki a cseh politikái táborban. A külügyi bizottság leg­utolsó ülésén Svelük kanonok, cseh néppárti képviselő feltűnően hízelgő beszédet mon­dott Benes 'külpolitikájáról és a szovjet el­ismerésének szükségességét is hangoztatta. Ez a beszéd adta meg az impulzust arra, hogy a szocialisták sajítészóesövcik utján a szovjetkormány közeli elismeréséről kezd­tek beszélni. A cseh nemzeti demokraták és a szlo­vák néppártiak már előre bejelentették, hogy a bolseviki kormány de jure elis­merését mereven elutasítják. A cseh néppárt jobb oldali szárnya pedig élesen elítélte Svetlik képviselő beszédét s nyíltan ki jelenítette, hogy a néppárt nagy része nem azonosítja magát Svetlik állás­pontjával. Ki terjeszti tehát mindezeket az elisme­résiről szélé híreket és milyen célzattal? Er­re a kérdésre felel a Národ mai száma, amelyben azt írja, hogy Benes az agyon- komptromilláit nemzeti szocialista párt meg­mentése végett sürgeti Szovjetoroszország elismerését. Ezzel ugyanis Benes a nemzeti demo­kratákat ellenzékbe akarja kergetni, hogy helyüket a cseh nemzeti szocialis­ták foglalhassák el a kormányban. A nemzeti szocialisták tehát ismét a kor­mánytöbbségbe tolakodnak — folytatja a Národ —, de ne felejtsék el, hogy a koalí­ciós pártok maguk döntenek aíö’ött, vájjon fölvegyenck-e egy pártét a kormánytöbbség­be vagy sem. Ne felejtsék el a nemzeti szo­cialisták, hogy annak idején ők borították föl a cseh nemzeti koalíciót és együtt ob­struáltak a komniunisiókkal. Tervük azon­ban nem fog sikerülni, mert a nemzeti de­mokraták felelősségük teljes tudatában bem- mar adnak a kormányban és nem fogják megengedni, hogy a dolgok a szovjet elisme­réséig züllhessenek. Az állam és a polgári pártok nem engedhetik meg, hogy a kor­mány uj politikai orientációt vegyem föL Minden erre vonatkozó kísérlet végze­tes belpolitikai válságot idézne elő. S ezt a kormánytöbbségi pártoknak — árja, a Národ — meg kell akadályozniok. Szov­jet Oroszországot nem szabad a nemzeti szo­cialisták kedvéért elismerni, mert ez az af­férokban fuldokló párt veszélyes az államra. A lap végül rámutat arra, hogy Szovjet­oroszország de jure elismerése nem járna semmiféle gazdasági előnnyel. A nagyipar sem követeli az elismerést Éppen ezért kö­telessége mindem polgári pártnak-ént a ve­szélyt elhárítani és egyúttal Benes nemzeti szocialistáinak intrikáit is letörni. 1027 február 24, csütörtök. weaaa A tanítók fizetéséről szóié tőrvény végrehajtási rendeEete Prága, február 23. Az iskolaügyi minisz­tériumban e napokban tanácskozásokat foly­tattak a tanítók fizetési törvényéhez kiadan­dó végrehajtás! rendeletről. A tanácskozásba szakértőket is bevontak. A polgári sajtó a szakértők belevonásánál kifogást emel az el­len. hogy csak az ellenzéki pártokhoz tartozó, vagy az ellenzéki pártokhoz közelálló szabad­gondolkodó szocialista szakértőket hall­gatták meg. A német aktivista pártok követelik, hogy a jövőben a német polgári pártokhoz tartozó tani tószervezetek kiküldöttjeit is vonják be az ilven tanácskozásokba. A végrehajtási rendelet már a közölj napokban megjelenik. Tudomásunk szerint a a rendelet nem veszi tekintetbe a hitok­tatók kívánságait. A polgári iskolákban a helyettesítési szolgálatot egy külön kor­mányrend el ot fogja szabályozni A törvény 23. paragrafusát a végrehaj­tási rendeletben nem hajtják végre. Úgy ér­tesülünk. honv a rendelet értelmében az or­szágos iskolatanács döntése ellen a minisz­tériumban lehet maid felebbezni. ^(j6MöRSKA;TOVARn/^^. ^.RUM'A-UKetpUC-SDo^ G0M0ia-RuM-esuxoRGY4a.nl; •R.OZNAVA­Mandarin . Cacao - Clö-Créme . Cherry Triple-So:: — Curacao — harlsbadi iteseru „Késmárki kiállításán ar.ny éremmel kiiünícivc1’ ,A Nemzetközi Dunakiáliitáson arany éremmel kitüntetve" Szántó György BÁBEL TORNYA & PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE m 26. Éjjel nagy tömegek jöttek a földsáncok alá. Az őrség az őrtüzek fényénél látta, hogy lovas egy sincs (köztük. Csupa szekercés volt, akik szálfákat hoztak és az árkokba dobálták a magukkal hozott fákat. A várbeliek kővető gépei nem sok kárt tettek bennük, mert a sötétben csak úgy találomra haj igái ták a kö­veket. A nyilazás hatásosabb volt. Hulltak a hallások, de százan és százan j öli el tok helyükbe, mert az árkokbahulló szálfák egy­re dongtok. Egész éjjel zuhogtak a szálfák az árkokba, min [hacsak erdőket vágtáik volna ki és hoztak volna le a hegyekről. Hajnalban már egyes helyeken sikerült az árkokat be- tömoá és itt neki csapódtak az első ember­im Mérnek a sáncoknak. Nem voltak jó harco­sok. Alig akadt egy-egy kun nyilas köztük, a többiek kis és nagy orosz, moldvai és tót fej-zéseik voltak, foglyok, akiket a tatárok előrekergettek ároktőitől éknek. Jóformán nem is harcoltak. Még a sáncok alatt eldob­ták baltáikat., aztán fegyvertelenül rohantak neki a sáncoknak, hogy a várban menedéket keressenek. De mögöttük uj ember hullámok lendültek elő. Ezek lándzsásck voltak és fejük körül kendő volt a süveg alá csavarva, akárcsak az izmaelitáknak. Nyíl a zni nem igen tudtak ezek a szakállas emberek, akik az etőázsiai török törzsekhez tartoztak. A fraijómeliletbi ütközetből menekültek hiába resték a csupaszképü mongolokat. Ezek íem mutatkoztak. A kőhaijító gépeknél ugyancsak dolgoz­tak a görögök. De a sáncok alá nem hajigál- tLallák a roppant kődarabokat, nehogy a várbelieket érjék. Ekkor megkezdték az égő lécek ledobálását. Az árkokban nyüzsgőit a seb. török, a szálfák legtöbb helyen járhatóvá tették az árkokat. Most az égő lécek meggyujtoíták a szál­fák ezreit. Több helyen kapta meg a tűz a fákat és gyorsan vágtatott az árkok óriási félkörén tova, Szent Tamástól a Kis-dunáig. Az ostromlók meg sem kísérelték oltani a sisteregve égő léceket, lángjuk mindent átégetett. Az embergyürü éltttint a sáncok alól, amelyek elvesztek a füstté ingerben. A várbeliek fuldokolva futottak le a sáncokról, attól félve, hogy a fonott kasok is tüzet fog­nak. De az esőtől nedves föld sáncon és a bádoggal fedett tornyokon nem harapódzott el a tűz. A szálfák egész nap égtek és a tüz- gyürü belelángolt az alkonyatba. A várbás­tyák őrségei csodálkozva nézték a tüzgyüriit, amelynek a vár alatt a Duna volt a folyta­tása. Ekecs és Simon gróf a Mihály-hástyára mentek, hogy szétnézzenek. — Hát ezt csak megúsztok valahogy, mondta a várnagy. Mii kezdjünk a fog­lyokkal? Épen a bástya alatt vezették fel ekei a vízivárosi kapu felé. Hátrakötött kezekkel tántorogtak és támolyogtak előre hosszú menetben. — A tatárokat le kell öleim. Még ma éjjel, hogy ne pusztítsák a kenyerei- Az oroszokat majd csak felhasználjuk. Jő nép, mindent elvégez. Holnap karóikat faragnak majd, mert ezek is elégtek az árok fenekén. Négy hadnagy jött tol a Víziváros felől, hogy megbeszéljék a gróffal és a várnaggyal a teendőket. A bástyáról lassan megindultak az ispánnak felé, A ház felől füst csapott fel. Nem akartok hinni a szemeiknek. Hát ez mi? Futni kezdtek a lejtőn felfelé Mások is rohantak már a ház felé, csak esv ember futott szemközt velük, nagy rohamtában égő lécet csóválván a feje fölött. Ijedten tértek, ki előle. A várnagy utánaugrott, de amikor felismerte, rémülten kiáltott rá: — Az apádra gyújtottad a tetőt, te istencsapása. János egy percre megtántorodott és megállvi futtában, a várnagy arcába meredt Aztán magasra emelve az ol Ihatatlan tűzzel sisteregve égő lécet, tovább rohant a lejtőn. Elbukott és arccal zuhant előre. Ekkor már üldözték, az egyik hadnagy olyan közelérte, hogy utánakapott. János már talpraugrott. Olyat vágott az égő léccel üldözője arcába, hogy az hang­talanul esett össze. Mire a kapu fáradt őr­sége felocsúdott, már az alsóváros utcáin száguldott. Kövek zúgtak és nyilak süvöltöt­tek utána. De eléje senki sem mert kerül­ni, hogy az útját áffilja. Ha az üldözők egyszer­egyszer közel érték, vagy egy kutya a lábába márt, hátrasujtott a fáklyával. így jutott az éjjeli küzdelemtől elcsigázott várnép és a meglepett polgárok gyáva sokasága között a Dunáig. Apaikor beledobta magát a vízbe, már beeötétedett és az üldözők nyomát vesz­tették. Az ár gyorsan vitte lefelé és ő érezte, ahogy a csizmája és ruhája ohmossá neheze­dik. Leszakította zekéjét és nagy kínnal le­rúgta előbb az egyik, majd a másik csizmá­ját is. A futásban .kimerült testébe a hideg víz uj erőt öntött Néhány rúgással a part felé lökte magát, amikor észrevette a folyam kanyarulata után beusrö fekete földnyelvet, Szent GyörgymezŐt. Egvidetg a p3rt mentém úszott még, hogyha kifárad, ki tudjon jutni. Aztán megkap?s7kodott egy füzeserjében és a partra buzédzkodott. Lihegve nyúlt el a fűben. Sokáig feküdt így. A folyam locsogott, egy végnélkül;! dalt dúdolt és a fénylő csilla­gok mosolyogva hallgatták. Jó vott igy feküdni egyedül, olyan egyedül, ahogyan még sohasem volt a esi Hágókkal. Az üldözök zaját már úgy elfelejtette! mintha sohasem lett volna. De az öreg Ekecs hangjára egyre jobban emlékezett- Igen, ezt kiáltotta: —• Az apádra gyújtottad a tetőt, te isten- csapása. De hát mért titkolták ezt előtte? Miért hazudott neki mindig mindenki? Vissza­nézett az életébe, mint egy emlékezés utcá­jába. Já.rtak-keltek, benne az emberek, ka­cagva, könnyezve ezerfélén, de mindig min­den lépésnél hazudva, őrült, hogy idemenc- külhetett előlük, a kövér selymes fűbe, a csillagok alá. Itt most kipiheni magát, aztán megindul, hogy bosszút áldjon a sok hazugom. Minden hazugságot el fog söpörni az életéből. Sokáig és mélyen aludt. Lódobogás ébresztette fel. Hajnalod ott. Két lovas ugrott le a lóról alig harminc lépésnyire tőle, aztán még három jött. Itattak. Nem fogták a ló kantárszárát, csak esett in-ige ítek és cuppog­ottak a lovaiknak és ezek maguk kerestek alkalmas helyet a parton. Mind az öt ló nyer­get ellen volt és kicsi, csontos alkatuk mellett nevetséges volt a tulnagy, bozontos sörényük és hosszú, gubancos farkuk. A lovasok szé- 1-eevállu, mégis sovány, alacsony emberek voltaik. Kiálló pofacsontjaikon annyira feszült a bőr, hogy még a csúnya, ritkás, <egyen\őt- len fogaikról is felrántotta az ajkaikat, ferde szemnyilásuk pedig mintha kis szakadás lett volna csupán. Szőrével kifelé fordított nagy subáikat és szciknyabőségü gatyát viseltek, mint a mezei jobbá eveik. Csak hegyes, felkunkorodó orrú csizmájuk volt idegen és a kucsmátok hátra­felé hajló félhold alakja. A subák hátán keresztbe megeresztett huru, csaknem fi ínyt hosszúságú ij volt át átvetve és itt lógott a puzérójuk is, amelyből félölnvi nagyságú négyhorgas, oscmlhegyíl nyílvesszők mered­tek nagy sokaságban. Egyéb fegyverük nem volt. (Folytatjuk.) i 2

Next

/
Thumbnails
Contents