Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-23 / 44. (1378.) szám
Válaszom Kiinka András támadásaira Irta: Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő. 2 Svehla tartja Benest? ' Prága, február 22. A nemzeti demokrata Role tegnapi számában egy névtelen cikkíró kutat azon indokok után, hogy miért maradt meg még most is Benes külügymi- siiszsternek és miért akarják most oly váratlanul kierőszakolni Szovjetoroszország de jure elismerését. A lap a polgári táborban keresi azt a személyt, aki mindezért felelős. Még csak nemrégen jelentette ki Masaryk — Írja a Role —, hogy boldog volna, ha a köztársaságot mint független publicista szolgálhatná. Most tehát egy jobboldali elnök következne. De általánosságban már befejezett ténynek vehető, hogy Masaryk továbbra is megmarad elnöknek. A titokzatos politikus, aki Benest tartja, olyan politikát üz, amely gondolkodóba ejti az embert. Ez a politika ellenkezésben áll a polgári tábor- r^. A Role felszólítja a rejtélyes politikust, hogy hallgatásából lépjen elő és indokolja meg legújabb ténykedéseit Egyes lapok ebben a „valakiben" Svehla miniszterelnököt vélik fölismerni, aki a nemzeti demokrata Role szemében nem elég konzervatív. Genfi konferencia az újságírók munkájának megkönnyítéséért Gerif, február 22. (Saját tudósítónktól.) A népszövetség főtitkárságának meghívására a napokban a különböző nemzetközi újságíró testületek képviselői konferenciára gyűltek össze. Ez a konferencia tulajdonképpen folytatása volt azoknak a tanácskozásoknak, amelyeket a különböző államok sajtófőnökei folytattak a népszövetség főtitkárságának meghívására Genfben néhány hónappal ezelőtt. A konferencia megállapította, hogy kívánatos lenne, ha a külföldön működő laptudósi tők számára az útlevél- és vízumkényszert eltörülnék. Az összes vasutakon a laptudósitók megfelelő árengedményekben réssesiténdők. Továbbá kimondották, hogy minden ország hivatalos tényezői kötelesek ügyelni arra, hogy a külföldi laptudósítóak rendelkezésére álljanak mindazok az információs források, amelyeket a hazai újságírók igénybe vehetnek- . .. ' Határozatot fogadtak el, amely kimondja, hogy a laptudósitók számára nagyszabású sürgöny-, telefon- és rádiókedvezmények adandók. A laptudósitókát, mondotta ki végül a konferencia, egységes, nemzetközi igazolványnyal kell ellátni, amely érvénnyel bír a világ összes államaiban és biztosítja számukra az összes kedvezmények igénybevételének lehetőségét- A népszövetség titkársága igérétet tett, hogy foglalkozni fog az egységes nemzetközi tudósítói igazolványok kérdésével és a közel jövőben a különböző kormányokat fel fogja hívni a. kívánság teljesítésére. Valahányszor Hlinka András helyrehozhatatlan politikai baklövést követ el s ezáltal a szlovák nép ioerait sutba dobia, követeléseinek a teliesitését pedig hosszú időre visszaveti. mindannyiszor rohamot intéz a magyarság ellen, csak azért, hogy a jajgató és éhező tömegeknek a figyelmét szerencsétlenül balkezes politikájától elterelje. Ezt tette a köztársaság elnökének első választásakor, amidőn az autonómiát a márkából kicsusztatta. amennyiben a néppárt szavazatától függött a kedvező eredmény, tehát mód iában lett volna elnöki Ígérettel, illetve a kormány törvényjavaslatával biztosítania az autonómiát. Ugyancsak támadást intézett a magyarság ellen akkor is. amikor pártja a súlyos adókat és a restringciós törvényt, melynek nyomán sokezer szlovák tisztviselő s alkalmazott veszítette el kenyerét, minden lelki ismer etfur- dalás nélkül megszavazta. Támadta a magyarságot. amidőn Amerikába ment. Ezt azzal a határozott célzattal tette, hogv az otllakó s a szlovákokkal egv társadalmi közösségben élő csehekét is megnyerje magának, — legalább a dollárgvüités ideiére. De most az autonómia ui szörnyszülöttei, az ui közigazgatási reformmal ugvlátszik. a legnagyobb bakot lőtte, mert most már nemcsak a magvarokat támadja* de a ruszinokat és szlovákokat is — már azokat, akik nem tartoznak az ő pártjához, mert szerinte a néppárt szlovák nemzet is. a többi vagy ar» galás, vagy magvaró-n. vagy renegát... Sőt támadia még a derék zípszereket is és mint egv gőgös diktátor, lekicsinylő kézlegyintéssel mondja: nekem nincs szükségem ezekre, nem kellenek! Ez azonban nem keseríthet el minket, mert Hlinkát nem szabad komolyan venni, mert ő nem más, mint egv szélsőséges soviniszta. akiből a mérhetetlen gyűlölet minden felebaráti szeretetet kiölt, aki szenvedélyes- ségóben keresztülgázol magyaron, szlovákon, ruszinon, csehen. katolikuson, luteránuson, zsidón, civilembereken és oltártestvérein is, szóval mindenkin, aki nem az ő pártjához tartozik, aki az ő káros és Szlovenszkót pusztulásba vivő politikáját nem követi. Ezért az ő sorozatos támadásaira, amelyeket az én tárgyilagos, igazságos és általános helyeslést keltett kritikámra a „Slovák" febtuár 12-i-ki és február 17-iki számában, valamint a múlt vasárnap lelón tartott néppárti gyűlésen személyes kirohanásával indított, mint igazhivő katolikus csak azt felelem: Uram. bocsáss meg neki. mert nem tudja, mit cselekszik. És tényleg nem tudja! Hlinka vágja a cseheket, próbálkozik a fascizmussal is megtisztítani Szlovenszkót tőlük és megszavazza a restringciós törvényt, melv sok sz^ovenszkói őscsaládot foszt meg exisztenciáiátóh Hlinka „jobbot nyűit az ittlakó egymillió magyarnak", azonban kívánja, hogy a magyarság ne Prága, de Rózsahegy felé orientálódjék és ugyanakkor megfenyegeti a magyarságot. hogy visszaállítják Svatopluk országát. Hlinka mint katolikus pap is azt mondja. hogy a magyarnak is meg kell adni az egyenlő jogokat, de egyúttal megüzeni, hogy a magyarság élete és öröme az ő szlovák népének halála és gvásza. Hlinka egyetlenegy magyart sem akar elszlovákositani. de lapiában izgat a magyar iskolák ellen és a nagyszombati vikáriusnak azon intézkedését, mellyel ez Léva környékén több magvarnvelvü iskolát bezáratott — azért, mert például 96 növendék közül 4 csehszlovák nyelvűnek jelentkezett és csak 92 magyarnak és mert a község nem ment bele. hogy a tannyelv csehszlovák legyen — helyesli, sőt megtoldja a már lecsépelt ostoba frázissal, hogy a magyar rezsim alatt egy szlovák ábécé sem volt. Ha ez igaz volna, akkor kérdem, honnan van a kétmillió szlovák, ha az ezeréves magyar uralom alatt őket erőszakkal mesrma- gyarositották? A nagyszombati vikáriusnak módiában áll megállapítani, hogy ugv a népiskolákban. mint a nagyszombati tanítóképző intézetben igenis rendes használatban voltak a Zeltiger-féle tisztán szicváknyelvü és szlo- vák-magyarnvelvü vegyes tankönyvek. Oká- uik dr. pedig ugyanezt bizonvithatia az esztergomi papneveldéről és ugyancsak az ottani érseki tanítóképzőről. Hlinka a régi megyék eltörlése ellen tiltakozott és ugyancsak felháborodással utasította vissza a megvei wborokban a tizenegy kormánvdarabont kinevezését, a gyűléseken való részvételét — most pedig lelkesedéssel hozzájárul abhoz. hogy az 51 tagú országos képviselőtestületbe 17 tag kineveztessék és hozzá még a kormány által kinevezendő elnökön kívül 5—7 tisztviselő — referens szavazati joggal felruháztassék. Hlinka hirdeti, hogy autonómia nélkül Szlovenszkó gyarmattá lesz és népe elsorvad és ezért követel: „mindent vagy semmit" — és két miniszteri autóért lemond az autonómiáról. Hlinka dicsőíti az ui közigazgatási reformot és saiát lapja ezt visszaesésnek és nagyobb centralizmusnak nevezi. Hlinka mondja, hogy Ruszinszkót is feltámasztja és felszabaditia s a Slovák február 17-ikí számában maga Írja: „A ruszinoknak nincs okuk a Panaszra" és Ruszinszkó autonómia iránti iogos megmozdulását már a csirájában akarja elfojtani. Hlinka saiát kijelentése szerint: az ördöggel is szövetkezik az autonómiáért és a csehek ellen — s az ördög el is vitte az ui reformmal az autonómiát. 5 pedig megmaradt a cseheknek Kramár jellemzése szerint a centralista cseh hatalom „legkormánvpár- tibb férfia Szlovenszkóban". Folytathatnám végtelenségig, de azt hiszem. ez is elég. hogy bebizonyítsam, hogy tényleg nem tudia. mit cselekszik. 1927 február 23, szerda. Egv nvueatszlovenszkói katolikus szlovák lap azt iria. szószerinti fordításban: Mindenki nem lehet Rózsahegynek plébánosa, az országház képviselője. 14 millióval állampéii- zen szanált, jól fizetett bank direktora. Szlo- venszkónak az amerikaiak által segített ta- ticskója és teljhatalmú helytartója... De mi lesz -a szegény nyomorgó néppel, a sovinizmus által szétszaggatott katolikus egvűázzal. Ezzel Hlinka nem törődik, de az biztos, hogy még egv nép ugv sohasem átkozta a saját atyját, saját vezérét, mint átkozni fogja a szb- vák nemzet Hlinkát. Ez máris megkezdődött. Hlinka Iglón a múlt vasárnap újból támadta a magyarságot és megismételte azt a bizonyos örömöt és ennek ellenkezőiét, a szomorúságot S ez alkalommal engem, mivel merem nviltan hirdetni a szlovák-ín a gyár testvériséget az egvüvétartozást és a békés, 1 kéreszténvies megértéssel való egymás ráutaltságnak a szükségességét elnevezett hol „ősmagvarnak". hol pedig „renegátnak" és a néo előtt uxrv tüntetett fel, mint „aki nyugodt lelki ismerettel vette fel a nép kérges keze által összehordott állami pénzekből a súlyos ezreseket". Erről lehet Hlinkára ráismerni. Ez az ő taktikája, a népet félrevezetni, hogy azután annál iobban kihasználhassa vak eszközül politikai céljaira. Hlinkának erre nem válaszolok, mert hiszen Hlinka jól tudia, hogy tudva valótlant állított, hanem a nagyközönség tájékoztatására kijelentem, hogy én a prevrat óta soha a csehszlovák államtól egyetlenegy fillért sem kantam. ellenben én adóban már fizettem sok ezret az államnak. De ha az állam fizetett is volna. — amire a legfelsőbb bíróság Ítélete j alapián előbb-utóbb kényszeríteni is fogom, j akkor is csak a törvénytelenül visszatartott I fizetésemet kaptam volna meg. ha mindjárt j „a néo kérges keze által összehordott állami pénzből", mert hiszen én ennek a „kérges- i kezű" népnek a gyermekeit oktattam 30 éven át és ennek a kérgeskezü népnek jogaiért, békés nyugalmáért és jövő boldogulásáért ; küzdő képviselője vagyok, még pedig az ő szabad akaratából és őszinte bizalmából. De hát Hlinka kitől kapja a sokféle óimén a fizetését: vadon nem a nép „kérges S keze által összehordott pénzből"? Vájjon az amerikai dollárgvüités, mely kimondottan az autonómia kiküzdésére lett adva. nem-e a kérgeskezü népnek, hozzá még arca forró verejtékével szerzett nehéz fillérjeiből leibe összeadva? És ez mire fordiitatott? Ezt majd az amerikai testvérek kérik számon! Hlinka jött Iglóra s amint a Slovák iria: „lábbal dobbant és mondá: idáig és né tovább! Vagyis nem tűri, hogy valaki keresztezze számításait El a zioszerekkel, el a magyarokkal. el a ruszinokkal, el mindenkivel, mert Szlovenszkó a szlovák néppárté, a néppárt pedig a Hlinkáé. Hát mi is tudunk dobbantani s ha kell: két lábbal is és akkor Hlinka csakhamar észre fog térni, hogy ő mifelénk idegen és nem is —• előkelő idegen! ______________ xx Kinek kell Kis Brehro? A földbirtokosnak, gazdának, erdésznek, madárkedvelőnek, vadásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzótikus országok bámulójátnk sfb. stb. Szántó György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (43) Csrlk azt nem értette a várnagy, miért nem köti össze a gróf a kiszáradt medren át a sziget erődjét a Dunáig lehuzódő sánccal? Igaz, hogy a Kis-Duna kiszáradt medre süpped ékes, de az a bir járta, hogy a tatárok épen mocsaras területeken szeretnek harcolni. Mikor megmondta ezt a grófnak, az csak mosolygott, de nem felelt. — Derék népek ezek a görögök, mondta kisvártatva. A fekete léceknek nagy hasznát fogjuk venni. A kővetők is felette erősek, a sáncok és falak pedig ugyancsak meg fogják AMani a helyüket. Most tudasd az egész őrséggel, hogy az éjjel itt lesznek és megrohanják a sáncokat. Én felmegyek a várba, megnézem, mit csinál az ispán. Amikor belépett a szobába, a szőke nő és a göTög beszélgettek az ágy fejénél. Az agár magasratarfdtt orral bután pislogva hallgatódzott, mintha részt akarna venni a tanácskozásban. Az ispán aludt. Kiaszott arcán megnőtt az ősz szakáll, ami tiz évvel m egyénitette. — Nagyon furcsa sebek, mondta a vén görög, nagyon furcsa sebek. Nem gennyesek és mégsem akarnak hegedni. Sosem volt még dolgom ilyen sebekkel. Az udvar felől zaj hallatszott. Figyeltek. A szőke nő még halványabb lett. Simon gróf tilépett a tornácra. Három szolga dulakodott egy fiatalemberrel, tépték marták egymást. A gróf rájukripakodott. — Meg veszítetek? Mi bajotok egymással? Libegve, vértől aláfutott szemekkel hagyták abba. — Ki vagy te? fordult Simon a szélle,s- váMu, zömök fiatalemberhez. £ Az nem feledt Zihált a melle, az inai a szétpattanásig feszültek és az öklei kilógtak, újabb csapásra készen. —- Ki vagy te? kérdezte újra Simon, és mért dulakodsz a szolgákkal? — Én annak a nőnek az ura vagyok, aki ott bent. van az ispán ágyában. A gróf végignézett rajta. Mindent .megértett. — Az a nő nem az ispán ágyában van, hanem az ispán ágyánál. Nyugodj meg, és mondd el, ki vagy. János hallgatott. A szolgákat méregette, mint a bika, mielőtt öklelni indul. Az egyik csúfon dár osan vigyorgott rá. Az a pecér volt, aki a vérebeket az izmaelitákra eresztette. Szokatlanul izmos fickónak látszott és a régi gyűlölet minden inéban ott feszült. — Mért nem engeditek hát be? kérdezte Simon a szolgákat.. — Mert az ispán ur karóba huzat, ha beengedjük. — Hát majd bemegyek és megmondom a feleségednek, hogy itt vagy. A görög jött ki a házból, az agár nyomában settenkedett. — Felébredt, mondta a görög a grófnak. Folyvást félrebeszél. Sohasem láttam még ilyen sebeket. Csak gén öveznének legalább. Aztán megpillantotta Jánoet és megértve a történteket., ijedten tovacsoszogott a bástyák felé. r- Itt várok, mondta a grófnak János. Itt várok, míg nem találkozom vele. Simon most a bástyák felé tekintett. A láthatáron két füstoszlop jelent meg, az udvaron át messze el lehetett látni. A szolgák is a füst oszlop okát nézték. Percek alatt harmadik és negyedik íüstoszlop emelkedett gomolyogva és egyre közelebb. A szolgák sorba nevezték el őket: — Tát: ^Dorog. Sárisáp. Garamkővesd. A székesegyház négy tornyából egyszerre búgtak fel a jelzőkürtck. A gróf felnézett rájuk. Mind a négy toronyablakban meglobogtak a vörös jelzőzászlók. — Ahogy mondtam, éjjel itt lesznek. Vájjon hol jöhettek át a folyón? A sáncokról és az összes bástyákról feleJgettek a kürtök, jelezve, hogy mindenütt készen állnak. János mintha ©emmitsem hallott volna. Mereven nézett a tornácranyiló ajtóra. Aztán makacsul ismételgette: — Várok, várok, várok. A gróf haragra lobbant. Felbosszantotta az égő falvak nagy körének közepében álló ember, aki a nőstényén kívül semmivel sem törődik itt, százezer ember halálfélelmének jajában. — Mindeddig nem mondtad meg, ki vagy. De akárki légy is, menj a helyedre most, a,mikor mindenkinek a helyén kell lennie. A feleségeddel majd beszélek. Farkasszemet ^néztek sekáig egymással. Aztán János nekiindult az udvaron keresztül a templomhoz vezető útnak. A gróf a hosszú folyosón elgondolkozva haladt vissza az ispán szobáiba. Igen, ez az a nő, akiért gyilkolni lehet. Szép és titokzatos. Érezte, hogyan lehet ezért a nőért szenvedni és miközben az ismeretlenre gondolt, aki az imént le akart számolni ezzel a nővel, meg- gyülölte a szép szőke állatot. Miikor benyitott, határozottan érezte, hogy gyűlöli. Ott ült az ágyon és az ispán n'agy barna kezét csókolta, (kendben betette maga mögött az ajtót és visszaballagott a birs. sötét folyosón. • Az ispán észrevette és az ajtóra függesztette tekintetét — Eredj, lányom, nézd meg, mit akar Simon. Ott áll az ajtónál. Hilgur kitárta az ajtót, de a folyosón nem volt már senki. Ráfordította a kulcsot a zárra, aztán a másik ajtóhoz ment és azt is bezárta. —- Úgy, mondta, ma már ne zavarjon senki. Odalépett az ablakhoz. Az ég alján vörös- szegélyű, tépett felhők vonultak tova két végtelen vérvörös esik felett Mint sebzett hadsereg a véres utón. öt füstgomolvag szállt kormosfeketén a eebzettszélü felhőosapatba és a kürtjelek ijedten bőgtek bele az alkonyatba. Az ispán felnyögött és az agár kaparászott az ajtón. A bástyáról rekedt kiáltást hozott a szél, aztán megzörgette a címeres ablaküveget. Hilgur ott az ablak mellett vetkőzni kezdett. Lassan, suhogva hullottak le róla a selymek és ő méltóságteljesen, megfontolt mozdulatokkal ejtette le a felső és alsó ruha egyes darabjait, mintha szertartást végezne. Az ispán sebet fellángoltak. öntoivüJet- beu nézte a szoba homályát átvilágító, magas fehér, asszonyt testet, amelyre opá’os színeket küldött az alkony sokszínű ablaküvegeken át. A kürtők felbugtak, apró lovakon százezer ázsiai közeledett és a bárom seb égetett, mint az izzó vas. Hüs, kemény asszonytest borult az égő sebekre. A fájdalmak örvénye felett íeltaj-- tékzott a kéj, kürtök búgtak, tornyok roppantak össze, sziklák zuhogtak a mélybe, vérpatakok nevették ki a tavaszt, kálvária- ittalk rohantak a dombokra és egy ferdesze- mü lovasnép megeresztett kantár? zárral vágtatott elő Ázsia öléből. Egy fehér, ÖTÖk- hideg északi lány igy találta meg végre az asszonnyáolvadásb (Folytatjuk.)
