Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-20 / 42. (1376.) szám
1927 február 20, vasárnap. .......................ne * Al lattragédiák az őskorban A kaliforniai halálmocsár áldozatai — Anüdiluviáiis állatvilág Kaliforniában — A kard'ogu tigris, oroszlán és teve az aszfaltban Newyork, február 19, A nagy olajhajsza, amely az amerikai olajmezők fenyegető kimerülése folytán előállott, minden olajnyomra ráterelte a figyelmet- Az amerikai készletek „dopingolását" jelentették a Los Angeles híres filmváros közelében felfedezett olajmezők is. Mindenfelé fúrótornyok emelkedtek, barakkvárosok nőttek ki a földből, megindult a lázas keresés a folyékony arany után, mint odaát az olajat ne- vezik. Ilyen esetben a tudomány szép szerényen meghúzódik és ilyenkor jó arra, hogy a nagy vállalatokat nyomra vezesse, de ha ez sikerült neki, félreteszik. Haszna vajmi ritkán van belőle, mert a fúrások geo1 ógiai eredményeit a társaságok titokban tartják, liogy a gonosz konkurrencia ne húzzon hasznot belőle. Néha azonban mégis jut egy-egy morzsa a csendes múzeumokba, egy-egy szerény alamizsna, amit a nyerészkedés hajszájában megtud menteni a tudománynak annak egy lelke® harcosa. így volt ez két esztendővel ezelőtt a kaliforniai olajmezőkön. Los Breas egy apró kis birtok Los Angeles közelében, szintén belekerült az olaj bajszába. A birtok határában több helyen a sűrít, fogékony aszfalt tócsákat alkotott. Valamikor, még a jégkorszak előtti plio- eén korban, ugyanezen a területen nagyobb kiterjedésű aszfaltmocsár lehetett. Ilyen olaj- mocsarak (mert az aszfalt nem más, mint be- sürüsödött, oxidált olaj) petroleumterületeken nem is olyan ritkák. Sőt nemcsak mocsarak, hanem valóságos természetes aszfalttavak vannak. mint ezt a liires trinitadi előfordulás mulatja. Ha az olaj nagyobb mértékben jön ki a földből, akkor — hasonlóan a vízhez — mocsarakat alkot. A kiszivárgó olaj a felszinen oxidálódik és elpárolog (a könnyű alkatrészek:' a 1'gTOin, benzin, könnyű fajsúlyú petróleum) és visszamard a sürü fekete aszfalt. Erre por, föld, kövek jutnak, úgy hogy idővel vékony réteg keletkezik, amelyen kisebb állatok veszély nélkül átjutnak. Nagyobbakat persze nem bir el az aránylag vékony takaró és ezek belepusztulnak a nyúlós, szívós aszfaltba. Az ilyen aszfalt- vagy ozokerit mocsarak azért gyakran gazdag állatvilágot sárnak magukba, ’A plasztikus tömeg kitünően konzerválja a be’ejutott állatokat, sőt van rá eset, hogy egyenesen munifikálódott példányok is kerülnek ki belőle. Erre klasszikus példa a Staruniában (Ke’et- Gattcia) talált orrszarvulelet is. Ennek megtartása olyan kitűnő, hogy az állat bőre, belső szervei megmaradtak a sürü olajban. A paleontológus azonban megelégszik azzal is. ha ép csontokat vagy pl áré csontvázakat talál. Hiszen a k’halt gerincesek tanulmányozása kizárólag a csontmaradványokon alapul, mert olyan leletek, ahol az állat bőre is megmaradt, vagy legalább annak lenyomata van meg a legritkább esetek közé tartozik. Szóval. Las Breas szintén ilyer* o’ajmocsár volt valamikor. Ezért, mikor a kaliforniai jaOlajrumli" meg'ndult, itt is elkezdtek kutatni a válla1 átok otej után. Rendszeresen kutattak, a geológusok keresték az antikbnálisok tengelyét, de hasznosítható olajat nem talált a fúró. Ellenben a fe’szinen- levő aszfalt technikai felhasználása jövedelmező üzletnek látszott. Tehát megir.du’t az aszfalt kitermelése, ugy hogy a nyers, kővel és homokkal szeny- nyezett tömeget kiolvasztották és az igy nyert anyagot értékesítették. Legjobb kval'tásnak még a farmtól keletre fekvő bányák anyaga bizonyult, de ez sem volt elég jó arra, hogy a konkurrens cégek termékével verseryezni tudott volna. Ezért be kellett szüntetni az üzemet és az aszfattbányák elcsendesedtek. Kétségtelenül ebben maradt volna a dolog, ha az üzem atett egy különös jelenségre nem lettek volna figyelmessé- Észrevették ugyanis, hogy a kiolvasztott aszfalt maradéka között igen sok csont van. Va1 amennyit egv rakásra hajították és senki sem törődött ve’ük. A do'ognak azonban híre mert és a be’yszinre küldött paleontológusok megárap'tották, hogy a cson'ok tudományos szempontból rendkívül érdekesek, mert a pliocénkori amerikai faunának úgyszólván minden nagyobb állata képviselve van közöttük. A petroleumhajsza folytán tett felfedezést siettek kihasználni a nagy amerikai múzeumok. Megindult az aszfaltbányák üzeme újból, most már a tudomány érdekében. A mocsarak ma !gen kemény kéreggel vannak borítva, ugy hogy akár lóháton is átmehet rajta az ember. Régente azonban a puha aszfalt, illetve a vékony kéreg az efölött összegyűlő esővízzel egyetemben, veszedelmes csapda lehetett. Inner van az, hogy a las berasi aszfaltmocsár úgyszólván minden állatfajból tartalmaz maradványokat. Lássuk, mi'yen állatok éltek a pliocéukor- ban a Csendes-Óceán partjaim Az állatvilág akkor már sokban hasonHott a maira. Egyes alakok voltak persze, amelyek sokban e'iitöt- tek a maiaktól, illetve teljesen k'haltak. így teljesen kipusztult az ériás lajhár, az amerikai oroszlán, a kardfogú tigris, egy veszedelmes ragadozó. A maramut is azok közé a alakok közé tartozott, amelyek ma már kipusztultak. Ebből tizenhetet találtak a mocsarakban. Ugyancsak kihatt a masztodon .és a nothrothe- rium, a ma élő amerikai lajhár rokona. A „siva'a* hajója", a teve, ezekben as időkben Amerikában is élt- Nagyon hasonlított azonban az And eszekben ma te boros lámához, valószínűleg ennek előde is. A kardfogu tigris (Sir. Tödön) kisebb volt, mint n ma élő indiai rokona, de igen vérszomjas ragadozó lehetett. Legnagyobb ellensége az annakidején rendkívüli nagy számban élő (3000 csontváz került elő) óriás farkas (Aenocyn) volt Ezek nagy falkákban .a- dásztak akkor is és tömegesen pusztulhattak a nyúlós, ragadós fekete tömegbe. Érdekes, hogy madarak »» akadtak melyeket a mocsár elnyelt. Főleg nagyobb ragadozók és vizi madarak pusztultak el és jutottak be a konzerváló aszfaltba. A mocsarak tehát rendkívül gazdag faunát (ötvennél több madarat, hatvanról több nagyobb emlős állatfajt) adtak a tudománynak. Érdekes már most, hogyan magyarázató ennek a sok állatnak előfordulása ezen az aránylag kié területen. Valószínű, hogy gyakran ' métlődhetett meg az a je'enet, mikor a felülien vízzel bontott mocsárhoz ragyobb emlősök mentek, hogy igyanak. A gyenge aszfaltréteg engedett és az állat belekerült a nyúlós tömegbe. Amikor az. így vergődő állatot megpillantottak a vidéken kószáló ragadozók, az áldozatra vetették magukat, könnyű zsákmány reményében és ők is elpu szúrtak. Egy helyen teljes egészében lehetett megkonstruálni az ^százezrek előtt, lejátszódó tragédiát. Egy óriás lajhár belesülyedt a aszfaltba. Egy tigris utána vetette magát, hogy a tehetetlen állaton lakmározzék. de ő is bajba jutott. Ellensége, az óriás farkas, többed magával rája vetette magát, de őket is utolérte a mocsár halálos ölelése. A las breasi lelőhely kétsért el énül. a legnagyobb eddig ismert ezen a téren. PÁRISI NAPLÓ írja: Márai Sándor. ~ Education clvique —* Pár is, február 15. Ma ezt jegyeztetni főtt magyar látogatóm volt, aki n ár hónapok óta itt él s azzal a szándékká!) . jött ide, hogy élete egy periódusát, mindenesetre néhány esztendőt, Itt éljen le. Az el ragad látási perióduson már túl van s ezzel szemben benne van nyákig a másód ik, a' éértódöt'tségi- periódusban, mert különösképpen genkí nem vonja itt a keblére, nem sietnék elébe az ezüst tálcákkal, de sőt minden lehető alkalommal és módon éreztetik vele, hogy gyaur az igazhitüek közölt, kívüliről jött, másféle s főképpen, hogy fölösleges itt. Ná’a is, mint minden idegennél, aki a mi vidékünkről kerül hosszabb tartózkodásra ide, megfigyelhettem azt a különös vakságot, amivel a franciáknak éppen a legfcülönb, legnagyszerűbb, legosudálafo- s-abb tulajdonságát érzik magukra nézve fájdalmasan sértőnek, nem tudnak megbékülni vele, tiltakoznak ellene a mindenképpen kényelmetlenül és feszengve szögezik le, hogy hidegsz/ivű népség és mifelénk másképp van. Ez a nagyszerű tulajdonsán, aminek következtében itt minden csakugyan másképp van, mint mifelénk, ez a nagyszerű és egyetlen páratlan tulajdonság, ami engem és bizonyára mér sokakat, akik vendég- barátságot élveznek Páriában, talán elsősorban tart itt, ez éppen az, ami a frissen érkezett idegent leghüvösebben érinti: a franciák közönye a szomszédjuk személyi dolgai iránt. Ez az, ami taráin a legerősebb narkotikum Párásban, amitől, ha rászokik az ember, nehezen tud csak szabadulni. Ez, és ebben minden benne van, ami itt jó és kivételesen érett: ez az igazi kultúra, ez az igazi Páris, ez a mámoritőan franciás és nagyszerű a franciák karakterében. Nekik van egy szar vük reá, erre a modorra, egy sző, sőt két szó erre a fogalomra: talán ez: ,yéducation civique" — 8 ez az, amit csakugyan nem lehet eltanulni tőbök, amihez valahogyan mór gyerekszoba előtti gyerekszobák kellenek, évszázadok nevelése s egy óriási társadalmi, gazdasági és gazdagsági, politikai evolúció és érettség, ami nekik, egy szóval, megvon, mert az övék Franciaország. Az idegen, aki a mi vidékünkről indutt el s mondjuk egy évtizedet külföldön élt, figyeTiet vágyódva és lélek szakadva minden hazulról érkező bir libbenésére, de menthetetlenül zavarban lesz s feszélyezett en, kényszeredetten, nyugtalanul figyelget és fölelget majd a hazai társnak, aki frissiben jön ódáéiról s az otthoni levegő meghittségén túl hoz a tarsolyában elkerülhetel1 énül egy másféle meghittséget is, egy különös személyeskedést, amihez, ha egyszer már elszokott tőle az ember, nehéz visszaszokni. Minél tovább él valaki külföldön, annál jobban és szívesebben engedi elerőtlenedui kezében a kritika fegyverét hazai. dolgokkal szemben, látva és megismerve, hogy másfelé se mérik a finnyás emberi kincseket: szabadság, függetlenség, kenyér, osztályhelyzet, nagyobb bőkezűséggel és kényesebb lelki ismerettel, min! odahaza, — fölismerések, amikhez az évek során minden önkéntes és önkéntelen, politikai vagy egyszerűen csak spleenes emigráns eljut, s amik gyakran komplilkálődnsk különös érzésekkel, kezdve egy gyomorszent im-entalitáson, el egészen a haláléi elemig, ami megátalkodott kivándorlókat is hazahajt évtizedek és ezermértföt- dek távolán keresztül, ha már nem élni, legalább meghalni odahaza — (mert nem, ó nem, ,pariir, c‘est mourir un peu‘ — hanem visszatérni valahová, az meghalni egy kevéssé). De párhuzamosan e fölismerésekkel, a legnagyobb fölfedezés, amit Európa keleti partjairól nyugatra vetődött hajótöröttek, vagy 'kéjutazók tehetnek, az mindig ez az „éducation civique“, ez a titokzatos valami, amire franciáiban nem ismerem a jobb szót, s amit magyarra fordítani már nem tudok, mert csak a szavakat fordíthatnám le, az értelme a mi fülünknek és értelmünknek idegen marad. Közel megyek ehhez a fogalomhoz, mert szenvedek miatta. Az .„éducation civique", ma már tudom, az, ami engem évek és évek után menthetetlenül ideköt, mint másokat, akik egy-két hónapra jöttek ide, — ez az egyetlen, amit keservesen fogok nélkülözni, ha egyszer el kell mennem innen, — valami ópium ez nekünk, amitől szebb az élet Egy magyar hölgy, kedves, intelligens asszony, VersaiiMesba tart a villamoson. A? nt hosszú. Francia hölgy a vlzártja, egy leejtett retikül kapcsán valahogy beszélgetni kezdenek, a magyar hölgy lelkesen, hogy jószándéku francia nyelvtudását -végre egy teremtett élő francia leiben kipróbálhatja, a francia hölgy barátságos udvariassággal. Már nem emlékszem a bonyolult diskurzusra, de a vége az volt, hogy a magyar hölgy valahogy, isten tudja, hogy, elejtette Sévnes körül ezt a kérdést: „...és a kedves ura, Madame, mivel foglalkozik?" ... Utd diskurzus. Ahogy mifelénk szokás, $ amire, mifelénk, készséggel és büszkén jött volna a válasz: „... sajtóiéielügyejő a fővárosnál...“ Dé itt, a Versailles! vittem osban, a francia hölgy fölkapta a fejét. S nyugodtan, de mérhetetlen távolságból, majdnem udvariasan mondta: „errefelé nem szokás idegenek közölt ilyesmit megkérdezni, asszonyom**. „De mtért?" sopánkodott nekem később a kedves magyar asszony. „Csak ugy kérdeztem, mert már benne voltunk a beszédben. Versaillesról, meg a távolságokról, meg hogy ők odakünn laknak s az ura bejár a villamossal Páriába.,.“ Hát persze, miért? Azért, mert... mert errefelé nem szokás. Nem szokás, hogy emberek, akik régen nem, vagy esek ritkán, vagy talán először látják egymást, megkérdezzék egymástól, hogy miért, mennyiből, honnan, kitől és milyen módon? Ha ezt a szót: „Nyugat" — kimondom, akkor mindenekelőtt v;ak mi nagy nyugalom és biztonság ömlik el T;~n-. nem, hogy 1. amíg ki nem derül az ellenkezője, mindenki tisztességes embernek frt, 2. ha kiderül az ellenkezője, az az én nedvem, de senkit nem érdekel, 3, se az orvosomat, se a szomszédomat, se a rendőr"őkapitányt, se a kritikusomat, se a kényé*”'rt- mat, se a szállítómat, se a barátomat női érdekli jobban az, bovv ki fia vagyok, menynyi- pénzem van, milyen természetűek a szenvedélyeim és mi a vallásom, ir'rt amennyire én megengedem, hogy érdél*etje őket. Ha kimondom ezt a szót: „Nyugat" — akkor az jut az eszembe, hogy most két b.rte elköltözött innen , az emeletről a szomszédom, akivel, vékony tataik mellett, három évig laktunk fal-fal mellett, ember-ember mellett s mikor most bárom év után elment, nem tudom a nevét, ahogy ö nem tirt'a az enyémet, nem tudom a vallását, a foglalkozását & a vagyoni körülményeit. Három év után annyit tudok a szomszédomról, bc°y. evikksrt viselt s ha trtátkoztunk a lé*:crt'n, hangtalanul megemeltük a kalapunkat. De lám, két hete egy georgiái herceg a szomszédom, ami nagy baj, mert már bejött, már bemutatkozott, hogy ő herceg és georgíai s elvették a birtokait s hogy én ki vagyok s csak azért jött be, hogy megkérdezze, nem zavar-e, ha tizenegy után ia gramofonoaik éjjel? Mindez nagy baj, mert szomszédban art szeretem, ha franda és három év után nem tudom a nevét, de nem szeretem, ha herceg Georgiában s már két hét után tu* dóm a nevét, sőt azt is, hogy elvették a birtokait, mert én is keleti ember-; vagyok s a hercegeket ugy szeretem, ha kastélyban laknak és fehér agarak ugrándoznak körülöttük, de nem ugy, hogy szomszédaim az ötödik emeleten és tizenegy után graorcr'o- nozoak. S ezentúl esténként kulcsra csukom az ajtót... Vannak kérdések, anvket lassan elrtVjt itt Párisban az ember. „Hát hogy* megy önnek?" — kérdik régi ismerősök az első percben ártatlanul. Istenem. Csakugyan érdekli ez őket? Nem, csak igy szekták nmg. S amiig beleszoknrk, hogy lehet másképp is s nem kell Angliáig menni, hanem Párisban az V. emeleten egy fogorvos már annak a bizonyos kastélynak érzi a maga három szobáját, ahová este 9 órától reggel 6 óráig még akkor se léphet be idegen szemé’y. legyen az maga a rendőrminiszter, ha a lakás- tu'aidonos gyilkolt légyen is délelőtt, — s hogy itt a végrehajtó, az adóellenőr, a vizi> rtTóbiró is csak egy írott, és, ami fontéravb, íratlan kódex keretei körött intézheti kérdéseit, amik szólhatnak a köz érdekében, de soha nem szólhatnak az egyéni élet trtetea- tos és szent, igenis szent magám jogúik", magántitkaiba, m agánfiin n yáseága iba belé, — e«z az az ópium, amit itt szomjason sriv együtt az idegen a levegővel, s ami vál ni olyan mákonyos, kótyagos, való-rágós mámorral tölti el a fejeket, hogy nem lehet többé leszokni róla. S ez az, amit az idc^n itt az első időben közönynek, zárkózott-ragnak, hidegségnek érez. Hiszen az is, hogyne lenne az: de mennyivel több a gyöimé'rtg és emberi tapintat ebben a közönyben, m'nt a mi kőzi’ékenysépünfcbem, ami belebönyö* köl a szomszéd éleiébe és iómdu'ain csám- csogássa! megkérdi: hát miből, pajtás, s nem azért mondom, de mért nem vigyáztál jobban reá? Az idegen sokáig nem érti, hogy a francia lakások ajtaján miért nincsen künn a lakó névjegye. Csak lassan tudja meg, hogy azért, mert semmi köze hozzá. xx Szenzációs a Kis Brehm illusztrációs anyaga! 9MFÍM1Y éiefbiztosítótársaság fiókigazgatóság Szlovenszkó részére, * W i £% BRATISLAVA, lorencova brána 17. Minden modern rendszerű életbiztosítások. 5852 4 s ....
