Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-18 / 40. (1374.) szám

1927 február 18, p&ntefe. Mesterséges üstökös a laboratóriumban Baldet előállította az üstökös fénycső váját — A modem atomfizika újabb eredményei Prága, február 17. Mikor 1864 augusztus 5-én először vizsgálta meg színképelemző készülékével a szép Teinpel- üstököst Donáti, a hires olasz csillagász, a legnagyobb csodálkozással állapitól- 4a meg, hogy ez a színkép egészen más, mint amilyennek várta. Az üstökösökről akkor azt hitték a csillagászok, hogy nincs saját fényük, hanem csap a Nap fényét verik vissza, tehát a színképüknek azonosnak kellett volna lennie a .Nap színképével, mint a Hold, vagy akármelyik más bolygónál. Az üstökös színképében azonban bár megvolt halványan a Nap folytonos színképe, amely az üstökösfej szilárd anyagáról verődött vissza, de ezenkívül sokkal erősebben látszott egy úgynevezett szalagspektrum, három határozottan különálló szalagból, a színkép sárga, kék és zöld színében. A szalagok a vörös szín felől élesen ha­tároltak, a lila feló elmosódnak. A furcsa színkép mását sokáig keresték a la­boratóriumokban, míg végre felfedezték az ismert Bunsen-égő kék fényében. Swan-spektrumnalc hívják ezt a három szalagból álló színképet, de sokáig nem tudták megállapítani azt, hogy a tisz­ta szénnek, a szénoxidnak vagy a szénhidrogén­nek a színképéhez tartozik-e? Ennek megállapítá­sa azonban már másodrendű kérdés volt, mert az asztrofizika számára már maga az elég szenzáció volt, hogy egy égitesten sikerüli a szinelemsés se­gítségével megtalálni a szén nyomát. Később, a fényképezések a színképelemzés terén való alkal­mazásával újabb fényes vonalakat is találtak az üstökösök csóvájának színképében, az ibolyántúli részben s ezek a szalagok a cyáni jelezték, mely szintén szénvegyület. Az üstökösök színképének problémái még nagyobb fejtörést okoztak az asztrofizikusoknak, mikor 1908-ban a Morehouse-üslölcösnél felfedez­ték a szalagok megkettőződését. Ez a Morehouse- flstökös szabadszemmel alig volt látható, de a legközönségesebb kis foíografáló gépet ráirá­nyítva, meglepően szép képet lehetett ró1 a kapni, mert. a fénye rendkívül mértékben aktinikus volt. Csóvája óráról-órára változott, magva apró csillag­nak látszott, melyből szinte szemmellálha’óan szabadultak ki a gázok, miket a Nap taszitóereje visszahajtott. A csóva színképében a jellegzetes sárga, kék és zöld vonalak kettősek voltak, amit ezen az üstökösön kivül még csak a Daniel-félé­nél figyeltek meg 1907-ben. Laboratóriumban azonban addig nem sikerült felfedezni, pedig el­sőrendű fontossága van mindenkor annak, hogy a megfigyelt színképet mesterségesen is sikerül­jön előállítani, hogy eldönthessék az eredetét. Emlékezetes, hogy a héliumot is először csak a színképből ismerték s csak jóval később találták .meg a föld légkörében is ezt a nemes gázt. Az üs­tökösök csóvájának különös színképénél is töb- féle lehetőséget lehetett elképzelni Lehetett va­lamilyen még ismeretlen gáznak a szinképe, de elképzelhető az is, hogy megtalálhatjuk már is­mert gázok színképében is ugyanazokat a vonala­kat, mint ahogy Mac Lonnan és Shrum felfedez­ték az oxigén színképében ugyanazokat a vonala- ; kát, melyeket az északi fény zöld sugaraiból is- I mertünk eddig. A laboratóriumi kutatások azonban éveken keresztül szinte teljesen eredménytelenek ma­radtak, aminek legnagyobb részt az is oka volt, hogy a szénvegyületeket nagyon nehéz teljesen tisztán előállítani. A legújabb időkben aztán ab­ba is-hagyták ebben az irányban a kutatásokat s 1 egészen más utón próbálták megoldani a problé­mát. A modern fizikában egyre nagyobb szerepet j játszik az uj atomelmélet, s szinte napról-napra érdekesebbnél érdekesebb eredményekre jutnak a segítségével. Fernand Baldet, a meudoni ob­szervatórium csillagásza is ezen az utón indult el az üstökösök színképének kérdésében, az úgy­nevezett thermionikus kisülésekben keresve a megoldást. A rádióval foglalkozók nagyjában tisztában vannak ezekkel a jelenségekkel. Tudják azt, hogy Izzó dróton vezetve keresztül az elektromos ára- aaoi, a drótból negatív elektromosságu apró ré­szecskék, az elektronok, röpülnek szét nagy se­bességgel. Ha az izzó drót nagyon ritka gázban van, akkor az elektronok, beleütközve a gázmole- ikulákba, izzásba hozzák azokat, illetve váligitóvá teszik az üvegcsőbe zárt ritka gázat. Baldet kísé­reteiben szénoxidot használt, körülbelül egy tiz- milliomodrész légköri nyomás mellett. Ebben az alacsony nyomású gázban már nem szikra alakjá­ban történik az elektromos kisülés, hanem ter- mionikusan, vagyis az elektronok világítóvá te­szik a gázai. Az említett szénoxidnál a gáz gyö­nyörűen kék színben ragyogott fel s ez a kék fény teljesen azonosnak bizonyult az üstökösök csóvá­jának fényével. Szinképe legkisebb részleteiben is megegyezett tipikus kettős szalagjaival a Mo- rehouse-üstökös csóvájának színképével e így kétségtelenül bebizonyosodott, hogy az analógiá­nak fenn kell állania. Nem arról van tehát sző az üstökösöknél, mint azt eddig hitték, hogy a csóvát alkotó gáz izzásban van, amit egyébként sem lehetne sehogyan sem megérteni, hanem ar­ról, hogy a csóvákban hasonló tünemények men­nek végbe, mint a tulritkilolt gázokban történő elektromos kisüléseknél. Azt már nagyon régóta tudjuk, hogy az üs­tökösök gáznemü anyaga nagyon ritka, hiszen a csóván keresztül látszó állócsillagok fénye egyál­talán nem törik meg, mikor áthalad rajta. A ritka gáz tehát kétségtelenül megvan s csak az a kér­dés, hogy hol kell keresnünk az elektromos kisü­lés eredetét? A modem csillagászat erre is meg­adja a feleletet. Deslandres már 1905-ben kime­rítően megcsinálta uj elméletét a Jíap sugárzásai­ról, kimutatva, hogy a Napból a fény- és hősuga­rakon kivüi katódsugarak is sugárzódnak az űrbe s ezeket a sugarakat alkotó elektronok rendkívül nagy távolságra eljutnak. ■ Útjukban természet­szerűen világítókká teszik a kellő mértékben rit­ka gázakat, mint a Nap Koronáját, a földi légkör legmagasabb rétegeit — az északi fényben — e az üstökösök csóváját. Baldet most ezt igazolta be laboratóriumi utón az üstökösökre vonatkozóan. Vákuumcsövében az izzó tungslen-drót játszotta a Nap szerepét, a szénoxid volt az üstökös csóvá­jának anyaga s a megfigyelt tünemények pontos mását adták a világűrben lejátszódó csóvaképző- déseknek. Baldet kísérletei megdönthetetlen bizonyíté­kát adják annak, hogy az üstökösök csóvája nem egyszerű fényjáték, nem valóban izzó gázokat je­lent, hanem a rendkívül ritka szénoxidban vég­bemenő thermionikus jelenség. Baldetnek a szó szoros értelmében sikerült laboratóriumában elő­állítani mesterséges utón az üstökös csóváját s ezzel végképp eldönteni a hatvan esztendő óta megoldatlan problémát. A modem atomfizikának nagyon jelentős eredménye ez. Újabb lépéssel haladtunk előre a Nap sugárzásainak ismeretében is, mert hiszen ez a kísérlet tulajdonképpen az első, mely dön­tően bizonyítja be, hogy a Napból valóban indul­nak ki katódsugarak, még pedig nagyon jelenté­keny mértékben. Ezekről a sugarakról itt a föl­dön közvetlen nem szerezhetünk tudomást, mert nem jutnak át a légkörön. Mégis bizonyos, hogy a fényen kivül ez az összeköttetés is megvan a Nap és a Föld között s ennek is megvan a maga nagy jelentősége. Mig a fény- és hősugárzás erős­sége állandó a Napról, addig a katódsugarak in­tenzitása rendkívül tág keretek közt változik, függve a napfoltoktól s a Napon lezajló elektro­mos viharoktól, aminek következményeit, ha más­ban nem, a földmágnesség ingadozásaiban érezzük meg. Ezen a téren ezernyi uj probléma vár még megvizsgálásra s a csillagászok szinte napról- napra megállapítják, hogy a Nap a legérdekesebb objektum, amivel a tudomány foglalkozik. ................inni.........ni—in mimniiiiiii^iimi mim—iiiiimiii tiiii „S hanghainak küszöbön állő bevétele után megkezdjük Kinában a szociális törvény­alkotást” Beszélgetés a kínai forradalom Európába jött vezéreivel — Az elnyomott népek kongresszusa Brüsszelben — Délkina szociális szervezkedése Brüsszel, február 17. (A P. M. Hí alkalmi tudósítójától). Néhány nap előtt kezdődött meg Brüsszelben az „elnyo­mott népek" hongresszusa, amelyen a különböző ázsiai és afrikai gyarmatok népeinek küldöttei vesznek részt. A kongresszus programja az euró­pai gyarmatos államok által való kizsákmányolás elleni tiltakozás. A szociáldemokrata internaeio- nálé ügyes sakkhuzással magához ragadta a kongresszus irányítását és igy a tanácskozások könnyen a szociáldemokrácia táborába terelhetik a gyarmatok lakossgát. Felette sajnálatos, hogy az európai polgárságnak semmi érzéke sincsen a gyarmatok lakosságának panaszai iránt és igy a Kolóniákon a politikai propagandát teljesen - az osztályharc apostolainak engedik át, amely kö­rülmény kétségkívül még jobban ki fogja élezni az ellentéteket Európa és a gyarmatok között Ettől eltekintve felette érdekesnek tartjuk a brüsszeli kongresszusról rövid beszámolót adni. A tanácskozások színhelye a hires Eginont-palota díszterme volt. Az összes gyarmatokból érkeztek delegá­tusok, s az angol, francia, belga, német és amerikai szociáldemokrata vezérek mel­lett négerek, malájiak, kóreaiak, indusok, perzsák és kínaiak foglallak helyet. Az elnökség a következőképpen alakult meg: Edo Fimmen, a szakszervezeti internacionálé tit­kára, Ledebour György német szocialista vezér, valamint egy délafrikai és egy kínai kiküldött. A legnagyobb delegációt a kínaiak küldték, akik 50 képviselővel vettek részt a tanácskozáso­kon. Alkalmam volt beszélgetéseket folytatni a kínai szakszervezetek elnökével, Cban-Kuen-uel és a kaníoni kormány kiküldöttjével, Han-Liau- val. Chan-Kuen, aki egyenesen Hankauből érke­zett Brüsszelbe, kérdésemre kijelentette, hogy a kínai szakszervezeti mozgalom még igen kezdetle­ges stádiumban van. — A folyamaiban levő háború., ■— úgymond, — minden gyakorlati szervezkedési munkát lehe­tetlenné tesz Délkinában. A nagy nehézségek el­lenére azonban a hankaui központnak sikerült rö­vid idő alatt 20.000 ipari munkást 130 szakszerve­zeti csoportba megszervezni. Az egész kantont területen, amely a forradalmi kormány igazgatása alatt áll, eddig 150.000 ipari munkást szerveztünk meg. — A szakszervezeti munka egyelőre a mun­kástömegek iskoláztatására szorítkozik. A szak- szervezetek napilapja, számos uj pártiskola gon­doskodik arról, hogy jővátegyük hosszú évszáza­dok mulasztásait. A Hankau-területen a gyerme­kek kizsákmányolását már megszüntettük, a kan­ton! kormány most dolgozik az ipari munkások élet-nivójának javításán. Ami a kínai ipari mun­kások politikai állásfoglalását illeti, úgy mi a vi­lágproletariátussal való együttműködést kíván­juk. Főként az orosz munkások iránt nagy a szim­pátia nálunk. —- Az egész világ munkástőmegeinek együtt­működése vethet csak véget az imperialisták ural­mának. A kanton! kormány kiküldöttjei, Han-Liau a következőképpen nyilatkozott kormányának prog­ramjáról a munkás- és paraszt-kérdésben: — A kantont kormány nyomban a hatalom átvétele után elismerte az ipari munkások sztrájk­jogát. A szakszervezetek megkapták ugyanazokat a jogokat, mint a polgári érdekképviseletek. Szo­ciálpolitikai törvényeket eddig nem hozhattunk, mivel kormányunkat teljesen lefoglalja a hadvi­selés. Mivel Kantonban leginkább csak kézműve­sek vannak, nagyipar nincsen, eddig nem kerüli sor a gyári ipar szabályozására. Shanghainak kü­szöbön álló birtokunkba vétele után a kormány­nak gondja lesz rá, hogy ez a győzelem a széles tömegek helyzetének javulásában is megnyilvá-j nuljon. — Ami a parasztokat illeti, úgy a fegyveres paraszt-osztagok eddig nagy szerepet játszottak a háborúban. Az agrárprogram végrehajtása, a nagybirtokok kisajátítása, az áruzsora elleni küz­delem a háború kimenetelétől függ. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: Vejvara. (Meg­ADRIA: Kondelik após és veje hosszabbítva.) ALMA: Isten bölcsője és A cirkusz démona. AMERICAN: A fehér ördögök szigete. HELIOS: Csákó és kalap és Égy perc éjfél előtt. JULIS: A chlumi rablók és Harc a menyasszonyért KAPITOL: A nagy kurtizán sorsa. (Korda Má­riával.) KOR UN A: A nagy csönd. LUCERNA: Husiig tüzek. (Henny PortenneL) SVETOZOR: A libanoni vár úrnője. Észak-Kina ura ? CSANG -CSO-LIN ■- (q. képen jobboldalt) Mandzsúria kényura Pe­kingiben találkozott JosM karm japán miniszterrel (a képen, baloldalt). f)Okkult jelenségek, amelyek nem azok', egy uj érdekes könyv cime, amelyet Ries dr., a berni egyetem tanára most adott ki és amelyben az emberi magnetizmus kérdésével foglalkozik. Kél évvel ezelőtt, — meséli a professzor, — Bern­ben egy ismerősömmel találkoztam, aki Coiié tanár tanítványa volt. Mikor Coué tanár módsze­réről beszélgettünk, ismerősöm meg akart győzni. A következő kísérletet, amely szerinte minden szkeptikus embert meggyőz, végezte előttem: Ke­sét nyújtotta nekem, hogy pulzusát érezzem. Képzelő tehetségével, — mondotta ismerősöm, —■ egész leslére befolyást fog gyakorolni és ha akar­ja szive meg fog szűnni verni. Én tehát pulzusát kontrolirozlam. Ismerősöm hirtelen mereven kez­dett rám tekinteni, mélyen lélegzett, majd melle zihálni kezdett és balkezével magnetikus vonala­kat rajzolt jobb kezére. A pulzus gyengébben kez­dett verni és hirtelenül tényleg megállt! Ismerő­söm kis idő múlva megint magához tért és a pul­zus megint normálisan működőit. Ez a kísérlet természetesen rendkívül meglepett. Ismerősöm ajánlkozott, hogy egy negyed órán belül ezt a kí­sérletet újra lefolytatja előttem. Erre én elővi- gyázatból egy negyed liter vízbe 30 csepp digáll csepegtettem. A kisérlel megint fényesen sike­rült. Azonban a második kísérletnél feltűnt ne­kem, hogy a halántékerek nyugodtan tovább lük­tetnek s ebből azt következtettem, hogy ügyes frükkröl van szó. Ezért másik kezét is elkértem, hogy a pulzust figyelhessem. Ismerősöm nevetve megjegyezte, hogy erre nem volt elkészülve, mert különben a bal hónaljba is egy almát dugott vol­na. És mivel barátságos és kedves ember volt, jobb hónaljából egy kis almát vett elő. Ezt az almát felső karjával mellkasához szorította és igy akadályozta meg a vérnek az ütőérbe való be- özönlését. Jó magam még ugyanaz este néhány kollégám előtt bemutattam ezt a kísérletet, ákik azután egy „természettudományos“ magyarázaton törték a fejüket. —- Kis idővel ezelőtt megtud­tam, hogy egy Bernben élő hölgy a kompaszlüt el tudja téríteni utjából. Az eset rendkívül érde­kelt és meg akartam vizsgálni a jelenséget. A ki­sérlel teljesen megfelelt a várakozásnak. A hölgy már két lépés távolságról egy érzékeny delejtüre erősen halott. Mikor azonban megkértem, hogy fűzőjét vegye le, egyszeriben vége volt az emberi- test magnetizmusának. Ha azonban az ember a hölgy fűzőjével közeledett a delejtühöz, a ül azon­nal kilendült állásából. A „természettudományos“ magyarázat nagyon egyszerű volt: a fűzőben mag­netikus acéldarabkák voltak elrejtve. — Diákko­romban gyakran hazautaztam és a nyarat a- nagy magyar Alföldön töltöttem. Aratás után az egész környék, barátaim és ismerőseim összejöttek, ze­néltünk, táncoltunk, mulattunk. Egy este vacsora után a liáziur felszólította a cigányprímást-, hogy még a tánczene előtt bűvészt mutatvánnyal mu­lattassa a társaságot. A prímás azonnal belement a dologba, de a következő feltételeket szabta: egy szolga a temetőből egy koponyát és két csontot hozott a szobába; a házban az összes ablakot és ajtót ki kell nyitni és a teremből a képeket és a bútorokat eltakarítani. A lámpákat eloltották és a prímás 13 égő gyertyát állított fel. A jelenlevők a fal mellett ültek le. A kör közepén állva, a prí­más a koponyát és a két csontot lerakta maga elé és hegedűjén nagyon halkan játszani kezdett. A koponya megingott. Mikor a prímás gyorsabban kezdett játszani, a koponya egyre gyorsabban moz­gott, majd a végén az asztalon gurulni kezdett. Szerencsére az ajtók nyitva álltak, úgy hogy mind­nyájan elmenekültünk. A prímás és a háziúr a nevetéstől majdnem megfulladtak, visszahívlak minket és megmagyarázták a rejtélyt: A koponya hátsó részén lévő nagy Inkát agyaggal betömték volt Mikor ezt a tömést kivették a koponyából, egy egészen helyes kis fekete és élő vakondok ugrott ki. Ez volt a médium misztikus rejtély ma­gyarázata. Hasonlóképpen sikerült egy úgynevezett médiumot 15 személy jelenlétében leálcázni. A szokott asztalkopogás többször megtörtént, az asz­tal feleleteket adott, sőt világító fátyoljelenség ekel rögtönzött a térben. Zenei hangokat hallottunk s egy földöntúli lény lábunkat és kezünket meg­érintette. A plafonról rózsák hulltak alá. A mé­dium nagyon meg volt elégedve velünk és egy kísérteiét akart lefolytatni, a szellemidézés legne­hezebb kísérletét: a szellem materializációí. Egy edényben paraffint olvasztottak föl. Melléje egy mgsikat állítottak, amelyben hideg víz volt. Egy fél óra hosszat vártunk a sötétben. Hirtelen a mé­dium elkezdett nyöszörögni és azután csobogást hallottunk. A végre megkapott jelre világosságot gyújtottunk. Az edényekhez rohantunk és a víz­ben egy paraf indarab úszott. A spiritiszták véle­ménye szerint ilyen kisérlelnél a következő tör­ténik: A fantom a médiumból anyagot választ ki. ebből valamilyen formát gyúr (ez materializáció), a formát paraf inba mártja, majd hideg vízbe. Az emberi bőrről lehúzott megmerevedett parafin fel­6

Next

/
Thumbnails
Contents