Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-18 / 40. (1374.) szám
Mai számunk 10 oldal r; Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: éven le 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egryes szám ára 1*20 Kö A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai JlCtpilcipjOL Felelős szerkesztő: VZURANYl LÁSZLÓ FORGACU GÉZA Szerkesztőség: Prága 1U Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, ^ralía Dreadnoughtro! dreadn oughtra Winston Churchill, aki Angija háborús hadügyminisztere volt, mostarában fejezte be emlékiratainak megírását. A háború utáni hatalmas memoárirodalomnak ez az elkésett terméke kétségtelenül egyike a legérdekesebbeknek fejezetről fejezetre nagy, eddig nem ismert, háborús titokról lebbenti föl a fátyol t- Az egyik fejezetben Churchill pé'dául elmondja az 1917 tavaszán kiütött francia katonai lázadást, amely majdnem végzetessé vált az antantra nézve. Ezt a lázadást, amely NLeUe tábornok szerencsétlen offenzivája után keletkezett és körülbelül busz francia ez.cdre terjedt ki, csak Petain hallatban energ’ája és hidegvére szerelte lé, míg Painlevé akkori hadügyminiszter gondoskodott a lázadásról szóló hírek kiszivárgásának megállásáról. Churchill leleplezései még ma is ó.lásj -összhangot keltettek és a francia közvélemény hetek óta foglalkozik az emlékiratnak e fejezetével, mely egyáltalában nem alkalmas Franciaország presztízsének eme .ölére. A könyv egy másik érdekes része a skage- raki tengeri csatáról szól. Churchill hossza évekig volt az angol admirn1 tás első lordja s mint ilyen kitünően ismeri az angol és a német tengeri erőviszonyokat. Leplezetlen őszire tőséggel ir 1916 május 31.-nek szomorú dátumáról, amely napon valóban csak hajszálakon függött, hogy az angol tengeri uralom meg ne dőljön, a német flotta diadalmasan a nyílt tengerre kerüljön, meg ne gát9ja az amerikai szállításokat s igy elő ne kézéit se az antanthatalmak biztos vereségéi Churchill szerint a németek ügyes csaodába csalták az angol cirkálóflottát s csak Jellicce admirális hidegvérén múlott, hogy az ütközet nem '"ál- iozott a büszke angol tengeri haderők katasztrofális kudarcává. Nem ez a legfontosabb azonban Churchill fejtegetéseiben. Az emlékiratnak a tengeri csatákról szóló fejezetében Anglia jelenlegi pénzügyi kancellárja érinti Anglia örök viszonyát a tengerekhez, bemutatja a-;t a nehéz helyzetet, amelybe az impérium a bábom után Amerika fellendülésével került s éppen a skageraki ütközetről mondottak nyomán részletesen fejtegeti, hogy mj lenne, ha Angira elvesztené tengeri fölényéi Nos, ez a fölény már ma veszedelemben foróg és Coolidge lefegyverzési ajánlata ismét rávilágított arra hogy mily kétségbeesett küzdelem folyik Anglia, Amerika és Japán között az óceánok uralmáért. Churchill emlékiratának ezek a részei, melyek Anglia és a tenger érdekházasságáról szólnak, éppen a mai napokban kaptak hallatlan aktualitást, mert talán a jövő hónapokban dől el, vájjon Anglia megtarthatja-e vízi fölényét, vagy ped'g kénytelen átengedni iazt egy más'k hatalomnak. A yashingtoni konferencián Anglia, Amerika, Olaszország, Franciaország és Japán megegyeztek a híres 5:5: 3:3:1.75 arányban, amely ann*őt jelent, hogy amíg Amerika és Anglia bizonyos kiszabott idő aratt 5—5 nagy csatahajót építhetnek, addig Japán és Franciaország 3—3-at, Olaszország pedig egyet befejezhet, egyet oedig megkezdhet. A washingtoni tenveri lefegyverzés azonban- csupán a nagy hadihajók arányára vonatkozik és nem érinti a haditengerészetnél oly nélkülözhetetlen kisebb egységeket, amelyek pedig éopen az újabb tengeri hadviselés jegyében’nélkülözhetetlenek és esetleg döntő fontosságúak. Anglia máig e kisebb hajónemek terén megőrizte föltétien fölényét és cirkáló rajai csaknem háromszor olyan erősek- mirt A mer'ka és Jaoán cirkálói együttvéve. A távoli angol gyarmatok szempontiából ezek a gyors és könnyű cirkálók nélkülözietet1 enek is, mert amint az impérium elveszti határozott 'A kaisféniak hatvan kilométerre Shanghaitó! Pánikhangulat a városban — Szuncsuarfaag teljes vereséget szenvedett — Hangcsau eleste Shanghai, február 17. A frontról érkeze tt jelentések ma már bizonyossá teszik, hogy Szuncsuaniang tábornok Hangcsau közelében komoly vereséget szenvedett a kantoniak- tól. Hongésau városának cleste valóban már csak napok kérdése, mert a kantmii csapatoknak sikerült egy ügyes' átkaroló akcióval Szunesuanfang tábornok hadseregének bal- szárnyát áttörni. Ezek után a shanghaii marsall hadseregének iölgöngyülüéso meggá- tolhatatlan, Hangcsau nem tartható s igy Shanghai veszedelme ismét aktuálissá vált. Ugyanakkor, amikor az egyik kantom hadsereg Hangcsaunál megverte az északiakat, ogy másik déli erő Fukián át észak felé nyomait és elfoglalta Tajcsau városát, amely 149 kilométernyire fekszik Ningpótól délre. A második hadseregnek úgy látszik az a szándéka, hogy egyesüljön a bangcsaui nemzeti sereggel, még pedig oly módon, hogy Szunesuanfang csapatait teljesen bekerítse. Az északi marsall o veszedelmes helyzetben nem tehet mást, mint hogy elrendelje az általános visszavonulást. — Shanghaiban | máris óriási izgalom uralkodik. Szunospanfa^ tábornok minden alkalmas férfit a csapatokhoz küld, de a siker az erősítések dacára kétséges. Hangcsau körül súlyos harcok tombolnak. A háború elérkezett döntő stádiumába. Hangosabból Shanghaiba állandóan nagy sebesiiltszálllímányok érkeznek. A szűnni nem akaró ágyutüzet egész világosan hallani Shanghaiba is. . Csapdában a sanghaii serei Az United Press mértékadó körökből úgy értesül, hogy Hangcsau máris a kantornak kezében van. Szunesuanfang seregei bomlottan vonulnak vissza és a marsall már a Shanarbaátál alig 60 kilométernyire fekvő szunkiangi vonalra gondol, mint az utolsó rendelkezésre álló védelmi rendszerre. Itt kísérli meg Shanghai utolsó kétségbeesett védelmét, de nem valószínű, hogy ezt a vonalat tarthassák. Az izgalom, főleg a kinai kereskedők között, egyre nő. Angol hatóságok az általános pánik és fosztogatás kitörésétől félnek. Az ijnkóníes csapatok és a külföldi katonaság állandó készültségben van. Egy másik jelentés szerint Szunesuanfang Nigpónál .álló csapatait a kantom hadsereg teljesen bckeritette. E kétségbeesett helyzetben lévő hadseregnek csak egy kis részo tudott a Jangcse folyón Shanghai felé menekülni. Minden pillanatban megszakadhat az angol-orosz diplomáciai viszony &é§ pást as angol kormányban - A konzervatívok ,v«áJék©sős2Kaksl London, február 17. Az angol kabinet tegnap egészen komolyan foglalkozott az angolorosz diplomáciai viszony megszakításának gondolatával. A Daily Mail értesülése szerint vita közben heves összeütközésre került a sor egyrészt Churchill és Byrkenhead, másrészt Chamberlain és Raldwin között. Churchiliék arra mutattak rá. hogy a szovjetpro- paganda okozza az angol ipar bel- és külföldi, különösen pedig a kinai kudarcát, mig Chamberlain szerint ezt a propagandát csakis az orosz—angol viszony jobbrafordulása gátolhatja meg. Ha Anglia kiűzné az oroszokat területéről és megszakítaná a diplomáciai viszonyt, ez csak az angol ipar újabb dekonjunktúráját és a szovjetpropaganda újabb emelkedését hozná magával. Döntést a kabinet nem hozott. A Times értesülése szerint az angol kormány komolyan tájékozódni akar arról, hogy miiven erős a szovjettel való szakítás hangulata az alsóházban és a konzervatív körökben. E tájékozódástól függ, vajion Anglia szakit © vagy sem. Churchill tegnap Buckburst Hillban nagy beszédet mondott Oroszországról és a bolseyismusról. Kifejezte hogy a kormány az orosz kérdésben nem táplál illúziókat. Az orosz kormány minduntalan provokálja Angliát, de Anglia óvatos és nem hamarkodja el a szállítást. A kormány nem törekszik másra, mint az impérium jólétének és a világ általános békéjének fentartására. A titokzatos londoni Sablin szerepe Moszkva, február 17. Az Isvestia okiratokat közöl amelyek Sablin, Angliában élő volt cári diplomata aknamunkáját leplezik le. Sablim jelentéseket küld Giersnek. az orosz reakcionáriusok Parisban élő legfelsőbb diplomáciai képviselőjének s a jelentések megelégedéssel közük, hogy Sablin beférkőzött a konzervatív pártba, főleg Lccker-Lampson képviselőhöz. Knox tábornokhoz s Iiioks belügyminiszterhez. Ugyanekkor az emigránsok fölényét, a távoli gyarmatok azonnal az idegen nagyhatalmak prédáivá válnak. Coolidge most súlyos választás elé állította Angliát Az angol admiralitás vagy elhatározza, hogy elismeri Amerika egyenrangúságát e kisebb hajóterekben s ekkor önként lemond tengeri fölényéről, vagy pedig Amerika szintén megkezdi a kisebb csatahajók meggyorsított építését s ekkor az újra megindult versenyben nem lehet kétséges, hogy a gazdagabb és kedvezőbb előfeltételekkel rendelkező Amerika néhány éven belül alaposan túlszárnyalja Angliát. Ha a Coolidge-féle tengeri leszerelési konferencia nem valósul meg, akkor a világ ismét feszülten figyelhet arra a veszedelmes színjátékra, amely a hajőépités komisz versenyében játszódik le. A történelem itt sem cselekszik mást, mint megismétlődik, mert ez a versengés ma más hatalmak között ugyanaz, mint amilyen verseny a háború előtt Németország és Anglia között folyt. Az angol admiralitás ugyanis, mint most Amerika, 1902 óta fokozott erőfeszítéseket tett, hogy Németországgal megegyezzék az építendő rajok számára vonatkozóan, de a megegyezés nem jött létre. A verseny feltartózhatatlanul folyt — s befutott a világháború borzalmaiba. Kétségtelen, hogy az uj tengeri versengés szintén katasztrófákig vezethet. Ha most az érdekelt hatalmak nem egyeznek meg a kisebb hajók számának korlátozásában, akkor bizonyos, hogy néhány év múlva a washingíodiplomatáia a brit naftaipar képviselőivel szintén baráti viszonyba került és a nagytőke segítségével igyekszik érvényt szerezni az emigrációnak. Az Isvestia szerint a* angol—orosz viszony olmérgesodése elsősorban Sablin működésére vezethető vissza. Az emigráns orosz diplomaták az ukrán és a grúz fehérgárdistákkal együtt dolgoznak és számos Moszkva-ellenes akciót készitgnek elő. Az angol és az amerikai naftaipar állítólag hajlandó finanszírozni azt az akciót, amelv a független Grúzia kikiáltására irányulna. A lengyel szenátus a Pilsudski-kormány ellen Varsó, február 17. A lengyel szenátus egyhangúan határozatot fogadott el, amely alkotmányellenesnek minősíti a Pilsudski kormány legújabb parlamenti működését. A miniszterek ugyanis nem hajlandók felelni az elmúlt parlamenti ülésszak interpellációira már pedig egyes poliükai pártoknak igen szivén fekszik ezeknek az interpellációknak a sorsa. A szenátusi határozat fölszólítja a kormányt, hogy minél előbb gon- ; doskodjék a tavalyi interpellációk megválaszolásáról. A portugál kormány vezére Spanyolországba menekült Madrid, február 17. A spanyol katonaság Ba- dajozban igazoltatott egy gyanús utazót, aki útlevél nélkül jött át a portugál határon. A rendőrségen kitűnt, hogy a gyanús idegen Alvaro Coop- pe portugál lovassági ezredes, aki a dél portugáliai forradalmárok parancsnoka volt és a tervezett köztársasági kormány hádügymnisEtf^íint szerepelt. A forradalom leverése után Cooppe 23 órás automobiluttal menekült meg, átúszta a Quardiana folyót és igy került Spanyolországba, ahol már a politikai menedékjog védi Személy- azonosságának megállapítása után Cooppe tovább folytatja útját Madridba, majd onnét Francia- országba. Kedvezően fogadták a német pénzügyminiszter expozéját Berlin, február 17. Köhler dr., az uj német pénzügyminiszter, tegnap mondotta el expozéját a birodalmi gyűlésen. A miniszter igen szomorúnak látja az 1927-es év pénzügyi helyzetét, főleg azért, mert a birodalomnak ebben az évben több mint 3.3 milliárd aranymárkát fog kelleni fizetnie hadikárpóüás címén. Máskülönben azonban a miniszter beszéde igen kedvező benyomást tett, mert senki sem vonhatta kétségbe, hogy Köhler, aki a centrumpárt baloldali badeni szárnyához tartozik, nagy szakértelemmel és' kiváló objektivitással bírálja a helyzetet. A német nemzeti párti lapok teljes rendszerváltozást olvasnak ki az expozéból, mig a Tagliehe Rundschau és a liberális orgánumok úgy vélik, hogy Köhler minden tekintetben azonosítja magát elődjével, a demokraüa- párti Reinholddal és ugyanazokkal az eszközökkel fog dolgozni mint Reinhold. , ni szerződés is illuzórikussá válik ét a nagy- ! hatalmak megkezdik a dreadnoughtok ver- ssnyépitését is. A sok fegyverkezésre fordított pénz pedig előbb-utóbb háborút követel mert utóvégre a megteremtett acélvárak nem maradhatnak és nem rozsdásodhatnak örökké a kikötőkben. A legközelebbi háború pedig már nem lehet országok harca, hanem világrészek harca lesz s mivel a világrészek között mindenfelé tengerek vannak, bizonyos, hogy a flották hivatottak a jövő háborújának vezérszerepére. Ezt már Churchill memoirjai is megmondják s a Cooiidge-féle tengeri lefegyverzési ajánlat akár pozitívan, akár negatívan végződik, sokkal fontosabb, mint Európa az első pillanatban gondolná.
