Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-13 / 36. (1370.) szám
2 A'V \eA> nx* -MTCfTi 1927 iebruár 13. vasárnap. sorsdöntő napjai Irta Rácz Pál Ungrár, február 12. A közigazgatási reformjavadattal nyilvánosságra került kormányákció Ruszinszkó aluszékony belé letét mozgásra késztette. Mindenki érzi itt, hogy a következő napok ennek az országrésznek jövőjét vannak hivatva megalapozni. Kétségtelen, hogy Ruszinszkó problémájának az első rázkód tatást a főváros kérdésének ügye adta. Mindenki látta azonban már az első órában, hogy itt sokkal fontosabb, sokkal életbevágóbb ügyről van szó. Ruszin szkó autonómiájáról. Arról az autonómiáról, amelyet a prágai kormány a köz- igazgatási reformmal kísérel meg végérvényesen eltüntetni. Úgy hisszük, utoljára. Egy percig sem lehet tovább halogatni ennek a problémának megoldását. Ruszinsz- kó népeinek lelkében ott él az akarat, hogy most vagy soha, de az alkotmánylevél harmadik szakaszának érvényt szerez. Ennek az akaratnak a főlökést az Autó- nőm Föld ni ives Szövetség adta meg akkor, amikor a Földesi-féle mauii ©satum napvilágot látott. Ma már mindenki azon az állásponton van, hogy a békeszerződések szellemében mindazon területek, amelyeken ruszinok laknak, egyesittessenek és Hibáztassanak fel azzal a széleskörű autonómiával, melyet a békeszerződés e részét is garantáló nagyhatalmak e terület részére biztosítottak. Ez a ruszinlakta terület pedig a Tátránál, kezdődik és Kőrösmezőig terjed. Természetes központja Kassa, melynek a köztársaságibeli központi fekvése, kultúrája, ipara és kereskedelme, mind-mind alkalmas arra, hogy ezt a várost Ruszinország fővárosává tegye. Ruszinszkó problémája ma már sokkal előrehaladottabb stádiumban van, mintsem azt tovább halogatni lehetne. A békeszerződésekben biztosított ruszánszkói autonómia kereteiben úgy a cipszereknek, mint a keleti szlovákoknak kulturális autonómiája bele- álleszthető, nem is szólva a magyarokéról, amelyet a ruszinság hivatott vezetői máris biztosítanak. Ha irónt veszünk a kezünkbe és a fent megjelölt területen élő nemzetiségek arány- számát vesszük alapul, könnyen megállapíthatjuk, hogy ezen a Podka rpatská Rus-n.ak nevezendő területen a nemzetiségek körülbelül egyenlő számban élnek s igy már eleve kizártnak vehető, hogy egyik, a másikat majorizálhassa. Egy ruszin politikus kijelentése szerint Ruszinszkó lesz a második Svájc, ahol minden nemzetiség egyenlő lesz. Természetes fejleménye az ügyeknek, ha Ruszinszkó egész közvéleménye most Kassá felé figyel. Kassának megmozdu1 ásá- tól függ, hogy a csatlakozási gondolatnak milyen bázist építhet falai között. A tartományi rendszer abszolutisztikus formái alól való menekülés csakis ebben az értelemben és ezen a jogalapon történhetik. Kassának kell most válaszolnia! Addig is forr az üst. Úgy a ruszin nemzeti tanácsok, mint egész Ruszinszkó ipari és kereskedelmi szervezetei lázasan dolgoznak azon, hogy az adandó pillanatban teljes felkészültséggel kezdjék meg a kérlelhetetlen harcot az alkotmánytörvény 3. paragrafusának élelbelépietéséért. Elszánt vezérek állnak itt elszánt tömegek élén. A prágait kormány többé nem intézheti el Ruszinszkótj egy-egy gesztussal, mert. a gesztusok ideje! elmúlt. Á munka és agitáció megkezdődött nemcsak Máramarostól Ungig, de Zemplénben és Sárosban is. Jelszó: érvényre juttatni azt az ideális autonómiát, amelyhez a ru- szinlakta területeken élőknek alkotmánytörvényben 'biztosított joguk van! Benei: Az állam ma nem köthet konkordátum®! kordátum kötéséről. Az állam és a kormányok eddig -is ellene voltak mindenféle kultúrharcnak s ezt ma is ki akarják kerülni. Mi az állam és egyház elválasztása mellett vagyunk, de ezt olyképpen akarjuk végrehajtani, mint például Amerikában, ahol az elválasztásnak nincs .•egyházellenes jellege. Olyan modus vivemlit kell tehát találni, hogy mindkét félt kielégítse. Gyakorlatilag tehát úgy képzelem ezt eí — ■ folytatta Benes —, hogy a Vatikánnal az ügyeket esetröl-esetre megtárgyaljuk, hogy az általános megoldást is ebben az értelemben előkészíthessük. Szükségesnek tartom, hogy a. Vatikánnál állandó képviseletünk legyen. Hogy a tárgyalások lassan haladnak előre, az nem felel meg teljesen a valóságnak. Az egyházak kérdésében a Vatikán már. megadta beleegyezését s csupán egyes föltételeket állított fel ellenében, amelyek miatt a tárgyalás ok m e,gakadtak. A külügyminiszter expozéjának egyházpolitikai rész© — „Állast képviseletre vara szükségünk a Vatikánnál4* Prága, február 12. A képviselőház külügyi' bizottságának két legutolsó ülésén a szlovák képviselők, tehát a kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt, egyenlően támadták meg Magyarországot és annak belügyei- be is beleavatkoztak. A primhegedüt most a Magyarország elleni kirohanásokban a Hlinka-párí vette át és ebben elsősorban Hrusövskv Igor, a nemzeti szocialista képviselő, szekundált neki, aki főleg a katonai ellenőrzés megszüntetése ellen foglalt állást, mert szerinte váz államot Magyarország részéről még mindig veszély fenyegeti. Blaho dr. szlovák agrárius pedig főleg a magyar bolseviki betörés által okozott károk ügyében kérte a külügyminiszter erélyes föllépését Magyarországgal szemben, mert a magyar kormány a több mint 200 millió korona kárt nem akarja megtéríteni. Az idők. érdekes változásával ma az a különös kép alakult ki a külügyi bizottságban, hogy Benes külügyminiszter, aki évek liosz- szu során át oly sok bajt és kellemetlenséget okozott Magyarországnak, ez alkalommal kénytelen volt a szlovák törvényhozók támadásaival szemben Magyarországról és Bethlen kormányzásáról olyan megnyugtató nyilatkozatot adni, amely Benes szájából teljesen váratlanul és idegenül hangzott. A külügyminiszter kijelentését lapunk tegnapi Számában már közöltük. Benes beszéde további során az egyházpolitikai kérdésekről és a konkordátumról nyilatkozott. — A Vatikán politikája — mondta a külügyminiszter -- a háború kezdetétől fogva arra törekedett, hogy Ausziria-Magyar- országot megmentse. A Vatikán ugyanis attól tartott, hogy ha Oroszország a Dardanellákig és a Földközi tengerig eljutna, úgy behatolna a Szent Földre is és a katolicizmussal szemben megerősítené a görögkeletiek helyzetét. — Csehszlovákia — folytatta Benes — a vallási szabadság, az összes egyházak egyenjogúsága alapján áll. Ami a konkordátumot illeti, a külügyminiszter most is ugyanazt az álláspontot foglalja el, amint legutóbbi expozéjában. Kém hiszi, hogy at állam ma olyan helyzetben volna, hogy konkordátumot köthessen, mert a világon nincs rnég egy olyan állam, amelynek egyházi viszonyai Csehszlovákiáéihoz hasonlóak volnának. A Vatikánnal konkrét és általános kérdő- j sekről folytak tárgyalások, de sohasem kon- • Mandarin • Cacae - D!ó*Créme - Cherry Tríple-Soc — Curacao — Karlsbadi keserű' ,.Késmárki líiáMUáson arany éremmel kitüntetne1' , ,A Nemzetközi Duoakiálliiáson arany éremmel kitünteti e" Szántó György BÁBEL TORNYA Ik PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (35) A kápolna lebukfencezett, az utón menő párok tótágast állottak és az ég fehér kupolája bekor padva omlott a Kálvária domb csillogó, szikrázó jégsisakjára. Csak egy pillanat volt az egész. Amikor szemei újra érzékelték a tömegek egyensúlyát, megállóit. Sovány, nagyszerűd ember jelent meg előtte, egész ruházata egy válláradobott rongyos bibox- palást volt, amely sovány karjait és mellét szabadon hagyta. Fején körbecsavart tövises Ágait szuródtak a homlokába és a mindenségibe. összekötözött kezei éles, hosszuszáru, barna bunkóban végződő sásnövényt fogtak. Fehértógás, simaarcu ember állott mögötte, aki végtelenül gúnyos mosollyal mérte végig a dühtől eltorzult arcú, kézzel lábbal hadonászó embercsordát. A tömeget lándzsás és sisakos katonák rugdosták és taszigálták vissza kellő távolságra, nehogy a helytartóig eljusson a kellemetlen szaga. — Ne maradjunk hát annyira hátra, hallatszott most valószínűtlen messzeségből Hilgur hangja. János a hang irányába nézett. Ott állott a nő ezüsttel kivarrt fehér ruhájában, ezüst főkötő csillogott a hidegtől kipirult fején. János megzavarodva nézett vissza oda, ahol az imént a nagyszemü embert és a dühöngő tömeget, látta. Most is ott volt a kép tisztán és élesen domborodva a hideg téli napsütésben. De kicsire zsugorodott össze. János észrevette, hogy a kígyózó ut. amely a kápolnáihoz vezet, kebesztut Minden fordulója egy-egy stáció és a kápolna előtt három kereszt fúródik a fehér égbe. Csendesen nézett akkor a nőre és halkan mondta: — Eredj a többiek után. Nekem egyedül kell megtennem ezt az utat. A nő meredt szemmel nézett rá. Valami rendkívülit láthatott, mert félelmében szinte futva eredt a többiek után. János jól szemügyre vette az első stációt. Széles, emberinagasságu pillér volt-, amelynek felső harmada mélyedéséből domborodtak ki a zománcfestékkel színezett alakok. Az arányok szigorú betartása és a ruhák túlságosan egyszerű redőzete olasz mesterre vallott. Csucsbafutő tetőcske borult a pillérre, amelynek eresze megvédte a színes háromnegyed domborművel, hó és eső ellen. A nagy feiladat gyemre kiesen egyszerű megoldása csodálatos volt. A fő alakok alig egynegyed részben érintkeztek a háttér síkjával, míg a többi fokozatosan közeledett, a háttér lapjába. A zománcszinek halk csillogással fojtottan tüzeltek és az elmélyedő néző számára újra és újra megelevenedett a kép. János csakhamar észrevette, hogy a teret, nem vonalak, hanem tömegek éreztetik. Ez volt az olasz mester titka. Nem akart a perspektíva eszközeivel, vonalak ámító hatásával a síkban teret utánozni, hanem csak olyan mélységben ábrázolt, amelyet tömegben ki tudott fejezni. A vonalperspektiva eldobása olyan szabadságot adott neki, amelynek segítségével az egész rendelkezésére álló felületet kihasználhatta, anélkül, hogy túlzsúfolttá tette volna azt. Nagy csapatokban jöttek most varjak a Duna felől. A kis fekete pontok százai- lármásan kerengtek az alsóváros fölött, azután többfelé oszlottak. Egy részük a domb felé kanyarodott. Az útra is leült egynéhány, meg a stációk tetőjére. Csak a magasban krákogtak, idelenn némán ültek meg a szürkemel- lényes tompafeketeruháju madarak. — Éheznek, gondolta János. Ijedten kotorászott a zsebeiben, morzsát keresed, hogy legalább egyet megetessen. I)e ünneplőjében nem volt morzsa. Felfájt benne a kopottszinü madarak éhsége és a lelke nagy éhségben fájt tovább valami elérhetetlen után. Amikor a második stációhoz érkezett, már elfelejtette magát és az olasz mester nagy művészetét sem látta többé. Csak az embert, aki szenvedett. Érezte, hogy roppant gerendát tesznek a vállára, amely gyalulat- lan és a szálkái egyenként vájnak a húsába. Ács volt az apja, röhögött a tömeg, mért nem gyalulta meg. így haladt fuldokolva röhögés közben a harmadik stációig, de lélekzete elakadt, térdei megrogytak és összeroskadt. Egy sisakos katona többágu szeges bőrkorbáccsal. végigvágott rajta. Az ütések égették, mint a .lángnyelvek. Remegő lábakkal újra a magasba feszítette a vállát és a belé- jevágódó két roppant egymáshozácsolt gerendái. Maga sem értette, hogyan tudja fovábbvonszolui. És ekkor a negyedik kanyarodénál szemközt jött az anyja. Buzavirágkék sokráncu bő ruhát viselt, amelynek egyik sarka a fejét is beborította a vakítóan fehér fejkendő fölött Amikor az arcába nézett, felkiáltott fájdalmában és ég felé tárta szép hosszú fehér kezeit. Hát ezért mentette meg az ő barnaszemü fiacskáját Herodes katonái elől? Nem jobb lett volna, ha azok koucolják fel egy átszenvedett élet előtt? De tovább kellett menni a göröngyös ut.on és az ötödik kanyarodénál elsötétült minden a szemei előtt. Amikor magához tért, egy sötétbőrii ember emelte helyette az összeácsolt gerendákat. A tömeg csufondáros kiáltásai közben Simonnak nevezte ezt a dühös embert. Neki csak épen fogni kellett a kisebbik gerenda végét, mintha ő is vinné a terhet. A tömeg röhögött, mert a sisakos légionáriusok most Simont vagdosták korbácsaikkal, aki morgóit, mint az eb. Ahogy továbbhaladtak, egyre jobban érezte, hogy már Simon is kezd kifáradni, miért, is megosztó vele a terhet. A veritek csurgóit mindkettőjükről, akkor a hatodik kanyarulatnál magasnövésü, széparcu leányzó fehér fejkendőjét nyújtotta neki. A. légionáriusok meglepetten nézték a leány szépségét. Ezalatt ő meglörölkette a kendővel arca patakzó verejtékét és töviskoszoru vágta sebekből szemébe folyó vérpatakocskákat. Amint visz- szanyujtá a kendőt, a tömeg megdöbbenve nézte azt. Fejének képmása maradt rajta. A fehér kendő átvette a maga szövevényébe fájdalmának képmását. Amint a város falának hatalmas kapujába értek, másodszor is összeroskadt, mert Simon jóformán reákáritotta újból az egész terhet. A kapu boltozatának küs árnyéka téritette magához. Újra megindultak, de a tömeg csufondáros lármája lialk morajjá gyengült. És íme, az ut kanyarulatánál si ránkzó asszonyok gyűltek köréje, akik megsokallák szenvedéseit. A szemükben csillogó könnyek mindany- nyit megszépítették és a könnyek, mint gyémántok permeteztek az nt kemény rögeire és köveire. Ez erőt adott. Csak a koponyák hegye alatt esett még egyszer össze. A római katonák újból megsuhogtatták korbácsaikat. Végre a hegy tetejére érve lefeküdhetett. Háttal a két Összeácsolt gerendára fektettél és ő végső pihenésre nyújtózkodott. A rómaiak most leguggoltak hozzá. Kif.e szít ették tenyereit és tompavégü nagy szegeket illesztettek reájuk. Aztán lesújtott a szegekre az első baltaütés. János felkiáltott. (F olytatjuk.) Mis Mint ideiín legnagyobb gond fordítandó a gyomor és belek rendes működésére,. Emésztési zavaroknál fél pohár Scbmidthauer-féle biztosan és gyorsan eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét Kapható Kit ét nanvűvegben. tsétkűldésl hely: Igmóndi keterűvls fóirrAsvállal<aí Kómáram. Arjeairiék Itmételatiéfcnak klvénati a bérmentve Igmándi keseriiviz
