Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-09 / 6. (1340.) szám
10 ^I«<3M-7N\AfiÍí^-HIPaíAB Külföldi regények Lotlie Hámom: Mamié Cb&pctelaine — FraGafctea-Támuiaf, Madása. Budapest —' Szerencse dolga. Mi, műsor és hogyan kap taárnyra a Mr. Louiis Hámom mellé küzdelmes eleiében mean szegődött; siker. Szinte isxnerétileo wb$t amikor Kanadában, 33 éves korában vasúti ezererresétíeíneág áldozatává lett. Ez a 83 esztendő, tanéiy költőnél 2 bejteljesedést hozhatja meg, regényírónál az első próbálkozásokon, való áfjutást- a® elindulást jelenti. Hómon tragikus halála után bekövetkezett a nagy siker: a Matae Chapdolaine ?914'ben megjelenik a Tempebe®, könyvalakban fmázezres Mádéi# ér el és minden kultoirayeJvre feiordttíják. Tisztában vagyunk a dávatosinálás fonákságával, a kiadók reldáaniteihetségével, amely laposan ánngsuíyoaíií tudja, a tragikus halál tö- e.yéh, Hómon fiatalságát, ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy mindegyük munkája, de elsősorban % Mádé Chapdeáadae alapos bizonyságot szolgál .sírra, hogy hírneve löd,okolt és sikere megérdemeld Hómon regényírói oeuvreje könnyen áttökfot- fcetó. Másik bét, szintén posihumusan megjelent regénye, La. beHe que vei la egy londoni külvárosi történet, a Coilbn-Maillard egy is munMe wwrelsná regénye*. 1926-ban még egy regénye jo- líenik meg, a Katii® Maione pugdlkte, amely a .boxolók életéből meríti tárgyát. Életének utolsó. .18 hónapját Kanadában töiitötfcto és Marié Gbap- iSeíasne ennek az életarikaszmalk benyomásait és élményeit tükrözik ö maga történetnek a francia KanadábóS neved munkáját és «s a megjelölés -találó, habár gyakran as idyllre kell gondolnunk,' * pástfíocrénefcre, amelyben, vau valami a naiv eposzok regényes pátoszéiból, ffiaítal erők nemes iem- éBktóM. Kanadai történél. Franriaországból odaiele- pedsft párasatok regénye, bét fajé: az egybe!yt- M&ké és a kóborlóké, aMk az uj hazában is köveink ideáljukat, békét és rendet teremtem földjükön.; vagy a vad vidék hatalmas terjedőiméitől felébresztett atavicmuissa! a kóbóriásnaik és a fea- feadokiak éleiét élőt Tavasz van a francia Kanadában, a Péríboníka folyón megindult a jégzajlás. Marié Ohapdelaine, Sranoia kanadai parásztiáaiy életében is beköszönt k tavasz. Mint a megújuló, uj éleire ébredő ter- ©résaet maga, oly ősi természetességgel jönnek a fiatalságnak első viharos érzései, — küldetéssel jöttünk ide a földre, valakiért élni, lénni valakiig borúban. érzésekkel és nem elmúlni., mára- dékfa-laauí. Francois Paradíe, egy pompás vadász,- legény és idegenvezető az akS Máddá életében gtoeghozfca a szerelmet. Egy tavaszi estén bekopog ■* háziba, ritka vendég, mikor utoljáira Itt járt, Mária djld-ölány volt, onindoeszie kétsaer Máltáik egymást Nyáron aatán ufbol jön, kicsit rongyosan és valami Mldnos radsággal -Mö,$ö\lény|0beu- és- Máriára mintha rarázsiat enáfllasa. N&npeeöefe itt nagy saara'k, nagy fogadkozások. .Egy . .nyáridélután f Éledt forr óságában Francois beszélni kezd a jövőről, munkáról és a két Salai hűséget fogad egymásnak, Márka élete tartalmat kap. most nyár van és jövő tavasszal érte jön a férfi. így telik el az- ősz és beköszönt, a. tél. Karácsony napján ezer üdvözflégyef mond, mert a hóviharban nem tud elmenni éjféli misére. Hogy ne legyen nyomorúság az erdőben és Francois Pár adna tartsa meg ígéretét ée hagyja abba a káromkodást meg. az. tvásf, ezért könyörög karácsony napján. Igen, hogy a szép szál, erős termetű, rafciríeTÓ férfi, visszatérjetcf tavasszal érte, de Francois nem jő vissza ee tavasszal, se később. Ujeeztendő estéjén Eurtrcpe .Gagnon, irdatlan távolban, az egyetlen ezemsaéd, Mária titkos kérője, egy becsületes, jő látogat a háziba és beszélni kozd FramymgőL aki egy kis faiszáinfcóval elindult, a hajógyárból a nagy tavak felé, Mária arca vonzotta, i’ft akarta- tö3f«®i a® ünnepet ég a nagy elégett, erdőben rá- támadt, a no ír óira, az észak kegyetlen vihara. Hámon napig tartott a vihar és a vakmerő Frainjofet eáérte a véglet: eltévedt. Az erdő edttemeltef. Bi- BOny kicsinyt tehetetlen gyerek az ember ebben. « vad rengetegben az Isten tenyerén.? • Mária életében szomorú hónapok következnek, a bánat és vigasztalan fájdalom hónapjai. Tavasszal a szülék elvezetik az egyházközség plébánosához, akire Mária ugv tekint, mintha ' Isten küldöttje volna, hogy megmutassa neki a roegbé- leülés írtját. És a pap természete® vigaszával megmagyarázza neki az életet, tovább kell mennyié, örök és megiingathatlam törvények szerint. Mária felhagy azzal a tervével, hogy idegen városba,, idegenek közé menjen, felejteni és miikor egy nap Eutrapp Gagnon eljön és uj'ból megkéri, tavaszra, aotíare a férfiak hazajönnek az erdőből, hogy bevessék a földeket, odaígéri magát Ezzel ' az akkorddal zárul a regény, egy fiatal leány csöndes és mély szerelmének töri énete, szerelem, rrtely- aielk tragikus szenvedése emb erré nemesi tik a kis kanadai parasztlányt Érezzük: Mária hűséges hit- ve* lesz, az anyja éledét fogja megismióteln'r, de Frantfoial «»e fogja felejteni, az ő számsáira nietm fe hallt meg, jobban és ig-anabban él benne, mintha. gyermekeket, nemzett volna veleEz a regény, minden hibájával és erényével, bizonyára nem jelent újat. a regényírás müvésze- ‘ftéb'étt, de mint költői alkotás elvitaílhntíatwíV ma-' radaodó értékű. Szépsége, hogy eddig szinte fe)- tphfcaíikn terülteire vezet, oly földre, amely földrajzilag közel áll Jacfc I/ond an világához, de embeírd viszonylatban csak halványak érintkező pontja riik. London elsősorban a halamdosvérü ember mesteri éraékelibetőije, Hérnion regényének hősében, az észak ideális em bér ében, Frangoisban van is valami London fórfiitiipusaiiból, a lányaiak azonban túlnő az amerikai tró művészetén, ez iaig-vérig francia tradíciókon nevelt, nagy elődökre emiliékeztető ember ábrázolás. Mesteri a történet couleur-localja, tiszta mrvégzettől . át'lebeit, az élet teljéből kiragadott alakiadnak gj’ermeki egyszerűségében van valamá a nagy oroszok rajongó idealizmusából és uj levegőt lehel az ezektől, az ősparasztra emlékeztető emberektől meghódított uj föld. A fiatal ítő roonantd- kus látása olykor egyoldalúnak tűnik; aM ffiapNóha már nem tndtmi, nappal van-e, vagy kínos éjszaka s fönn, a fehérlö tejnton szelíden égő csiliagok ragyognak, avagy dühöngő sátánhad robog? Melyik az élet, melyik a halál: a bürök, vagy a menyasszonjd csők; Vad örrénytorok tátong felém a harmat mosolyában, s ki tudja, hátha mérget rejt a rózsaszál? Pária. 1026. 1824 február 3-án Bécsben a Licbten- stéin herceg palotája előtt a korán hamvadó ködös estben előkelő, ragyogó mágnáslogatok és elegáns, számozatlan bérkocsik sora álldogált. Fönt, a palota bibortapétás, aranyozott nagyszalonjában a velencei kristálycsillárok száz meg száz jóillatu gyertyája árasztott nappali fényességet. Az ajtón álló, harisnyás lakájok mély hajlongások között húzták szét a szalonbejárat vörösbársony drapériáit. Diszkréten suhogó lyoni selymekben egymásután érkeztek meg; a Grassalkovics hercegnők,. Kinsky hercegnők, Pálfíy Lujza hercegnő, Wurmbrandt grómé leányával, Clarisszal, Esterházy Zsófia hercegnő, Rasumovsky hercegnő leányával, Aglájával. Kaunitz hercegnő leányával, Naudinnel, Lichnovsky hercegnő leányával, Eleonórával, Trautmansdorí hercegnő. Korinsky grófné, Harrach grófné, Hatzfeld hercegné leányával Carolinnal, Schwarzenberg hercegné, Zichy-Ferraris grófné leányával, Emíliával, Liegnitz hercegnő. Az elegáns világ tündöklő ifjúságából még jelen lek': Esterházy Pepi, Rásmovsky Sándor, Korinsky Pál, Harrach Lajos, Sohwar- zenbérg Adolf és Lajos, Metternich Jerome, Goluchovsky Ferenc, Rechberg József. A hercegi palotában közönséges szerdai főgadőnap volt, melyen meghívás nélkül este hatkor pontosan megjelentek a társaságbeliek. A vendégek kis csoportokba verődve, mindaddig álldogálva halkan társalogtak, mig a ház úrnője: Lichtensteín Jánosné hercegnő két leányával, Mimivel és Henriettává! a szalonba nem lépett. Szertartásos, édeskés mosoly, kicsinyke szemhunyással és mérsékelt főhajtással előkelősitve megadta végre a .lehetőséget, a kényelmesebb eLhelyezkedésre. Az Idősebbek a háziasszony körül az aranybrokát és fehérbársony zSellyékbe süppedtek, melyek az óriási rózsa-márványkm- daíló előtt félkörben voltak elhelyezve. Egy csoport, a jobboldali falmezőbe illesztett s a Lichtensteinék dicsőségét, a pia- ceusai csatát ábrázoló hatalmas bronzrelif alatt üldögélt; a fiatalok a pálmasarok pánié? székei felé húzódtak. Á - társalgásnak mindig ezer érdekes témája akadt horogra az udvar és társaság finom pletyka-tengeréből. A kandalló előtt sütkérező hölgyek arcára. selyemruháira, ékszereire a vígan virító tűz fénve és a gyertyák lángja valami különös, halvány rézvörös világítást ötvözött. De nem oly intenziven, hogy az öreg Lichtea- stein hercegné észre ne vette volna a szépséges, fiatal Liegnitz hercegnő bíborosán kipirult arcát. Szerette az asszonykát, nem akarta., hogy a szótlan pirosság háta mögött valami érdekes gyanúsításba keverje. — Maga lázas, kis hercegnő. Rosszul érzi magát? — kérdezte tőle aggodalmaskodva. — Oh, köszönöm, hercegné, jól vagyok. A nagy sietség melegített ki ennyire. Mostanáig Mária Dorottya főhercegnőnél tárgyaltunk. — Ah, a főhercegnőnél? — Nem az udvari bálról beszélgettek? — Édesem, az Udvari bálról az idén lemaradtunk. Februárban vagyunk. — Azt hallottam, az idén József nádor Budapesten szerette volna az udvari bált megtartani. Igaz? A minden oldalról ostromló kérdésekre a kis hercegnő nem tudott hirtelen válaszolni. nap után rátuüllatja verejtékét a földre, abból' a mimika eltisztiit minden salakot, példássá Hénron, alakjainak ezt a minduinitalan felbukkanó sziiyjó- 6ágát azonban ceak a vad természieártei való hatalmas ellentét hangsúlyozza annyira, hogy a ■ jósággal és a szeretettel ellentétes érzéseknek hiió- | nyát érezzük az emberi totalitásban. Hómon em- berábráeolásának ez a módja házzá magával a történetnek idylMkus hangját, ée éppen az egyoldalúsága mossa el és fokozza élménnyé a történeknek halkan hangsúlyozott saenitimentaMzanusát. A halk lkától átfült romüntifcue írásnak' egzó- tíkus zamatját, finom fonnaszépségiét Cseténri Erzsi mjtivéezá fordítása tökéletesen, tolmácsolja. Egri Viktor. A kétkedésnél nincs iriörfatőbb! a hazugság a legszentebb törvény, a rabló hős, eszmény az áruló? 8 bolond, vagy szent a béketürö Jób? Már nem tudom, mdért is teszem, hogy hitről hadarok' céltalanul? hátha csupán rögeszme a hit? is az éjét szörnyű, harcos álom. amely letörve, meddőn sírba hull? ölvedi László. Végre az öreg Kaunitz hercegné, akiben forrt a méreg, hogy a főhercegnő az ilyes kérdésekben ót már rég mellőzi, éles, gúnyos lekicsinyléssel szólt közbe: — Édesem, az utóbbi időben Ferenc császár sohsem szokta az udvari bálok tervét Mária Dorottya főhercegnőre bízni, minthogy a főhercegnő nem elé? szerencsés a bálok ügyes íérfirendezöjének megválasztásában.. — Azt hiszem, hercegné. — felelt szerény mosollyal Líegnitzné — most mégis megtalálta erre a szerepre a legpompásabb férfit. — Ugyan? — Ki az a férfi? — kérdezte élénken Schwarzenberg hercegné és észrevétlenül anyás büszkeséggel fia, Adolf felé pillantott, akit akkor Becs legjobb táncosának tartottak. — Az a férfi: Stefferl — jelen tetté ki elégedetten a fiatal hercegnő. — Stefferl!? —. Ez skandalum! — Szörnyű gondolat! — Egyenes kihívása a bécsi arisztokráciának! - • ■ — Stefferl Mária Dorottyánál! ... — Higyjétek el énnek botrány less a vége! Kész a vihar. A szemek villognak, az ajkak reszketnek, a szivek haragosan dobognak, a kezek idegesen gyűrik a selymeket. Stefferl Széchenyi István volt. akinek nevét a. bécsi magyar körökben egyedül Esterházy Zsófia hercegnő tudta magyarosan kimondani. A többinek csak Stefferl volt, Széchenyinek sok imádója és rengeteg ellensége volt a főrangú hölgyek világában. Nevét a szalonokban nem is emlegették máskor. csak a botrányok és könnyelműségek kalandjaiban. Legutóbb nem tudták neki megbocsátani bogv a bécsi szép leánvokat mellőzve, évekig EarI of Clauwilliam Ríchard áriánál főnt leányát, a gyönyörű Szelinát kerülgette. A bécsi hölgyek természetesen a maguk diadalának tulajdonították Széchenyi kudarcát És most, egy idegen leány elutasításával terhelten, szúró szemeinek tüzkörébe meri csalni Bécs legszebb, legiinnepletébb leányát, Lichtensteín Henriettát Ez megbocsáthatatlan vakmerőség. Bár a hölgyek Katz- feldéknél. Trautmansdorféknál. Rasumovsky- éknál számtalanszor hallották férfiajkakról hogy Stefferl annyira szerelmes Henriettába, hogy karjába tető váltatta nevét s-elszántan kijelentette, hogy boldogságának egyik véglete: Henrietta, másik: egy töltött pisztoly, ha a leány nem lesz a felesége, mégis a gyűlölet és bosszú asszonyos kitartásával furakodtak Széchenyi és Henrietta közé, Lichtensteín Henrietta csodálatos szépség volt. Édes,- szőke, bécsi szépség. Maga Ferenc császár úgy nyilatkozott róla, hogy sem Fran- ciaorszájg\ sem Anglia főrangú szépségei kő*. ! zött nem talált még olyan leányarcot, aki Fra Bartolomeo bájos, szende Madonna-stílusát oly tökéletességgel és lebilincselő ifjúsággal elevenítené meg, mint a kis Henrietta. Abban az időben nem is volt kiválóbb raj- zolómüvész vagy festő, akinek műtermében a hercegkisasszony képe ne mosolygott volna le a vásznakról A leányhoz a család kimért és válogatós gőgje miatt senki sem mert közelíteni, Steí- . férj volt .az első, aki az Odéscalchy hercegé le bálján magyaros bravúrral nyilvánosan ke-j zet- csókolt Henriettának. A leányka moso- íyogva tűrte a botrányt. Hei, ennek a huszá-l Kétkedés fí legszebb krampusz Irta: Holló Ferenc, 1927 január 9. vasárnapiBrisjabú sjalun Josef Hltmpl alapító* lÖÖO-fmti. ^raj8- ^alaia „fS.tr ros epizódmak már két éve. Azóta az öreg hercegné és az idősebbik leány, Mimi napról nápra hidegebbek hozzá, de az ö szivében a kinek és szenvedések mindennapos pokla sem tudja elnyomni szerelmét. És azóta az udvarlóknak egész serege gázolja az ő útját, a szüzi. tiszta, virágos utal melyen ő indult el először a bájos leány felé. Most is hárman versenyeznek és lovagiaskodnak nagy hévvel Henrietta körül: Schwarzenberg Adolf, Ko- rínskv Pál és Harrach Lajos. Korinsky Pál már szinte játszik a győzelemmel Éppen ezért a. társaságokban az öreg Korinsky grófné harcol legcsipösebben Széchenyi ellep. Most is nagy méliatlankóriással emlegeti a legfrissebb botrányt — Nagyon csodálkozom, hogy a főhercegnő szóba áll Stefferllel Csak emlékezzetek vissza, a Hatzfeld hercegék bálján mily lovagiatianul megsértette a társasági etikettet. Licbnovskv hercegné, aki nem volt akkor a bálon, éhes érdeklődéssel faggatta: — Mi volt az, kérlek? Mi történt azon a bálon ? — Oh. édesem, olyan nagyfokú neveletlenség. amit Stefferl soha helyre nem hozhat Képzeld, kérlek, a harmadik valcer után Henrietta kifáradva a lányok csoportjában leült egy' z&őílyére, Stefferl azonnal kerített; valahonnan egy széket s a bálozók fényes közönsége között, mint egy lakáj, vállán a. leányka mellé viszi ott letelepszik rá és háttal a- többi leánynak, reggelig „affickfrozza* Henriettát s nem engedi táncolni. Pedig úgy tudom, hogy éppen Schwarzenberg Adolffal kellett volna szegénykének táncolnia. — Szörnyűség! szörnyűség! — csapdosta kezeit Lichnovsky né és fájdalmas részvéttel bólogatott. Schwarzenberg hercegnére. Az öreg Schwarzenbergné, akinek fiát „a férfias szépség hiányai" amugyis nagyon hál rászorították Henrietta körül, a felújított sérelemre csak hüromögött-hebegett nem talált eléé kemény és mégis illendő szót Stefferl bűnének megbélyegzésére. Ebben a pillanatban belép a szalonba: Széchenyi István, Ahogy & terem közepén megáll huszárosán összeüli aranysarkantvus bokáját * hódolva meghajol a hölgyek felé. A' sarkantynpermésre minden szem rá' szegezödik; • A száz gyertya, fényességében gyönyörű jelenség a nyúlánk, ragyogó huszárkapitány. Nemesfartásu feje. napsütött szittya-arca, villogó, sötét szemei, Collier-Gree-szakálla, élénkpiros attilája, feszes nadrágja, melyeken a dús aranysujtás mosolyogva szikrázza visz- sza 3 gyertyák lángját, oroszlán fejes, kedves aranyozott kardja, aranybojtos lakkcsizmája, az egész férfi bámulatba nemit ja a társaság minden asszonyát A gyönyörködés csendjében Sdhwarzén- berg hercegnének a friss gyűlölet hirtelen megoldja szavát, Rémülten kiáltja; — Jut a krampusz! Percekre óriási fékezeifen. rikító kacagásba téved a szalon halk előkelősége. — Hahaha! Csakugyan a krampusz! A’ krampusz., hahaha! Magyar krampusz! Széchényi nem törődik a hang. harag és gyűlölet zavarával ő csak azt szeretné látni, hogy a gúnyra nem-e borul könnybe Henrietta kék szeme? Mosolyogva az asszonyok élé áll. s két karját mellén keresztbe fonva, könnyedén a kandalló márványához támaszkodik! Szemben áll az asszonyokkal de szemei a pálmasarokban Henriettát .vallatják. Az asszonyok elhallgatnak, csak Harrach grófné ismétli szemébe: — Magyar-krampusz! Esterházy Zsófia, Bécsben Széchenyinek legbájosabb és lefthüsé-gésebb védelmezője most sem hagyja, cserben. — Igazatok van, szól emelt hangon. • Valóságos krampusz a magyar huszár. De szép krampusz! És a legszebb krampusz a- világon: Széchenyi István! — Köszönöm, drága Zsófia, — suttogta luegindultan Széchenyi $ egybeír szerény diadallal Henriettára nézett Henrietta, mint valami duzzogó, szeszélyes bakfis aikbiagvesztve felelte- a nézésre: ■ —•Mégis csak krampusz! .Széchenyinek niegvomaglott az • arca. Rettenetes fáiást érzett szivében. Ta'án először azt. a fatális szivsrörcsöt mely fáradhatatlan életének örök kísérője lett Ez estén nem beszélt Henriettával É* soha többé az életben. Szerkeszti: Szí k lay Ferón e d r. Kéziratok a szerkesztő cint re: Kosieo Kassa, Éöcr-ntca í>. ?z., kUldomJők. DUFiMIY életbistositótársasás fiókfgazgatóság Szlovsiiszké részére, W* Üw* mIlii BRATISLAVA, lorencova brána 17. Minden modern rendszerű életbiztosítások. sksí in I inni 11 ni ii 1 1 Iliin 11 imiiiii 1 mim ■ —r,.————' ninnmmtm'm'i iiMiiiiiifffwwwiwwnriiwilMwnriiWTBMnriiTaBaTini' i imiii miiiiim
