Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-09 / 6. (1340.) szám

íiUi jaw«mr 'é, va.»a.fu*p< Képzőművészetünk válsága — VálasT. TMiy Kálmán ajkfesorariatára — írta: FJarftc GyuU <1 BeK&t«Pcebány», január. Az egyesüket- főcélja n&m az. hogy 9 borona 50 fiilér s5sá'3dfáísd portót. MKoeífoeHBem, hanem, l!»gy az expanzív erőnek sírnia és szabad irtai biz- fos; ‘són a tebssftftrő kiiiSíöd felé. Egy»«öie<tűn5< egy kMtirG nftat nyitott a prágai ugtródesoskáig-. amelyet eddig már több tsgisiik «re<ren«?éseíi vetít igén yhe. Srifeaégiiatí volna azonban képZffeiivészeíá irodaiamra, — eat a feliidatot a napisajtó nem válMíbatja. ■KiSönten is egy MjcUnlums panfÖKra érttink, jja&dőa azon násetenmeik adói’ első eeeSbea 3dMe>- jésésfi, hogy az utódáhaonolkmfc, d© ibív#íbé-ppen as erős cseh piktorától átfaaroít Sstovenszdíóíiak ísoiiaöeni leket magyar nemzett pii&iturája, mély egyúttal nemze-ilíótí: értlékei is jelenten e. Ezm nüég az M-tetti magyar felvevó közönség S&aMi gaz- ffesagá helyzete tem eegitihetee. Itt Itegfóljefofe ds*o- cteOanilag lehetne ikiaikaiájHíi az idevaló megyian.' jwfeferék nernssetibSeft szereplését. ■Az órüéfeMi'iáilösaí.ódiá* kétféle tófcüo feszíti a kiíííöidr© m-ű.TéeseáDfce4. Vagy felszedi sátorfáját és megy szerencsét, próbálná. máshova, ez esetben eJivesaett reagfigfare; vagy — és ezrt az tótat éni- tett© kft » „Jedaotert — Prágám berésaftM, sünit esebadovák állampolgár, aratja esetfiBeges sücertelt. Utófcfcli esetben csak irodatatifeg magyar, meri miiteén® a bánóteágti magyar feató .^ugoszíMv" rah- vése, aMaéppen jelenőik meg a wehezáovék pa’viM- tonban az ttbestt magyar páfetar ösebs&ováík feé- lyegzöveL Mán est érezte Pktívbarfh Ernő dr., midőn porti-ív formában n«*m fogfoíkozott az itte­ni, lafölétüiesfitt! & kortnopoteíamus télé gtflairtiliátó j képm&m\véstvi'&$. A magyar mó és magyar érzés j egteársa azonban lei'Sgfcitbetó »z itten kátenmelt icépEfeütfésKet I*. Ez azonban kS/eül esik mén ív^jjWítoö^lésEJémk fefedattte. A síi páros voniaKa'l. aláhúzott prograsffiuuik csak az lehet; bizftogSfteari oitedeu arra híwatott fertvnék aemzelkó® érvfé- ryesühéc-ét; tehetségéns&c és tudásának szabad versenyterét. Esen cél szolgálatába fililiitaajá a gaz­daságii iefeeDfeégieík MMrú&át A J. V. U. S. tetette- tárnak mindezt tefoeteégiéfue!1 mteg£ele®‘. felismerve •ifsö yd-ltenaBtaati az utat, MtoetefWen áldozatok árán j Prágába vi'lie Sm-orensákó művészeit s ezzel egy ! csapásra ctesEekőttfetiégt MtesÜtselft a közpomit-i fém- í jrcoSSöal. Összeiköitteitiósett kíiéjsítelte. és taksámé j -Tadeikv-z!ésém bocsátoSiía. Eaebe?t bsusznáíjla oilnd- métég is f.aigjaimak espamfl^ része. A Jednoüa révén jctftöiit űégyr művész képe a ntágal kormány tttfejdonáb®, az ő révén lóg- m-a .dkiatezíky Dómé egy vászna „Pa'imn juremio", e modeirm Gaterjn falán, A szlovák museura Por honidban három tatgwdí képóiií órai. és a pozsonyi i rtóuzenan tinóikét képet seeraett tólüriík. Prága aa* j i«eiu tndná nélkíiiiiíik, hogy Sskvvensdvóa pálkíttóni | 7á Mieink. Rajfemk kMM aein ro^ még M borpo* i ráció, amely 46.000 korona szAlliiMsi és bfetesijásfl kólteéggel Prágáibaei meg tudta voína tölteni a 'Raprezewtétíiés Ház hat nagy Műliffiitótsl hetváségét. WiLtvé szelnek kereken 100.000 kcxnojiát jtóülatóM ei'1­edott képeik titán e kíÁiMés. A J. V. U. 8. nean tipr ósazehasorsldtáBf se.ro * 'székhe’yülseft eübfcgyal nem képes, eladásokat ré~ iéi'lmüi sem prodn&á8ló, elíenbec saerfafetit sokat -•diésezó gyüílés'eíő klsebl) kör^ífceik AfopszaM- ;yokkal kiró egyfet egy vart és ez a pojBonyi j ..KitDitft-yf-reúia“. Ez egylet azonban nem országos, ] 'agiia'i kizárólag pozsonyiisaik. Mi szÉwseo roegnyiit- ; juk kei-eíofetoev wiícáen szidrenBükól íesb&ek, | aMn-eik szükség!© van ránk. A vvűkéségb&a. helyei j icafihat mitnd«nM, alkft magát erre ateütmasaak t TiéÜ, de imteaioióinlfca't. szenetnöSc rjrindvégig bfúoho- ( 4tva látni. Igenis, bástyája, btótos kaüatasa egye- i nsiil'etiMc minrlen jmWészaieik ét ért Títíhy sem ! 'indja elvitatni. Nem volt festő még, akfcak, ha 1 iszöksé^e volt ránk és vetünk doígnjaott, i» jiattait- ! tonik volna erkölcsi, vagy anyagi támogalást. Könyveinkből, feljeyyzéseiti’klbőJ láttetiná Ti- j dxy is, hogy hány máivé-vnek voS itt magánikiálitb- i fása, amelyet egyetdfotüwk ,-vezeu-cg-égo" lanszá- j rozott). Kérdezze meg szsepeaségí kollegáját, hogy I ki siij-gelte M állását, illetve óvok óta rtssaatar- j lőtt, Shset^sét. v Vájjon Tkihy nem bapr# rendelést az egye- -vülettő:!, nieiye-t j-ögliö-a ifi is fizetett?- Szögezzük re TicJiy sremTehányáSainak állatiját, azon tényt, hogy 19*2teban nem volt sesu kiáiíitáSj insáy mfc- den esetben jöve-de!enithez jnHtattu öt, sem köz* r-yiöés, melyre fcíiOiönb-en — amióta az níazáa diétákat nem Rare-tjök — sem ő, sem a fet-návsfn- gok nagy rétvo nem ,jár el. A prágai Má-TSitás kelte éger: 1922-ben a köz-’) •g.niilés áljai sravaa5tatta?r meg: ele^’e figyelembe I 'v^kiin-k egy esetleges delM'fiet is és ét/ffron ezért J •az.. egyesittet vagyoana mellé felvett és be«-ztere-e.i í 'mii-ba.Tálek által zsSráíé 36.000 korona ráítöfcö'!- faörvt öt m-iiv.-.Vz áron kCtelezvótiyével federt-ük, j Amely szvri-ct, ha a kiáUittás jövedeíanéb® nem j 1 -ke;ne a fart<xnást fedezni, úgy teljes koflie&oié- jufcat. bocsátják az igazgatóság ixusdeikeasésére bár- rn'i’v áron való órtóteesfií'-és céljából. Fellmtattimaz- / ék egyúttal az jgaagatóságot arra, hogy a befő-' Ivó pénzt a váltó fedezésére fordítsa. A defiírit t-óayfeg be-ütöU és esedékessé v-AIt a monföatíktóó! Ebbe! a művészek nem éreztek azonban semmit. ETdvIoí-t k'ftei'k utáu megkapiák a pénzt, a váitó- /.••.i.Táiasr.y- rigasaÍKÜásáft pedig a „vezetőségire'* i bízták. Egv országos sorsolással prótoéltuittk segí­teni a ]\viyz>ateTT. Az ál;1:9’m.*egv'yböt fv a vezötő- | Rég inagánr.-fb.ébé'i! nrgfcc/dih'k a snre.játékut. . •mélyre 1 ’>.'bo vá>á.i oltua. v '• .-•p' nr-i azow mii\V;- j rw-k 'iól, k’kavk koV ■; kóiöjáf ke!1«(W volnu eladnunk ; -• bármtaö áron. A sorsolás nem vádi be. mert- a művész nmlk utján alig történt eladás; sőt aksadi olyiük is, M %íiíasrak)ü!ldte valairremnyá, eladás végett hoazájutifa- to-öt sorsjegyei egy legmagviairabb nagyvároöbdiT azon kedves megjegyzéssel, hogy — 6 abszolút te- beíségteüeo e téren. Ugynuakikoir a legmesszebb­menő javaüflai élvezte az egyesülteitől s még utána 1* exisatencááiSB fáradozás okát kőo'elelit a J. V. U. S.dől, Meltesleg egyletet, szervezett és jó!kikerült nmla-tságokat rendezett. A kollekcióik megtel veszélyben forogtak; •— t* azonban mér rég nem bántotta a müvésBjeket, mert a „vezetőeég" saját vagyonának kookártalá- sával, h^.v.fl is iküüdte s ládákat — bérmentve. Végre 1924 végén — disz^teőiküiik, Kercog Ignác ur, évi 1Ö.CO0 koronát belyezeft kffilátáeba ezá- miunfcra. Ezae-1 aztán 1926. év elején, hozzáadva a kamat októl még M nem emésztett állami segélyt is, vígíkóppea rendeztük »z ügyet. A kősíbeesett Máüi’iások más jövedeJanefeiből kerülitek ki. 1936. évre azonban armytiira kimerüli pénztárunk, hogy egy idegenben feJféÜLenül ráfizetéssel járó ktLálli- tás szükséges költségein nem volt módunkban elő­teremteni; Hozzáfűzöm most még azt 1b. hogy l.923-be<u akciót indilottunk aura, hogy a mélyen teezril'li'tott pártolói dijak mellett kellő számú pár- totó tagot gyűrűsünk. Állapra! vetttük 30 művész- tagunk 50 százalékát, altík 10—30-ig terjedő meny- nyási'gben fagot szerezhettek volna. E szerény esámiitás eredménye az adminisztrációs köttteége- ket éfi s zavarfalam müküdést biztosithatita volna. Az áteaütet osőjíoí mondott fanét. A 200 .besöter­cei pártoló mellé, küket magam azerertem, a$ig került idegen tag- Azok se fizették nagyrészt fag- dijaikat. Tidhy Kálmán például igen hatásos segély oiyujthatott volna enne. iránijudó cdkík Írásával, vagy 80 rozsnydi tag ezercáeóve!; — azonban ©gyet. sem pze-rzett, sem ő, sem más. Ezek után ne várja a támogatásokból se ő, se a többi társa, -hogy a hitelbe vett képeiket M- ttzefbessük. Befejezésül! ajánlom, az összes itt működő egjd'eleknek a belé-péet a J. V. D. S.-ibe. még pe­dig határozott j>árilo3óá tagiét számmal — a kvóta arányában. Mindé®, testületaek biztositunk meg- feleM helyet a vezetőségből. Azt. azonban nem Mvónhatja eeniká, hogy Beett ercebánya pbígárai. támogassák egyedül Szlovensákó egész művész- IcontingecBét. 1927, évben bemMeher nélkük m«a- den ,l3zubs®nció teljéé fe-lhasmálá-sával léphetünk munkába; ragadja meg minden, műv.éeztag a lehe­tőségeket, minél nagyobbszámu pártolót szerezni. Évi tagdíj 4S korona. Ez ösezeg meü-ett körül- belül 25<) tagot egész Szlovenszkó területéről bi­zonyára lehet í..9ertízni- Ne keressen senltí hibát azokban, akik értük dolgozna!!, hanem vizsgálja meg önmagát: — tettem-e valamit én is a puszta szavaláson kívül. Nem tanácskozások kellenek ide-, hane-m tettek; a Iehetceégek régen meg vannak már adva. Aki ért. nem látja, az rosszindulata, vagy vak. ("Vége.) PÁRISI NAPLÓ írja: M&rai Sándor. — A csúnya idegen — A föudiya idegén kezdi iítlhjagynji Parist. A mit, a piszkos idegen, ahegy- ezt a franciák ékesen jmondíjáik. Nincs még egy nyelv, arai- ■ben ez a szó ,.küIíöMiJ< olyan aggressaiveo, olyan fojt ottan, olyan ineiíékért eim ekke1! aló- festetten, olyan sziMdátókörüen, olyan kap­zsin, olyan ellenségesen, olyan korlátoltan csengenie, (mint ebben az ékes nyelvben. Most megy a csúnya idegen, hajóra száll és evez a Szabadság-Hszoibar íelé, vissza a korcs­mába, ahol csaiposlegény volt négy évig, s ahonnan négyszáz dollárral eljött yankeenek egv félévre Párisba. Utazik a csúnya idegen ’a párisi gyorssal, a Bécsnek tartó Siroplcm- evpretezel, az orientexpréssel s a Calais- Doveri saemélyvonattal. V,an, aki sir utána, van, aki Mköp utána. De se az, aki sir, se az, aki kiköp utána, neim emlékszik meg más­képpen róla, mint a rusnya idegenről. A rus­nya idegennek, aki itt él, egy réafcrajcárt tő­lük, franciáiktól, nem keres, elleniben külföld­ről idehozott pénzét elkölti közöttük, néha, ha eszébe jut. hogy mi ő itt, vörös lesz a feje. A rusnya idegen hallgat és költi a pénzét, mert vendég és nem tehet egyebet A francia kia­bál, mert házigazda, s mert most kezd elutaz­ni a rusnya idegen. Amíg a francia pénz zül­lött, joggal kiabálhatott volna, mert ahhoz, ami az etmult nyáron Parisban lejátszódott, csakugyan gyomor kelleti; de akkor hallga­tott a francia házigazda, osztogatta tárt ka­rokkal százezreknek a vizűmet, mert kere­sett, pénzt keresett, az édes frankot kereste, .milliárdokban. Az iníláció idecsalta a rusnya idegent, aki néha csakugyan Ttfvnya volt, a kicsit, a jelentéktelent, aki soha álmában se jött volna különben Párásba, a munkácsi spe- cerájosl-egényt, a newyorkí pincért, a stock­holmi .komornál. S jött a Baltán, Középeuró- pa. Amerika, Ázsia és Afrika. Sokan voltaik, az bizonyos. A 'franciák kerestek, amennyi be-léjük fért, a hivatalos statisztika szerint egyedül Amerika 6 milliárd akikor gyengé­inek Ígérkező, ma kitűnőnek bizonyult fran­cia frankot hagyott itt turistákban. Az árak ugráltak, mint a higany, a francia boltos, ho­teles, gyáros, iparos, könyvkiadó, szinliáz- tulajdonos, fürdőigazgató fulladtra kereste magát frankokkal, amiről akkor még nem le­hetett tudni, miit ér? Egy napon kiderült, hogy a frank sokat ér. Hogy az egész ,ki- •vásárlás", •amiről olyan nagy hűhót csapott az egész bel- és külföldi sajtó, a legragyo* góbb üzlet volt, amilyet kereskedő és gyáros elképzelhetnek, mert milliárdos tételekben olyan áron adtak túl az áron, ahogy se az­előtt, se azután sehol a világon árut eladni nem lehet. Hogy a „rongyos frank", amivel az idegenek teletömték, engedelmeskedve az itkfiáció pszicbózisáuak. a franciáik zsebét, arányát ér. Egy szép napon kiderült, hogy a frank a dupláját éri, mint érte néhány bó- napffval elŐibb. Az árak nem moccantak. A rusnya idegenek, akik kezdték riilágparitás fölött fizetni Parisban az árakat, vasútira és hajóra szálltak. A franciák csak most kezdtek el lármázni, makor megállt az üzlet. A keres­9 ködőnek, aki az címűit évben hihetetlen nye­reségig tett szert, eszébe sem jutott, leadni valamit a nyereségből, izgatottan tartotta és tártja az árakat gra is tovább, mikor a kutya sem jön be az üzletébe, a hoteles inkább be­csukott emeleteket, de nem engedett a szoba árából, s mikor megállóit az üzlet, mind ki­köptek: ah, a rusnya idegen. Higyjék eh a legmérgesebb inflációs időben nem gyűlölték úgy az idegent Párában, mint ma, mikor a pénz aranyér tőkben a duplájára javult, mi­kor nem mondhatják azt, hogy az idegen az ő zsírjukon ólősködik, ahogy soha nem is élős­ködőit, mert, mint kiderült, kitűnő árakat fizetett azért amiről azt hitte, hogy olcsó. A francia okoskodásban van néha valami haj­meresztőén együgyü, az idegen nem tudja, megsértődjön-e, vagy nevessen rajtuk. Paris­ban ma nem akad kereskedő, aki tudni akar­na valamit a frontról. Ha a vevő bátortalanul arra a számtani tényre hivatkozik, hogy ma egy éve a font száznegyven volt, de egy fog­kefe öt frankba került, ellentétben a mával, mikor a font százhúsz, de a fogkefe ára tiz frank, a francia boltos égnek ráncolt szem­öldökkel, a legbárgyubb csodálkozással kérdi: ..Bocsánat, uram, de mi közünk ne­künk a fonthoz?’'... Egyszerre nincsen sem­mi közünk a fonthoz. Nem is tudják, mi az. Egy félév előtt, mikor az árakat fölemelték a kétszázas font magasságáig, még tudták. Ma meg vannak sértve, ha valaki ® fontról beszól nekik. Mi az? Velem karácsony délutánján megtörtént, ■ hogy a divatkereskedő, akinél régebben vásároltam, de mióta az áTait nem csökkentette, . természetesen sztrájkoltam, komoly sértődöttséggel keserű szemr.ebányá- sokat tett, miikor karácsony délutánján egy nyakkendő erejéig betévedtem hozzá. Mulat­ságosabbat és franciábbat, mint ez a keres­kedő, aki rögtön megismert, s duzzogva, fa­nyalogva, sértődötten szeuneniTehányta, hogy már hónapok óta nem jártaim az üzletében, nem tudok elképzelni. Ha idegen hallja a beszélgetést, azt hiheti, hogy tartoztam ennek a .kereskedőnek, ® elbújtam előle. Elmondta,, hogy született egy kislánya, most már kettő van, s nőm ad el naphosszat semmit, hát tu­lajdonképpen miből éljen? Ilyeneket mon-| dott jégbidegen: „Ah, hát önt is látjuk vég-j re? Tiiens, ön is idetalált végre?"... Égé-; szén zavarba hozott. Bizony, mondtam, nehe-i zek az idők. Erre mérgesen hátat fordított, sí kiküldte a segédet, * hogy az szolgáljon ki.! Meg volt sértve, mert nem keres többé száz- j ezer frankot havonta. Mert az ingja és nyak-; kendője drágább, mint Londonban vágyj Newyorkban. S & suszter, aki egy gyenge íérfifélcípőért 550 /francia frankot, tehát 110 j aranyfrankot kért, becsapni utánam az ajtót, j mikor soknak találatom. A rusnya idegen, aki J vagyok ... Már nagyon beleazofctak a kere- j séfbe. Szerelnek keresni. S valami gyenue-■ kés dühhel, értelmettenséggel, makacssággal toporzékolnak most, mikor nem keresnek, s szidják az idegent. Elég fárasztó ős nem nagyon irigylésre­■méltó állapot, hosszú ideig rusnya idegen­ként élni Párásban. Néha olyannak tetszem magiam előtt, mintha tisztátalan lennék. Nem is fölükről lefelé beszélnek az idegennel, va­lahogy másképp, mindig egy’ kissé oktatóan, s minden második szavuk, hogy ,piáluk‘',* szó­val itt, szóval Franciaországban, szóval a vi­lág közepén és tetején és minden elérhető ós elgondolható emberi kultúra és vívmány ze­nitjén igy szokás, s nem úgy, ahogy ott vala­hol az őserdő szélén, szóval Becsben. Hogy a húst ők megsütik, mig azt csak az isi m tud­ja, hogy a rusnya idegen mit csinál vele. Hogy az asszonyaikat ők igy szeretik és’ nem nyereg alatt. Hogy az óra arravalö, hogy az időt mutassa, 3 a hőmérőt részben a szájba, részben a hón alá lehet helyezni. Az ember elszégyeli magát idővel köztük s nem bizony­gat, hanem csöndes lesz. Biztosan igazuk van. Olyan nagy nép Ők, olyan régi nép. any- nyi mindent láttak és csináltak már,- egymás között akarnak maradni. Ehhez joguk, van, -s akinek ez nem tetszik, álljon odébb. Soha nem tudtam megértem idegeneket, akik itt egy éleire letelepedtek. Csak nem hiszik ez;k komolyan, hogy, akár az életük végén is, a házmesterük teljes emberszámba veszi őket? A rusnya idegennek semmi más szere­pe nem lehet Párisban, mint jönni és menüi, lehetőleg sokat vásárolni, s inkább menni, mint jönni. Most megy a rusnya idegen, száz­ezrével. Különös, hogy ezzel sincsenek meg-’ elégedve. „ÍZA“ Jó izlési társaságbeli decens hölgyeknek i nélkülözhetetlen arc, nyak, karok, kezek, : test, kebel, haj ápolására é3 teljes finom, dis- crét szépség elérésére, 1909 Párisban arany­éremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb aredefek- tusok sikeresen eltávolíttatnak. Széplő, máj­folt, mitesszer, iikoesos és zsíros kiütéses teint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs. ráDc szem zacskók etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek.Iza rekord nrcá- pom szereket, pontos kioktatással, Mitesszed, pórus, pattanás ellen garnitúra.....................................Ke 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . 37.—­Vörös orr, arc, kezek elleni garn. .. 37,— Arcmasszás ráncok karikák ellen .. 77.— Bőrujitó garnitúra í nap alatt le­hámlasztja a bőrt és olyan lesz. mint az üde gyermeklányé . . .. 120.— Uajtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 óv múlva sem lesz ..............................37.— ívebelápoló, fej lesztő garnitúra , ,, 120.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít...................................... 77.— Iza kozmetikai intézet Braiislava, Stefanikova 19, II. 6© miiSié koronás Ozot Ii a ló.'-ik ?aí. osztály sorijától;. Hvzás már jsnnár 2l-óc. Árai; Vs.sorsjegy 10 Kő. ló 20 Kő. u- <0 Kő, • ; 80 Kő. RrndeKen levelezőlapon V. Rrabanelr & fp., Praha Ö. Vádavslcó nám. 56. Szerencse banhezánáJ. SKiovinszkó iegnagyobb Paisss T. KoSfce, Fö-utca 1®. sz. (Telefon 33.) A Rosenfchaí és Meissen porceliángyáraíc vezérkénviselete. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents