Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-09 / 6. (1340.) szám
. i **ai Mámunk ^ oldal Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, 4 szlovenszkói eS TUSZinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága !l., Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ' */ * * erne^e^* Telefon. 30311 Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai nCipiLap/a felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZUBANYI LÁSZLÓ FORGACH. GÉZA lefon:30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha Az ujesztendőben Irta: Egry Ferenc, szenátor. A karácsonyi békességet, szeretetet, világ- megváltást, földi és földöntúli boldogságot hirdető égi angyal elszállt. Az emberi lélek felocsúdott, a karácsonyi szent mámor öleléséből, a csendes, meleg, megnyugtató, szent érzések eltűntek és itt áll előttünk az uj esztendő, letakarva a titokzatosság fekete leplével, amely alól csak a jövő két fekete, villogó, titokzatos szempárja mered | felénk. Számolok vele és számolni kell vele, mindnyájunknak. Az esztendő, ez, a -mi sorsunkat szakaszokra osztó isteni valami régóta hordja már fekete gyászruháját. Most is, amikor eloltunk áll ismét, reszketünk a jövőért, a még eddig megmaradt nyugalmunk, boldogságunk kevéske maradványaiért. Bizony, kevés már a veszteni való, de még elég sok arra. hogy megtartása felett itt az újév j küszöbén gondolkozóba essünk és a jövő fekete j leplén át igyekezzünk meglátni azt, ami emberi j szemmel, elmével meglátható. Benne vagyunk egészen a fulladásig a csúnya politikában, amely belátható idő óta az egymás félrevezetése, az önzés volt maga, a becsapás, a mások iránti gyilkos rosszindulatban talán sohasem érte el azt a magasságot, amit ma elért. Ezelőtt bizonyos glória és tisztelet járt Id azoknak, akik a politika mezején ügyeskedtek, ma a népek irtózata, haragja, bizalmatlansága kiséri munka- i jukat, mert általános nyomor, szenvedés, vészé- j delem az, amit munkájuk eddig eredményezett. Pedig soha, amióta a történelem visszamutathat, j sohasem volt oly jól megérve az emberiség tala- i ja az igazi békére, az igazi nagy és szép jövendő J megépítésére, mint most, % világháború szemedé- j sei után. -Ha lettek volna nagy lelkek, nagy éra- j berek, akiknek esze, szive helyén lett volna, ma ! más volna a jövő képe. Egy Wilson volt csak, ’ aki beledobta a világba az igazság elveit, de nem i azért, hogy azokat valóraváltsa, hanem azért, hogy megmámorositsa ax emberek lelkét és a sza- j vát elhivő népek ne lássák meg az előttük tántorgó örvényt. Ma már nagyon nehéz az örvényben fuldokló népeket kiszabadítani és azokat, akik oda taszították, tisztára mosni. Ugyan van-e most ember, van-e most társadalmi réteg, van-e most népfaj csak egy is a világon, amely egymásnak hitelt adjon? Van-e valaki, aki bizalommal legyen és elősegítse valamely politikai irány győzelmét, ha az a teljes megbékülés, a közös jólét jelszavával dolgozik is? Nincs és nem is lehet mindazok után, amelyek megtörténtek és ma is folyamatban vannak. Európa politikája ma veszedelmesebb irányban halad, mint a nagy háború előtt, mert akkor csak egyes emberek becsvágya, egyes nemzetek nagyhatalmi törekvése volt a mozgató erő és ki gondolt népek elnyomására, testvéreiktől való elszállításra, évezredes, megszokott és a célszerűség, szükség által összenőtt egységek szétszakító- i pára. Ki gondolt, arra, hogy a háború végén ál- j talános nyomor, lezüllés lesz Európa osztályrésze. ; ’A háború kezdetén a cél, az akarat szelidebb jö- j vöt ígért, mint aminőt a népek összeomlása utáni j béke hozott az emberiségnek. A mai állapotok j egy tragikusabb, egy még végzetesebb jövőt ké- j szitenek elő, mert ez a bosszú, a megtorlás je- ; gyében indul és egy olyan néplélekkel, amelyből következetesen kiölnek minden szeretetet. minden igazságba vetett hitet, amely népiéiek csak gyűlölni és rombolni lesz képes. így munkálja ma Európa az ő jövendő boldogságát, igy rohannak ma népek, nemzetek a saját biztos pusztulásuk felé. És különösen a belátásnak betegesen teljes megszűnését mutatja az a viselkedés, amelyet az újonnan életrekelt, vagy a háború által kibővített kis államok követnek. Érthetetlen az az elnyomási szándék, amellyel a hozzájuk kapcsolt más nemzetiségű népeket kezelik, végig az egész Középeurópán. Mi más ez. mint kihívása a büntető sorsnak, mert a reájuk bízottakban nem az állandó békét szolgálják, amire elsősorban az ajándékozó hatalmaknak is szükségük van, de az állandó gyűlöletet, a bosszú, a megtorlás eszméjét. Nálunk, Csehszlovákiában is, ahol ezt a munkát sima, de azért kegyetlen kézzel hajtják végre, csal? rossz következményei lehetnek. Az nem bizonyít semmit, hogy pl. a németek benn vannak a kormányban, az nem jelenti egyúttal a tartós megértést, bár — amint Spina miniszter ur kifejezte, — az ottani németek évszázadok óta eggyé Páris tavaszra uj balkáni konfliktust jósol A legközelebbi albán felkelés következménye — Franciaország uj diplomáciai eiőtörése Róma ellen Páris, január 8. A Petit Párisién mai számában hevesen megtámadja a tiranai olasz- , albán szerződést s tekintve a lap hivatalos színezetét, a cikkben Franciaország diplomáciai oífenziváját kell látni Róma ellen. A lap szerint a belgrádi és a római komoly izgalom esillapulóban van, de ezzel a veszély nem tiint el véglegesen. Ha Róma és Belgrád nem mutatják a lehető legnagyobb jóakaratot és politikai belátást, akkor a szerződés könnyen uj balkáni konfliktushoz vezethet, amely viszont ismét lángba boríthatja Borénál. Az olasz-albán szerződés tulajdonképpen Mussolini és A ohmod Zogul jelenlegi albán diktátor személyes megállapodása, mert a szerződés garantálja ugyan Albánia függetlenségét, de egyúttal Albánia köztársasági államformáját is. A szerződés tehát semmi egyéb, mint Aehmed Zognl személyes uralmának garantálása. Köztudomású azonban, hogy Albánia politikai viszonyai korántsem konszolidáltak. Mi fog történni például, ha tavasszal valahol ismét föllázad a monarchiát akaró nép? Az olasz sajtó persze azonnal azt fogja állítani, hogy a felkelőket Belgrád támogatja. Aehmed Zogul erre azonnal segítséget kér Olaszországról, amit Mussolini készséggel megad. Ha pedig a fegyveres intervenció megtörténik, akkor itt van a balkáni konfliktus, mert Belgrád sohasem engedheti meg idegen haderő balkáni szereplését. A legközelebbi albán felkelés tehát európai szempontból igen nagyjelentőségű. Curtius kancellársága Locarnö vágát jelentené Aggodalom Páriában — A baloldali lapok feltűnő irányváltoztatása Paris, január 8. Az a hir, hogy Curtius dr. német néppárti képviselő lesz esetleg a birodalom Táncéi árja, óriási izgalmait kelteit Páriában. Curtiustól általában .jobboldali koron árny zást várnak, mely a német-tfrancia közeledést tetemesen megnehezitemé. A ipariéi jobboldali sajtó ismét hevesen támadja Briand-t, .meri a külügyminiszter oly messzemenő engedékenységet mutatott Németországgal szemben. A párisi baloldali sajtó a legnyugtala- nabb Curtius esetleges kancellársága . miatt. I A Quotidien mai vezércikkében foglalkozik a birodalomban várható eseményeikkel s megállapítja, hogy a hivatalos Németország, úgy látszik, nem sóikat tart a Franciaországhoz való közeledésről. Curtius kancellársága Franciaországban a locarnói politika elítélését és végét jelentené. Franciaország gyengesége lenne, ha egy német jobboldali kormánnyal szemben folytatná a locarnói politikát. Az uj Németország Franciaország teljes bizalmát élvezi, de a régi Németország legforrtak ég családi vonatkozásokban is összenőttek a cseh lakossággal. Ez a cseh-német barátkozás nem egyéb, mint a krízis kitolása, a felfordulástól való félelem, a béke fentartása érdekében. Ezt a németek könnyen megtehetik, mint nagy és hatalmas nép, amelyet megsemmisíteni nem lehet és az idő változásával olyan gyomorral fog rendelkezni, amelytől a cseh nép is joggal tarthat. A félelem tehát inkább a ma hatalmaskodó cseh, mint az elnyomóit német népnél jogosult. De mit szóljunk mi, idezárt, kevés számú népek? Mit szóljon a szlovák, a magyar, a ruszin, a nagy német egységtől távoleső németség? A mi helyzetünk már sokkal rosszabb. Népünk lelkének állandó megmételyézése, a fajtájától, anyanyelvétől való megfosztási törekvés, anyagi erőinek állandó lerontása, az ennek nyomán beálló nagy anyagi pusztulás, kivándorlás, szaporodásának csökkenése az egész népfaj teljes vesztét, idézi elő. Ránk nézve nem elégtétel az, hogy maga a cseh nép is éppen igy és éppen ilyen veszedelemben foroghat. Nem elégséges és nem megnyugtató az a tudat, hogy az egyik oldalon a szláv, a másik oldalon a germán elnyelő torok ásít. reánk, ami nem hagyja elfogyasztatlanul a mi mai urainkat sem. Mi, kisebb népek, meg akarunk maradni azoknak, aminek születtünk, mert csak úgy tudjuk íentaríani az európai egyensúlyt, ha a kis népek a saját életösztönük által hajtva összefognak, megértik egymást és megvédik önmagukat azon hatalmas erők ellen, melyek egymás ellen a mi fejünk felett, a mi testünkön keresztül a, természet örök törvénye szerint összecsapnak. A gátra szükség van. Amint a régi Magyarország szükséges volt az Izlam, a Kelet és Nyugat harcaiban. Éppen úgy szükség van arra, hogy Közép-Eurőpa kisebb nemzetei is feníartsák országukat és egyesült erővel kiegyensúlyozzák, esetleg megszüntessék a nagyobb, erősebb népcsaládok harcát. De sem a szerb, sem a cseh, sem a román népfaj nem elég erős arra, hogy vezető szerepet és főleg hatalmi vezérszerepet vigyen. Még a magyarság is gyenge ahhoz, hogy egy újabb világfelfordulás útjába képes legyen állni. Értem ezt valamennyiükre nézve, a mai összetételében, De egy belső megbékülés, a népek igazságos csoportosítása utján minden kis állam megerősödését, az államok közötti megértés. egymásrautaltság erős, széttéphefetlen kapcsolatát teremtenék meg. Ez az idő el fog jönni. A kényszerűség, az élet, a mai rövidlátó politika folytán beálló nyomor meghozza azt. De mikor, hogyan, minő módon, minő árakon, ki tudná azt megmondani? Félő. hogy nagyon drága lesz az, amit még ma egy kis szeretettel, egy7 kis igazsággal el lehetne intézni. De térjünk át a mi magunk kisebb politikájára. A köztársaságban a habom után minden hatalmat a szocialista pártok ragadtak magukhoz, azok. akiknek veszíteni valójuk nem volt, csak nyerhettek. Az utca, a meggondolatlanság és mindent bírni vágyók jutottak hatalomra. Hogy mit müveitek hét esztendő alatt, azt tudjuk, látjuk, érezzük. Ha ez igy7 megy tovább, az egész köztársaságban nem lesz egyetlen egy iparos, kereskedő, sem földmives ember, aki önmagát, családját, vagyonkáját megtartani képes. Valameny- nyien állami kezelés alá kerülünk és azon egy c&avarintás, készen van a leghamisitatlanabb szovjet. örömmel kell hát üdvözölnünk ezeknek letűnéséi és a józanabb, munkásabb, polgári érzésű elemek felölkerekedését. Nekünk, nemzeti kisebbségeknek azonban még most sincs okunk a megnyugvásra. A cseh elnyomási politika ugyanaz maradt, ami volt és miután a kisebbségek gyökerükben vannak megtámadva, a bajokat is gyökerükben kell kiirtani. Ebben egyetértünk — remélem, sőt tudom, —• mindannyian. Nem ismerek olyan elvetemült embert, aki a saját fajtájának sirásó szerepére vállalkoznék. Ha van közöttünk különbség, úgy a népfajoknál, mint a pártoknál, ez csak a. saját ; nemzeti törekvéseinek elérésének útjaiban inutat- kozhatik. A szlovák élni akar, a magyar élni akar, a ruszin, a német élni akar, de élni csak úgy lehet, ha ennek feltételei adva vannak. Minden kisebbségi nemzetnek egy táborban van a helyre, a jelen politikai körülmények kényszerítő vasmarka alatt. Hogy ezt a vasszoritást szelíd ház szorítássá tudjuk kényszeríteni. Nincs más és nincs nagyobb teendő az uj évI 1 ben, mint a közös cél kiszorítása. Mert vájjon meghozta-e a múltban a csehek által hangoztatott fajtestvériség a szlovákoknak a fennmaradáshoz . való életszükségleteket? Lehet-e reményük nekik Urra, hogy az eddigi módon soká élhetik-e szlovák nemzeti életültet? Én meg vgyok róla győződve, hogy ha ez igy megy tovább is, harminc esztendő múlva csak hírmondó marad belőlük. A mi ruszinjaink is kaptak eddig izelitőkel, minek mondjam, minek soroljam fel, — és ki bírná azt felsorolni, hogy miket? Megizleltelték velük a nagy szláv eszme első gyümölcseként a | vallási villongásokat. Jöttek be orosz, ukrán testvérek, akik szeretet és köszönet helyett egyenesen uralkodni akartak és uralkodnak felettük. Nem csoda hát, hogy mind sűrűbben hallatszanak hangok az elnyomottak, a halálraváltak közös védelméről, közös frontjáról. Napnál világosabb az a tétel, hogy ha két esztendő alatt behődolással, megadással, hallgatással, sőt a kormányok támogatá.- sával csak azt tudták elérni, hogy minden téren pusztulunk, akkor jönni kell egy más taktikának, a jogok erélyesebb követelésének, kierőszakolásának. De ehhez nem alkalmas az a politika, hogy a sült galamb reményében, ígéretek tömkelegéiért eltaszitsuk magunktól a saját fajta embereinket és a ruszin válasszon cseh és nagyorosz képvise- . löt magának. A magyar elfelejtse kötelességét, a szlovák vezetők pár évi édes hatalmaskodásért : lemondjanak nemzeti önállóságukról. Itt önzetlenségre, becsületes összefogásra van szükség. Akkor a siker bizonyos. A magyar nemzeti párt meg fogja tenni kötelességét. A pártban dúló válság, amelyről minden veréb csiripelget, csak látszólagos és csak erősíteni fogja a pártot. Hiszen, ha vannak is ta- , Ián felfogásbeli különbségek, de valamennyien egyet akarunk, élni akarunk minenáron és nem \ engedjük magyarságunk végpusztulását. Bemegyünk a kormányba is, ha kell. ha van miért, de végig verekedjük az élet-halál harcot is, ha úgy kell lenni! ’ Az uj évben erőt, uj elhatározásokat követel ’ tőlünk az idő és mi rendületlenül haladunk az , egyenes utón. Nicaraguában az Unió és Mexikó érdekei ütköznek össze h'ewyark, január 8. A nicaraguai afférben CooMdge és Borah szenátor hosszú tanácskozást, folytattak, amely azonban láthatóan eredménytelenül végződött. Borah a tanácskozás után iemőtel- ten kijelentette, hogy a nicaraguai. politika ellenzője marad. Ezzel szemben a Fehér Házban megtartott sajtókonferencián a kormány hivatalosan kijelentette, hogy az Unió nem ejtheti el Dia-z elnököt és mindent megtesz a mostani nicaraguai kormány védelmére. Kellogg államtitkár ugyanezen a konferencián kijelentette, hogy Sacasas, a nicaraguai felkelés vezére, Mexikóból kapja fegyvereit és munícióját. így hát Nicaraguában tulajdonképpen az amerikai és a mexikói érdekek ütköztek össze. feljebb türelmiét igényelhet, ügy amilyen ét-1 telemben nyilatkozik m Oeuvre is. Briand útban Paris felé Páris, január 8. Briand szombaten délután Nizzából Párásba indult, ahová vasárnap reggel érkezik meg. Érkezése után azonnal megkezdi a politikai tárgyalásokat. A Briand-Poincaré ellentét igazi okai Páris, január 8. A Quotidien szerint Briand. és Poincaré ellentétének nem annyira a locarmői politika és általában a német- francia viszony, mint inkább több belpolitikai természetű differencia az oka. Briand az egész nép akaratát formálta teltté, amikoT : Locarnőban és Thoiryban összeült a birodalmi külügyminiszterrel és a közeledés meg az általános béke útját egyengette. E tekintetben az egész nemzet egységesen Briand mö- I gött áll. Az országot azonban nem lehet meg- | téveszteni s a nép jogosain követeli, hogy az j államférfiak tómért tőén nyilatkozzanak poli- | fókájukról. Akkor legalább az- is kitűnik, I hogy ki nehezíti meg Briand kétségtelenül ! jószándéfeu politikáját.
