Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-06 / 4. (1338.) szám
4 1927 január 6, csütörtök. \ Csák a intet Isi országoktól terjeszkedhetnek a mez&'jazdasögí muiskástiiztesiíök Sslavansskóa a ssosláSís 85'2!©$3iá5i törvén)? erre nest? ad módot — A SCSzpoati Szociális ISisSss.tó választmányának OSéss — kező esetben nyugodtan, be*várnák azt s nem keresték volna éppen a határozatiban ismertetett formulát a szociális biztosítási törvény r>8hdeJikezéseinek a megkerülésére (?), másrészt azonban — miután a történelmi országok mezőgazdái kielégíti ettek — nem .is fogják sürgetni a szociális biztosítási törvény m eg v ált o zía tágét. Szlovénsakő és Ruszinszkó őslakosságának polgári pártjaira — elsősorban a Hlinka- pártra és a magyar nemzeti pártra — hárul teljes súlyával az a feladat, hogy a szociális biztosítási törvény revíziójának szükségességét annak keresztülviteléig napirenden tartsák s a kérdést már a küszöbön álló s újból megindult tárgyalásokon legalább elvben rendezzék. Bizonyára nem könnyű feladat lesz ez, mert hiszen ha a cseh polgári pártok nem is ellenzik a revíziót, a mondottak után világos, hogy meglehetősen közömbös álláspontot fognak elfoglalni azzal szemben, miután ők már segítettek magukon. A szil o ven- szkói szocialista pártoktól nem lehet segítséget várod, miután ezek az önálló mezőgazda- sági betegbiztosi tásnak nvilt ellenségei. Prága, január 5. A mezőgazdaságnak régi és jogos követelése: az önálló mezőgazdasági munkásbe le gbiztcsi tó pénztárak megszervezése. Valamint sok egyéb tekintetben, úgy ebben a kérdésben is Szlovenszkó és Ruszinszkó sokkal hátrányosabb helyzetben van a történeti országok állapotaival szemben. Tudni kell Ugyanis azt, hogy a történeti országokban már az államfőrdulat előtt voltak önálló mezőgazdasági munkáabotegbizi ősi tők. Szlovenszkó és Ruszinszkó mezőgazdasági szakkörei ismételten megtették a szükséges lépéseket a mezőgazdasági munkásbetegbiztositó pénztárak felállítása érdekben. a kormányhatósá- gók válasza azonban mindig az volt, hogy ezt a kérdést a szociális biztosítási törvény fogja rendezni. A csaknem bárom év előtt nagy sietve és hebehurgyán megalkotott szociális biztosítási törvénynek azonban éppen az uj mun- kásbiziositőfc felállítására vonatkozó része oly felületesen van megfogalmazva, hogy annak alapján nemcsak hogy a mezőgazdaság jogos követelései nem elégíthetők ki, hanem olyan részletkérdések is tisztázatlanok, hogy az esetleg újonnan alakuló beíegsegélyzö- pénztárak /elállítására a népjóléti minisztérium, avagy a szociális biztosítási törvénnyel megszervezett Központi Szociális Biztosító adhat-e engedélyt Éppen ennek a kérdésnek a tisztázása konkrét kérelmek elintézése kapcsán vált szükségessé. Szlovenszkó gazdatársadalma ugyanis — látva a kormányköröknek a mozdulatlanságát — számos helyen maga látott hozzá 3 mezőgazdasági munkásb i zt ősit ó intésetek megszervezéséhez. így köztudomás szerint a Kassai Nagymegye gazdái indítottak jelentős mozgalmat s hasonló akció indult, meg egy — Rimaszombat székhellyel felállítandó — járási mezőgazdasági irrankás- betegsegélyzö megszervezése érdekében. Ez 'Utóbbi kérvényt is benyújtott a népjóléti minisztériumihoz, a kérelem azonban éppen a szociális biztosítási törvény fentebb említett nagy hiánya miatt nem volt elintézhető. A Központi Szociális Biztosító választmánya közvetlenül újév előtt tartott gyűlésén foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az uj biztosítók jóváhagyását mely hatóság adhatja meg: a népjóléti minisztérium, vagy a K. Sz. B.? Úgy látszik, hogy ezt a kérdést a választmánynak nem sikerült megoldania, mert €Tről mélyen hallgat az ülésről kiadott hivatalos kommüniké, ellenben olyan részletekről számol be, amelyek méltán megdöbbenthetik Szlovenszkó és Ruszinszkó mezőgazdáit. Mint fentebb említettük, Cseh- és Morvaországban a szociális biztosítási törvény életbelépése előtt is voltak mezőgazdasági mun- kásfbiztosiltók, azonban csekély számban s igy a cseh mezőgazdák is követelték ezen biztosítók számának a felemelését. A Központi Szociális Biztosító választmányának említett ülésén elutasította az újabb mezőgazdasági munkásbetegbiztositók felállítása iránti kérelmeket, ellenben megengedte azt, hogy a meglevő mezőgazdasági biztosítókhoz újabb olyan kerületek csatoltassanak, amelyekben eddig mezőgazdasági munkáisbizitositó nem volt. A meglévő biztosító az ily újabb kerületek számára fiókokat kötetes létesíteni, melyek teljesen önálló és külön gazdálkodást folytatnak. Ebből a határozatból az derül ki, hogy a K. Sz. B. választmányának nézete szerint a szociális biztosítási törvény nem ad módot uj mezőgazdasági munkásbaztositók létesítésére s ezért a szlovén szik ói ilyen tárgyú kérelmeket — legjobb esetben — nem tárgyalta s beszerzett információink szerint a választmánynak az a nézete, hogy Szlovenszikőn és Rusz in szkom csak a sociális biztosítási törvény revíziója után lehet szó az önálló mező- gazdasági munkásbiztositók felállításáról. Ez az állásfoglalás azért veszedelmes a mi mezőgazdaságunkra, mert a K. Sz. B. választmányának határozata a történelmi országok mezögazílaságának az Önálló mezőgazdasági biztosítókra vonatkozó követelését tulajdonképpen kilencvenöt százalékban teljesíti, illetve megoldja, ellenben a szlovenszkói gazílák ugyanilyen követelésének teljesítését ad Graecas Ka.lenelás — a szociális biztosítási törvény módosítása utáni időre tolja ki. Aggasztó ez a határozat azért is, mert elárulja azt, hogy a cseh- és morvaországi pcditlkus-ok nem tartják sürgősnek a szociális biztosítási törvény revízióját, mert ellenAhol a Fejedelem letette a szabíyát... Salánkon, afeo! II. Rákóczi Ferenc utolsó országgyűlését tartotta, már csak az öreg emberek beszélnek Rákócziról — Szomorú sorok a kuruc dicsőség letűnéséről, meg a „Nyikesu kutjáról, amelyből mára marhaitató lett — „Mégy—mégy felséges Fejedelem.. Nagyszöllős, január. 1711 február. Olyan volt már akkor a msgyar glóbusz, mint a haragos sötétségbe bomlott, végtelen téli égbolt, ! amely mindent eltemető hózivatarra készül... ; Lebukófélben volt a kuruc dicsőség. Valami végtelen-üájdalmu, fekete zokogás su- | lyosodott le az országra, mint a panaszos őszök * lassan emésztő köde. Kétségbeesés és reménytelenség csírázott mindenütt. Az emberek lecsuk'ott fejjel jártak, nem mertek egymás szemébe sem nézni, csak öklöt-szori ó, dacos keserűség rágódott bennük: — hát igy kellett ennek történni?... Ez a fizetsége a nyolcéves kuruc vitézségnek? Senki sem tudott feleletet adni. Szertetöredezett a kuruc név, mint a gyilkos ébredésbe foszló, mámoros, májusi álom. Máról- holnapra szégyen lett kurucnak lenni, mert közéjük fúródott a legundokabb féreg: az áru’ás. És hulltak-huUtak a hü sorok, hogy a végén hírmondónak is alig maradjon belőlük. Hóhérai támadtak a magyar szabadság ügyének és belefojtották az alkudozásokba. Alkudoztak a kuruc vezérek az uj császárral, Józseffel — Miért kellett az alku, ki tudná azt megmondani? A letiproltnak megváltás a béke, de aki még erős, mire annak az alkudozás? És mégis alkudoztak. Megijedt a császár és a régi, jó recipe szerint lépes mézet tett ki csalogatnak. Hátha akad valami bolond, nagyfejü kuruc és elkezdi a nyár logatást És akadt is... Károlyi Sándor. Labancból lett kuruccá, miért ne lehetne megint labanc, ha olyan szépen kérik? Károlyi Sándor, a megbízott vezér, tárgyalt a császárral már hónapok óta és kint, a táborban, tehetetlenül ázott, hempergett, dögiődött a kuruc., És a Fejedelem? Idegenbe indult, hogy idegenből hozzon segítséget a nemzetnek, amelyik nem akart segíteni magán... Szegény Rákóczi Ferenc. Magyar földből terebélyesedett életté, — magyar lett a sorsa is... * Saldnk meglehetősen nagy falu, NagyszöUős'ő! -északnyugati irányban, a borzsavölgyi vicinális mentén, 2200 lakossal. Lakossága nagyobbrészt magyar, de hasonló veszedelem fenyegeti ökeU mint a többi elszórt, apró, magyar szigeteket itt: a lomhán terjeszkedő, hatalmas szláv tenger mentén, hogy: eloroszosodnak! A századok óta pusztító magyar tragédiának egyik legszivrepesztőbb valásága ez, hogy a legértékesebb magyar anyag: a magyar paraszt nap- ról-napra kevesebb ezen a vidéken. És senki sem veszi észre ezt. Borzalmas rácáfolds ez az utolsó évtizedeknek fejünkre szórt, kómikus vádjára: a magyar elnyomásra! Nem mi nyomtunk el másokat, hanem mi lettünk századok óta egyre kevesebben. Nem törődtünk vele hánya-veti gavallériával, — ezért lettünk mára a világ koldusai Salánk. Sokat akartam látni ezen a helyen és nem találtam semmit. — Még csak egy sablónos, szürke táblát vagy követ sem, amely a késői utódok emlékező szeretetét hintette volna széjjel a helyre, ahol II. Rákóczi Ferenc utolsó országgyűlését tartotta. — Talán az emberek, — gondoltam, hiszen lehetetlen, hogy a kuruc idők megszületésének és elinduló, lavinás lúngbaborulásának e vidékén, kétszáz esztendő múltán senki se tudjon semmit. Szóba bocsátkoztam az emberekkel. Bizalmatlanul néztek rám és az öregebbjéből még ki tudtam préselni néhány, szájról-szájra járó, obiigát, kuruc mesét., — azután semmi többek Már a fiatalja, a most serdülő gyermekek, talán nem is fogják tudni, hogy néhány emberöltővel ezelőtt mi játszódott le a vidékükön— De a nóták, a kuruc nóták, — kérdem. Hát igen, szoktak dalolni, de néha már más rs keveredik a szájukra: zerkovicok és simmik és egyéb zagyvaságok. — Nem tudják, hogy mit dalolnak, de hallják és eltanulják, mert tetszik nekik, ahogy a nyári hőségben is jól esik a köny- nyü limonádé. Kimegyek a „Nyikes" k útjához. így nevezi a nép azt a kutat, ahol a monda szerint Mikes Kelemen pihent volna meg Lengyelországba bujdosásuk utján- A kút a falu szélén van, a vicinális vágány mentén, de mára már senki se issza a vizét, mert elhanyagolták és marhaitaiót csináltak belőle! Ez a legszomorubb és a legemlitésre méltóbb, ami van Salánkon. A szőlőhegyen még ott áll a pince, jókarban és renoválva, amely a Fejedelem és a kurucok búvóhelyéül szolgált az akkor-volt időkben. Itt folyt le az a nevezetes, utolsó, kuruc országgyűlés, amelyen Rákóczi néhány hívével elhatározta az idegen segítségért való külföldre indulást. Itt hozták azt a szomorú és nevezetes határozatot 1711 február 12-én, amely azután végleg és másképpen döntötte el a szabadság ügyét, ahogy azt Rákóczi akarta. A vezér: a lélek eltávozott, az itt maradottak pedig szétzüllesztettek, sirba temettek mindent A feljegyzések mesélik, hogy amikor elindult a Fejedelem bujdosó útjára, egy nagyon kedves cigánya sin'a esett a lábai elé: — Mégy, mégy felséges Fejedelem, itt hagyod a vagyont, keresed a nincsent... Micsoda megrázó divináció mondathatta ez egyszerű, muzsikus cigánnyal a jövőbe-látó szavakat ... Mert Salánkon ejtette ki kezéből Rákóczi, akaratán kívül a kardot, — Salánkról indult el örökös, soha vissza uem térő útjára, — Salánkon roskadt hamvába voltaképpen a kuruc dicsőség egeket ért máglyája... így kellett ennek történni? Bárhogy latolgatom az eseményeket, nincsen felelet rá. Károlyi Sándor akarta. Megegyezett a császárral. Visszakapta minden birtokát s jutalmul egy csomó kuruc birtokot. Az ország sorsával meg kinek is jutott eszébe törődni? Igen: a fejedelemnek, aki éles és fájdalmas tiltakozásokat küldözgetett haza Lengyelországból a szégyenletes békekötés ellen. Törődött is azzal Károlyi Sándor? Megbízott fővezér volt, úgy cselekedett, ahogy jónak látta. Ö pedig jónak lá tta ... 1711 április 29-én megkötötték a szatmári békét, május 1-én pedig a megmaradt 10—12.000 főnyi kurucság a majtényi síkon lerakta a fegyvert Pálffy előtt, A Fejedelem pedig az idegen portákat kilin- cselgetto végig, hogy a világ legszerencsétlenebb nemzetének segítséget szerezzen. Szegény Fejedelem! * 250 esztendő pergett le azóta, ahogy csirát bontott az egyik legigazibb, legkeserübb, legviharosabb magyar élet. És több mint két évszázad múlott el, ahogy a majtényi mezőn befejeződött a vég nélkül való magyar tragédia legmegrázóbb felvonása. Kellett, ez? — így kellett ennek történni? Irtózatos sikoltás a felelet erre. A széthúzás, az egymást-bunkózás, a tesjtvér- mardosás hozta igy. Kétszáz esztendő óta sikoltoz a magyar pusztaságban valami rettenetes, csontot és velőt re- pesztő, hangtalan hang: — a kuruc szellemek hangja. És senki sem figyel fel erre, senki sem hallja, mert a magyar glóbuszon rajta ül és tép és sorvaszt az iyümatlan átok. A magyar süketség. Kelembéri Sándor. A „Nótás kapitány“ Eperjesen A magyar nemzeti párt kassai kulturosztálya a maga kiváló műkedvelői gárdájával Eperjesen szinrehozía a Nótás kapitányt, Farkas Imrének ezt a magyar levegőjű, magyar miliőben lejátszódó, kedves, nótás operettjét. Egymásután kétszer. Zsúfolt házak előtt. Az eperjesiek tombolva ünnepelték a kassai művészeket. Kassa magyarsága összeborult Eperjes magyarságával. A Rákóczi népe Thököly népével. A két nagy bujdosó fejedelem bizonyára boldogan nézte csillagszemével ezt az összeölelkezést. És ez jól is van igy. És csak igy van jói. Kassa és Eperjes egymásra van utalva, testvéri ölelésre, testvéri szereletre. Nemcsak földrajzi fekvésüknél fogva, hanem azonos múltjuknál fogva is. Mind a kettő évszázadok óla kulturális gócpontja a magyarságnak, minden nemes, művészi megmozdulásnak. Eperjes nevelte szabadsághőssé Késmárk ifjú grófját, Kassa ölébe fogadta és kegyelottel őrzi a másik nagy kuruc- fejedelem drága haló porait A két városnak ugyanazok a megszentelt tradíciói, drága emléket A két város egyazon sóhajjal gondol a dél bábos rónaságra, gólyáiészkes, zsindelyes kicsiny házra, kakukfüves temetőre... Kassa és Eperjes voltak az elsők, akik számolva az adott, viszonyokkal, felhagytak az álmodozás, az ábrándok politikájával és ráléptek a reális élet útjára. Kassa és Eperjes magyarsága arra a helyes álláspontra helyezkedett: itt akarok, itt fogok élni ezen a drága, szeretett földön, lojálisán megtartom uj országom törvényeit, munkás és becsületes polgára leszek az uj államnak, de anyanyelvűmhez, magyar kultúrámhoz, nemzeti megszentelt emlékeimhez görcsösen ragaszkodom, azokat hűségesen ápolom, mert ehhez jogom van. Mert ezzel nem bántok és nem sértek senkit. Sőtt ezzel uj államom érdekeit is előbbre viszem. Ég ezt a korrekt álláspontot honorálták a kassai nagy- zsupa intelligens, szélesebb látókörű polgári és rendőri vezetői is és ezért van az, hogy ma már lényeges javulás állott be a magyar kultúra szabadabb terjesztése terén. — És ez az igazi konszolidáció utjai A magyar nemzeti párt kassai kulturosztálya csak elismerést, csak köszönetét érdemel, hogy ennek a kultúraterjesztésnek az irányítását, vezetését a kezébe vette itt a keleten. És nagy szerencséje, hogy ilyen gárdával indította meg ezt a nemes munkát. Mert valóban minden dicséretei, hálát és szeretetet, megérdemel ez a lelkes, tehetsége® kis társaság, amely Eperjesen a Nótás kapitányt színre hozta. A darab olyan simán pergett le, olyan kifogástalan összjátékkal, a szereplők olyan rátermettséggel, annyi lendülettel és olyan tudással játszottak, hogy a közönség el is felejtette, hogy nem hivatásos szinószek mozognak a színpadon. — A szereplők mind kassaiak voltak. Csupa fiatal, ambiciózus, csupa drága gyerek. —< Primadonnát azonban mégis Eperjesről kértek kölcsön. Talán udvariasságból, talán azért, hogy lássa Eperjes, hogy Kassa nem féltékeny. Vagy talán azt a bizonyos testvéri összeölelkezést akarták szimbolizálni a színpadon, amikor a kassal Nótás kapitány magához öleli és forró szeretettel csókolja az eperjesi Grótét? — Akármi volt az indító ok, nagyon jól ütött be. Mert aranyosabb, tehetségesebb primadonnát nem is találhattak volna, mint Kolos Ernőné volt (Gréte). Bájos volt a megjelenése, elegánsak, előkelőek voltak a toalettjei, a hangja pedig csupa lágyság, csupa muzsika, könnyed volt a felsőbb regiszterekben is. Nem nagy a hanganyaga, de rendkívül kedves, fülbemászó és csiszolt hang. A szövegkiejtésre nagyobb gondot kell fordítania. Játéka, ahogyan megjátszotta egy fiatal leány epedő, odaadó, lángoló szerelmét, elsőrendű volt. — Hasonló elismeréssel szólhatunk a társu’at drága szubretjéről: Bogsch Babáról (Boris). Valóságos eleven ördög ez a fiatal, aranyos leány. Csupa temperamentum, csupa tűz, csupa huncutság. Játékában, mozgásában, táncában van valami a magyar leány naiv- ságából és a páris grizett kaoérságából, a magyar vér tiizéből és a nyugat raffináitságából. Gyönyörűség volt nézni a szemjátékát, hallgatni óvedő beszédét, Büler Irénre emlékeztető mozdulatait Neki minden jól állt, még az idegen szavak eresen sikamlós magyarázása is. Nagy melegséggel és szeretettel ünnepelték ők — A Többi höigyek: Be- kény Lászlónó (Bébi grófné), Lichtmann Erna, Kalikó Irén, Orosz Irén (udvarhölgyek) is mind fiatal korukat messze meghaladó rutinnal játszottak. — A társaság férfitagjai közül nagy sikereket aratott Komor Ernő (Nótás kapitány), aki elismert hősszerelmes, biztosan mozog, csinosan énekel, kifogástalanul játszik. Játékán, mozgásán, arcjátékán meglátszik, hogy ambícióval dolgozik, komolyan veszi nemes hivatását, mint műkedvelő. —. Istenáldotta tehetség: Molnár Pista (Miska). Kémikusnak született. Játéka, bohóságai, mimikája, nótázása, tánca olyan tökéletes, hogy a legelőkelőbb színházban is megál’ja a helyét. Frenetikus tapsokat aratott — Határozott komikai tehet j: Kun Bandi (őrmester) is, sok finom és éles megfigyeléssel, jóízű humorral, elsőrendű arcjátékkal. Mint őrmester azonban kissé pocakosabb lehetett volna. — Zajos derültséget keltett. Havas János, aki kissé túlozva, de nagyon jó'züen adta a paralitikus herceg mulatságos szerepét. Ty- dor Lajos, az ezredes, Fischer Karcsi Bódi gróf szerepében derekasan állták meg a heiyükeh A kassai társaság egy 14 tagú színházi zenekart is hozott magával. A zenekar dirigense az általános népszerűségnek és szeretetnek örvendő Bekény László volt, akiről nem is tudtuk, hogy a pennán kivi a ka est éri pálcái is mesterien krzelL Eperjes közönsége a szereplőkön kívül há’á- san gondol Vdrnay Ernőre is, aki ennek a testvéri látogatásnak megpendítse és megvalósítója* A legközelebbi viszontlátásra 1 Wallentinyi Samu dr. A legbiztosabb | és legenyhébb | csoxotódé 1 hashajtó Fftlorakatt ! Vörös Rák ; Bratislava (gy dobol ára ISO Kft.
