Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-01 / 297. (1335.) szám
1927 Január 1, szombat rm ■ ■■ ......■ •3 ?$W^*iVtóSi-teö.KIXíME A szilveszteri menü — Egy megtörtént történet — Párisi barátom rendkívül előkelő ember. Igas ugyan, hogy a hadiszállítások vizein evezve érkezett be egy rövid lóhosszal az „Action fran- eaisel‘ royalistái közé és tízezreket költött, amíg egykét demokratikusabb royalistával összetege- I zödhelett, hogy felesége a világ legelszáradlabb j vénleánya, mert ariszloh'atikus házból akarván ! nősülni, fiatal üde comtesse-t nem talált, ki pa-| Idájába követle volna és végül is feleségül vette j X. grófnőt, kinek családfája nagyon mély gyökerű, j de amelyen ő a legutolsó sárgult levél és a teljes j elszegényedés kísérteties éjszakai szellőjében sör- gött, mikor barátom lábaihoz borult —, mindez igaz és még egynéhány ilyen igazat írhatnék meg, ha rosszmájú lennék és nem tisztelném barátomat, aki önerejéből magasztositotta fel magát az „Aclion“ magaslatára, amikor belátta, hogy a pénz eszköz csak és az elérendő cél... Igen, az elérendő cél barátom klasszikus definíciója szerint: „Az arisztokratikus életfelfogás annyira tisztult, kristályos formáját elérni, hogy soha Sem vétkezzünk a forma ellen, mert a forma a lényeg megnyilatkozdsaa. Egyébként mindez nem tartozik a tárgyhoz 'és félbeszakította a megkezdett jellemzést, rátérek n dologra, egy kis élményre, melynek szereplői: barátom és én, majd később két hölgy. Történik szilveszter éjszakáján egy nagyon drága, egy nagyon finom párisi vendéglőben, ahol, mikor előkelő barátommal egy fentartott asztalnál helyet foglalok, csak néhány frakkos ur fii és szinte láthatatlanul mozgatja magit. Barátom épp ma, épp szilveszterkor szalma. Én is. Program: előbb egy menü, amely minden mis menüre fátyolt és homályt borit. Azután? Pdris. Páris majd hoz valamit, amivel érdemes lesz az uj esztendőt elkezdeni. Barátom a legnagyobb súlyt a menüre fekteti és valóban nem hiszem, hogy van ember Páriában, aki a ráklevestől a feketekávéig jobbat, Ínyencebben eszik és iszik, mint mi kelten ezen az éjszakán. Dicsérni tilos. Hallgatás szigorúan kötelező. Erre könnyedén figyelmeztetett, mikor a ruhatárban a boy átvette . bundáinkat. Felesleges figyelmeztetés! A terem némasága olyan, mint agy hermetikusan elzáró üvegbura: itt senki sem szól, senki sem nézi a másikat. A pincérek néma árnyak, suhanó nemtők. Mindenen túl vagyunk, minden nagyszerű volt. Erőt vettem magamon és még csak nem is köszörültem a torkomat. De ekkor a hallgatás legnagyobb szírijén az történik, amit as ember épp ebben a fenséges csöndü teremben nem várt volna és épp barátommal, *» Action elsőrendű tagjával: Két nő surran be as ajtón. Csodatermet, hermelinsztóldtól övezve. Egy szemrebbenésig csend. As urak nem néztek oda, de a két nő, földből- nőtten pont a mi asztalunk előtt áll meg. Barátom feláll és szeretetreméltóan rámutat a két üres székre„ Mintha meg leltek volna hiva... de nem lehet... lehetetlen, hogy mi ketten, a két ur előbb eszi végig a menüt és csak azután... és 'ez sem lehet, hogy két meghívott hölgy utánunk, nélkülünk és kiséret nélkül jöjjön a vacsorához... nem, mindez nem lehel! Minden hirtelenül kieseti a keretből és barátom előkelő képe helyén fekete lyuk ásít felém. Nem ériem! Elképedek! Mi történt és mi történt ott? A pincérek merev kérdőjelek, de nem néznek felénk. És ekkor, a nagy, életem legnagyobb csendjében ráemelem tekintetemet a két nőre, öleiknek nem lettem bemutatva és látom, érzem, tudom, hogy gyomrukban görcsösen csikorog az éhség. Nem ettek, éhezlek, partnert kerestek és barátom a partner. Ismeri őket? Nem tudom megállapítani, de még mielőtt felocsúdnék, barátom szordinós hangját hallom: — Parancsolnak egy pohár pezsgőt? Barátom arca ebben a pillanatban olyan kegyetlen, mint a nagy hadvezéré, amikor a divíziókat rohamra küldi. Hangjában pedig felcseng a hadiszállítások komandója: katonásan, ércesen. A két nő összenéz, a pillantások tanácskoznak. A pirosító alatt egy árnyalattal fehérebbek. As egyik szárnyaszegetten válaszol: — Kérek egy pohárral. A másik, rövid tépelődés után, dacosan: — Még nem vacsoráztam. Barátom arca nyájasra görbül. Ezt várta! Ez olyan valami, amivel érdemes az újévet megkez- dm. Nagyszerű véletlen. — Mindjárt megrendelem a mi menünket! — mondja. — Igazán jó volt. De egy kikötés: asz- szonyom a menüt hátulról előre, tehát a feketétől a levesig visszamenőleg fogja enni és pedig a szó legszorosabb értelmében végigenni. Rendben van? A szégyen, a legmélyebb megsérleitség kiüti az éhes, megkínzott nő homlokára. Szemeivel beleszikrázik barátom nyugodtan mosolygós arcába, de a száj nem töri ketté a menürendelés kis gesztusát és nem jajául fel, amikor barátom halk parancsot ad a pincérnek. Mert a hermelinsztólc nyomort és éhezést takar, egy tragédiát, mélynél komédiája itt játszódik le előttem. És azután — — azután a pincér feketét é; likőröket szolgál fel. Nem húzza el gúnyosan me rév száját. És a terem nem vesz tudomást erről < játékról. Az éhes nő előbb a likőröket hörpinti le a sárgát, a zöldet, a cukrosat és a fojtogatót. As után: feketekávé, ezüstlokkos kalvilalma, spanyo szőlő, dió, kétféle krém, csokoládétorta fagylalttá bélelve, az összes sültek visszafele a pisztrángig majd az előételek és a rákleves... hozzá a pezs gő és a borok szintén fordított sorrendben. Azt hittem, már a tortánál nem fog tovdb jutni, de éhsége legyőzte az utálatot, a megvetés a szégyent. Evett. Végigette fordítóit sorrendbe az egész menüt. Barátom pedig nézte. Elégedő, arca nagy jóindulatot árult el az éhező nők irár és kétszer is megkérdezte a másiktól, nem akar- ö is supirozni. És bár a másik megkínzott áldozi sóvárogva nézte a jobbnál jobb tálatokat, nei evett. Megvárta csendesen, hogy társnője elkészüljön az evéssel. Azután négyesben kimentünk. Barátom egy-egy ezerfrankos bankót csúsztatott a nők bundáiba és a vendéglő bejárata előtt elváltunk: — Boldog uj esztendői! — mondottak egymásnak. —: Látod, — szólt barátom, — Páris végtelen és nem lehet más várossal összemérni. Mindig meglepi as emberi valamivel, ami igazi, eredeti francia eszpri. Es a szilveszteri menü például tagadhatatlan humoros volt. Nem mondottam ellent. Barátom hanyag előkelőséggel beszélt és a: ellentmondást nem tűrő í nazális hangot azoktól .az aetionbeli. tagoktól sajd- í titoltu el, akikkel tegeződött. n. p. ; Forradalom Görögországban? Sjfaloniki, december 31. (A Reáohspost távirata.) A váró* helyőrsége forrong. A szalonnái hadtest elhatározta, hogy fölvónul Athén ellen. A kormány állítólag megbukott és a helyébe katonai diktatúra lépett. Föltűnő, hogy a kormány a helyzet biztosi tágéra csakis a matrózokat Teszi igénybe. Briand újévi üzenete Németországnak A francia minlsztereBnök a német-francia közeledés megvalósulását várja az u| esztendőtől — Remélem, hogy 1927-ben bekövetkezik az anyagi és erkölcsi leszerelés IQWMaBZBSSKMZ—■llfMM II1 ■■ KI 1 111 WtMWW IIII ■ UH Itil.l gnMW.IWaKrw Í JOGÁSZI? {■'Cés ügyvéclvizsgára késiii- jj lök kérjenek „UTMUTATÓ‘*-t, Dr. Fehérváry | Szemináriurnától, BUDAPEST IV., Váczí u. 2Ö. s «aa——i»».. iWd ii«m ti-Tinnuni»n nmi « m i többi kategóriájánál, mivel ezek kisebb számban vannak s az egyes szakminiszterek a rendezésbe könnyebben mentek bele. — Nagyon fontos a megoldásnál a teljhatalmú miniszter ur jóakarata, akinél ezt tárgyalásaim során, nagy ürömömre, teljes mértékben megtaláltam. — Nem sajnálom azt a félév óta tartó ideg- feszitő munkát és fáradtságot, amelyet ezen szerencsétlen magyar mártírok ügyének szenteltem, miután sikerült etl megoldásra előkészítenem. A kormányhoz juttatott memorandumom és a csaknem teljes részletes statisztikai anyagom a revíziót teljesen megkönnyíti, mivel a megoldás módozataira vonatkozólag is magába foglalja konkrét és reális előterjesztéseimet. — Sohasem volt még az elbocsátottak ügye oly közel a megoldáshoz, mint most a ezért teljes a reményem, hogy arra rövidesen sor is fog kerülni. A régi magyar nyugdíjasok Ugye — Nem kevésbé fontos a másik kérdés sem, a régi magyar nyugdíjasok ügye. Hiszen majdnem az egész magyar tisztviselő- intelligenciánk ezek. táborában van kény- scemyugdijazás folytán. Nagy-részének nyugdijilletménye pedig csak kolduskenyér nívójával egyenlő. A régi és uj nyugdíjasok közötti különbség megszüntetését előbb-ulóbb ki kell küzdenünlc. Az első lépés e tekintetben megtörtént, amikor junius hó folyamán sikerült a parlament plénumában határozat alakjában kimondatni, hogy utasitlassék a kormány uj, általános nyugdíjtörvény mielőbbi megalkotására, amelyben köteles a régi és uj nyugdíjasok egyenjogúsításra tekintettel lenni. Az erre vonatkozó javaslat már készülőben van. Minden alkalmat megragadtam és a jövőben is meg fogok ragadni, hogy ennek mielőbbi parlamenti tárgyalása kiforszi- roztassék és a nyugdijegyenjogusitás biatosittassék. Ezzel ez a kérdés megoldást is nyerne. Remélhető, hogy ez még a tavaszi ülésszak folyamán megtörténik. Az állampolgárság Ugye ,— A harmadik kérdés az állampolgársági kérdés. Ennek részleges megoldását a lex Dérer— Szent-lyány biztosította, amenyiben a törvény —• a belügyminisztérium becslése szerint — több mini 15.000 volt magyar állampolgár állampolgársági ügyének rendezését jelenti. A minisztérium az összes hatóságokat körrende Jetben utasította, hogy az ezen törvény szerint be terjesztett összes kérelmeket soron kívül int érnél el s mivel a asupáni hivatalok a pozsonyi teljha talmu miniszter megkerülésével közvetlenül a bel ügyminisztériumhoz tartoznak felterjeszteni azo 1 kát, elintézésük meglehetősen gyors tempóban főj i haladni. Eddig is már többezer kérelem futott bi a belügyminisztériumhoz és az első elintézései már ki is mentek. Az illetőségi illetékei 1 jogtalan kirovása — A belügyminisztériumnak egy téves nézet vár még reparációra. A minisztérium ugyanis . lex Ssent-Ivány—Dérer szerint megadott állam polgárságoknál is adót ró ki a kérelmező feleim Es merőben jogtalan, mivel a törvényben világosan ki van fejezve, hogy a kérelmezőnek az állampolgárságot meg kell adni, ha az ezen törvényben előirt feltételeknek megfelelt. — Ebből következik, hogy semmi olyan köve - íelménynek nem kell megfelelni, amely nem eze i törvényben foglaltatik. E tárgyban még decembt elején interpellációt intéztem a belügyminiszte: hez, de még választ nem kaptam. Mi lesz a többiekkel — Mindazok állampolgársága, akik nem e nek a lex Dérer—Szent-Ivány rendelkezései a! I? kétféleképpen rendezhető. Vagy külön-külön ki relmezés alapján, amidőn a minisztérium diszkr cionális joga alapján megadhatja azt (naturai zálhaíja), avagy pedig egy uj állampolgár* á; törvénynek megalkotásával, mely általánosságba rendezi ezek kérdését. Uj állampolgársági tömény' — Annyit már is elértünk, hogy- a mag;. ■- nemzeti pártnak a polgári többséghez történt k *t zeledés óta k as egyes állampolgársági ~kérelmek összehasonlíthatatlanul liberálisabb szellemben intézteinek el. z Ismerek olyanokat, akiket hat ízben utasították az előző évek során és most minden utánján i- nélkül megkapták az állampolgárságot. i, — Az bizonyos, hogy ez még nem kielégi k állapot. Legfeljebb csak átmenetileg enyhít a n ;- kézségeken. Feltétlenül y szükséges egy uj s a mai modern viszonyoknak megfelelő liberális szellemű, uj állampolgársági törvény megalkotása. E tekintetben az első lépés ugyancsak ez év jui ^ sában történt meg a parlamentben, amikor emu 1 szükségességét a plénutn rezolució alakjában 1 | mondotta. — Az első lépésen tehát túl vagyunk. A !; ' vetkező lépések már könnyebbek lesznek s ne k [kétséges, hogy sor is fog rájuk kerülni. Páris, december 81. A B. Z. atn Mittag egy interjút közöl Briand francia külügyminisztertől, amely interjú egyúttal az amerikai sajtóban is megjelent. Briand többek között ezeket jelentette ki: — Kívánom as 1927 érre, hogy a német- francia közeledést politika, amelyet Stre- semann és én kezdeményeztünk, tovább fejlődjék. E politika miatt ugyan kritikában van részem. A francia sajtó egy része a legélesebben <ámad. De igazságtalanul. Mert nem értik meg, hogy mit kíván a francia köz; élemény. Es nzonkjvül sem egyének, sem pártok rém javasolnak nekem olyan politikai, amelyet tényleg Jenák lehetne nevezm, Elítélik rendszeremet, pedig nmet más, amely azt pótolhatná, fíem csinálhatok izolációs politkát. F.litiká- nmei kivtii c:rk egy lehetőség v> ui még hátra: az, hogy Franciaország még jobban fegyverkezzék, hadseregléiszámát a végtelenségig emelje. Vájjon mire vezetne ez? Egészen biztosan háborúra. Háborút előidézni bárki tud s ez igen könnyű föladat, annál nehezebb azonban azt megakadályozni. És én meg akarom akadályozni. Politikám legfőbb argumentuma a Clemenceau mondása: „Ha a granciapaktumot, amelynek a lau- sannei szerződést kellene kiegészítenie, Anglia és ns Egyesült Államok nem ratifikálják, úgy az egész szerződés értéktelen.** S ezt a paktumot sem Anglia, sem pedig az Egyesült Államok nem ratifikálták. Egy esetleges német támadás a Rajnán minden biztonság nélkül talált volna bennünket. Miben áll tehát a locamói szerződés óriási előnye. Abban, hogy Anglia, Németország, Olaszország, Belgium és Franciaország mind aláírták a Rajnahatárokat biztositó megegyezést. S ezt a határt száz kilométeres távolságon védelmezik, mert a Rajnavidék még annak kiürítése után is semleges és a népszövetség ellenőrzése alatt marad. Azt mondják, hogy túl korai a Rajnavidék kiürítése. A Rajna bal- partjának a kiürítése a versaillesi szerződés alapjár történt a itt rá akarok mutatni arra, hogy ennek a szerződésnek 431. szakasza az idő előtti kiüritést lehetővé teszi. Én tehát mindig a szerződés keretén belül maradtam. Éppen a locarrói szellem tette lehetővé, hogy német és francia kereskedő emberek között a szerződések egész szériáját lehetett lekötni. Erre példa a sok közül a va&kartell létrejötte. Remélem, hogy Németország és Franciaország között kiterjedt érdekközösség alakul ki s ezáltal a két nemzet egymást közelebbről is megismeri. Mért legyen ez a két nemzet örökké egymás ellensége? A gazdasági erők egysége fogja képesíti a béke legerősebb alapját. Ss erre föltétlenül szükség is van, hogy a közeledési politika necsak üres frázis legyen. Még egyet vetnek a szememre: a leszerelést. De hisz a versaillesi szerződés nyolcadik szakasza előirja az általános leszerelést. Az általános leszerelést sem Locamóban, sem nem pedig Geníben „találták ki". Remélem, hogy 1927-ben az- anyagi leszerelés ügye előbbre jut és vele egyidejűleg bekövetkezik az erkölcsi leszerelés is. Különben Franciaország kívánsága, hogy a nemzetközi leszerelési konferencia rövidesen összeüljön. Hit ért el a magyar nemzeti párt egy éwes politikai munkáiéval MoSoti János dr. nemzetgyűlési képviselő újévi nyilatkozata az előocsátoti közalkalmazottakról, a régi magyar nyugdíjasokról $ az állampolgárság problémájáról —- A P. M. H. munkatársától — Érsekújvár, december SO. < Felkerestük a szlovenszkői magyar politikai l élet egy rendkívüli agilitásu s fáradhatatlan műn- ( kakészségü személyiségét: Holota János dr. nemzetgyűlési képviselőt, s megkérdeztük, mit várhat reálisan a szlovenszkői magyarság az elkövetkező esztendőre a politikai aktivitás első évétől? Holota dr. nyilatkozata — Hogy mit várhat? Erre politikus csak pro- grambeszédében beszélhet, amidőn nem fontos, hogy ezek a jóslatok reálisak-e, amikor csillogó képeknek vetítésével igyekszik kétes sikereket elérni. Én programbeszédemben sem mondottam többet, mint azt, hogy dolgozni fogok a magyar kisebbség sérelmeinek orvoslásáért s a szloven- szkói magyarság jobb jövőjéért. Ezt Ígértem. Azt hiszem, ezt meg is tettem, mint pártunk valameny- nyi képviselője. Ha most megszólalok, akkor csak legfeljebb a már elért eredményekről fogok beszámolni. — A szlovenszkői magyar politikai életnek pillanatnyilag legdomínálőbb eseménye kétségtelenül a magyar nemzeti párt pártvezetőségének egyhangú érsékujvári döntése, amely az aktivista iránynak a fentartását s kiépítését határozta el. Aki a párt s a párt mögött álló tömegeknek a hangulatát ismeri, az ezt az állásfoglalást egészen természetesnek találja, mivel as adott- viszonyok között csakis aktív po- j liiikai tevékenységgel lehel megmenteni ■ az itteni magyarság még meglevő s visz- í sza szer ezni a hatalom által már elvett- értékeit. — Rám nézve különös módon örvendetes a párt eddigi irányának ilyetén megerősítése, mert j ezáltal a teljes siker kilátásával folytathatom ak-! dómat azon kisebbségi sérelmek reparálása érdekében, amelyek előkészítése reáin bízatott. Értem ezalatt Bt elbocsátott magyar közalkalmazottak és régi magyar nyugdíjasok sérelmeit és az állampolgárság ügyének még korántsem megoldott problémáját. — Eredményként, ha egyelőre mást nem is, azt minden esetre megállapíthatom, hogy mind a károm kérdés megoldásához a junius óta eltelt hat hónap alatt rendszeres munkánkkal közelebb jutottunk, mint az elmúlt hét esztendő alatt. Az elbocsátott közalkalmazottak ügye megoldandó politikai, kérdések sorába kényszeri- tenünk. Minthogy az elbocsátottak négyötödrészét a volt magyar vasutasok képezik, a fősulyt ezek ügyének reperálásúra kellett helyeznem. Januárra meg lesz az elintézés — Nem akarok ennek az ismételten, részletesen ismertetett ügynek részleteibe bocsátkozni, csupán azt említem meg, hogy a miniszterelnök úrral s a vasutügyi miniszter úrral folytatott, ismételt tárgyalások után sikerült elérni azt. hogy elismerték a revízió szükségességéi és kilátásba helyezték a, sürgős reparációt. Ezzel több mint ezer magyar vasutas család ügyét mozdítottuk ki az „elintézett ügyek“ elporosodott lomtárából s minden remény megvan arra, hogy revízió lebonyolításához a kormány január hó folyamán hozzá is foghal. —■ Könnyebb dolgom volt az elbocsátottak 5 nrwiir.’!
