Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-30 / 24. (1358.) szám
1927 Január 30, vásárnál*. 4gt ____________<WEOBBSR?VlSSjg^gftaaBa SR apról-napra E<?F KOPORSÓ haladt át a magyar határon, égy koporsó, amely egy nemes embernek, Baum- Qartner Ferencnek holttestét vitte magával az édes hazai földbe. Mig élt, nem sokat tudtak róla <jU emberek. Eszlélikai tanulmányokkal foglalhatott, Németországba ment, ahol különösen egyik könyvével jelentékeny sikere volt. De szive mé- íyén mindig szeretettel gondolt vissza régi hazájára és hatalmas vagyonát a magyar irodalomra hagyta, ügy rendelkezett, hogy a nagy vagyon kamataiból egyikét olyan magyar tehetségnek adjanak elegendő összeget, akik egyéniségüket nem adták el senkinek, nem szegődtek divatos áramlatok szolgálatába, nem szegődtek pénzért semmilyen táborba, hanem nélkülözések ellenére ié azon az utón maradtak, amelyre tehetségük és talentumuk, valamint meggyőződésük vetette. Az elhunytnak ez a rendelkezése jelenti a végrendeletnek hófehér szárnyát, amely a száraz betűket felülragadni látszik a más hasonló végrendelet "belül felé. Baumgarlner Ferenc gazdag ember volt. Nem kellett sohasem dicsőségért, sem kenyérért megalkudnia meggyőződésével, talentumát nem kellett aprópénzre felváltania, Ez a körülmény még nagyobb értéket ad nemes cselekedetének. Felemelő, hogy mégis át tudta érezni azoknak szenvedését, akikhez a sors olyan kegyetlen volt, hogy adott ugyan talentumot számukra ulravalóul, de szinte lehetetlenné tette, hogy ez a talentum értéke arányában szárnyat bonthasson, mégpedig himporos frisseségében. ]Baumgartner Ferenc a törhetetlen jellemű mü- vészifjusdg elöl kívánja elhárítani a művészi érvényesülés tövises akadályait s akarja lehetővé ttenni a nemzet szántára, hogy ilyen, jellemű talentumok gazdagítsák szellemi életét. — .4 Tátrából a hazai főidre szállított koporsó előtt meghatott szívvel emelünk kalapot és a szlovenszkói és rtiszinszkói magyarság lelki, lebomlását tolmácsoljuk az olyan szellemi nagyság előli, áminő 'Baumgarlner Ferenc volt. Séf B3CS VÁROS községi tanácsa sáppal-dobbal tiltakozik az elbiriiatatlan adóterhek ellen. Lesz-e a tiltakozásnak fogantja, vágj- nem lesz, még nem tudjuk. ;De Becsben legalább tiltakoznak, legalább kiadhatják a mérgüket, legalább az asztalra üthetnek és kimondhatják, elég volt. nem bírjuk tovább! Ismerünk olyan adózó közönséget, amelynek terhei legalább olyan nagyok, mint Bécs polgáraié s ez a® adózó közönség némán tűri a terheket, nem üt as asztalra, csak amikor a szörnyű kivetésekről értesül, egyike, 1 másika rémületében ax adóbixottság előtt felfordulj, szörnyethal-. Igen tisztességes adófizetők vagyunk mi jámbor salovenszkóiak, vagy meg. halunk, vagy adóba odadobjuk a % utolsó koronánkat is. ■# . ... .r-,.:v, -í TI SZTELET ÉS BECSÜLET Rimaszombat 'magyar társadalmának, amely megmutatja, hogy minden cselekvésünkben a magyar nemzet szent érdekeit kell szem előtt tartanunk. Néhány nappal ezelőtt ezen a helyen irtunk arról a témáról, hogy a magyarság érdekében a legaprólékosabb részletmunkát kelt végeznünk és semmiféle alkalmat nem szabad elszalasztanunk, amely ! megfelelő arra, hogy nemzeti kultúrintézményeinket fejleszthessük. Százszámra rendezi most a magyar társadalom is farsangi mulatságait és milyen gyönyörű dolog lenne, ha minden egyes alkalmat felhasználnánk intézményeink anyagi megerősitésér-e. A rimaszombatiak jó példával mennek előre, amikor az idei magyar bál tiszta jövedelmét a magyar diákmenza javára fordítják és kívánatos volna, ha a nemes várost a többi magyar városok is követnék a nemzeti áldozatkészség munkájában. AZ OSZTRÁK PÜSPÖKÖK pásztorlevelükben hadjáratot indítottak a néger táncok ellen, ame! lyek kipivó érzékiségükkel, egyenesen alkalmat szolgáltatnak a bűnre. Ebből az alkalomból a sajtónak az a része, amelynek mindig vérbeborul a szeme, ha a katolikus egyház hivatásának megfelelően őrködik az erkölcsökön, megint sötét középkort emleget. Pedig mi úgy találjuk, hogy a mai idők őrült ugrabugrándozásai jelentenek visszatérést az ősember korába, aki egész bizonyosan eharleston->gesztusokban ugrálta körül tűzhelyét, ha az napon sikerült valami fenevadat leteritenie. A jó ízlés és az erkölcs névében minden komoly erkölcsi tényezőnek fel kell emelnie tiltakozó szavát az ellen az eltévelyedés éltén, amely a táne nemes és szép sportját eszelősök idegrángatózásává alacsonyitja. Az 1927-ik év járványa az orvostudomány nagy rejtélye A* 1918-ik esztendőnek 20 millió járványáldozata volt — A spanyolnátha kórokozóját még nem ismerik — A mostani járvány titokzatos keletkezési helye A mostanában európaszerte dühöngő influenzás-járvány a legérdekesebb járvá- ványos betegségek csoportjából való. A híre korántsem olyan rossz, mint más járványoké, amelyeknek fellépése a közvéleményre sokkal nagyobb hatást gyakorol és a beteg szempontjából is sokkal komolyabb megítélésre szorulnak. Másként van ez az influenzánál. Az emberek hajlamosak arra, hogy ezt a betegséget egyszerű meghűlésnek, erősebb náthának tekintsék, amely olykor-olykor torokfájással, fejfájással vagy más hasonló kellemetlenségekkel van egybekapcsolva. Az influenza azonban mint járványos megbetegedés egyáltalán nem az a veszélytelen jelenség, aminőnek látszik. Már maga az a tény is, hogy az orvosvilág az influenza-járvánnyal szemben némiképpen tanácstalanul áll és hogy a betegség jellege, valamint elterjedése is évről-évre változik, alkalmas arra, hogy a közvélemény figyelmét felkeltse. Ez az érdeklődés természetesen erősödik akkor, ha utólag olyasmit tudunk meg például, hogv az 1918-ik évi nátha-járványnak világszerte 20 millió áldozata volt . Ezzel természetesen nem azt mondottuk ki, hogy a mostani járványnak is hasonló nagy számot kell kimutatnia az áldozatokban. Egy prágai lap munkatársa nagyon érdekes beszélgetést folytatott az influenza-járványra vonatkozólag Pelnár dr.-raL, a prágai Károly-egyetem kiváló belgyógyász professzorával, aki a következő érdekes interjút adta:--r A kezdődő nátha-járványnak sok hasonlatossága vám a kezdődő háborúval. Hogyan fog kiterjedni? Mennyi ideig fog tartani? Milyen módon fog hatást gyakorolni a mindennapi élet viszonyaira? Milyen károkat fog okozni? Hogyan fog végződni? — A mi nemzedékünk 1899 óta a náthá- val szemben nagyon bizalmas viszonyban élt: nagyszámú megbetegedések, de semmi mortalitás, ez volt a karakterisztikónja annak a nátha-járványnak, amelyet ismertünk. Jött azonban az 1918-ik évi nagy járvány, amely a legutolsó' becslések szerint a föld kerekségén egészében 20 millió áldozatot követelt, kiragadott bennünket optimizmusunkból és ezért el nem palástolható aggodalommal figyeltük az ui járvány fellépését és elsősorban azt kísérel lük meg. hogy diagnózisát felállítsuk, — A spanyolnátha-láz a járványos betegségek között valami különös helyet foglal el. Rettenetes gyorsasággal terjed és a földterület óriási terjedelmű területein terjeszkedik szét, sőt mondhatjuk, hogy az egész világra kiterjed. — Nincs eléggé karafcterizáif tünetképe, sem a patológiai boncolás nem mutat egységes kórképet. Nem ismerjük sem a fertőzés ágensét, sem forrását, azt sem tudjuk, hogy nem létezik-e valahol endemákusan (egy helyben állandóan), hogy azután innét időszakonként tovább terjedjen, vagy pedig az egész világon mindenütt endemákusan létezik, hogy azután külső kör ülmények következtében. amiket még nem ismerünk, időnként kitörjön. — Általában annyit tudunk, hogy az influenza oly betegség, amely közel áll ahhoz a betegségcsoporthoz, amelynek egyik szárnyán az akut epádemikus poüomielttiszt (hátgerinc-gyulladás), másik szárnyán pedig a kiütéses tífuszt és a himlőt ismerjük. Tudjuk azt ás, hogy a betegség kórokozója a felső Október Irta: N. Jaczitká Olga I. A krumplit fuvarozták. Gábort megbízta az apja a fel ügyelettel, mert neki vendégei voltak. — Eredj, ülj oda a hálószoba ablakába és figyelj, hogy hány zsákkal fognak letenni egy (szekérről! — Apa, én inkább lemegyek az udvarra, vagy a pincébe! Jobban vigyázhatok és legalább fogok velük beszélgetni! . — .Eh, lári-fári, mire az a beszélgetés, még elkaparnád őket! Az anyja is közbeszólt. — Ne menj le fiam, olyan hűvös- van, a cselédek azt mondják, hogy reggel be volt fagyva a kis váló, amiből a tyúkok isznak vizet. Gábor kedvetlenül állt az ablakfülkébe. Elpirult, valahányszor felköszönt valamelyik béres. Azt képzelte, hogy magában káromkodik, mert neki hidegben kell dolgoznia, az urfi pedig csak az üvegen át nézi a meleg szobából és mégis az övé - a termés... Egy idő múlva átszőtt az apja: — Na, hát hány zsákkal hoztak már be? Gábor zavarba jött. — Én... én igazán nem tudom, negyvenhéttel, vagy negyvenhárommal... az utolsó szekérre nem figyeltem jól, — ügy látszik, belőled nem lesz ott nagy haszon! Inkább gyere ide kibicelni, tanulj okosabb mesterséget. Hadd lopjanak ott azok a zsiványok! Gábor átment a kártyaszobába és szerényen megállt az öreg urak háta. mögött, akik most a felvetett eszme alapján a parasztokról kezdtek beszélni. — Huncut a paraszt, — hangzott minduntalan a refrén. — És még most kérem, evvel az Amerikával, nemsokára nem lesz állitáskötele-s, bJába nem ad ki útlevelet az állam — méltatlankodott a jegyző. — Mit, hogy katona? Már jóravaló cselédet sem lehet kapni, — kontrázott Korompay Aidám. — Mind kiviszik azok a betyár gíali- eiánerek! — Tessék: hát van azokban egy szemernyi hazafias érzés? Mihelyt egy dollárt mutatnak ne- Mk, úgy itt hagynak papot-csapot, mintha semmi közük sem lenne ehhez a földhöz! — tódi- totta még a harmadik. Gábor megköszörülte a torkát és bátortalanul, kicsit izgatottan szólt 'közbo: \, — Endre bácsi, talán nem is olyan nagy bűn az, ami kiviszi őket! Meglepetten figyeltek oda. Gábor nekimelegedve folytatta: — Hát mi a céljuk, miért futnak az idegen föld aranyának csillogása után? Hogy annál mélyebben rághassák bele magukat a haza földjébe! Hiszen mind azért megy ki, csak a föld a eéljuk, hogy műveljék és eltemettessék magukat benne! Mi pedig, akik elitéljük őket?... Hányszor mondta Endre bácsi, hogy már néhány év aratását otthagyta Trouvilleban és. ha a Nelli néni idegessége nem hágj- alább, nemsokára az egész birtok oda megy, maga pedig beáll kucsé- bernek a „Vadászkürtbe1'! Az anyja kétségbeesetten integetett a nekitü- zesedett fiúnak, most pedig egyenesen, kíméletlenül rászólt: — Gábor, micsoda illetlenség ea? Takarodj rögtön a szobádba! Gábor dacosan ment át és belebuj! valami könyvbe. De nem tudott olvasni. Szégyellő a történteket, hogy beleilletlenkedett az öregek társaságába, viszont feléjük fájlalta az egész éleiét, szemrehányását e lehetetlen állapot miatt. Az érettségi után itthon marasztalták, avval az ürüggyel, hogy legyen ideje megfontolni, milyen pályára menjen. Ő jól tudta, mi volt. az ürügy mögött az igazi reménység: hogy megkedveli az itthoni életet, nem megy sehová, hanem gazdálkodni fog az apja helyett, aki már nagyon megunta a vesződóst. — Az már borzasztó avval a szociálizmussal, vágj? mi a csodával, — mondta odaát az édes- anj’ja, — megrontják még az úri fiukat is az iskolában! Aztán visszatértek a kivándorlásra. És csak galieiánerek csinálják ezt az ügy- nökösködést? —■ kérdezte Korompay. — Á, dehogy, ne gondoljátok, — mondta a jegyző. Állítólag már' kitanult, vagy két falubeli is, Szánokig már ők kisérik az embereket és csak ott adják át őket a lengyel ügynököknek. Csak tudnám, ki az a két jó madár! A háziasszony szeme felcsillant. — Jegyző ur, én alighanem jól sejtem az egyiket! Közelebb hajolt az urakhoz és úgy suttogott:-— Az egyik szolgálóm bátyját zsokkésapká- ban láttam tegnap, egész uj voll, csak most vehette! Barát, a háziúr felkacagott. — Milyen csacsi maga, mama! Mi köze ahhoz a zs okké s apkának ? , — Nem úgy van kérlek — pártolta az eszmét Korompay. — A nagyságos asszony valószinülcg jó nyomon van! A paraszt külsőségekben is nagyon ragaszkodik a tradíciókhoz! Láttad mái’ aratni másban, mint olj?an bocskorban, amilyenben a nagyapja is aratott? Ha tehát ilyen feltűnően változtat az öltözetében, kell, hogy valami komo- lj’abb oka legj'en! Az asszonyt egészen elfogta a nyomozás bn- toskodó izgalma. Két kislányához fordult. —• Gyerekek, menjetek csak ki Borához és kérdezzétek meg tőle, hogy miért vette a bátyja a zsokkésapkát? De ne mondjátok meg neki, hogy anyuka kérdi, vágj- a bácsik! Borának éppen kapóra jöttek a gyerekek. Istenem, ha gyerekek nem volnának, a szolgálatban akár el is pusztulhatna az ember a magába- fojlottságból! Ezeknek mindég}?, cseléd, nem cseléd, érdeklődnek a buja-baja iránt! Belluska most is egyenesen a nyakába ugrott és úgy kérte: — Borácska, mesélj csak nekünk valamit! Bora nagy készséggel vállalkozott. — No jó, mesélek, de ma nem szomorút, hanem vígat... Hát tudjátok, nemsokára az év anyámnak is lesz szép, uj háza, nem egészen olyan, mint a nagyságos űré, de azért nagy és szép lesz! Lesz benne első szoba, meg konyha! Akkor én nem fogok maguknál szolgálni... és egyszer eljönnek hozzám uzsonnára, jó? —• Jó, Bora. De hóimét lesz az anjvidnak a házra pénze? Bora szorosan magához húzta a kétfelé! székén térdeplő angj?alkákat. — Lesz. Tudjátok,... Gyuri Amerikába fog kisérgetni,... sok pénzt keres majd. A jövő héten már kilenc emberrel fog menni Szánokba Már vett is magának hozzávaló ruhát, de íkiu meri felvenni. csak a sapkát... De meg ne mondjátok senkinek! — Hát hogy mondanánk, te szamár! Most világíts nekünk, mert az előszobában sötét van és mi félünk! Bora örömtől sugározva tartotta a lámpát a konyhaajtóban. Mikor a szoba küszöbére értek, Duci feléje kiáltott: — És az nem igaz. mi nem is félünk, csak úgy bolonditottunk téged! Bánta is ő, csak ha megkönnyebbült a nagy öröm terhétől! II. Kis idő múlva barátnő kiszólt a konyhába a másik cselédnek, -y r—wniwi' faKwmaummmi karácsonyi ajináÁk-jaí "f $ nagy>Wdéan^IréViyitjnÜvrószFfégyk^éiyéjtóf^^P itt. : WJÍ Díj líégzőutakon jut az ember testébe és a vérbe hatol, ahol vegyi reakciót okoz, amelynek következtében elpusztulhat és ezzel véget is ér a betegség'. Az a föltevésünk, hogv élő s filtrálható ultramikroszkópdkus kórokozóról van szó. amellyel Nicollének bőr alatti befecskendezés által sikerült a náthaláza-; megbetegedés kórtimateit kísérletileg is előidézni, de nincs módunkban eddig ezt a kórokozó csirát mesterségesen kitenyészteni Tudjuk azt is, hogy ez a betegség közvetlenül, vagy pedig áthurcolás utján fertőz. — így a betegségnek legfeltűnőbb kitöréseit is kizárólag emberek által való ío\;u- hurcolással magyarázzuk meg, mint amilyen volt 1782-ben a pétervári járvány, amely alkalommal egy nap alatt 40.000 nátha!ázás megbetegedés történt, sőt Páriában 50.000. — Az ezévi' járvány hozzánk nyugattól jött, (éppen úgy, mint 1918-ban is), míg az 1889-ik évi járványt keletről hurcolták be. A/. 1918-as járványnak két fázisa volt, az egyik tavasszal, amely általában könnyebb lefolyású volt, a másik pedig nyáron és .ősszel, amelynek súlyosabb következményei yeliak. Könnyen érthető, hogy több a bizalmunk, kelet iránt, mint nyugat iránt és ezert bizonyos aggodalommal nézünk a mai Járványra. . Azonban nem tudjuk megállapítani, honnan tört be a járvány? Hisz emlékezhetünk, hogy már az elmúlt évben különös, jár- ványszerü megbetegedésekről érkeztek jelentések Keletázsiából és Japánból. A XVI. és XVIII. században először leirt náíhalázas járványról csak annyit tudunk, hogy forrásuk Európában volt. Csali a XVIII. század legnagyobb járványáról (1782) tudjuk biztosan, hogy Kínából Szibérián és Oroszországon át jött hozzánk és az 1889. évi járvány is Délnyugat-Ázsiában keletkezett és Oroszországon keresztül terjedt Európára, Az 1918-as járvány nem Kínában, de nem - is Spanyolországban kezdődött, hanem Amerika Atlanti-óceáni partjain lépett fel először 1918 januárjában és az év első hónapjaiban elterjedt egész Amerikában, április elején már Parisban volt és csak májusban lépett fel Spanyolországban, ahonnét azután elterjedi Európa többi országaiban és az egész világon.- •• Amennyire a jelenlegi járványos megbetegedések klinikai tapasztalataiból megállapíthatjuk. • jelenleg csak könnyebb, esetleg közép- nehéz megbetegedésekről van szó. — Az 1927:es nátbaláz-járvány klinikáikig leginkább az 1889-es járványhoz faason' Kiható. Te Marcsu, fordítsd csak meg óit azt a szószos-pecsenyét! Én ide érzem a szagát, de miattad persze eléghet az orrod előtt! A szószos-pecsenye illata változatlanul hatolt be továbbra is, sőt, már a sistergését is lehetett hallani. Barátné ingerülten ment ki a konyhába és méltalankodva tért vissza. — Hallatlan, hogy mit. müveinek ezek! Miatta ugyan leéghet a vacsora! Képzeljék csak: a Marcsu a lépcső alatt áll a szeretőjével,... világos nappal,... az már mégis sok! Benyitott a fia szobájába. — Ve Gábor, legalább annyit tégy meg. erigj? dobd ki azt a szemtelen firmát, azt, az On- dák Andrist! Én1 csodálkozom, hogy Marcsu rá sem hederit a vacsorára, ő meg ott áll a lépcsőn a szeretőjével! Gábor kelletlenül ment ki. A „világos nappal" olyan jó októberi négj? óra után volt, meg még a Marcsu vállradobott szoknyájával is el- ernyőzték magukat azok ott a lépcsőn. Gábor elpirult, amint szótlanul elment mellettük, Andris bevárta mig háttal volt. nekik és elsomfordált... Közvetlen vacsora előtt két újabb vendég érkezett. Előbb kihivatták a jegyzőt az előszobába és ott tárgyaltak vele. A jegyző aztán hüm- mögve hozta őket magával a szobába. — Nagyságos asszonyom, tessék megbocsátani, hogyha alkalmatlankodom, de azt gondolom, sokkal jobb lenne, ha itt szállásolnánk el az urakat! Tordási és Gáspár detektív urak a fővárosból ,.. Tetszik tudni, éppen a kivándorlási ügyben... Ha nálam lennének, mint hivatalos személynél, mindjárt feltűnne! Azért kérném szépen, az ő nevükben is!... Kellemes, frissítő szenzációnak vették a titkos rendőrök megjelenését. Borral, szivarral kínálták őket, hamarosan hozzámelegedtek a. társasághoz és Tordási általános érdeklődés közepette mesélte, hogy fogta el Vermest, a betörőit irályt ... Később a detektívek engedőimet kértek, hogy még vacsora előtt kimehessenek egy kicsit megismerkedni a környékkel. Ha valami megbízható vezetőt kapnának, aki tájékoztatná őket... Megvan ugyan a térképünk, de mégis,' jobb lenne. ... Az urak elgondolkoztak. Ugyan, ki lenne megbízható, vágj? gyanútlan az egész faluban? Nekik maguknak nem akarózott... Végül Barát úgy határozott, hogy legjobb lesz, ha Gábor fogja elkísérni az urakat. A többiek is örömmel pártolták az esttmét.
