Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-29 / 23. (1357.) szám

^RSCMt/VUfi&ARHIRLAS W27 Január 29, szombat. bo^ rendűiét!énül tartsanak ki Srent-Ivány reálisan programja mellett Kívánja, Hogy a magyarság is olyan megértéssel és K_a!crnm„! legyen önfeláldozó lelki! véráré iránt, mint amilyen töltetlen hittel és meg­gy őríméssel a sropesí németek állnak Szent- Irány politikája mellett. A mély hatást keltett beszéd után Telek A. Sándor számolt be a pártnak a magyar ipa­rosság érdekében kifejtett tevékenységéről, majd Nagy Sándor pártigazgató tette meg tar­talmas jelentését a párt múlt évi működéséről, azután megválasztották az országos párt- vá’asztmáry iba és az országos pártnapra dele­gált tagokat. Végül Hevessy László terjesztette be az alábbi határozati javaslatot: Bizalom a vezérnek A masrvar nemzeti párt rimaszombati kerületének választmányi ülése egyhangúlag kimondja, hogy a magyar nemzeti párt vezé­rének és törvényhozóinak eddigi magatartá­sát helyeslőleg tudomásul veszi, a magyar nemzoti párt vezérét. Szent-Ivány Józsefet továbbra is törhetetlen bizalmáról biztosítja és kész őt a magyar boldogabb jövő érdeké­ben kifejtett és kifejtendő önzetlen munkájá­ban a legnagyobb lelkesedéssel és kitartással támogatni. A gyűlés a javaslatot lelkes agyban gong­gal tette magáévá, melegen ünnepelte a párt vezérét és törvényhozóit s azután emelkedőit hangulatban oszlott szék Egy kanadai rabbi magának követeli egész Labradort Az óriási lakatlan félszigetnek most már három Igénylője van - IIL Willem holland király 230 év előtti adománya a rabbi ősének — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — A magyar nemzeti párt népszínmű pályázatának eredménye Rimaszombat, január 28. magyar nemzeti párt kulturális szakosz­tálya adtai kiirt néps-inmü pályázat bíráló bi­zottsága hosszáé előkérzitő munka után tegnap tartotta meg bíráló ülését Rimaszombatban a magyar nemzeti párt helyiségében. Egyed Ala­dár, kulturreferens, Mibalik Dezső dr., Márkus László és Benkovits Gyu’a, a bíráló bizottság jelenlévő tagjai a bírálati ülésről felvett jegyző­könyvben megállapították, hogy a pályázatra csszössn 56 pályamű érkezett be, ezek köziül 40 Szíovenszkótót, 16 Magyarországból. Szloven- szkóból 34 népszínmű és 6 vigjá ék, Magyaror­szágból 10 népszínmű és 6. vígjáték vett részt a pályázaton, ezek közül néhányat időközben visszavontak. így a pályázat eredménye mennyi­ségileg nagyon is eredményes volt, azonban ez a szám nem áll arányban a beérkezett pályamun­kák minőségével. A pályaművek közül 5 került a selejtesé? után a döntő elbírálás a'á. A bíráló- bizottság egyhangú határozata alapján kimon­dotta, hogy a 3.0'X) koronás pályadijat ez évben nem adja ki, mivel erre egyik pályamunkát sem találta alkalmasnak. Mindazonáltal a. „Németszó" cirau színmüvet (Nagy Dénes, Miskolc), előadásra abra’másnak jelentette ki s elhatározta, hogy a darabot diesére'ben részesíti és megveszi a szer- z"fcl. aki azonos a „Katóka őrmestérnó" szer­zőjével. Dicséretben részesíti az „Arany paraszt" (Bcrká Géza dr.. Komárom) és ..Az öreg" (Mát­rai Sándor. Pásztó) című színmüveket. Amennyi­ben a megvételre érdemesített népszínmű szerző­jével a megegyezés sikerül, úgy a bíráló bizott­ság Mibalik Dezső dr-t, az ismert zeneszerzőt és dalköltőt kéri fel a darab megzenésítésére. A bíráló b'zo'lság czu'on is tudafla az ér­dekeiekkel, hogy a többi pá’yamunkák és jeli­gés 1 evelek legkésőbb március 1 éig átvehetek Egyed Átadás (Sajőgömör) kulturréferensnél. Rendkívüli államsepély a megrongált utak javítására Az 192;) október 15-iki 227. sz. törvény 24 millió korona segélyt engedélyez az elérni c«3- ■pások által okozott károk eseteiben aí utak, or­szágutak és hidak rend-bekozlsára. Az 1925. évben előfordult árvizek és szélviharok Ceté országban a 'kerületi utakon 10 millió egyszázezer korona, r,z országutakon pedig 677.COO korona ká *t okoztak. Morvaországban a kerületi utakon a kar 3,872.020 korona, az országul'kon 3,811.000 korma. Szilé­ziában a kerületi utaknál 870.000 fia országútiaknál 489.900 korona. Silovottszkón a legjobban sújtotta az elemi csapás a piróf-szcntmártoni megyét, ahol az állami utakon 2.5CO.OOO 6-s a megyei utakon 7 305.000, míg a mezei utakon 222 000 és a községi utakon 376 ('00 korona kárt ólla/nitattak meg. óriási kárt idézett ©lő az árvíz a tatamijai, zólyomi és kassai me­gyékben is. Jelentéktelenebbek a rongálások Po- esanymegyében. A né,tv megyében a kár az állami utaknál összesen 472 000, mecryei utaknál 1.081.000 mezei utaknál 1 759.000 és a községi utaknál 1,110 000 korona. Rnszinszkóban főleg a knssn— jaszinai állami nt sérült meg. A kárt Jtusziuszkó- ban az őrszágátaknál 4,300.000 koronában állapí­tották meg, a megyei utaknál 2,748.000, a községi jp toknál piádig 302.000 koronában. A réxziletas ki­mutatást és az állami segély részletezését a. köz- mnnkaiigyi miniszfórinni később fogja közölni. \ö- iseiebbi részletes felvilágosításokat a „Sprára ve­retné sluzby teclmické" nyújt. Hága, január 28. Labrador félsziget idáig nem ágén sze­repelt a világpolitikában. A földrajztudomány annyit mond róla, hogy ez az óriási kiter­jedésű félsziget, amelynek területe meghalad­ja az egy millió négyzetkilométert, tehát két­szer akkora, mint a német birodalom, Észak- Amerika angol részében, az Atlanti-Óceán, a Hudson-öböl és a Hudson-szoros között terül el. Nem nagyon értékes földterület ez, mert már igen magas szélességi fokon fekszik, úgy hogy hőmérséklete nagyon zord. Belseje kietlen sziklafelületek vidéke, csak déli és keleti partszegélyén van a íöldmívelésnek némi lehetősége. A hatalmas íöldségnek mindössze 10.000 lakosa van, annyi, mint egy kis mezővároskának. Ezek usgyrészs indiánus és eszkimó, meg néhány bevándorolt angol és francia. A partok mel­lett rendkívül gazdag a tenger halakban, s a halfogás idején néha 80.C00 b^ász is egy- begyül a félsziget halászkikö’.őiben. A fél­sziget legnagyobb részben Britt-Kanadához tartoz'k, de most elkeseredett harc dúl Kanada és New Foundland között birtokáért. Labrador legújabban belekerült az ér­deklődés központjába. Kü’önqs és a maga nemében egyedülálló eset tartja izgalomban a hágai de la Penha-családot és az amszter­dami spanyol-zsidó kolóniát. Isaak de la Peruba, aki Amszterdamból származott el Montrealba és ott a zsidó hitközség papja lett, a Privy Couucil-hez igényt nyújtott be Labra­dor félszigetre. A benyújtott aktákkal bizonyí­tani igyekszik, hogy III. Willem holland király egyik ősének ajándékozta Labradort, mert az az életét mentette meg. Egyszer III. Willem jachtján volt, s köz­ben hatalmas vihar tört ki. A jacht sülyedni kezdett. III. Willem a hullámok áldozata lett volna, ha Jozef de la Penha — saját élete kockáztatásával — nem mentette volna meg a királyt. III. Willem ijedtség árán meg­menekült és azt kérdezte megmen tőjétől, hogy mivel jutalmazhatná meg. Jozef de la Penha ezt válaszolta: ..Semmit sem kívánok! Egyedüli jutalmam a tudat, hogy a királyt megmenthettem." Abban az időben fedezték fel Labradort. — önnek ajándékozom Labradort — szólt a király. — Ha ön nem is veheti hasz­nát, de utódaLbizonyára érteni fognak hozzá, hogy élvezzék gyümölcseit. Azután rögtön kiállítottak egy okmányt, mely szerint Labrador, Cortereal és Estohland és ami rajta taTáltatik, Jozef de la Penha és örököseinek örök tulajdona. Az akiát a „Loo"- ban (ma is holland királyi tartózkodási hely) adták ki 1697 november 1-én. aláírva: Rex Willem III. Azóta kétszer újították meg és ismerték el: 1763 és 1903-ban. Jozef de la Penha egy:k legtekintélyesebb kereskedője volt Hollandiának és számos teher- és luxus- hajó tulajdonosa. Utódai is mind dúsgazdag kereskedők és bankárok voltak minden idő­ben és eszükbe se jutott tulajdonjogot gyako­rolni Labrador fölött. Most, minthogy az is­meretes harc Kanada és New Foundland kö­zött elkeseredten dúl Labrador miatt, Penha rabbi nr is jónak látta harmadik­nak boá’Ini az igénylők közé és magának követeim azt, ami emberi felfogás és polgári jogok szerint az övé. Kérdés azonban, hogy a londoni Privy C-ouncil figyelembe vészivé ezt A katalánok Irta Mára! Sándor Páris, január végén Sajtóigazolvány, ajánlólevél keveset se­gít; a véletlen szerencse az, ami hosszas vá­rakozás ufán az érdeklődők százai között be­sodor a „XII. chambre correctionelle" ülés­termébe, a nagy katalán összeesküvés! per főtárgyalására. Az ajtót gondosan őrzik a fegyveres ajtónállók. mert kevés gyúléko­nyabb temperamentum gyűlt még össze egy párisi bíróság előtt, mint ez a tizenhét kata­lán összeesküvő s ellenfelük, Ricciotti Gari­baldi, az áruló, Mussolini agent provccatcur- je, ezredes, a katalán összeesküvés splonja, — s a hozzátartozók, barátok és ellenfelek tömege, egy sereg módfelett izgatott ember. Délies hangulata van a teremnek, villogó szemek, fegye’menetien gesztusok, féktelen arcjáték, hörgő vádak, vérbosszú-ígéretek fü­tik a levegőt. S ez a katalán ügy mégsem operette, senki nem fogja fel annak. Ha már zenei meghatározást keresünk, mert tagad­hatatlanul sok a magas cé és a színpadias elem az egész előadásban, akkor inkább melodráma. Fokozza ezt az impressziót az a különös körülmény, hogy a tárgyalást ez al­kalommal kivételesen az Odéon termében tartják ... De lehet, ha egyszer vége lesz, ak­kor kezdődik csak el igazában, s akkor még dráma lehet belőle. Garibaldinak, aki két­ségtelenül agent provocateurje és árulója volt a katalán összeesküvésnek, sans géné ígérik a fölhevült kata’áuok a guillotint és a golyót. A terem hangulata egységes. Az egyik oldalou Mac5a ezredes és tizenhat tár­sa, az összeesküvők, — a másik oldalon a nagy Garibaldi unokája, az áruló. Kettejük között folyik a per, s az egész inkább olyan, min* egy bccsületbiróságj kaszinó ankét ja, nem mint egy rendes polgári bírósági tár­gyalás. A kettős vád már a tárgya’ás első órá'ban koncentráltan Garibaldi fejére sza­kad. 600.000 lírát keresett Garibaldi a kata­lánok ügyén... Mikor ezt a fejére olvassák, szószerint hörögni kezd, vörös lesz. pillana­tokig félni lehet, hogy megüti a guta. De nem üti meg, s előkelő védője, Mailre Lampinchi, kétségbeesett erőlködése­ket tesz menteni az ezredes becsületét. Mert becsületre megy ez az egész per, minden harmadik percben elhangzik valamilyen vo­natkozásban ez a finnyás szó, becsület itt és becsület olt, olasz becsület, katalán becsület és francia becsület, külön szó esik a Garibal­di cs-riád házi becsületéről, mindenki efíek- tive a mellét veri, a vádlottak könnyeznek és hörögnek, ha a becsületükről esik sző, sót a tárgyalás elnöke is a becsiPetkomplexumra fekteti a legerősebb hangsúlyt, nem akar lo­vagiasságban a vádlottak mögött maradni. Csupa gentleman, s ezek a katalánok csak­ugyan azek; naiv gentlemanok, álmodozó for­radalmárok, regényes összeesküvők. Olyan Kossuth Lajos és Garibaldi ize van az egész mozgalomnak, valami régi heroizmus, ami ezeket az embereket komolyan és becsülete­sen füti... Campinchi mester, Garibaldi vé­dője, minden lehetséges alkalommal azzal érvel, hogy az áruló ezredest látták már máshol is, mint a Surélé générale folyosóin spicliskedni, — látták 1014-ben s a követke­ző években az Argouneok szakadékaiban is, ahol francia lobogó alatt verekedett. Egy pil­lanatra hat ez a pathetikus érv. De ez nem segit azon a könyörtelenül bebizonyított tényen, hogy Garibaldi, az o’asz fascista tanács bizalmi embere, elárul­ta a katalán összeesküvést Spanyolországnak. Félmillió ürát kapott az agent provccateur ezért az árulásért. Franciaország, hogy elsi­mítsa a diplomáciai ^konfliktust, kénytelen volt interveniálni, a katalán összeesküvőket letartóztatták, fegyvereiket elkobozták. Itt f ülnek a vezérek az Odéon termében zsandá- rok között a pádon. Az első sorban ül Maci a ezredes, az összeesküvés feje, a leendő Ka­talán Respublika elnöke. Finom, szomorú a.m ember, hófehér és dús a haja, olyan, mint egy zenésznek a feje, s a szemei olyan bánatosan kékek, félő, hogy minden pilla­natban könnyezni kezd. Egy öreg ember ő, - aki töltette az életét egy kockára. Veszített, i S tényleg, gyakran könnyezni is kezd, ha az t árulásra, a katalán ügy hazafias motivumai- 3 ra, a merész tervekre kerül a sző, vagy ha a 7 védelem tanúi a katalán ügy iránt érzett - szimpátiájukat hangoztatják. Mert ebben a , teremben mindenki a katalánokkal érez: az j elnök, az ügyész, a teremőrök, a publikum, ! s az egész francia közvélemény. Vádlott eb- t ben a teremben igazában csak egy van: Ric- ciotto Garibaldi. A katalánok közös padsor- . bán ülnek, Garibaldi unokája magányosan ül - a padsor mellett egy széken. Karjait össze- - fonja a mellén. Hörögve beszél. Csapkod, ágál. Nagy komédiás. Mikor a francia deíck- tivfőnökök rábizonyítják, hogy agent provo- cateur volt, elfúltad a dühtől. Megint a be­csület-ária: ’ — Engem itt megsértettek. Azt állítják, 1 hogy áruló vagyok. Ez nem illik a családom 5 tradícióihoz... A tizenhét katalán szünet nélkül, m-ere- 1 ven, villogó szemekkel, kegyetlenül íixiro : za Garibaldit, aki nem bírja el ezt a pergő- 5 tüzé-t a vádnak, vörösödik, levegő után kap- 1 kod, mint egy halálraítélt. Ki tudja, mi lesz a sorsa?... Ahogy ezek a szurckszcmü ka- ’ talánok Garibaldira néznek, az elég ahhoz, > hogy elrontsa egy agent provocateurnek az álmát. Macia ezredes vallomása rövid, ügy be- ’ szél, mint egy jő, csöndes nagyapa, a kaia’án ' nép nagyapja, ő csak jót akart. Az egész em­ber sugárzik a történelmi felelősségérzettől és idealizmustól. Papírlapról olvassa fel, rö- vidlátóan, cvikkerrel az orrán, tört francia- sággal a vallomást. Ezt mondja: — Mikor mi Katalánia felé indultunk, ■ nem volt más célunk, mint megszervezni azt a mozgalmat, ami végre szabaddá és önálló­vá teszi ezt az elnyomott népet... Nem gon­doltunk arra, hogy diplomáciai konfliktusba keveredhetünk Franciaországgal. Ha a mi vállalkozásunk és Franciaország között vala­mi kapcsolat lehetséges, úgy ez csak a mi nagy rokonszenvünk az önök állama iránt... Mi Spanyolország ellen indultunk, az Önök ősi ellensége ellen. Mi lelkes barátai va­gyunk a francia népnek: a Katalán Köztár­saság Franciaország bástyája lett volna min­den spanyol törekvéssel szemben. Ez a Köz­társaság nagy súlyt fektetett volna az Önök barátságára, s azon az utón terül el, ami az Önök afrikai birodalma felé vezet. Mi egy Katalán Köztársaságról álmodtunk, ami egy uj Belgium lett volna a Pyrenneusckban ... Csontkeretes evikkerét megtörli, izgatot­tan néz körül, minden tekintet áhítattal száll feléje. Szótlanul leül. Ha Garibaldi védekezik s reá hivatko­zik, öreguras, keserű, csöndes makacssággal vág a szavába:-- Nem, nem és nem. Nem mond többet, de ez elég, hogy el­hallgattassa Garibaldit. A padsorban az összeesküvők, kakiszlnü tábori uniformisban. Gasso! ur, egy sápadt fiatalember, hosszú, vállaira lógó fekete költőihajzaltal, akit a Katalán Köztársaság leendő külügyminiszterének szemeltek ki. S a legbájosabb közöttük egy némán fészkelő­dé, csendesen meghatott öreg ur, Joseph Borda de la Questa, félénk és szórakozott professzor, aki a Katalán Köztársaság alkot­mányát készítette lelkiismeretes gondosság­gal elő. Mikor a katalánokat lefogták, önként vonult az összeesküvőkkel. Velük érkezett m~g Parisba, az állig fel-fegyverzett forradal­márok közölt nyugodtan és fél-szegen, egy óriási esernyővel a kezében ... Torrés mester, Macia védője, izgatottan támadja Garibaldit. Mikor arra kerül a sző, hogy Garibaldi, az ő nevével, állásával, must­jával, nem lehetett agent provcc-ateuT, a védőügyvéd nyugodtan veti közbe: — Egy francia diplomata egyszer azt mondta, hogy a rendőrség általában csak rit­kán alkalmaz érsekeket és megyéspiispekö- ket agent provocateurnek. Az olasz rendőr­ség, úgy látszik, ezredeseket használ fel erre a célra ... Garibaldi felhördül. De a tizenhét kata­lán szempár mozdulabanul tapad reá. Hisz­térikusan legyint a kezével. A bíróság ítéletét mindenki fölösleges­nek érzi a teremben. Egy ember, Ricciotti Garibaldi, megszűnt a világ szemében be­csületes embernek lenni. xx Ab Iffasá-ri Könyvtár az iskolai nevelő* szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyvosztó 1 yunknál. A Kis Pythagoras ára 12 K. 4 Ujdonrág! Újdonság I Világhírű prsziví.légiink és szabs Ja! mázolt parkeíífényazö készülékeink képvisBletót mc-ta utóbbiak zajtnlanu működnek, czlovtnszkó cs Podkarpatská Rus m n- de városában átadjuk n<rilis, szervező és aqu ziciós kép'sségek el bitó, jómegjeienésü uraknak, kik jó összeköttetéssel és az üzletvitelbe', szüksé es 3 50C0 Kö,-val r. nde’keznck. E képviselet elsőrendű exisztenciát nyújt. 5 Elektródám FRANKA, Présaa, Václavsfóé n, 14. TeBefon: 29934. ___________________________________________________________ l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents